Blanka életének első napjai

A Meriter kórházban az a jó szokás van, hogy a születés után nem kell költözködni, maradhat mindenki ott, ahol szült/született egész hazamenetelig. Úgyhogy Blanka élete első napját a 475-ös szobában töltöttük.

Kibújás után azonnal magamhoz ölelhettem picibabát, kaptunk egy plédet és azzal betakarva pihengettünk. A köldökzsinórt Papa vágta el, de jó sokáig vártak vele, míg már nem használta Blanka. Aztán szopizott: tökéletes technikával azonnal tudta, hogy mi a dolga.
Később volt egy kis törölgetés és le is mérték (a hosszra 48 centit állapítottak meg, fejméretre nem emlékszem, és az APGAR adatokat se hallottuk, de nem is érdekes annyira).
Még egy ideig jöttek-mentek a nővérek, aztán lassan mindenki elbúcsúzott, mikor az én részemet is lerendezték (azaz minden kijött és megállapították, hogy nincs szakadás) a midwife is elköszönt és egyedül maradtunk egy időre.

Később Ruthie nővér bejött bemutatni a váltást, Brendát, aki onnanól velünk foglalkozott (mindenkinek van egy "dedikált" nővére a folyosón minden műszakban). Először is kérte, hogy egyek valamit, úgyhogy Bence hozott a közös konyhából juice-t meg muffint, ő is evett. Aztán mehettem zuhanyozni. Kicsit nehéz volt talpra állni, de nem ájultam el, és a meleg zuhany nagyon jól esett.
Aztán Blanka következett: kapott egy szivacs-fürdőt, és a haját is megmosta Brenda. Előbbit utálta, utóbbit kedvelte. Csuda csinos lett a szép ruhácskájában tiszta hajjal, bebugyolálva. Az ágyam mellett egy kis kocsiban aludhatott, amit ide-oda lehetett gurítani. Az alvásról készült nagyon érdekes videó is.

Bence aztán hamarosan elbúcsúzott, hogy hazamenjen a többiekért, mi pedig pihengettünk. Elég sokszor jöttek ellenőrizni, nekem a vérnyomásomat, Blankának meg a hőmérsékletét figyelték nagyon a fertőzés lehetősége miatt. Egyszer be is ijesztett a nővér, hogy hát túl alacsony a hője, de szerintem csak rosszul mérte. Minden esetre kapott szopit és a következő mérésnél már elégedett volt az értékkel.
Nagyiék Bencével és a gyerekekkel olyan 11 óra előtt valamivel értek be, és volt nagy öröm! Blanka átaludta az egész agyusztálást. Olyan jó volt látni, hogy mindenki így örül neki!
Nem maradtak sokat, mert el kellett érni a repülőt, de Bori eléggé csalódott volt, hogy Blanka még nem mehet haza velük, úgyhogy megígértem nekik, hogy ha hazaérnek, találnak az office-ban meglepetést, amit Blanka küldött nekik. Ettől mindenki jobban érezte magát.

A nap további részében főleg szopizott és aludt Blanka, én is betársultam sokszor a pihenésbe, ha hagytak. Este még bejött Bence kicsit velünk lenni (a gyerekeket Éváék vállalták be, nagy köszönet érte, nagyon jól szórakoztak náluk), aztán mikor hazament, Blanka hamarosan felébret és hajnali kettőig nem is aludt vissza igazán. Ez jó nehéz volt, mert én már nagyon fáradt voltam. Végül aztán 2 után elpihentünk és egész 5-6 körülig aludtunk (én a kihúzható férj-kanapét választottam, mert a másik ágy nagyon nyikorgott). Utána már megint jönni kezdtek ellenőrizni, úgyhogy nem volt sok pihenés.
Viszont olyan 9 után jöttek a gyerekorvos és a rezidense, és megállapították, hogy mehetünk is haza! Ebben nem is igazán reménykedtünk, mert mindenki mondta, hogy általában meg szokták még figyelni a piciket egy napig, ha a Mama GBS pozitív volt. Ez az orvos viszont úgy látta, hogy nincs kockázat abban, ha hazamegyünk, végül is a tüneteket (légzési gondok, étvágytalanság, láz) mi is tudjuk figyelni, és két nap múlva menni kell ellenőrzésre a saját orvosunkhoz.
Szóval, elkezdhettünk gondolkodni azon, hogy hogy fogunk hazaindulni!

Bence előzőleg elvitte a gyerekeket oviba, aztán jött hozzánk, úgyhogy megbeszéltük, hogy este, a zongoraóra után megint átviszi Barnust és Borit Éváékhoz, aztán eljön értünk.
Addig pedig főleg szopizással ésalvással töltöttük az időt.

Haza végül is olyan 7 órára értünk, és nagy volt az öröm, mikor Bence hazahozta a nagyokat is: végre itthon vagyunk mind!
A lefekvés rendben ment, és Blanka éjszaka iszonyú rendes módon aludt öt órát egyhuzamban (előtte jól feltöltekezett tejcivel, mert estétől éjfél utánig szinte folyamatosan szopizott, de megérte)! Úgyhogy reggel egész frissen keltünk.

Az oviban aznap (kedden) fél 9-től volt a beiratkozás a következő évre és a nyári időszakra, így hamarabb kellett elkészülni, de mi Blankával itthon maradtunk még pihenni. Borit Bence elvitte bevásárolni, aztán meg könyvtára mentek, így senki sem untakozott.
Nap közben Blanka nagyon szépen eszegetett és néha aludt is, úgyhogy jól elvoltunk, estére pedig megérkezett Cica nagyi! Hatalmas volt az öröm, hogy végre itt van.

A második éjszaka itthon nagyon jól telt, Blanka ugyan gyakran kelt, de mindig szépen visszaaludt szopi után.
Ma reggel már Nagyi is elkísérte a nagyokat az oviba, aztán pedig segített nekünk elmenni Blanka első orvosi ellenőrzésére. Itt kiderült, hogy szinte alig fogyott a születési súlyához képest (kb. 70 grammot), ami szép teljesítmény. Sárgaságnak, vagy GBS-nek semmi jele, abszolút egészséges baba! Éljen! Két hét múlva megyünk vissza újra.

Az oviban egyébkét ma Bori volt a helper, nagyon büszke volt magára! Este pedig a fiúk NBA meccsre mentek Milwaukee-ba, de erről majd Barnus beszámol bővebben.

A végére pedig itt egy testvéres kép.