Sunday, July 28, 2019

Ottalvós tábor!

Már nagyon vártam és sokat készültünk rá, most pedig végre elérkezett a hét, amikor mehetünk a Borival a tornász-táborban. Ez ottalvós (igaz, hogy csak olyan 1 órányi vezetésre van tőlünk, Whitewater-ben)!

Bori sokat segített nekem a készülődésben, mert ő már volt tavaly, úgyhogy remélem, mindent sikerült bepakolni a két táskába és a hátizsákomba, plusz még vittem a legnagyobb ventillátoromat is, mert állítólag nagyon meleg van a koleszban.
A Mama szerint úgy néztünk ki, mintha már örökre kiköltöztünk volna az egyetemre!

Először ettünk egy korai ebédet, aztán beálltunk a sorba a bejelentkezéshez. Mikor ez is megvolt a Mama kiparancsolt minket a vicces szobrokhoz fényképezkedni (Lyla is velünk volt, ő az egyik kedvenc tornász-barátnőm).

Ezután irány a kolesz, megszereztük a kulcsunkat és beköltöztünk. Mind a 8 Badger lány  jó közel került egymáshoz, mi Borival szemben vagyunk egymással (ő Claire-rel lakik együtt, én meg Emma-val).
A beköltözés után felvettük a tornadresszünket és összekészültünk az este edzéshez - ez amolyan szintfelmérés, hogy holnap már kb. azonos szintű csoportokba osztva mehessen az igazi edzés.
Claira, Drew, Abbey és Bori
Liv, Lyla, Blanka és Emma
A szülői értekezlet után el is búcsúztunk a Mamától és irány a tornaterem!

Amúgy ezen a héten én lettem a focitáborban az MVC (most valuable camper), és a Barnus adta át a trófeámat! :)

Szombaton este pedig, miután megjött a Papa végre Brazíliából, a fiúk elmentek focimeccset nézni, a mi lányok meg közös vacsira mentünk Annuskával és Lánával - ez most már egy nyári tradíció - amit persze sleepover követett.




Tuesday, July 23, 2019

Második hét itthon

Ezen a héten Barnus és Blanka megint fociznak, továbbra is a közeli Midvale iskolánál, úgyhogy könnyű dolgunk van: reggel Barnus egyedül megy, Blankival elsétálunk vagy odaautózunk (attól függően, hogy mikor sikerül kikászálódni az ágyunkból), aztán ketten hazajönnek ebédre.
Barnus ezen a héten az ovisoknak is tart edzést, van edző-sípja is!
Borinak ezen a héten nincs tábora, úgyhogy vagy csak itthon lustulunk, vagy valamilyen programot csinálunk együtt.

Ma például elmentünk a Wingra tóra evezni! Nagyon jó volt.









A hétvégén amúgy Blanki csapatának volt kerti bulija nálunk, pontosabban csak lett volna, mert éppen vihar volt, úgyhogy végül a tornateremben kötöttünk ki és ott játszottak jókat. Volt fagyi is és csináltak kulcstartót is maguknak.


Más fejlemények:
Barnus finom indiai csirke vacsorája, amit kukátban készített tegnap este szuper finom lett!
Ma pedig sikerült rávenni, hogy menjen el egyedül a boltba (biciklivel) és vásároljon magának hozzávalókat. Csinált is szuper finom hagymalevest sajtos pirítóssal, Blanki is segített neki!

Blanki pedig szívesen festeget mostanában, Bob Ross példáját követi. Nagyon jó!

Wednesday, July 17, 2019

Benne vagyunk a TV-ben!

A ma esti híradóban rólunk is szó volt, hogy ebben a nagy melegben hogyan maradhatunk egészségesek.
Itt a link, nézzétek!

Monday, July 15, 2019

Újra itthon

Múlt héten kedden, kis késéssel, de sima út után megérkeztünk rendben és jó fáradtan haza. A ház áll, a kert gyönyörű és Dan még a ház falát is letisztította, úgyhogy már nem is mohás!
Megszereztük kiskutyánkat - hatalmas öröm a viszontlátás!

Aztóta szokunk vissza. Barnus pár nap után szépen megjavult, aztán Bori lett kicsit beteg a hét végére (talán a sok légkonditól). Blanka szombaton kontaktlencsét kapott és nagy örömmel viseli!
Nekem a hét végén egy két napos képzésem volt, ez alatt a többiek itthon ügyeskedtek és a Middleton-i pool-ban is jártak kétszer.
Sajnos a saját pool-unkról kiderült, hogy ereszt, úgyhogy most próbáljuk javítgatni.
Az új konyhát még szokjuk, keresgélünk, hogy hova kerültek a dolgok mielőtt elutaztunk.

Ezen a héten már vannak táborok is a gyerekeknek: Barnus fociedzőként dolgozik, Blanka pedig résztvevő a focitáborban a Midvale iskolánál. Bori pedig egy "Foods around the world" témájú middle school táborban van most.

Monday, July 8, 2019

Újra Magyarországon

A jó hosszú autózás után szombaton este megérkeztünk vissza Nagyiékhoz, nagy volt az öröm!
Hogy kimozogjuk magunkat gyorsan be is ugrottunk a medencébe egy nagyot pancsolni, aztén együtt vacsoráztunk egy nagyot.

A vasárnap délelőttöt pihenéssel töltöttük el, nem volt nagy kedvünk semmi különlegeset csinálni, de azért az szuper volt, hogy átjött Bendegúz és lehetett Doktor Factor-t játszani.
Aztán mi a Mamával elmentünk még egy nagy bevásárló körütra - végül is a Corvin Plazában kötöttünk ki. Volt ott minden!
Ott ettünk ebédet is és a végén a Mama kávézott, én meg ittam egy smoothie-t.
Ma pedig, hogy szép, kerekre zárjuk a Magyarországi nyaralásunkat BKV-ztunk egy jót: elmentünk a Városligetbe, ettünk gyros-t, ugráltunk a trambulinon, ettünk fagyit és jégkását, sétáltunk, köveket dobáltunk, megnéztük a Hősök terét és aztán hazajöttünk. Lili is eljött és elhozta Boldizsárt, a vége felé meg Bendegúz és Emma is csatlakoztak.















Szuper volt.

Aztán mikor visszaértünk Csepelre megint beugrottunk a medencébe és nagyot pancsoltunk öten, és persze aztán fagyizással búcsúztunk, mert azt úgy kell!

Friday, July 5, 2019

Strada delle 52 Gallerie

Megjártuk ma az 52 alagutas túrát a Monte Pasubio-n. Ez egy érdekes történelmi helyszín is amellett, hogy egy klassz túra. Az alagutak 1917-ben készültek a hegynek azon az oldalán, ami nehezebben járható, viszont nem volt kitéve az Osztrák-magyar hadsereg tüzérségének. A cél az volt az alagutak építésével, hogy az utánpótlást tuják biztosítani szamarakkal és az alagutak tették járhatóvá ezt a hegyoldalt.

Azért az út könnyűnek semmiképpen nem mondható: meredek (majdnem 2000 méter emelkedés), csúszós, sziklás az út, viszont az alagutak nagyon érdekessé teszik. A 6,3 km-es felfelé vezető útból több mint 2 km alagutakon át vezet. Némelyik nagyon rövid, mások hosszabbak és kell elemlámpa is ahhoz, hogy át tudj menni rajtuk, mert teljesen sötét a belsejük.
Kicsit nehezen indult a túránk, mert felfelé nagyon kanyargós út vezetett, amit a Blanki és én nehezen viselünk pocakliag. A Mamának meg nagyon kellett figyelni az utolsó szakaszon, mert a szuper-girbe-gurba út csak egy sávos volt, viszont jöttek szembe is. Hamar rájöttünk, hogy a beláthatatlab kanyarok előtt dudálni kell, ezzel tudatva a szembe jövőkke, hogy vigyázzanak. Azért így is volt egy-két érdekes helyzet.

A parkolóból még menni kellett egy nagy kaptatón fel a túra induló pontjáig, ami néhányunknak nem tetszett annyira, de mikor elértük az első alagutat, akkortól már mindenki élvezte a túrtát.


 

 

Itt van sok-sok kép ami a kirándulás alatt készült (nem az alagút bejáratáról):







 
















A célbaérés nagyon jól esett, a Rif. Achille Papa menedékházban jót ettünk és pihentünk egy nagyot.




Lefelé a hegy másik oldalán mentünk, a kicsit hosszabb, de sokkal lankásabb Strada degli Scarubbi-n mentünk és összesen legalább 10 mérföldet tettünk meg, olyan este 6 órára értünk vissza az autóhoz egy kis fagyizás után.

Nem semmi teljesítmény volt!

A nagy túra közben sem feledkeztünk meg a két Nagypapánkról, akiknek ma és tegnap van-volt a szülinapja! Sok puszit küldünk nekik innen is!