Mondjuk, végül majdnem nem mentünk el, mert a Mama szerint délelőtt elég csintalan voltam, és ezt ő nem szereti, és már elege volt belőle, úgyhogy mondta, hogy ha nem fogadok szót, akkor nem is megyünk. Én megpróbáltam jobban szót fogadni, de ez elég nehéz, mert itt annyi minden máshogy van, mint Torontóban, és sokszor a Nagypapi vagy a Nagyi vigyáz rám, és akkor nem tudom, hogy mi a helyzet, szóval nehéz. Azért aztán végül ebéd után mégiscsak beültünk a Nagyival négyesben az autóba és elindultunk.
Először vettünk pelust a Borinak, meg egyéb dolgokat, ami nagyon jó volt, mert a Borit beültettük a kocsiba én meg toltam. És én nem is borítottam le semmit a kocsival, csak a Mama, mikor a pelusokat nézegette.
Aztán a Nagyi busszal hazament, mi meg kocsival mentünk tovább a Dóriékhoz. Közben a Borcsa elaludt, és én is majdnem, de aztán odaértünk.
A lakásba érve láttam, hogy mennyi szuper játék van ott, és gyorsan el is kezdtem játszani velük. Sajnos a Márk nem érezte jól magát, mert a füle fájt, és az nagyon rossz dolog, én tudom. Úgyhogy ő inkább nem akart játszani, hanem feküdni és aludni akart. Az Anyukája fel is hívta a doktorbácsijukat, hogy megvizsgálja majd. Reméljük, nem komoly a baj! Gyógyulj meg gyorsan, Márk!
Mi azért a Borival játszottunk jó sokat, meg ettünk finom sütit, megismerkedtünk Mátéval, aki egy nagyon aranyos kisbaba,
és a Mama beszélgetett a Dórival. Utána meg eljöttünk.Hazafelé találkoztunk a Papával és Áronnal, aki a Papa barátja, és nekem, meg a Borinak nagyon szimpatikus volt. Elmentünk együtt bevásárolni az itteni banános boltba. Vettünk kiflit, innivalót, felvágottat, újságokat, meg mindenféle finomságot, amit Torontóban nem lehet. Én hazafelé meg is ettem egy egész kiflit. Na jó, nem egy egészet, mert egy picit adtam belőle a Borinak, hogy ő is majszolhasson, és ne aludjon el.
Este aztán együtt vacsoráztunk a Mikiékkel, és fürdés előtt még egy kicsit játszottunk is. Aztán mentem aludni.
No comments:
Post a Comment