Bori-kukk

Barnus ma is jó korán ébreszette Papáját, ez most már sajnos szokásává vált. De tegnap például megérezte, hogy nem lenne tanácsos túl korán kukorékolni, akkor ugyanis Bence elég későn feküdt le, így a fél 8-as ébresztő azért jobban esett, mint ha már 6 körül jött volna Barnus.

Ma egyébként különleges nap volt, elmentünk ugyanis megkukkantani Borit ultrahanggal.
Előtte még délelőtt elintéztük a Social Insurance kártyánk meghosszabbítását (ez a plusz egy év miatt kell, és a hivatal itt van közel hozzánk, a mall-ban). Sajnos Bence nem tudta egyedül mindkettőnkét elintézni, úgyhogy mikor hazajött, mehettem én is külön sorbaállni, de végül is nem volt gond ebből (csak az ebédem halasztódott jó pár órát a sok várakozás miatt).
Míg én a hivatalban üldögéltem a soromra várva, addig Barnus jókat csúszdázott a játszótéren. Találkoztak Percy-ékkel is, és nagyon jót kergetőztek.

Mire a fiúk megebédeltek, én is hazaértem, és akkor már sietni kellett a doktorhoz, hogy odaérjünk 1-re. Végül is csak egy picit késtünk, és rögtön be is hívtak. Egy eddig nem látott ultrahangos hölgy volt, aki nem beszélt sokat a vizsgálat közben (a fiúk is bejöhettek), de utána nagyon aranyos volt. Elmondta, hogy nem találja kisebbnek az átlagosnál Borit, sőt a 2095 grammos becsléssel teljesen jó méretűnek mondható a baba. Mindenét egészségesnek találta, és fejjel lefelé is van a picike. Mozgolódni most nem nagyon akart Borika, de ezt betudtuk annak, hogy nem nagyon ettem még addig, és elhitte nekem, hogy amúgy állandóan rugdal, ugri-bugrizik a baba. Ezt a képet kaptam róla (felénk fordítja az arcocskáját, jobb oldalon a feje teteje, bafelől egy kezecske látható):
Ezekkel a jó hírekkel felvértezeve felmentem a nőgyógyászhoz, mert hozzá is volt mára időpontom, most már két hetente kell mennem. Előtte még elbúcsúztam a fiúktól, ők hazamentek, mert Barnus már elég fáradt volt. El is aludt út közben.

A dokira most nem kellett sokat várni, és ő is elégedett volt az ultrahang eredményével, sőt mitöbb, közben a pocakhossz is megnőtt a kívánatos mértékűre, szóval, semmi ok az aggodalomra. Különösebb vizsgálat most se volt (csak vérnyomás mérés, vizelet-teszt, súly megállpítás, baba-szívhang hallgatás), de a nővértől már megkaptam a kórházi bebocsátáshoz szükséges fomrnyomtatványokat, amiket kitöltve vissza kell majd vinni, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni majd vajúdás közben. Milyen praktikus!

Hazafelé már nagyon éhes voltam, úgyhogy nagyon jól esett a finom túrós csusza itthon. Bence még bement délután az egyetemre, miután hazaérkeztem. Barnus pedig egy igazán nagyot aludt, így még egy kis szusszanásra is volt időm a délutáni játék előtt.

Barnus mostanában nagy tésztás korszakát éli, úgyhogy az ebédre elfogyasztott túrós csuszát vacsorakor is megfejelte egy szép adaggal, éljen!
Fürdés után volt még egy nagy ugri-bugri a gyerekszobai kanapén, aztán pedig az elmaradhatatlan mese, és már ment is aludni a nagyfiú.

Szigetelős hétvége

Most a hétvégén először nem volt annyira jó idő, de aztán meg jó idő lett, és el is mentünk az Ilonáékkal a szigetre, és nagyon jó volt!

Szombaton, a rossz idő miatt inkább nem mentünk kirándulni, pedig az lett volna a terv elvileg. Úgyhogy először délelőtt elmentünk a filmes boltba, és vettünk ki nekem Dorás filmet (kicsit nehezen tudtam eldönteni, hogy melyiket is akarom, de aztán csak sikerült, azt választottam, amin rajta van a Benny is, aki egy tehénke). Aztán meg elmentünk még egy kicsit a vásárlós helyre, ahol a Papának is megmutattuk a dupla babakocsit (neki is tetszett), utána meg még vettünk egy pár dolgot.
Utána hazajöttünk és én még az úton hazafelé elaludtam.

Mikor felébredtem, a Papa még aludt, és akkor nem lehetett hangos játékokkal játszani. De aztán felébredt ("véletlenül"), és akkor összeraktuk az uszicuccunkat, hogy elinduljunk uszizni. Most a kicsit hidegebb vizű usziba mentünk, de ez engem nem zavart: jó sokat usziztunk, és én egyáltalán nem fáztam, pedig a Mama kicsit aggódott, mert állítólag lila volt a szám. Most nem akartam felvenni a mentőmellényt, úgyhogy egyedül nem is usziztam, viszont találtunk két eldobós halacskát, és azokkal nagyon jót játszottam. Ezek, ha az ember elengedte őket a vízben, akkor lesüllyedtek, és én nagyon élveztem, hogy utánuk kapkodok, és még ha lent is voltak, akkor is megpróbáltam elkapni őket. Így aztán csomót voltam a víz alatt, és nagyon élveztem.
A Mama megint ott maradt egyedül uszizni, úgyhogy mi egyedül jöttünk haza a Papával.

Itthon megnézhettem egy picit az új Dorás filmemet. Aztán együtt vacsiztunk (én szendvicset), és mentem is fürödni (lemosni a klóros vizet) meg aludni.

Vasárnap reggel beszéltünk a Lucussal meg a Cica nagyival a számítógépben, aztán megint elkezdtünk készülődni, és elindultunk a kirándulásra (mert már jó idő volt). A babakocsimmal mentünk a metróval, és mikor odaértünk, ott voltak az Ilonáék is! Aztán jöttek még másik gyerekek is, az Adrienn barátai, úgyhogy a végére jó sokan lettünk. Én azért leginkább az Ilonával játszottam.
Mikor mindenki megjött, vettünk jegyet a kompra és bementünk. Ott nekem ki kellett cserélni a nadrágomat, mert beleültem egy kakiba, és utána már mentünk is a hajóra.
Gyorsan átértünk, és akkor kiszállhattam a babakocsiból. A szigeten sétáltunk egy kicsit, és aztán odaértünk egy játszótérre, ahol mindenki jó sokat játszhatott. Én a csúszdákat szerettem a legjobban, de azért a döcihintára is felültem, teljesen egyedül.Mikor éhesek lettünk, lehetett enni, és előtte én megsimizhettem a Sebastiant, aki nagyon puha, és nagyon jól esik megsimizni.

Az ebéd után megint játszottunk, aztán a nagylányoknak el kellett mennie, és akkor csak az Ilonáék maradtak, meg a Sophie (ő is nagylány, de ő még maradhatott). Akkor elkezdtünk sétálni, és kibukkantunk egy nagyon jó kis vízbe-követ-dobálós helyre, ahol jó sokat dobáltunk. A Mama egy kicsit aggódott, hogy bele fogok esni, de végül is nem estem, mert mindig fogott, amikor kellett. Jöttek kacsák is, nekik adtunk Cheerios-t enni.
Utána megint sétáltunk, és mikor a Sebastian megéhezett, akkor leültünk megint pihenni, és akkor ugráltunk jó magasról az Ilonával, meg fociztunk is a labdámmal.

Aztán megint sétáltunk, és megint megálltunk, és közben néha az Ilona beleült az én babakocsimba, és én is néha az övébe.
Végül aztán odaértünk egy másik komp-kikötőhöz, ahol én kaptam mazsit, és ott megvártuk, hogy jöjjön a komp, és visszavigyen minket a szárazföldre. Ott elbúcsúztunk a többiekkel, és elindultunk hazafelé. Ez nagyon jó volt, mert hamarosan találkoztunk egy fagyisautóval, és ott a Papa vett nekünk fagyit, és én kaptam egy teljesen saját tölcsért benne fagyival, és egyedül megettem. Olyan ügyesen ettem, hogy egyáltalán nem csöpögött le a ruhámra!

A metrón viszont majdnem elaludtam, de nem lehetett, mert a Mama kérte, hogy inkább majd csak a fürdés után aludjak, otthon. Végül is csak kibírtam, és mikor hazaértünk, a Mama gyorsan be is mászott velem a kádba megfürödni. Utána mentem is aludni, hát ez nagyon jól esett most!

Segítek

Mama nagyon megdícsért ma, hogy milyen ügyesen segítettem neki a bevásárlásban, és tényleg, nagyon büszke is voltam magamra.

Délelőtt mentünk, miután megettem a második reggelimet, de előtte még büntetésben is voltam, mert direkt ledobáltam a zsírkrétákat a földre. A büntetés az volt, hogy be kellett mennem a Mama és a Papa szobájába és az ágyukra leülni, elgondolkodni azon, hogy ilyet nem csinálunk. Aztán kijöhettem, és el kellett pakolni a krétákat, ezt meg is csináltam.

Aztán még elindítottunk a mosogatógépet, és már indultunk is a nagy kocsimmal vásárolni. Először vettünk egy függönyt a nappaliba, hogy ne süssön majd be a nap délutánonként, aztán meg kijöhettem a kocsiból sétálni.
Felülhettem a banános bolt előtti játékokra is, és a krokodilt be is indítottuk, pontosabban én dobtam bele a pénzt. Nagyon tetszett, mert ide-oda ringatózott, és zenélt is. Amikor vége lett, akartam volna még menni vele, de a Mamának már nem volt pénze, ami nekem nem annyira tetszett.

Viszont utána már mentünk a boltba, és én most nem a kocsiban ültem, hanem mentem a Mamával, és ügyesen kerestem, amiket mondott. A tejfölt például teljesen egyedül találtam meg, és hoztam oda nagy büszkén, aztán beletettem a kosárba. A végére jó sok dolog összegyűlt, és akkorra elé is fáradtam, úgyhogy a Mama felvett és jól odabújtam hozzá, így vártuk ki a sorunkat a pénztárnál.
Hazafelé most nem aludtam el, és itthon annak ellenére ettem ebédet a lefekvés előtt, hogy hazafelé elég sok kekszit megettem.

Tele pocakkal jó nagyot is aludtam, és kiderült, hogy közben a Mama is ledőlt a nappaliban, így majdnem együtt ébredtünk fel, mikor én kijöttem. Oda is bújtam hozzá azonnal, és együtt kelegettünk. Aztán mondott nekem sok mesét, adott kakaót és lekváros pirítóst is.
Mielőtt a Papa megérkezett, elővettük a játékosdobozomat, amiben a pihenő játékok vannak, és nagyon örültem, hogy újra láthattam őket. Gyorsan játszottam is egy csomót velük.

Aztán a Papával együtt vacsoráztunk, én igazi szendvicset ettem felvágottal meg sajttal. A fürdés előtt még picit vonatoztam, utána meg a Mama és a Papa levágták a körmömet, és egyáltalán nem sírtam közben, amire megint csak mindenki nagyon büszke volt.
A mese után meg mentem aludni.

Cyndi és Papusz

Ma két nagyon aranyos, kedvenc emberemmel is találkoztam: elmentünk a zenélősre Cyndihez, és délután meg a Papával együtt megérkezett Platypusz is (őt én Papusznak hívom)!

Ma is jó korán keltem és már kicsit fáradt voltam, mire elindultunk a zenélősre, így elég nehezen tudtunk elindulni, de azért sikerült.
Esett az eső is egy kicsit, aminek a Mama nem örült, de aztán, mire kijöttünk a metróból, már abbahagyta.
A Cyndi nagyon örült nekünk, és mi is neki, és a zenélős nagyon jó volt. Leginkább továbbra is azt élvezem, mikor a zenezserszámokat lehet megszerezni és visszaadni, meg leoltani a lámpákat az altatóhoz, és a végén amikor meg lehet ölelgetni a Cyndit.

Hazafelé teljesen fel voltam villanyozva és egy ideig ragaszkodtam hozzá, hogy sétálhassak, de aztán éhes lettem, és a falatozáshoz végül is beültem a kocsiba.
Voltunk a kedvenc könyvesboltunkban is vonatozni, aztán hazafelé a metrón puff, elaludtam, mert már tényleg nagyon álmos voltam.

Most is itthon ébredtem fel, aztán kijöttem a Mamához felélénkülni. Utána gyurmáztunk, meg ettem finom borsólevest betűtésztával ebédre, de utána a Mama már nem akart velem játszani, mert azt mondta, hogy vasalnia kell. Jó sokat is vasalt, a végére állítólag el is fáradt, addig én nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal.

Aztán szerencsére megjöttek a Papáék, és én kicsit meglepődtem, hogy a Platypusz is jött, mert nem akartam elhinni a Mamának, hogy jönni fog, mikor mondta. De aztán jól összemelegedtünk megint, és sokat játszottunk, még az új elemes autópályámat is összeraktunk, és azon nagyon gyorsan mennek ám az autók. Teljesen maguktól! Csak egy gombot kell nyomni, és akkor mennek.

Volt vacsi is és én reszelt sajtit kértem, meg felvágottat és pirítóst. Aztán a fürdéskor hajat is mostunk, de nem akartam megmutatni most, hogy hogyan tudom beledugni a fejemet a víz alá, akárhogy is kérte a Mama és a Platypusz. Úgyhogy végül is a Papa öntött le, az annyira nem volt jó.
Aztán volt mese és mentem aludni.

Szósz, vagy nem szósz?

Ma délelőtt a vizezős játszóházban voltunk, délután meg a játszótéren.

A játszóházban leginkább homokoztam, meg az autókkal játszottam, és nagyon jó volt. Hazafelé elaludtam a kocsiban Cheerios-evés közben, mert ma is jó korán keltem, és nagyon elfáradtam addigra.
Elég sokat is aludtam, és most jól kipihentem magam.

Aztán volt ebéd, és a Mama kérdezte, hogy szószos tésztát szeretnék, vagy nem szószosat. Én a szószosat választottam, mert az tetszett, ahogy kinézett, de aztán, mikor megkóstoltam, akkor rájöttem, hogy nem is ízlik, és akkor nagyon elkeseredtem. Végül is a Mama kiderítette, hogy nem is szószosat szeretnék, de nehéz dolga volt, mert a sírástól nem tudtam elmondani, hogy mi is a baj.
Amikor kiderült a probléma oka, akkor a Mama már könnyen megoldotta a dolgot: kaptam szósz nélküli tésztát reszelt sajttal, és abból jól belaktam.

Utána beszéltünk egy picit az Ooo nagyival a számítógépben, de nem sokat, mert a Mama megbeszélte a Curie-vel, hogy elmegyünk velük a játszótérre. Így is lett, és nagyon jót játszottunk az Ilonával, a Mama meg a Curie addig beszélgettek. A Sebastian meg aludt közben, nem is ébredt fel egyáltalán.

Mikor hazaértünk, én már nagyon éhes voltam, és megettem majdnem három teljes virslit, csak egy ici-pici maradt az utolsóból. Utána meg ittam még tejecskét is, mert nagyon szomjas voltam.

Ma szerencsére a Papa hazaért a fürdés előtt, így vele tudtam pancsizni, és nagyon szuper tornyokat építettünk megint együtt.
Aztán volt mese és alvás.

Dávid nap

Ma délelőtt vártunk-vártunk, és aztán jöttek a Dávidék hozzánk, és nagyon jól szórakoztunk!

Először korán keltem és a Papa jött velem játszani, de aztán a Papa nagyon fáradt lett és bement a szobába, és kijött a Mama, hogy a Papa aludhasson még egy kicsit. Én azt szerettem volna, ha a Papa még olvas nekem egy mesét, mert megígérte, de aztán helyette a Mama jött olvasni, és ezt elég nehezen fogadtam el. Végül is aztán jó volt a mese így is, és utána készülődtünk tovább. Reggelire például oatmeal-t ettem mazsolával, az nagyon finom volt. A Mama is azt evett aztán, és utána meg elkezdtünk vasalni.

A Dávidék akkor jöttek, mikor a Papa már elment dolgozni. Egyszer csak csöngött a telefon, és ők voltak, és aztán az ajtóban is megjelentek.
Nagyon jókat játszottunk, bár néha hiába kértem a Dávidot, hogy csináljon meg valamit, nem akarta. Például nem engedte, hogy én is nyomkodjam a zenélős táblát, de aztán nem volt ebből olyan nagy baj.

Ebédre finom borsólevest és ananászos csirkét ettünk, mindenki jól belakott belőle, és most nem kellett aludni menni ebéd után rögtön, hanem elmentünk helyette a játszótérre együtt. Előtte még kaptunk a Katitól meglepetés csokitojást és az enyémben egy kaktusz meg egy prérifarkas volt!
A játszótéren is jót játszottunk, de aztán a Dávidéknak haza kellett menni, és mi is hazajöttünk aludni.

Az alvás után kicsit fáradtan ébredtem, így az Ooo nagyival nem is tudtam nagyon hosszan beszélgetni a számítógépben. De azért küldtünk neki a Mamával sok-sok betűt, ez most az új játék, amit szeretek csinálni, ha beszélünk valakivel a számítógépben. Úgy megy, hogy akivel beszélünk, az megmondja, hogy milyen betűt kér, én azt megkeresem és megnyomom, és utána meg az entert is megnyomom, és akkor azzal elküldöm neki, és ő is látja, és megdícsér, hogy milyen ügyes vagyok.

Délután itthon játszottunk a Mamával, nagyon jó volt, de azét közben sokszor eszembe jutott a Platypusz, és kérdezgettem, hogy mikor jön már, meg, hogy hol van. A Mama mondta, hogy csütörtökön majd lehet, hogy megint találkozunk vele, és ennek nagyon örülök!

Este aztán nem jött haza a Papa, mert a Mama szerint a Bálinttal vacsorázott, úgyhogy csak ketten ettünk a Mamával, és volt főtt tojás is, amiből én elég sokat ettem, de csak a fehérjét, mert rájöttem, hogy a sárgáját nem szeretem.
Utána meg együtt megfürödtünk, és nagyon gondosan leszappanoztam magam legalább háromszor. A Mama mondta ma a mesét is, és aztán mentem aludni.

Játszótér, végre!

Jó korán keltem megint, de addig nem lehetett kimenni a nappaliba, amíg a Platypusz fel nem ébredt, mert nem szép dolog valakit játszással felébreszteni a Papa szerint. Úgyhogy, egy picit az én szobámban voltunk, de aztán hamar ki lehetett menni.
A reggelit együtt ettük meg hárman, addig a Mama még aludt, de aztán a Papának meg a Platypusznak el kellett menni dolgozni, és sajnos a Paltypusz aztán már nem is jött vissza délután, pedig én nagyon kerestem. A Mama szerint ő nem is itt lakik, hanem egy másik városban, de majd még jön máskor is, szerintem az nagyon jó lesz!

Viszont szerencsére délelőtt nagyon jó idő volt, úgyhogy a Mamával elsétáltunk a játszótérre, és nagyon jót játszottunk ott. Én sokat csúszdáztam, gyakoroltam a lógaszkodást a mászókán, meg homokoztam is. Elvittük az egyik autómat és azt is lecsúsztattam jó sokszor a csúszdán, meg aztán jól be is temettem a homokban. Majd máskor viszünk homokozójátékokat is, mert úgy még viccesebb lesz.

Aztán elmentünk a banános boltba bevásárolni, és a Mama még utána benézett egy ruhaboltba is pólót venni, de addig válogatott, hogy én közben jól elaludtam.

Itthon ébredtem fel az ágyamban, és még elég álmos voltam, de azért kijöttem a nappaliba, és odabújtam a Mamához. Még egy ideig elég nyűgös voltam, de aztán jobban lettem.
Akkor jött viszont az ebéd-konfliktusunk a Mamával. Én ugyanis kitaláltam, hogy tészát szeretnék enni, de ő mondta, hogy most nem az az ebéd, és mézes husit adott rizibizivel. Na, hát ez engem teljesen elkeserített, és egy jó időn keresztül nagyon sírtam a tésztáért. Végül a Mama belátta, hogy nincs más választása, mint tésztát adni nekem (de előtte megkért, hogy legalább nyugodjak meg), és akkor jó sok tésztát meg is ettem sajtival.

Aztán délután játszottunk itthon, mert kint egy óriási nagy vihar kerekedett. Megcsináltuk a mosást is, és a Mama még fel is porszívózott, ami közben én a szobámban rosszalkodtam: leszedtem a képeket a falról. A Mama aztán visszatette őket.

Aztán, mikor megjött a Papa elmentünk együtt visszavinni az egyik filmet a filmes boltba, és hazafelé vettünk elemet is az autópályás játékba, amit a Platypusztól kaptam. De végül is nem szereltük össze, hanem inkább a Dorás filmet néztem a tévében vacsora után (vacsira is tésztát ettem).

A fürdés ma nagyon jó volt, mert építettünk sokféle tornyot a Papával a fürdős-építősömből, és utána két mese is volt. Aztán mentem aludni.

Jó kis kirándulás, meglepetéssel

Ma is kirándultunk a Platypusszal meg a szüleimmel, és volt nagy meglepetés is út közben, és nagyon jó volt!

Most már reggel elindultunk, a szürke autóval. Először elmentünk megnézni egy babakocsit, amit a Mama kinézett az interneten, hogy esetleg jó lesz majd nekünk a Borival, de aztán kiderült, hogy mégse tetszik neki, úgyhogy végül is nem vettük meg, hanem visszaültünk az autóba és mentünk tovább.

Miután odaértünk és befizettük a belépőjegyet, meg összeszedelődzködtünk, már indultunk is túrázni. Először sétáltam egy picit, aztán beültem a Papa hátára a hordozóba és akkor úgy mentünk, hogy a Papával énekeltük az "én elmentem a vásárba"-t. Ez nagyon tetszett nekem.
Ma megint jó meleg volt, a szüleim szerint "tiszta nyár", úgyhogy nem kellett sok ruhát hordani, és ez nagyon kellemes érzés volt.

Út közben találtunk egy érdekes kis tavat, amibe dobáltam kavicsokat, de legfőképpen azzal foglalkoztam, hogy a Papának segítettem megkeresni az út mentén a sárga jelzéseket, nehogy eltévedjünk.
Aztán odaértünk egy jó kis vízeséshez, ami egy folyócska, csak éppen ott a víz nem folyik, hanem leesik, placcs. Nekem ez nagyon tetszett, főleg az, mikor a Papával jó közel mentünk a vízhez, és kicsit össze is vizeződtünk.Aztán átmentünk a patak másik oldalára egy kis hídon, és ott letelepedtünk a partra, megenni a szendvicset. Nagyon finom volt!Mikor kipihentük magunkat, akkor visszaindultunk, és megint kerestem a jelzéseket, meg amikor volt térkép, akkor megnéztük a Platypusszal, hogy merre is kell menni.
Aztán egyszer csak szembejöttek velünk a Leviék! Ez volt a meglepetés, mert senki nem számított rá, de mindenki nagyon örült neki. Ők bicikivel voltak. Mindenki jót beszélgetett egymással, mi meg a Levivel kavicsokat pakoltunk az utánfutója egyik nyílásába, meg labdáztunk is. A végén aztán elbúcsúztunk, és mindenki ment tovább.

Mikor visszaértünk az autóhoz, akkor megint ettünk szendvicseket, meg szőlőt és rétest is, és én bevettem a banános gyógyszeremet is (nagyon szeretem). Aztán visszaültünk az autóba és mentünk egy kicsit, ami közben majdnem elaludtam. De aztán mégsem, mert a Mama mondta, hogy megyünk állatokat nézni, és az ébren tartott.
Jó is, mert az állatok nagyon tetszettek: voltak lovak, akiket meg lehetett simizni (külön odajöttek), meg voltak pici nyuszik, akiknek adtam szénát enni, és volt kakas meg tyúkok, meg kecske, és egyiktől se féltem.
Aztán még sétáltunk egy kicsit, és ott voltak baglyok, sasok, és aztán bölények meg szarvasok is, de az azért nem volt annyira érdekes, mert nem lehetett nagyon közel menni.

A végén visszaültünk az autóba és én azonnal elaludtam. Mikor felébredtem még nagyon fáradt voltam és sírtam, de akkor már majdnem otthon voltunk, és a Mama megvígasztalt.
Itthon még játszottam egy sort, meg ittam banánturmixot, aztán mentem aludni, mert ez egy jó fárasztó nap volt.

Jól hallok ám...

A Mama ma többször is megkérdezte, hogy "Hallod, amit mondok?", mert ma nem nagyon szerettem volna válaszolni neki, amikor kért valamit. Mondta is, hogy ez az egész olyan, mint a falra hányt borsó, de az nem tudom milyen. Csak azt tudom, hogy sokszor nincs kedvem megcsinálni azt, amit kér tőlem, vagy a Papa kér, és akkor inkább nem is válaszolok, csak csinálom tovább, amit addig. De úgy látszik, ezt ők annyira nem szeretik, mert olyankor néha elég mérgesek lesznek, és az azért annyira nem jó...

Ma egyébként szombat van, és délelőtt elmentünk a Mamával és a Papával nekem új sportcipőt venni, mert már jó idő van, és a régi már kinőttem. Kaptam is egy nagyon csinosat, nagyon örülök neki.
Aztán hazajöttünk és a Mama meg a Papa elkezdett ebédet főzni. Közben meg egyszer csak kopogtak, és megjött a Platypusz, aki a Papa barátja, és nagyon aranyos. Hozott nekem versenyautókat, és az nagyon tetszett nekem!
Amikor elkészült a szederleves, amit a Mama főzött, akkor mindenki leült enni, de aztán nekem az nem ízlett, és akkor inkább májgombóclevest ettem.
Utána meg mentem aludni, úgyhogy aztán mást nem is ettem ebédre.

Mikor felébredtem, akkor összepakoltunk, és elmentünk megkeresni az autót, amit a Platypusz hozott, és kiderült, hogy az szürke. Abba bele is ültünk, és elmentünk kirándulni.
A kirándulás nekem nagyon tetszett, és jó meleg is volt. Egy nagy folyó mellett séltáltunk, úgyhogy lehetett bele dobálni köveket meg kis fadarabokat.Az volt a szabály, hogy haladni kellett előre, és elvileg az úton kellett volna menni, de nekem ez annyira nem tetszett, na ekkor volt a falra hányt borsós dolog.Aztán a Papa beletett a hátihordozóba, hogy mégis menjünk előre is egy kicsit, de az nekem ma nem tetszett különösebben, úgyhogy végül is felnőtt szemmel nem mentünk ma túl sokat a kirándulás alatt, de én nagyon jól éreztem magam.

A végén visszaértünk az autóhoz, és ott volt egy játszótér, ahol játszhattam. Az elején is akartam játszani, de akkor nem lehetett, és nagyon sírtam emiatt.

Aztán hazajöttünk, ettünk vacsorát mindannyian, és utána mentem fürdeni és aludni.

Javulok

Képzeljétek, már sokkal jobban vagyok!
Tegnap még nagyon beteg voltam, meg lázas, és az nem volt jó egyáltalán. Sokat sírtam, és amikor nem, akkor meg aludtam.

De ma reggelre már jól lettem (az éjszaka is jó sokat tudtam aludni), és megint jó korán felkeltem. Sokat játszottunk a Papával, meg aztán elmentünk vásárolni a Mamával. Délután nagyot aludtam, és aztán bent játszottunk a Mamával.
A Mama még azt is mondta, hogy talán már túl virgonc is lettem, és jól lefárasztottam őt.
Este megint megnéztük a fagyisautót a Papával, és aztán (valahogy elég későn) mentem aludni.

Amikor beteg

Ma kiderült, hogy fülgyulladása van Barnusnak.

A dolog előzménye az, hogy már majdnem egy hete folyik az orra és köhög, főleg éjszakánként. Annyira ezt nem vettük komolyan, mert arra gondoltam, hogy csak valami vírust nyelt be megint (gyakran előfordul ez), és hamar túlleszünk rajta. Nem is zavarta, lázas se volt. Egyedül a köhögés volt kellemelten, mert éjszaka nem tudott tőle nyugodtan aludni. Vettünk is egy nyákoldót pár napja egy gyógyszerész tanácsára, de ez már nem bizonyult elégnek.

Tegnap éjszaka, olyan éjféltől kezdődött az a jelenség, hogy Barnus sírva felriadt, és ha bementünk hozzá megnyugodott ugyan, de pár perc-fél óra múlva újra kezdődött az egész. Szóval, nem tudott aludni, és bár kérdezgettük, hogy mi a baj, igazából nem tudta megmondani.
Először arra gondoltam, hogy csak valami nem-alhatnék jött rá, vagy hirtelen kitalálta, hogy szüksége van a szüleire éjszaka is. Persze jó fáradtak is voltunk mindketten, Bence még ráadásul sokat is dolgozott, így nem esett túl jól az alvás-nélküliség.

Mikor már tizenötödszörre kellett átmenni hozzá, akkor (arra gondolván, hogy hátha tényleg fáj neki valami) adtam egy kis fájdalomcsillapítót neki, ami pár óra nyugodt alvást eredményezett. De mivel nem akartam sokat adni neki, és ez egy gyengébb szer volt, 4 körül megint fennt voltunk. Most nem tartott olyan sokáig, hogy rájöjjek, gyógyszer kell, és most az erősebbet kapta, így olyan 7 körülig megint tudtunk picit pihenni.
Egész idáig nem volt egyébként érezhető láza, de reggelre már nagyon forrón ébredt a kis beteg. Ekkor látszott már, hogy ma nem fogunk elmenni a zenélősre, helyette viszont a doktornénit fogjuk meglátogatni.

Így is lett, de előtte még aludt egy nagyot a nappali kanapéján, miután egy órácskát sírdogálva eltölött az ölemben. Még a pizsijét se vettük le délig, csak egy új pelust kapott. Vizet szerencsére sikerült mindig itatni vele, meg a gyógyszereket is szívesen bevette (olyan édesek, hogy csak na). Enni viszont nem akart, csak egy pár EGO pirítóst evett egészen délutánig. De ez nem is csoda.

A doktornénivel viszont szerencsénk volt, most nem okozott traumát Barnusnak a látogatás. Eddig ugyanis mostanában mindig óriási bömbölés lett a doktorlátogatások vége. Talán az Elmós doktornénis mesének köszönhetően, és talán azért is, mert egy helyettesítő doki volt, akit még sose látott, Barnus nagyon hősiesen végig tűrte a vizsgálatot most. Megnézték a fülét, torkát, tüdejét, és még meg is mérték pedig.
Szóval, a fülecske van begyulladva, főleg a bal. Kaptunk amoxicillint, 10 napig kell szedni, de két nap múlva már valószínűleg jobban lesz, és nem is fog fertőzni.

Hazafelé Barnus elég fáradtka volt, enni se kért, és itthon se nagyon játszott, úgyhogy hamarosan ágyba dugtam és aludt is vagy másfél órát. Előtte kapott lázcsillapítót, így egész vidáman ébredt, de azért nem a játékaihoz ment utána, hanem a kinti kanapéra pihenni. Főztem neki májgombóclevest, de abból nem kért, viszont evett egy kis cranberry-s műzlit tejjel, azt nagyon szereti.

Aztán nézhetett egy kis Dorás filmet a tévében, ekkor már Bence is itthon volt. Nagyon élvezte. Vacsoránál megint bepróbálkoztam a májgombóclevessel, de nem kért belőle, inkább egy kis epres joghurtot evett, hát ez is valami.
Aztán estére egész lelkes lett, még autózott is, és persze a menetrend-szerűen 7 óra körél érkező fagyisautót azonnal meg kellett nézni az erkélyről a Papával.
Szaladgáltak is egy kicsit körbe-körbe a konyhában, ez egy nagy kedvenc, de most nem lett jó vége, mert Barnus elesett és lett egy jó kis púp a homlokán.

Reméljük, a fürdés és mese után egy újabb adag lázcsillapítóval felszerelkezve ma kicsit nyugodtabb éjszaka fog következni!

Fagyisautó!!!

Ma, ebben az évben először itt járt nálunk a fagyisautó!
Először nem is ismertem fel a dallamot, amit ilyenkor hallani szoktunk (délután volt, éppen rajzoltunk és ragasztottunk a Mamával, a Papa meg segített), de a szüleim azonnal szóltak, hogy figyeljek csak, és akkor már tudtam, hogy valami érdekes történt.
Aztán kiszaladtunk a Papával az erkélyre, és akkor láttam magát a fagyisautót is, és nagyon örültem neki, mert ezt vártuk már egy jó ideje.

Most már biztos, hogy itt a tavasz, sőt a nyár is, hamarosan! Hurrá!!!

Játszóházban Ilonával

A Mama még tegnap megbeszélte a Curie-vel telefonon, hogy ma elmegyünk együtt a játszóházba, és jön az Ilona meg a pici baba is. Már nagyon vártam, hogy mehessünk, és az se tartott végül is vissza minket, hogy egész éjszaka nagyon köhögtem, mert reggelre már jól voltam.
Azért odafelé vettünk nekem egy újabb gyógyszert a boltban, hátha akkor jobban tudunk majd mindannyian pihenni az éjszaka, mert ha sokat köhögök, akkor mindig felébredünk.

Úton odafelé a metróban sokszor megkérdeztem a Mamától, hogy hogy hívják a picibabát, mert nehéz megjegyezni a nevét, és már nagyon vártam, hogy láthassam.
Hamar találkoztunk is az Ilonáékkal, és kiderült, hogy az egyik játszóház, ahová menni akartunk, az nem olyan jó, úgyhogy inkább egy másikba mentünk, és az mindenkinek tetszett. Mondjuk elég sok gyerek volt, de azért mi az Ilonával leginkább együtt játszottunk az autókkal és a vonatokkal, meg a csúszdával. A Mama meg beszélgetett a Cuire-vel, a pici Sebastien meg szopizott leginkább.

Amikor már éhesek lettünk, akkor meg felszedelőzködtünk (akkor volt, hogy megsimizhettem a Sebastien arciját, ami nagyon tetszett), és elmentünk az Ilonáékhoz ebédelni, mert meghívtak minket.
Nagyon jó volt, kaptunk finom csilisbabot és bagel-t enni, utána meg, míg a felnőttek is befejezték az evést, mi az Ilonával játszhattunk még egy kicsit.
Aztán viszont már haza kellett jönni aludni, és én ezt a programpontot már a metróban elkezdtem, olyan fáradt voltam. Egész sokat sikerült is aludnom, és jó nagy meglepetés volt, mikor felébredtem: itthon volt a Papa! Először nem is akartam hinni a szememnek, de aztán gyorsan odabújtam hozzá. Kicsit játszottunk, aztán a Papával felöltöztünk, és elmentünk visszavinni a filmet a filmesboltba, meg vettünk ki újat is. Dorásat!
A vacsi után (palacsinát kaptam) meg is nézhettem mindjárt egy részt belőle, és nagyon tetszett.

A fürdés most különleges volt, mert előtte a Mama levágta a hajamat rövidre, hogy olyan legyen, mint a Papáé. Először nem akartam, de aztán a Mama engedte, hogy én tegyen a levágott hajat a kukába, és az nagyon tetszett, úgyhogy kibírtam kisebb sírással. A végére már nagyon zavartak a rámragadt rövid hajak, és akkor a Macinak panaszkodtam is, hogy ez így nem jó. De az eredménnyel mindenki elégedett volt, és a Papa aztán mesélt nekem egy jó kis mesét, úgyhogy megnyugodva mentem aludni.

Játszóházban Percyvel

Az elég nagy szélvihar és az eső ellenére végül is elmentünk ma délelőtt is a játszóházba, és nagyon jó volt!
Ott volt a Percy is, és ez engem az első pillanattól nagyon felvillanyozott, mert nagyon szeretek a Percyvel játszani. Most is sokat szaladgáltunk együtt, és én extra sokat bicikliztem, autóztam és ugráltam ennek örömére.
Még voltak más ismerős gyerekek is a játszótérről, szóval, igazán jó társaság gyűlt ma össze.

Aztán hazafelé el is aludtam a babakocsiban, bár a Mama kérte, hogy inkább ne, de nem tudtam ellenállni (ennek főleg az lehetett az oka, hogy éjszaka a sok köhögéstől -mert még mindig betegecske vagyok kicsit- nem tudtam jól aludni). Arra viszont felébredtem, hogy a Mama be akart tenni az ágyamba, és utána már nem is tudtam igazán visszaaludni a szopizás, éneklés és vízivás ellenére sem.
Ráadásul a Mamának el kellett mennie a doktornénihez a Borival, így a Papa jött haza vigyázni rám, és ez teljesen szokatlan volt nekem, úgyhogy mikor megláttam őt a szobám ajtajában, akkor már még kevésbé sem szerettem volna visszaaludni.

Így viszont, mire megérkezett a Mama vissza (azt mondta, hogy a doktornéni mindent rendben talált) már nagyon kifáradtam, úgyhogy elég sokat nyifiztem a továbbiakban, aminek a Mama annyira nem örült.
Viszont délután lehetett nézni Dorás filmet a tévében, ami nagyon jó volt, még akkor is azt csináltam, mikor a Papa megérkezett.

Vacsizni nem nagyon akartam, mert ittam előtte kakaót, meg kértem cranberry-s műzlit is, és abból is ettem délután (pedig a Papával rendesen ebédeltem pörköltet, nokedlit meg uborkát előtte), így nem voltam igazán éhes. Aztán a szüleim azt mondták, hogy ha eszünk egy kis joghurtot mindannyian, akkor jár még nekem egy utolsó húsvéti-nyuszis meglepetés tojás, úgyhogy végül is erre ráálltam. A tojás csokijából végül aztán nem is ettem, de a meglepetés tetszett, olyan autós dolog volt.

A nap végén aztán nagyon jól esett a fürdés és a mese után az alvás.

Végre kimentünk!

Ezen a hétvégén végre sikerült kijutnunk a lakásból egy jó kis sétára. Nem volt igazán meleg, de legalább hideg se volt, és ez már nekünk elég volt. Aztán persze voltunk usziban is, és egyáltalán nagyon jól éreztük magunkat a hétvégén!

Szóval, szombaton jó korán keltem a mostani szokásom szerint, a Papa jött velem játszani a nappaliba. Aztán felkelt a Mama is, és akkor a Papa ment vissza aludni. De aztán nem aludt végül mégsem, mert egyszer csak azt hallottuk, hogy valakivel beszél telefonon, utána meg ki is jött a szobából. Kiderült, hogy a Jeremy volt, aki az Eli és a Sophie papája, és hívott minket, hogy menjünk együtt a High parkba sétálni és megnézni az állatokat. Mentünk is, de nem azonnal, mert közben az Eli elaludt (ő is jó korán kelt) és meg kellett várni, hogy felébredjen.

Végül is autóval mentünk mindannyian, és elég hamar oda is értünk. Vittük a motoromat és a labdámat is.
Az állatok nekem nagyon tetszettek, meg az Eli-nak is, és jó sokat néztük őket. Volt láma, hosszú szőrű tehén, jak, bivaly, muflon és páva is. A pávák hangosan kiabáltak, de most nem ijedtem meg tőlük egyáltalán. És még a farkukat is kinyitották, és úgy forogtak körbe, nagyon szépek voltak.
Visszafelé meg felültem a motoromra és leszáguldottunk a Mamával, aztán meg a Papával a lejtőn, és az nagyon vicces volt.
Aztán az Eli és a papája eljöttek hozzánk ebédelni, és én meg akartam mutatni a játékaimat meg együtt játszani az Eli-jal, de nem nagyon lehetett, mert ő nem engedte, hogy azzal játsszak, amivel ő akart. Ez nekem nagyon furcsa volt, néha el is keseredtem rajta, sőt egyszer be is mentem a szobámba, hogy akkor inkább alszom. De a végére azért egész belejött az Eli is, meg én is a dologba. Csak akkor már tényleg elég fáradt voltam, meg nekik el is kellett menni, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd máskor is játszunk együtt, gyakorlás képpen.
Ezután mentem aludni (jó késő volt, már fél 4), és annyira sokat aludtam, hogy a végén a Mama már felébresztett, mert akkor már vacsoraidő volt.

A vacsi után aztán még lehetett játszani, tovább, mint szoktunk, de a végén azért most is menni kellett fürödni és aludni menni. Az alvás előtt még levágtuk a körmömet, és most se sírtam egyáltalán! Nagyon büszke voltam magamra!

Vasárnap megint a Papával keltünk, és délelőtt beszéltünk a Cica nagyival meg a Lucussal a számítógépben. Aztán a Papa visszafeküdt aludni, de nem volt baj, mert jött a Mama, és akkor vele voltam. Megreggeliztünk még egyszer (a Papa csinált finom fahéjas tekercset, és azt ettünk), aztán meg kivasaltunk.
Utána már felkeltettük a Papát, mert késő lett, és a Mama levágta a haját a füdőkádban. Nagyon csinos lett a rövid hajjal! Utána meg a Mama csinált palacsintát, és míg elkészült, addig mi a Papával ettünk finom borsólevest.

Az ebéd után mentem aludni, és mikor felébredtem, láttam, hogy mindenki más is alszik, úgyhogy odamentem odabújni a Mamához a szobájukba.

De nem lehetett sokáig pihenni, mert készülődni kezdtünk az usziba, hogy odaérjünk időben. Megint a meleg vizes nagymedencébe mentünk, és nagyon jó volt az uszizás! Játszottam sokat a hajókkal, meg az öntözőkannával (nagyon jól le lehet önteni vele a mamát és a Papát), de a legjobb mégis az volt, hogy felvettem kipróbálásra a narancssárga mellényt, és egyedül usziztam. Teljesen egyedül! nem is vettük le utána már a mellényt, mert annyira élveztem, hogy egyedül vagyok a vízben nem kellett, hogy a Mama vagy a Papa fogjon. És nagyon ügyesen tudtam kalimpálni a lábaimmal, még a hajókhoz is el tudtam így evickélni, és erre mindenki nagyon büszke volt. Utána a Mama és a Papa alig győztek dícsérni, hogy milyen szuper ügyes vagyok.

Amikor aztán sípolt a bácsi, hogy vége van az uszinak, akkor kijöttünk, és mentem a Papával felöltözni. Először lezuhanyoztunk, aztán megszárítkoztunk, és kértem, hogy a hajamat is szárítsuk meg a nagy hangos hajszárítóval. Kétszer is megnyomtuk a gombot, és szépen meg is száradt a hajam tőle.
Aztán elmentünk szendvicset és sült krumplit enni a szüleimmel, és a végén még fagyi is volt. De én nem ettem sokat végül, mert inkább az itthoni palacsintára tartalékoltam, amiből meg is ettem egy egészet, mikor hazaértünk málnalekvárral.

Utána meg mentünk fürödni, hajat mosni, és utána még a lábkörmömet is levágtuk. Az azért nem volt annyira jó, de kibírtam, hogy se sírjak, úgyhogy megint mindenki nagyon büszke volt rám.
A mese után meg mentem aludni.

Magyarul, angolul és Barnus-nyelven

Mostanában vettük észre, hogy Barnus már meg tudja különböztetni a nyelveket egymástól. Legalábbis pár napja kezdte el mondani, hogy a mesét milyen nyelven kéri: magyarul vagy angolul. Mikor először mondta, hogy "angolul" (vagy valami hasonlót), akkor nem is értettem, hogy mire utal, de úgy látszik, olyan okosan megérti, hogy bizonyos mesék angolul vannak (leginkább az, amit túl nehéz lenne azonnaliban lefordítani), és azokat angolul olvassuk. Néha aztán a végén összefoglaljuk neki magyarul is, hogy mi történt a mesében, hogy biztosan értse, miről van szó.

Amellett, hogy már gyönyörűen mondja a szavakat, ragoz, használja az igeidőket és kérdez is folyton, még mindig van pár szó, kifejezés, amit a maga saját nyelvén (Barnusul) mond (ezek várhatóan lassan kikopnak majd a szótárából (ahogy a cipi helyett már következetesen pici-t mond)):
tehén = bútene (gondolom a bú arra utal, amit a tehén mond, a tene meg a tehén lenne)
haza menni = taza zsumi (pedig a h betűt már más szavakban könnyen kimondja)
vonat = votan
Barnus = Barsun (az r betű még nem tökéleten itt, és más szavakban sem)
kacsa = csacsa (a k betűt még nem tudja kimondani, helyette minden szóban valami odaillőt mond)
igen = zsaaaa

Nagyon kreatívak vagyunk

Ma egy picit betegen ébredtem, olyan nátháska vagyok. Sokszor fel is riadtam éjszaka egészen addig, míg a Papa be nem kente a mellkasomat és a torkomat a csodakenőccsel, amitől könnyebben tudok lélegezni, és akkor már jobban aludtam egészen fél 7-ig.
Azért nem érzem igazán rosszul magam, bár a Mama szerint kicsit magasabb a hőmérsékletem a szokottnál, meg persze folyik az orrom, de különben jól vagyok.

Mikor a Papa elment, én kértem megint reggelit, és kaptam is egy finom joghurtot, amit teljesen egyedül megettem a kiasztalnál anélkül, hogy összekoszoltam volna magam. Sőt, közben a Mama elment a másik szobába, és mikor visszajött kérdezte, hogy mit csináltam a joghurttal, mert már nem volt sehol. Alig akarta elhinni, hogy szépen kidobtam az üres dobozt a kukába, a kanalat meg, amivel ettem, betettem a mosogatógépbe. Ügyes vagyok, ugye?

Délelőtt a program az volt, hogy elmentünk a játékboltba, mert a Mama meg akarta nézni a babakocsikat (nem értem, miért pont azt, mert az az egyik legunalmasabb rész). Azt mondta, hogy talált is egy jót, amibe mind a ketten bele fogunk férni a Borival, és ki is próbáltam, egészen tetszik, bár jó nagy.
Amíg a Mama babakocsizott, addig én könyveket nézegettem, aztán együtt is olvastunk, egy olyat, amiben a Henry mozdony egy elefánttal találkozik.
Aztán még megnéztük az összes többi játékot, úgyhogy jó sokat voltunk a játékboltban, meg is éheztünk. Úgyhogy mentünk ebédelni, pizzát. Kaptam kakaót is, ez is nagyon finom volt.

Még be kellett vásárolni, és utána mentünk haza, és én el is aludtam a kocsimban az óriási nagy szélfújás ellenére. Mikor felébredtem, még elég nyűgös voltam, de a Mama odafeküdt mellém, és akkor jó volt. Aztán olvastunk sok-sok mesét, és ettől már teljesen felébredtem.

Délután kértem, hogy nézzünk tévét, de a Mama jobbat tudott: festettünk! Már régen vettük elő a festékeket, úgyhogy nagyon örültem nekik, és olyan jó dolgokat csináltunk. A Mamának eszébe jutott, hogy ne csak fessünk, hanem ragasszunk is, és az nekem még jobban tetszett. Tépkedtünk kis színes papírokat, és én nyomhattam a ragasztót a nagy papírra, amire aztán odaragasztottuk a kicsiket. A Mama még mindenféle gyümölcsöket is vágott ki nekem, és azokat is felragasztottuk.
Ilyeneket alkottunk:
A Papa a festés közben jött meg, és nagyon tetszett neki minden, amit csináltunk. Aztán együtt vacsiztunk finom virslit, de nem voltam nagyon éhes, úgyhogy csak egyet ettem meg. A vacsi után meg betettük a jó kis Kolompos-os zenéimet, és a Papával arra roptuk a táncot. Sőt, még pacisat is játszottunk a Papával, és felmásztam a hátára, és úgy ment velem ide-oda.
Ebben jól kifáradtunk, és akkor mentem fürdeni meg aludni.

Kialvatlan

A Mama ma nagyon elégedetlen volt azzal, amennyit aludtam, és hát nem is voltam tényleg túl kipihent a legnagyobb részében a napnak.

Reggel jó volt egy ideig, mert mikor felébredek, akkor mindig vidám vagyok és jól játszogatok, de aztán kértem a Papát (azt mondta, 8 óra volt csak), hogy menjünk az ágyamba lefeküdni. Rá is állt, és egy picit együtt pihiztünk, aztán jobban lettem, és mentünk megint játszani.
Aztán akkor is kicsit elpilledtem, mikor a Cyndihez mentünk a zenélősre, ráadásul a Mama még az esővédővel is letakart, így tényleg majdnem elaludtam odafelé.

A zenélősön viszont teljesen felélénkültem, és nagyon jó volt. Sokat tánciztunk, és még olyan szép színes kendőket is kaptunk, amiket lehetett lengetni és dobálni-elkapni.
Hazafelé aztán persze elaludtam a babakocsiban, mikor már feljöttünk a metróból, de aztán nagyon gyorsan felébredtem, és akkor nagyon fáradt voltam.
Nem is másztam ki az ágyamból, csak ott sírtam, és még az se volt jó, hogy a Mama odafeküdt mellém. Mikor a Mama kérdezte, hogy fáj-e a fogam, és azért sírok-e, akkor ráhagytam, hogy igen, és kaptam gyógyszert is rá, olyan homeósat. Akkor még egy nagyon picit visszaaludtam, de aztán már tényleg felébredtem, és kijöttem.
A Mama nagyon szigorúan nézett rám, amitől rögtön elsírtam magam, és kiderült, hogy még egy órát se aludtam összesen.

Amikor megnyugodtam, a Mama megebédelt (én még nem voltam éhes), és közben a számítógépben nézegettünk képeket. Ezeken mindig felismerem magam, mert nagyon sok van ám akkorról, mikor még pici voltam, meg mindenféle kirándulásokról. És onnan tudom, hogy a kép akkor készült, mikor még pici voltam, hogy azokon nincs még fogam, nem úgy, mint most.
És azt is felismertem, hogy néhány kép, ami a számítógépben van, az ki van rakva a nappalink falára is, és ennek nagyon örültem.

A délután során aztán jó sokszor elfeküdtem a földön, mondván, hogy fáradt vagyok, és amikor az Ooo nagyival beszéltünk a számítógépben, akkor se voltam túlságosan friss, bár most azért kicsit beszélgettem vele.

Délután néztünk még Dorás filmet a Mamával, aztán, mikor megjött a Papa és vége lett a filmnek, akkor elmentünk vele a postára feladni egy fontos levelet, meg a zöldségeshez banánért.

Vacsira megettem az ebédre készült halacskámat és rizsit, aztán kaptam finom meglepetés csokit, amit még a nyuszi hozott. Utána meg mentünk fürödni és aludni.

A vizes játszóházban

A Papa valahogy továbbra sem szereti, ha azelőtt felkeltem, hogy feljönne a Napocska, de hát nem tehetek róla, hogy mostanában megint olyan korán felébredek. És ha felébredek, akkor már nem szoktam az ágyamban maradni, hanem átmegyek a Papáékhoz, és odamászom közéjük. Aztán pár perc múlva lemászom és kimegyünk együtt a nappaliba.

Ma is ez volt, és egész jól eljátszottam sokáig egyedül, mert ilyenkor a Papa jobban szeret még egy ideig a kanapén feküdni.
Aztán, mikor már elment a Papa a biciklivel a dolgozóba, akkor a Mamával is megreggeliztem (kiettem a cranberry-ket a műzlijéből) és utána indultunk a játszóházba.
Ez az a játszóház volt, amiben a vizezős kád van, és először oda is mentem játszani. Aztán az autókkal játszottam nagyon sokat, meg a homokkal. Kiderült az is, hogy a homokhoz nem lehet odavinni az autókat, mert ez a szabály. A Mama szerint ez egy buta szabály, de mivel ez a szabály, mi be kellett, hogy tartsuk, úgyhogy aztán többet nem is homokoztam, hanem inkább csak autóztam. A végén meg játszottam a kiskonyhában is, mégpedig azt, hogy a picibabának ebédet főzök, és utána megetetem. Ezt így kell csinálni:

Először bele kell tenni az ételt a mikróba, megnyomkodni a gombokat és várni.Amikor kész, ki kell venni, meg kell fújni, ha túl forró.És aztán oda kell adni a pici babának, aki hammhammhamm megeszi.
Ezt jó sokszor megcsináltam, néha a sütőbe is tettem ételt, és nagyon finomakat főztem, mert a pici babának mindegyik nagyon ízlett.

A végén aztán haza kellett menni, és én út közben kaptam kukacokat is meg sajtit enni. Mikor hazaértünk, mentem aludni.
Most sem sikerült különösebben sokat aludnom, úgyhogy mikor felébredtem még elég álmos voltam, sokat bújtam a Mamához és nyifiztem is. Aztán a Mama mesélt nekem és az alatt felélénkültem, úgyhogy, mire a Papa hazaért már jól voltam.

A Papával ma este együtt főztünk spanyol omlettet, segítettem lemosni a krumplikat, meg keverni a tojást, nagyon jó volt.
Aztán ettünk, de én végül inkább az ebédről maradt tésztát ettem, meg egy kis sült gombát is. Vacsi után meg kaptam joghurtot, amit nagyon ügyesen kikanalaztam egyedül a pohárból, és a végén még egy pici csokitojást is megehettem, amit még a húsvéti nyuszitól kaptam.

Aztán mentem fürödni, meg aludni.

Új mondásaim és ragozás

A Mama és a Papa szerint most már igazán felnőttesen beszélek, mert már ilyeneket is mondok:
- néha-néha, általában (Például, mikor rajzolok, akkor gyakran mondom, hogy: "a Percy általában zöld színű".);
- bizony (Ezt a szüleim olyan gyakran mondogatták nekem, hogy eltanultam tőlük, és már én is használom.);
- szerintem, azt hiszem (A múltkor is, mikor a Mama viccesen mondta, hogy "azt hiszem, adok neked egy puszit", hát én rávágtam, hogy "azt hiszem, nem" és elszaladtam. Ezen mindenki nagyon jót nevetett.);
- mi a helyzet? (Ezt a Papától tanultam, és úgy volt, hogy kérdezgette tőlem, hogy melyik vonat milyen színű, én meg válaszoltam, és akkor egy idő után már csak úgy kérdezte, hogy "és mi a helyzet James-szel?". Nekem nagyon tetszett ez a mi a helyzet, úgyhogy onnantól már én is használom.)
- borzasztó (Ezt ma mondtam először fürdésnél.)

A Mama szerint még egy dolog van, amit nagyon ügyesen csinálok, és ez a ragozás, ami eddig nem nagyon ment, de most már igen. Nem is nehéz pedig, ha az ember egyszer ráérez az ízére. Ja, és a múlt időt is tudom már, szóval, nagyon ügyes vagyok!

Két szülinap meg a Húsvét

Ma is, meg tegnap is szülinapi buliba voltunk hivatalosak, és még ráadásul az ajándékot hozó nyuszika is itt járt, szóval, elég különleges hétvégénk volt!

Először szombaton mentünk ünnepelni, a Dávidot, aki 3 éves lett. Nem rögtön mentünk, hanem csak a délutáni alvás után, és mivel elég korán keltem, így elég sokat játszottunk addig itthon még. A Papa kelt fel velem először reggel, aztán, mikor ő már nagyon kifáradt, akkor felválotta őt a Mama, és így Papa aludt még tovább. Mikor elkészültünk a vasalással a Mamával (szoktam neki segíteni, adogatom a ruhákat, hogy nehogy elfelejtsen valamit kivasalni), addigra felkelt és el is készült a Papa, így kettesben elmentünk vásárolni a banános boltba. Vettünk túrót, zsemlemorzsát meg ilyeneket, és figyeltem, hogy nehogy elfelejtsünk valamit a listáról.
Mikor hazaértünk már készen volt az ebéd, de előtte még átadtuk a Mamának a virágot, amit vettünk (egy orchideát, ami azért volt, mert a Mama meg a Papa összeházasodtak régebben, állítólag), és nagyon örült neki! Szerintem is szép virág.

Az ebéd után aludtam, és mikor felébredtem indultunk is a Dávidékhoz. Mentünk metróval és busszal, és elég hamar odaértünk, és a házban én már nagyon könnyen odataláltam egyedül is, ahol a Dávid lakik.
Már voltak ott mások is, és végül, mikor mindenki megérkezett jó sokan lettünk, és nagyon jót játszottunk. A Dávidnak nagyon sok játéka van, és most még több lett, mert mindenki vitt neki ajándékot. A miénket én adtam át neki, és nagyon örült, mikor kibontotta (egy halacskás társasjátékot meg egy Thomasos matricakészletet kapott).
Aztán a Zoe-nak is odadtuk az ajándékát, mert neki is szülinapja volt nemrég, de az ő bulijára nem tudtunk elmenni akkor, és ő is örült az ajándéknak (egy kifestőkönyvet és zsírkrétákat vettünk neki).

Szóval, aztán játszottunk sokat, meg volt finom vacsora is, és én elég sok husit ettem. De a legjobb az egészben a torta volt, meg az éneklés és a tapsolás utána. A Papával megettünk ketten egy óriási szelet tortát, és nagyon finom volt. Én nem nagyon akartam hazajönni a buliból, de akkor kiderült, hogy amikor hazamegy az ember, akkor kap egy kis ajándékot, még úgy is, ha nincs szülinapja éppen, és annak nagyon örültem, úgyhogy végül is nem bántam, hogy eljöttünk. Ráadásul a Zsombi papája elvitt minket autóval a metróig, úgyhogy elég gyorsan hazaértünk, és utána mentem is rögtön aludni.

Ma meg az Ilona szülinapját ünnepeltük nálunk, és az is nagyon jó volt, az Ilona 2 éves lett.
De először még jött a húsvéti nyuszi, és hozott nekem ajándékokat. Mondjuk a nyuszit magát nem láttam, de a szüleim szerint a dolgokat, amik reggel kint voltak az asztalon mind ő hozta, és nagyon örültem is nekik. Kaptam egy motoros James vonatot, négy új Thomasos mesekönyvet (ezeket a Papa ma mind ki is olvasta nekem), egy csomó csokit (de azt nem lehetett mind megenni, viszont az egyik tojást kinyitottuk, és abban volt egy meglepetés piros kisautó!), meg egy gyöngyös dobot, ami a Cyndi-nél is szokott lenni. Én a dobbal addig nem is játszottam, míg a Papa fel nem ébredt, de akkor aztán jó hangosan doboltam rajta, és ennek a szüleim nagyon örültek.
A James-nek meg csináltunk egy szuper sínpályát, és nagyon jól megy rajta, bár elég gyakran kisiklik, ami elég szórakoztató.

Az Ilonáékhoz is az alvás után mentünk, és ott mi voltunk az egyedüli vendégek, de így is nagyon jó volt, sőt! Sokat játszottunk az Ilonával meg az Adriennel, és még a pici Sebastiant is láttuk végre ébren. Nagyon aranyos volt! Néha kicsit sírt, de akkor kapott szopit, vagy megszeretgették, és akkor abbahagyta, és csak nézegetett.
Aztán volt finom vacsora is, kacsahusi, és abból jó sokat ettem. A legjobban persze itt is a torta tetszett, meg a fagyi, amit kaptunk hozzá.
Az Ilona kapott tőlünk egy kirakóst, meg egy motorbiciklit, amit össze is szerelt rögtön a Papája, és a végén még én is kipróbálhattam. Az Adrienn is örült a buborékfújónak, amit kapott, úgyhogy mindenki elégedett volt. Innen se akartam hazamenni, de kellett, és végül is nem volt baj, mert a Bálint hazahozott minket a piros autóval, ami mindig jó móka.
Ma is elég későn kerültem ágyba, de nagyon jó nap!

Körömvágás és rosszullét

Tegnap este a Mama meg a Papa levágták a körmömet, és most szuper ügyes voltam, mert egyáltalán nem sírtam.

Mikor még csak készülődtünk a fürdés után, akkor a Papa mondta, hogy a kutyusoknak is le szokták ám vágni a körmét, és ezen én meglepődtem, és mondtam is, hogy dehát "A kutyusoknak nincs keze!". Ezen a Papa jót nevetett, és elmondta, hogy ez igaz, de azért a lábukról is le szokták vágni.
Végül is főleg azért nem sírtam közben, mert a Mama meg a Papa végig arról meséltek nekem, hogy régebben volt egy nyuszijuk, a Samu, és az ő körmét is mindig levágták. Nagyon érdekeseket mondtak nekem a Samuról (például azt, hogy ő se szerette a körömvágást, és ha mérges volt, akkor nagyot toppantott a hátsó lábaival), így nem is vettem észre, hogy már vége is lett a körömvágásnak.

Aztán ma kora reggelre sajnos rosszul lettem és hánytam többször is. Ez nagyon rossz volt, mert rossz érzés hányni, meg is ijedtem tőle, és aztán mikor megpróbáltam visszaaludni, akkor állandóan újra jött a hányinger, és akkor meg már az is rossz volt, hogy nagyon álmos voltam, de így nem lehetett aludni. Jó néhányszor le is kellett cserélni a lepedőmet meg a pizsimet, mert összepiszkolódott, és erre én azt mondtam reggel a Papának (mikor már végre túlvoltunk a rosszulléten), hogy "hapcis lett", ami nagyon tetszett a szüleimnek.
Szerencsére egy idő után abbamaradt a hányás magától, és akkor végre mindenki tudott aludni (a Papa velem aludt a kanapén a szobámban, hogy ha kell gyorsan tudjon segíteni), és aludtunk jó sokáig reggel.

Mikor felkeltünk, onnantól már nem volt hányás többet, de még egy ideig elég sápadt voltam, és egész délelőtt nem igazán tudtam teljesen úgy játszani, ahogy szoktam.
Az ebéd után mentem aludni egy nagyot, és mikor felébredtem, akkor már jól voltam, úgyhogy a szüleim kicsit megnyugodtak.
Egész nap sok kekszit meg teát ettem, meg egy kis rizsit és este pirítóst is, így a Mama szerint most már rendben lesz a pocakom, remélhetőleg.

Délután a Papával elmentünk a filmes boltba, és vettünk ki nekem egy Dorás filmet, amit meg is nézhettem a Mamával a vacsora után. Az egyik részben Dora focizni ment, a másikban meg kistestvére született, mindjárt kettő. Nekem tetszik a Dorás film!

A filmnézés után mentünk fürödni a Papával, aztán meg volt mese, és mentem aludni.

Körbe-körbe

Eddig is szerettem nagyon körbe-körbe szaladgálni a konyha és a nappali között lévő falnál, de most aztán igazán ez lett a kedvencem.

Alig várom, hogy megjöjjön a Papa este, és akkor rögtön szoktam kérni, hogy "Papa, körbe-körbe!". Legtöbbször rögtön szokott is jönni velem szaladni, de ha nem, akkor addig mondogatom neki, amíg nem jön.

Nagyon gyorsan szoktunk szaladni, és legtöbbször úgy csináljuk, hogy valamelyikünk egyszer csak továbbszalad a szobák felé és jól elbújik, hogy a másiknak meg kelljen találni. Sokszor a Papa annyira elbújik, hogy nem is találom meg, és akkor egyszer csak kiabál egy nagyot, és előbújik, és akkor megijedek, meg nagyon örülök is, és nagyon hangosan szoktam nevetni ezen.
Amikor meg én bújok el, akkor mindig kiabálok neki, hogy "Elbújtam", és akkor ő jön megkeresni. De engem azért nem olyan nehéz megtalálni, mert az elbújást annyira élvezem, hogy nem tudom megállni, hogy csöndben maradjak, és hangosan rötyögök. Aztán, mikor megtalál a Papa akkor még hangosabban.
Szóval, ez nagyon jó móka, a végtelenségig tudnám csinálni!

Szokom a flusztrációt

Ma is elmentünk a Mamával a játszóházba, pedig nem szoktunk egy héten kétszer, de most mégis.
Nagyon jó volt, bár jó sokan voltak, de végül is sikerült megint beülnöm a rendőrautóba, és más játékokkal is nagyon jól szórakoztam.
Volt ma éneklés is, még a "Sleeping Bunnys" is volt, azt nagyon szeretem, mert tudom, hogy mit kell csinálni közben. A többi éneknél inkább csak figyelni szoktam, hogy mit csinálnak a többiek.

A Mama szerint kicsit rám fér, hogy mindenféle helyzeteket megtanuljak egyedül megoldani, de megígérte, hogy ha látja, hogy nem megy mégsem nekem, akkor segít. Ma már sikerült is egyedül megszereznem legtöbbször, amit akartam (és nem is durván, ahogy sok más gyerek csinálja), de azért volt egy-két konfliktus, amit a Mama jött segíteni megoldani, például, mikor egy biciklit a végén egy másik gyerekkel ketten együtt akartunk visszavinni (végül is mind a ketten együtt toltuk oda a néninek, aki nagyon örült, hogy segítettünk).

Aztán este itthon volt egy nagy elkeseredésem azért, mikor a Papával szaladgáltunk körbe-körbe. Ugyanis a Papa egy idő után már abba akarta hagyni a futkosást és ment volna vacsorázni, de én még nem voltam erre készen, és teljesen elkeseredtem azon, hogy már nem akar körbe-körbe szaladgálni. Ilyenkor nagyon sírok, és a Mama és a Papa nyugtatgat. Végül aztán futottunk még egy kört (egy utolsót) és az után mentünk vacsizni (bár én nem voltam valami nagyon éhes, mert elég későn ebédeltünk a Mamával).

Este meg az új Zoe-s fürdőszappanommal mosakodtam le a fürdésnél, aztán mentünk mesét olvasni és aludni.

Bemászás

Most megmutatom, hogy hogyan tudok bemászni a babakocsimba úgy, hogy a Mama nem is veszi le nekem a tálcát elölről.



A végén nem sikerült teljesen megfordulnom egyedül, mert a cipőm beakadt a tálcába, de cipő nélkül teljesen egyedül be tudok ülni ám!
Ügyes vagyok, ugye?

Elkeseredtem

Ma a játszóházban történt egy nagyon elkeserítő dolog: megláttam, hogy üres a rendőrautó, és elkezdtem szaladni felé, hogy beleüljek, de egy kislány megelőzött egy picit, és így ő ült bele helyettem. Én nem is próbáltam így odaülni, hanem csak a Mamának mutattam, hogy nem sikerült a dolog, de aztán teljesen elkeseredtem, és nagyon sírni kezdtem. Úgy szerettem volna beülni!

A Mama odajött, megölelgetett, és bíztatott, hogy majd csak kiszáll onnan a kislány, és akkor én fogok jönni, de én csak sírtam. Azt is mondta a Mama, hogy nagyon szép volt tőlem, hogy nem próbáltam meg kitúrni a kislányt, és nagyon büszke rám, de ez nem vígasztalt egyáltalán.
Aztán végül odamentünk a kislányhoz, és a Mama szépen megkérte, hogy most már hadd jöhessek én, mert már sokat ült benne, és akkor a kislány nagyon aranyosan kiszállt, és átment a másik autóhoz, úgyhogy én jöhettem.

Ettől jobb kedvem lett, és kicsit üldögéltem az autóban, aztán kiszálltam, és mentem mást csinálni.

Kérdezek

A Mama azt mondta, hogy most az a nagy újdonság nálam, hogy elkezdtem mindenféléket kérdezgetni.
Állítólag ezt eddig nem csináltam, ami nekem nem tűnik fel, de az biztos, hogy mostanában sok minden van, amit tudni szeretnék. Például azt, hogy hol vannak dolgok, amiket éppen nem látok, vagy nem találok, vagy, hogy mit csinál a Mama, vagy, hogy mi volt az, ami odakint olyan furcsa hangot adott ki.

Amúgy most volt megint a hétvége, és nagyon jól éreztük magunkat!
Szombaton még egy kicsit betegecske voltam, de már egy ideje kapok rá gyógyszert (olyan homeósat, amit bele kell spriccelni a számba, nagyon vicces), és mára már szinte alig folyik az orrom, meg jobban is alszom a szüleim szerint. Ez azzal is jár, hogy reggelre szépen kipihenem magam, és sokszor már rutinosan felkelek egyedül és kisétálok a nappaliba játszani anélkül, hoyg a szüleimet felébreszteném. A múltkor is már játszogattam az autóimmal egy ideje, mire a Papa megjelent, hogy jó reggelt kívánjon.

A legjobb a hétvégében megint az uszizás volt, ami ma délután volt. Most egy másik usziba mentünk, itt még eddig soha nem is voltunk, így nem is volt olyan egyszerű megtalálni, hogy hol kell bemenni.
De aztán meglett, és az is kiderült, hogy itt nincs közös öltöző, mint a másikban, így megint úgy mentünk, hogy én a Papával, a Mama meg külön, mert így vagyunk fiúk-lányok.
Ez az uszi óriási nagy, ahhoz képest, ahol eddig szoktunk lenni, és a víz is sokkal melegebb volt, amit nagyon élveztünk mind. Az elején meg lépcsőkön kell bemenni, ami azért jó, mert ott még leér a lábam úgy, hogy kilóg a fejem, így amikor elfáradtam az uszizásban, akkor ott le tudtam ülni és a hajókkal játszani. Merthogy volt nagyon sok hajó is, és azokkal én nagyon jól elvoltam.
Meg találtunk még sok más érdekeset is, és a legjobban a dobálós-bálna tetszett, amit ha ügyesen eldobott az ember, akkor ugrált a víz felszínén. Utána meg jól lesüllyedt, úgyhogy nem is volt mindig könnyű megtalálni.
Az elején elég sokan voltak a vízben, de aztán egyre kevesebben lettek, és a végén mi jöttünk el utoljára, mikor az úszómester fütyült egy nagyot, hogy most már vége az uszinak.
Akkor mi a Papával felöltöztünk a fiúkkal, a Mama meg külön ment és mi kint vártunk rá egy picit, míg megszárította a haját.

Máskülönben sokat játszottunk itthon a hétvégén, itt például a Papával autópályázunk. Meg voltunk vásárolni is, és ebédre szombaton pizzát, vasárnap meg indiai ételeket ettünk (nekem nagyon ízlett a rizsi meg a halacska). Szóval, jó kis pihis hétvégénk volt!