Road trip - tizennegyedik nap

Ma reggel elbúcsúztunk a Nagyiéktól 9 órakor és csak mentünk-mentünk-mentünk az autóval (átgördültünk a 4000 mérföldön közben), míg este 8 után valamivel meg nem érkeztünk Memphis külsőre (Tennessee), ahol egy Mariott szállodában fogunk aludni ma este.
Enyém az egész kihúzható kanapé!!!

Road trip - Nagyi és Nagypapa napok

A Nagyiéknál szuper jó, hatalmasakat lehet aludni (én ma alig valamivel 10 óra előtt keltem fel, a Bori meg fél 11-ig húzta), iszonyú finomakat főz nekünk a Nagyi és a Nagypapával annyira jót lehet játszani.

Például, mikor a Bori észreveszi, hogy a Nagypapa leült az egyik fotelbe pihenni és szalad, hogy összegyűjtse az összes párnát a házban, hogy a Nagypapára ráhalmozza mindet, és utána még be is takarjuk őt, hogy nagyon kényelmes legyen neki. Úgy hívjuk ilyenkor, hogy "pillow-Papa". Én a múltkor még olvastam is neki, amikor ott pihengetett.

Aztán az is jó, hogy itt bent kellemesen hűvös van, kint meg szuper hőség, és amikor kimegyünk, akkor lehet csobbanni a medencében, vagy megint csak a Nagypapával játszani ott (őt is jól összevizezzük ilyenkor).

A trambulinon én nem nagyon ugráltam most, de a Barnus és a Mama azért igen, főleg reggel, mikor még ott árnyék van, vagy este, mikor már lement a nap.

A Nagyival kétszer is voltunk az HEB-ben, és nagyon szeretjük ezt csinálni, mert kapunk mindenfélét, meg a végén az HEBucks-ot be lehet dugni a gépbe (ha működik) és akkor kapunk pontokat, vagy ajándékot. Ma a Borinak instant winner jött ki, és ennek örömére mind a hármunknak adtak ajándékokat!

Én nagyon sokat játszottam a Duplo vonattal, meg a távirányítős autóval és traktorral, a Barnusnak meg volt egy távirányítós helikoptere is egy ideig (csak aztán eltörött). A Bori szinte végig az új babájával foglalkozott, még a Mamát is rávette arra, hogy varrjon neki pár új ruhát. Barnus meg Bori még sakkoztak is a Nagypapával.

A legjobb játék viszont az volt, amit én kaptam, a "Telestrations", amiben az a feladat, hogy egy szót le kell rajzolni, aztán továbbadni a szomszédnak, aki megnézhati csak a rajzot és megpróbálja kitaláni, hogy mi volt a szó, azt leírja és a következőnek megint le kell rajzolni és így tovább. Mikor mindenki körbeért, akkor megnézzük az egész sorozatot és hatalmasakat nevetünk, hogy hogyan lett a fényképezőgépből elefánt, meg ilyesmik.

A bal fülemet megcsípte valami (talán egy darázs, nem vettem észre, csak később), úgyhogy itt éppen úgy hallgatom a Bori, hogy közben jegelem a fülem.

Ez itt a kedvenc nyuszim, akiből a kör végére "kutyasétáltatő" lett!

 

Holnap viszont már megyünk tovább, hazafelé, de még útba ejtünk néhány érdekességet!

Road trip - tizedik nap

Megérkeztünk College Stationbe a Cica Nagyiékhoz!

Nagyon vártam már ezt, itt majd nem kell már kirándulni, meg reggel felkelni korán, meg mindenféle hamburgereket enni, hanem lehet fürdeni a medencében, ugrálni a trambulinon, és játszani az új babámmal, amit már annyira vártam, hogy megérkezzen.

Jajdejóóóóó!

Road trip - kilencedik nap

Kiderült, hogy a White Sands-ben a homok nem is meleg, és lehet ott szánkót bérelni, hogy lecsúszhassunk a dűnéken, de azt is megtudtuk, hogy délben az ember nem tud túl sokáig fel-alá rohangálni a domboldalon.

Mikor először meglátuk a távolban a nagy fehér homokdombokat, akkor azt hittük, hogy hó, de nem az! Csak nagyon szép, fehér, sima homokú sivatag. A Mama mondta előre, hogy ne lepődjünk meg azon, hogy meleg lesz (tudtuk, hogy nem a legjobb időben érkeztünk, de ez van), és mivel nagyon örültünk, hogy mehetünk szánkózni, nem is bántuk igazán.

Klassz volt a csúszás, csak a felmászás vett ki nagyon sokat az emberből, úgyhogy a tizedik után mi a Borival teljesen kipurcantunk és azonnal szerettünk volna egy hideg helyen teremni. Végül is jó sok vízivás, a Barnus spriccelője és az autó légkondija segített, plusz a gift shopban kaptunk jó hideg cukros üdítőt és attól még jobban lettünk.

A mai nap programja (és igazából a legnagyobb road trip események) ezzel be is fejeződtek, ma még elmentünk Hobbes-ba, ahol egy Country Inn-ben van szobánk, aztán holnap irány a Nagyi hotel!!!

Az úton a hotel felé átmentünk egy hagy hegyvonulaton, ahol 31 fokról 12-re hűlt le a levegő és egy helyen vég jégeső nyomokat is találtunk!

Itt a szállodában egyébként nagyon jó sós vizes medence van, ebben jót pancsoltunk vacsora után, aztán este még néztük egy kicsit a férfi torna olimpiai válogatót, ami mindannyiunkat nagyon lenyűgözött.

Road trip - nyolcadik nap

Eddig nem tudtam, hogy mi az a petrified forest, de ma voltunk ebben a nemzeti parkban is (Arizonában), úgyhogy most már tudom. Ez az, amikor a fa kővé válik. Valahogy úgy történik, hogy a fa kidől, beleesik egy folyóba (sok-sok évvel ezelőtt), ott betemeti a homok meg a sár és így nem málik szét, aztán újabb sok-sok év alatt a vízben oldott ásványok beleszivárognak a fába és kicserélik a szerves anyagokat. Úgyhogy a fa továbbra is úgy néz ki, mint egy fa, csak akkor már kőből lesz!
Ezt mind a Mama olvasta fel nekünk az információs füzetkéből amíg jöttünk-mentünk a fa-kövek között.

Jópofa volt.

Aztán majdnem elindultunk egy túrára megnézni még több kövületet, de addigra előbújt a nap és iszonyú meleg lett, aminek mi a Blankival nem örütlünk egyáltalán, és akkor a felnőttek úgy döntöttek, hogy inkább csak a légkondicionált autóból nézelődjünk tovább. Okos felnőttek!

Ebédelni kicsit későn sikerült ma, de annál finomabbat, a Cafe Genaro-ban Gallup városában, sok-sok finom új-mexikói ételt kaptunk, és a végén a szuper ráadás: sült fagyi!

Két perc alatt eltüntettük.

Estére Socorro-ba értünk, ahol az EconoLodge-nak szuper kinti medencéje van, nagyon jót fürödtünk benne!

Road trip - hetedik nap

Mi még tudtunk volna a medencében uszizni este is, simán, de azt már nem lehetett sajnos. Úgyhogy be kell érnünk az ebéd utáni 1,5 órás pancsolással ma.
Ez nagyon jól esett, mert a délelőtti túránk a Sedona környéki Cathedral Trail-en jó fárasztó volt, meg jó meleg is. De azért megérte! Kevesebb mint két óra alatt megfordultunk, felmásztunk ennek a sziklának a bal oldalon fent lévő kis résébe.

Így:

Hazafelé ettünk egy pizzát és jöhetett a fürdés, addig a Mama meg a Papa felváltva intézték a mosást.

Utána meg irány a Grand Canyon! Olyan 6 óra körül értünk oda, jól körülnéztünk és megvártuk a naplementét is. Nagyon szép volt!

Road trip - hatodik nap

Az biztos, hogy én vagyok a nap hőse, a Mama is megmondta.
Mert meleg volt Zion-ban, meg sokat is mentünk, és éhesek is voltunk már fél 2 körül, de én még akkor sem nyávogtam, hanem felmentem a Mamával majdnem egészen a Narrows-hoz, hogy megnézzük az milyen, pedig én vagyok a legkisebb és ezért nekem kell a legtöbbet lépkedni. Azért nem bánnám, ha nagyobbak lennének már a lábaim, mert jó fárasztó volt így.

Viszont a Zion nemzeti park az nagyon klassz!

Először azt kellett kitalálnunk, hogy hogyan jutunk be, mert mire odaértünk reggel már mindenhol az volt kiírva, hogy betelt a parkoló, és a közeli városkában kell megállni. Végül is elhittük nekik és letettük az autót egy shuttle busz megállónál, jött is hamar a busz. Alig pár percet kellett menni vele, és már ott is voltunk a park bejáratánál (láttuk ám, hogy volt még hely a parkolóban... na sebaj).
Ez volt még a könnyebb menet, mert utána be kellett állni egy jóóóóó hosszú sorba a másik shuttle buszhoz, mert ebben a parkban csak külön engedélyjel lehet autózni, a sima emberek (mint mi) csak a buszokkal mehetnek.
Szerencsére amíg a sor araszolt előre, addig kétszer is láttunk őzikéket, az egyik alkalommal két gidát! Ezt a másik cukikát már az első túra kezdetén láttuk:

Még a felszállás előtt a Papa megtudta, hogy elkezdődött a magyar-portugál focimeccs és 1-0-ra vezetnek a magyarok! Nagyon örültünk.

Mire visszaértünk az is kiderült, hogy 3-3 lett, és csoportelsőként jutott tovább a csapat! Ejha!

Három kirándulást csináltunk és mindegyiken volt sok szép látnivaló, mérföldenkénti táncolás, kaktuszok, fentről érkező "zuhany" és mindenféle állatok.

Ilyen fáradtak voltunk!

Ez már nem is Zion, csak egy "szimpla" út menti kilátás útban Arizona felé

 A harmadik kirándulást elvileg csak el akartuk kezdeni, de aztán majdnem végig mentünk - egyesek szerint ez volt a baj. De ezen lehetett pont belemenni a Virgin folyóba és az nagyon vicces volt (csak a Bori cipőben volt, és ezért nem mehetett bele, aztán meg kicsit beleesett, de nem akarta levenni a cipőjét).
Minden esetre ez is megvolt, aztán visszamentünk a Zion Lodge megállóhoz ebédelni, és ez után már mindenki kicsit jobban érezte magát.

A végén persze voltunk a gift shop-ban, ahol egy jó flip-book-ot választottam, de aztán a főbejáratnál lévő kiránduló boltban találtunk camelbak hátizsák betétet, és azt vettünk mind a ketten a Borival (saját pénzen), mert akkor a következő túrán tudunk majd úgy inni, hogy meg se kell állni!

Az autóhoz visszaérve indultunk Flagstaff-be, ami már Arizóna! A vicces az az, hogy nyertünk megint egy órát, ami meglepetés, mert itt nem csinálják a tavaszi óraátállítást valami miatt. Úgyhogy a hotelben még csak 8 óra volt, mikor megérkeztünk.
Az itteni medence mindannyiunk szerint a legjobb az összes eddig látott szállodai medence között, nagyot pancsoltunk, aztán alvás.