Santa Express

Képzeljétek, ma találkoztam a Télapóval, sőt még vonatoztunk is vele! Nagyon jó volt!

A vonatot úgy hívták, hogy Santa Express, szóval, egyáltalán nem voltunk meglepve, amikor a megérkezés után szinte rögtön meg is láttuk Télapót magát.
Akkor azért még várni kellett egy kicsit, hogy felszállhassunk, mert az előző utasok éppen szálltak le. De hamarosan mi is mehettünk, és gyorsan találtunk is magunknak egy kényelmes helyet, ahol mind elfértünk. Ez egy nagyon érdekes, régi vonat volt, és szerencsére hamarosan el is indultunk.
Elég lassan pöfékeltünk, és mivel a táj nem volt túl érdekes, főleg eszegetéssel és rajzolással foglaltuk el magunkat (a párás ablakra nagyon jól lehet mindenféle cicákat rajzolni az ujjammal).
Aztán pont, mikor visszafordultunk, megérkezett a Télapó a mi kocsinkba! Jó hangosan énekeltünk neki, és nagyon örült, és aztán végigsétált a kocsin és mindenkihez volt egy kedves szava, meg mindenkivel lefényképezkedett.A Bori egy kicsit félt tőle még, mert ő kicsi, a Télapó meg nagy, ezért ő nem is jött oda velem, hanem csak messziről köszönt neki, meg aztán nagy bátran adott azért egy pacsit a kezébe.

A vonatút végén az volt a legszuperebb, hogy mindenki kapott egy kis csomag ajándékot, amiben volt kifestő, ceruza, kulcstartó, sőt, még nyalóka is!
Az édességet az ebéd után meg is lehetett enni!
Ebédre egyébként iszonyú finom mexikóit ettünk egy lilára és rózsaszínre festett falú étteremben, nagyon elégedettek voltunk ezzel.

Hazaérés után egy kicsit pihentünk, és mikor már mindenki jól érezte magát újra, akkor a Papával feltettük az ablakba a karácsonyi égőket, a Mama meg bekapcsolta a rádiót karácsonyi zenére és nekiálltunk mind karácsonyi lakás-díszeket készíteni. A Mamával csináltunk egy-egy hosszú papír-karika füzért és azt a fürdés előtt fel is tettük dísznek.
Úgyhogy minden olyan szép, ünnepi lett!

Toyota Sienna

Hát, kérem, minivan család lettünk!

Ma délelőtt elbúcsúztunk a Sonatatól és egy csodaszép, fekete, 2010-es Toyota Siennával jöttünk haza az autókereskedésből.Mindenki nagyon örül az új autónak.

Bori már az első látogatás alkalmával azonnal az új autóval akart hazajönni, elég csalódott volt, mikor tegnap délelőtt azért még nem a nagy van-be ültünk be hazafelé. Akkor még nem voltunk egészen biztosak abban, hogy ez az autó kéne és ettől a kereskedéstől. Folytak az ár-tárgyalások egész délután (két Toyota dealership is van a városban, úgyhogy mindkettővel folyamatos telefonálgatás ment, hogy egymás alá ígérjenek), és végül sikerült nekünk megfelelő árban és feltételekben megegyeznünk Lancesterékkel. Izgi volt.
Tegnap este vissza is mentünk aláírni, de a hitelügyintézést aznap sajnos már nem sikerült nyélbe ütni, úgyhogy végül ma tudtuk átvenni a kocsit.

Sokáig gondolkodtunk, hogy Honda legyen, vagy Toyota, végül az utóbbi mellett döntöttünk, mert árban és vezethetőségben ez tetszett sokkal jobban (valószínű Hondából csak használtat lehetett volna ilyen áron szerezni), plusz a csomagtere is nagyobbnak tűnik és a kereskedő 0%-os hitelét, meg a deal-hez hozzácsapott 3 éves ingyenes maintanance package-et is elég kedvezőnek találtuk.

A gyerekek is iszonyúan örülnek az új autónak. Barnus a leghátsó sorban választott magának helyet és már kényelmesen be is rendezkedett, plusz egyedül be tudja kötni magát, ami a Sonataban sose ment. Bori egyelőre a második sorban ül, és nagyon büszke magára, hogy Blanka baba majd mellette kap helyet. Persze lehet, hogy addigra meggondolja magát és ő is hátra kerül, attól is függ, hogy mennyire kell majd őt kiszolgálni továbbra is vezetés közben.
A legjobb az, hogy még ha öten leszünk, akkor is simán befér még plusz két ember, és a csomagtartó még így is elég lesz a mindennapokra! Emellett nagyon könnyen fordul a kocsi, szépen gyorsul és bár persze többet fogyaszt, mint a Soanata de nem igazán vészesen.
Szóval, minden jó.

Thanksgiving koncert Saméknél

Képzeljétek, ma délután volt a Thanksgiving, úgyhogy átmentünk a Samékhez játszani, pulykát enni és koncertet adni. Nagyon jó volt!

Már elég régen voltunk náluk, mert mostanában valahogy mindig ők jöttek hozzánk, de azért még emlékeztünk a Borival az összes játékra, és nem kellett sok idő az érkezés után ahhoz, hogy a kedvenc szaladgálós kígyú húzó-vonó játékunkat kezdjük el játszani.
Sokáig azért nem szaladgáltunk, mert hamarosan kezdődött a vacsora.

Nagyon sok finomság volt az asztalon: töltött alma, teriyaki tészta, lilakáposzta, krumplipüré, sült krumpli, töltött savanyú paprika, saláta, na és persze a pulyka. A legtöbb dolgot meg is kóstoltam, nagyon finomak voltak.
Mikor készen voltunk az evéssel, újra lehetett játszani a desszertig, amiből nem is egy volt, hanem három: almás pite (ezt mi csináltuk a Papával), gyümölcslepény és málnatorta. Hú, de fincsi volt minden! Plusz még a Mama teájából is kaptam, ami különösen ízlett.

Desszertet végül is kétszer ettünk, először a koncert előtt, aztán utána. A Saméknek ugyanis van egy szuper igazi zongorájuk, és mivel a múltkori koncerten a Sam még nem játszhatott (ő még csak most kezdett el zongorázni tanulni), ezért úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy házi koncertet, hogy ő is előadhassa a tudományát. Nagyon jó volt, mert mind a ketten jó sok dalt játszhattunk el, és mindenkit jól meg is tapsolt a közönség. Még a Bori is fellépett, ő énekelt és zongorán kísérte magát hozzá.

Szóval, nagyon jó kis Thanksgiving volt!

Felnőtt cucc

Hétfőn jöttek és kicserélték a kazánt. Kisebb, energiatakarékosabb és új, úgyhogy reméljük, spórolunk rajta majd jó sokat (szerencsére Obama is támogatja).
Jött közben egy szigetelő szakember is, aki második véleményt mondott a felső szinten hiányzó(nak tűnő) szigetelésről. Az érdekesség ebben az, hogy az első ajánlat olyan 1300 dollár körül volt és mindent beszigetelt volna habbal, ez a mostani pedig azt ajánlotta, hogy csináljunk meg pár dolgot sk., mert úgy sokkal jobban kijövünk (Bencének már van terve, hogy hogy kéne), és akkor ugyanott leszünk. Hmm.

Voltam még ezen kívül fogtisztításon is hétfőn, ami ugye szintén egyedüli program, és most kivételesen nem kell semmit csinálni a közeljövőben (persze szülés után vár még rám elvileg három korona, de azt még majd meglátjuk).

Kedden délután "infant CPR" oktatáson voltam Lana-val, újra megtanulni, hogy mit tegyen az ember, ha a baba nem lélegzik, vagy fullad valami idegen tárgytól a légcsőben. Egy nagyon realisztikus oktató videót kellett megnézni plusz műbabákon gyakorolni. Mind a ketten kicsit sokkolva jöttünk ki a teremből (rossz belegondolni is, hogy ilyen előfordulhat), de persze nagyon fontos, hogy tudja az ember ezeket a dolgokat. El kéne menni a nagy gyerek+felnőtt előadásra is, mert ez csak 1 éves korig szólt.
Az okítás után jót dumáltunk egy klassz vacsora közben, majd beültünk a Coco Chanel filmre, ami mindkettőnknek nagyon tetszett.

Ma délelőtt végre rászántam magam, hogy kihívjam az egérirtókat, úgyhogy péntekig kaptak ultimátumot az egerek, aki addig nem távozik, annak annyi. Reméljük.

Magamnak hosszútávú karácsonyi ajándékként szereztem egy takarító-szolgálatot, akik hamarosan átveszik az egyre nehezebben megvalósítható ház-fenntartást tőlem egy időre. Már nagyon várom, hogy jöjjenek!

Az autó csere biznisz is beindult: múlt hét végén megnéztük a Honda Odyssey legújabb változatát, nagyon tetszik. Ma délután pedig a Toyota Siannára kerül sor, így el tudjuk dönteni, hogy melyik lenne a jobb és elkezdünk jó állapotban lévő 2-3 éveseket nézegetni. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a Sonatatól meg kell válnunk, de sokkal jobb lesz egy minivan minden szempontból.

Első koncertem

Képzeljétek, ma volt az első igazi koncert, amin zongoráztam és nagyon ügyes voltam!
A Mama azt mondta, hogy szerinte én voltam a legfiatalabb zongorista és hogy nagyon jól sikerült a zongorázásom, és hogy ő nagyon izgult.

Ott volt a Hikari is, és mikor készen voltam és mindenki megtapsolt, akkor adtam neki virágot, hogy megköszönjem, hogy tanít engem zongorázni.
Meg ott voltak a Sam-ék is, eljöttek külön azért, hogy engem meghallgassanak és nagyon tetszett nekik is, ahogy zongoráztam.

És úgy volt, hogy én voltam az ötödik a sorban, és amikor az előttem lévő kisfiú abbahagyta a gitározást és visszament a helyére, akkor jöttem én. Kimentem a zongorához és már kezdtem is a koncertet.
A végén pedig nem felejtettem el meghajolni!

Utána még meghallgattuk, ahogy a többiek is előadtak mindenféle szép dalokat, aztán, mikor már elég volt, akkor kicsit sétáltunk a mallban (megnéztük a világ legnagyobb gingerbread man-jét, amit most állítottak fel ott), aztán meg elmentünk a könyvtárba új könyvekért.
És ez után jött a legjobb: elmentünk a fagyizóba, és kaptam klassz kék fagyit gumimacikkal a tetején. Megünnepeltük, hogy milyen ügyes voltam!

Utolsó balettóra

Most megmutatom nektek a képeket, amiket a Mama csinált ma az utolsó balettórán rólam. Egy ideig most nem megyünk, aztán lehet, hogy majd megint. Mert én nagyon szeretek ám menni!

Itt éppen nagyot harapok a talpi-szendvicsemből (PB&J).
Kaptunk csörgőt, a Mama rátette a bokámra és úgy tánciztunk.
Lábemelés eeeeegy-kettő.
A végén pedig egy nagy hug-ot adtam a Ms. Gretchennek.

Kis színesek

Bori egyik nap kieszelt egy jó viccet. Legalábbis mi iszonyú jól szórakoztunk rajta, mikor Bence felment átvinni Barnust az ágyába, és kit talált nagy elégedetten hortyogni a piros ágyban? Naná, hogy Borit.
Elbúcsúzás után szépen átmászott az üres Barnus-ágyba és ott aludt el.
Reggel már nem emlékezett rá, hogy hogy is volt ez, de mikor felemlegettük neki a történetet, akkor nagyon örült, hogy ő ezt milyen jól kitalálta.

Mikor Samuel átjön, akkor legjobban fent rohangálósat szeretnek játszani. De azért néha rá lehet venni őket egy kis nyugodt olvasgatásra is. Akkor ilyen cukik.
Barnus legújabb találmánya, hogy mindig rám szól, ha éppen nem mosolygós arcot vágok: "Mama, ne legyél mérges! Csinálj happy face-et!".

Ma megint parent helpeltünk az oviban, Bori teljes jogú ovisként csinált mindent végig a gyerekekkel. Talán csak 1-2-szer jött oda hozzám, na, meg, mikor versolvasás volt és ő csendben hallgatás helyett hangoskodott, akkor nekem kellett csitítgatni őkelmét.
A gyerekek egyébként kőlevestk főztek (tényleg volt benne kó, mint "secret ingredient", ez mindenkinek nagyon tetszett), nagyon finom lett, azt ették a tízórai egyik részeként. Borinak nem ízlett annyira, Barnus és Tiago viszont nagyon odavolt érte. Bori így előbb végzett, de addig nem mozdult az asztal mellől, míg Tiago is el nem készült, megvárta a barátját. Később Tiago mamája arról számolt be, hogy Tiago is azt mondta, hogy nagyon jól érezte ma magát Borival az oviban.

Twikle twikle, Bóbita

Rájöttem, hogy októberi képek még nem is kerültek fel a Picasa-ra, úgyhogy most gyorsan pótoltam a hiányt.

Plusz itt egy ma délelőtti Bori-éneklős videó ráadásnak.

Big sister

Képzeljétek, én hamarosan egy big sister leszek! Mert amikor megszületik majd a Blanka baba, akkor én leszek a nagy testvére, és még a Barnus is.
Ezt már gondoltam régebben is, de most már teljesen jól tudom, mert vasárnap délután elmentünk mind a négyen a kórházba, megnézni, hogy hol fog születni a Blanka és akkor mondták. Még egy matricát is kaptam a ruhámra, amire rá volt írna, hogy "big sister", és annak iszonyúan örültem.
A nénit, aki körbevezetett minket úgy hívták, hogy Julie, és nagyon aranyos volt, mindent elmagyarázott, hogy mi hogy lesz.

A Mama egy szép, nagy tágas szobában lesz, és ott fog születni a Blanka baba. Mi akkor nem leszünk ott a Barnussal, hanem a nagyi fog vigyázni ránk (de az is lehet, hogy az oviban leszünk éppen, még nem lehet tudni). Aztán, mikor már kibújt a Blanka baba, akkor odamegyünk megnézni. És a Mamának lesz egy szuper ágya, ami fel-le tud liftezni, a Blankának meg egy kerekes ágya, és ott fog aludni.
És mikor odaérünk, akkor először is kezet kell majd mosni, ezt el is gyakoroltuk, és szappannal kell, és a szappan adagoló akkor ad szappant, ha azt mondjuk neki, hogy "please"! Aztán, amikor kész a kézmosás, akkor leülhetünk majd a hintaszékbe és megnézhetjük a babát, sőt, ügyesen meg is foghatjuk. Ezt is kipróbáltuk, mert volt ott egy játékbaba, és azzal. Nagyon jó volt, meg kicsit nehéz.
A babának lesz pelusa és sapija is, meg kis pólója, és mindenféle karszalagok lesznek rajta, hogy nehogy elvesszen.
Hát, ez mind nagyon jó lesz, én már alig várom!

Egyébként a hétvégén még voltunk az Emerson szülinapi partyján is, és az egy nagyon különleges space-party volt! Mindenféle űrhajós játékot lehetett játszani, a legnagyobb siker a "moon jump" volt, amit úgy kellett csinálni, hogy a kanapéról ráugrottuk páros lábbal egy csomó párnára. Ezt szinte egyáltalán nem lehetett megunni, annyira jó volt.

És még az is jó volt a hétvégén, hogy vasárnap este, a kórház-látogatás után eljött hozzánk játszani a Selena! Iszonyú jót bújócskáztunk vele, aztán ő adott nekünk vacsorát, ő fürdetett meg, és a lefekvéskor is ő volt velünk. Nekem nagyon tetszett, hogy ő olvasott mesét, és nyitva hagyta nekem kicsit a szoba ajtót, hogy ne legyen túl sötét. Így aztán, mikor hallottam a másik szobából, hogy a Barnus nem tud elaludni a Mama nélkül és sírdogál kicsit, akkor átmentem hozzájuk és mondtam, hogy "sssssss", mert ilyen hangzavarban nem lehet aludni. Ez hatott, és akkor már mind mentünk aludni tényleg.

Egér és csőtörés update

Egér fronton egy ideig nagy reményeink voltak, ugyanis a 30 dollárért beszerzett konnektorba dugható áram-átmágnesező kütyü hatásosnak tűnt (elvileg ez a mágnesesség átalakítás rossz hatással van az egerekre). Pár napig nem találtunk delikvenst a sufniban, amit jó jelnek tekintettünk.
De ma reggel újra volt egér-fogás, úgyhogy lelombozódtunk, és újra törhetjük a fejünket, hogy mi lenne a jó megoldás. Talán tényleg kéne egy igazi macsek?

A csőtörés ügyben viszont jó hír, hogy ma kijött egy fickó csőbe dugható kamerával feltérképezni a helyzetet. Végignéztük a szennyvízcsövet egészen a fő csatorna csatlakozásig (igen, nekem is ott kellett lenni). Hát, nem volt egy szuper-guszta élmény (bár a cső legtöbb részén üres, hála az égnek), viszont az kiderült, hogy igazi nagy repedés nem látszik!!! Juhé!
Ez azt jelenti, hogy nem kell betont bontani és csövet cserélni.
A múltkori dugulást nagy valószínűséggel egy pár betörő fagyökér okozhatta, egy helyen jól láthatóan elfoglalják majdnem az egész cső 3/4-ét. Erre szerencsére van könnyű megoldás, hamarosan azt is megtudjuk, hogy pontosan mennyibe kerül ez. A videós fickó nagyon korrektül átnézett mindent, meg volt elégedve a csövek állapotával és javasolta, hogy évente egyszer csináltassunk karbantartó tiszítást, ami megelőzehti az ilyen nagyobb problémákat. Sőt, még a múltkori dugulás eredményeként nem lefolyó pince lefolyót is kitisztította a mosógépek mellett.
Hát, éljen!

Kifogyhatatlan energia

Szerdán nagyon jó volt, mert délután átjött a Sam játszani hozzánk, és akkorát monstereztünk hármasban, hogy csak na. Ilyenkor mindig a Bori a monster, és azt csináljuk, hogy felmegyünk a felső szintre és sikítva rohangálunk egymás elől, meg azt kiabáljuk, hogy "the monster is coming!" (a Bori is). És a Bori legtöbbször elbújik a closetbe, mi meg utána megyünk és akkor megint sikítunk. Ezt nagyon sokáig lehet csinálni, és szinte egyáltalán nem lehet megunni.

Csütörtökön is nagyon jó volt, mert akkor meg nem volt ovi, és a Mama direkt ezért áthívott sok-sok gyereket hozzánk játszani. Először a Tiago jött meg, és akkor már lehetett is kezdeni a mókát, aztán érkeztek a többiek: Lilly, Marci, Dani és Gabi, Corvin és a kistesója, meg még a Sebastian is, aki eddig még nem volt nálunk, de most eljött a Mamájával.
Egy ideig bent játszottunk, de aztán felmelegedett az idő, úgyhogy kimehettünk a kertbe, és az nagyon jó volt rohangálási szempontból.
A csúszdán is klasszul le lehetett csúszni mindenféle módon, és egyáltalán nem volt érdekes, hogy egyszerre elvileg csak egy gyereknek szabad lecsúszni. A Mama szerint: "jobb ha oda se nézek", és "szerencsére végül is senki sem sérült meg".
A Bori végig velünk csinált mindent, de ő azért egy kicsit elfáradt úgy ebéd utánra, és mikor mindenki elment, végül el is aludt egy picit.
Délután azért még elmentünk usziba (nagyon jó volt), meg utána bevásárolni a potluck dinnerhez is.

És ma is nagyon jó volt, mert ma sem volt ovi, pontosabban csak egy icipicit volt, és mind mentünk, mert a Mama és a Papa beszélgettek Carlával és Beckyvel (parent-teacher conference), mi meg addig játszottunk a Borival.
Utána meg elmehettem a Bori balettórájára a Ms. Gretchenhez és ennek mindenki nagyon örült. Nagyon klassz volt újra "up-down-all around"-ot játszani, meg zeneszerszámokkal táncolni.
A délutánt ezután megint csak nem láblógázással töltöttük, hanem felmentünk a Community Centerbe és ott volt az ovis Potluck Dinner, amire a Mama megint beszervezett egy ugrálóvárat. Úgyhogy kis evési szünettel megszakítva egész este ott ugráltunk a Borival, amikor meg meguntuk az ugrálást, akkor fel-alá és körbe-körbe szaladgáltunk a bejáratnál lévő rámpán.
Iszonyú szuper volt!

Meg kell mondjam, a végére egy kicsit elfáradtam, de azért, mikor lefekvéskor meghallottam, hogy holnap az Emerson szülinapi bulijára vagyunk hivatalosak, vasárnap este pedig jön a Selena játszani velünk, hát majd kiugrottam a bőrömből örömömben!

Amikor alszik

Hivatalosan kijelenthetem, hogy a délutáni alvás szituáció felett semmilyen kontrollal nem rendelkezem. Azaz, Bori akkor alszik, amikor akar, és ha nem akar, akkor a fejem tetejére is állhatok, nem fog.
Ennek következményei ismertek: ha alszik, minden rendben, ha nem alszik, a délután közepétől lefekvésig tartó időszak teljesen elviselhetetlen.
Ez van.

A fentiek megerősítésére Bori ma minden külső behatás nélkül, egyszerűen az ágyában fekve, könyvolvasgatás közben puff, elaludt. Így. Majdnem három órát durmolt, és mikor ébredés után lejött hozzánk olyan vidáman és energiával telítve köszöntött bennünket (Lana és Sam itt voltak játszani), hogy alig győztünk ámuldozni.
De jó volt ilyennek látni!

Bori mondások

A lila az "lilás", a sima (úgymint pl. nem áfonyás palacsinta, hanem sima) az "simás".
Van aztán a Vackor, aki "Mackor" (merthogy, gondolom mackó is egyben), és találós kérdésnek sem rossz, hogy mi lehet vajon az a "cicabogár"?

A saját kifejezések gyártásán kívül Bori abszolút fejlett szava járása és beszédmódja is lenyűgöző, de nem vagyunk meglepődve rajta, hogy ilyeneket mond, mert folyamatosan beszél, gyakorol.
Tegnap éjszaka például egyszer csak megjelent az ágyam mellett és előadta, hogy:
- Hol van az alszi? Nincs meg az alszim. Az alszi nélkül nem tudok aludni.
Nem nagyon lehetett emellett az érvelés mellett mást tenni hajnali 3-kor, mint nekiállni megkeresni az alszit.

Az is cuki, mikor már fáradtan fekszik az ágyában, és úgy kéri kis manóhangján, hogy:
- Akarsz idefeküdni mellém?

Reggelente, mikor visszük a Barnust az oviba, általában megkérdezi:
- Én hova megyek?
Szereti tudni, hogy mi az aznapi program.

Olyan is volt, hogy a Papa vitte a balettórára, és indulás előtt somolyogva megkérdezte:
- Akkor a Mama megy a dolgozóba?
Tudta, hogy most vicceset mondott, mert a Mama nem megy a dolgozóba és nagyot nevetett a poénon.

Ma délután meg, mikor Papának mesélte, hogy hogy volt az, hogy ő végül is aludt, akkor azt mondta:
- Végülis nem voltam fáradt, de aztán jött a Mama és odafekdüt mellém és akkor végülis elaludtam.

Angolul persze mindent megért, akárki beszél hozzá, és már nagyon sok mindent mond is (mikor pl. Selena jön vigyázni rájuk, akkor utána mindig megugrik az angolsága), pl., mikor valamit nem ért, akkor szokta mondani, hogy "what happened here?". Egy időben meg minden mondatát azzal kezdte, hogy "look". Az, hogy "upside-down" jó sokáig a kedvenc kifejezései közé tartozott, mindig jól szórakozott rajta, ha valakitől hallotta.

Indián nyár!

Ma délután egy szál pólóban szaladgáltam odakint, míg a többiek az utolsó lehullott falevelek összegyűjtésével voltak elfoglalva. Olyan meleg volt!

Úgyhogy délelőtt el is mentünk kirándulni a Kegonsa tóhoz, ahol ráadásul van egy szuper játszótér is. Szóval, játszottunk ott, meg a domboldalon (legurulósat), aztán körülnéztünk a mocsaras részen (nem estünk bele), és sétáltunk is egy darabon a tó melletti ösvényen. Ott főleg a botocskák gyűjtése volt nagyon érdekes, na, meg az, amikor beledughattuk a kezünket a vízbe, hogy megvizsgáljuk, milyen hideg (nagyon).

Szombaton is sokat voltunk kint, mert először az ovihoz mentünk takarítani, és amíg a Mama meg a Papa bent ügyködtek, addig mi kiültünk a kis elkerített udvarra eszegetni és játszani. Míg várni kellett a végén, hogy a Mama befejezze a konyha-pakolászást, addig meg a játszótéren hintáztunk és lógaszkodtunk.
Délután meg itthon voltunk, segítettünk a Mamának befejezni a kerti munkákat, meg motoroztunk is a közeli utcákban.

Szóval, nagyon szuper, kellemes, meleg hétvégénk volt. Ez onnan is látszik különben, hogy újra a porch-on ebédeltünk kétszer is, ahol a besütő napocskától majdhogynem túl meleg is volt már!

Mindennapi egerünk

Le kell szögeznem, hogy én szeretem az egereket. Olyan cukik, picik és szőrösek, semmi bajom velük, úgy általában.
De.

Amikor megrágják a rizses zacsit, vagy a mazsolát a sufniban (ez a kis tároló egység neve, ami a pincébe levezető lépcső falában van kialakítva), akkor sajnos félre kell tennem egérszerető hozzáállásomat, és nagy mérgemben egérfogó vételére kell adnom a fejem.
Először amolyan "humánus" egérfogót vettünk, amiben élve marad az egér, de komolyan átgondolva ez nem is olyan jó megoldás, mert ugyan mit csinálunk az élő egérrel miután megfogtuk.
Szóval, hamar rájöttünk, hogy igazi, egérölőset kell bevetni, bármennyire is gusztustalan és sajnálatra méltó az eredmény, amit produkál. Mióta ezt tesszük, minden nap van egy döglött egerünk. Jajj.

Mivel több mint egy egér jelenlétére van bizonyítékunk, el kell gondolkodni azon, hogy vajon valaha is megszabadulunk-e tőlük, avagy ezentúl minden nap kidobunk majd a szemét egy-két rágcsáló-maradványt.

Így nézünk ki Blankával

A 27. hétben járunk (elkezdődött a 7. hónap, azaz az utolsó trimeszter).

Ma délelőtt voltunk egy újabb ultrahangos vizsgálaton, ahol mindent rendben találtak. A múltkori fényesség a pocakban most nem volt jelen, de azért megdícsértek, hogy nagyon jól ultrahangozható vagyok (hiába, a harmadik gyerekre belejöttem :)) és minden nagyon jól látszik. Állítólag nem ehhez vannak szokva.

Szóval, rendben vagyunk, Blanka baba már majdnem egy kiló és az egyéb növekedési értékekkel meg a szervek állapotával is elégedettek voltak. Valószínűleg nem is lesz több ilyen vizsgálat már.

Nagyon jópofa volt, ahogy Blanka mozgolódását belülről is éreztem, és aztán icipicivel később a képernyőn is látszott, hogy odébbfordult. Fejjel lefelé van egyébként.

A vizsgálat majdnem egy órát tartott, jó alaposan megnéztek mindent, plusz bejött egy rezidens-tanuló is, akinek a szonográfus fickó (ugyanaz, aki múltkor volt) sokat magyarázott, hogy mit hogyan kell csinálni. Ez nagyon tanulságos volt.
Bori is jött velünk és az elején kicsit megilletődötten figyelt, aztán nagy pakolászásba kezdett, úgyhogy Bencének elég nehéz volt Blankára koncentrálni. De azért a lényeget látta és Bori is elégedett volt.

Adtak képet is, már elég husis az arcija:
Meg mutatok pocakosat, hogy lássátok, kívülről is növünk (a múltkor meg is kérdezték tőlem, hogy már mindenórás vagyok-e).

Sok trick-or-treat és úszi-bemutató

Végre elérkezett az igazi Halloween! Mehettünk trick-or-treat-elni!
Először is otthon elpróbáltuk, hogy hogy kell, aztán kora délután az első kör a mall-ban volt a Sam-ékkel. Ez nagyon vicces volt, mert az üzletekbe lehetett bemenni cukrot és csokit szerezni.Nem kellett sok idő és máris jól megtöltöttük a kosárkáinkat finomságokkal.

Délután kicsit pihentünk, hogy legyen energiánk az esti nagy menetre. Hamarosan megjöttek a Micah-ék és egy kis játék meg vacsora után már indultunk is.
Míg játszottunk meg ettünk sokan jöttek hozzánk becsengetni treat-ekért, és ennek iszonyúan örültünk, mindig nagyon vártuk, hogy mikor jönnek már még, hogy adhassunk fruit snacket és nyalókát mi is a többieknek.

Először az utcában sétáltunk (pontosabban mi négyen inkább szaladtunk) házról házra, becsöngettünk mindenhová, ahol ki volt világítva. Jó sok gyerek volt, és nagyon sok finomságot szereztünk, néhány helyen meg csak úgy kint hagyták a tálat, hogy mindenki szolgálja ki magát, mert ők is trick-or-treat-elni mentek.
Mikor itt végeztünk, átkocsikáztunk a University Houseshoz, és ott is körbejártunk.
Itt is jó volt a felhozatal, úgyhogy a végére tele is lett a kosárka és jól elfáradtunk. Elbúcsúztunk Micah-éktól és hazajöttünk leltárt készíteni a finomságokból. Na, meg kóstolgattunk is egy picikét közben.

Vasárnap reggel én elméláztam azon, hogy milyen jó lenne, ha nem csak egyszer lenne egy évben Halloween, mehetnénk többször is cukrot gyűjteni, mert az olyan jó!
De azért a mai program is érdekes volt: délre elmentünk az usziba, a swim olympics-re.
Ez egy amolyan úszás-bemutató/verseny (aki már jól tud egyedül úszni), és mi is beneveztünk.
Először a Bori mehetett és nagyon ügyesen uszizott egy teljesen ismeretlen tanábácsival. Bemutatta a lábtempóját, meg hogy tud a hátán lebegni és még buborékokat is fújt. Nagy tapsot kapott. Aztán várni kellett míg mások kerültek sorra, ami elég nehéz volt, mert már nagyon menni akartam.
Végre jött a Jellyfish csoport, és a második körben mehettem én! Egy aranyos tanárnéni kísért engem, úsztam gyors kartempóval hátrafordulásos szünetekkel, háton kartempóval és mellúszásban is. Én is nagy tapsot kaptam és iszonyú büszke voltam magamra!
Egy klassz narancssárga emlékszalagot kaptam a végén (a Bori is kapott, az övé citromsárga), és az van ráírva, hogy "I'm a winner in the water!'. Nagyon örültem neki.

Hogy megünnepeljük az ügyességünket, ebédelni a mongol barbeque helyre mentünk, ahol régebben cápahúst is lehetett kapni. Ma nem volt cápa, de azért jó sok finomságot ettünk így is, és a végén még vaníliafagyit is kaptam, csokiüntettel! Hát, nagyon jó volt!

Itthon a pihenés alatt az ablakból figyeltem, ahogy a Mama és a Papa összegereblyézték a hátsó kertben a leveleket és kivitték előre, meg a Papa még a füvet is lenyírta. Úgyhogy most szép rend van ott is.
Este még játszottunk sok-sok társasjátékot, aztán jó fáradtan mentünk aludni, mert ez egy szuper hosszú-hétvége volt.