Két hetesen...

... az élet szép, összességében szép.

Persze azért vannak fárasztó részek, sőt néha kifejezetten elgondolkozom rajta, hogy kisbabának lenni nehéz feladat.

De azért összességében nagyon jó.

Nagyon szeretek például a Mamához odabújni és tejcit szopizni, vagy egyszerűen csak hagyni, hogy magához öleljen. Sokszor, ha rossz érzésem van már csak attól megnyugszom, hogy picit ütögeti a hátam, vagy ellazulok a tejcitől és egyszer csak arra ébredek, hogy a kezében tart és simogat. És ezekből szerencsére nagyon sok van, szinte egész nap valami ilyen jó történik velem.

De ha a nehézségekről kérdeztek, el kell mondanom, hogy szopizni nagyon megerőltető feladat is egyben, az ember folyton megizzad tőle és eléggé kifárad. Az meg kifejezetten elkeserítő, hogy ha elalszom közben, akkor azt csinálnak velem, amit akarnak, és legtöbbször arra ébredek, hogy a kiságyamban vagy a bölcsőben vagyok és a Mama sehol. Ilyenkor kénytelen vagyok mérgelődni a helyzeten, hacsak el nem vonja figyelmemet érdekességével a bölcső kupolájának sok fehér fodra.
És ha már a fordroknál tartunk, a hálószobai állólámpa szintén is nagyon kedves látvány nekem, ha lehetne, egész délelőtt csak azzal szemeznék. De nem lehet, mert itt jön a kisbabaság másik nagy negatívuma: az ember folyton elfárad és aludnia kell.
Na, ezt a fáradtságot aztán végképp nem szeretem, tiszta erőből küzdök ellene, mert annyi mindent szeretnék elintézni míg ébren vagyok.
Például meg kell vizsgálnom tekintetemmel a körülöttem lévő embereket. A Mamát már szinte mindig felismerem. Aztán ott van még a Papa, aki elég gyakran megjelenik és ha látom, összevonom a szemöldökömet, hogy rájöjjek, ki is az. A testvéreimet még nem teljesen értem, mert folyton ugar-bugrálnak és nem maradnak nyugton, hogy jól megnézzem magamnak őket. És hát a többiek is érdekesek, bárcsak többet láthatnám őket!

Aztán fontos lenne még, hogy mindig tiszta legyen a popóm, de ezt elég nehéz elérnem, mert valaki folyton nedves és kellemetlen dolgokat pakol oda.
Erről jut eszembe, előfordul, hogy kifejezett erőfeszítéseimet, izmaim összeszorítását és az ezzel járó nyögéseket mások nagyon viccesnek találják és jót szórkakoznak rajta. Ez egy picit zavar.

Vannak aztán még egyéb kellemetlenségek: öltözködés, vetkőzés, fürdés, sétálás, autózás, de ezeket azért elviselem.
És hát alapvetően optimista vagyok, szóval az élet szép!

Mai képek

Délelőtt Blanka kipróbálta az üldögélő székét, és egy jó 15 percig klasszul elvolt benne. Még egy kicsit gitározni is tudtam, aminek kifejezetten örült.


Kora délután könyv(és baba-) klubba mentünk kettesben, és bár magáról a könyvről kevés szó esett, azért mindenki nagyon jól érezte magát. Kinek van kedve irodalomról beszélni, mikor három újszülött és egy 9. hónapos terhes van jelen?

Mire hazaértünk már folyt itthon a nagy kártyaparti, ami végül egészen estig tartott. Barnus szuperül megtanult römizni is, elképesztő!

Bori mesét hallgatott és sokat babázott, ezen kívül iszonyú csinos frizurát kapott, mert már elég hosszú a haja a hátsó copfihoz is!



Este pedig kihasználuk a kínálkozó alkalmat (értsd: büdi pelus) egy kis Blanka fürdetésre. Magát a vizezést nem élvezte továbbra sem, de utána nagyon édesen nézelődött és élvezte a nagyok körülrajongását.

Nem csí

Ma nálunk nem volt jó a csí.
Vagy front van. Vagy fájt a hasa (mit is ettem tegnap???). Vagy az oroszok rossz gázt adtak.
Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Vagy egyik sem.

Szóval, nem jöttem rá, hogy miért, de Blanka baba nagyon rosszul érezte magát mondjuk kb. úgy hajnali 2-től délután 2-ig. Ez egész konkrétan azt jelenti, hogy ebben az időszakban lényegében nem aludt, vagy ha igen, akkor kb. 20 percet egyhuzamban, és amikor nem aludt, akkor vagy dühödten szopit keresett és ha megkapta, akkor még dühödtebben utasította el, amikor megindult a tej (ugyanis nem volt igazából éhes), vagy teli tüdőből ordított csak úgy.

Na, jó, biztos túlzok, de azért annyira nem, mert tényleg nem éreztük jól magunkat egész délelőtt.
A nagyoknak ráadásul ma nem volt ovi, emiatt aggódtam. De szerencsére reggel szuperül eljátszottak az autókkal (éljen, újra autóznak, már jó ideje nem kerültek ki a medzsók a dobozból), aztán Nagyi elvitte őket szánkózni és játszani az iskolához, ami nagyon klassz időtöltésnek bizonyult. Szuper édes piros pozsgákkal jöttek haza.

Végül aztán 2 körülre valahogy helyreállt a csí (vagy...) és akkor aludt egy nagyot Blanka, aztán Papa hazaérkezése után elmentek Blankástul sétálni én meg aludtam picit, amitől minden sokkal jobb színbe került. Estére a nagyok eléggé megbolondultak, de azért Barnussal zongoráztunk egy jót (olyan ügyes!), Blanka meg korán felkerült a kiságyába, mert megint beszunyált olyan 7 körül.
Az altalás eléggé elhúzódott, mert mikor Blanka 8 körül felébredt, akkor úgy érezte, hogy egyáltalán nem álmos, úgyhogy végül fél 10 körülre aludt el, de közben nem sírt, hanem cukin nézelődött.
Közben egyszer átmentem a nagyokhoz, mert hallottam valami beszélgetést és kiderült, hogy szegény Barnusnak nagyon Mamahiánya volt és sírdogált, Bori meg nyugtatgatta, és mondta neki, hogy "mindjárt jön a Mama". Gyorsan odabújtam hozzájuk, mindenkinek énekeltem ráadás altatót és még sok-sok puszit meg hug-ot váltottunk, hogy mindenki jobban érezze magát.

Child of the week!

Képzeljétek, most egész héten én voltam a child of the week az oviban (holnap nincs ovi, mert szünet van, úgyhogy ma már vége a hétnek)!

Csináltunk a Mamával fényképes posztert, amin rajta vagyok vicces-felállós frizurával, meg kisbabaként, meg még sok-sok másik kép is van rajta. A posztert hétfőn be is vittük, és minden nap kiválasztottam pár képet, amiről mondtam pár dolgot a többieknek group time-kor.
Aznap én voltam a helpre is, amire igazán nem számítottam, mert nem olyan rég voltam. Mondtam is a Mamának még a hét végén, hogy "Nem baj, hogy nem leszek helper, mert most úgyis egész héten child of the week leszek!". De aztán mégis lettem, aminek extrán örültem így!

Aztán kedden bevittem megmutatni a kedvenc játékomat, ami a targonca és a kedvenc könyvemet, ami a Diary of a Spider. A könyv annyira tetszett mindenkinek, hogy kétszer is elolvastuk aznap!

Szerdán meg special snack-et vittünk be tízóraira, amit én választottam ki. A Mama sütött csokis muffint és csinált Jell-o-kat mindenkinek, úgyhogy nagy sikere volt a tízóraimnak (bár a Bori nem ette meg a Jell-o-t, mert állítólag nem szereti a cseresznyéset).

Ma pedig hazahoztam mindent, és megmutattam a Mamának a chartomat (ezen rajta vannak a kedvenc dolgaim) és a körberajzolt Barnust, amit ki is színeztünk. Mindent kitettünk a falra, és hagytunk helyet a Boriénak is, mert márciusban majd ő is lesz child of the week.

13,14,15,16

Ki jön rá, hogy miért érdekes ez a számsor?

Nem ciki

Ugye nem ciki szerintetek sem, ha a vendég érkezésekor a vendéglátó éppen az igazak álmát alussza?
Nem ciki, mert a vendég is szundítva érkezett.
Azért mi, Mamák (Lana és én) nagyon jól szórakoztunk. Később azért ők is felébredtek, kajáltak is, aztán aludtak tovább. Jó kis vendégség volt.

Fárasztó, mert...

... ha éhes vagy, ő is éhes,
... ha fáradt vagy, ő pont nem tud aludni,
... ha pisilni kell, ő megint összebukta a kanapét és az egész ruháját,
... ha át kéne öltöznöd, rájössz, hogy nincs mit felvenned,
... ha későn feküdtél le tuti, hogy aznap éjszaka óránként jelentkezik,
... még cipelsz magadon 10 kiló itt-ott lifegő nemodavalóságot,
... éppen valamit elterveztél, hogy csinálsz, mikor puff felébred 15 perc szunyókálás után,
... mikor pont lefeküdnél ő jelentkezik a következő adag kajáért,
... itt fáj-ott fáj, néhol még amott is fáj,
... mikor felöltöztetted tiszta ruhába és pelusba nem nekiáll kakilni még egyet?
... Szóval, nem pont az van, amit te akarsz,
... nem akkor,
... és nem úgy.
Na. Mielőtt azt hinnétek, hogy itt minden csupa habostorta. Azért nem mindig.

Viszont ma megvolt az első fürdetés (vagyis összesítésben a második, de az első itthoni). Képek nincsenek, mert Blanka persze utálta, de a tisztelt szülők jobban érzik magukat most, hogy már nem olyan "piszkos" az a gyerek. A technikán még finomítunk.

Háromgyerekes délutáni séta

Délután, mikor felébredtem és lejöttem a nappaliba még kicsit fáradt voltam, pihengettem is kicsit a kanapén. Aztán a Mama mondta, hogy ő hamarosan elindul a Blanka babával sétálni. Én nem éreztem annyira az erőt magamban, hogy elinduljak vele, de nagyon szerettem volna menni, úgyhogy eléggé sírtam.
Végül is a Nagyi segített felöltözni nekem, míg a Mama a Blankát öltöztette és betette a kendőbe, és így én is mehettem velük. Elővettük a garázsból az egyes babakocsit nekem, és úgy sétáltunk el a Barnus zongoraórájára (pont a végére értünk oda, ahogy terveztük).

Mikor a Barnus végzett, elmentünk a gyógyszertárba vitamint venni a Blankusnak, aztán én a Papával mentem kicsit vásárolni, a Barnus meg a Mamával visszasétált haza.

Úgyhogy ma mindenki sétálhatott kicsit a Mamával a hóesésben.

Vasútmodell kiállítás

Képzeljétek, ma vasútmodell kiállításon voltunk a Bori, Nagyi, Papa és én. Blanka baba még nem jöhetett, mert túl pici, így ő otthon maradt a Mamával és főztek nekünk ebédet, mire hazaértünk.

A kiállítás nagyon szuper volt, csomó érdekes kisvonat jött-ment mindenfelé a síneken. Ráadásul két olyan nagyvonat is volt, amire fel lehetett ülni: a cirkuszos, ami körbe ment és egy másik, ami oda-vissza.
Az meg külön vicces volt, hogy véletlenül találkoztunk a Gabikával és a Papájával, akik szintén vonatokat nézni jöttek, és onnantól együtt mentünk tovább.
Csak azt nem tudjuk még, hogy a tombolán nyertünk-e (úgy, mint tavaly két könyvet is), mert a kihirdetést végül nem vártuk már meg. De ha nyerünk, akkor majd postán megkapjuk az ajándékot, remélem, már holnap!

Délután pedig szánkózni voltunk az iskolánál Cica nagyival, és bár én eredetileg nem is akartam menni, azért nagyon jól szórakoztunk, csomószor lecsúsztam a Nagyival, meg a Papával is. A szánkózásra egyébként a Mama is eljött Blankával, de ők csak sétáltak, Blanka baba meg nézegetett a babakocsiban.

Szóval, jó kis nap volt ez, és a Mama azt mondta, hogy mutassam meg ezt a képet nektek, hogy ne maradjatok Blanka baba nélkül ma sem. Ma egy hetes a kistesóm!

Első séta!

Blanka már hat napos, elérkezett az első séta ideje!

Még csak annyira bebugyolálni sem kellett a kismanót, mert +6 fokot mutatott a hőmérő. Úgyhogy délután, mikor már mindenki felébredt, illetve Blankának nem akaródzott annyira elaludni, fogtuk magunkat és elindultunk egy körre odakint.
Blanka az autósülésben trónolt, az autósülés pedig a dupla babakocsi hátsó részében. Bori nagy büszkén beült előre, Barnus meg tolta! Nem is kellünk mi felnőttek a sétához már.

A kinti levegő és a zötyögés a babakocsiban bejött Blankának, az elején csak csöndesen nézelődött, aztán úgy bealudt, hogy legközelebb már csak vacsora után, ébresztgetésre kelt fel (sikerült becsempészni a bölcsőbe, mikor bejöttünk). Szóval, mondhatjuk, hogy élvezte.
Amíg ő aludt, mi Barnus, Bori és Papa építettek a hátsó kertben egy szuper 4 szintes hóembert, csináltak hónyuszit és hóvárat is. Barnus egyszer fel is kiáltott nagy örömében, hogy "kár, hogy nincs mindig tél", annyira szeret havazni.
Délután volt még sok-sok kártyázás, Barnus már francia kártyával is tud makaózni! Boriról meg kiderült, hogy ki tudja választani kérésre a magyar kártyalapok közül pl. a makk ászt, vagy szinte bármelyik lapot, amit mondunk. Ejha!

Ez meg itt egy kép, amit minden gyerekről kötelező elkészíteni, annyira cuki:

Újratanult tanulságok

Ha a baba szopi közben félrenyel és aztán ezen túltéve magát kicsit később tovább eszik, majd később láthatóan kellemetlenül érzi magát, akkor számíts arra, hogy perceken belül visszajön az összes kaja beborítva a babát, Mamát, szopispárnát, kanapét és a padlót 5 méteres körzetben.
Tanulság: tarts a kezed ügyében textilpeus(okat), valamint gyakorold a gyors felpattanást a kanapéról, hogy a buki első jeleire minél előbb szőnyeggel-nem-befedett rész fölé tudd tartani a gyereket. És tartsd szárazon a mosóport.

Ha az újszülött baba egész délelőtt nem alszik, hanem inkább nézelődik és a mosolyait próbálgatja, aztán el-el szenderül, de ha leteszed azonnal követeli, hogy vedd fel, akkor délután azért várhatóan jó nagyot fog aludni.
Tanulság: a délelőtti programokat (pl. felöltözés, reggeli) rugalmasan tedd át délutánra.

Ha egyik éjszaka az újszülött fél óránkét jelentkezik kajáért, a következő éjszaka meg jólnevelt gyerekhez illően három óránként ébred csak, abból nem következik semmi.
Tanulság: legjobb, ha éjszakára nem tervezel alvást, akkor csak pozitívan csalódhatsz.

Nincs is annál jobb, mint egy pihe-piha kisbabát álomba ringatni, érezni, ahogy a kis fejét minél beljebb fúrja a nyakaba és hallgatni a nyugodt szuszogását.
Tanulság: sose mondd, hogy "nem akarok több gyereket"!

Szombati update:
Ha a délelőtti pelusozásnál a baba kihasználja azt az egyetlen pillanatot, amikor nincs rajta pelus és összepisili az összes ruhadarabját meg a nagyágyat, ahol pelusoztad, az nem jelenti azt, hogy nem fogja megisételni ugyanezt a manővert kora délután a nappali kanapéján, bónusznak beterítve a Papa nadrágját is.
Tanulság: a kanapéhuzatot nem érdemes csak úgy kimosni azért, hogy a két ülőpárna tisztasága megegyező legyen, várd ki a pillanatot, amikor a tisztítás már tényleg elengedhetetlen (Blanka tegnap a bal oldali ülésre bukizott, ma meg a jobb oldalira pisilt, azért ez nem semmi célzás!).

Nézegetős nap

Mai képek (a ruhaváltások ne tévesszenek meg senkit, ez tényleg mind ma volt, csak közben többször át kellett öltözni).

Blanka alvás helyett ma legtöbbször inkább a nézegetésre szavazott:
Estefelé már egyáltalán nem érdekelte a bölcsőben fekvés, úgyhogy bevetettük a kendőt. Milyen jó újra egy kis szuszogót magamra kötni!Ez az ún. beugratós bealvás, mikor szopi közben beájul, de azért igazából még éhes. A szemöldök-összehúzás valószínű a nagy hangzavarnak szól, ami közben megy a nappaliban.

Lefekvés előtt a három nyuszi. A nagyok azon vígadnak, hogy "Blanka baba megfogta az orromat!", "nekem meg a fülemet!".

Bucks vs. Rockets

Képzeljétek, tegnap este igazi NBA kosármeccsen voltunk a Papával Milwaukee-ban! Nem semmi!
Délután öt körül indultunk, csak mi ketten fiúk, mert mi kaptunk jegyet a Télapótól még karácsonyra. Nagyon örültem, hogy mehetünk. A Bori is akart jönni, de ő még túl kicsi.
Már ment a meccs, mikor odaértünk, és olyan szuper helyünk volt, hogy csak na! Jó közel ültünk a játékosokhoz, úgyhogy nagyon jól láttunk mindent.Mi a Houstonnak drukkolunk, ők voltak a piros mezesek, a Milwaukee meg a fehér. Mindig, amikor a mi csapatunk dobott kosarat, akkor nagyon örültünk és tapsoltunk, meg kiabáltunk a Papával.

Amikor vége lett a negyednek, akkor kimentünk enni egy kicsit, én kaptam pretzelt meg popcornt is! Aztán visszamentünk a következő negyedre, és tovább drukkoltunk.
Hamarosan a Rockets nagyon elhúzott, aminek örültünk, és mivel addigra már elég fáradt lettem, megvártuk, míg elérik a 100 pontot, aztán nagy vidáman elindultunk hazafelé.
Már majdnem 11 óra volt, mire hazaértünk, a Mama várt minket és gyorsan elmeséltük neki, hogy mi hogy volt, meg megnéztem Blanka babát, aki a bölcsőjében aludt.
Míg felvettem a pizsimet meg fogat mostam, addig a Papa mesélt nekem egy gyorsat, aztán már mentem is aludni.
Micsoda szuper kaland volt ez!

Blanka életének első napjai

A Meriter kórházban az a jó szokás van, hogy a születés után nem kell költözködni, maradhat mindenki ott, ahol szült/született egész hazamenetelig. Úgyhogy Blanka élete első napját a 475-ös szobában töltöttük.

Kibújás után azonnal magamhoz ölelhettem picibabát, kaptunk egy plédet és azzal betakarva pihengettünk. A köldökzsinórt Papa vágta el, de jó sokáig vártak vele, míg már nem használta Blanka. Aztán szopizott: tökéletes technikával azonnal tudta, hogy mi a dolga.
Később volt egy kis törölgetés és le is mérték (a hosszra 48 centit állapítottak meg, fejméretre nem emlékszem, és az APGAR adatokat se hallottuk, de nem is érdekes annyira).
Még egy ideig jöttek-mentek a nővérek, aztán lassan mindenki elbúcsúzott, mikor az én részemet is lerendezték (azaz minden kijött és megállapították, hogy nincs szakadás) a midwife is elköszönt és egyedül maradtunk egy időre.

Később Ruthie nővér bejött bemutatni a váltást, Brendát, aki onnanól velünk foglalkozott (mindenkinek van egy "dedikált" nővére a folyosón minden műszakban). Először is kérte, hogy egyek valamit, úgyhogy Bence hozott a közös konyhából juice-t meg muffint, ő is evett. Aztán mehettem zuhanyozni. Kicsit nehéz volt talpra állni, de nem ájultam el, és a meleg zuhany nagyon jól esett.
Aztán Blanka következett: kapott egy szivacs-fürdőt, és a haját is megmosta Brenda. Előbbit utálta, utóbbit kedvelte. Csuda csinos lett a szép ruhácskájában tiszta hajjal, bebugyolálva. Az ágyam mellett egy kis kocsiban aludhatott, amit ide-oda lehetett gurítani. Az alvásról készült nagyon érdekes videó is.

Bence aztán hamarosan elbúcsúzott, hogy hazamenjen a többiekért, mi pedig pihengettünk. Elég sokszor jöttek ellenőrizni, nekem a vérnyomásomat, Blankának meg a hőmérsékletét figyelték nagyon a fertőzés lehetősége miatt. Egyszer be is ijesztett a nővér, hogy hát túl alacsony a hője, de szerintem csak rosszul mérte. Minden esetre kapott szopit és a következő mérésnél már elégedett volt az értékkel.
Nagyiék Bencével és a gyerekekkel olyan 11 óra előtt valamivel értek be, és volt nagy öröm! Blanka átaludta az egész agyusztálást. Olyan jó volt látni, hogy mindenki így örül neki!
Nem maradtak sokat, mert el kellett érni a repülőt, de Bori eléggé csalódott volt, hogy Blanka még nem mehet haza velük, úgyhogy megígértem nekik, hogy ha hazaérnek, találnak az office-ban meglepetést, amit Blanka küldött nekik. Ettől mindenki jobban érezte magát.

A nap további részében főleg szopizott és aludt Blanka, én is betársultam sokszor a pihenésbe, ha hagytak. Este még bejött Bence kicsit velünk lenni (a gyerekeket Éváék vállalták be, nagy köszönet érte, nagyon jól szórakoztak náluk), aztán mikor hazament, Blanka hamarosan felébret és hajnali kettőig nem is aludt vissza igazán. Ez jó nehéz volt, mert én már nagyon fáradt voltam. Végül aztán 2 után elpihentünk és egész 5-6 körülig aludtunk (én a kihúzható férj-kanapét választottam, mert a másik ágy nagyon nyikorgott). Utána már megint jönni kezdtek ellenőrizni, úgyhogy nem volt sok pihenés.
Viszont olyan 9 után jöttek a gyerekorvos és a rezidense, és megállapították, hogy mehetünk is haza! Ebben nem is igazán reménykedtünk, mert mindenki mondta, hogy általában meg szokták még figyelni a piciket egy napig, ha a Mama GBS pozitív volt. Ez az orvos viszont úgy látta, hogy nincs kockázat abban, ha hazamegyünk, végül is a tüneteket (légzési gondok, étvágytalanság, láz) mi is tudjuk figyelni, és két nap múlva menni kell ellenőrzésre a saját orvosunkhoz.
Szóval, elkezdhettünk gondolkodni azon, hogy hogy fogunk hazaindulni!

Bence előzőleg elvitte a gyerekeket oviba, aztán jött hozzánk, úgyhogy megbeszéltük, hogy este, a zongoraóra után megint átviszi Barnust és Borit Éváékhoz, aztán eljön értünk.
Addig pedig főleg szopizással ésalvással töltöttük az időt.

Haza végül is olyan 7 órára értünk, és nagy volt az öröm, mikor Bence hazahozta a nagyokat is: végre itthon vagyunk mind!
A lefekvés rendben ment, és Blanka éjszaka iszonyú rendes módon aludt öt órát egyhuzamban (előtte jól feltöltekezett tejcivel, mert estétől éjfél utánig szinte folyamatosan szopizott, de megérte)! Úgyhogy reggel egész frissen keltünk.

Az oviban aznap (kedden) fél 9-től volt a beiratkozás a következő évre és a nyári időszakra, így hamarabb kellett elkészülni, de mi Blankával itthon maradtunk még pihenni. Borit Bence elvitte bevásárolni, aztán meg könyvtára mentek, így senki sem untakozott.
Nap közben Blanka nagyon szépen eszegetett és néha aludt is, úgyhogy jól elvoltunk, estére pedig megérkezett Cica nagyi! Hatalmas volt az öröm, hogy végre itt van.

A második éjszaka itthon nagyon jól telt, Blanka ugyan gyakran kelt, de mindig szépen visszaaludt szopi után.
Ma reggel már Nagyi is elkísérte a nagyokat az oviba, aztán pedig segített nekünk elmenni Blanka első orvosi ellenőrzésére. Itt kiderült, hogy szinte alig fogyott a születési súlyához képest (kb. 70 grammot), ami szép teljesítmény. Sárgaságnak, vagy GBS-nek semmi jele, abszolút egészséges baba! Éljen! Két hét múlva megyünk vissza újra.

Az oviban egyébkét ma Bori volt a helper, nagyon büszke volt magára! Este pedig a fiúk NBA meccsre mentek Milwaukee-ba, de erről majd Barnus beszámol bővebben.

A végére pedig itt egy testvéres kép.

Blanka baba születése

Megszületett hát Blanka baba! Íme, így.

Ez volt igazán az utolsó pillanat, hogy hajnalban indulhasson a születés, és Blanka nagyon okosan úgy döntött, kihasználja.
Úgyhogy vasárnap hajnalban, 2 óra körül bizonytalan fájásokra ébredtem. "Már nem tudtam visszaaludni" erősségűek voltak, de azért még eléggé bizonytalan voltam, hogy ez most tényleg az-e, úgyhogy vártam, néztem az órát. Nem voltak túl sűrűek se, de azért 3 óra körül úgy döntöttem, készülődni kéne.
Bence meglepően frissen, kicsit sem csodálkozva rögtön ugrott ki az ágyból, én igazából még azt sem tudtam, örüljek-e, hogy végre mehetünk, kicsit féltem, hogy ha elindulunk, esetleg leáll a dolog. Nem akartam beleélni magam, hogy végre kibújik Blanka, mert már annyira vártam.
Nagyiékat Bence ébresztette, aranyosan várták, hogy elkészüljünk és álmosan integettek utánunk. Nagyi felment a mi ágyunkba aludni, hogy reggel, ébredéskor a gyerekek tudják, mi történt.

A kórházba alig 10 perc az út, de már erősebb fájásokkal érkeztünk (én nagyon fáztam végig, míg mentünk és továbbra is nagyon örültem, hogy végre elindult a dolog, szóval még nem volt komoly semmi). A sürgősségi bejáraton keresztül kellett bemennünk, egy pár gyors kérdést tettek fel (pl., hogy szerintem mindjárt kibújik-e a baba, vagy még fel tutunk menni), aztán szépen átengedtek a kórházba. Gyalog mentünk fel a triage-hoz az ötödikre. Út közben egy biztonsági őr javasolta, hogy üljek tolószékbe (éppen egy fájás jöhetett és azt látta rajtam), de nem akartam. Kicsit csodálkoztam, hogy honnan tudja, hova megyünk és miért, de Bence felvilágostíott, hogy talán a nagy pocak árulhatott el.

A triage (ahol megállapítják, hogy tényleg szülésről van-e szó, és kiosztják, hogy melyik szobába kerülsz) üres volt, de a midwife-ra kicsit várni kellett. Addig a nővér felvette az adatokat, én meg a mosdóban töltöttem sok időt, mert ott sokkal kényelmesebb volt üldögélni mint az ágyon.
Mikor végre megjött a midwife, kiderült, hogy Erika Ono az, akivel már találkoztam egyszer a terhesgondozáson, és nagyon szimpatikus volt. Örültem.
Ráadásul az is kiderült, hogy a férje neki is matematikus, egy nagy név az egyetemen, akit Bence is ismer. Erről jól eldiskuráltak a többiek, míg én a fájásokkal voltam elfoglalva.

Erika megvizsgált és kiderült, hogy már 6 centi a méhszáj, aminek iszonyúan örültem. Hamarosan mehettünk a szobába, a 475-öst kaptuk, így le kellett menni egy szintet. Ez már nem ment olyan gyorsan, ráadásul egy új elemmel gazdagodott a fájások tárháza: a hátam legalul, a medencénél kezdett el hasogatni.
Szerencsére erre egész jó megoldásnak bizonyult a szülő-labda, amire hamarosan "felpattantam", ráadásul Bence szuperül masszírozott és összeszorította a medencémet kétoldalról, ami nagyon sokat segített. Egy ideig el is voltam így, már sűrűn jöttek a fájások. Közben bekötötték az antibiotikumos infúziót a GBS ellen, de ezt végül már nem tudták befejezni, mert a második adagra nem jutott idő.

Hamarosan visszajött Erika, aki közben papímunkát intézni ment, és ekkor kezdett el nagyon bedurvulni a dolog. Még emlékszem, hogy beszéltünk a burokrepesztésről: úgy döntöttem, legyen, hátha segít. Ehhez az ágyra kellett másznom, ami nem esett nagyon jól, de Bence mögém ült, és akkor neki tudtam dőlni, ami jó volt. Aztán már elég halványak az emlékképek: a burok végül spontán megrepedt, dőlt a víz, kiabálás, sikítozás (ez én volnék, hogy "nem bírom ki"), bíztatás, tolás-tolás-tolás, még több sikítás és vége! Megszületett Blanka!!!
Állítólag még volt vagy 2 centi a méhszájból, mikor elkezdtem tolni, de nem érdekelt, tudtam, hogy ha nem jön ki a baba, kinyúlok, úgyhogy a túlélésért nyomtam, és 3 perc alatt elő is jött a kismanó.
Hála az égnek megint nem volt semmi reparálni való, mint Borival, pedig Blanka is feltett kézzel jött elő, és ő az eddigi legnagyobb baba a maga 3840 grammjával.

Mikor kibújt Blanka azonnal megkaptam, iszonyú öröm öntött el. Ott szuszogott rajtam yés minden fájdalom elmúlt. Kicsit még agyusztáltak, hogy minden kijöjjön, majd Erika megmutatta Blanka eddigi lakosztályát (a magzatburkot eddig valahogy sose sikerült megnéznem, most már ilyet is láttam), aztán szopizni is megpróbáltunk: nagyon jól ment az első pillanattól.

Ez a szülés volt a leggyorsabb a három közül (összesen alig 4 óra a legelejétől a végéig), de egyetértek a midwife-fal: a rövidség nem egyenlő azzal, hogy könnyebb is a dolog. Sőt! Úgyhogy igazán elég is volt ennyi szülés nekem egy életre.

Íme egy kép az immár öttagú családról, és folyt. köv. hamarosan.

Bálint napi meglepetés

Ma reggel 5:50-kor megszületett Blanka. Mama és baba jól vannak, mindenki egészséges. (Részletek később...)

Két szülinap

Képzeljétek, ma délelőtt két szülinapi bulira is hivatalosak voltunk! Plusz ma lett volna a tornaóra is, de azt a Mama elintézte, hogy inkább másik napon legyen ezelőtt, hogy ma a bulikba tudjunk menni.
Végül is a Micah-hoz csak a Papa meg a Barnus ment (ott még ugrálóvár is volt!), mi meg a Nagyiékkal és a Mamával átsétáltunk a Gabikáékhoz, és ott buliztunk. Később aztán a Barnusék is csatlakoztak hozzánk.

Nekem először kicsit furcsa volt, hogy a Barnus nincs ott, úgyhogy inkább csak a Mama öléből figyeltem a sok játékot, aztán később megjött a kedvem az elvegyüléshez.
Ebédet is kaptunk, iszonyú finom bablevest. De a legjobb a torta volt!

Mikor hazaindultunk, mindenki kapott goodie bag-et tele klassz kis játékokkal (így könnyebb elindulni), sőt még lufit is lehetett választani. Én lilát kértem. Hazafelé nagy büszkén jöttünk a két lufival.
Délután jó nagyot pihentünk, aztán a Barnus és a Nagypapi lórumoztak, meg elmentünk négyesben a Nagyiékkal szánkózni is. Volt még labirintusos játék és airhockey, meg csocsózás is. Hú, micsoda szuper nap volt ez!

Mi van má'?

Hát, semmi...
Blanka baba továbbra is jól érzi magát odabent, mozgolódik, de nem kifelé (bár Bori egyik reggel azt mondta a pocakot vizsgálva, hogy "kidugta a kezét", de mi nem láttuk). Lassan egy héttel túlvagyunk a kiírás napján.

Szerencsére Barnus és Bori szuperül érizk magukat megy a kártyázás, társasozás, csocsó a nagyszülőkkel és sokszor ők viszik a gyerekeket oviba, vagy hozzák el őket.
Sokat járnak szánkózni Nagyiékkal, plusz az oviban is sokat nyomják a hóban, itt például Barnus éppen vonatos szánkózik Karennel és az ovistársakkal lunchbunch végén.
Emellett közeledik Valentin nap, így a gyerekek ma kis kártyákat, ajándékokat adtak egymásnak. Barnus nagyon önzetlenül felajánlotta, hogy a múltkor nyert nyalókákból kaphatnak az ovistársak is, így a kártyák mellé tettünk egyet-egyet mindenkinek. Ovi után aztán kiderült, hogy 4-5 nyalókát azért újra beszedtünk a többiektől. Holnap lesz még egy kör, és akkor Bori is kap kártyákat és édességet.

Pár kép Boriról:
Ma éppen szinte tetőtől-talpig rózsaszínben indultunk el a zenélősre (most kezdődött újra a tavaszi szezon).Éz itt az új "princesses" fürdőruhája (nem tudja, hogy mi az a princess szerintem, de nagyon szereti ezeket a díszítéseket a ruháin).Ez meg itt az egyik kedvenc játéka, amit Nagyival szoktak csinálni: állatkertet építenek a kockákból és így játszanak az állatokkal.

73 nyalóka!

Képzeljétek el, ma nyertem HETVENHÁROM darab nyalókát a Little Gym-ben!!!

Mert az úgy van, hogy minden hónapban lehet valamit nyerni, annak, aki legjobban megtippeli, hogy mennyi édesség van az edényben (minden hónapban másmilyen szokott lenni). És eddig is mindig tippeltünk, de valahogy nem sikerült jól eltalálni, most viszont!

Mikor délelőtt megérkeztünk és a Miss Molly meglátott, rögtön hozta nekem a nyereményt nagy mosolyogva! (Pont arról beszéltünk, hogy most is kéne tippelni, de aztán megkaptam a nyereményt és úgy örültem neki, hogy azt el is felejtettük.)
Az én tippem 72 volt, és igazából 73 nyalóka volt, de így is én voltam a legközelebb, úgyhogy én nyertem.
Iszonyúan örültem neki! Egyet rögtön meg is ehettem, szőlős volt, aztán még egyet ebéd után!

Amúgy a tornaóra jó volt, és a Nagyiék is ott voltak, megnézni engem.
Aztán pedig elmentünk a Taco Bellbe ebdédelni, és megettem két tacót is!

Pihenés után jött egy kis Max&Ruby, aztán a szokásos szuper kártyázás a Nagyiékkal, most éppen az UNO volt soron. Szerencsére hamarosan felébredt a Bori, és akkor elindultunk négyesben szánkózni a közeli iskolához! Iszonyú jó volt, csomószor lecsúsztunk, egyedül (még a Bori is!), a Nagypapival, vagy a Nagyival.
Aztán hazajöttünk és kezdődhetett a csocsózás! Na, azt aztán vég nélkül tudnám csinálni! A Mama a fürdéskor meg is kérdezte, hogy szerintem ha reggel lemennénk csocsózni, akkor mikor jönnék fel, ha csak rajtam múlna. Hát, egyértelműen csak este.

Végül estére jól elfáradtam, úgyhogy egy hatalmas vacsora, egy gyors fürdés és zongorázás után már mentem is aludni.

Állatkerti séta

Ma nem mehettem oviba, amit legtöbbször nagyon sajnálok. De ma azért jó volt így is, mert a Nagyi és a Nagypapi eljöttek velem az állatkertbe, és nagyon jól szórakoztunk így, hármasban!

A legtöbb állat bent volt a házában, úgyhogy nem is fáztunk, mert így mi is sokat voltunk bent. Láttunk fókát, oroszlánt, mindenféle majmokat,kígyót, teknőst és halakat. Végül is csak a pingvinekre nem maradt idő, mert már jött a Mama és mentünk haza. De nem baj, mert azért a barnus állatos könyvében megnéztük azért a pingvineket is.

Délután meg uszizni mentünk a Barnussal, és a Nagyi meg a Nagypapi eljöttek velünk, hogy megnézzék, hogy milyen ügyesek vagyunk. Nagyon!

Újabb baba!!!

Ma dél körül megszületett Lana kislánya Anna Gail Rose Nenide! Mindenki jól van, nagyon boldogok a pici nyuszikával, aki majdnem 7 font. És nem is volt szükség császármetszésre, szóval, mindenki szuper ügyes volt!

Képek és szavak

Itt készül a szétpakolás-leves:Nagyiék meghozták a kollekció hiányzó elemét: megvan Vilmos 3 is!!! Nagyon örülünk!Itt pedig megy a hatalmas lórum party. Barnus imád játszani és sokáig nem is keseredik el, ha veszít. De azért nyerni jobban szeret, pláne visszatratással!

Bori mostanában sokszor nagyon érdekes szavakat, kifejezéseket gyárt.
Az egyik vacsoránál szóba került, hogy kérnek-e Bende-kolbászt. Mire Bori nagy rötyögve kijelentette, hogy az igazából "Bendegúz-kolbász".
(Merthogy nagyon tetszik nekik az új unokatesó neve.)

Papa kedvenc "Green Eggs and Ham"-es pólóját látva Bori összekombinál két dolgot és kijelenti, hogy az ott "Dr. Seuss in a Hat"! (Dr. Seuss az író, Cat in the Hat egy híres műve, ugyanúgy, mint a pólón szereplő Green Eggs and Ham-es figura, I-am-Sam)

Nagyszülők!!!

Képzeljétek, tegnap este kimentünk a reptérre a Nagyi és a Nagypapi elé, és nem kellett sokat várni, már jöttek is lefelé a mozgólépcsőn! Annyira örültem nekik!!!
Azóta szinte megállás nélkül csak együtt játszunk, és olyan jó!

Tegnap este a közös vacsora után a Nagyi olvasott nekünk mesét (pedig már biztos jó fáradt volt az utazástól, de azt mondta, hogy azért mesét olvasni még tud), és ő maradt velünk énekelni meg lefeküdni is! Gyorsan el is aludtunk, mert jól kifáradtunk a nagy örülésben.

Ma meg reggel rögtön lejöttem ébredés után (a Bori még aludt, de aztán ő is), és az ovi előtt nagyot játszottunk. Aztán mind beültünk az autóba és megmutattuk a Nagyinak meg a Nagypapinak az ovinkat. Nagyon tetszett nekik.
Mire hazaértünk az oviból már készen is volt a palacsinta, amit a Nagyi sütött nekünk, de azért ebéd előtt is játszottunk még egy kicsit.
A mesét a Kockapacis könyvből (ez az egyes, mert azt is megtalálta a Nagyi otthon és elhozta nekünk) olvastuk, és nekem külön olvasott még a Nagyi a pihenés elején ráadást is míg a Bori aludt.

Képzeljétek, a Nagyit és a Nagypapit még a Max and Ruby is érdekelte, és megnézték velem, aztán, mikor lekapcsoltam, akkor nekiálltunk lórumozni! Az volt ám csak a nagy móka, ugyanis rögtön az első körben visszatartással nyertem, és az 18 pontot jelentett! Iszonyúan örültem. Aztán egy pár körben visszaestem, de a végére megint feljöttem, és én lettem a legelső 108 ponttal!

A zongoraóra után gyorsan elmentünk a Mamával a Papát hazahozni, de én már nagyon akartam jönni haza, mert a következő programpont a csocsózás volt a basementben! Hát az volt a legmenőbbség, mert közben iszonyú jót lehetett viháncolni.
Aztán már csak a vacsora és a fürdés volt vissza, mert jól kifáradtunk és mentünk is aludni.