Elkeseredtem

Ma a játszóházban történt egy nagyon elkeserítő dolog: megláttam, hogy üres a rendőrautó, és elkezdtem szaladni felé, hogy beleüljek, de egy kislány megelőzött egy picit, és így ő ült bele helyettem. Én nem is próbáltam így odaülni, hanem csak a Mamának mutattam, hogy nem sikerült a dolog, de aztán teljesen elkeseredtem, és nagyon sírni kezdtem. Úgy szerettem volna beülni!

A Mama odajött, megölelgetett, és bíztatott, hogy majd csak kiszáll onnan a kislány, és akkor én fogok jönni, de én csak sírtam. Azt is mondta a Mama, hogy nagyon szép volt tőlem, hogy nem próbáltam meg kitúrni a kislányt, és nagyon büszke rám, de ez nem vígasztalt egyáltalán.
Aztán végül odamentünk a kislányhoz, és a Mama szépen megkérte, hogy most már hadd jöhessek én, mert már sokat ült benne, és akkor a kislány nagyon aranyosan kiszállt, és átment a másik autóhoz, úgyhogy én jöhettem.

Ettől jobb kedvem lett, és kicsit üldögéltem az autóban, aztán kiszálltam, és mentem mást csinálni.