Mézeskalács ház és az utolsó vasárnapi zenélősünk

Reggel szép kis havazásra ébredtünk, de aztán a délutáni szánkózási terveink nem valósultak meg, mert nem lett elég hozzá a hó. De azért így is szuper napunk volt.

Mi a felkelés után átvonultunk a Borival játszani a gyerekszobába, így aztán a Mama és a Papa még visszaaludt, úgyhogy eléggé megkésve indultunk el a Maciékhoz. Azért szerencsére nem maradtunk le semmiről, de már nagyon vártak minket!
Szuper jót játszottunk: csomó robot, vonat, állat és egyéb mindenféle érdekes játékuk van, sőt ebéd előtt a Papa még egy kicsit sakkozni is tanított minket a Marcival. A Gabika is akart, de ő leginkább csak összerontani tudta a bábukat.

Az ebéd szuper finomvolt: gulyásleves és bukta! Nyami! Utána aztán hazajöttünk pihenni.

Délután a Mamával nekiálltunk a régóta tervezett mézeskalács házikó kidíszítésének.
A pihenés alatt a Mama összeragasztotta az oldalakat az icing-gal, úgyhogy mire lejöttem már állt a ház és ott volt a sok finomság, amit rá lehetett ragasztani, belenyomkodni a fehér cukorba. A Mama kezelte az icing-os zacsit, én meg tettem rá a díszeket. Ilyen lett.
A díszítés kicsit elhúzódott, úgyhogy utána már nagyon kellett sietni, hogy odaérjünk a zenélősre. Végül is nem késtünk el.

Nagyon jól éreztem magam most is, és az éneklésen kívül megint volt könyvnézegetés, aztán papír-hógolyókkal hógolyózás, hangszerezés és szaladás is:

Hazafelé megint siettünk, a Papa éppen csak kivett engem az autóból, a Mama már ment is tovább jógázni. Én akartam vele menni, de nem lehetett, úgyhogy itthon játszottunk még, meg vacsoráztunk jó sok rice crispies-t. Mire a Mama hazaért, a Bori már ágyban volt. Én azért megvártam őt, hogy betakarjon és énekeljen nekem, aztán mentem is aludni.

A bűvész és egyéb finomságok

Úgy volt, hogy ma délelőtt átmegyünk a Marciékhoz, de amikor csütörtökön a Saméknél láttuk a Papával, hogy lesz egy bűvész-show gyerekeknek, akkor ez engem nagyon elkezdett érdekelni, úgyhogy inkább elmentünk azt megnézni együtt.

Így reggel gyrosan kellett készülődni, amit mostanában az ovi-hiány miatt nem csináltunk, úgyhogy ez fura volt. Szerencsére időben odaértünk és a Marciék már foglaltak nekünk helyet is. Picit még várni kellett, de aztán hamarosan kezdődött az előadás.
A bűvészt Tim-nek hívták, és nagyon aranyos volt, folyton viccelődött. Én azért az elején alaposan szemmel tartottam, nehogy valami olyan trükköt mutasson be, mint a Babar a könyvemben, mikor kilebegteti a Zefírt az ablakon. Hát, olyat nem csinált szerencsére, viszont eltüntetett dolgokat, meg összevarázsolt szétvágott dolgokat, két kendőt összeforrasztott, másik háromból meg egy kislány segítségével egy amerikai zászlót! Meg még sok más érdekeset is, és néha segíteni kellett neki azzal, hogy dolgokat bekiabáltunk meg az ujjainkat mozgattuk. Nagyon érdekes volt, és sokat nevettem is!
A Bori is együtt nézte velünk, meg közben odabújt a Mamához is.

Mikor vége lett az előadásnak, felmentünk a felső szintre és díszítettünk sütit, amit aztán meg is ettünk. Én adtam a Borinak is az enyémből. Meg kicsit szaladgáltunk is még odabent.
Aztán kimentünk, hogy felüljünk a karácsonyi villamos-buszra, de nem akart jönni, úgyhogy inkább felmentünk körülnézni a kapitóliumba. Ott még nem volt karácsonyfa, pedig állítólag szokott lenni egy jó nagy, viszont kicsit lépcsőztünk, aztán kimentünk a másik oldalon, és akkor pont elkaptuk a trolit.Az elején nem volt jó, mert túl meleg volt és iszonyú sokan voltak, de aztán lett helyünk hátul, és akkor megehettem a candy cane-emet is, amit adtak felszálláskor úgyhogy jobban lettem.
A leszállás után elbúcsúztunk a Marciéktól és hazajöttünk.

A pihenés után a Mama hirtelen eltűnt, és nem is jött elő egy ideig, akárhogy hívtam, pedig itthon volt, odafent. Nekem ez nem tetszett, és mikor lejött, akkor se árulta el, hogy mit csinált, álltólag meglepetés. Máskor inkább azt szeretném, hogy mindig velem legyen és ezt meg is mondtam neki.
Aztán elindultunk a könyvtárba visszavinni a könyveket, de újakat nem tudtunk kivenni, mert csak 5-ig volt nyitva. Úgyhogy elmentünk inkább a mall-ba, az új játékboltba játszani, ami szuper volt.
A Bori talált magának icipici nyuszikat, amik nagyon tetszettek neki, és alig akarta elengedni őket, haza szerette volna vinni mind a négyet, ami belefért a kezébe. Még szerencse, hogy odakint volt egy csomó gyönyörű karácsonyfa, mert azoktól jobban érezte magát. Utána meg beülhettünk a kétüléses szuper mall-járgányba, amit a Mama tolt, és azzal nézelődtünk egy kicsit, meg közben eszegettünk is. A végére már elég fáradtak lettünk és ez folytatódott itthon is, úgyhogy már nagyon kellett menni aludni gyorsan.

Fekete péntek

Mikor először hallottam ezt a kifejezést, azt hittem, hogy valami gazdasági világválsággal kapcsolatos dolgoról van szó. Nem is lenne olyan meglepő ez, a mostani gazdasági helyzetben.
Hamarosan kiderült azonban, hogy ez csak egyel több kifejezés a karácsony előtti időszakra (úgyismint arany vasárnap), és arra utal, hogy ilyenkor, a Hálaadás utáni hétvégén az emberek megrohamozzák a boltokat ajándékokat hajkurászva, sok az akció, árleszállítás, mind-mind arra buzdítva, hogy vásárolj!

Úgyhogy, akarva-akaratlanul mi is boltokban kötöttünk ki ezen a napon: délelőtt a Costco-ba léptünk be (ez egy hatalmas áruház, ahol csak tagok vásárolhatnak, éves tagsági díj van), innen szállítja majd nekünk a Télapó a közös karácsonyi meglepetésünket. Délután meg a Targetben voltunk, ahol szintén ajándékokat keresgettünk, plusz a gyerekek jót játszottak a játékos részlegnél. Barnus Télapónak írt listája pedig további nyolc elemmel gazdagodott (az utóbbi időszakban, ha megtetszik neki valami, akkor azt felvezetjük a listára, nagyon lelkesen követi ezt).

My Big Fat Russian Thanksgiving

Délután felvettem a csinos rózsaszín Hello Kitty-s ruhácskámat, a Mama adott hozzá a hajamba egy szép lila macis csattot (bár azt annyira nem szeretem, amikor beleteszi), úgyhogy én voltam a legszebb kislány az egész Thanksgiving-en!

Átmentünk ugyanis vacsorázni a Sam-ékhez, és ott már vártak minket a Sam, a Papája, a Mamája, Zenya (Sam unokatestvére, aki már 8 éves), az ő szülei, meg Sam nagymamái és nagypapái.
Szóval, jó sokan voltak, és mindenki nagyon megcsodált engem, hogy milyen csinos vagyok, ami nekem nagyon tetszett.

Sokáig nem is távolodtam el a vacsoraasztaltól (pedig a fiúk az evés helyett az elején inkább a játszást választották), ahol mindenki engem dícsért, hogy milyen jó kislány vagyok.
Derekasan belapátoltam egy csomó iszonyú finom céklás krumplisalátát. Annyiszor kértem belőle, hogy mire a pulykaevésre került a sor, addigra eléggé tele lett a pocim, és már csak egy kis krumplipüré fért bele. Aztán én is mentem játszani.

Később megnéztük a tv-ben, ahogy a Barnus és a Sam táncolnak. Ez mindenkinek nagyon tetszett, azán volt desszert is.

Utána játszottunk még egy kicsit, de addigra eléggé elfáradtunk már, úgyhogy hamarosan elindultunk haza. Az öltözködésénél Lana adott nekem kölcsönbe egy aranyos kicsi kutyust, hogy jobban érezzem magam, annak én nagyon megörültem, és illedelmesen meg is köszöntem neki egy "thankyou" félével. Mindenki elámult ezen. Kifelé még integettem is.

Szóval, nagyon jó kis Thanksgiving volt!

Én is voltam fogorvosnál

A Thanksgiving miatt (ami igazából holnap lesz) most szünet van az oviban, úgyhogy nem is mentem ma.
Helyette inkább délelőtt a játékmúzeumba mentünk és nagyon jót játszottunk! Kipróbáltam megint a nagy darut, építettünk falat és utakat, játszottunk a fenti kertben, készítettem gyümölcsturmixokat a Mamának, ástunk dinoszauruszcsontokat és a végén még egy repülőt is ragasztottam kondenzcsíkkal együtt.

Bori hazafelére már nagyon fáradt volt (a Mama szerint jó korán kelt) és sokat sírt, de aztán elaludt. Ez jó is volt, mert ez után kicsit furcsa lett a napunk, és fontos volt, hogy később hamar felébredjen a fogorvos miatt.

Nekem 2:20-ra kellett mennem a fogorvoshoz ugyanis, úgyhogy ahogy hazaértünk, rögtön pihenni mentem, amíg a Mama megcsinálta az ebédet. Amikor vége lett a pihenésnek, akkor ettünk (nagyon finom lett a libaleves borsóval és palacsinta is volt) és ez után gyorsan elindultunk a fogorvoshoz.
De hiába értünk oda időben, azért elég sokat kellett várni, hogy végre behívjanak.
Én már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ott bent, sokat kukucskáltam is. Meg ittunk vizet az automatából, és játszottunk a kabátokkal is.
Aztán végül jött a néni, aki miket hívott be, és akkor mind bementünk egy pici szobába, és én beülhettem a liftes székbe.
Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, és néha furcsa dolgokat csinált a néni a számban, de nem volt végül is rossz, és kiderült, hogy minden rendben is van. A néni bekente a fogaimat egy különleges fogkrémmel, meg még meg is tisztította fogselyemmel őket.
Annyira ügyes voltam, hogy még egy röntben felvételt is megpróbáltak csinálni rólam, de azért az már egyáltalán nem volt kellemes, mert az az izé, amit a számba raktak, az nagyon fura volt. Úgyhogy végül is nem csináltunk röntgen fényképet, helyette a Mama fényképezte le a fogaimat.

A Bori az elején nagyon sírt, mikor meglátta, hogy mit csinál a néni velem, de aztán megértette, hogy nincs baj, sőt még felfedezett egy szinezőt is, amivel aztán játszogatott, míg én kész lettem. A végén megengedtem neki, hogy ő is kicsit beleülhessen a liftes székbe, és a napszemüveget is feltette, ami amúgy rajtam volt.
Szóval, jól sikerült a fogorvosos. Aztán még nem haza mentünk rögtön, hanem a Copps-ba, venni pár dolgot, és ott eég sokan voltak, mert holnap nem lesz nyitva és a Mama szerint ilyenkor az emberek betároznak az ennivalókból.

A fogorvosnál kaptam egyébként szuper ajándékokat is, mert ügyes voltam: egy nagy játékos kosárból választhattam egy játékot, és egy szuper legó szerűt vettem ki. Plusz a néni adott egy klassz kistáskát tele klassz dolgokkal: fogkrémmel, fogkefével, fogselyemmel. A fogkrémet a Borinak szánom, hogy ő is kapjon valamit.
A legómmal meg játszhattam egy kicsit itthon mielőtt újra elindultunk, most az usziba.
(előtte még felvettük a Papát, meg elmentünk egy cukrászdába tortát venni holnapra).

Az uszi szuper volt, és utána, míg a Bori volt soron nézhettem a tv-ben a Dumbó elefántot, akinek olyan nagyok a fülei, hogy repülni is tud! Hazafelé már pizsiben jöttünk, de azért vettünk pizzát, és az volt a vacsora. Nyami!
Aztán már nem is kellett fürdeni, csak mentünk aludni.

Az első megmaradó hó

Hétfőn reggel Bence átment a gyerekszobába világosságot csinálni a gyerekeknek (akik már a kialakut szokásoknak megfelelően mi ágyunkban nyüzsiztek ébredés után), és felkiáltott:
- Barnus, gyere gyorsan!
Vajon mi lehet odakint?
Szaladt is Barnus, majd hamarosan hallom kicsit csalódott hangját:
- Hó!
Rövid gondolkodás után megindokolja csalódottságát:
- Egy badger-nek örültem volna.
(Valószínű inkább mosómedvét akart mondani, egyszer régen ugyanis lemaradt egy mosómaci párról, amit Bence az ablakból látott, és ezen nagyon elszomorodott).

A hó rövid ideig belepte az utcákat, járdákat, aztán eltakarították, elolvadt. De azért a játszótéren nagyon jól szórakoznak még mindig a hóban az ovi végén. Ma nagy örömmel mutatta meg nekem, hogy milyen jó snowangel-t tud csinálni. A számkózásra és hóember építésre azért még várni kell.

Borit is nagyon érdekli a hó, szeret belemenni, meg akarja fogni. A kesztyűtől először eléggé idegenkedett, de aztán elővettük a vastagabbat, ami bordós-piros (jól megy a kabátjához), és az valahogy szimpibb neki. Csak az a baj ezzel, hogy ha felhúzzuk, akkor a kezdeti öröm (vigyorogva integetés a kesztyűvel a kezén) után hamarosan követelni kezdi, hogy húzzuk le, amit pár percen belül újabb követelés követ: húzzuk vissza. És ez így megy akár vezetni próbál az ember, akár bármi mást csinálni.

Két ügyes gyerek!

Barnus a zenélősön a zsákba-nyúlok-megfogok-valamit-és-tapintással-kitalálom-mi-az játékban elsőre rögtön rávágta a helyes megfejtést: an egg!, másodszorra pedig szuperül tippelt egy nehéz csavarra, hogy az egy elem.

Bori, amikor itthon játszottuk ugyanezt és kitettem a zsákból a formabeillszetős darabot, amit Barnus kitalát, akkor rögtön fogta, odavitte a polcon az órához, amibe való és a megfelelő helyre, a megfelelő mozdulattal simán beletette.

Barnus az usziban rutionsan ugrál bele a partról a vízbe jó messzire, sőt, ma a nagy vízicsúszdát is kipróbálta, és nagyon élvezte!

Bori, amikor elhangzott, hogy "talán hívjuk fel a Breszi nagyiékat is", akkor azonnal odarohant a számítógéphez és lelkesen viháncolni kezdett. Imád így telefonálni!

Barnus a szombaton az új könyvtárból kikölcsönzött mind a nyolc könyvet egyhuzamban végigolvastatta, és mind iszonyúan tetszett neki. Angolul és magyarul is (mert aztán fordítjuk neki).

Bori már jó pár nap óta szépen elalszik szopizás nélkül nap közben! Este még szoktunk, bár lehet, hogy ez is elhagyható lenne (a reggeli biztos nem, mert olyankor még többször is kéri, na meg az éjszakai egyáltalán nem). Mindezt úgy, hogy végre-valahára áttört a 9. fog egyik fele (két csücsök), és ez láthatóan zavarja nap közben. Ez amúgy a bal felső négyesről van szó, ez az első őrlőfoga, és ugyanezek az őrlők alul is hamarosan áttörnek.

Mindkét gyerek szuper ügyesen segített a Télapónak szombat délután ajándékokat kiválasztani a Kohl's-ban és annyira örültek minden egyes karácsonyfadísznek!

Hétfő délelőtt eszembe jutott még kettő:
Barnus életében először, legyőzve a hangorkántól való félelmét, iszonyú lelkesen segített nekem vasárnap délelőtt porszívózni. Nála volt a morzsaporszívó, nálam a nagy, és együtt pikk-pakk elkészültünk mindennel!

Bori, mikor hallotta, hogy Barnus és Bence az ABC-t éneklik angolul, odaszaladt a hűtőmágneses betűkhöz és elkezdte nyomogatni a békát, amitől az szintén rákezdett az ABC dalra! Plusz megérti, ha azt mondom neki, hogy "most megmossuk a hajadat", mert este azonnal elkezdett sírni, mikor ezt mondtam, pedig még semmi erre utalót nem tettem.

Mennyi baba!

Ma voltunk zenélősön a Mamával, és nagyon jó volt, és volt két pici baba is, akik nekem iszonyúan tetszettek!
Odamentem hozzájuk, megmutattam őket a Mamának és meg is pisztergáltam volna őket szívesen, csak azt nem lehetett.
A Mama azt mondta, hogy nem is olyan régen még én voltam a pici baba a zenélősön, de most már nagy vagyok, és hogy ez milyen fura.

Mert én már ilyen nagy vagyok:
Délután meg voltunk bevásárolni, és ott nekem nagyon tetszettek a citromos joghurtok, úgyhogy addig nem nyugodtam, míg kettőt a kezembe nem kaptam, és akkor azokat végig szorongattam, hazáig.
Mikor hazaértünk, hamarosan jött egy vendég néni, aki a Mamával és a Papával akart beszélgetni házakról, de nekem nagyon szimpatikus volt, úgyhogy odavittem neki a babáimat megmutatni, sőt még a rózsaszín ráülős autómmal is mentem neki, amit eddig nem is annyira tudtam csinálni!

Szóval, jó kis nap volt ez, és estére még a nagy alszimat is visszakaptam szerencsére, ami tegnap éjszaka pisis lett, úgyhogy nap közben be kellett érnem a picivel. Az is jó volt, de a nagy az igazi.

10 dolog ami boldoggá tett

1. Két alvó gyerek reggel az ágyunkban.
2. "Mama, ez az utolsó, jó? Kérek szépen egy hug-ot és egy puszit, mert úgy szeretlek téged!" - Barnus pihenés közben.
3. Bori vidám vihorászása a tornaórára megérkezve, amikor meglátja a termet és eszébe jut, hogy mi minden érdekeset fogunk csinálni.
4. Bori ügyessége, mikor a tornaóra végén odaáll a kéz- és lábpecsétért és szép nyugodtan kivárja a sorát, majd odanyújtja a kis pracliját és lábijait a pecsétért.
5. Bence reggeli nyugodtsága, ahogy elkészíti a gyerekeket, összerakja Barnus ebédjét közben mindn egyebet megcsinálva, míg én az éjszaka után regenerálódom még egy kicsit fél 9-ig.
6. Karácsonyi hangulat a Michael's hobbiboltban.
7. Bori öröme ugyanitt, ahogy a kezébe adogatok mindenféle érdekes tágyakat, vásárlás közben és megnézzük a karácsonyi díszeket is.
8. A két, túrógombócot kétmarokkal betömő gyerek délután.
9. Bori, ahogy hozza a kicsi, állatos könyvét és az ölembe fészkeli magát, hogy nézegessünk.
10. Esti összebújás a gyerekekkel a nagyágyon és a tudat, hogy most már hamarosan hazaér Bence a munkavacsorájáról.

És ez csak egy napom! Na, kinek van a legboldogabb élete a világon?

Az elköltözés és az éjszaka

A múltkor ítam, hogy nem értem, miért akar Barnus hirtelen elköltözni. Mostanra úgy tűnik, hogy ez a kérdés megoldódott, kiderült, hogy igazából nem is elköltözni akart, hanem fél a sötéttől este.

Az elköltözés helyett ugyanis egyik nap azt kezdte el mondogatni délután (amikor kint már kezdett sötétedni), hogy azt szeretné, ha mindig reggel lenne. Ebből hamarosan ki tudtuk deríteni, hogy főleg azért szeretné ezt, mert nem szeretne aludni, egyáltalán.
Na, erre már sok okosat nem tudtunk mondani, de teljesen át tudom érezni a helyzetét, mivel nagyon jól emlékszem, hogy mennyire utáltam kiskoromban a sötétet, sőt még most is. Mindig kértem, hogy a folyosón maradjon égve a lámpa, és úgy aludtam el.

Végül is ez lett a megoldás Barnusnál is: a lefekvéskor felkapcsolva hagyjuk a folyosói lámpát, és ő állíthatja be, hogy mennyire legyen nyitva a mi szobánk ajtaja, ahol elalszik (így kontrollja van a sötét felett). Azt mondja, hogy szereti látni a folyosói tükröt az ágyból, és így hallja a tv-t is, ez is megnyugtatja. Úgyhogy mindez megoldani látszik a dolgokat!

Érdekes még, hogy az ovit a hétvégén nagyon hiányolta. A múlt héten két napig nem mehetett, és szombaton meg vasársnap teljesen szomorúan mondogatta, hogy nagyon hiányzik neki az ovi. Mikor vígasztalásként falajánlottam, hogy nézzük meg az ovis filmet a tv-ben, akkor az volt a válasza, hogy az nem jó, mert neki az igazi ovi hiányzik, nem a műovi...

Ma egyébként délután lett egy különleges programunk: elmentünk Sam-ékhez játszani és egyben vigyázni Sam-re, akinek a szülei dolgoznak és éppen nem tudták máshogy megoldnai a felügyeletet. Nagyon jól elvoltunk, és Samnek láthatóan nagyon bejött a társaságunk, úgyhogy majd máskor is megyünk. Bencét Lana (Sam mamája) szállította aztán hozzánk az egyetemről, és onnan már együtt mentünk tovább az usziba, ahol nagyon jót usziztunk mindannyian.

Ilyen ügyesen táncolok

A mai balettórára eljött a Papa is, sőt, mindenki bejöhetett a terembe, és ott néztek minket a Sammel, ahogy táncolunk. A Bori sokszor csatlakozni is szeretett volna hozzánk.
Nagyon jó volt!

A videót a Papa csinálta, a fényképeket meg a Mama:
(ez a mérges arcom, gyakoroltuk az arckifejezéseket)


Nagyon ügyes vagyok, ugye?

Fogorvosnál Amerikában

Most éppen nem fáj fogam, de itt volt az ideje, hogy ellátogassak állapotfelmérésre a Midwest Dentalhoz, szóval, fogorvoshoz mentem Amerikában.

Nem lepődtem meg a rendelő és a személyzet professzionálisságán:
- az időpontot jó előre telefonon egyezteted egy asszisztenssel, előtte két nappal kapsz figyelemfelhívó telefonhívást, hogy ne felejtkezz el róla
- a megbeszélt időpontban pontosan behívnak, ezt megelőzően pedig részletes egészségügyi kérdőívet töltetnek ki veled
- egy másik aszisztens vesz gondjaiba, aki kedvesen beszélgetve (mivel első látogatásról van szó) csinál vagy negyven röntgenfelvételt és előkészít
- a doki ezek után jelenik csak meg, ő is kedves (ebben az esetben egy fiatal kóreai származású hölgy)
- a felmérés gyorsan és szó nélkül zajlik, az asszisztensnek diktál közben orvosi nyelven
- a végén elém tárják a (lehangoló) valóságot: több ezer dollárnyi munka van a fogaimon. Három, de inkább négy korona, plusz egy kisebb lyuk (és ebben a kanadai fogorvos által emlegetett potenciális gyökérkezelés nincs is benne, mer azt ez a doki csak egy sima lyukadoásnak véli és koronát akar tenni rá). Emellett ajánlja a tisztítást is.
Szerencsére kötöttünk extra fogbiztosítást, így ennek a felét kell "csak" kifizetni (ami még így is elég tetemes).
Szóval, az elkövetkező évekre megvan a fogászati kezelési tervem. Ja, és fehéríttethetném is a fogaimat, ha szeretném (hurrá!).

Mindezek után elég nyilvánvaló számomra, hogy mi kerül ilyen sokba: az egész rendelőt alkalmazottostul, szuper felszerelésestől, jó elhelyezkedéssel és egyebekkel együtt kettő, azaz kettő darab fogorvos tartja el, akik közül az egyik nem is dolgozik minden nap.
Miért nem lettem fogorvos???

Mennyi program!

Képzeljétek, szombaton voltunk az Emerson szülinapi buliján, ma meg usziztunk és zenélősön is voltunk a Mamával. Fú, mennyi jó program!

Szóval, szombat délelőtt először is elmentünk a mall-os játszóhelyre kúszni-mászni-csúszni, és mikor a Mama befejezte a vásárlást, még a pénzbedobós sárga buszba is beleültünk. Plusz láttuk a Télapót is, már ott volt a mall-ban, lehetett vele fényképezkedni, és integetett is nekem!
Délután meg átmentünk az Emersonékhoz, akik egy szép nagy házban laknak nem is olyan messze tőlünk. Az Emerson 3 éves lett, és train-party-ja volt! Iszonyú sok szuper vonatos játékkal lehetett játszani náluk, és ott volt még két ovis társam is (meg más aranyos gyerekek)!

A torta vonatos volt és nagyon finom, és aztán volt pinata is! Ezt most láttam először, hogy hogy megy, és nagyon tetszett! Volt egy vonatos doboz, amit az Emerson Papája tartott egy botra felkötve. Mi leültünk vele szemben, és mindenki sorban ütögethette a dobozt egy bottal, hogy szétessen. Én nagyon ügyes voltam, és kétszer is sorra kerültem. Aztán a végén szétszakadt a vonat és kiesett belőle egy csomó cukorka! Akkor aztán mindenki kapott egy-egy zacsit és annyi cukrot gyűjthettünk, amennyit csak akartunk. Mi a Borival jó sokat szereztünk!A buli végén kaptunk loot-bag-et, és abban is vonat volt, meg ugrálós labda, és akkor itthon még azzal játszottunk jó sokat.

Ma délelőtt meg elmentünk házakat nézegetni. Hármat is megnéztünk, és ez nagyon érdekes volt, mert mi a Borival mindenhol szaladgálhattunk össze vissza, míg a Mama és a Papa mindenféle kérdéseket tettek fel a bácsiknak-néniknek.
Végül is nem vettünk házat (bár az egyik nagyon tetszett, főleg a kertje), hanem majd később megyünk még többet megnézni.

A ház nézés után meg elmentünk az uszi helyre, és szuper jót usziztunk! Én megmutattam a Mamának és a Papának a tudományomat, és teljesen el voltak ájulva tőle! Mert már nagyon ügyes vagyok, és egyedül tudok úszni a víz alatt elég sokat! Kintről simán beugrom a víz alá, és ha a faltól lököm el magam, akkor a víz alatt néhány métert el tudok jutni a Mamához, akit a víz alatt is látok!
A Bori is nagyon jól érezte magát a vízben, úgyhogy jó sokáig bent maradtunk (a kis vízben csak mi voltunk). Hazafelé meg szereztünk pizzát, és az volt ma az ebéd.

Este aztán a Mamával elmentünk a zenélősünkre, és az is nagyon klassz volt.
Vacsorát én nem kértem annyira, viszont játék közben jól bevertem a szemöldökömet a székbe, úgyhogy lett egy nagy dudor ott. Tettünk rá fagyasztott borsót, és akkor kicsit visszament.
Ez után már nagyon jól esett gyorsan megfürödni és ágyba bújni.

Zene füleimnek

A szülő-tanár megbeszélések ma is folytatódtak (ránk is sor került ma), így ovi helyett a délelőtti zenélősre Barnust is el tudtuk vinni magunkkal. Amúgy hétfőn járunk Borival, de mivel tudom, hogy szereti a zenélősöket, így a mai napra tartogattam ezt a programot.

Nagyon jól sikerült a reggel: későn keltünk (bár Barnus már 7 körül az ágyunkba mászott, így hármasban aludtunk tovább, ami azért nehéz, mert eléggé horkol), kényelmesen készülődtünk, aztán majdnem el is késtünk, de nem volt baj.
Barnus hamar bemelegedett a zenélésbe, és Borinak nagyon tetszett, hogy együtt vagyunk mindhárman.

Csináltam felvételeket, de igazán jó nem lett. Azért itt van egy szaladáglós,

ez már a vége felé volt, és utána már mindketten lényegében csak szaladgáltak körbe-körbe a végéig.

A zenélősről már nem is mentünk haza, hanem rögötn az oviba mentünk, ahol Becky és Carla, a két óvónéni egyesével beszélgetett a szülőkkel a gyerekekről. Kicsit várnunk kellett, mert korán érkeztünk, ami külön jó volt, mert a gyerekek szuperül játszogatni kezdtek.
Aztán odahívtak az asztalhoz és megmutatták Barnus anyagát. Készítettek róla képeket, hogy miket csinál nap közben, és volt egy táblázat féléjük arról, hogy különböző területeken mi jellemzi Barnust.
Röviden összefoglalva: nagyon szeretik Barnust, aki mindig vidám, okos, figyel a többiekre, barátkozik és szeretik a gyerekek. Iszonyú jól esett hallgatni, ahogy negyed órán keresztül végig dícsérték (konkrét példákat felhozva), hogy milyen ügyesen segít nekik, mindig mosolyog, szépen jelentkezik, hozzászól (ettől tartottam, ogy talán túl visszafogott, nem vesz részt a dolgokban, nem beszél, de úgy látszik, nem), okos ötletei vannak. A társaságba is jól beilleszkedik, (jókl a social skill-jei), minden érdekli, körbejárja az ovi különböző részeit. A nevét már ő maga írja rá mindig a műveire és a többi betű is érdekli (a napokban már kisbetűket is tudott írni, büszkén mutatta nekem). Szóval, szuper gyerek ő, amit eddig is tudtam, de úgy látszik, az óvó nénik is így gondolják, ami külön jó!

Délután elintéztük a mosást, aztán átjöttek Kingáék játszani. Mikor már kezdett elég lenni a benti létből, akkor elindultunk a játékboltba ajándékot venni, meg persze játszani. Megnéztük az új játékboltot is a mall másik részében, és persze mindenki kapott valami kis emléket erről. Máskor is megyünk, mert igazán különlegesen jó játékok vannak és szinte mindent ki lehet próbálni, úgyhogy szuper szórakozás ez.

Este pedig már csak a gyors vacsora, fürdés és alvás volt hátra.

Nem volt ovi ma

Mama azt mondta, hogy ma nincs ovi, amit nem teljesen értek, mert reggel azért láttunk autókat az épület előtt, ami állítólag azért volt, mert azért a szülők bemehetnek és beszélhetnek az óvónénikkel, hogy megtudják mit csinálnak a gyerekek. De hát a szülők ezt amúgy is tudják, nem? Én legalábbis el szoktam mondani a Mamának.

Na, mindegy, igazából nagyon szuper, hogy nem volt ovi, mert így helyette délelőtt elmentünk a gyerekmúzeumba és hatalmasat játszottunk!
Igazából nem is múzeum ez, hanem egy szuper játszóház. És jöttek az Emersonék is!

Az első állomásunk egy nagy hal volt, amibe bele is lehetett mászni. És voltak ott még igazi úszkáló halacskák meg teknősök is, nagyon tetszett! Aztán tovább mentünk az építési területre, és az mennyire jó volt! Lehetett igazi kis kavicsokat pakolászni pici munkagépekkel, meg volt egy hatalmas daru, amit iránytani lehetett és emelni meg ide-oda pakolászni vele épületeket. Fel lehetett venni védősisakot a fejünkre és lehetett rajzolni terveket meg építeni szivacs-téglákkal.

Ez után egy egész várost építettünk fel kis fa-épületekből meg autókból, és lehetett a falra mágneses várost is kirakni. Abból csináltunk két félét is.

A felső szinten először a dream-machine-be ültünk be, aminek volt vitorlája és kereke is. Aztán a kertészkedési részlegre mentünk, ahol lehetett ültetni, aratni, piacra vinni, eladni és főzni mindenféle zöldségeket és gyümölcsöket. Azt hiszem, itt töltöttük el a legtöbb időt, szuper volt!

Hamarosan felfedeztük, hogy lehet dinoszauruszos dolgokkal játszani és farmossal is, úgyhogy ez után ezek között ingáztunk ide-oda.
A Bori annyira furcsa a tehenekkel: kicsit fél tőlük, de nagyon érdeklik is, úgyhogy nehezen veszi rá magát, hogy odamenjen a közelükbe (pedig nem is igaziak), de azért csak odamegy. A Mama szerint ez olyan skizofrén neki.
A dinoszauruszoknál lehetett ásatást csinálni, meg sátorban lakni mint a régészek, meg egy nagy autóban ide-oda vezetni. Ott is voltak kis kavicsok, amiket pakolni lehetett.

A legvégén még egy kicsit alkottam papírral, ollóval és ragasztóval, de aztán már el kellett indulnunk haza, mert ebédidő lett.

Délután aztán a Mama kicsit aludt míg én a pihenés után írogattam a számítógépbe. Ezt nagyon szeretem mostanában: egyedül bekapcsolom a gépet, beindítom a W-s programot és írogatok. Át tudom változtatni a színeket, a betűk nagyságát, mindenféléket leírok, sőt, nemrég rájöttem, hogy könyvekből ki is tudok másolni szavakat a programba.

Este néztünk diafilmeket a Mamával, aztán meg mindannyian átmentünk az oviba mégis, a book club-ra. Ezen nekem különösen a kukacos zenélős mese tetszett.
Végül hazajöttünk és nagyon gyorsan lefürödtem meg ágyba bújtam, hogy még legyen ideje a Mamának énekelni nekem. 7:45-re ugyanis vissza kellett mennie az oviba a megbeszélésére. Én meg gyorsan elaludtam.

Csak ennyi

Most nincs ihlet, kipurcantanak a gyerekek (egész nap ment a visítás).
Úgyhogy csak egy cuki rajz jut ide, Barnus mai műve.
A címe: Barnus és Bori. Vicces, hogy hirtelen már emberszerű embereket rajzol!

Ovis videó

Íme egy kis részlet az ovis videóból, amit szombatra készítettünk.

Karen, a lunch bunch-os óvónéni (és amúgy az ovi igazgatója) csinálta a felvételeket a mi kameránkkal, én pedig összevágtam az egészet egy 15 perces kisfilmmé.

Odakint hideg van...

... meg eseget a hó, úgyhogy inkább benti dolgokat csináltunk a hétvégén.

Például szombat este volt az ovim potluck bulija, amit a Mama szervezett.
Már délelőtt elkezdtünk készülődni rá: elmentünk vásárolni a Woodman's-be. Aztán a pihenés után nem sokkal mi a Mamával már fel is mentünk a Community Centerbe, hogy elkezdjük a tornatermet átalakítani a vacsorához.
Elővettük a nagy asztalokat és székeket, és aztán jöttek a többi segítők és kirakosgattuk őket szépen sorokba. A Mama mindenkinek megmondta, hogy miket csináljanak, szerzett tv-t és lejátszót, kirakta az evőeszközöket és tányérokat, meg jött-ment, intézkedett. Én főleg az asztalokra segítettem leragasztani a papírt, amire rajzolni lehetett (az oviból hoztunk hozzá még pénteken zsírkrétákat, amiket én osztottam szét).

Aztán megérkeztek a többi ovistársaim és a családjuk, és mindenki hozott enni, és akkor lehetett választani, hogy ki mit szeretne, és én főleg a chipszet szerettem volna. Annyira egyébkét se voltam éhes, de azért szörpit ittam rendesen.
Az evésre megjöttek a Papa és a Bori is (ők hozták a mi rakott krumplinkat, aminek sikere volt), úgyhogy együtt ettün mind, és jó sokan voltunk!
Mikor vége lett a vacsorának, akkor mindeki átült a tv elé, és végre láthatták az ovis filmet, amit mi csináltunk meglepetésnek! Ezen minden gyerek rajta van, aki az oviba jár, és én is benne vagyok jó sokszor, és nagyon szeretem nézni, itthon már vagy ötször láttam!
Szerintem mindenkinek nagyon tetszett, és mikor vége lett, akkor mindenki tapsolt.

Aztán már csak az elpakolás volt hátra, az nagyon gyorsan ment, és jöttünk is haza.

Ma délelőtt pedig az volt a program, hogy átjöttek hozzánk a Marciék! Nagyon jót játszottunk, és aztán együtt ebédeltünk is, és desszertre epres-rebarbarás pitét ettünk vaníliafagyival és tejszínhabbal! Nyami!
A pihenés után néztem két Bobot, meg az ovis filmet, aztán pedig elindultunk a Mamával a másikfajta zenélősünkre a Bernie's Place-be. A Bori oda még nem jöhet, mert az 3-5 éveseknek van, de ma meglepetésként ott volt a Kieran is, aki az én ovistársam.

A múltkor még elég furcsa volt nekem ez az újfajta zenélős, de most már tudtam, hogy mire számítsak, és jól is éreztem magam. Annyira, hogy amikor az Amy tanárnéni kérte, hogy ha van ötletünk, kiabáljuk be, akkor én így is tettem. És amikor egyedül lehetett játszani a nagy xilofonon, akkor én szépen kivártam a soromat és amikor szólítottak, akkor oadementem és lejátszottam egy nagyon klassz dalt, amit mindenki meg is tapsolt. A végén megint volt szaladás ide-oda, és én mindig tudtam, hogy mikor induljak el (pl. amikor azt kiáltotta az Amy, hogy "akin világítós cipő van, szaladjon" akkor mentem is).

Aztán hazajöttünk, sütöttünk csokicsipszes sütit, ettünk vacsorát, fürödtünk és mentünk is aludni.

Közben odakint meg hol esett a hó, hol nem.

Nézzük az órát

... reggel: "Ó, jaj, Mama, már 8:53 van, jó lesz sietni!" Persze ettől még szinte minden nap 9 után valamivel érünk át az oviba, ami főleg a Mama hibája. Ugyanis reggel még mindig kifacsart mosogatórongyként ébredek a későn fekvés + éjszakázás hatására.

... délben: "Mama, még hány perc?" Általában úgy alakul, hogy fél 2-től 3-ig van Barnus pihenése. Ha előbb kezdünk, akkor is szinte mindig 3-kor akar kijönni, a 2:30 valahogy nem szimpatikus neki.
Persze fél óra múlva mindennek ellenére tuti megjelenik valamivel a lépcső tetején. Pl. bejelenti, hogy egy katicabogár szállt az ablakra (ez nem is volt ritka mostanság, tekintve, hogy elleptek minket a katicák), vagy, hogy jön a postásautó, vagy, hogy wc-re kell mennie (pihenés előtt mindig elküldöm, ennek ellenére). Ahogy közeledünk a 3 órához, annál gyakoribbak a méghánypercvanvissza kérdések, aztán egy idő után megunom, felemelem a hangom és akkor egy picit még csönd lesz. Egy picit.

... és este: Általában 7 körül kezdjük a lefektetéses procedúrát, így ha fél 8 körül még nem vagyunk a kádban, az már későnek számít. Ma este Barnus Cica nagyival beszélt telefonon, idézem: "Cica nagyi, itt már 7:31 van, nálatok is? Hogy elszaladt az idő! Ja, nem a mikrón még csak 7:30."

Szóval, egyre inkább tudatában van Barnus az idő múlásának. De azért karórát még nem használ, ami szerintem jobb is, maradjon annyira idő nyomás független, amennyire csak lehet.

Benti csussz

Ma délelőtt elmentünk a Mamával a tornaórára, és annyira jó volt!
Én rögtön mentem mindent felfedezni, és már egyedül végig tudok menni oldalt kapaszkodva a kisgerendán. És a nyújtón jó sokszor megcsináltuk a körbefordulást, és azt is, hogy a kezemmel kapaszkodok és a Mama felemeli a lábam és azt is odateszem a kezemhez és úgy lógok, és az nagyon vicces.
Volt még a nagy felfújós ugrabugra szőnyeg is, és a bukfencnél már magamtól jó helyre teszem a fejem, nem is kell kérni.
Szóval, szuper volt. És a végén még kaptam is egy piros repülős lufit is!

Ez után pedig elmentünk a Corvinhoz játszani, és ott voltak még másik gyerekek is. Sokat vonatoztunk, legó-állatoztunk, ettem is egy kicsit, meg aztán beültem a vezetős ülésbe, az nagyon tetszett.
Később felfedeztem, hogy Corvinnak van egy benti csuszdája, és akkor arra jó sokszor felmásztam és lecsúsztam, teljesen egyedül!

Itthon gyorsan elaludtam, aztán délután már itt volt a Barnus, mire felébredtem.
Sajnos ő elég szomorú lett, mikor meghallotta, hogy mi miket csináltunk délelőtt, sírt is, hogy ő is meg akarja nézni a Corvin játékait, de azt nem lehetett akkor éppen. Úgyhogy a Mama mondta, hogy inkább menjünk el a mall-ba a játékboltba, és akkor attól már jobb kedve lett.
A játékbolt nagyon érdekes volt, találtunk ott vonatozós asztalt csomó vonattal, egy dobozt, amin ha tekertük a tekerőt, akkor zenélt, és a végén kiugrott belőle egy kutyus, meg egy csomó babát. Kaptam is egy pici rózsaszínűt, nagyon aranyos. A Barnus meg új játékszerszámokat kapott, mert a kalapács nemrég eltörött.

Este a fürdés után egyszer csak hallottam, hogy megjött a Papa, és nagyon megörültem neki, kiabáltam hangosan, hogy jöjjön fel minél előbb. Mert nagyon szeretem! Még a mesét is meghallgattam szépen csöndben, hogy együtt lehessünk még egy kicsit, de aztán már menni kellett aludni.

És a Mama azt üzeni, hogy feltette az októberi képeinket, jó sokat, úgyhogy lehet nézegetni.

Most mi van???

Barnus annak ellenére, hogy láthatóan nagyon jól érzi itt magát, sőt sokszor mondogatja, hogy maradjunk itt mindig, tegnap és ma este is sírós hangon követelte, hogy azonnal költözzünk Chicagóba (ma este Bencének csak úgy az elköltözést mondta). Nem értjük.

A másik furaság, hogy ma, mikor az autóért mentünk (igen, megjavították, pontosabban, mivel a hibát nem tudták reprodukálni, kicserélték az indító cilindert -az mi?-, és reméljük, hogy így minden OK lesz) folyamatosan mondogatta, hogy mennyire szeret uszizni, és örült, hogy megyünk. Majd mikor már félúton voltunk az uszihoz, akkor hirtelen elkezdte mondani, hogy mégse menjünk, és ő nem szeretne, vagy legalább először inkább a Bori menjen és ne ő.
Ha valakinek van magyarázata, szóljon!
Egyelőre az egyetlen tippem, hogy Lucus elutazása miatt szomorú, és így jön ez elő. Vagy lehet, hogy még az ideköltözésünk miatti érzelmei törnek felszínre most valahogy?

Ráadásnak Borira meg rájött valami sikítófrászos mamáraragadás. Szinte folyamatosan vonyít, sikít, kiabál, fejhangon üvölt. Akkor is, ha akar valamit, akkor is ha nem, és csak úgy is. Plusz folyamatosan kézben szeretne lenni, nem lehet semmit csinálni mellette. Ma már, mikor a főzés miatt nem tudtam felvenni, kínjában azt találta ki, hogy a lábaim között bújkált át, körbe-körbe. Ezt a jelenséget ráfogom a szeparációs szorongásra.

Az uszit viszont végül mindketten élvezték.

Elmentünk szavazni

Na, persze igazából nem ikszelhettünk, de azért megnéztük, hogy itt ez hogy megy.
A balettóra alatt kiderült ugyanis, hogy Lana és Boris, Sam szülei az óra után terveznek szavazni menni a helyi könyvtárba, így elkísértük őket (a könyvtár amúgy is érdekelt).

Nem volt sor (itt éppen), pillanatok alatt készen voltak. A szavazókör szép tágas volt, sok tisztségviselővel. Nem volt fülke, csak olyan kis elválasztó lapok a szavazó-állomások között. Ha jól láttam valamennyire elektronikus rendszert használtak, Lana elmondása szerint a szavazólapon nyilakat kellett összekötni és aztán bedugni egy szerkezetbe (gondolom szkenner) és az kattogott, ha kész volt a szavazattal. Gondolom aztán a papírt is le kellett adni.

Wisconsin a pillanatnyi állapot szerint tiszta kék (nem meglepő módon), és éppen Obama vezet. Meglátjuk.

Update 10 óra után: vége, Obama nyert! Már le is mentek a beszédek.
Ez most nagyon amerikai volt, és jó értelemben.

23 fok!

A múlt heti havazásra fittyet hányva ma délután 23 fokot mutatott a hőmérőnk. Úgyhogy míg vártuk, hogy Bori felébredjen, csináltunk Barnussal pár kinti felvételt, amin bemutatja a legújabb repertoárját. Íme egy gyöngyszem, címe: I'm a Jack-o-lantern.

Aztán meg irány a játszó! Itt Bori felfedezte a babát a videófelvevőben.

Ezen kívül mászókázott, homokoztak, ástunk, hintáztunk, kőről ugrottunk le, fogócskáztunk.
Hajrá, jóidő!

A hétvége Doktor Cucuval

Ma este rájöttem, hogy a Doktor Cucu holnap reggel már el is fog menni. Ezen annyira elszomorodtam, hogy sokszor megkérdeztem a Mamát, hogy tényleg? és még a Cucut is, mikor hazaértünk az extra zenélősről aztán. Sajnos tényleg, de azt ígérte, hogy nem is olyan sokára újra találkozunk majd, mert karácsonykor ő is ott lesz Magyarországon, és akkor majd megint játszhatunk együtt.

A hétvégénk egyébként nagyon szuper volt, bár ma elég trükkösen mindig akkor kezdett el esni az eső, amikor pont elindultunk volna kifelé. Például délelőtt, mikor kiszálltunk az autóból az arborétumnál, akkor már esett. Úgyhogy csak szaladgáltunk egy icipicit, aztán már ültünk is vissza az autóba, és elmentünk a mall-ba a benti játszóra. Ott meg véletlenül találkoztunk a Kállóékkal!
Délután a Lucus, a Papa és én elbicikliztünk a Picnic Pointra, de aztán hamarosan megint elkezdett esni, úgyhogy gyorsan hazajöttünk.

Ez után mentünk a Mamával kettesben a zenélősre, ami a Bernie's Place-ben volt. Ez egy ovi, de én nem oda járok, hanem más gyerekek járnak oda, de ők most nem voltak ott, csak mi, akik a zenélősön voltunk.
Ez egy másfajta zenélős volt, mint amit eddig szoktunk, jó volt, de a végén volt egy könyv, amit én nagyon félelmetesnek találtam (volt benne boszorkány meg múmia, olyan Halloween-es), úgyhogy befogtam a fülemet, hogy ne is halljam.

Tegnap viszont jó idő volt, és egy nagyon szuper számos kiránduláson voltunk a Kegonsa tónál! Egytől 14-ig mentek a számok, és én olyan lelkes voltam, hogy egészen 7-ig szaladtam. Aztán sétáltam. Aztán elfáradtam, de akkor 10-nél szerencsére jött egy érdekes fenyős rész, ahol még egy kis fakonyuhót is találtunk. Oda bementünk és a Borival mi lettünk a büfések, enni adtunk a Lucusnak meg a Papának (a Mama volt a konyhás). A legvégén a Mama egy kicsit vitt a hátán, aztán már ott is voltunk ahonnan indultunk.
Ez után átmentünk a játszótérre, ahol volt egy szuper menő ásó felszerelés, és én azzal annyit ástam, hogy csak na! Nagyon jó volt. A többiek meg addig napozgattak a hintaágyon.
Itthon a Bori elég nehezen aludt el, amit a felnőttek furcsálltak, mert jó fáradt lehetett (a kiránduláson is jó sokat panaszkodott, nem tudjuk pontosan, miért). De aztán pihenten ébredt és én is kipihentem magam, úgyhogy elmentünk kicsit megmutatni a várost Doktor Cucunak.
A State street-re mentünk, és kiderült, hogy éppen aznap volt ott a felnőttek halloween-i felvonulása. Még pont a készülődési részre értünk oda, de már jó sok beöltözött felnőttet lehetett látni. Ez így különösen érdekes volt.
Szóval, jó kis hétvégén volt, én nagyon örültem, hogy itt volt a Doktor Cucu is velünk!