Régebben sokszor kérte, hogy játsszuk ezt, de jó ideig elég nehéz volt igazán valamit kihozni a dologból, mert nem teljesen értette a szabályokat. Legjobban "elbújni" szeretett, ami abból állt, hogy elszaladt valamelyik szobába és megvárta a számolás végét, aztán elkezdett kiabálni, hogy "Itt vagyok!".
A következő lépcsőfok az volt, hogy elbújt, de aztán ezt az egészet annyira viccesnek találta, hogy a hangos kuncogásával azonnal elárulta magát.
Kicsit később már a nevetgélés is elmaradt, és mostanra már teljesen csöndben marad, sőt, a búvóhelyeit is variálja, nem mindig ugyanoda bújik. Legtöbbször arra is figyel, hogy ne látszódjon ki (bár néha direkt kidugja valamijét, hogy segítsen a keresésben), és nem ugyanabban a szobában keres helyet, ahol a hunyó van.
Most már a hunyóságra is rá lehet venni néha, és ezt is élvezi. Néha annyira, hogy annak ellenére, hogy már megtalálta a delikvenst (szóval, pontosan tudja, hogy hol van), mégsem kiált oda, hogy "megvagy", hanem nagy ívben elkerüli az illető helyet és hangosan kuncogva tovább továbbmegy, többször visszatérve a színhelyre.
Ma az a mérföldkő is elérkezett, hogy kis szülői irányítás mellett teljesen jól bújócskáztak 10-15 percig Percy-vel, aki szintén nagyon szereti ezt a játékot. Igazán jól szórakoztak közben!
Na, persze vonatozni, autózni, körbe-körbe és a folyosón rohangálni is nagyon jó volt együtt.
2 comments:
Ez nagyon edes :-).
Nekem a "Legjobban "elbújni" szeretett, ami abból állt, hogy elszaladt valamelyik szobába és megvárta a számolás végét, aztán elkezdett kiabálni, hogy "Itt vagyok!"." ismeros, nalunk ez ment sokaig, de most mar kezdunk a masodik fazisba aterni :-). Nemsokara aztan meg sem talaljatok a piciket :-).
Ja, es Boldog szulinapot Barnus mamaja!
Post a Comment