Szilveszter

Mama azt mondta, hogy ma volt életemben az első alkalom, hogy átaludtam egy éjszakát úgy, hogy reggel fél 6-ig egyszer sem ébredtem fel, a mi nagy dolog ám! Ennek nagyon örültek a szüleim, annak viszont már kevésbé, hogy nappal egyáltalán nem is akartam aludni inkább. Aztán végül is meggyőztek, hogy egy kis séta alatti alvást mégiscsak ejtsek meg.

Ebédre nagyon érdekeset ettünk: narancsos kacsát készített a Papa! Abból én is kértem, mert nagyon finomnak tűnt, és mikor megkósoltam, még inkább kértem, mert tényleg nagyon finom volt! Úgyhogy a babakaját el is felejtettük az ebédnél, legközelebb pár óra múlva voltam hajlandó kanálra nézni.

Az alvás után itthon játszottunk egy nagyot a szüleimmel: labdáztunk! Nagyon ügyesek mindketten a labdával, a Papa még dekázni is tud, de a Mama is megmutatta, hogy tudja gurítani a labdát a karján és a lábán is, meg fejelni is tud. Én meg azzal ámítottam el őket, hogy már majdnem tudok szaladni a labda után, és egy kézzel is meg tudom fogni és fel tudom emelni, meg úgy is fel tudom venni a földről, hogy nem csücsülök le közben. Ami nagyon nehéz ám!

Aztán egyszer csak jöttek a Nagyiék (a szakállas Nagypapám is!), és velük is lehetett játszani! Meg ettem joghurtot is. És aztán volt füdrés, meg kaptam tejcit, és mentem aludni. De ezzel még nem volt vége a napnak, mert kiderült, hogy ma különleges nap van, amit nem teljesen értek (valahogy vége lett egy évnek, és kezdődik egy új, ami különleges dolog).
Minden esetre ez azt jelentette, hogy amikor éjfélkor felébredtem, akkor egyrészt nem volt itt a Mama, hanem a Nagyiék voltak, másrészt meg nem kellett visszaaludni! Úgyhogy addig fent voltunk és játszottunk, míg meg nem jöttek a Mamák, és akkor kaptam tejcit, és mentünk aludni.

Hóvihar

Mama azt mondta, hogy ma van a Miki nagybátyám szülinapja, úgyhogy írjam bele, hogy Boldog szülinapot Miki!

Ma délután voltunk a Markciéknál, pedig nagyon esett a hó! Azért minket egy ilyen apróság nem nagyon tud visszatratani, főleg, hogy a mások országunkban (amit őgy hívnak, hogy Kanada, és most már ezt is tudom), na ott ennél sokkal több hóban is voltunk már.

Szóval miután aludtam egy kicsit, a Mama némi számítógép előtti ücsörgés után kijelentette, hogy akkor megyünk. És a kendővel mentünk! Azt nagyon szeretem! Mindenki nagyon csodálkozott rajtunk, hogy hogy van odakötve az a gyerek, mert a Mama a kabátomat a kendő fölé adta rám, hogy jobban melegítsen (és a sálammal kötötte oda a nyakamnál), így nem látszott, hogy mi hogy vagyunk összekötve. Egy néni oda is jött, hogy megkérdezze, mert nagyon fúrta az oldalát a kíváncsiság.

Szerencsére elég hamar odaértünk a Márkékhoz, és nagyon érdekes volt az út, metróztunk meg villamossal és fogaskerekűvel is mentünk.

Markci éppen elég rosszul érezte magát, és a felnőttek arra gyanakodtak, hogy biztosan a foga jöhet, mert enni sem akart és csak sírt. Én is így szoktam ilyenkor csinálni, úgyhogy a Mamának már van ebben tapasztalata, és mondta, hogy akkor lehet, hogy fájdalomcsillapítót kéne adni neki, mert ezek a fogak bizony tudnak fájni. Na, és aztán jobban is lett a Márk, és akkor együtt ettünk, és utána meg olyan jót játszottunk! Voltak ott mindenféle jó játékok: távirányítós autó, zenélős tábla, no meg a kanapé, amire nagyon klasszul fel lehetett mászni és kiterülni rajta, mint egy török basa. És a kanapéból alagutat is lehetett csinálni, nekünk az is nagyon tetszett a Márkkal!

Aztán, mikor már kifáradtunk, megint kaptunk enni, és utána mi a Mamával már jöttünk haza. A Márk Papája autójával jöttünk egy ideig, aztán meg a metróval, ami megint érdekes volt. Itthon meg a Papa várt minekt és nagyon örültem neki, vele is játszottunk még egy kicsit fürdés előtt, aztán mentem aludni.

Hajvágás és ananászos csirke

Délelőtt a Mamam levágta a Papa haját a fürdőkádban, aztán elmentünk husit venni, és még más érdekesek is voltak a mai nap!

Szóval reggel kicsit korán keltem, de a Mama nem bánta, mert miután megmostuk a fogunkat és a Papa is felkelt, ő visszafeküdt még egy kicsit aludni. Aztán én megreggeliztem a Papával, és akkor a Mama is felkelt már végleg, és én játszottam.
Egyszer aztán megyek a fürdőszoba felé, mert hallottam, hogy ott vannak a szüleim, és akkor látom, hogy a Papa bent ül a kádban, és nem is fürdik, mert nincs is bent víz, a Mama meg a fejét pisztergálja egy zörgős dologgal. Kicsit meg is ijedtem, meg furcsállottam a dolgot, mert ilyet még nem láttam. Akkor a Mama mondta, hogy ne féljek, csak levágja a Papa haját, ahogy nekem is levágtuk már régebben, amire emlékeztem is, és akkor megnyugodtam. A Papa haja egészen rövid lett, de nagyon csinos!
Utána le is zuhanyozott, és azt én nagyon szeretem, mert akkor lehet húzogatni a zuhanyfüggönyt, és úgy kukucskálóst játszani vele.

Aztán elmentünk babakocsival sétálni, és kiderült, hogy húst venni mentünk egy nagy boltba, ahol több kicsi bolt is volt, és úgy hívják, hogy Nagycsarnok. Tényleg jó nagy!
Visszafelé már elég álmos voltam, és el is aludtam, de aztán arra ébredtem, hogy itthon vagyunk, és tesznek be az ágyamba, ami nem tetszett. Mondtam is a Mamának, hogy ez így nem lesz jó, és akkor kaptam tejcit, amitől megnyugodtam, de már nem akartam viszaaludni.
Akkor jött az ebéd, és az finom volt, volt benne ananász is, amit eddig még nem ettem, pedig finom!
És volt utána még egy dolog, ami meg mandarin, és az is finom volt, jó sokat ettem belőle.

Délután meg a Mama egyszer csak megint elment, azt mondta, moziba, ami nem tudom, mi. Akkor a Papával maradtunk itthon játszani. Később jött még a Felicián, aki a Papa barátja, és ő is itt volt velünk, aztán meg a Nagyi jött, és azt mondta, hogy teniszversenyen volt és második lett. Még egy díszt is kapott ezért, amit meg is mutatott, nagyon tetszett!
Aztán a Mama is hazajött, és a Nagypapa jött vele (mert együtt voltak a moziban), aki aztán a Nagyival együtt elment egy idő után.

Akkor én kaptam joghurtot, és az nagyon finom volt, most is jó sokat ettem, és a fürdés után már nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy lehessen menni aludni a Mamával.

Labdázós Nagyi

Ma délután itt voltak a Nagyiék megint, és olyan jót labdáztunk!


Délelőtt elmentünk mindenféléket vásárolni, mert a karácsony elmúlta miatt most már kellett. A Mama azt mondta, hogy karácsonykor még az üzletek sincsenek nyitva, mert olyankor senki sem akar a másiknak eladni semmit, hanem a rokonait látogatja, úgy, mint mi. Mondjuk ezt nem tudom, mert mi ugye nem is próbáltunk boltba menni, de az biztos, hogy most már lehetett menni, mert mi csomó boltban voltunk ma.

Aztán hazajöttünk, és aldutam, és amikor felébredtem, akkor volt ebéd, ami túrós csusza volt. Abból kértem én is, bár előzőleg már nagyon telelaktam a pocakomat a babaennivalóval is.

Aztán meg játszottunk a szüleimmel, és akkor egy idő után a Papa elment, és jöttek a Nagyiék. Akkor a Mama is elment, mondta, hogy egy barátnőjével megy beszélgetni, és képzeljem el, hogy neki is van egy baba a pocakjában. Fura, egyre több ilyen emberről hallok, akinek baba van a pocakjában, de ez jó, mert Mama szerint azok a babák egyszer ki fognak bújni majd, mint ahogy én is kibújtam, és akkor lesz egy csomó játszótársam!

Minden esetre a Nagyiékkal is jól lehetett játszani, a piros pöttyös labdámmal, meg a hintával, meg a kutyával, de azért néha kerestem a Mamát, hogy hátha itt van a lakásban, mert őt nagyon szeretem, és hiányzott nekem. Egyszer el is aludtam a keresés közben a Nagyi kezében. Aztán szerencsére hazajött a Mama is, és akkor nagyon örültem, ő meg csodálkozott, mikor a Nagyi mesélte neki, hogy én aludtam.

Kaptam joghurtot is, de csak egyet akart adni a Mama, amin én eléggé felháborodtam, mikor fel akart állni, hogy vége az evésnek, és kértem még egyet. Nagyon finom volt!

Aztán elmetnek a Nagyiék és utána rögtön jött a Papa és egy Bálint nevű férfi, aki nagyon jópofa volt, mert mély dörmögő hangja van és mindenféle furcsaság van az arcán (ezt a szüleim szakállnak és bajusznak hívják), meg olyanja is van, mint a Papának, amit úgy hívnak, hogy szemüveg. Sajnos nem maradt sokáig, pedig még egy csacsit és egy zacsit is hozott ajándékba!

Viszont alig, hogy ő elment, jött a másik Nagyim, és ő a fürdéskor is velünk maradt. Aztán nem tudom, hogy itt volt-e még, mert mi a Mamával a fürdés után elmentünk szopizni (azt mondták, hogy igen, maradt, mert a szüleim el akartak menni míg én alszom valahová).
És olyankor én általában el szoktam aludni, de most nem voltam fáradt, úgyhogy felálltam és énekeltem a Mamának, aki ezt láthatóan nem igazán díjazta. Betett az ágya, és próbált rábeszélni, hogy aludjak el, de nem voltam álmos. Akkor meg kiment, és ettől én megértettem, hogy most már tényleg aludnom kell, ha azt akarom, hogy ne hagyjon itt, úgyhogy végül elaludtam.

Már nincs karácsony

Elmúlt a karácsony, de szerenécsre mi azért nem maradtunk barátok nélkül! Ma megint eljöttek hozzánk Dávidék (Dávid, és a Mamája, akit Andinak hívnak), nagyon jó volt!

Úgyhogy délelőtt nagyon jókat játszottunk, meg mutattam Mamának, hogy be tudok mászni az autósülésembe és tudok benne ringatózni is. Aztán meg megmutattam, hogy fel tudom emelni két kézzel a kerekes kutyámat egyedül, amit mindenki nagyon csodált!

Dávidnak nagyon örültem, mikor megjöttek, és jókat szórakoztunk a Mamájával is. Aztán elfáradtam, és kaptam szopit, hogy el tudjak aludni, és mikor felébredtem, megjött az ebédre való pizzánk is.
Ebből én is kaptam, de Dávid nem, és ő ezt nehezményezte, úgyhogy elindultunk sétálni.

És amikor sétáltunk, csak úgy esett a hó! Nem is nagyon lehetett kilátni, mert a Mama ilyenkor le szokott teríteni egy fedéllel, és arra ráesik a hó. Néha azért lesöpri róla, és akkor nagyon örülök, hogy még mindig ott van!

Mikor hazaértünk, már itt voltak a Nagyszüleim is! Jót játszottunk együtt, és aztán megjött a Papa is, és még játszottunk tovább. Felülhettem a kutyámra is, és már egyedül is tudom picit hajtani magam (de csak hátra), leszállni pedig már tökéletesen tudok!

Aztán a Nagyiék elmentek és kezdődött a fürdés, utána meg mentem aludni, ami jól esett, mert megint elégg kifáradtam.

Karácsony másnapján

Kiderült, hogy a karácsony három napig tart, ami azt jelenti, hogy ma volt az utolsó nap. Kicsit sajnálom is, hogy vége, annyi mindenkivel lehet karácsonykor találkozni, és mindenki olyan kedves velem!

Ma reggel már azzal kezdtünk, hogy felpakoltuk magunkat, mert jött a Miki, és mondta, hogy akkor menjünk. Azért most már kevesebb csomagunk volt. Autóval mentünk, és én kicsit fáradt lettem egy idő után, ami nem tetszett, és mondtam Anyának, hogy kérek szopit, mert el akarok aludni, de ő nem adott, mert azt mondta, hogy most nem lehet az autóban. És akkor én kértem tovább, de megint nem adott, és akkor elaludtam. Mikor felébredtem már ott is voltunk, az volt a Dédimamám háza.
Ott én már voltam kétszer is, és kicsit emlékeztem is, bár nem tudtam volna igazán jól tájékozódni az Anya nélkül. De ő ott volt szerencsére.

Kiderült, hogy a Dédimamámnál ott voltak Anya unokatestvérei, a Judit és a Timi, és az ő szüleik is, akik a Nagypapám testvére és az ő felesége. Szóval, rokonaink. Nekem ez az egész rokonosdi kicsit magas, de az a lényeg, hogy ők nagyon kedvesek velem, és akkor minden rendben van.

A Dédinél is volt karácsonyfa, és az a kedvenc karácsonyi micsodámmal, a díszítőszalaggal volt felöltöztetve, aminek nagyon örültem. Megengedték, hogy kicsit leszedjem a szalagokat a fáról, és hogy megnézegessem közelebbről is a fa alatt lévő gömbölyű dolgokat is. Ezekről kiderült, hogy mandarinok, és meg is lehet enni őket, de én nem kértem.

Aztán volt ebéd, és akkor én is azt kaptam, amit a nagyok, plusz még a saját ebédemet is megettem, úgyhogy nagyon ügyes voltam. Egyesek említették, hogy még csokit is lehetne adni nekem, de arról végül is elterelődött a szó, úgyhogy nem láttam, hogy mi is az. De így is jóllaktam.

Akkor volt az ajándékozás utána, én kaptam könyveket, a Dédikém meg kapott fényképalbumot rólam, és nagyon örült neki!

Utána nem sokkal én már elég fáradt lettem, úgyhogy el is indultunk haza, és út közben megettem még két és fél kekszit, de a harmadik kekszi másik felével nem tudom, mi lett, mert közben elaludtam.
Mikor felébredtem, már itthon is voltunk, és lehett játszani.

Aztán később még egyszer felkerekedtünk, de akkor már csak sétálni mentünk a szüleimmel, és végül egy ház alagsorában is voltunk, ahol a szüleim mindenféle dolgokat kerestek. Állítólag itt tartjuk azokat a dolgainkat, amiket nem vittünk magunkkal a másik országba, és onnan szeretek volna elővenni valamit, ami sikerült is.

Utána még sétálunk egy kicsit azokon a helyeken, ahol még régebben a Mamával sokat szoktunk, aztán jöttünk is haza fürdeni és aludni.

Karácsony napja

Hohó! Kiderült, hogy a karácsonynak nincs ám még vége! Ma is volt!

Ma reggel ugyanis megint felpakoltunk egy csomó dolgot, és megint beültünk egy kocsiba, hogy menjünk karácsonyozni. Most Luca nagynéném jött értünk, és mentünk a másik Nagyiékhoz.

Mikor odaértünk ott is jó sokan voltak: ott volt Panni és Balázs, akik a Papa unokatestvérei, ott volt Balázs kislánya, Beki, aki nálam 9 nappal fiatalabb, meg ott volt a Dédimamám és a Luca, a Lili, meg a Nagyszüleim is (a Buksi nem volt ott). Nagyon érdekes forgatag volt, plusz a lakás is érdekelt, úgyhogy alig győztem körülnézni, és mindekire mosolyogni. Végül is sikerült.

Kaptam ajándékot a Bekitől, egy építőset, és ő is kapott egy egészen hasonlót is tőlünk. Pannival neki is láttunk azonnal építeni belőle.

Aztán sajnos Balázsék és a Dédimama elmentek, de akkor kezdődött az itteni ajándékadás. Kaptam egy éneklős, beszélős bödönt, meg könyvet, meg egy forgós játékot, meg egy csomó csomagolópapírt és szalagot. Nagyon tetszenek ezek! A szüleim és mindenki más is kapott ajándékokat, mindenki nagyon örült.

Aztán én már elég fáradt voltam, úgyhogy a Mamával mentünk szopizni, és én akkor el is aludtam. Mikor felébredtem, egy matracon feküdtem egy másik szobában, és már álltam volna fel, hogy hívjam a Mamát, mikor a Papa benézett, és mondta, hogy "Hát, te már itt álldogálsz, Macika?", és felvett. Akkor még elég álmos ovltam, úgyhogy örültem neki, de a Mamának még jobban, és akkor kaptam megint szopit, és úgy sokkal jobb felébredni, mint bárhogy máshogy.
Mikor már fent voltam, akkor Mamával kimentünk a szobába, és ott volt éppen az ebéd. Én is kaptam, de már nem voltam éhes, úgyhogy csak egy kicsit nyammogtam a rántott husin.

Utána még sokat játszottunk, és még ettem is egy kicsit később. Aztán felszedelődzködtünk, és hazahozott minket a Luca az autóval.

Itthon már nagyon sok játék halmozódott fel, és azokkal lehetett játszani. A Mama megmutatta, hogy hogyan kell a nagy sárga kutyával játszani, és az nagyon tetszett nekem, nem is akartam leszállni róla. Úgy kell, hogy az ember a lábával fötör, és akkor, ha nagyon nyújtózkodik, eléri a röldet, és tud előre haladni. De a legjobb, ha Mama, vagy Papa tol, amikor ülök rajta. Este meg a fürdés közben lehetett játszani a forgatóssal, és azt én is tudom pörgetni a kezemmel, nagyon jópofa!

Minden esetre fürdés után ma is nagyon jól esett a pihenés!

Szenteste

Ma végre kiderült, hogy mire is vártunk és készültünk olyan sokat eddig: elérkezett a karácsony!
Hát, felhajtás az volt rendesen! És nekem nagyon tetszett minden, ami ma volt, kivéve, mikor ugatott a Buksi.

Reggel még nem tudtam, hogy mik fognak történni, minden egészen szokásosan indult: reggeliztünk és elmentünk sétálni is egy kicsit. A Mamával mentünk, és azt mondta, hogy még kell vennünk egy kis csomagolópapírt, meg reggelinek valót. Így is tettünk.

Aztán hazajöttünk, és az ebéd következett, amiből én is kaptam egy kicsit: sóban sült csirke volt. Aztán Mama adott szopit is, de én nem voltam álmos, úgyhogy még nem akartam aludni. Akkor hallottam, hogy a Mama a levegőbe beszél valakivel, és mondja, hogy jöjjön értünk, mert most nem alszom, és akkor majd az autóban fogok, és indulhatunk előbb. Akkor én úgy döntöttem, hogy addig is megnézegetem, hogy hogyan működnek a fiókok. Érdekes, ahogy az ember kihúzza őket, szépen visszagurulnak. Csak az a baj velük, hogy ha nem vagyok elég ügyes, akkor nagyon odacsípik az ujjamat, és az fáááááááj! Ez történt most is, és nagyon fájt, és akkor Mama felvett és puszilgatott, de sírtam, mert fájt, és akkor adott szopit, ami jól esett és erre puff, elaludtam!

Mikor felébredtem, már itt volt Miki, aki az én nagybátyám! Már régen találkoztunk, és nagyon jópofa fickó ám ő! Most is örültem, hogy láttam. Akkor felpakoltunk egy csomó dolgot, és elmentünk az autójához, amibe be is ültünk, és mentünk a karácsonyhoz!

A karácsony nem volt túl messze, viszont ott még nem voltam eddig. És mikor odaértünk, ott volt egy szép fenyőfa, mindenféle fényekbe és díszekbe ötlöztetve és ott volt a Buksi kutya is, aki elég nagy és folyton nyalogatni akar, meg borzas is. Egy kicsit félem tőle, úgyhogy odabújtam Anyához. Aztán meg elkezdett érdekelni, és szerettem volna megfogni, de akkor meg összenyalta a kezemet. Az nem tetszett annyira, úgyhogy akkor picit elvitték. De aztán megint visszajött, és akkor már egészen érdekelt, de akkor meg elekzdett ugatni, és attól nagyon megijedtünk Anyával. Úgyhogy végül is többet nem is láttam a Buksit.

Inkább jött a karácsonyozás. Először a Nagyival kardoztunk a csomagolópapírkartonokkal. Aztán megnézegettem a Miki fiókjait is. Utána meg megnyomkodhattam a videódobozát, amin mindeki jót nevetett. Aztán meg hirtelen elkezdődött valami szép zene, és mindenféle színes dobozok meg papírok kerültek elő, és a fa alá tették őket. A fát egyébként még előbb megnézem, nagyon érdekes volt, és pár díszt is sikerült leszedni róla, hogy közelebbről is meg tudjam vizsgálni őket.

Na,.és aztán az ajándékokat ki lehetett bontani, amit nekem kellett irányítani. Mondjuk ennek örültem is, és először a Nagyinak adtuk oda az ajándékát, és közösen ki is bontottuk. Aztán én is kaptam egy nagy sárga kerekes kutyát, ami nagyon jópofa, de még nem értem, hogyan működik. Aztán a többiek is kaptak mindenfélét, és egyszer csak az egész szoba tele lett ajándékokkal és csomagolópapírral, és megkaptam a legjobb ajándékot is a vége felé: a kék csomagolószalagot. Azzal nagyon jól lehetett játszani!

Amikor elfogytak az ajándékok, akkor előkerült az asztal, és akkor volt a vacsora. Én kaptam rántott husit a Mamáéból, de mivel előtte már megettem egy csokit is (hűűű, az nagyon fincsi volt, nem értem, eddig miért nem kaptam), nem nagyon voltam éhes.

Aztán még játszottunk kicsit, de akkor már fáradt lettem, és azt hiszem vége is volt a karácsonynak, úgyhogy hazajöttünk, és fürdés után gyorsan mentem aludni.

A Mama mondta, hogy a végére még írjam oda, hogy az egész család nagyon boldog karácsonyt kíván mindenkinek aki olvassa, és ezért még egy fényképet is ideteszünk, tessék:

Dávid, Nagypapa + nagynénik és még további látogatás

Ma jó sok érdekességben volt részünk a Mamával és a Papával! Először is délelőtt intézkedtünk, és jöttek Dávidék, aztán meg délután jött a Nagypapa és a Nagynénijeim, és utána meg mi mentünk még egyszer látogatóba este.

Reggel megint kipihenten ébredtünk, és akkor tényleg reggel volt már a szüleim szerint is. A Papa elindult egy idő után (most nem dolgozni ment, az biztos), és mi is mentünk az itteni babakocsimmal minden felé a Mamával. Egy idő után csatlakozott hozzánk Dávid és a Mamája is, és akkor együtt mentünk mindenfelé. Voltunk bankban is, meg mindenféle üzletekben, érdekes volt. Dávid közben aludt, aminek a felnőttek nagyon örültek.
Aztán hazajöttünk, és akkor Dávid felébredt, és kiderült, hogy ő egy nagyon aranyos és szép kisfiú (csak én addig nemláttam őt). Játszottunk együtt, és megmutattam neki, hogy már mi mindent tudok, és csak ámuldoztak! Aztán kaptunk ajándékokat is, és mi is odaadtuk azt, amit nekik hoztunk, úgyhogy mindeki nagyon örült. Nekem elsősorban a papírok és zacsik tetszettek nagyon.

Aztán ettünk is: tejcit meg pizzát. Utána meg megint babakocsiztunk, és én aközben el is aludtam. Mikor felébredtem Dávid már nem volt ott, mi meg bevásároltunk a kisboltban. Utána hazajöttünk, és akkor már a Papa is itthon volt, és hamarosan jöttek a Nagypapáék. Nagyon aranyosak voltak, és kaptam a nagynéniktől egy kisvakondos pólót, és a Papa is kapott egy ugyanolyat (csak az övé nagyobb), és nagyon jól nézünk ki benne együtt.

Este meg autóba ültünk, és elmentünk a Petiékhez, akiknek még nincs babájuk, pontosabban van egy, de ő még olyan pici, hogy a Mamája pocakjában lakik. Ott nagyon jó volt, mert kaptam Cheerios-t, meg lehetett játszani a távirányítókkal, amit itthon nem szoktak nekem megengedni a szüleim.
Aztán álmos lettem és akkor már hazajöttünk fürödni és aludni.

Magyarországon vagyunk!

Képzeljétek, nem is olyan régen hipp-hopp Magyarországon termettünk!

Mondjuk, én nem tudtam, hogy ez Magyarország, csak a Mamától tudom most már, de azt láttam magamtól is, hogy egy teljesen másik helyen lettünk, és régebben már voltunk ám itt!

Az történt, hogy Anyáék nagyon elkezdtek pakolni azokba a nagy dobozokba, amiket bőröndnek hívnak. Aztán furcsa módon engem levetkőztettek és megzuhanyoztattak délután (pedig csak este szoktunk beleülni a kádba), és utána felöltöztünk rendes ruhába, nem pizsibe, és nem is kellett alduni menni. Ez már furcsa volt, és akkor folytatódtak utána is a furcsaságok.
Például Anya egyszer csak elment a Dávidékhoz a számítógépünkkel (azt mondta, ők fognak vigyázni rá), és mikor visszajött, egyszer csak megjöttek az Adrienn és a Papája. Ők nem jöttek be hozzánk, hanem mi mentünk velük, és az autóba betették a nagy bőröndöket is. És akkor mentünk-mentünk, de nem olyan sokat, mert egyszer csak megérkeztünk egy nagy terembe, amiről kiderült, hogy az a repülőtér.
Ott nagyon érdekes dolgok történtek, és végül is megszabadultunk a nagy bőröndöktől, meg Adriennék se jöttek velünk egy idő után tovább.
Akkor viszont vicces ruhás emberek jöttek, és a Mamának le kellett vennie az övét és a cipőjét is. De aztán hamar visszakapta, és mehettünk tovább.
Aztán meg átmentünk egy folyosón, és a végén egy nagyon szűk helyre kerültünk, amiről a szüleim azt mondták, hogy ez a repülő. És akkor várni kellett és jöttek másik emberek is, és mikor tele lett a repülő még mindig várni kellett. Nekem akkor már elegem lett és fáradt is voltam, úgyhogy kaptam szopit, és akkor elaludtam.
Az is furcsa volt, hogy néha, mikor kicsit kinyitottam a szemem, akkor nem az ágyamban voltam, hanem a Mama ölében, ami jó volt, úgyhogy aludtam tovább. Aztán, mikor felébredtem, akkor is még ott voltunk, de akkor a szüleim már azt mondták, hogy mindjárt leszállunk, és le is szálltunk, és akkor már Magyarországon voltunk.

Akkor kiszálltunk a repülőből, és mentünk megkeresni a csomagokat, mert azok is ott voltak ám! És mikor már azok is megvoltak, akkor megtaláltuk a Nagyszüleimet is (csak az egyik Nagypapa nem volt ott), és ők nagyon örültek nekünk! Én kicsit csodálkoztam mindezen, de nagyon örültem nekik! Akkor még autóztunk egy kicsit, és utána megérkeztünk a lakásunkba. Tudom, hogy itt mi már laktunk, és nagyon tetszik a hely! Nem is voltam fáradt, úgyhogy jól körülnéztem!
A szüleim addig ide-oda pakolták a dolgokat, és akkor egy idő után elindultunk sétálni. Itt egy másik babakocsink van, de az is jó, mert benne van ugyanaz a bárányszőrös takaróm, amit eddig is használtunk. Viszont eddigre már nagyon elfáradtam, úgyhogy elaludtam, és mikor felébredtem, már egy másik kiságyban voltam! Mint kiderült, ez a Juliska ágya volt, és a Juliska az az én barátnőm. És akkor náluk voltunk, játszottunk sokat, és kaptam ajánékot, és a Juliska is kapott, mert ő is egyéves lett. És még másik gyerkek is voltak ott, akik közül a Matyit is ismertem régebbről, csak ő akkor még nem tudott úgy mászni, mint most.
Aztán volt torta is, meg utána fiókokat huzigáltunk és táskákat pakolásztunk Juliskával.
Aztán jöttünk haza, és akkor megint elaludtam. Mikor felébredtem, tudtam, hogy reggel van, vagy legalábbis délutánnak kellett lennie, úgy éreztem. Mama viselkedését éppen ezért nem is értettem, mert ő mindenképpen megpróbált engem visszaaltatni, mintha éjszaka lenne. Ő pizsomában volt, és a Papa is, aki később bejött. Mondogatták is nekem, hogy éjszaka van, de én tudtam, hogy nem. És akkor inkább játszani szerettem volna, és úgy is lett. Mondjuk kicsit fura volt, hogy nagyon sötét volt, de azzal aztán nem foglalkoztam, tovább. Végül is azért elfáradtam, és akkor megfürödtünk, és utána már lehetett aludni szerintem is.

Reggel meg, mikor felébredtünk a szüleim kipihentek voltak, meg én is. Mondjuk, enni nem nagyon akartam a szopi után, de a Papa nem erőltette szerencsére (Mama nem is volt otthon, elment valamit elintézni). Aztán, mikor megjött Mama, akkor autóba ültünk, és elmentünk nézegetni nekem való dolgokat. Kaptam egy pelusozóalátétet, ruhákat és evőeszközöket.
Aztán hazajöttünk aludni, és mikor felébredtem, itt volt a Nagyi és nagyon örültünk egymásnak! Kaptam enni a hintámban (ez kicsit fura volt), és elmentünk megint egy másik helyre, ahol nekem való dolgokat lehet venni.
Aztán meg a Nagyi elköszönt, és mentünk a Markciékhoz! Az nagyon jó volt, nagyon szeretem a Markcit! Jókat játszottunk együtt, és kaptunk ajándékokat (nemcsak a gyerekek, hanem az ő Mamája és az enyém is!).

Mikor hazafelé jöttünk, kaptam két kekszit is, és mind megettem őket, és akkor jött a Papa és segített felmenni nekünk a lakásba. Itthon még játszottunk, aztán meg mentünk fürödni, és aludni.

És tudjátok, nagyon szeretek itt lenni, és nagyon jól érzem magam!

Hátradőlök

Ma megfigyeltem, hogy ha ülés közben, vagy állva hátradőlök valaminek, akkor az úgy sokkal kényelmesebb. Ezt a dolgot gyakoroltam is sokat nap közben, és Anya sokszor nevetgélt is rajta, hogy milyen vicceseket csinálok.

Különben ma délelőtt voltunk visszavinni az autót, ami ezek szerint nem a miénk volt (sajnos), úgyhogy visszafelé már busszal kellett jönni. Odafelé én nézegettem a térképet, míg Anya vezetett, így nem tévedtünk el.

Mikor hazaértünk, lementünk a ruhákkal az alagsorba, és mostunk. Mama mondta, hogy nagyon sokat mosunk, négy adagot is! És míg az készült, mi elmentünk a folyosóra sétálgatni, amit nagyon élveztem. Egyedül még nem megy nagyon sok lépés egyszerre, úgyhogy Mama segített, és fogta az egyik kezemet, és így mentünk el egészen a folyosó végéig és vissza.

Aztán aludtam, és mikor felkeltem, kaptam finom kacsapecsenyét. Nagyon ízlett, még a Cheerio-nál is jobban!

Délután meg Mama elkezdett pakolászni, ami azért van, mert megyünk a Magyarországra, ahol régebben laktunk. Most nem fogunk ott lakni, csak addig, míg mindenkinek átadjuk az ajándékokat, és mindenkinek megmutatjuk magunkat. De az nagyon jó lesz!

Aztán jöttek a Leviék, ők is hoztak ajándékot, amit oda kell adni, és aztán a Papa is megjött, hogy játszunk egy jó nagyot még fürdés előtt.
Ettől jól elfáradtam, úgyhogy mentünk is aludni.

Kíváncsi leszek, holnap miket fogunk csinálni, mert a Mama azt mondta, hogy repülni is fogunk, amit nem tudtam, hogy tudunk!

Hazajöttünk

Fú, nem aludtam valami jól az éjszaka. Sokszor felriadtam arra, hogy nem a saját ágyamban alszom, és bár szerencsére ott volt a Mama, de azért ez így nem túl pihentető.
Reggel viszont nem is a Mama kelt fel velem, hanem a Papa, azt hiszem ez azért lehetett, mert még elég korán volt. Szerncsére Adrienn is felébredt akkor már, és lejöttek (ő is a Papájával jött), és vele lehetett játszani.

Reggelizés után megint jól beöltöztünk és beültünk az autóba. Akkor mehettünk egy ideig, de én csak arra emlékszem, hogy elaludtam, és szerenécsre elég sokáig mentünk ahhoz, hogy kialudjam magam. Azért felébredni nem volt olyan jó, mert akkor megint fel kellett venni az overált is, viszont a szánkózás már tetszett.
Akkor nem volt hótalp a felnőtteken, viszont Ilona is szánkóval jött, így minden gyerek szánkózott, tényleg. Az út megint nagyon havas volt, úgyhogy arra kell godnolnom, hogy a felnőttek szeretnek a hóban járkálni.
Most is volt, hogy a Papa hátán utaztam, és az is nagyon tetszett.

Aztán visszaértünk az autóhoz, amivel elmentünk a házunkhoz és akkor volt az ebéd. Az tészta vot, és abból én is kaptam, aztán kaptam kanalasat is, és azt is mind megettem. A szüleim nagyon büszkék voltak rám!

Aztután viszont már csak kicsit lehetett játaszni, mert indulni kellett megint az autóval.

És akkor én megint fáradt lettem és sokat aludtam. A Mama azt mondta, hogy átaludtam egy hóvihart is, de az nem is baj, mert az nem túl érdekes szerinte.

Aztán hazaértünk, és ez a haza már a végleges haza volt, ahol máskor is szoktunk lakni. Felhoztunk ide egy csomó dolgot, amit a szüleim gondosan elpakoltak még mielőtt fürödni mentünk. Én addig játszottam az új, és régi játékaimmal (a réigeket már majdnem elfelejtettem, hogy vannak!).
Mamával fürödtünk aztán együtt, és nagyon örültünk, hogy ilyen jól sikerült a kirándulós hétvégénk!

Mama mondta, hogy még azt is írjam ide, hogy hamarosan tesz fel képeket a kalandjainkról az oldalamra.

Hójárás

Reggel, kinéztünk az ablakon a szobánkból (a szüleimmel együtt voltunk az ágyban), és sok-sok havat láttunk. Nagyon szép így a táj, és még sok hó is esett közeben.

Most is lehetett sokat játszani a lányokkal a reggeliig (lufiztunk és mindenféle mást is játszottunk), és aztán ettünk, és aztán meg jól felöltöztünk.
Én kaptam harisnyát, zoknit, meleg nadrágot, pólót, pulóvert és sálat-sapkát is. Aztán beültünk az autóba és mikor megálltunk, még egy overált is fel kellett venni. Aztán belütem a szánkómba és elindultunk körülnézni az erdőbe.
A felnőttek lábán olyan fura, nagy cipő volt (azt mondták, ez a hótalp), és a gyerekek mind szánkóban mentek. Kivéve Ilona, mert ő ezt nem szerette, úgyhogy ő inkább a Papája hátán ment. Végül én is mentem egy kicsit a Papa hátán, mert onnan azért jobban ki lehet látni, mint a szánkómból.
Mondjuk az erdőben elsősorban sok hó volt most, de ez azért nekem tetszett. És kaptam közben kekszit is, szóval jól éreztem magam.

Hazafelé végig beszélgettem a Papával és otthon le lehetett venni a sok meleg ruhát is.
Kaptam ugyanis ezek helyett inkább szép ruhát, mert akkor volt délután a szülinapi ünnepségem.

Mama fújt fel nekem sok lufit, és még volt a másik kettő, amiket felfújva hoztunk. Aztán kaptam ajándékokat is:
- egy zeneszerszámkészletet
- egy fényképalbumot
- alakváltoztatós forma-állatokat
- iskolabuszautót
- három kicsi és egy nagy képeskönyvet
- fényes csomagolópapírt és masnikat
Mind nagyon tetszett, csak úgy ámultam és bámultam, hogy mennyi új dolog, és nagyon örültem nekik! Rögtön játszottunk is velük a lányokkal, és aztán volt torta is! Az is nagyon jó volt, a Mama csinálta, és joghurttorta volt!

Aztán már nagyon fáradt voltam, és mentünk fürödni a Mamával együtt. Aztán volt finom szopi és mentem aludni is.

Szülinap és indulás

Ugye, tudjátok, hogy ma vagyok egy éves? Bizonyám, már nagyfiú vagyok!

Hajnalban fel is ébredtem pont akkor, mikor egy év kibújtam a Mama pocakjából (mondjuk erre nem emlékszem pontosan, de Mama mesélte), és akkor kaptam szopit és odabújtam a Mamácskámhoz, mert nagyon szeretjük egymást.

Aztán reggel meg kaptam sok-sok puszit! És mikor a Mama visszajött délelőtt, hozott nekem lufikat!

És még az is volt ma, hogy beültünk az autóba és mentünk sokat (miközben én aludtam), és mikor felébredtem már teljesen máshol voltunk, mint amikor elindultunk. Ott ettünk hamburgert (én is kaptam egy kicsit, mert már nagyfiú vagyok), és aztán visszaültünk az autóba. Akkor már sötét volt, és esett a hó, de azért mi még mentünk, és a végén odaértünk egy nagy házhoz. A háznál is sok hó volt, és őgy nézett ki, hogy nem tudunk felmenni az autóval, mert az autó nem akart felmenni, de aztán mégis sikerült (a Papa picit tolta hátulról).
Ez a ház nekem imerős volt, mert már voltunk itt, és emlékszem, hogy akkor nagyon jól éreztük magunkat. Mikor odaértünk, Mama megmutatta nekem az összes szobát, és kiválasztottunk egyet, ahol aludni fogunk.
Aztán megjöttek Ilonáék is! Ők is ott voltak velünk végig!

Este még volt vacsora is, és aztán én már nagyon fáradt lettem, és mentünk fürdeni. És akkor még az Ilona is majdnem velem fürdöt, de aztán végül is mégsem, mert nagyon sírt, és nem akart bejönni a vízbe, és a Papa mondta, hogy "Hiába, nem lehet szó megrendezett házasságról", amin mindenki nevetett. Akkor Ilonát elvitték, mi felöltöztünk, és mentünk alvós szopizni Mamával.

Az ágyam itt nagyon fura volt, nem is éreztem igazán jól magam benne, úgyhogy sokszor hívtam a Mamát, hogy segítsen visszaaludni, mert egyedül nem ment volna.

Szánkóval mentünk bevásárolni!

Úgy látszik, hogy ha esik a hó, akkor mi szánkóval megyünk bevásárolni! Ma legalábbis így csináltuk, és nagyon vicces volt!

Reggel a Mama sokáig ágyban volt, mert sajnos megint kétszer keltem fel éjszaka. Viszont a Papa itthon volt szerencsére, és én meg kitanultam, hogy hogyan kell felmászni a nagyágyra is, úgyhogy játszottam a Papával, és mikor a Mamát akartam látni, akkor meg odamásztam hozzá.
Aztán mikor felkelt, akkor mi elmentünk a Papával reggelizni, és mikor készen lettünk, a Mama elment sétálni nélkülünk. Mi itthon maradtunk játszani, és pont mikor már kezdtem elfáradni, akkor jött meg a Mama. Segített elaludni.

Ébredéskor is itt volt még a Papa és akkor adtak ebédet, de én nem voltam igazán éhes, úgyhogy megbeszéltük, hogy most csak Cheerios-t kell ennem, azt mindig tudok.

Aztán elment a Papa a dolgozóba, és akkor mi nézegettünk ki az abakon sűrűn, hogy hogyan jutunk el vajon a boltba, merthogy nagyon esett a hó. Pontosabban a Mama ezen gondolkodott hangosan, én meg az ablakon lógó karácsonyi díszekkel játszottam. Akkor mondta a Mama, hogy menjünk szánkóval, és én csak helyeselni tudtam.
Öltöztünk, és én beszélgettem, aztán a Mama egysze csak felkiáltott: "Azt mondtad, Barnus, hogy cipő?" Azt hiszem, azt mondhattam, mert azon gondolkoztam, hogy ami a kezemben van, az a cipő, és lehet, hogy kicsúszott a számon. De aztán nem mondtam többet.

A szánkóval jópofa volt elmenni a boltba, és mikor odaértünk, Mama betette a kocsi aljába, és én meg a kocsi elejében ültem, nagyon jól lehetett onnan látni. Bevásároltunk (a Mama azt mondta, hogy könnyebb lett volna, ha elhozzuk a cetlit, amire felírta, hogy mit kell venni, de az otthon maradt), és mikor a pénztárnál álltunk sorba, akkor kaptam enni is picit a rizspuffancsból.

Hazafelé s szánkóval mentünk, már jó nagy hó volt. Itthon Mama kipakolt a kiskocsiból, meg engem is levetkőztetett, és vártuk a Papát.
Tudjátok, ma volt a Papa szülinapi ünneplése, pedig csak holnap lesz a szülinapunk! De ő kérte, hogy így legyen. Úgyhogy, mikor megjött, már vártuk a tortával és az ajándékokkal. Így fújtuk el a gyertyákat:

Nagyon örült mindennek! A torta pedig nagyon finom volt, és én is kaptam belőle, és villát is kaptam hozzá, és azzal nagyon ügyes voltam!


Este aztán még jót játszottunk a szüleimmel és aztán mentünk fürödni.

Mama mondta, hogy írjam meg, hogy most két napig nem leszünk itthon, mert megyünk kirándulni oda, ahol már voltunk az ősszel, abba a házba meg parkba az Ilonáékkal. Aztán majd jövünk haza és megírom, hogy milyen volt. Ott fogjuk megünnepelni, hogy már egy éves nagyfiú vagyok!

A kis márkahű

Mama azt mondta, hogy az éjszaka kétszer ébredtem fel, ami szerinte nem rossz (én nem is nagyon szoktam reggel emlékezni ezekre az ébredésekre), de lehetne jobb is.

Minden esetre reggel azért kipihentek voltunk mindketten, és Papa is itthon volt. Mondjuk ő utána elment, de azt hiszem, hogy most már valahogy máshogy vannak neki a munka dolgai, mint eddig, mert már nem jár olyan nagyon koránra, hogy ne is találkozzunk reggel (ami nagyon jó), viszont, most meg este nem szoktam látni. Mama szerint ez csak pár napig van így, mert vizsgáztat, amit nem értek, de jobb lenne, ha inkább itthon lenne és együtt tudnánk fürdeni!

Szóval reggel elkészültünk, és már elég éhes voltam, úgyhogy vártam a reggelit. De legnagyobb sajnálatomra megint azt az édes trutyit kaptam, amit már tegnap sem szerettem volna kapni. Tegnap mondtam is a Papának, hogy én nem ilyet kérek, de ő nem értette meg azt hiszem, hogy ugyanilyet szertnék, csak a régi fajtából. Ma is mondtam a Mamának ugyanezt, és ő nagyot nevetett, és azt mondta, hogy "Úgy látszik, Macika, te márkahű vagy!", ami nem tudom mi. Minden esetre aztán adott olyat, amit szeretek és azt meg is ettem mind.

Aztán jászottunk, és egyszer csak jött Dávid Anyukája. De Dávid nem volt vele, azt mondta, hogy beteg. Hozott nekünk viszont helyette ajándékot! Nagyon jó kis könyvet kaptam tőle, nagyon tetszett és a csomagólópapírja is jó volt!
Aztán jöttek Bátorék is! Bátor kicsit sírt, mikor megjöttek, de aztán megnyugodott, és akkor már lehetett együtt játszani.

Ebédre meg tudjátok, mit ettem? Pörköltet nokedlivel! Mama mondta is, hogy írjam ide le, hogy kérjük szépen a Nagyitól a receptet sürgősen, mert nagyon ízlett nekem, és azt a Mama szereti (meg neki is ízlett, meg Bátornak és az ő mamájának is). Nagyon sokat ettem belőle, mert finom volt.

Ebéd után meg elmentünk sétálni, és akkor elnyomott a kinti levegő (de nem csak engem, Bátor is aludt, mint utólag kiderült).
Amikor felébredtem, a vásárlós helyen voltunk, de akkor már jöttünk is haza, és kaptam megint enni. Sajnos Bátorék már nem jöttek vissza, így egyedül játszottunk itthon a Mamával. Olvasott nekem én meg mutattam neki, hogy milyen ügyesen tudok fel-le mászni a kanapéról. Beszéltünk a számítógépbe is, és azt a Nagyi hallotta otthonról, és ő is beszét hozzánk a gépből.

Este meg hazaért a Papa és végre együtt fürödhettünk, és fújt nekem buborékot!

A mai nap nagyon jó volt, és fáradt voltam a végén, úgyhogy mentem is aludni gyorsan.

Titok nap

A mai nap legnagyobb részét nem írhatom le, mert mind-mind titkos, meglepetéses.
Azért a lényeg az, hogy most már szinte az összes ajándékot megszereztük Mamával, és ezt mondta, hogy ez jó érzés.

Reggel egyébként nagyon-nagyon megdícsért Mama, mert nagyon sokat aludtam egyhuzamban, és én is jól éreztem magam nagyon. Azt mondta Mama, hogy csak egyszer ébredtem fel, és utána meg 7 és fél órát aldutunk, ami nagyon sok ám! Majd megpróbálok ezek után máskor is így csinálni.

Aztán Mama elment jógázni, és mi Papával itthon maradtunk reggelizni (nem voltam túl éhes) meg játszani. Mikor megjött a Mama nagyon örültem neki, de akkor sajnos a Papa elment. Mamával is játszottunk, aztán meg megnéztük magunkat a számítógépben, és közben lehetett hallani a Nagyi hangját is, aki nagyon örült nekünk, mert ő még látott is minket!

Ezután már nagyon álmos voltam, és mentem aludni. Mikor felébredtem, kaptam ebédet, és utána desszertnek egy pufftikit. Ez a Mama szerinte gy kóreai étel, és én nagyon szeretem (nem ez ám az igazi neve, de Mama azt mondta, nem emlékszik rá, hogy mi az). Így eszem:


Aztán jött a titkos rész, amit nem mondhatok el, de miután hazajöttünk, megint játszottunk érdekeseket, amit szintén nem írhatok le, sajnos.
Este viszont megint a Mamával fürödtünk, mert Papa megint sokáig kellett dolgozzon, de aztán már nagyon fáradt voltam, úgyhogy jól esett a lefekvés.

Misziszóga

Ma nagy kalandban volt részünk Mamával: elmentünk Misziszógába (nem így kell írni pontosan, de nagyon bonyolult egy szó) találkozni Leventével és a Mamájával, mert ők ott laknak.

Mama mondta, hogy ilyen messze még nem voltunk eddig a városon belül, de hát mit csináljunk, ha ilyen messze költöztek tőlünk sajnos. Azért minket ez nem állíthat meg, mert nagyon szerettünk volna találkozni velük.
Azt utazás nagy részét én átaludtam, mert ha kendővel megyünk, akkor ez szokott történni, de nem is baj, mert így, mikor odaértünk, és felébredtem, akkor nagyon jól reztem magam.
Rögtön bírtokba vettem a házat, ami nagyon nagy és lépcső is van, ami nagyon szeretünk mindketten felmászni Levivel.

Sokat játszottunk, és Levinek van egy olyan átbújós alagútja is, abban is mászkáltunk és kaptunk finom ebédet is (igaz, én előtte szopiztam, úgyhogy az ebédemet em a felnőttekkel együtt ettem meg). A Mamáék sokat beszélgettek, és Levi aludt is, és addig én egyedül játszottam. De aztán megint lejött és megint játszottunk.


Sajnos itt sem szabad megfogdosni a távirányítót, de amúgy szinte mindent szabad és lépegettem is sokat, és a felnőttek ennek nagyon örültek. Én is élvezem ezt, úgyhogy eldöntöttem, hogy mostantól sokszor fogom ezt csinálni már.

Aztán megjött Levi Apukája, akit Attilának hívnak (az anyukáját meg marcsinak, különben), és akkor vele is beszélgettünk, aztán már fáradt lettem és akkor beültünk az autójukba és én elaludtam. Mikor felébredtem, már itt voltunk a mi házunk előtt. De akkor nem éreztem túl jól magam, és a Mamával akartam lenni, jó szorosan odabújtam.

Aztán már jobb lett, felébredtem egészen és játszottam itthon is.

Aztán volt valami, amit nem árulhatok el, mert meglepetés a Papának, de utána nagyot fürödtünk a Mamával (mert a Papa nincs itthon, nem tudom, hol van, Mama szerint ma sokáig kell dolgoznia) és mentem aludni.

Szánkó és járás

Képzeljétek, ma kaptam egy szánkót, és ki is próbáltuk! És tudok járni is!!!!

Szóval azzal kezdődött a nap, hogy a Mama nagyon megdícsért, hogy milyen jól aludtam az éjszaka, és csak kétszer ébredtem fel! Aztán telefonált is a Mama, és mondta, hogy ha megreggeliztünk, akkor megyünk találkozni a parkba az Ilonáékkal.

Így is lett, és mivel nagyon esett a hó, a szüleim úgy döntöttek, hogy nem a kocsival megyünk, hanem szánkóval. Mert kiderült, hgy van itthon egy szánkó, csak eddig eldugták előlem, mert ez a szülinapi ajándékom a Nagyitól, és még nincs itt a szülinap. De aztán mégis megkaptam ma, mert olyan szépen esett a hó, és nagyon örültem neki. Köszönöm az ajándékot Nagyikám!!!!
A Papa összeszerelte nekem (én is segítettem):

Aztán kipróbáltuk itthon, hogy működik-e:


Aztán beöltöztünk:


És aztán kipróbáltuk, jól működik:


Nagyon jól éreztük magunkat, a Mamáék még hóembert is építettek. A vége felé már kicsit elfáradtam, és akkor hazajöttünk. Itthon a Papa (aki már közben előrement) főzte az ebédet, és addig mi játszottunk a lányokkal. Ebéd előtt én kaptam tejecskét is, aztán beültettek a székembe és megkóstolhattam a Papa főztjét: krumplipürét, brassóit és uborkát.

A desszert pedig fagyi volt, na, azért már a saját lábamon kellett elmennem, különben nem adtak volna belőle.
Így rá is jöttem, hogy már tudok járni! Délután többször is mentem sok lépést, és a szüleim mindannyiszor megtapsoltak és nagyon büszkék voltak rám!

Az alvást ma nem erőltették, és ezért csak későn aludtam el, miután elmentek az Ilonáék. De jól esett, és mikor felébredtem megint tudtam járni!

Délután még volt porszívózás és aztán fürdés is, szóval ez egy nagyon jó kis nap volt. Jól el is fáradtam.

Tűz

Reggel a Mama a szopi után elment (azt mondta, hogy megnézi az Adriennt, hogy hogyan táncizik), úgyhogy mi a Papával maradtunk itthon, és egyedül reggeliztünk, meg játszottunk addig, míg Mama vissza nem jött. De nem egyedül jött ám, hanem az Ilona és az Adrienn, meg a Mamájuk is jött vele!

Nagyon örültünk nekik, és aztán játszottunk a lányokkal. Az Adrienn még sétáltatott is engem! Aztán a vendégek elmentek, és megint kaptam szopit, de akkor nem kellett aludni menni utána, hanem elkezdtünk mi is készülődni, és elindultunk sétálni. Közben engem elnyomott a hideg levegő (kinn egyébként minden csupa fehér: ez a hó), és amikor felébredtem, a kocsimban voltam, de nem otthon. Jött is Anya rögtön, hogy hívtam, és kivett, és kiderült, hogy most meg mi mentünk az Adirennékhez!

És képzeljétek, most ott ebédeltünk! Én is kaptam egy széket, és Mama adott enni, és megdícsért, hogy milyen sokat ettem, milyen szépen! Az Ilona nem evett olyan szépen, úgyhogy, mikor senki sem figyelt, gyorsan kikaptam a kezéből a kekszit, amit nyammogott és rávetettem magam. Mama persze észrevette a turpisságot, és mindenki jót nevetett, és kaptam egy saját kekszit aztán. Abból is ettem.
Aztán jött Adrienn (ő az ebéd alatt aludt) és akkor vele játszottunk. Neki jutott eszébe, hogy még nem is láttunk karácsonyfájukat, úgyhogy akkor átmentünk a másik szobába megnézni azt.
Nagyon szép, én is szeretnék egy ilyet!

Aztán a felnőttek csináltak tüzet, amit nem lehet akárhol, mert nagyon meleg. A tüzet a kandallóban csinálták, és mindenki megbabonázva nézte, ahogy lobog, nagyon szép volt az is! Csak nem lehet megfogni, ez is olyan, mint a víz, csak meleg.

Aztán mi hazajöttünk.

Itthon a Papa a számítógéppel beszélgetett (most háromféle hangon is beszélt vele a gép), és közben nyomogatta is. Mama meg vasalt, és meg hintáztam és játszottam.
Aztán még volt karácsonyi ajándék csomagolás is, abban nem nagyon lehetett segíteni.

Fürdés után már fáradt voltam, úgyhogy mentünk aludni, most egész könnyen sikerült elaludni.

Kaptam egy egeret!

Nézzétek, micsoda új játékot kaptam:


Úgy hívják, hogy egér, és nagyon jól lehet nyomkodni!

Ma egyébként nem történt túl sok minden különleges, a Mamával itthon voltunk délelőtt (ruhákat is pakoltunk), délután meg jött a Papa és elmentünk vásárolni.
Ez azért kicsit vicces volt, mert a Mama mindig elküldött minket a Papával, hogy menjünk egyedül előre, ő meg akart titokban vásárolni. Mi azért próbáltunk kicsit leselkedni, de mégsem tudtuk kideríteni, hogy mit is vehetett a Mama.

Este meg egyálatlán nem akartam aludni, inkább csak beszélgettem, és akkor a Mama betett az ágyamba, de inkább vele szerettem volna játszani, mint aludni. Mondta, hogy ő elég fáradt és inkább aludjak, de ha nem tudok, akkor se álldogáljak. Nem nagyon tetszett ez nekem, főleg akkor nem, mikor ki is ment. Akkor nagyon kértem, hogy jöjjön vissza, de csak a Papa jött. Aztán jött a Mama is, és akkor már tudtam, hoyg tényleg aludni kell.

Az első karácsonyi ajándék

Ma itt voltak nálunk Zalánék: Zalán, Zsombi és a Mamájuk, Klári. És nekik odaadtuk a karácsonyi ajándékukat, amit egyébként a Jézuska hoz, szóval nem teljesen értem, hogy akkor miért mi vettük meg, de hát biztos ez benne a csoda. Ők is adtak nekünk, de azt nem szabadott még megnéznem, mert nincs itt a karácsony még. De azt hiszem, a Mama megnézte, úgyhogy ezt sem értem teljesen, de majd ha nagyobb leszek, biztos megértem.

Reggel viszont még mielőtt megjöttek a vendégek, a Mama elszaladt egy kicsit, úgyhogy Papával voltam. A reggelit is ő adta, bár akkor még itt volt a Mama, de ő éppen a barátaival beszélt a számtógépben. Azt mondta, hogy a többi baba ma együtt volt otthon, úgy, ahogy régebben mi is szoktunk menni Markciékhoz, csak mi most nem tudunk odamenni, mert a számítógépben vannak.
A Mama azt mondta, hogy nagyon jó volt látni a többeieket, és mindenkinek nagyon boldog szülinapot kívánt, mert most ez egy szülinapi találkozó volt. Nekem is mindjárt itt van a a szülinapom!

Mikor Zalánék megjöttek már a Mama itthon volt, viszont a Papa meg elment. Zsombival jól lehetett játszani, Zalán meg nagyon aranyosan nézelődött és mosolygott. Néha a Mama felvette őt is, én ezen eléggé csodálkoztam, mert furcsa volt, és jobban szeretem, ha engem vesz fel, oda is mentem hozzá ilyenkor, hogy tudja, én is itt vagyok.

Az ebédnél eléggé elálmosodtam, úgyhogy mentünk aludni, és mikor felébredtem, még itt voltak szerencsére Zsombi és Zalán is. Aztán együtt elmentünk sétálni, és mikor hazajöttünk, már itt volt a Papa.
Akkor Mama elment jógázni, és mi a Papával játszottunk. Megettem vele egy egész joghurtot is, és aztán még kértem, és szerencsére adott is!
Este meg együtt fürödtem a Mamával, és megint voltak buborékok is!

Lefekvés előtt még elmeséltem Mamának, hogy mi tetszett nekem a mai napból különösen, aztán ettem egy kis tejcit, és nagyon elálmosodtam.

Ilonázás

Mama kérte, hogy írjam be pontosabban, mit hozott a Mikulás (akivel ma sem sikerült találkozni, úgy tűnik, hogy csak ritán jár errefelé). Ezt úgy hívják, hogy szappanbuborékfújó, és tényleg fújni kell, a Papa szokta fújni, és akkor kijönnek belőle a buborékok! Azokat megpróbálom elkapni, de nem mindig sikerül, csak néha, olyankor megállnak a kezemen és lehet őket nézegetni, és azt nagyon szeretem. Aztán pukk!, szétpukkannak, és akkor a szüleim nagyot nevetnek, úgyhogy én is. Hát ezt hozta a Mikulás.

Ma egyébként nagyon jó volt, mert mikor felébredtem a délutáni alvásból, a Mama kihozott a nappaliba, és ott volt Ilona meg a Mamája! Először kicsit gondolkodtam, hogy vissza kéne feküdni még, mert picit álmos voltam, de aztán inkább mégis elkezdtünk együtt játszani. Ilona már tud mászni, úgyhogy nagyon klasszul lehetett mindenfélét csinálni együtt, bár azt nem szerette, amikor megütögettem egy kockával. Mama mondta is, hogy ez nem volt szép dolog, de érdekes módon, azt szokta hagyni, hogy a szőnyeget és más dolgokat ütögessek a kockával, szóval nem értem, hogy ez miért volt baj.

Aztán volt ebéd, és kaptam megint abból is, amit a felnőttek ettek, az nagyon fincsi husi volt meg krumpli. Utána még ettek valami mást, amiből nekem nem járt, de már nem is voltam éehs, inkább elmentünk Ilonával a kisszobába játszani.

Aztán egy idő után elindultunk együtt mindannyian, és kiderült, hogy kocsival megyünk! Nekem ez nagyon tetszett, mert egy nagy gyerekeknek való ülésben ülhettem (ami az Adrienné, csak ő nem volt ott), és így jól láttam mindent. Meg azért is, mert már régen autóztam, és azt nagyon szeretek. És az is kiderült, hogy az Adriennért mentünk az oviba, és ő nagyon örült nekünk, engem megpuszilgatott, a Mamával meg jókat beszélgetett.

Utána mi mentünk a Papának ajándékot venni, de azt nem árulhatom el, hogy mit, mert tudjátok, hogy az meglepetés!
Viszont utána meg ott volt maga a Papa is, és együtt jöttünk haza a villamossal. Ott egy kcisit rosszul éreztem magam, mert a sok hacukától nem tudtam rendesen enni a kekszimet, és külnben is, kicsit fáradt voltam, de mikor hazaértünk minden rendbejött, és nagyot játszottunk a szüleimmel.

Mikulás

Képzeljétek, ma itt járt a Mikulás! Én nem láttam, de a szüleim mondták, hogy amit találtam reggel a cipőcskémben, azt ő hozta (a cipőcske már régebben megvolt)! Szívesen találkoznék vele, mert biztos nagyon aranyos ember lehet, ha így ismeretlenül is ajándékot hoz nekem!
Az ajándéknak nagyon örültem reggel, és aztán este meg még jobban, mikor ki is próbáltuk a fürdés közben.

A Mikulással kapcsolatban a Mama megkért, hogy írjam be ide, hogy a Nagybácsimnak és a Nagypapának nagyon boldog névnapot kívánunk (mert őket Miklósnak hívják), és még a Nagymamámnak is, akit, meg, mint kiderült, Vilmának hívnak.

Ma egyébként nagyon érdekes volt a zenélős, mert ott volt a Papa is, és a végén megdícsért, hogy milyen ügyes voltam, és nagyon örültem, hogy ott volt. Együtt jöttünk haza, de aztán én elaludtam, és mikor itthon felébredtem az ágyamban, már nem volt itt.
Akkor kaptam ebédet, és utána a Mama ebédjéből is kértem egy kicsit, és adott is. Azt mondta, hogy ez a rántott husi, és az ő kedvence, és nekem is nagyon ízlett.

Aztán meg elálmosodtam, és akkor Mama ringatott, és elaludtam megint. Mikor felébredtem, mondta Mama, hogy akkor most megint elmegyünk ajándékokat venni, és így is lett, csomót vásároltunk a vásárlós helyen. De nem mondhatom el, hogy miket, mert ez meglepetés.
Visszafelé meg már este volt, mikor jöttünk, és kicsit már fáradt voltam, de a Mama mutatott szépen kivilágított házakat meg fákat, és aztán jött a Papa is, és így jobban lettem.

A fürdés után pedig mehettem aludni, ami már jól jött, mert megint fáradt lettem.

Megoldódni látszik az orr

Igazából már nem is vagyok beteg!
Mama azt mondja, hogy azért még le kell nyelni a gyógyszert néhányszor ezután is (végül is elég jó íze van, úgyhogy annyira nem bánom), de máskülönben minden olyan már, mint régen.

Mondjuk ma elég sokáig aludtunk reggel, főleg a Mama, de szerencsre a Papa itt volt, és játszott velem addig. Azt mondta, hogy a Mama most egy kicsit fáradt, és azért alszik többet.
Aztán azért felkelt, és adott enni, ami finom volt, és már éhes is voltam akkor.

Utána meg beszálltam a kocsiba és mentünk sétálni. A sétából végül is vásárlás lett, és ez elég fárasztó is volt (amúgy a karácsony miatt kellett ez), úgyhogy az egyik metrózás közben el is aludtam. Mikor felébredtem, már itthon voltunk, és Mama mosolygott rám.

Akkor kaptam tejcit és utána meg megjött a Papa és játszottunk. Kiderült, hogy ez jógázós nap, ami azt jelenti, hogy Papa adott enni délután, és nagyon megdícsért, hogy milyen sokat ettem! Aztán meg együtt fürödtünk a Mamával, amit szeretek.

Előtte még megmutattam neki, hogy már tudok tornyot építeni a poharakból, nagyon örült neki ő is. Én meg nagyon büszke vagyok magamra, minden egyes pohár felrakása után világgá is kiáltottam, hogy "Látjátok, felraktam, sikerült!".

És este a szopi után egyedül aludtam el a Mama mellett.

Már jobb!

Tudjátok, már sokkal jobban érzem magam. Eddig nem voltam túl jól, Mama azt mondta, beteg vagyok, és lázas is, ami még nem voltam, és nem is akarok lenni többet, mert nem jó.
Nagyon fáradtnak éreztem magam, nem volt kedvem semmit csinálni és melegem volt, meg fájt. Most már szerencsére ezek nincsenek, viszont megmaradt a porszívózás, amit a szüleim csinálnak velem, meg megmaradt az is, hogy mindenféle dolgokat kell lenyelnem. Ezt meg úgy hívják, hogy gyógyszer, és ezt is a szüleim adják, és nem egy féle, hanem sok, és mindnek másmilyen íze van.

Nap közben most már jól érzem magam teljesen, viszont aludni nem szeretek és a szopi is olyan nehézzé változott. A Mama szerint az orrommal van a baj, meg is néztem a tükörben, hogy milyen, de nem láttam rajta semmit. Mama azt mondja, hogy be van dugulva, amiből én csak annyit érzek, hogy nem lehet vele rendesen lélegezni.

A szüleim ma egyébként elvittek egy érdekes sétálásra: metróztunk meg buszoztunk és kikötöttünk egy másik ember lakásában. Őt úgy látszik, hogy a szüleim ismerik (a Papa azt mondta, hogy ő még régen vele együtt járt az általános iskolába), de eddig még nem találkoztunk. Viszont jópofa lakása van, jól körül is néztem benne, míg a felnőttek beszélgettek. Meg nagyon kedves is, adott csokis kekszet! Legjobban a zenedoboza tetszett, annak nagyon jól ki lehetett nyitni két ajtaját is!
Ott kaptam tejcit is, de aztán nagyon fáradt lettem, és kértem, hogy menjünk haza, így is lett. Hazafelé elaludtam, de nem volt jó, mert nem kaptam rendesen levegőt megint.

Itthon még játszottunk a Papával, aztán volt fürdés, ami jól esett, mert finom meleg volt a víz, s az orrom is jobban lett tőle.

Még mindig

A tegnapi éjszaka elmaradt... Vagyis hát nem aludtunk igazából.

Szegény pici fiam ugyanis nem tudott, mert az orra nem engedte, állandóan meg akart fulladni. Ennél szörnyűbb érzés nincs is, azt hiszem, mikor a pici babámat a kezemben tartom és látom, hogy levegőért kapkod. Ráadásul iszonyú fáradt volt, nagyon nagy szüksége lett volna a pihenésre, de pihentető alvásról nem volt szó.

Mindent megpróbáltunk, hogy segítünk rajta, hanjali 2 körül még a dokinktól kapott segítséges telefont is felhívtuk és Bence hosszasan beszélt a nurse-szel, hogy mit lehetne tenni. De csak azt a tanácsot kaptuk, hogy próbáljuk meg kitisztítani az orrát. Hát, a szomszédok most már tényleg nagyon gyanakodhatnak ránk, hogy mi kínuzzuk a gyereket, mert bizony ezt követően elővettük megint a porzívót és szivornyáztuk szegényke orrát, hátha kitisztul. De minden igyekezetünk ellenére a helyzet nem változott.

Akkor úgy döntöttünk, hogy nincs értelme mindkettőnknek kiütni magát teljesen a fáradtságtól, így én lefeküdtem és azonnal elaludtam (már az előző két éjszaka se aludtam szinte semmit), Bence meg próbálta valahogy rávenni Barnust, hogy a száján át lélegezzen. Aztán hajanli 5-kor cseréltünk. Akkor megetettem Barnust és próbáltam rávenni, hogy aludjon. Nem voltam teljesen magamnál, így nem emékszem teljesen tisztán, hogy mi történt, de valahogy talán elaludt és én is, úgyhogy a következőre olyan fél 8 körül ébredt fel. Akkor megint visszaaludt egy kis tejci hatására (nagyon örültem, hoyg szopizott, kell a folyadék!), s utána Bence eldöntötte, hogy ő ugyan nem megy be az egyetemre, ahogy eredetileg tervezte (egy verseny lebonyolításában kellett volna segítjeznie), hanem betelefonált, és lemondta a dolgot. Nagyon megértőek voltak.

Aztán még fél 11-ig aludtunk mindannyian, akkor megint evett Barnus és megint visszaaludt. Én akkor már felkeltem, de mikor elkészültem és kijöttem rendbeszedni a konyhát, akkor Barnus felsírt, úgyhogy megint adtam neki szopit. Akkor megint elaludt és már nem tettem vissza az ágyába, hanem kint a nagyszobában aludt a karomban, végre igazán nyugodtan.

Végül olyan dél körül kezdtük el a napot. Reggelire Barnus nem kért semmit, és éppen már indulóban voltunk az ügyelet felé, hogy tanácsot kérjünk az orrdugulás ügyben, mikor láttam, hogy elkezdett kiürülni az orrából a váladék. Éljen! Nem gondoltam, hogy ennek a nem túl szép látványnak valaha is ennyire fogok örülni. De ez azt jelenti, hogy talán javulni fog a helyzet, és így már látszik az alagút vége! Akkor gyorsan nekiálltunk kiszippantani az orrocskáját, és most végre sikerrel jártunk.
Úgyhogy nem az orovoshoz, hanem bevásárlókörütra indultunk végül.

A javulás további jele, hogy útközben Barnus elnyammogott egy kekszit, hazaérve pedig evett a mi finom mustáros husinkból és krumplinkból.
Délután már nem is aludt, és egészen jól bírta 7-ig, játszogatott.

(Az egy homlokhőmérő rajta, amit oda lehet ragasztani, így folyamatosan látszik, hogy hogyan alakul a hőmérséklete.)
Most úgy alszik, hogy néha vannak jól lélegzős időszakok, néha meg visszatér a nem-kapok-levegőt légzés, amikor sírdogál álmában, és fel is riad sokszor. Úgyhogy ma se lesz még túl jó pihenésünk, de talán holnap!

Az orr

Nagyon köszönjük a sok gyógyító energiát, sajnos egyelőre még a gyógyulás legelején tartunk csak. Úgyhogy jöhet még!
Barnus továbbra is nagyon levert ha lázas, és sajnos ma legalább 6 adag lázcsillapítót (különböző hatóanyagokkal) kapott, hogy 38 fok alatt tudjuk tartani a hőmérséketét.

Délelőtt egyébként egész jól volt:

Akkor valószínűleg nem volt láza.
Enni nem eszik, de szopizni sikerült neki jó párszor, úgyhogy emiatt nyugodt vagyok. A vizet issza szerencsére emellett, úgyhogy elegendő folyadékhoz jut.

Viszont nagy probléma, hogy el van dugulva az orra kegyetlenül, így egyszerűen nem kap levegőt. Szopizni is csak úgy tud, hogy: nagylevegőgluggy-gluggy-gluggy-levegő kifúj-nagylevegő... Így nem túl hatékony a dolog, de szerencsére próbálkozik, úgyhogy megy.
Aludni vizsont az orra miatt szinte nem tudott ma nap közben, és most éjszaka sem igazán. Úgyhogy nem tudom mi lesz.
A dolog úgy néz ki, hogy amíg el nem alszik a száján veszi a levegőt, aztán ahogy elmerül az álomban egy picit is, elkezdi abbahagyni a levegővételt (megpróbál az orrán venni). Na, erre felriad és rémülten vesz sok kis levegőt, megint visszalaszik és kezdődik elölről a dolog. Most már így küzd 3 órája, mióta letettük, nagyon rossz hallgatni.
Próbáltuk porszívózni, valamennyi lejött, de nem hozott neki könnyebbséget. Aztán tettünk kamillát a fürdőjébe és jó sokáig áztattuk a meleg vízben, hátha (de nem). Meg persze kapja a Nasivint és az itteni szájon át adható légzéssegítőt, de hát semmi. Megy a párásító is nála. Nem tudom, mit lehetne még...

Amúgy ma megtanult integetni és telefonálni és a toronyra felrakni a karikákat is abban a rövid időben, míg jól volt!

Lázas, beteg

Baruns ma nem tud naplót írni, mert nagyon beteg, ágyban fekszik (most éppen alszik is), így leírom én, mi történt ma.

Ez életében most fordul elő először (bár már voltak kisebb-nagyobb megfázások, de igazi lázas megbetegedés most van először), és nagyon rossz így látni őt.
Szegénykém nem igazán önmaga, alig csinál valamit, szinte eglsz nap aludt.

Már tegnap délután nagyon furcsa volt, hogy egyszer csak elaludt műsoron kívül délután, de akkor még nem látszott semmi. Az éjszaka viszont nagyon rosszul sikerült, állandóan felriadt, mert nem kapott levegőt, ugyanis az orra be van dugulva.

Úgy hajnali három körül rászántam magam, hogy kiporszívózzuk az orrát, de sajnos nem igazán volt hatásos a dolog (bár azt elértük, hogy a szomszédok is felébredjenek a sírástól...). A következő ébredéskor aztán kaptt egy kis Tylenolt, az talán segített kicsit, de aztán még vagy kétszer ébredt fél 8-ig, ami után még 10-ig aludtunk egymás mellett a futonon. Szegény Bence meg 7-kor kelt, hogy menjen Scarborough-ba tanítani (ez volt az utolsó alkalom ebben a félévben).

Mikor aztán kicseréltem az éjszakai pelusát meg is mértem a lázát és 38,6 volt! Gondoltam, ennek fele se térfa, hívtam a dokinakt, hogy mennénk megnézetni Barnust. Sajnos kiderült, hogy ma pont nem rendel dr. Friedman, de az aszisztens mondta, hogy azért jöjjünk el fél 3-ra és a másik doktornő megvizsgálja Barnust.

Addig riasztottam Bencét és próbáltam Barnust minél szorosabban magamhoz ölelni (másként sírt). Mikor letettem, csak ült, nézett maga elé, vagy sírt. Azért sikerült a reggeli készülődést elvégezni, és mikor a lázcsillapító hatása megjött, akkor még evett is egy kis reggelit, szerencsére. Inni is ivott, ami jó, mert láz esetén ez a legfontosabb. Szopizni viszont nem nagyon tud, mert az orrán nem kap levegőt (mekkora kitolás!).

Aztán fél 12-kor már megint aludt, egészen fél 2-ig, mikor el is kellett indulnunk a dokihoz.
Bence nem ért oda, de szerencsére mindent el tudtam intézni egyedül. A doki nagyon aranyos volt, és teljesen megértően viselkedett, mondjuk Barnuson ránézésre lehetett látni, még annak is, aki nem ismeri, hogy nincs jól. Megnézte a fülét meg a torkát és mondta, hogy kezdődő fül- és torokgyulladása van, plusz vírusos orrfolyása.
Az előbbi kettő bakteriális, ezért kapott antibiotikumot, amit rögtön ki is váltottunk a közeli gyógyszertárban. A doki szerint pár napon belül elmúlik a láza az antibiotikumtól, addig adom neki a Tylenolt, az orrára is kapott valamit (nem segít), de arra már eddig is adtam neki a Nasivint (az se segít). Jó lenne, ha már tudná fújni, bár a porszívóval se jön ki neki semmi. Viszont el van dugulva továbbra is.

Hazafelé végig aludta az utat, és itthon végre tudott egy kicsit szopizni, ami engem legalábbis megnyugtatott. Közben megjött Bence, és beadtuk az antibiotikumot (nem lehet túl jó íze, bár elvileg banános, de a szaga alapján...). Ennek és alázcsillapítónak hatására egészen jól lett délutánra, még nevetgélt is a labdázáson, de azért egy lépésnél távolabb nem engedett magától, ami teljesen érthető (és én se akartam távolabb menni).

A fürdés után is kapott egy adag gyogyót, de szopizni még mindig nem nagyon tud szegény. Viszont elég könnyen elaludt, kíváncsi vagyok az éjszaka milyen lesz, mert az orrdugulás egelőre nem javul.