Ketten a babakocsiban

Ma délelőtt az Ilonáék parkjában voltunk a Bori, a Mama meg én. Délután pedig vásárolni mentünk négyesben, oda már a Papa is jött.

Az Ilonáék parkjába a Hondával mentünk, és nagyon jól éreztem ott magam. A Bori sírdogált az úton, mert nem tudott elaludni, de aztán abbahagyta, és mi a Mamával már azt hittük, hogy alszik is, de aztán kiderült, hogy nem. Nem is aludt sokat egész délelőtt, de a Mama szerint szépen nézelődött leginkább, bár néha szopit is kért. Én meg először homokoztam, aztán játszottam a vízben, aztán megint homokoztam. Meg játszottunk vásárlósat is a Mamával, ő volt az eladó, én meg a piros autóban ültem, és bevásároltam a boltjában.

Mikor már ebédidő lett, akkor hazajöttünk, az alatt a Bori aludt. Itthon aztán kaptam finom ebédet, baracklekváros palacsintát hidegen, mert nem akartam, hogy a Mama felmelegítse. Aztán megjött a Papa, és akkor mentünk mesélni és aludni.

Mikor felébredtem még nagyon fáradt voltam, így a Mamával pihiztünk egy jót először a szőnyegen, aztán a kanapén.
Utána meg játszottunk, a Papával autóztunk, meg csináltunk vonatpályát is. Közben a Mama vasalt.

Mikor a Bori is felébredt (jó sokat aludt), akkor meg elindultunk a vásárlásba. Én gyalog mentem, és mikor odaértünk, akkor beültem a bevásárlókocsiba. Jó sok mindent vettünk, és hazafelé már elég fáradt voltam, úgyhogy nehezen jöttem. Akkor a Mama kitalálta, hogy próbáljuk ki, hátha ketten is beleférünk a nagy (szimpla) babakocsiba. És sikerült! Én ültem hátul, a lábamat kilógattam oldalt, mert az piszkos volt. A Bori meg feküdt velem szemben, és így jöttünk. Nekem ez nagyon kényelmes volt, és a Mamának is tetszett, hogy így befértünk (csak a kocsi nyögött nagyokat alattunk, kicsit félt a Mama, hogy össze fog rogyni).

Itthon aztán néztem Backyardigans-t míg a Bori fürdött, utána meg mentem zuhanyozni. A Papa már rutinosan megkérdezte, hogy szeretnék-e fürdeni, vagy inkább zuhanyozni, mert mostanában gyakran előfordult, hogy teleeresztette nekem a kádat, de aztán én inkább zuhanyozni akartam, és akkor le kellett ereszteni mindet.
A zuhanyozás után meg mentem aludni.

Nagyi nélkül

Ma volt az első napunk nagyik nélkül itthon, mert Ooo Nagyi még nem érkezett meg (holnap este jön), kicsit izgultam. De sikerült a napot nagyobb kiborulások nélkül megúszni, amire nagyon büszke vagyok.
Persze elsőre nem mertem az egész időt egyedül bevállalni, így áthívtam Ritáékat, hogy Percyvel Barnus eljátsszon délelőtt, és Bencével megbeszéltük, hogy altatásra hazaér, hogy segítsen abban és a délutánt már együtt csináltuk végig.

Reggel magamhoz képest korán keltem (8 körül), ilyenkor mindig jó fáradt vagyok amíg ki kell mászni az ágyból. Aztán ha már megmostam az arcom, meg kicsit rendbe szedtem magam, akkor már jobb.
Bence olyan 9 körül indult el a munkába, akkor Bori már aludt újra, így Barnussal játszottunk, míg meg nem jöttek Percyék, olyan fél 11 körül.
Onnantól a fiúk együtt játszottak, mi meg beszélgettünk Ritával. Hoztak ebédre valót is, hiába, Rita tudja, milyen az, ha az embernek pici babája van otthon.
Persze azért a fiúkra oda kellett figyelni, és jó nagy felfordulás meg hangzavar lett, de a lényeg, hogy ők jól érezték magukat.

Bori hamarosan felébredt, és kaja után nézelődött kicsit teljesen nyugodtan. Most ez a rendszer különben, hogy eszik, és aztán egy ideig teljesen jól elvan. Mikor kezd nyűgösködni, akkor megpróbálkozom mindenféle altatási módszerrel: ringatás, cicizés, aztán valamelyik egy idő után bejön.
Most is elaludt Bori, le is tudtam tenni, de hamarosan felriadt, talán a nagy meleg, vagy a hangzavar okozhatta ezt. Egy kicsit nyűglődött, Rita viszont nagy örömmel átvállalta a hordozgatását egy pici időre. Aztán megint sikerült elaltatnom, és akkor viszonylag több időre elaludt.

Az ebéd után Ritáék elmentek, és ekkor ébredt fel Bori. Pont, mikor Barnust kellett volna letennem, mert már nagyon álmos volt, és nem is tudta már tartani magát, sírdogált. Úgyhogy míg őt altattam, addig Bori vette át a stafétabotot a sírásban... Na, erre még valami jobb módszert kellene kitalálni, de egyelőre nem tudom, mit.
Közben szerencsére megjött Bence és felvette Bori, aztán már én is kész lettem, és akkor tudtam már neki nyugtató-szopit adni.

Bori délután se aludt túl hosszúakat, így elég fárasztó volt ez a rész, plusz a mosást is csinálni kellett. Bence elindult aztán Barnussal a játszóra, mi pedig kicsit később követtük őket (Bori sírt a kocsiban, aztán pár sarok múlva elaludt szépen szerencsére).

Barnus nagyot sarazott a játszón, aztán a vízbe is bement, jó meleg volt ma.
Mikor hazaértünk, akkor jött a vacsi neki, Bori pedig fürdött, aztán szopi alatt nagy nehezen bealudt. Volt egy rövid időszak, mikor mindketten aludtak, de Bori fél óra múlva felébredt és akkor már nagyon élénk volt. Kicsit ringattam, altatgattam, de aztán feladtam (már jó nehéz, leszakad a kezem), és betettem az ágyába, lássuk mi lesz felkiáltással. És egy idő után elaludt magától! Ügyes kislány, csak így tovább!!!

Búcsú Nagyiéktól

Reggel mindenki beült a Hondába, és elmentünk együtt a repülőtérre, hogy a Nagyiék fel tudjanak szállni a repülőre, mert most már el kellett repülniük sajnos.

A repülőtér nagyon érdekes volt, sok-sok repülőt és sárgára festett autót láttunk a Mamával, míg a többiek a becsekkolással foglalatoskodtak. Aztán felfedeztük az úszó kockákat, és onnantól engem csak az érdekelt. Ez egy nagy tartály volt az egyik folyosón, tele vízzel és műanyag, átlátszó kockákkal, amik úszkáltak a vízben. Alulról meg időnként jöttek a buborékok és jól felkeverték a vizet, és olyankor a kockák is jobban elkezdtek úszkálni. Ez nagyon érdekes volt, és mikor kész lettek, odahívtuk a Papát és a Nagyiékat is. A Nagyi csinált rólunk képet a kockák előtt:
Miután már elég sokat nézegettük a kockákat, elmentünk megkeresni a Nagyiék beszállókapuját. Ott el kellett búcsúzni tőlük, és aztán ők bementek a kapun és mi integettünk nekik.
Mikor már nem lehetett őket többet látni, akkor még visszamentünk egy kicsit a kockákhoz, aztán mentünk megkeresni az autót a C25-ös beállóhoz.

Bori hazafelé felébredt és sírdogált kicsit, de itthon kapott gyorsan szopit, és akkor mindjárt jobban lett. Mi aztán a Papával elmentünk a zöldségeshez venni finomságokat, és mire hazaértünk, a Mama már sütötte a palacsintát és készítette a levest az ebédhez. Én levest nem kértem, de a palacsintából kettőt is megettem, mert nagyon szeretem (már reggelire is az volt nekem). Aztán mentem aludni.

A Mama ébresztett az alvásból, mondta, hogy megjöttek a Leventéék (visszahozták a Mama biciklijét) és, hogy lassan indulunk a strandra velük együtt. Fel is keltem egy idő múlva, és tényleg elindultunk az autóval. A Leviék is, és ők a fekete (vagyis sötétzöld) Nissannal jöttek.
Sajnos az úton viszont dugó volt, ami azt jelenti, hogy megállnak az autók és nem tudnak gyorsan menni, mint addig, és mindenki ideges lesz. Egy kicsit aztán azért tudtunk menni, de hamarosan a felnőttek úgy döntöttek, hogy inkább kitérőt teszünk, és elmentünk kicsit másfelé. Aztán ott is volt egy kisebb dugó, de az hamar abbamaradt, így végül azért csak odaértünk a strandira. A Mama utána azt mondta, hogy nagyon büszke rám, mert egyáltalán nem voltam nyűgös a dugó alatt, pedig tudja, hogy mennyire akartam már gyorsan odaérni a strandra.

Nagyon jól esett belecsobbanni a finom vízbe a sok meleg autóbanülés után, én nagyon élveztem. Először az Attila vitt be minket a Levivel, aztán jött utánunk szaladva a Mama, és akkor én már vele usziztam. Volt mentőmellényem is, úgyhogy abban nem is kellett fogni engem, és egyedül is nagyon szuperül ment az uszizás. A Mama szerint igazán ügyesen kepesztek a vízben!
Aztán a Mama kivitt engem oda, ahol letelepedtünk és átvette a Borit a Papától, akivel így visszamentünk újra a vízbe.

Még egy jó ideig bent usziztunk, aztán kijöttünk, és akkor nagyon hideg volt, úgyhogy jól beburkolóztam egy törölközőbe.
Aztán sajnos már vége is volt a strandnak, a bácsik bezárták, úgyhogy ki kellett mennünk. De még nem mentünk haza, hanem ott maradtunk ebben a nagy parkban (úgy hívják, Bronte Creek), és fociztunk meg frizbiztünk a Leventével meg a papákkal, míg a mamák beszélgettek és figyeltek Borira. Aztán gyűjtöttünk tobozt, meg csibészkedtünk a Levivel.
Mikor már nagyon késő lett, akkor meg hazaindultunk. Bori most is fent volt az úton és néha sírdogált is, akkor próbáltunk énekelni neki, de ez nem mindig segített.

Itthon megint gyorsan kellett elkészülni az alváshoz, mint tegnap, mert már nagyon késő volt, így zuhanyoztam. De ez nem baj, mert azt is nagyon szeretek. Aztán jött a mese és mentem aludni.

Nagypapa nap

Reggel már alig vártam, hogy végre megjöjjenek a Nagyi és a Nagypapa, és aztán az alváson kívül egész nap együtt voltunk! De jó is volt!

Délelőtt a játszótérre mentünk ki, és jó sokat játszottunk. Homokoztam, meg beültem a kék kishajóba is, aztán meg elmentünk a Nagypapával a furcsa labdához és azt ütögettük. Én folyamatosan nevettem eközben, annyira jól szórakoztam!

Aztán kicsit leültünk pihenni (a Bori akkor szopizott éppen, aztán kapott egy új pelust), de nem sokáig, mert aztán meg a Nagyival buborékot fújtunk (pontosabban a szél fújta őket, mi csak tartottuk a buborékgyártót). Volt ezután még egy kis sárkányeregetés is, de utána már hazamentünk, mert ebédidő lett. Finom lazac volt, a Papa csinálta!

Alvás után újra átjöttek a Nagyiék, és akkor kicsit még itthon játszottunk. Aztán mindenki beült az autóba, és elmentünk megmutatni Torontót a Nagypapának, mert ő még soha nem volt itt, és nem látta az Ontariót tavat se még soha!

Úgyhogy, megmutattuk neki az autóból azt, hogy hol dolgozik a Papa, meg a CN towert, meg az Ontario tavat, de mivel őt (és engem is) legjobban a High park érdekelte, ezért végül is csak ott álltunk meg, és szálltunk ki az autóból.

Nagyon jó, hogy elmentünk oda, mert az állatok most mindenféle érdekeset csináltak az állatkertben: a lámák közül volt, aki a hátára feküdt és úgy vakaródzott, a kacsák hangosan hápogva pöröltek egymással, a kapibarák úszáltak a vízben, és piszkálták egymást, az emuk gurgulázó motorhangokat adtak ki magukból, a bölények meg jöttek-mentek. Azt is megfigyeltem, hogy a pici bölény szopizni akart a mamájától, de az nem engedte, és ezen nagyon elcsodálkoztam.
Amikor az állatkerti rész vége felé közeledtünk, akkor felébredt a Bori és kapott enni, így megálltunk (pontosabban leültünk egy padra), és addig én is kértem Cheerios-t meg banános kekszit.
Mikor tele lett a pocakunk, újra felkerekedtünk és elmentünk a domboldal túlsó részére a tavat megnézni. Ott jó sok kanadai lúd volt, és én sokat szaladgáltam, a Bori meg aludt még egy nagyot.

Visszafelé kaptunk fagyit a Nagyitól, aztán megkerestük az autót. Bori iszogatott még egy kicsit indulás előtt, és a Mama szerint így elégedett lett a sorsával és nem is sírt hazafelé, pedig már elég késő volt.

Itthon még a Nagypapa és a Nagyi verseltek nekünk egy kicsit (míg a Papa megereszette a vizet Borinak), aztán ők elmentek, mi meg fürödtünk. Pontosabban én zuhanyoztam, mert azt is nagyon szeretek mostanság. Utána meg mentünk aludni.

Megérkezett a Nagypapám!

Képzeljétek, ma délután megérkezett a Nagypapám! Úgy örülök neki!

Előtte még délelőtt voltunk a Mamával kettesben a vásárlós helyen és vettünk nekem új kamiont. A régi kamionom hátsó részét ugyanis ki kellett már dobni, mert letört róla az a kis pöcök, amivel az elejére rá lehet csatlakoztatni, meg amúgy is már szétesett mindig. Ezt én sokat mondogattam (főleg azért, mert tetszik nekem az a szó, hogy pöcök), és a Mama megígérte, hogy akkor majd veszünk nekem újat. Sikerült is találni a játékboltban szuper jó kamiont, és nem is egyet, hanem mindjárt kettőt, plusz négy autót meg egy helikoptert. Ezek így egyben voltak, és úgy megörültünk nekik a Mamával, hogy megvettük az egész csomagot.

Aztán még voltunk másik boltokban is, és mikor hazaértünk, kiderült, hogy a Bori nem is aludt, ahogy hittük, hanem fent volt. De a Nagyi azt mondta, hogy jól elvoltak, és csak kicsit sírt a Bori, így végül is rendben voltak a dolgok. Én viszont nagyon elfáradtam, így nem is kértem enni, hanem rögtön mentünk a Mamával lefeküdni miután a Bori befejezte a szopizást és elaludt.

Amikor felébredtem még nem volt itt a Nagypapa, de a Papa igen, és akkor kicsit játszottam vele, aztán felébredt a Bori is, és aztán meg már meg is jöttek a Nagyi és a Nagypapa! Volt ám nagy öröm!

A Nagypapától kaptam ajándékot: egy Terence-et, és aztán egy Uniquát is. A Bori is kapott, ő pedig egy csörgős madárkát.

Aztán a Nagypapa kapott enni, és mikor ő is és a Bori is teletették a pocakjukat, akkor elindultunk a játszótérre (előtte a Nagypapa azért még mesélt nekem egy Terence-es mesét).

Odefelé megmutattuk a Nagypapának az összes autót az út mentén, és még a Takasaki úr pacisautóját is ott találtuk (ami másnéven egy Ford Mustang).

A játszótéren saraztunk a Nagyival, meg játszottunk a kis homokozóban is, utána meg csúzdáztam, és aztán ütögettem a furcsa sárga labdát a Nagypapával (ez egy nagy póznára van felfüggesztve, és angulul az a neve, hogy tether ball). Aztán még egy kicsit "röplabdáztunk" is.
Mikor már késő lett, akkor elindultunk haza. Addigra már a Bori is felébredt, de nem sírt, hanem csak nézegetett, jó kedve volt. Szerintem tetszett neki a madárka, amit a Nagypapától kapott, na meg pont ma hat hetes (ezt jó sokat mondogatta ma a Papa meg a Mama, szóval, biztos, hogy ez nagy dolog).

Itthon aztán vacsoráztunk (addigra a Nagyiék már átmentek a másik lakásba, ahogy eddig is szokás volt), utána meg én néztem a Backyardigans-t, a Bori meg fürdött. Én is fürödtem aztán, és utána mentem aludni.

Már jobban is vagyok!

Ma csak kétszer kellett lázcsillapítót bevennem (reggel és este), különben teljesen jól voltam! Enni is tudtam már kicsit, és elég erősnek éreztem magam, így délután már a játszótérre is kimentünk együtt.
Szerencsére Bori is nagyon jól viselkedett tegnap és ma is, ami azt jelenti főleg, hogy elég könnyen el lehetett altatni, amikor álmos lett. Persze Barnus is nagyon jól viselkedett, és olyan édesen kérdezgette, hogy fáj-e még a fejem.

Szóval, úgy érzem, megindultam a gyógyulás útján, holnap talán már egyáltalán nem lesz lázam! Éljen!

Mama beteg

Tegnap délutántól elég rosszul vagyok: lázam van, fáj a fejem, ráz a hideg (vagy éppen nagyon melegem van) és az izületeim is rendetlenkednek.
Éjszakára már be is vettem lázcsillapítót, és azóta is folyamatosan szedem, mert különben nagyon felmegy a lázam, és akkor ramatyul vagyok (ha hat a lázcsillapító, akkor egész jól érzem magam). Amúgy viszont nincs más tünetem, úgyhogy értetlenül álltunk a dolog előtt.
Ma délután aztán elmentem a dokihoz, és ő a vizeletvizsgálat alapján hugyúti fertőzésre gyanakszik, adott is rá antibiotikumot.

Így aztán ma nem nagyon tudtam a gyerekekkel foglalkozni, óriási segítség, hogy a Nagyi és Bence is itt voltak egész nap. Ma történt meg először a betegség miatt az is, hogy Bori nékülem ment a játszótérre. Nagyon szépen aludt. Előtte és utána kapott tejcit, nekem ma ennyire korlátozódott le a szerepem sajnos (felállva eléggé gyenge vagyok, így altatni se nagyon tudtam).

Remélem, hamarosan jobban leszek, mert olyan elesettnek érzem magam.

Mandir nézőben, avagy az áldott gyermekeim

Ma délelőtt elmentünk megnézni a firssen felavatott torontói Mandírt, azaz indiai szentélyt/templomot. Gyönyörű volt!
Ebből az alkalomból Barnus és Bori áldást is kaptak az ott sétáló hindu lányoktól. Az áldás nagyon jó hatással volt rájuk, mert ma mindenki szépen aludt, és ha minden igaz, az esti fektetés is jól sikerült (kopkopkop), mert bár volt Bori részéről egy tíz perces haddelhadd elalvás előtt (még mindig csöng a fülem), de már mind a ketten alszanak - kilenc óra van!

Szóval, a hét végén felfedeztük, hogy vasárnap felavatják ezt a szépséges templomot. Nagyon tetszettek nekünk a képek, meg az egész történet, hogy Indiában kézzel faragott márványból és kőből van összerakva az épület, mint egy hatalmas 3D-s puzzle, összetartó vas- vagy acél szerkezetek nélkül! Gondoltuk, ezt meg kell néznünk, és ma el is indultunk az autóval: Nagyi, Barnus, Bori és én.

Bori szépen aludt az úton, Barnus meg figyelte az autókat, és nagyon örült, mikor egymás után két fehér limuzint is láttunk az autópályán ("én még soha nem láttam limuzint az autópályán!").
Mikor odaértünk, kiderült, hogy azért még nem teljesen van kész a templom és a környéke, például parkoló még nincs, így messzebb, egy irodaépület parkolójában tudtunk megállni, ahonnan iskolabusszal vittek át minket a templomhoz. Azt hiszem, Barnus ezt a részt élvezte a legjobban.
Beszállás előtt még gyorsan hosszúnadrágot húztam és magamra kötöttem az éppen felébredő Borit. Ő szeretett volna tovább aludni, így volt egy kis sírás a megérkezéskor és a templom látogatás elején, de aztán szépen elaludt, és nagyon jól viselkedett.

Megérkezéskor ez a látvány tárult elénk. (Az egyetlen dolog, ami nem tetszett nekünk a Mandirral kapcsolatban az az elhelyezkedése, ugyanis pont egy nagyon forgalmas autópálya mellett építették fel. Vajon miért???)
A jobb oldali maga a Mandir, a bal oldali épületbe kellett bemenni, ott van egy nagy terem, ahol a szertartásokat tartják. Úgy tűnt, hogy a szentélyben mindenki maga imádkozik.

Először nem tudtuk, hogy merre kell menni, így elindultunk a Mandir lépcsőjén felfelé, de rögtön szóltak, hogy oda cipővel nem szabad, és különben is, nem itt a bejárat.
A "melléképület" egy nagy márvány kocka, ami csodálatos teak-fa faragványokkal van díszítve kívül-belül (bent sajnos nem szabadott fényképezni). Itt megválltunk a cipőktől, és csatlakoztunk egy idegenvezetőhöz, aki olyan halkan beszélt, hogy sajnos nem igen értettük, amit mondott.

Az egész építkezés egyébként önkéntesek munkájával zajlik, csak néhány építész, tervező és az indiai kőfaragók kapnak fizetést. Ha jól értettem, az egész épület finanszírozása is teljesen adományokból történik (ebből is látszik, hogy milyen sok itt az indiai).
A templomon azért még mindig folytak munkálatok, és odabent is kicsit félig kész állapotok uralkodtak, meg egy nagy kedves káosz, ami kicsit megnehezítette az eligazodást. De mindenki (akár ott "dolgozó" önkéntesek, akár sima látogatók) nagyon barátságos volt velünk, csomóan odajöttek magyarázni nekünk dolgokat, vagy éppen megáldani minket. Ez nagyon jól esett, és nagyon jó volt látni, hogy mindenki milyen boldog és büszke attól, hogy felépült ez a szentély.

Először körülnéztünk a fogadótermeben, aztán megnéztük a szertatások helyét (ez csak egy sima színházterem, de 4000-en beférnek, ha mindenki az indiai keresztezett lábas ülésben ül). Utána pedig átmentünk a szentélybe, és teljesen elámultunk (még jó, hogy nadrágot vettem, mert a szoknya nem lett volna elég hosszú).
Egy gyönyörű, elvarázsolt erdőbe érkeztünk, ahol a fák, az indák, a lombkorona mind-mind csodálatos kőfaragványokból voltak. Oldalt pedig az egyes istenségek fülkéi sorakoztak, ezek előtt pedig nagyobb embercsoportok álldogáltak.
Itt nézelődtünk még egy ideig, de aztán már Barnus fáradt lett, és így elindultunk visszafelé.

Én még fényképeztem egy párat, Barnusék pedig előre mentek a buszhoz, ami egy idő után elindult (kiderült később, hogy csak előrébb akart gurulni a vezetőnő), Barnus pedig iszonyúan megijedt, hogy engem otthagynak és nagyon sírni kezdett. Alig tudtam megnyugtatni, mikor aztán felszálltunk. Hazafelé Barnus eszegetett, Bori meg sajnos éhes lett és felébredt, de Nagyi egész sokáig el tudta szórakoztatni a csörgőjével.

Délután aztán nagyot aludtak a gyerekek, így tudtunk pihenni (és Harry Pottert olvasni!), aztán mikor már mindenki felébredt, akkor Nagyi visszajött és elmentünk a játszótérre. Bence is csatlakozott aztán hozzánk, és még fagyi is volt a fiúknak!
Szóval, ma szuper napunk volt!

Kivagyok

Bori ma valami miatt nem tudott egy jót aludni lényegében dél óta. Volt, hogy egy időre elszenderült, de nem sok pihenőt hagyott nekünk.
Úgyhogy fáradt vagyok, türelmetlen.
Tudom, hogy ez ezzel jár, de azért remélem, hogy nem sokszor.

Az egyetlen vigasz ebben az, hogy holnap talán jobb nap lesz!

Múzeumban voltunk és aztán jöttek a Ferrarik

Képzeljétek, ma könnyen elindult a Honda Odussey, nem is kellett megjumpolni! Egy múzeumba mentünk vele (a Mama majd felteszi a linkjét ide, akit érdekel), ami olyan hely, ahol sok festmény van, meg szobrok, és semmit nem szabad megfogni, csak megnézni.

Jó sok festmény volt a múzeumban, állítólag ezeket festők csinálták, a Hetek, akik kilencen voltak. És főleg fákat ábrázoltak ezek a festmények, meg felhőket, de volt olyan is, amin pacik voltak, meg emberek. Nekem a pacis tetszett a legjobban, és a Mama is azt mondta, hogy neki is.
Egy idő után aztán megelégeltem a képek nézegetését, és akkor kimentünk a Mamával kicsit sétálni. A Papa meg a Bori már egy ideje akkor kint voltak, mert a Bori sokkal hamarabb megelégelte a nézegetést. Úgyhogy hozzájuk csatlakoztunk.
Akkor egy ideig sétáltunk, és az érdekes volt, mert láttunk hosszú lábú pókokat az erdőben, meg volt egy olyan is, hogy az ösvényen átugrált egy béka nagy sietve, utána meg egy kígyó jött, és a Papa azt mondta, hogy a kígyó el akarta kapni a békát. De nem sikerült neki, mert a béka beugrált a sűrűbe, és aztán újra ki a sövényre, de ott a kígyó már elveszítette a nyomát. Akkor a kígyó még egy ideig nézelődött, hogy hová lett a lakomája, aztán feladta és elkúszott. A béka meg csak kuporgott az ösvényen, nehogy észrevegyék.

Ezután aztán a Bori egyszer csak elaludt a kocsiban, és akkor a Mama gyorsan hasra fektette, és így aludt egy jó ideig tovább. Én meg kaptam szárított almát eszegetni, és akkor a felnőttek úgy döntöttek, hogy visszamehetünk még képeket nézegetni. Így is lett, és így mindenki meg tudta nézni az összes képet, amit akart, és nekem is tele lett a pocim.
Aztán felmentünk az emeletre, és ott találtunk egy nagyon szuper játszó helyet nekem, ahol halat lehetett fogni egy csónakból. Akkor én ott maradtam a Mamával játszani, a Papa meg a Nagyi pedig elmentek az alvó Borival megnézni az ott lévő dolgokat (állítólag indián és eszkimó művészet volt ott kiállítva, az nem tudom, mi). Aztán a Papa egy idő után visszajött, és akkor a Mama ment el megnézni azokat, mi meg pecáztunk tovább.

Mire ezt is mindenki megnézte, addigra felébredt a Bori, és akkor ő kapott enni. Mi is éhesek voltunk, úgyhogy úgy döntöttünk, elindulunk hazafelé, és közben egy gyorsétteremben fogunk ebédelni. Így is lett, és addigra a Bori már megint aludt, úgyhogy ő kimaradt a sült krumpli és hamburger evésből, de neki úgy sem járna.

Még mielőtt az étterembe értünk, láttunk egy egész Ferrari felvonulást is! Ez nagyon érdekes volt, csak jöttek a piros, sárga, fekete Ferrari autók, és mind egészen lapos volt, és csak úgy börrögtek a motorjaik! Erről aztán nagyon sokat beszéltünk, mert egyikünk se látott még ilyen sok Ferrarit egykupacban.

Hazafelé nagyon álmos lettem, de nem aludtam el végül, mert a Nagyival néztük az autókat, és így csak itthon az ágyamban feküdtem le. Jót aludtam, és aztán, mikor felébredtem, keresni kezdtem a McDonald's-ban kapott ugráló bohócomat, de nem volt sehol. Kiderült, hogy a Nagyi táskájában maradt, úgyhogy mindannyian átmentünk hozzá érte. Utána meg elmentünk családilag egyet sétálni, autókat nézni a környékre, közben a Bori szépen elaludt a Mamán.

Mikor hazaértünk jött a vacsora, virsli volt, aztán nézhettem Backyardigans-t. Utána meg mindenki ment fürdeni, meg aludni.

Azt olvastam valahol...

..., hogy a babák a második hónapban gyakran előfordul, hogy sokat sírnak elalvás előtt.

Hát, nem tudom, hogy ez úgy általánosságban igaz-e, de Bori most úgy tűnik, hogy egy ilyen korszakba lépett. Na, persze azért nem minden egyes elalvás előtt van nagy ordítás, de sajnos elég gyakran előfordul azért, hogy nem sikerül időben (értsd: akkor, amikor még nem halálosan fáradt) elaludnia, és akkor aztán van haddelhadd: fülsértő, telitorokból való ordítás, szemek szorosan behunyása, kézzel-lábbal kalimpálás, könnyezés!

Ma kétszer volt ilyen, délután a parkban, és este a fürdés utáni lefekvéskor (jellemzően délutánra, estére koncentrálódnak ezek a nagy kiborulások, bár ezelőtt leginkább az autózáskor fordult ez elő, akkor viszont napszaktól teljesen függetlenül).

A parkban egészen jól lehetett kezelni a dolgot, mert betettem a kendőbe és sétáltam vele, így senki nem süketült meg, és egy idő után ő is megelégelte a dolgot, és elaludt.
Este, itthon viszont nehezebb volt lecsillapítani, és az a borzasztóan flusztráló eset is sokszor előfordult, hogy megnyugodott a nagy ordítás után, letettük az ágyba, két perc múlva felriadt és újra kezdőtött az egész. Na, meg arról a szintén nagyon flusztráló-fárasztó jelenségről ne is beszéljünk, hogy ordít a drága, aztán abbahagyja, és mintha mi sem történt volna, nagy szemekkel elkezd nézegetni, azt a hitet keltve az őt kétségbeesetten altatni kívánó szülőben, hogy ez a gyerek sose fog elaludni. Ebből is volt ma jó pár. Aztán végül, olyan háromnegyed 10-re (8 körül kezdtük a menetet) elaludt, remélem, hálából az éjszaka folyamán nem fog gyakran ébredni (eddig erre nem lehetett panasz, kopkopkop).

Nos, nagyon remélem, hogy ez csak egy korszak, és hamarosan kinövi Bori. Akkor persze majd jön valami más, kíváncsian várjuk, mi lesz az!

Megjumpoltuk a Hondát

10.15: Három felnőtt és két gyerek biztonságosan becsatolva az üléseken, piknik felszerelés és egyéb cuccok bepakolva, dupla babakocsi a csomagtartóban. Indulás a szigetre!

10.16: Vagy mégsem? Az autó nem reagál a slusszkulcs elfordítására...

10.17: Most mi legyen??? Úgy tűnik, az akkumulátornak annyi.

10.18: Kiszállunk, motorháztető fel, gondterhelt nézelődés. Az akkumulátoron elég csúnya sófelrakódások vannak (amúgy nem maradt bekapcsolva semmi, tehát könnyű magyarázatot nem találunk arra, hogy mi is lehet az ok). Gondolkozni kezdünk azon, hogy hogyan lehetne "bebikázni" az autót (angolul "jump-start"). Első keresésre az ehhez való kábel nem kerül elő (aztán később megleltük ezt is).

10.25: Felrohanok a lakásba, felhívom a közel lakó, autóval rendelkező ismerősöket/barátokat. Eredménytelenül.

10.35: Újra az autónál. Elszánjuk magunkat egy taxi leintésére, mondván, hogy a taxisoknak biztos van ilyen felszerelésük.

10.45: Leintek egy taxit a Bloor-on. Szimpatikus néguska, vállalja a kisegítésünket (egy kis kompenzáció fejében).

11.15: Úton vagyunk a sziget felé!!!

Hát, ez volt a mai indulásunk rövid története. Végül is szerencsésen jártunk, ráadásul az egész hercehurcát a gyerekek nagyon jól viselték, mert Bori aludt, Barnus meg szépen végigülte az egészet az ülésében. Közben nagyon drukkolt, hogy sikerüljön "megjumpolni" az autót, és mikor elindultunk, nagyon örült.
Az úticél pedig a Toronto islands volt, és egy kis akkumulátor-tölési kitérő után (mentünk egy "kört" az autópályán, hogy biztosan legyen elég szufla az aksiban a visszafelé való elinduláshoz) meg is érkeztünk a kompkikötőhöz.
Bori nagyon éhesen ébredt, egy kicsivel előbb, mint az érkezés, így méltatlankodott is, de aztán hamar megkapta a jussát, míg vártunk a kompra. Így elégedetten visszaaludt még a komp indulása előtt. Ezután is nagyon szépen viselkedett: három óra múlva ébredt, és akkor is könnyen visszaaludt egy kis szopizás után.

A szigeten először kerestünk egy jó kis piknikhelyet (mivel már ebédidő volt, mire átértünk) és falatoztunk egy jóízűt. Aztán megkerestünk az állatokat a "Far enough" farmon, ahol Barnus még a kiállított traktorra is felmászhatott.
Ezt követte egy kis vidámparki autókázás, és ezúttal én ültem fel vele a múzeális kocsira, aminek mi tekertük a kormányát és mi szabályoztuk a sebességét is (megszökni azért nem lehetne vele).
Aztán átsétáltunk a sziget másik oldalára, ahol Nagyi és a fiúk megcsodálták a kilátást a mólóról, mi meg Borival egy árnyas padon szopiztunk. Utána tovább sétáltunk és az Algonquin island-on megnéztünk Torontó látképét, utána pedig megkerestük a focipályát a Warsd island-on, és egy picit sárkányt eregettünk (bár annyira nem volt jó a szél ehhez).
Ekkorra már mindenki elég fáradt lett, így visszaindultunk.

Bori csak arra ébredt fel, olyan 5 körül, hogy átpakoltuk az autósülésbe, nagyon jó kedve volt, és nézegetett hazáig (az autó pöccre indult!). Barnus elbólintott a hazaúton, de aztán felébredt, és itthon pörgött tovább egészen a korai lefekvésig (Bori részéről nem volt túl korai az elalvás ma sem, olyan fél 11-kor tudott végre nyugodtan elaludni).

Összességében, nagyon jó kis napunk volt a szigeten!

Pizzaebéd

Ma reggel is volt vihar (bár akkor inkább csak nagyon esett az eső), meg az alvás alatt is, és este is. Úgy látszik, ez egy ilyen viharnap volt.

Mi ettől még elmentünk a Papával a zenélősre, csak felvettem a gumicsizmámat, és vittük az esőkabátomat és az esernyőmet is. Aztán a zenélősről (ma a Wendy volt megint a tanárnéni) nem hazamentünk rögtön, hanem a Pizza Hut pizzázóba, ami ott van a vásárlós hely mellett, és ott vártuk a Mamáékat. Jöttek is hamarosan, és akkor együtt bementünk és ott ebédeltünk! Én kaptam ananászos pizzát, és meg is ettem egyedül egy szeletet. Aztán meg kaptam desszertpizzát, ami almás volt és fahájas, és azt a Papa felvágta kicsi darabokra, és a villával ettem meg.

Ezután hazajöttünk aludni. Mikor felébredtem a Bori éppen szopizott (a pizzázás alatt ő aludt, meg aztán míg én aludtam addig is aludt). Azért így is odabújtam a Mamához kicsit, aztán meg mentem autózni. Azért autózni egyedül nem olyan jó, úgyhogy hívtuk a Nagyit, és akkor vele autóztam még egy kicsit.
Utána meg mind elindultunk: mi a Nagyival a játszóra mentünk, a Mama meg a Bori pedig a banános boltba, vásárolni, de utána jöttek ők is a játszóra.
A végére a Papa is odajött, és akkor történt egy kis baleset is. Ugyanis én összerontottam egy kisfiú homoksütijeit, és ő ezt zokon vette. Akkor a Mama meg a Papa rám szólt, hogy ilyet nem csinálunk, és kérjek bocsánatot. Kértem is, de aztán elsírtam magam, mert nem akartam én a kisfiút bántani, és nem tudtam, hogy nem szabad szétrontani a sütijeit. Eléggé elkeseredtem, és mondtam is, hogy nem tudtam, hogy nem szabad, és akkor a Mama és a Papa is odajöttek vígasztalni, mert ők is tudták, hogy nem gonoszságból csináltam a dolgot.
Aztán végül az lett a dologból, hogy elindultunk haza, mert már úgyis késő volt, vacsoraidő.
Mondjuk én nem voltam éhes annyira, de azért ettem egy joghurtot, és utána nézhettem a Backyardigans-t, amíg a Bori fürdött.
Aztán jött az én fürdésem, és utána mentem aludni.

Tejkiütés

Érdekes dolog a szopizás.

Most éppen két gyerekem van, akik elég lelkesen szopiznak, igaz, Barnus csak a lefekvések előtt kap tejcit, mindig kéri is. A legelején, mikor Borival hazajöttünk, párszor kérte a cicit nem csak lefekvéskor, de olyankor mindig elmondtam neki, hogy az ő sora csak alvás előtt jön el (nem szerettem volna, ha megnövekszik az ő szopizásainak száma), és ebbe szépen bele is nyugodott.
Viszont az a várakozásom, hogy majd Barnus abbahagyja a szopit, mikor újra lesz tejci is, hát az nem igazolódott be. Biztos meglepődött rajta, hogy most megint jön a tej, és nem hiszem, hogy emlékszik rá, hogy régebben is így volt ez, mert a terhesség legelején elég hamar elapad szinte minden tej. Viszont ez egy pozitív változás a számára, úgy tűnik.
Szóval, Barnus továbbra is kéri a tejcit, és nagyon örül mindig, mikor az következik. Nekem meg kifejezetten jól esik vele is kicsit összebújni, a lelkiismeretfurdalásomat, hogy nem vagyok vele eleget ez talán enyhíti kicsit.

Bori pedig természetesen teljesen máshogy szopizik, mint a bátyja annó. Barnus ugyanis ennyi idősen mindig legalább fél órát, 20 percet szopizott, de inkább többet. Bori viszont mindig sokkal kevesebb idő alatt letudja a dolgot. Ennek következtében több levegőt is nyel valószínűleg, így olyan 7-10 perccel a szopi kezdete után már büfiztetni kell, különben zavarja a bennragadt levegő. Talán kicsit sűrűbben eszik Bori, mint Barnus kiskorában, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy nem próbálom betartani vele a 3 órás etetési szüneteket, hanem amikor kéri, akkor kapja. Így naponta olyan 8-10 etetés jön össze. Bori tehát nem annyira cicifüggő, mint Barnus volt (talán ezzel van összefüggésben, hogy a cumizásért sincs annyira oda, egyelőre legalábbis a cumival altatási kísérleteink -a kezdeti szép eredmények ellenére- általában hamar befuccsolnak), de azért biztos vagyok benne, hogy szépen növöget, mert már jó pár ruhája pici rá, és a karomon is érzem, hogy bizony súlyban is gyarapszik rendesen.

Mostanra szép kis tejkiütései lettek egyébként nemcsak Borinak, hanem Barnusnak is. Szerencsére azért egyiküknél sem vészes a dolog, és hamarosan remélhetőleg el is múlik. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon Barnus mennyit gyarapodik a jó kis anyatej hatására?

Más.
Tettem ma fel új képeket az oldalra (júliusban készülteket), nézegessétek!

Ráadásként pedig itt egy ma reggeli autós fotó. Barnus mostanában szinte csak autózni szeret, és a Nagyi mindenféle kreatív játékokat eszel ki, hogy ez ne vájon unalmassá. Ma reggel például márka és szín szerint rendezték az autókat (de ez csak egy módszer a sok közül).
(A Barnushoz közelebbi sorban láthatóak az ún. "no name", autók, azaz az olyanok, amiknek nem tudjuk a márkáját, mert nincs ráírva, előttük pedig azok, amiknek ismerjük a márkáját.)

De hol a bicikli?

Ma reggel a Papa kiment az erkélyre, ahogy szokott, hogy behozza a biciklijét, mert indult volna a dolgozóba, de aztán hamar visszajött és kicsit csodálkozva kérdezte, hogy "De hol van a bicikli?". Merthogy nem volt ott!
A Nagyi és a Mama is nagyon csodálkoztak, és egy ideig senki nem tudta, hogy mi is lett a biciklivel, de aztán visszaemlékeztek, és kiderült, hogy a parkban maradhatott pénteken, amikor a Papa odajött hozzánk a játszótérre a dolgozóból. Arra gondoltak, hogy akkor valószínűleg elfelejtkezhettünk a bicikliről a hazainduláskor, és az szépen ott maradt.

Na, a Papa rögtön el is szaladt a játszóra, mert reméltük, hogy esetleg még akkor mindig ott van a bicikli. Hamarosan jött is a telefon, hogy minden rendben, ott várt a hűséges kétkerekű, nem ment el senkivel máshová, azaz a bicikli megkerült! Éljen!

Ezután újabb izgalom következett, mert már megint elkezdték próbálgatni a tűzriasztó rendszert, ami olyan hangosan szirénázik. Hát, én azt nagyon utálom, és amikor meghallottam, azonnal el is akartam menni itthonról, hogy ne kelljen többet hallgatnom ezt. De akkor még sajnos nem lehetett elindulni, mert nem voltunk menetkészek.

Aztán végül is elhallgatott a sziréna, és mi is elkészültünk, és így a Nagyival elmentünk szépen a játszótérre. A Mama meg a Borival a postára ment és más ügyeket intézett. Aztán eljöttek ők is utánunk, de akkor már nem volt nála a babakocsi, hanem a kendőben hozta a Borit, mert így könnyebben el tud aludni.

Délután aztán én játszhattam kint az erkélyen az új vizezős játékommal, meg kaptam egy szép Babar-os színezőskönyvet, és abba színeztünk, meg összekötöztünk (azaz feladatokat oldottunk meg) a Mamával. Na, meg persze sokat autóztunk a Nagyival. Kiraktuk például szépen sorba az összes autómat színek szerint csoportosítva, és olyan szép volt úgy a sor!

Aztán este megjött a Papa, és én nézhettem egy Backyardigans-t is. Eközben ettem meg a vacsorámat is, úgy mint a Mama. Kértem szendvicset, és szépen elmajszoltam (kettőt is) a tévé előtt a fotelben. Utána jött a fürdés (csak előtte még kaptam ám desszertnek vaníliafagyit csokiöntettel, nyami!), amihez Bori is csatlakozott, meg az alvás -én előbb aludtam el, mint a Bori.

Fárasztó nap

Bori nagyon szépen aludt az éjszaka, a tegap este tíz órás lefekvés után ma csak hajnali 3-kor kelt, tehát az éjfél körüli szopizás elmaradt. Ez valószínűleg annak a hatása, hogy nagyon kifáradt a délután, mert azért a buli alatt kevesebbet és nyugtalanabbul tudott aludni, mint itthon.
Aztán persze az üres pocak már keltette hat körül, és fél 8-kor már végleg felébredt, mert akkor már muszáj volt a pelusát cserélni. Így a szopi után nem aludt vissza, és most én se tudtam, mert reggel telefonálni kellett, a dokival intézni a pajzsmirigy gyógyszerem ügyét (igazából csak az asszisztenssel beszéltem, de sikerült így is elintézni mindent).
Hát, ez a reggeli alvás aztán egész nap eléggé hiányzott, ráadásul délután se tudtam aludni, mert Barnus iszonyú keveset szundított, így még az ebédemet se tudtam befejezni, mikor ő már jelentkezett, hogy "Mama, gyere!"

A délelőtt egyébként egész jól telt egészen addig, míg Barnus olyan fél 11 körülre nagyon el nem fáradt. Bori meg még ekkor se aludt, valahogy nem sikerült visszaaludnia, mert ahogy letettük (mind a hárman altattuk felváltva), pár perc múlva mindig felsírt.
Szóval, Barnus nyűgös, Bori fáradt volt, így egy ponton ott tartottunk, hogy mind a ketten üdöltöttek teli torokból, mert Barnus odacsípte a kezét az erkélyajtónál (nem vészesen, csak éppen hogy, de ez akkor óriási bajnak tűnt neki) és amíg őt vígasztaltam, Borit letettem a kanapéra, amit ő nem nagyon értékelt. Hát nem volt könnyű, de gondolom, lesz ez még ennél keményebb is...
Aztán megnyugotak a kedélyek némileg és végül el is tudtunk végre indulni, ami sokat segített mindenki kedélyállapotán. Barnus és a Nagyi a játszótér felé vették az irányt, én meg bedugtam Borit a kendőbe és elmentünk a mall-ba nadrágot venni nekem (az előzőt kifogytam, de a régiek még mindig nem jók). Persze a kendőben 3 lépés után elaludt Bori, így a ház előtt már be tudtam csempészni a kocsiba, úgyhogy a vásárlás nyugodtan ment. Aztán elnéztünk a játszóra mi is.

A délutáni alvás rövidsége miatt Barnus nem is pihente ki magát igazán. Viszont így sokat tudtunk játszani kettesben délután, míg Bori óriási mázlimra aludt szépen az ágyban (miután hazaértünk még aludt sokat a kocsiban, aztán evett egy picit, és folytatta tovább a pihit).

Este pedig Jeremy-ékhez voltunk hivatalosak vacsorára. Fél 6-ra mentünk, autóval, és csodák-csodájára Bori nem sírta végig az utat (pedig erre számítottam, mert ez egy rövid út, gondoltam, annyi idő csak arra elég, hogy sírjon, elaludni nem fog), hanem érdeklődve nézte, ahogy a Nagyi rázta neki a csörgőt.

A vacsora jól sikerült: kint ettünk a hátsókertjükben, finom roston sült husit, halat meg főtt kukoricát. A gyerekek jól szórakoztak, bár egymással nem nagyon játszottak.
Bori nem nagyon tudott aludni, így a végére elég fáradt volt. El is jöttünk 7 óra után, mert nem akartam még egy késői fekvést a tegnapi után, mindannyiunk érdekében. Barnus már így is nagyon nyűgös lett estére, Bori is nehezen bírta már a kiképzést, de olyan fél 9-re végül mindketten aludtak. Más kérdés, hogy egy óra múlva Borit felébreszette egy kaki, de talán most a tiszta pelussal már aludni fog.

Az Ontario tó partja és Leventéék bulija

Ma két programunk is volt, és jó későn értünk haza, de megérte a fáradtság, mert nagyon jól éreztük magunkat!

Délelőtt az Ontario tó partjára mentünk le a piros autóval, és oda jött velünk a Nagyi is. Szerencsére gyorsan találtunk parkolóhelyet, úgyhogy hamar el tudtunk indulni sétáni. A dupla babakocsit is vittük, de abban odafelé csak a Bori utazott az autósülésével együtt, mert még az autóban elaludt (bár előtte jó hangosan sírt egy sort, a Mama szerint ez már szokásává válik lassan). Én a Mamával sétáltam, és először megnéztünk jó sok vitorláshajót, aztán szedtünk kavicsokat és azokat bedobálhattam a vízbe. Közben jöttek kacsák és ludak is, és akkor azoknak szóltunk, hogy "Hé kacsák, vigyázzatok, nehogy fejbe dobjunk benneteket!", de ezek buta kacsák voltak, és nem mentek odébb. Sőt, direkt közelebb jöttek, mert azt hitték, hogy ételt dobunk nekik (pedig azt nem szabad, ki van írva), és volt olyan is, ami elkapta a kavicsot, amit bedobtam és megpróbálta megenni. Nekem ez nagyon viccesnek tűnt, hogy ilyen buták ezek a kacsák, és persze néha megpróbáltam tényleg fejbedobni őket, de azért az nem sikerült.

A dobálás után megnéztük a szép virágokat a Music Gardenben (ennek a neve is nagyon tetszett nekem, sokat mondogattam). Én ott nagyon jót szaladgáltam, mert nagyon tetszett, hogy a növényekből olyan labirintus szerűségek vannak kiépítve. Itt már főleg a Papa jött velem, és akkor a Mama tolta a kocsit.

Aztán már indultunk haza, úgyhogy én beültem a kocsiba és kaptam banános kekszit, azt majszolgattam. A visszafelé séta alatt még megnéztük a szigeten lévő kis repülőteret, és azt, hogy onnan hogyan száll fel egy nagy repülőgép.
Mikor hazaértünk én nem voltam éhes, úgyhogy mentem azonnal aludni. Félálomban még hallottam, ahogy a Bori felébredt, gondolom, akkor a Mama adott neki cicit, miután én elaludtam.

Mikor felébredtem a Cica nagyi már nem volt itt, és a Papa mondta, hogy de jó, hogy felébredtem, akkor indulhatunk is lassan a Leventéékhez a buliba. Meg voltunk ugyanis hívva hozzájuk, és mentek a többi barátaim is, és aztán mi is elindultunk, mikor a Bori már telerakta a pociját tejcivel.
Az autóban azért most is sírt először a Bori, de aztán megnyugodott és el is aludt. Így nem láthatta a sok autót az autópályán és a repülőteret se, de én ezeket mind jól megnéztem, és az autók márkáját folyton mondogattam, ha láttam egy-egy érdekeset.
Mi értünk oda a Leviékhez utolsónak, mindenki ott volt már (a Zsombiék, a Dávidék és a Kevinék jöttek el), és eszegettek meg játszottak a hátsó kertben. Mi is csatlakoztunk. Nekem a homokozás, a vizezés és a labdázás tetszett a legjobban. Enni nem nagyon akartam, mert odafelé az autóban teletettem a pocimat, de azért egy kis csokis muffin érdekelt.

Aztán bementünk kicsit játszani, a Bori kapott szopit, és aztán el is aludt. Bent főleg autóztunk és vonatpályát építettünk. Utána még egy kicsit kint is játszottunk, de aztán kiderült, hogy már elég késő lett, és akkor menni kellett haza. Én nem nagyon akartam, de aztán láttam, hogy mindenki megy, és akkor nem ellenkeztem már. Bori hazafelé is sírt az autóban az elején, de aztán megint elaludt. Én is majdnem elaludtam, de akkor odaült mellém a Papa, és ettől felélénkületem, és hazáig nézegettük az autókat, meg az úton lévő göröngyöket.
Volt egy érdekesen felborult (azaz bajba került) teherautó is, ezt sokat emlegettem később is.

Mikor hazaértünk már kilenc óra volt, úgyhogy gyorsan csak lezuhanyoztam a Mamával, amíg a Papa megfürdette a Borit. Aztán a Papa jött velem mesét olvasni, és amikor annak vége lett, akkor meg a Mama jött.
Közben hallottam, hogy a Bori még sírdogál odakint, és kérdeztem a Mamát, hogy mit szeretne a Bori vajon. A Mama mondta, hogy valószínűleg fáradt, de én azt gondoltam, hogy tejcit kérne. A Mama mondta, hogy jó, akkor majd ad neki, de előbb énekeljük el a dalt. Mondtam, hogy jó, énekeljük el a dalt, aztán a Mama maradjon még egy kicsit simizni engem, aztán menjen cicit adni a Borinak. Így is lett.

27 új autó!

Képzeljétek, ma kaptam 27 új autót! És nem is akármilyeneket, hanem van közte fagyisautó, mentőautó, tűzoltóautó, és még légpárnás hajó is!

A Nagyitól kaptam őket, és egy garage sale-en vettük mindet (az egész csak hat dollár volt, szóval nagyon megérte megvenni őket!).
Ez úgy volt, hogy délelőtt elindultunk a Nagyival a játszótérre, míg a Mama meg a Papa a Borival elmentek megnézni egy lakást a Marciéknak, akik majd idejönnek lakni.
Szóval, mi elindultunk a játszóra, és a szilvafák felé mentünk, mert azokat én szerettem volna megint megnézni. A szilvafa az egy különleges dolog, mert nem sok van belőle errefelé, és mikor a Nagyi meglátta őket először egy ház előkertjében a mi utcánkban, akkor teljesen meglepődött, és azóta gyakran megnézzük őket.
Így aztán most is arrafelé mentünk, és kiderült, hogy a követező házban éppen garage sale volt, és egy nagyfiú eladta az autóit, mert ő már nem akart játszani velük. Én meg szerettem volna, így a Nagyival átválogattuk a kínálatot, és azokat az autókat, amik tetszettek, azokat mind megvettük.
Volt is nagy öröm itthon, mikor hazaértünk, és megmutattuk a Mamának és a Papának az autókat!

Én aztán egész nap csak ezekkel az autókkal játszottam, és nagyon örülök nekik! Még amikor ettünk, akkor is jött velem kettő (többet nem szabad), hogy megnézze, hogy hogyan eszem.
Hát ez az új autóim története.

Segítség, valaki húzza a hajamat!

Borinak van többféle sírása, rikoltozása, amivel fel tudja hívni magára a figyelmet, és tartósan ott is tudja tartani.

Ilyen például az éhes vagyok/fáradt vagyok jelzése, ami egy 5-10 másodpercenként megismétlődő, igen erőteljes és hangos áááá rikkantás.
Van aztán a mérgelődős-zsörtölődős folyamatos zsémbelés, amit akkor hallat, mikor hason felébred és a hason fekvésből szeretne kiszabadulni, de nem tud egyedül (kétszer már olyan mérges volt, hogy sikerült neki átfordulni a hátára, de ez persze még nem irányított vagy akaratlagos mozgás).
Vagy itt van a "teljesen ki vagyok bukva, mindenki hagyjon békén, vége a világnak!" hangulat jelzésére szolgáló folyamatos és szinte megállíthatatlan oáoáoáoáoáoá, ami néha elhal, mert nem kap levegőt (ez szerencsére nem szokott 5-10 percnél tovább tartani egyhuzamban, de ilyenkor nem segít semmi, és van, hogy ezt többször is megismétli egymás után kis szünetekkel, a szünetben pedig békésen nézelődik, mintha mi sem történt volna).

Van végül a nagyon éles, borzasztóan ijesztő és azonnali odafutásra serkentő sivítás, ami annak jelzésére szolgál, hogy valami nagyon fáj neki. Ezt eddig még csak akkor hallottuk, amikor Bori belekapaszkodott az egyik kezével a hajába és iszonyatos erővel húzni kezdte (ez már jó sokszor megtörtént, ma is legalább háromszor). Mert ez nagyon fáj neki! Mivel fáj, még jobban görcsbe rándul az egész baba, és ezért még jobban húzza a haját az a kezecske.
Ráadásul elég nehéz is kiszabadítani ebből a helyzetből, mert az öklöcskét kinyitni szinte lehetetlen, úgy szorítja. Azt szoktam csinálni, hogy megpróbálom a húzást megszüntetni, tehát közelíteni a kezét a hajtövéhez, és akkor sok esetben abbahagyja a kétségbeesett sírást és elernyed. Ilyenkor már ki lehet szabadítani a haját a kezéből.
Hát, egyelőre ezeket a fajta sírásokat hallgathatjuk (ma például elég sokat).

De amikor nem sír, akkor ilyen angyali is tud lenni (a kép ma délután készült a parkban, Papa kezében van éppen Bori):

Swiss Chalet

Reggel most már soha nem megyek ki a nappaliba anélkül, hogy oda ne bújnék egy kicsit a Mama és a Papa közé a nagy ágyba. Most is így volt, olyan negyed 8 körül átslattyogtam a hálószobába. A Mama mellett ott volt a Bori, de amikor észrevette, hogy jövök, mondta, hogy várjak, beteszi a Borit az ágyába, mert már úgyis alszik. Most kivételesen nem bántam ezt (amúgy nagyon szeretek a Bori mellett feküdni és simizni őt), mert így több hely volt odabújni a Mamához.

Aztán kijöttem a Papával a nappaliba, és játszottunk, meg vártuk, hogy a Nagyi megérkezzen. Mikor ő is megjött, akkor meg vele játszottam, a Papa meg a Borit sétáltatta, mert nem akart visszaaludni. Aztán meg betette a pihenőszékébe Borit, és akkor ott nézegetett elég sokat.

Végül is aztán felkelt a Mama és a Bori meg elaludt, mi meg reggeliztünk a Papával és a Nagyival.

Ma egyébként csütörtök van, és az azt jelenti, hogy mentünk a zenélősre. És meglepetés volt ma, mert a Cyndi visszajött, és ő tartotta nekünk a mai zenélőst. Nagyon örültem neki! A többit már nem ő fogja tartani a nyáron, ez csak egy különleges alkalom volt, de az ősztől megint jön, és akkor már ő lesz. A Mama azt monda, hogy akkor már ő fog jönni velem és a Borit is fogjuk vinni magunkkal.

A zenélős után hazajöttünk és ettem finom húslevest meg palacsintát ebédre, aztán mentem aludni. Elalvás előtt még jött egy nagy kakkancs a pelusomba, és akkor szóltam a Mamának, és ő kicserélte a pelusomat, plusz ültem egy kicsit a bilin is, mert abba is tudtam még kicsit termelni. A Mama nagyon megdícsért, hogy ilyen szépen szóltam, és ügyes voltam.

Alvás után megint a Nagyival játszottam egy kis Mamához bújás után, mert a Mama alszizott még egy kicsit. Aztán meg összeszedtük magunkat és elmentünk az étterembe vacsorázni. A Papa is odajött, és mindannyian együtt mentünk be. Ezt az éttermet úgy hívják, hogy Swiss Chalet, és nagyon finom sült bordát adnak. Én nagyon sokat ettem, teljesen egyedül, a nagy széken ülve, mint egy nagyfiú. A Bori végig aludta a vacsorát, csak a legvégén ébredt fel, és akkor ő is kapott kicsit enni, utána meg nézelődött.A pincér néni nagyon aranyos volt végig, hozott nekem szívószálas vizet, meg kaptam zsírkrétát is, hogy színezhessek, amíg hozzák az ételt. A végén meg kaptam egy pici Boots-os párnácskát, a Bori meg egy Dorásat, de azzal én is játszhatok addig, míg a Bori meg nem nő.

Aztán hazafelé kaptam fagyit desszertnek egy fagyisautóból, és még a vihar előtt hazaértünk, úgyhogy nem áztunk meg.
Itthon aztán jött a fürdés és az alvás.

Hány foga van Barnabásnak?

Mielőtt a címbeli kérdést megválaszolnám, szeretnénk mindannyian nagyon boldog névnapot kívánni Barnus Lili nagynénijének sok szeretettel és virtuális puszival!

A kérdésre pedig a válasz: 16 plusz három, ami bújik már kifelé. Ezek az utolsó örlőfogak (a hátralévő négy darab nagyörlő) elég későn döntöttek úgy, hogy végül kibújnak, de most úgy tűnik, elérkezett ennek is az ideje, és szépen áttört már az alsó kettő és a bal felső is (a jobb felső pedig hamarosan várható). Szerencsére most úgy tűnik, hogy ez a fogbújás nem okoz fájdalmat Barnusnak, bár éjszaka az utóbbi napokban fel-felsírt, ami talán ennek a számlájára írható.

Ma egyébként jó napunk volt: végre elérkezett a lehülés! Délelőtt vásárolni voltunk a gyerekekkel és Nagyival a banános boltban. Bori a kendőben jött és szépen aludt végig, Barnus pedig élvezkedett, hogy segíthet kiválasztani, hogy mit vegyünk, illetve aztán meg azt élvezte, hogy a bevásárlókocsiban eszegette a bun-ját és ivott kakaót. A vásárlás után mi Borival hazajöttünk, Barnusék pedig játszóztak még egyet.

Bori ma egész nap szépen elvolt: evett, aludt, nézelődött.
Az altatáshoz már egész jól elfogadja a cumit. Most úgy csináltam, hogy amikor már elég álmosnak ítéltem, de leginkább akkor, mikor már aludt is, akkor betettem az ágyba a hasára, és ha ott felébredt, akkor kapott cumit. Illetve akkor is cumit kapott, ha már az alvó állapotból riadt fel rövid idővel az elalvás után.

Lassan kiakalulni látszik valamiféle napirend is Bori életében: az éjszaka során átalában kétszer ébred, aztán reggel, olyan 7 és 8 között is kel, amikor általában még visszaalszik. Aztán délelőtt van egy olyan nézelődős időszak, ami sokszor esik 9-10 közé, ez után pedig van egy rövidebb alvás. A következő szopi utánra esik a hosszú alvása, ami olyan 2-től 4-5-6-ig tart. Ez után már általában fürdésig nem alszik vissza, vagy csak egy rövid időre. Az esti lefekvés olyan 8 és 10 közé esik, de legtöbbször azért 9 körülre alszik Bori.

Ma délután is szép nagyot aludt Bori, így Barnussal elmentünk kettesben a postára. Utána csatlakozott hozzánk Bence is, és együtt mentünk a zöldségeshez, amit egybekötöttünk egy nagyszabású autónézegetéssel (most már szinte minden szóbajöhető márkát ismer Barnus, és sokszor hátulról is felismeri az autókat, annak ellenére, hogy nincs is ott a márkajelzés!). Aztán még az udvaron aszfaltkrétáztunk egyet, és pont akkor értünk fel, mikor Bori is már türelmetlenkedni kezdett, hogy hol a kaja. Nekem nagyon jól esett, hogy ilyen sok időt együtt tölthettem megint Barnussal!

Este, fürdés után Barnus szépen engedte, hogy levágjuk a körmét, és nem csak a kezén, hanem a lábán is! Nagyon büszkék vagyunk rá (ő magára is), hogy nem sírt közben!
Barnus altatása közben kétszer is megszólalt ez a ... tűzriadó. Elsőre le is mentek Bencével, mert annyira hangos volt a sziréna, hogy úgysem lehetett volna mesét olvasni. Ha igazi tűz lett volna, akkor riasztanak engem a mobilon, és mi is leszaladunk Borival, de persze ez is csak téves riadó volt, így örülök, hogy őt emiatt nem kellett felébreszteni. Végül is aztán elhallgatott a sziréna, és elaludt Barnus is.

Ma történt még egy fontos esemény: vettünk új halakat! Sajnos a három neonhalunk ugyanis egy rosszul sikerült akvárium-tisztítási procedúra áldozatává vált (talán túl meleg volt a víz, amibe visszaraktuk őket), így cuppantóninak új társakra volt szüksége (ő túlélte ezt a megrázkódtatást is). Ma pedig végre sikerült is szereznünk neki pajtásokat: három platty-t, akik közül kettő narancssárga, egy pedig piros, a farkán egy mikiegérrel. Cica nagyi szakszerűen azt is megállapította, hogy a piros és az egyik narancssárga lányok, a másik pedig fiú. Reméljük, ezek a halacskák sokáig bírják majd nálunk, Barnusnak ugyanis nagyon tetszenek.

Röviden a fáradtságról

Mostanra gyűjtöttem össze azt hiszem annyi éjszakai nemalvást, aminek a hatását már megérzem magamon nap közben is. Érdekes, arra nem emlékeztem a Barnussal való időkből, hogy az elején nem voltam fáradt, lehet, hogy amikor ő született, akkor még annyira szokatlan volt az éjszakázás, hogy bizony vele már az első napoktól éreztem a hatását.
Most viszont egészen idáig jól elvoltam, igaz, sokat segített, hogy 2-3 naponta nap közben is sikerült aludnom 1-2 órát.
Ma sajnos ez nem jött össze (nem is olyan könnyű ám nap közben elaludni, ezt üzenem mindenkinek, aki azt tanácsolja, hogy "pihenj, amikor a baba alszik"), de lehet, hogy ez sem segített volna, mert már délelőtt elég álmos voltam, ami pedig eddig nem nagyon volt így.

Az viszont jó hír, hogy emlékszem, olyan 2-3 hónap alatt a szervezetem hozzászokott Barnussal a kevesebb és megszakított alvásmennyiséghez. Igaz, hogy a vágy az egyhuzamban 8 órás alvás után mindig megmaradt bennem, de ez idő után már nem éreztem nap közben, hogy mindenképpen aludnom kell egyet. Remélem, ez az állapot Borival hamarabb bekövetkezik (ugyebár a rutin megvan, Barnus ugyanis csak olyan 2 éves kora körül kezdte el átaludni az éjszakákat, bár most is van, hogy fel-felriad), mert az sokat segítene!

Más. Ma kipróbáltuk Borival a pihenőszéket, amit Kláriéktól kaptunk kölcsön, és egészen tetszett neki. Barnusnak is bejött az ötlet, és nagyon élvezte, hogy ő hintáztatta a Borit.

Bori cumija

Ma este Bori cumival aludt el.
Sikerült ugyanis "rávennem" arra, hogy használjuk a cumit. Eddig is próbálkoztunk már, de mindig kiköpte, mert nem tudta, hogy hogyan kell szopizni, meg különben sem vágyott erre. Mivel azonban azt gondoltam, hoyg neki ez segítene és megnyugtatná, plusz akkor nem flusztrálná annyira, hogy ő csak cumizni akar a cicin, de mindig jön belőle a tej (úúúúgy fel tud ezen háborodni, még félálomban is), ezért még tovább próbálkoztam a cumival, és ma el is értem a kívánt hatást: elaludt vele.
Barnusnak is volt cumija elalváshoz, nagyon bevált ez nála, mert nem szokott rá, és nem is kérte máskor, csak az elalváshoz, abban viszont segített neki. Nekem is nagy segítség volt, mert például az autóban vagy a babakocsiban jól jött, mikor nem tudtam kivenni Barnust a helyéről, de már fáradt volt, akkor segített neki elaludni (persze nem mindig jött be).
Szóval, remélem, Borinál is ez lesz, és talán majd ő is olyan ügyesen abbahagyja a cumizást, mint a bátyuskája, aki 10 hónapos korában szokott le róla egy megfázásos orrdugulás hatására (nem tudott ugyanis cumizni, mert nem kapott levegőt, így elutasított a cumit, és akkor már nem is adam vissza neki, mikor meggyógyult).
Meglátjuk.

Ma egyébként továbbra is fullasztó meleg, párás idő volt, így délelőtt a parkban voltunk (ahol viszont kellemes, árnyékos, hűvös van, plusz a kismedence jó hideg vízzel), délután meg nagyrészt itthon, a légkondicionálásban. A parkba Barnus a triciklijével jött, méghozzá úgy, hogy ő tekert és próbált kormányozni (ezt azért még gyakorolni kell), a Nagyi meg húzta, hogy jobban haladjunk. Ezt mindenki nagyon élvezte.Mikor megjött a Bence, akkor Barnus kérte, hoyg megint menjünk a játszóra, és így is lett, de addigra már kicsit beborult és pár fokot le is hűlt a levegő. Mikor picit elkezdett esni, akkor gyorsan hazajöttünk, és kezdődött az esti procedúra: vacsora, fürdés, alvás. Meglepő módon (és talán kicsit a cumi hatására is) fél 9-re már mindketten aludtak. Éljen!

Páratartalom

Ma délelőtt volt egy nagy vihar errefelé, és azóta is olyan borongós, de meleg az időjárás. Viszont a páratartalom az esőnek köszönhetően nagyon megemelkedett, és ez az, ami igazán kellemetlenné teszi az időjárást. Sajnos a jövő hét elejére végig hasonló időt jósolnak, így még egy ideig nem lélegezhetünk fel a nyomottságból.

Az időjárás ellenére ma azért nagyon jó kis programunk volt: délelőtt itt voltak nálunk a Kláriék megnézni Borit, és játszani Barnussal (no, meg a felnőttek beszélgetni), délután pedig aki csak tehette elment a fedett uszodába egy nagyot pancsolni.

Kláriéktól kaptunk egy nagyon édes kis rózsaszín-micimackós szettet Borinak. Ennek egy részét Barnus fel is próbálta, pont jó rá. :) Barnusra is gondoltak, ő a nagytestvérré válás alkalmából gumicukros finomságot kapott, én pedig egy szép cserepes mini-gerbera növényt. Barnus nagyon jót autózott a fiúkkal, mi meg élveztük, hogy egy kicsit beszélgethetünk. Nem maradtak sokáig Kláriék, ebédre már várták őket haza (nálunk is itt vannak éppen a nagyszülők).

A kora délután alvással telt, Barnus (aki reggel 6-kor kelt) és Bori is sokat aludtak, sőt még Bence is beszállt. Aztán a fiúk és a Nagyi elmentek az usziba, mi meg Borival itthon maradtuk. Bori szopi után nem tudott elaludni, így vagy nézegetett, vagy méltatlankodott a helyzeten. Végül is olyan 6 után valamivel elaludt, és fürdésig húzta. Azt gondoltam, hogy fürdés után majd már könnyen elalszik, de nem így lett (most fél 10 van, és még mindig nem alszik).

Az uszizást mindenki nagyon élvezte, Barnus kapott egy rózsaszín karszalagot is, amit utána nagy büszkén mutogatott. Ez valami új előírás az usziban, minden gyereket meg kell ezzel jelölni, aki bemegy a vízbe. Aztán a fürdés után könnyen elaludt Barnus, mert jól kifáradt a sok uszizástól.

Bori első kirándulása

Ma végre kitettük a lábunkat Torontóból, és kirándultunk egy kellemeset (és nem túl megerőltetőt, bár én a végére azért elfáradtam) a Crawford lake-nél. Jó ideje ilyet már nem csináltunk!
Ez a hely egy szép kis tó, ami olyan 1 órányira van tőlünk autóval, nyugat felé. Már jártunk itt egyszer tavaly, így tudtuk, hogy egy szép boradwalk utacska (olyan híd szerű, fából készült út) vezet körbe a tó körül. Első kirándulásnak pici lányunkkal ez igazán ideálisnak tűnt, a sétaút ugyanis árnyékos, és könnyen lehet rajta tolni a babakocsit.Utóbbira végül is nem is nagyon volt szükség, mert egyik gyerek sem utazott benne igazán: Barnus nagyon élvezte, hogy rohangálhat a dobogós deszkaúton, Bori meg legjobban a kendőben érezte magát, így ő ott aludta majdnem végig az egész "túrát" (csak az elalvás ment kicsit nehezen).Az autóút odafelé simán ment, egyik gyerek se sírt és nem volt dugó sem. Mondjuk a korai indulást még gyakorolnunk kell, olyan 11 körülre készültünk el, és így délre értünk a parkolóba. Bori rögtön a séta elején kért enni, így megejtettünk egy szopit az erdőben egy kis sziklán. Itt kicsit megijedtünk, mert láttunk pár szúnyogot repkedni, és nagyon nem szerettünk volna csípéseket szerezni, így Barnust rögtön be is kentük szúnyogriasztóval, Bori körül meg külön hessegető-brigád alakult (6 hónapos kor előtt nem nagyon ajánlják, hogy ilyen kencékkel érintkezzen a baba bőre). De végül is senkit nem csípett meg semmi, mert a tó körül már nem voltak vérszívók.

A tóhoz érve Barnus rögtön nagy kavicsdobálásba kezdett, de aztán végül tényleg elindultunk a körtúrára.
Nagyon kellemes kis séta volt ez, és láttunk sok érdekességet is: békát, duplaszárnyú szitakötőket, mindenféle mókusokat, érdekes fákat, halakat, és a fő attrakció: két snapping turtle-t, azaz aligátorteknőst. Utóbbiak mindenkit teljesen ámultaba ejtettek, kettő is volt belőlük, és ott úszkáltak alattunk a vízben.

A séta végén ettünk néhány szendvicset, aztán felmentünk a kiindulási ponthoz és még megnéztük az irokéz falu maradványait is. Itt volt egy kis bemutató is, arról, hogy hogyan gyújtottak tüzet régen az indiánok.

Mielőtt visszaindultunk volna, Bori még jelentkezett egy kis tejecskéért, így a parkolóban is szopiztunk egyet (csak az volt zavaró, hogy az óriáshangyák vonulási útvonalába ültünk le, így elég gyors szopi volt ez). Bori így már elégedetten álomba merült, és átaludta az ebédelést (Wendy's), a tankolást és a hazautat is. Barnus is bealudt végül, nagyon kifáradt a sok szaladgálásban és kavicsdobálásban. Annyira aludt, hogy még arra sem ébredt fel, hogy felhoztam és betettem az ágyába. Egészen 6-ig aludt, és akkor is csak a mi ébredsztgetésünkre kelt fel.

Bori egy gyors délutáni szopi után aludt a fürdésig, így volt pár nyugis percünk Bencével, ami alatt kivasaltam, és pár dolgot elintéztünk. Este viszont nagyon nehéz volt Borit letenni, de most nem sírt közben végig, inkább csak méltatlankodva rikkantgatott, mint aki arra vár, hogy kitalálják végre, mit is szeretne (persze semmi sem volt igazán jó neki, amire mi tudtunk gondolni).
Barnussal Bence lement még vacsora előtt focizni egyet, aztán Barnus ügyesen vacsorázott és szépen ment fürdeni meg aludni.

Sok minden

Hú, annyi minden van, amit el szeretnék mesélni nektek most!

Itt van mindjárt az, hogy képzeljétek, a Papától kaptam tegnap egy szuper autós memória-kártyásat (autójelek vannak rajta), amit ő csinált nekem! Nagyon jól lehet vele játszani, vannak mindenféle szabályok, és az a lényege, hogy párokat kell gyűjteni. Nem minden szabályt tudok még, és nem mindegyik autójelet ismerem, de nagyon sokat igen, és nagyon jól tudok már játszani vele. Ma is sokat játszottunk a Nagyival, és mindig én nyertem!Aztán azt is, hogy ma én tettem be a ruhákat a szárítóba egyedül! A Nagyival mentünk le, és nagyon ügyes voltam, annyira, hogy egy néni, aki szintén lent volt, csak ámult rajta!

Meg azt is, hogy ma újra voltunk zenélősön, és a Papa jött velem! Most nem a Cyndi volt, nem is a Joanne, hanem a Wendy. És sokan voltak, nem is nagyon ismertem senkit a gyerekek közül, de a dalok közül néhányat már igen, mert ez most olyan summer collection, ami egy válogatás a többi gyűjtemény legjobb dalai közül. És nekem nagyon tetszett a zenélős, pedig egy másik teremben is volt, nem ott, ahol máskor szoktunk lenni.

Meg azt is, hogy ma délután volt nálunk az udvaron egy olyan nagy buli, és lehetett ugrálni egy ugrálóvárban, ahol voltak labdák is. Meg adtak lufit is, és én kettőt is kaptam, mert az első elrepült, mikor véletlenül elengedtem. A második sokáig megvolt, de aztán szétdurrant, mikor túl erősen ölelgettem.
Volt aztán kutyusos bemutató is, ahol a kutyusok nagyon ügyesen ugrottak át akadályokat, meg elkapták a frizbit, amit repítettek nekik. Aztán ajándékot is lehetett kapni, meg hot dogot (ami igazából egy virsli és kenyér) és utána meg fagyit is! Szóval, ez szuper délután volt, és a végére még a Borit is lehozta a Mama a kendőben, és a Bori alszizott, míg mi vártuk, hogy nyertünk-e a tombolán (sajnos most nem). Ma jó későn is mentem aludni, mert sokáig tartott ez a bulizás.

Hát, nagyjából ezeket akartam elmondani.

Boldog szülinapot Nagypapáim!

A szülinap jó dolog, ezt már tudom, és az én két Nagypapámnak most az van.
Úgyhogy a Mama, a Papa és a Bori nevében is most boldog szülinapot kívánok sok szeretettel a szakállas Nagypapának mára és az Ooo papának holnapra!

A Mama még azt üzeni, hogy ebből az alkalomból tett fel új képeket az oldalunkra, lehet nézegetni!

Négy kiló Bori

Ma délután voltunk a doktor néninél Borival, a két hetes ellenőrzésen (check-up), és kiderült, hogy már négy kilós a pici babánk! Szóval, szépen növöget (két hét alatt többmint fél kilót hízott), nagyon büszkék vagyunk rá!

Az orvos mindent rendben talált Borinál. A náthájára, ami sajnos még mindig nem múlt el, azt mondta, hogy szerencsére nem túl komoly megbetegedés, de azért figyeljük, ha bármi rosszabbra fordul, menjünk vissza. Plusz az orrszívást folytassuk (persze nem ecseteltük neki, hogy a porszívós-orrszívóval csináljuk, mert azt itt nem ismerik). Ez szerencsére menni fog, mert a Bori nem bánja az orrszívást, sőt, néha úgy tűnik, hogy a porszívó zaja kifejezetten megnyugtatja.
A dokinál is jól tűrte ma Bori az agyusztálást, pedig pont aludt és fel kellett ébreszteni a vizsgálathoz.
Ja, és nőtt is egy centit, de ez nem teljesen megbízható adat, mert hát hogy mérsz le egy folyton ide-oda kukackodó babát?

A vizsgálatra egyébként autóval mentünk, odafelé Bori szépen aludt az úton, visszafelé viszont sokat kellett sírnia szegénykémnek (valószínű fáradt volt, de nem tudott elaludni). Pedig amikor vége lett az ellenőrzésnek, akkor ehetett is, és egészen elégedetten indultunk útnak. A sok sírásnak viszont az lett a pozitív hatása, hogy mire hazaértünk elnyomta az álom Borit, és egészen 6-ig aludt is, így el tudtam menni vele vásárolni, utána meg a játszótérre, és pont mire hazaértünk, akkor ébredt fel.

A dokitól megkérdeztük egyébként azt is, hogy mit tud ajánlani a Bori pocakfájására, de (ahogy sejtettük is) nem tudott semmi okosat mondani. Lényegében ki kell várni, hogy mi lesz ebből, illetve, hogy kinője ezt a korszakot. Hát, ez volt a tapasztalatunk Barnusnál is, neki több mint 3 hónapot vett igénybe ez a folyamat...
Azért én még próbálkozom azzal, hogy az étrendemből kiiktatom a tejtermékeket, hátha ez segít. A pocakfájás intenzitása egyébként változó nála, ma például egészen könnyű nap volt, és csak az esti elalvás sikerült kicsit hosszúra és hangosra.
Ilyenkor mindig azon aggódom a legjobban, hogy nehogy a Barnust zavarja a hangos kiabálás az elalvásban, de -lekopogom- eddig még mindig nagyon szépen elaludt Barnus a zaj ellenére is. (Igaz, hogy amikor a Borival indultam volna délután a dokihoz, akkor meg nem akart elaludni, pedig előtte végigcsináltuk a szokásos mentrendet, de szerintem megérezte, hogy itt fog maradni nélkülünk. Azért végül sikerült elaludni a Nagyival, szerencsére!)

Sárkányeregetés és állatnéző

Képzeljétek, tegnap olyan szeles volt az idő, hogy szuperül lehetett sárkányt eregetni a parkban! Ez délután volt, az alvás után, mert délelőtt az volt a program, hogy a Papával és a Nagyival elmentünk bevásárolni.

Szóval, alvás után kimentünk a parkba, és vittük a sárkányt meg a buborékfújót is. Jött a Mama és a Bori is, de ők nem eregettek, mert a Bori szopizni akart. Viszont én teljesen egyedül reptettem a sárkányt, mert tényleg szépen fújt a szél, és így nagyon könnyű volt rávenni, hogy repüljön, csak szaladni kellett vele és kész. Nagyon jó móka volt!Aztán engedtem egy kicsit a Nagyinak is, hogy reptesse, és ő is nagyon élvezete ezt! A szél meg olyan erősen fújt, hogy a sárkány egyszer csak elrepült a Nagyi kezéből, és majdnem belerepült a nagy fákba, de aztán elkapta és sikerült kimenekíteni a kicsi fa lombjából is, ahová azért csak beleakadt.

Utána volt a buborékfújás. Pontosabban nem kellett fújni, mert a szél csinálta a buborékokat, én csak felelmeltem a pálcát. Nagyon szépen szálltak a bubbles-eim!
Mikor ezt már mind megcsináltuk, akkor mentünk kicsit játszani a játszótérre, és szerencsére ott voltak a Percy-ék is, és így még jobban élveztem a csúszdázást, meg mindent.

Ma meg délelőtt elmentünk az Ilonáék házához, mert ők most elutaztak, és addig kölcsönadták nekünk a piros autójukat, és azt hoztuk el. A Papával és a Nagyival mentünk, és hazafelé a Nagyi vezette az autót. Aztán ettünk finom korma husit meg rizsit és mentem aludni.
Alvás után meg beültünk mindannyian az autóba (a Bori először nem akart, de akkor a Mama kivette az üléséből és megnyugtatta, és utána már jól volt, sőt, el is aludt), és elmentünk a High parkba. Nagyon gyorsan odaértünk így, de aztán még sokat kellett várni, hogy végre kiszállhassunk, mert nem tudtunk könnyen parkolóhelyet találni. Végül is mi kiszálltunk a Mamával, és a Nagyi meg a Papa kerestek tovább helyet. Addig mi meg már előre mentünk, megnézni az állatokat.
Nekem nagyon tetszett az összes állat: a pávák, a szarvasok, a bölények, a jakok, a kapibarák és a lámák is. A Bori sajnos nem látta ezeket, mert végig aludt, de este elmeséltem neki, hogy mik voltak, mikor a fürdéshez készültünk.

Közben beültem a kocsiba (a duplát vittük!) és kaptam enni finom kekszit meg áfonyát, és még a Papa hot dogjából is. Mikor kipihentem magam, akkor meg kiszálltam, és sokat szaladtam, úgyhogy a végére megint kellemesen elfáradtam.

A Bori csak akkor ébredt fel, mikor már itthon voltunk, és akkor a Mama adott neki enni, és a Papától meg én is kaptam vacsorát. Aztán mind a ketten mentünk fürdeni és mindenkinek hajmosás volt. A Bori már egyáltalán nem sírt a fürdés közben, úgyhogy a Mamának és a Papának lett igaza, tényleg megszerette! Remélem, abban is hamarosan igazuk lesz, hogy a pocakja se fog mindig fájni, és nem fog mindig sokat sírni, mert én olyankor őt mindig nagyon sajnálom.