Tavaszi szünet

Jó dolog a tavaszi szünet, de sajnos most rajtam kívül mindenki beteg, úgyhogy azért az idei nem volt ideális.

Mivel a Papa elutazott (Bristolba, konferenciára) a Mama úgy gondolta, hogy nekünk art camp-be kell járni délelőttönként. Ami végül is nem volt rossz, bár az első napon például a Bori nem is jött, mert beteg volt. Viszont csináltunk jópofa dolgokat, például ezt a kishal-nagyhal képet, amit a Mama kérésére demonstrálunk alant:

Amúgy meg, amikor éppen nem esett a hó (sőt, igazából akkor is, amikor esett), akkor én kint játszottam. Sokszor átjött a Caleb, néha Kento is, úgy még jobb. Hétfőn elmehettem a Max-hez, ott is lehetett kosarazni, csütörtökön meg ő jött át, és akkor is kimentünk, pedig esett a hó...
Csütörtökön mások is jöttek, a Borihoz egy tornás barátnpje Ava, Blankihoz meg Hani, aki az osztálytársa.
Itt éppen a Mama sütötte sütiket esszük.

Pénteken reggel aztán már itthon volt a Papa, nagyon örültünk! Akkor volt, hogy a Mama megint elvitte Borit ay orvoshoz, akinek lábon kihozdható tüdőgyulladást diagnosztizáltak. A Mama örült, hogy végre neki ia adtak gyógyszert, amitől mára már jobban is van.

Mára szerencsére elolvadt a hó, ami csütörtökön esett és ki is sütött a nap, úgyhogy elmentünk a Mikiékkel egy parkba, ahol volt egy kilátótorony is. Elvittük Bodzát, aki jól elfáradt a végére, és elvittük az én repülő kilövőmet is, amit a szomszéd nénitől kaptam húsvétra, jól repült szárny nélkül is!

Heti összefoglaló

Úgy döntöttem, hogy a napi blogolás helyett, ami már egy jó ideje nem működik, inkább megpróbálok konyisztensen legalább egy heti összefoglalót írni. Úgyhogy.

Ezen a héten Blanka hozott nekünk az iskolából egy jó kis vírust: fejfájás, láz és torokfájás jár vele, sőt, van, akinek éjszakai köhögőrohamok is. Blanka már a hét elején betegecske volt, csütörtök délutánra pedig teljesen kidőlt. Pont akkor kezdőtött viszont Bori betegsége. Én kedd délutánra lettem rosszul és azóta is. Bence pedig ma kezdte, ami különösen nem túl szerencsés mivel ma kellett elutaznia Bristolba egy konferenciára.
A lányok pénteken már nem mentek iskolába és az orvsohoz is elmentünk, aki szerint csak vírus. A doki csodálkozott, hogy hogyhogy Barnus nem kapta el.

Barnusék csütörtökön egy ún. Book Bowl-on vettek részt, ami egy csapatverseny arról, hogy a csapat által elolvasott könyvekről feltett kérdésekre ki tud jobban válaszolni. Na, ki nyert? Na, ki?
Hát, persze, hogy a szuper okos Barnus csapata!

Ezen kívül a héten még hip-hip tánc bemutató is volt az iskolában a nagyobbaknak, amin a betegek őrzése miatt nem tudtam részt venni (és Bori nem tudott táncolni), de egy kedves anyuka elküldte a felvételt, nagyon menőőő! - Barnus szürke gatyóban van a kép jobb szélén kezdi.

Egyébként meg a héten befejeztem Umberto Eco 500 oldalas remekművét (A rózsa neve), amit hangoskönyvként hallgattam és nagyon tetszett. Most csak az a kérdés, hogy mi legyen a következő?

A jövő héten tavaszi szünet van. Huhh.

Szülinapi hétvége

A szombat eleg jövös-menősre sikeredett: nekem be kellett mennem helyettesíteni, Barnusnak három jelenése volt (matek verseny, foci és kosár), utána pedig Bencével ketten elmentek Milwaukee-ba egy Bucks meccsre, amit Barnus azzal érdemelt ki, hogy az iskolában segít - másokkal együtt - a kisebbeknek (ún. patrol).
De azért nagyon jó kis nap volt, kellemes idővel. A lányok játszótereztek míg Barnus matekozott, aztán én átvettem őket és együtt hazajöttünk pizzát ebédelni.

Barnusék nem nyertek a focin, de nagyon ügyesek voltak állítólag, csak a kapusnak nem ment jól. Ráadásul a matekon kiderült, hogy az 5 fordulós verseny 25 kérdéséből (ma volt az utolsó része) 24-et jól oldott meg. Éljen-éljen!

A kosarazásban ez volt az utolsó meccs, a végére egész jól belejöttek.

Blankinak egy szülinapi bulija volt délután még, úgyhogy Borival kicsit ketten voltunk, aztán felvettünk Blankit és elmentünk a boltba körülnézni.

A fiúk csak éjjel jöttek meg, jól érezték magukat és Barnus még a pályára felmehetett a végén büntetőt dobni.

Ma reggel pedig, mikor felkeltem nagy örömömre visszaküldtek az ágyba pihengérezni. Aztán meg kaptam finom dobostortát és ajándékokat (Blanki megjegyezte, hogy az ő ajándéka az volt, hogy sokáig alhattam egyedül).
Ebédre indiai étterembe mentünk, délután pedig átjöttek Mikiék és ők is megköszöntöttek. Volt ping-pongozás, gyurmázás és közös porjektezés is!

Nagyon jó kis szülinap volt, a közös kirándulást meg majd megejtjük, ha megint kisüt a nap.

Ez pedig itt a szülinapi ajándékom magamnak (egyelőre a gumifolyosón, de már így is nagyon büszke vagyok, mert a hátraszaltóval jó sokszor sikerült szívrohamot okoznom magamnak).

Vissza a jégre

A szombati verseny után egyáltalán nem akartam visszamenni újra korcsolyázni, legszívesebben soha többet nem is húztam volna korcsolyát.
Viszont a Mama kijelentette, hogy ez ma nem egy választási lehetőség, megyünk és kész.

Úgyhogy mentünk.

Végül is nem bánom, mert ma megismerkedhettem így az új edzőmmel, Coach Emily-vel, akiről kiderült, hogy nagyon aranyos és ma már el is kezdtünk együtt dolgozni.

Úgyhogy pénteken azt hiszem nem is fogom bánni, hogy megint menni kell.

Ha tudna fütyörészni...

... ilyenkor biztosan fütyörészne, hogy meggyőzzön bennünket arról, semmi sincs a szájában és ő csak egy áldott jó kutya, aki ki szeretne menni és semmiképpen sem fogja megpróbálni kicsempészni azt, amit ellopott, hogy eláshassa a későbbi sanyarú napokra gondolva.

De nem tud.
Úgyhogy mindig lebukik. :)

Nem sikerült

Eddig mindig jól sikerültek a korcsolya versenyek nekem, de ma nem. Igaz, hogy beteg voltam mostanában és új a programom is, meg nehezebb csoportban vagyok most, de akkor is jó lett volna előrébb végezni, mert ötödiknek lenni öt közül egyáltalán nem jó érzés!
Coach Lynn és a Mama is azt mondták, hogy nagyon büszkék rám, meg, hogy ez csak azt jelenti, hogy ez után még jobban fogunk dolgozni és gyakorolni. De én akkor is inkább azt szeretném, ha ez a rossz érzés elmenne.

Azért megmutatom a videókat.

Ez itt az ugrás (külön versenyszám) menet, ebben harmadik lettem:

Ez pedig a programom:

Barnus is jobban szeretett volna ma nyerni a focimeccsén, de nem sikerült a csapatának. A Papa szerint a másik csapat nagyon ügyes volt, és a Barnusék meg ma álltak össze először újra a téli kihagyások után (ez még mindig benti foci, de már készülnek kicsit a kintire). Szóval, nekik is várni kell a legközelebbi meccsig, hogy még jobban összesezdjék magukat és megmutassák, hogy milyen ügyesek.

Viszont délután átjött Annuska játszani és itt is aludhatot, úgyhogy ettől kicsit jobban éreztem magam, a Blanki meg egyenesen odavolt!