A csoda

Ma délután csoda történt velem.

Fél 3-ra Dunaharasztiba kellett mennem a csontkovácsomhoz (mert már nekem ilyenem is van, nagyon jól megszereli a hátamat), és odafelé láttam, hogy az M0-n befelé hatalmas dugó van: majdnem végig álltak az autók szembe, amerre mentem.
Na, gondoltam, akkor fél óra múlva is állni fog a sor, visszafelé máshogy kéne menni. Mivel nem vagyok ismerős errefelé, felhívtam Anyukámat (alias Breszi nagyi), hogy most mit tegyek. A telefonban először viszont Bori hangját hallottam meg, aki kétségbeesetten üvöltött éppen utánam. Túl hamar ébredt a délutáni szunyából, és még nem voltam ott neki. Anya el is mondta, hogy Soroksár felé kéne akkor menni, az 51-esen, akkor el tudom kerülni a nullást.

A síró babácskám hangja eléggé felkavart, na meg aki ismer, tudja, hogy a tájékozódó képességem mínusz 3, de mindezek ellenére, valami nagyon furcsa módon kb. 20 perc alatt otthon voltam úgy, hogy közben mégis a nulláson jutottam el Csepelre, plusz az autóútról lefordulva valami számomra teljesen ismerelten útra kerültem, és tényleg csak az orrom által vezérelve, de eljutottam a Mária királnyé útjára. Fogalmam sincs, hogyan...
Hatalmas mázlimra, mikor kiderült, hogy nem sikerült az 51-esen maradnom (utóbb kiderült, hogy Szeged felé kellett volna menni ehhez) már a nulláson voltam, de éppen az én lehajtómig lehetett rendes tempóban menni, utána állt már csak a sor. És aztán a víztorony egész jó irányzékot adott ahhoz, hogy merre menjek, majd érzésre pont a Völgy utcába ütköztem, ahonnan már tudtam az utat.

Hát, ennek a hatalmas mázlinak (vagy isteni vezérlésnek) köszönhetően Bori ma délután csak fél órát ordított, hogy a Mamáját akarja. Mikor kézbe vettem azonnal abbahagyta, és aztán hamarosan már vidáman mosolygott mindenkire.

A gyerekek egyébként reggelre jobban lettek. Barnus eszegetett is nap közben, nem volt hasmenése, se hányás, de még mindig nem igazán önmaga (nincs jó kedve, fáradt, sokat fekszik, nyűgös, nem hajlandó menni, nem mosolyog), ami engem nagyon aggaszt. Bori lázát mintha elfújták volna, reggelre nyoma sem volt.

A mai programot azért pihenősre vettük: beHÉVeztünk a Boráros térre és a Dunaparti játszótéren voltak Barnus és Nagyi, míg mi Borival játékboltokat jártunk Barnusnak magyar témájú játékokat gyűjteni.
Délután meg a jó időre tekintettel fagyizni mentünk (a harmadik cukrászdában találtunk is fagyit), ennek nagy sikere volt Barnusnál, aki szépen benyammogott egy gombóc puncsfagyit. Bori is kapott tölcsért, nagyon örült neki.
Estére aztán jó fáradt lett mindenki, a közös fürdés után gyors elalvás következett.

Ma estére kiderült., hogy

...szegény Barnus (és lehet, hogy Borcsa is) összeszedett valami vírust, és beteg. Egész nap (sőt, már igazából tegnap délutántól) panaszkodott, hogy fáradt, elesett volt, és még a Vasúttörténeti parkot sem élvezte, pedig az egy vonat-kedvelő kisfiúnak (amilyen ő) igazi paradicsom lehetne. Kérdezgettük, hogy fáj-e valamilye, mondta, hogy igen, de nem tudta megmondani, hogy mi. Szóval, általános rosszérzése volt, amit nem igazán tudtunk mire vélni.

Kicsit vidult csak fel, mikor vattacukrot kapott, aztán evett jó sok kürtős kalácsot, és a kisvonatozás azért eléggé tetszett neki. Bár utóbbira a végén azt mondta, hogy nem volt jó, mert túl pici volt. Minden esetre azért kétszer ment vele, másodszorra már egyedül!

Hazafelé elaludt a kocsiban, aztán, mikor hazaértünk már csak bújni volt kedve, meg feküdni. Bori is akkor lett nagyon nyűgös, bújós, bár ő is aludt az úton. Neki láza is lett, kapott rá kúpot. Doktor Lucus megnézte őket, banánevést javasolt a hasmenés okozta kálium-hiány pótlására, és megállapította, hogy Borcsának valószínűleg nem a füle lehet a ludas. Bori aztán el is ment aludni még fürdés előtt (elég ijesztő volt, mert egy ideig csak nyitott szemmel feküdt az ágyban teljesen nyugodtan, nem is akartam otthagyni, de aztán elaludt). Barnus kicsit magához tért a Cica nagyi, Luca, Lili látogatás alatt, de aztán vacsorát nem kért, úgyhogy mentünk együtt fürdeni. Fürdés után viszont éhes lett, de aztán a fél virsli hamar vissza is jött. Szerencsére most nem viselte rosszul a hányást, és mikor már az ágyban feküdtünk, akkor a hogy vagy? kérdésemre tárgyilagosan megmondta: "Még kicsit fáj a pocim, de már nem kell hányni."

Most alszanak, remélem, mindenki jobban lesz reggelre!

Fáradunk

A sok kellemes élmény, jól eső találkozás és beszélgetés hatására mostanra kezdünk kicsit kifáradni.

Barnuson azt látom, hogy az új arcok (még ha találkozott is már az illetővel régen, valószínűleg kevés emberre emlékszik a régmúltból) kicsit zavarba hozzák, sokszor nem tud mit kezdeni a hirtelen jött, felé irányuló sok figyelemmel, szeretetteljes törődéssel, érdeklődéssel. Nem csoda, hogy sokszor furcsán, nem a megszokott Barnus-módon viselkedik, ráadásul fáradt is a folyamatos pörgéstől.
Persze ezt nehéz megmagyarázni azoknak, akik csak most látják, a megszokott közegében nem, de nem is magyarázkodom inkább. Sokszor a rokonok, látogatók nem is tudják igazán, hogyan viszonyuljanak hozzá, miket kérdezzenek tőle, hogyan játszanak együtt.
Ma ráadásul nem is érezte jól magát, picit hasmenéses volt délelőtt, ami talán kifárasztotta, nem nagyon akart szaladgálni, motorozni. Délutánra jobban lett, este már evett rendesen, így remélhetőleg ezen már túl vagyunk.

Bori meg bizonyos mennyiség után besokall az újdonságokból, plusz továbbra is tart nála a "csakaMamátaakrom, senkimásnevegyenkézbe, megijedekazidegenektől" korszak, ami szintén kicsit rosszul veszi ki magát az ismerkedésnél. De azért ma például elvolt picit a Dédimamájával és apukám testvérének feleségével. A kedvence továbbra is Miki, a bátyám, az ő kezében eddig még sose sírt. Sőt, még a motorjára is felült!
Délután itt voltak Andi bartánőm és fia Dávid. A gyerekek a kertben jót játszottak, aztán odabent már elég fáradtak lettek a B betűsök, így akkor inkább már csak külön ment a szórakozás. Bori a végén azért még bemutatta a Jolly Jumperes tudományát, ami nagy sikert aratott.

Holnap családi napot tartunk négyesben, aztán sajnos el kell búcsúznunk egy időre Bencétől, aki visszamegy Torontóba. Az elkövetkező napokban pedig majd jobban próbálok figyelni arra, hogy minden napra elviselhető mennyiségű újdonság/program jusson.

Hintáztam Nonóéknál

Mostanában folyton jövünk-megyünk, és annyi minden érdekes történik! Ez nagyon tetszik nekem. Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy a Mama néha megpróbál el-eltűnni a szemem elől! Meg is tanultam mászni nemrég, hogy gyorsan utána tudjak spurizni, amikor látom, hogy elindul valamerre, de még nem vagyok elég gyors, úgyhogy inkább kénytelen vagyok a hangommal visszahívni őt. Plusz ráteszek még egy kis drámai hatást is, a könnyeimmel és a szomorú arckifejezésemmel, hogy végre megértse, neki mellettem van a helye, sőt, legjobb, ha folyton a karjaiban tart, mert nekem arra van szükségem.

Ma amúgy csak reggel volt, hogy egy kicsit Mama nélkül kellett lennem, akkor sírtam is sokat, de különben egész nap láttam mindig, hogy hol van.

Délelőtt autóztunk egyet hármasban a Mamával és a Barnussal (ami közben én aludtam is kicsit), és mikor odaértünk, kiderült, hogy a Mama barátnőjét, a Katát látogattuk meg, akinek van egy nagyon aranyos kislánya, Nonó. Vele lehetett játszani szuper jót a lakásukban, sőt, még hintázni is lehetett úgy, hogy a Barnus és a Nonó együtt löktek engem!
A látogatás után aztán hazaautóztunk (én fáradt voltam, úgyhogy akkor is aludtam), és itthon ébredés után megint kaptam a kedvenc finom grízgombócleves-pürémből. Jó sokat meg is ettem belőle, utána meg újra mentem aludni.

Ébredés után még ki lehetett menni az udvarra játszani, ahol én nagyon szeretek lenni. De nem a párnákon, amit a Mama kitesz nekem, hogy arra üljek, mert szerintem sokkal jobb a földön ülni. És a gallyak-füvek szájbavételéről is eltér a véleményünk a Mamával, de eddig még mindig ő győzött, vagy csak igazán picit tudtam megízlelni, hogy milyen íze van egy-egy érdekesebb dolognak, amit a földön találok.

Este aztán együtt fürödtünk a hatalmas nagy kádban a Mamával és a Barnussal, aztán mentünk aludni gyorsan, mert nagyon fáradtak voltunk mind.

Furcsaságok

Ma délelőtt volt először, hogy Bori szülői jelenlét nélkül is vidáman eljátszogatott Nagyival és Barnussal egy fél órácskát. Ez nagyon könnyebbség, mert a Budapestre érkezésünk óta szinte folyamatosan rajtam (vagy Bencén) lógott, ami nem túl pihentető.
Így a mai nap míg a gyerekek aludtak/"pihentek", elszöktem kicsit vásárolgatni nekik a Dédi nevében.

Nagy szabadságomban tudatosul bennem pár dolog, amik Kanadából majd' másfél és után hazalátogatva furcsának tűnik:
- Kicsit furcsák az új épületek, és főleg az, hogy milyen hirtelen kinőttek a földből. Egyben nagyon jó látni, hogy a kilencedik kerület (és egész Budapest) milyen szépen fejlődik. A régi, romos házak helyébe újak, modernek kerülnek, és az utakat is szélesítették, a közlekedési viszonyok javulnak. Csomó új bevásárlóközpont/nagyáruház is megtelepedett mindenfelé, nekem ez is tetszik, bár tudom, ezzel nem mindeki van így.
- Nagyon furcsa újra szembesülni az itteni emberek vezetési stílusának durvaságával, agresszivitásával. Többször ledudáltak, rámkiabáltak már az elmúlt napokban a mögöttem haladó autósok, holott igazából csak a sebességhatárt tartottam, esetleg megpróbáltam zöld lámpánál balra kanyarodni (belátom, hogy ezzel feltartottam a sort). A régi vezetési rutinjaimra (amik azért elég hamar előjönnek) rácsodálkozom, ezek olyanok, mintha nem is az enyémek lennének.
- Elég furcsa érzés az, hogy a fiatal pénztárosok, eladók hirtelen magázni kezdtek, "Jó napot!"-tal köszönnek. Úgy emlékszem, hogy ez régebben nem volt így, mindig simán tegeződtek velem. Hmmm, öregszem.
- Az első napokban furcsa volt, hogy az emberek magyarul beszélnek az utcán, és mindenki érti, amit Barnusnak mondok, amikor kint vagyunk.
- Furcsa volt, hogy a padokon söröző embereket látni, és cigifüstöt is gyakrabban szívunk most, mint Kanadában. Ez a különbség pár nap alatt jelentőségét veszítette.
- Örömmel tapasztalom, hogy a boltokban vevő-központúbbak az eladók, nem volt fáradt és megviselt az alkalmazottak nagy többsége, sőt, néha még mosolyogtak is rám. De ez lehet, hogy leginkább Borinak szólt, aki ugye mindenhová jön velem.

Ma amúgy karanténban tratottuk Barnust, mivel nem tudtuk, hogy a tegnapi hányás csak egy elszigetelt eset, vagy valami vírust nyelt be, így nem találkoztunk ma gyerekekkel.
Szerencsére a hányás nem folytatódott, és az idő is klassz volt, így a nap legnagyobb részét vidám rohangálással töltöttük odakint. Bori is nagy kedvvel "legelészett" a napsütötte füvön, öröm volt nézni, hogy ennyire kedvét leli a természet tanulmányozásában!Délután Cica nagyi és Lili átjöttek látogatóba, és egészen vacsora utánig maradtak. Barnus nagyon kifáradt a hatalmas rohangában, így fürdés után kb. három perccel már aludt is. Borit se kellett különösebben altatni.

Eriknek csúszdás ágya van!

Ma annyira jó sok mindent csináltunk, hogy estére nagyon elfáradtam, plusz valamiért még hánytam is, mikor hazaérkeztünk. Szóval, kivagyok, mint a liba (a Mama szerint ezt így kell mondani), de megérte, mert nagyon jó kis nap volt!

Reggel már csak a Mama volt az ágyban, mikor odamentem hozzájuk, a Borcsa jó korán kelt, és már lent volt a Papával egy ideje. A Papa aztán hamarosan el is ment, de előtte még felöltöztünk, reggeliztünk, meg fogat is mostunk.
Délelőtt játszottunk az új halacskás játékommal, aztán segítettem bevásárolni a Nagyinak a Tesco-ban. Előtte felültem egy ringatózós pénzbedobós autóra és a bevásárlókocsi is különleges volt: alul én egy autóban ülhettem, amit a Nagyi tolt és felül pakolt bele.

Az ebéd után a Mama csontkovácshoz ment (az nem tudom mi, de állítólag neki jó volt), nekem meg a Nagyi mesélt, és aztán pihentem. Közben jó sokszor kijöttem, ami a Mama szerint nem túl szép dolog. Aztán vége lett a pihenésnek, és a Borcsa is felébredt, de nagyon sírt, mert a Mamát akarta. Én próbáltam jobb kedvre deríteni, picit sikerült is, meg főleg akkor hagyta abba, amikor a Buksit látta, mert ő nagyon érdekli.
De szerencsére hamar megjött a Mama és akkor már mindenkinek jó kedve lett.

Kiderült, hogy délután a Petiéket megyünk meglátogatni, és felülhetek a HÉV-re, meg a villamosra, amit már régen szerettem volna!

A Nagyi elvitt minket a HÉV-hez, segített felszállni, aztán már indultunk is. Nagyon tetszett az utazás! Jól lehetett látni a sok érdekességet az ablakból. A Boráros téren találkoztunk a Papával és a Petivel, és akkor együtt mentünk tovább. Hamarosan jött a 6-os villamos, olyan hosszú, sárga, és arra felszálltunk, és az is nagyon tetszett nekem. Aztán még egy másikra is átszálltunk, de azzal már csak kettőt mentünk, és ott is voltunk.

Az elején az Erik éppen eszegetett, úgyhogy én is kaptam egy csokipudingot, meg kekszit. Aztán megnézegettem a földgömbjüket, amit fel is lehet kapcsolni. Kicsit később fociztunk is, meg nyomkodtam egy telefont, és ugrálós labdáztam is.
A végén meg volt a legérdekesebb: az Erik csúszdás ágyát is kipróbáltuk! Nagyon tetszett! Csomót csúszdáztunk, még úgy is lementünk, hogy a Peti, az Erik meg én együtt csúsztunk le.

Sajnos ez után már hamar vége lett a mulatságnak, jönni kellett haza.
Én már a búcsúzáskor kicsit rosszul éreztem magam, aztán az autóban a Mama minden "Ne aludj el, Barnus!" kérlelése ellenére elaludtam.
De mikor hazaértünk felébredtem, és akkor jött a hányás. Ez elég rosszul esett, mert nagyon fáradt voltam, és már csak aludni akartam, ami a pizsibe öltözés után aztán hamarosan sikerült is.

Találkoztunk Dóriékkal, Áronnal és itt voltak a Mikiék is

A Mama már reggel mondta, hogy ma elmegyünk a Dóriékhoz és ott lesz a Márk, meg a kistesója a Máté, és velük fogunk játszani délután.
Mondjuk, végül majdnem nem mentünk el, mert a Mama szerint délelőtt elég csintalan voltam, és ezt ő nem szereti, és már elege volt belőle, úgyhogy mondta, hogy ha nem fogadok szót, akkor nem is megyünk. Én megpróbáltam jobban szót fogadni, de ez elég nehéz, mert itt annyi minden máshogy van, mint Torontóban, és sokszor a Nagypapi vagy a Nagyi vigyáz rám, és akkor nem tudom, hogy mi a helyzet, szóval nehéz. Azért aztán végül ebéd után mégiscsak beültünk a Nagyival négyesben az autóba és elindultunk.

Először vettünk pelust a Borinak, meg egyéb dolgokat, ami nagyon jó volt, mert a Borit beültettük a kocsiba én meg toltam. És én nem is borítottam le semmit a kocsival, csak a Mama, mikor a pelusokat nézegette.

Aztán a Nagyi busszal hazament, mi meg kocsival mentünk tovább a Dóriékhoz. Közben a Borcsa elaludt, és én is majdnem, de aztán odaértünk.

A lakásba érve láttam, hogy mennyi szuper játék van ott, és gyorsan el is kezdtem játszani velük. Sajnos a Márk nem érezte jól magát, mert a füle fájt, és az nagyon rossz dolog, én tudom. Úgyhogy ő inkább nem akart játszani, hanem feküdni és aludni akart. Az Anyukája fel is hívta a doktorbácsijukat, hogy megvizsgálja majd. Reméljük, nem komoly a baj! Gyógyulj meg gyorsan, Márk!

Mi azért a Borival játszottunk jó sokat, meg ettünk finom sütit, megismerkedtünk Mátéval, aki egy nagyon aranyos kisbaba, és a Mama beszélgetett a Dórival. Utána meg eljöttünk.

Hazafelé találkoztunk a Papával és Áronnal, aki a Papa barátja, és nekem, meg a Borinak nagyon szimpatikus volt. Elmentünk együtt bevásárolni az itteni banános boltba. Vettünk kiflit, innivalót, felvágottat, újságokat, meg mindenféle finomságot, amit Torontóban nem lehet. Én hazafelé meg is ettem egy egész kiflit. Na jó, nem egy egészet, mert egy picit adtam belőle a Borinak, hogy ő is majszolhasson, és ne aludjon el.

Este aztán együtt vacsoráztunk a Mikiékkel, és fürdés előtt még egy kicsit játszottunk is. Aztán mentem aludni.

Tyúkkergetés Szentgálon

Képzeljétek, a Dédimamimnál kiszaladtak a tyúkok az ólból, mert a Sziszi kutyus ugatni kezdett, és akkor három visszament, de kettő elszökött, és azokat a Dédinek kellett megfogni és visszavinni!
Nagyon jó volt!

Ez az egész Szentgálon volt, ahová ma mentünk a Borival, Mamával és a Papával. A piros Forddal mentünk, és odafelé először megálltunk Kádártán az Árpádéknál, hogy megnézzük, hogy vannak. Nagyon jól vannak, és húsvétra kaptam tőlük egy csokitojást, meg igazi festett hímes tojást is (igaz, hogy előbb kettő ilyet össze is törtem, de nem bánták). Kaptunk egy gyönyörű szép textilképet, ami egyben magasságmérő is, meg nyuszis, én rögtön megnéztem vele, hogy milyen magas vagyok.
A Bori itt eléggé megijedt az elején, a Mama szerint még fáradt volt, meg sok volt neki az új arc, de aztán végül megbarátkozott a helyzettel, csak addigra már mentünk is tovább.
Mire Szentgálra értünk (az utak mellett sok helyen hó volt, szörnyűlködtek is a szüleim) a Bori megint elaludt, és nem is ébredt fel egészen az ebéd végéig.

Merthogy hamar odaértünk Szentgálra a Dédikémhez, és ott volt a Cica nagyi is, meg a doktor Cucu, és a Jutka meg a lányai is. Én egy kicsit megilletődtem az elején, aztán meg rosszalkodni kezdtem, de a Mama lebeszélt erről, és akkor már jött is az ebéd, úgyhogy rendbe jöttek a dolgok. Nagyon finom húsleves és rántott husi volt, rizzsel meg krumplipürével. Utána meg kaptunk mindenféle sütiket, azok is nagyon finomak voltak.
Mikor felébredt a Bori, akkor meg kerestünk húsvéti tojásokat a Lucussal, és találtunk is nagyon sokat, ami majdnem mind az enyém volt. A Boriéit is megtaláltam, és segítettem neki kibontani őket: ő főleg zoknikat kapott. Én meg kisautókat, lufikat és dinoszauruszokat! Nagyon örültem mindennek.
Aztán kimentünk a Lucussal a tyúkokat megnézni, akkor volt a kiszaladás. Később még egyszer kimentünk a Sziszivel játszani, akkor meg jó piszkos lettem, mert a Sziszi beszaladt a sárba, és utánamentem. De nem volt baj, mert a Mama adott tiszta gatyót.

Mikor már jól elfáradtunk a sok játékban, akkor elindultunk haza, és út közben engem is elnyomott az álom (a Bori rögtön elaludt indulás után). Csak itthon ébredtem fel, ami nem esett túl jól. A vacsora viszont annál inkább, meg a fürdés, olyannyira, hogy egészen felélénkültem, úgyhogy egyáltalán nem tudtam elaludni egészen fél 10-ig. De a Bori sem. Ennek a Mama és a Papa nem örült annyira, de aztán végül mégis elaludtunk mind.

Átállás

Az első budapesti éjszakánk a fiúk részéről nagyon jól sikerült. Barnus az esti 8-as fektetés után egy kisebb felsírással megszakítva végig aludt reggel fél 10-ig, amikor is a nap teljes felborulását elkerülendő felébresztettük. Elég fáradtan ébredt, de innentől kezdve nem volt megállás egész estig.
Borit kicsit megzavarta az új környezet, így olyan este 10-től hajnali 1-ig nem akart az ágyikójában aludni. Szerintem egyértelműen Mamahiánya volt (amúgy is nagyon anyás mostanában), valószínűleg azért, mert az utazás alatt lényegében végig a kezemben volt, és ez nagyon tetszett neki.
Szóval, 10-től (amikor pont lefeküdtem volna) hajnalig próbálkoztam mindennel, hogy aludhassunk, végül feladtam, és magam mellé vettem a mi ágyunkba, ahol aztán el is aludtunk. Mikor felébredtem arra, hogy ott van köztünk, akkor visszatettem a kiságyba, és onnantól nem volt gond az alvással. Felébredt persze ezután is, de a szopizás után visszaaludt simán.

Valószínű ennek a kalandnak a következtében Bori ma reggel kihagyta a felébredést, pontosabban már 11 volt, mikor felkelt. Nagyon vidáman, kipihenten ébredt.
Felöltözés után mentünk is rögtön csatlakozni a többiekhez az udvaron, ahol már megvolt a nyuszi-ajándékok megkeresése és éppen hatalmas hintázás folyt.

Hamarosan Miki is megérkezett, őt Bori olyan természetességgel fogadta, mintha mindig is nagy haverok lettek volna. Ezen kicsit csodálkoztunk, tekintve, hogy eddig még soha nem találkoztak - így Miki mégiscsak egy idegen férfiarc számára.
Volt még egy kis hintázás, aztán beborult, így bementünk.

Bori a közös ebéd alatt aludt egyet, Barnus meg utána pihent kicsit. Eközben megérkezett Marcsi is, akivel szintén hamar megtalálták a gyerekek a közös hangot.

Délután a felhők ellenére lementünk Nagyival a Dunapartra körülnézni, botot lógatni a vízbe és kavicsokat dobálni, amiben mindenk jól elfáradt, így a zajos hazaérkezés és némi Jolly Jumperezés után hamarosan következett az alvás.

Budapesten!

Ma délelőtt 11 órakor rendben megérkeztünk Budapestre.
Az utazást nagyon hősiesen viselték a gyerekek, lényegében alig volt panasz-szavuk, az is csak akkor, mikor fel kellett ébredniük, mert éppen leszálltunk (Milánón keresztül jöttünk). Szóval, majdnem végig aludták az utat. Mi felnőttek persze nem tudtunk aludni, úgyhogy nagyon fáradtak vagyunk, de hősiesen kitartunk ma este még egy ideig, hogy az átállás könnyebben menjen.

Breszi nagyiéknál lakunk a Csepeli szuperházban, ahogy van külön játszószoba, hinta az udvaron, saját emeletrészünk van és egy klassz sarokkádban lehet fürdeni este.
Ma volt már egy kis húsvétolás is: nagyon fincsi sonka-tojás vacsit ettünk Nagyiékkal (itt volt Cica nagyi is), volt tortázásés a nyúl is hozott ajándékoba egy Edwardot (többek között) Barnusnak.

De jó, hogy itthon vagyunk!

Bepakolás

Nagyjából este 10-től éjfélig összeraktam a már előzetesen elészített listán szereplő legtöbb dolgot. Holnap már csak a gyerekek limitált szériájú játékkészletét, úti kaját és az egyébként nap közben használt cuccokat kell berakni. Na, és persze kifundálni, hogy az Alitalia igen alacsony súlyhatárai között hány bőrönddel és egyéb táskával fogunk elindulni.
Merthogy holnap indulunk Budapestre!
Éljen!

Erős, gyenge, meg miegymás

Amikor ma délelőtt a húsvéti ajándékok megszerzése után könnyedén elutasítottam egy hölgy segítség felajánlását és felkaptam a Borcsával és egyebekkel megrakott dupla babakocsit, hogy "leszaladjak" a Dufferin metrómegálló kétmillió lépcsőjén, akkor olyan, de olyan erősnek éreztem magam! Sőt, kifejezetten könnyű volt a babakocsi, és komolyan úgy éreztem, hogy a helyzet magaslatán vagyok, nincs szükség segítségre.

Amikor este fél hétkor, fáradtan és ebből következően mérgesen ráripakodtam Barnusra, hogy "NE RÚGD BE A GOLYÓT A KANAPÉ ALÁ (tizedszerre), MERT NEKEM KELL KISZEDNI UTÁNA" akkor meg nagyon gyengének tűntem magam előtt, és igencsak jól jött volna egy kis segítség.

Hát, így állunk. Minden relatív.

Amúgy ma Barnus az oviban készített egy szuper húsvéti kosárkát (saját kezűleg matricázta fel), és eszméletlenül büszke volt magára. Egész úton hazafelé mondogatta, hogy "Nagyon szép kosárkát csináltam, ugye Mama?". Kapott bele igazi festett tojást, na meg persze csokit, cukrot. Volt Music Rob és tortaevés is, igazán különleges nap volt!
Sajnos még mindig elég náthás, de szerencsére csak estére van egy kis hőemelkedése, akkor kezdi rosszul érezni magát, különben egész nap jön-megy, semmi baja.

Boriska délután jó nagyot aludt, és ma jó ideje először volt egy kis sikerem nála az üveges bébikaja próbálkozásommal: nem utasította el csípőből a dolgot, hanem pár kanálkával eszegetett belőle jó ízűen.

Emellett ma megtanult kapaszkodva felállni. Ezzel, és a friss (és elég hatékony) előre-mászási tudományával hirtelen iszonyúan önveszélyessé vált.
Nekem ezt még szokni kell, eddig ugyanis nem volt gond otthagyni pár percre a szobában, nem nagyon tudott gyorsan helyet változtatni.
Most viszont! És mindent elér! És semmi félelemérzet nincs benne, nem beszélve a dolgok borulékonyságának, ráeshetőségének, veszélyességének tudatáról, ami szintén teljesen hiányzik belőle.
Reggel pl. egy pillanat alatt megszerezte Barnus nyomdáját és mire beértem már a festékes párnácska volt a kezében. Persze nem örült, mikor le kellett mosni a festéket.
Szóval, Borcsa számára mától a világ egy újabb szelet nyílt meg, én meg köthetem a gatyámat magasra.

Egyébként Barnus javaslatára (míg lement a mosás) Jolly Jumperezett egyet is egyet Bori délután. Észrevettem, hogy ha magasabbra állítom a láncot, akkor nagyobbakat tud ugrani, eszméletlenül vicces ilyenkor.

Egyéb rövid hírek:
- Barnus ma megértette a kivonás (különbség) fogalmát. Memória-játékot akartunk játszani, és válogattuk a párokat hozzá. Először 9-et mondtam, hogy válasszunk, és mikor 6 volt, kérdeztem, hogy még mennyit kell keresni. Ekkor még nem tudta a választ, így leszámoltuk az ujjainkon. Másodszorra, mikor megint 6-nál tartottunk már mondta is, hogy még 3 kell. Igaz, akkor 11-et akartunk éppen kikeresni, mondtam is neki, hogy igen, 9-hez még 3 kell, valóban. Aztán, mikor 9-nél jártunk, akkor magától közölte, hogy akkor még kettő van vissza!
- Még egy dicsekvés: pár hete a falra kitettem neki Torontó térképét (ezen az épületeket 3d-ben jelenítik meg, nagyon szép), és ezt nagyon szereti nézegetni. Mostanában már az utcanevek elolvasásánál tart! Általában az első betűből következtet a szóra, de van, hogy szépen elmondja, hogy milyen betűkből áll a szó. Nagyjából egymáshoz is viszonítja a dolgok elhelyezkedését. Ezen kívül felismeri rajta a mi házunkat, a hidakat, autópályákat, vasúti síneket, stb.
- A legvégére pedig még egy örömhír: mára kibontotta az utolsó bimbóját is a tavaly kapott szépséges orchideám. Szóval, új hajtást hozott, és hét virág is nőtt rajta. Nézzétek csak:

Videó

Valami csoda folytán most sikerült lekicsinyítenem és megvágnom két videót is (pedig semmit nem csináltunk a szoftverrel, ami eddig mindig lefagyott a fenti műveletek közben), sőt még fel is tudtam tölteni. Úgyhogy íme. Így mászik Bori:

És így ugriznak ketten együtt a fiatalok:

Fordítva

Felriadtam hajnalban, kijöttem a folyosóra, és furcsa módon ott volt a Papa. Éppen borotválkozott. Mikor panaszkodni kezdtem, hogy rosszat álmodtam, mondta, hogy még nagyon korán van, és menjek be a Mamához, ott majd tudok tovább aludni.
Meg is próbáltam (nagyon jó volt összebújni a Mamával), de nem sikerült, és aztán végül is inkább kimentem a nappaliba játszani. A Papa addigra már régen elment a dolgozóba.
Felkapcsoltam a lámpákat és vonatozgattam, vártam, hogy a Mama is jöjjön, de nem jött. Aztán hamarosan felébredt a Borcsa is, és akkor megint bementem körülnézni hozzájuk.

Így aztán jó korai reggeli kezdésünk volt, de én nem bántam, jót játszottam, és reggelire mazsolás kalácsot kaptam.
Aztán a Bori visszament aludni, a Mama meg reggelizett és vasalni kezdett. De aztán nem aludt sokat a Borcsa, úgyhogy hamarosan elindultunk cipőt venni nekem.
Kicsit furcsállottam, hogy délelőtt megyünk a boltba, mert máskor délelőtt inkább a játszóházba szoktunk. Mondtam is ezt a Mamának, mire ő mondta, hogy most megpróbáljuk így, fordítva, mert ma lehet majd későig menni a játszóházba, és hátha így jobb lesz mindenkinek.

A cipővásárlással gyorsan megvoltunk (kaptam egy pirosautósat, ami világít is, meg egy gumicsizmát), de aztán még nézelődtünk, és a banános boltba is elmentünk. Így, mire hazaértünk a Bori már újra fáradt lett, úgyhogy ment megint aludni.
Én nem kértem ebédet, mert tele volt a pocim azokkal a dolgokkal, amiket a vásárlás közben ettem.

A délután aztán hamar kezdődött, háromkor már indultunk is a játszóházba. Busszal mentünk, ami külön jól jött, mert eléggé esett az eső.
A játszóházazás nagyon jó volt, mindenfélével játszottunk, és a Bori jó sokat mászott minden felé. Nekem főleg a babaházazás és a csúszdázás jött be most legjobban. A végére aztán jól elfáradtam, annyira, hogy hazafelé el is aludtam a babakocsiban.
Mint kiderült, a Bori is, úgyhogy, mire hazaértünk (a Papa út közben csatlakozott hozzánk, erre halványan emlékszem), így néztünk ki:
Felébredni egyáltalán nem volt jó, ráadásul kicsit fel is ment a hőm megint estére, úgyhogy a Mama mondta, hogy csak gyorsan felvesszük a pizsit és már mehetek is aludni. De mire az ágyba kerültem, már nem volt ehhez kedvem, inkább szerettem volna vacsorázni.
Kaptam is tejberizst, és aztán volt még fogmosás, ami után viszont már tényleg az alvás következett.

0-3-6-9

Három havonta jelentkező kétgyerekes különkiadásunk következik:

Megint oviban

Képzeljétek, a múlt héten nem lehetett oviba menni, mert march break volt. Végül is nem volt rossz itthon lenni, de azért ma reggel szívesen mentem már újra az oviba, és nagyon jó is volt ott!

Reggel mindjárt az udvaron kezdünk, az Ilonával jót szaladgáltunk, meg játszottunk. Aztán a Rabbit room-ba mentünk fel, és jó érzés volt megint a megszokott dolgokat csinálni. Én ma amúgy főleg utat építettem, gyurmáztam, és a fekete sínekkel játszottam.

Mikor a Mama megjött értem, nagyon örültem neki, bár kicsit furcsa volt, mert másmilyen volt a haja. Mondta, hogy fodrásznál volt, és eléggé levágatta. Nekem azért tetszik, és délután megcsinálta olyanra, amilyen szokott lenni általában, csak rövidebb.

Az ovi után nem rögtön haza jöttünk, hanem még a könyvtárba is benéztünk, és az nagyon tetszett nekem. Ott olyan vicces ajtók vannak: két önműködően szétnyíló ajtó, és utána két olyan kinyithatós, tolós ajtó (az egyik a bemenéshez, a másik a kijövéshez). Ezek engem nagyon érdekeltek.
Aztán olvasgattunk könyveket, közben meg a Borcsa is nézegette a könyveskosarakat.

Hazafelé a Bori elaludt, és még a postára is benéztünk, úgyhogy elég későn értünk haza. Én onnantól nem éreztem annyira jól magam. A lábamat fájlaltam, meg mondogattam, hogy fáradt vagyok, nem akartam nagyon enni, és a Mama még egy kis hőemelkedést is mért nekem (de gyógyszert nem kaptam).
Azért még játszottunk a Borival mindenfélét, de aztán mentünk pihenni.

Délután nem mentünk sehová, itthon játszottunk, építettünk tornyot, házat, ragasztottunk matricákat és néztük, ahogy a Bori ügyesen mászik előre felé. Ez nagy dolog, most tanulta nem régen, és a Mama szerint nagyon ügyes benne.

A fürdésre rendesen elfáradtunk, én utána már nagyon akartam menni aludni. De még meg kellett várni, hogy a Mama letegye a Borit aludni, mert nem volt itthon a Papa, és akkor utána jött hozzám mesélni meg énekelni. Azonnal el is aludtam ezután.

Baráti autózás

Nekem nagyon sok autóm van, ami kifejezetten jól jön, amikor átjönnek a barátaim: Levi, Zsombi és Zalán, meg a szüleik. Így mindenkinek jut elég autó, és nagyon jól lehet együtt játszani.
Ma is ez volt, egész délután, és nagyon élveztük mindannyian!

Az én szobám volt az autós szoba, de azért kint a nappaliban is játszottunk.
Volt vacsora is, a Papa főzte, finom husi és krumplipüré, majonézes borsóval és salátával. Utána meg vaníliafagyi és csokitorta!
A vacsora közben a Bori szolgáltatta a szórakoztatást a Jolly Jumperben (nagy sikere volt, és ő is nagyon élvezte).

Azért jól el is fáradtam a hatalmas játékban a végére!

CN Tower! (Tériszonyosok vigyázat!)

Már annyit beszéltünk a CN towerről a Mamával, meg arról, hogy majd felmegyünk egyszer oda. És ma tényleg felmentünk!

Először délelőtt még elmentünk a Mamával visszavinni meg vásárolni a Winners-be (én már egyedül is eltalálok oda). Persze aztán nem csak oda mentünk, hanem a Wal-Martba is, és egyszer csak a Papa és a Borcsa is megjelentek ott! Még benéztünk ide, meg oda is, és aztán felültem pár ride-ra is (de nem akartam beindítani), és akkor egyszer csak jól elszaladt az idő, és menni kellett haza.
Itthon ebédeltünk, a tegnap estéről maradt pizzát, és aztán nem kellett sokat pihenni, csak egy kicsit, amíg a Bori szopizott, aztán indultunk is.

Én már tudom az utat a CN Towerhez: fel kell szállni az Ossingtonnál, aztán átszállni a St. George-nál és leszállni a Union-nál. Onnan már nagyon közel van a torony, és olyan nagynak is látszik! Hát még milyen nagy amikor az ember egészen ott van a lábánál!
Felmenni lifttel kell, de sajnos én nem nyomkodhattam a gombokat ott úgy, ahogy itthon szoktam, viszont a lift iszonyú gyorsan felmegy, és az nagyon vicces. Az embernek bedugul a füle, de az nem baj, mert aztán kidugul magától. És mikor kiszállunk, rögtön látni, hogy minden milyen kicsi onnan fentről.

Megnéztük a szigetet a reptérrel, a három árbócos hajóval a vízben, megkerestük a saját házunkat (bár én annyira nem láttam), megnéztük a nagy felhőkarcolókat, meg a síneket és az autókat. Nagyon tetszett minden!
Aztán lementünk az üvegpadlóhoz, de az elég félelmetes volt. Azért a Mamával rá mertem menni, de állítólag régebben, mikor kicsi voltam jobban biztonságban éreztem magam ott (a Borinak nem is volt gondja az alatta tátongó mélységgel).
Ezután már elég fáradtak lettünk mind, úgyhogy bár beálltunk a sorba az egyel magasabb szintre vezető lifthez, de végül azt már nem vártuk ki, hanem inkább lementünk és megnéztük az ajándékboltot is. Az nagyon érdekes ám! Szerencsre találtunk lucky-penny nyomtató gépet is, és egy szuper lapos CN Towert nyomtattunk magunknak.

Aztán már hazajöttünk, és drukkoltunk nagyon a Borinak, hogy ne aludjon el út közben. Nem is aludt, de a fürdés után aztán nagyon gyorsan ágyba kerültünk mind a ketten.

Ugrok, mászok, nem férek be

Ma délelőtt, mikor még alig aludtam éppen egy kicsikét a kocsiban, máris fel kellett kelni, és a doktor néninél találtam magamat. Végül is nem bántam, mert ott jót lehet mindig játszani azzal a vicces zörgős papírral, és most ott volt a Barnus is, és úgy még viccesebb az egész.
Aztán jött a doktor néni, és megvizsgált minket, és kiderült, hogy meg vagyunk fázva, de amúgy semmi bajunk (a Mama azt mondta, hogy csak azért mentünk, mert ezt szerette volna hallani).
Mondjuk én azért elég ramatyul érzem magam emiatt, sokszor nem kapok levegőt, köhögök és állandóan az orromat törölgetik a felnőttek, plusz néha orrszívás is van, ami kifejezetten nem a kedvencem.
Amúgy, ha ezeket ki lehetne hagyni a megfázásból, akkor nem lenne semmi bajom vele.

Mikor eljöttünk én megint elaludtam, és aztán arra ébredtem, hogy gyerekek hangoskodnak körülöttem. Jött a Mama és kiderült, hogy a játszóházban vagyunk, aminek örültem, mert ott nagyon sok érdekes van mindig. Most is játszottunk a tűzoltókkal, a babaházzal, az építőkockákkal, meg a babajátékokkal is. Nekem a legjobban különben az tetszett, mikor a Mamába kapaszkodva felállhattam és gyakorolhattam a térdrugózást.

Aztán megint mentünk, akkor már haza, és megint elaludtam. Emlékszem, hogy a Mama átpakolt egy ponton az ágyamba, de akkor már annyira fáradt voltam, hogy nem is nagyon tiltakoztam, inkább aludtam tovább.
Mikor felébredtem nem voltam túl jól, de aztán sikerült szopizni, és az segített, meg kijöttünk a nappaliba és akkortól már jól voltam.

A Papa hamarosan megjött, és akkor lehetett ugribugrizni, amit nagyon szeretek. Jó magasra tudok már ugrani, a Mama meg a Papa csak néznek! Ebben eléggé kifáradtam, de utána még a Mamának bemutattam a picit előre mászást, amit már tudok, és nagyon örült neki. Meg az is kiderült, hogy a kisasztal alá már nem férek be ülve, ahogy eddig, ezen kicsit meglepődtem. Meg fáradt is voltam, úgyhogy elkeseredésemben sírtam is, de a Mamához bújva aztán jobban lettem, pihentem is vele így jó sokat.

Aztán volt még egy kis eszegetés, iszogatás, és a többiek is vacsoráztak. Ma a Mamával fürödtem, de a végére nagyon fáradt lettem, úgyhogy jól esett végre aludni menni utána.

De jó nekem lenni!

Alig tudom összeszámolni, hogy ma mennyi sok öröm ért. (Meg minden nap. De ma különösen.)

Szóval, ma kaptam:
- sok-sok kedves mosolyt és ölelést, "én is szeretlek"-et, hozzámbújást, odaszaladást, meglepetés készítést és -elmondást Barnustól
- vidám kacajokat, hatalmas mosolyokat, odamászást, összebújást, belémharapást, elcsendesülést, hajráncigálást és orrtekergtést, finom babaillatot Boritól
- sok-sok rágondolást, kedvességet, szeretetet, odafigyelést, izgatottságot, készülést, meglepetéskészítést, puszikat és öleléseket, fincsi csokitortát és ajándékokat Bencétől
- rengeteg rámgondolást, jókívánságot, felköszöntést, képeslapot és e-mailt a családomtól és barátaimtól.


Köszönet mindenkinek mindezért! Nem is rossz 30-nak lenni.

Főzök!

Ez nekem újdonság: mostanában valami oknál fogva (hmmm, öregszem???) megjött a kedvem a főzéshez.

Eddig mindig úgy gondoltam, hogy a főzés csak egy szükséges rossz, merthogy enni kell. Úgyhogy általában összerittyentettem valamit, amihez maximum fél óra időbefektetés és lehetőleg minél kevesebb erőfeszítés kellett.
Nem mondom, hogy rosszakat ettünk/eszünk (pl.: sóban sült csirke, palacsinta, spagetti), de maga a főzés folyamata nekem nem okozott örömet.

Most viszont esténként néha nekiállok és főzök, és nem érzem rosszul magam! Na, azért az időből továbbra sincs sok, mert ez amúgy pihenőidő lenne nekem (nap közben továbbra is elég lehetetlen bármi ilyesmit csinálni a gyerekek mellett).
Nem kell különlegességekre gondolni, csak olyasmik, amiket a rendes háziasszonyok szoktak: húsleves, bableves, pörkölt, nokedli, ilyesmik (emellett persze mennek az eddigi kaják is).
Van, ami elsőre nem sikerül túl jól, ebből levonom a következtetéseket. De mostanság azt veszem észre, hogy egyre kevésbé szorulunk grillcsirkére vagy pizzára (amiket amúgy igazán szeretünk).

További fejlődésem elősegítése érdekében szívesen vennék jól bevált recepteket szép részletesen leírva kommentbe (hogy mások is okulhassanak belőle), ill. emilbe (ha titkos). Köszi!

Bújócska

Barnus már tud bújócskázni!

Régebben sokszor kérte, hogy játsszuk ezt, de jó ideig elég nehéz volt igazán valamit kihozni a dologból, mert nem teljesen értette a szabályokat. Legjobban "elbújni" szeretett, ami abból állt, hogy elszaladt valamelyik szobába és megvárta a számolás végét, aztán elkezdett kiabálni, hogy "Itt vagyok!".
A következő lépcsőfok az volt, hogy elbújt, de aztán ezt az egészet annyira viccesnek találta, hogy a hangos kuncogásával azonnal elárulta magát.
Kicsit később már a nevetgélés is elmaradt, és mostanra már teljesen csöndben marad, sőt, a búvóhelyeit is variálja, nem mindig ugyanoda bújik. Legtöbbször arra is figyel, hogy ne látszódjon ki (bár néha direkt kidugja valamijét, hogy segítsen a keresésben), és nem ugyanabban a szobában keres helyet, ahol a hunyó van.
Most már a hunyóságra is rá lehet venni néha, és ezt is élvezi. Néha annyira, hogy annak ellenére, hogy már megtalálta a delikvenst (szóval, pontosan tudja, hogy hol van), mégsem kiált oda, hogy "megvagy", hanem nagy ívben elkerüli az illető helyet és hangosan kuncogva tovább továbbmegy, többször visszatérve a színhelyre.

Ma az a mérföldkő is elérkezett, hogy kis szülői irányítás mellett teljesen jól bújócskáztak 10-15 percig Percy-vel, aki szintén nagyon szereti ezt a játékot. Igazán jól szórakoztak közben!
Na, persze vonatozni, autózni, körbe-körbe és a folyosón rohangálni is nagyon jó volt együtt.

Nyílt levél

Tisztelt torontói ingatlantulajonosok és városi hóeltakarítók!

Én elhiszem, hogy már március van, és ilyenkor senkinek semmi kedve nincs már lapátolni, eltörött a régi lapát, és nem kapni újat, a só is kifogyott és az is hiánycikk, meg üres az eltakarító gépek benzintankja és elfogyott a költségvetési keret.
Na, meg úgyis elolvad hamarosan.

De akkor is!!!

Tessék még egy nagy lélegzetet venni, a tenyerükbe köpni és megragadni azt a lapátot, felpattanni a hóekére, kistraktorra, nagytraktorra és ELTAKARÍTANI A HAVAT, ahogy a törvény előírja!
Mert különben a szegény, kétgyerekes, ötven kilós anyukák dupla babakocsival (ami 40 kiló gyerekestül) igencsak megszívják. És, ugye, Önök, tisztelt ingatlantulajdonosok és hóeltakarítók, ezt nem vennék a lelkükre?
Kéremszépen, na, légysziii!

Köszönettel:
egy szegény, kétgyerekes, ötven kilós anyuka dupla babakocsival, aki csak el akart jutni a játszóházba

Havazásos hétvége

Képzeljétek, annyi hó esett, hogy csak na! Egész péntek estétől szombat estéig esett, és ez lett az eredménye ma reggelre.Szerencsére délutánra már olvadni kezdett, úgyhogy továbbra is rendületlenül várjuk a tavaszt...

Szombaton egyébként jó korán keltünk a Borival, aminek a Papa nem örült annyira. Így viszont jó sokat lehetett játszani mielőtt elindultunk a Mamával a balett órára.
Nagyon jó volt a balettozás, és a Mama a végén nagyon megdícsért, hogy milyen ügyes voltam, mert sok mindent már meg tudok csinálni, amit kér a Helen meg a Julia.

Aztán sétáltunk egy kicsit a Mamával, hogy ne ébresszük fel a Papát és a Borcsát túl hamar, nem is ébresztettük, mert mire hazaértünk már fent voltak.
Az ebédfőzés és -evés után (paradicsomos húsgombóc volt, ami nagyon finom, csak a szószit nem szeretem belőle, de a Borcsa igen!) pihentünk, és mikor felébredtünk, akkor elindultunk népszavazni. Ez engem nagyon érdekelt, de végül is sajnos nem mehettem be a fülkébe megnézni, hogy hogy csinálják a szüleim. Azért elmagyarázták, és majd itthon is játszunk szavazósat. És a bácsi adott nekem piros-fehér-zöld tollat, aminek nagyon örültem, és meg is köszöntem.

Hazafelé a Dufferin-nél szálltunk ki (én amúgy el tudom már mondani egymás után az összes metrómegálló nevét, amiken szoktunk utazni), hogy visszavigyük a filmeket a filmes boltba. De most nem vettünk ki nekem újakat, hanem inkább elmentünk a Wal-Martba venni Dorásat és Bob-osat, mert ott most az nagyon olcsó volt.
Aztán alig bírtunk hazajönni! Akkora nagy hófúvás és hóvihar volt, hogy alig láttunk, és a járdák még nem voltak elhavatlanítva. Engem a Papa hozott, a Borcsát meg a Mama tolta a hójáró babakocsiban, de annyi hó volt, hogy alig tudta feltolni a kis dombon.
Végül is hazaértünk, és aztán nagyon gyorsan mentünk aludni, mert nagyon fáradtak voltunk.

Ma emiatt a fáradtság miatt sokáig aludtam reggel.
Volt egy érdekes ébredés után aztán, amit úgy hívnak, hogy óraátállítás. Nekem általában a szüleim nem engedik meg, hogy tekergessem az óramutatókat ide-oda, de most pont ezt lehetett csinálni. Méghozzá minden órát egy órával későbbre kellett tekerni.
Délelőtt a Mama jógázni ment, a Bori meg aludni, úgyhogy én a Papával játszottam itthon jó sokat. Mikor a Bori felébredt, addigra a Mama is hazaérkezett, és akkor gyorsan felöltözünk, hogy menjünk a Zsuzsiékhoz palacsintázni. Én annyira éhes voltam, hogy indulás előtt ennem kellett croissant-okat, úgyhogy a palacsintából végül is annyira nem is ettem. De azért jó volt a palacsinta buli, mert ott voltak az Ilonáék is, és velük nagyon jót rajzoltunk, meg rohangáltunk sikítva. A végére jól meg is izzadtam.

Aztán hazajöttünk, a Réka is elkísért minket, de ő aztán tovább ment a Value Village-be.
Elég késő lett már a pihenés után, de azért lehetett Bob-ot nézni (közben a Bori és a Papa aludtak), és utána meg még jó sokat játszani.
Ragasztottunk új autós posztert a naptáram autóiból, meg segítettem a Mamának muffint sütni a meggybefőttből (amit nagyon szeretek). A muffin már csak fürdés utánra lett kész, de ehettem azért belőle kivételesen, és nagyon finom volt. Aztán mentem aludni.

Bori ugrik és filmajánló

Kölcsönkaptuk Curie-éktől a Jolly Jumper elnevezésű babaugrató szerkezetet. Ez az első látásra középkori kínzóeszköznek tűnő szerkezet iszoyú jól elszórakoztatja az emúgy az esti órákban már eléggé elkedvetlenedő Borcsát.

Van videó is, talán később sikerül megmutatnom, addig is leírom, hogy mi történik. A gyereket betesszük a felfüggesztő szerkezetbe (ez az ajtó keresztfájára függeszthető fel), amit úgy kell beállítani, hogy éppen csak leérjen a lába, de túl sok súly ne nehezedjen rá. Aztán indulhat a móka: ugri-bugrizás, szteppelés, körbe forgolódás, hatalmas vigyorok és vidám sikkantások. Akár egy órát is ellenne benne, de 15-20 percet hagytuk eddig, nehogy túlságosan elfáradjon.

Jó kis találmány ez!

Péntek este az ugrizás kipróbálása után megérkezett Réka, és egy kis közös játék, plusz fürdés-altatás, közös vacsi után filmet néztünk. Ezt: Nagyon tetszett ez a különleges hangulatú, kicsit szürreális, néha franciául beszélő, kicsit romantikus, animációkban bővelkedő film, megnézésre ajánlom!

Nanemááááááááá!

Tegnap estétől folyamatosan ez megy odakint:



ELÉG VOLT!!!