Új sapka és babaetetés

Meg akarom mutatni nektek az új sapkámat, mert nagyon tetszik, és egyedül is fel tudom venni. Szóval, ilyen:

Meg még azt is megmutatom, hogy ma hogyan etettem egy babát a játszóházban, mert az meg a Mamának tetszett nagyon:

Szóval, ma a játszóházban voltunk, és a babaetetésen kívül sokat játszottam a gyerekeknek való számítógéppel, meg a Mama olvasott nekem jó kis könyveket, meg festettünk is. Ma egy másmilyen festék volt, mint szokott lenni, ehhez kellett mindig vizet használni, és azt én nagyon jól tudom csinálni. De azért nem festettem olyan sokat vele, mert nem volt kedvem nagyon sokáig ott ülni. A számítógép volt szerintem a legérdekesebb különben.

Ezen kívül ma még volt alvás és evés is, na meg elmentünk a vásárlós helyre, a Mama telefonjával kellett valamit csinálni, ami sikerült is. Azt mondta, hogy most már ki van kódolva, ami nem tudom mit jelent, de állítólag az egy jó dolog.
Aztán beleülhettem még a tűzoltóautóba, és végül be is indítottuk, de attól én nagyon megijedtem, mert elkezdett ide-oda rángatózni, és akkor gyorsan kikéredzkedtem belőle.

A Papa akkor jött meg, mikor mi már fürödtünk a Mamával, és aztán ő mesélt nekem, a nagyon éhes hernyócskáról. Utána meg mentem aludni.

Kanadában nem tudok vezetni?

Legalábbis ez volt a vizsgáztató véleménye a mai road test-emen, ahol is megbuktattak. Az indok: túl lassan megyek, nem jól tekerem a kormányt, nem tudok parkolni és egyszer egy idegbeteg ledudált sávváltáskor. Na, jó, emellett volt még egy hiba, amit valóban elkövettem (merthogy a többit azért kétlem): egyszer nem a jogszabály szerint kötelező jobb szélső sávban mentem egy ideig, de az azért talán nem elég a bukáshoz?

A dolog engem elég rosszul érintett, nem csak azért, mert most mehetek újra, és azért ez pénz, meg főleg idő, de leginkább azért mert úgy érzem, hogy igazságtalan volt az egész, és a nő, aki vizsgáztatott hihetetlenül bunkó volt.
Kezdődött ott, hogy rámripakodott az első kanyar után, hogy menjek gyorsabban, mert ez egy 70-es út. Csakhogy mentek ám másik autók is előttem (ha túl közel megyek hozzájuk, akkor az a baj, nem?)! Plusz az oktató, akitől vettem egy felkészítő órát, külön szólt, hogy figyeljek a sebességre, mert túl gyorsan megyek (ez általában igaz). Aztán a következő kereszteződésnél, ahol balra kellett fordulni, ott meg rámripakodott, hogy menjünk már! Én ugyanis vártam arra, hogy az előttem lévő autó elmenjen, és belássam a kereszteződést, utána fordultam csak be. Aztán volt az út menti leállás és az Y forduló (ezeknél nem szólt semmit), ami után kifordultunk egy nagyobb útra és ott sávváltás közben jött mögülem egy autó, aki rám dudált. Ehhez annyit, hogy ez egy 50-es út volt, én betartottam a szabályt, ő nem (vagy 80-nal ment). Végül visszahúzódtam a sávba, és csak az őrült után mentem át. Na, hát ezt a vizsgáztató úgy értelmezte, hogy nem gyorsultam fel eléggé (akkor nekem is 80-al kellett ovlna menni?), és a másik autó ezért dudált rám, neki volt igaza.
Az utolsó feladat az volt, hogy háttal be kellett állni egy parkolóba, és ez be kell valljam nem sikerült teljesen egyenesre (kb. 5 fok eltérés lehetett), viszont amikor javítottam volna, akkor rámripakodott, hogy kapcsoljam le a motort, és már vége is volt.

Elkezdte mondani, hogy mi az, amiben fejlődnöm kéne, gondoltam magamban, OK, akkor majd fejlődök, de a dolog már gyanús volt. Aztán mondta, hogy szerezzek egy új időpontot, na, ekkor derült ki számomra, hogy meghúzott.

Értetlenül kiszálltam, ő meg elviharzott. Az oktató is ott volt (az ő autójával mentem), és próbáltam neki elmagyarázni, hogy mi volt, de ő se értette. Aztán visszajött még a vizsgáztató, hogy "valamit nem értenek?", és elmondta a dudálós esetet az oktatónak. Erre már végre feleszméltem, és elkezdtem magyarázni, hogy igen, de a másik autó sokkal gyorsabban ment a megengedettnél, de ezt már nem hallgatta végig a vizsgáztató hölgy, akkor véglegesen eltűnt a szemünk elöl.

Hát, ennyi volt. Mondom, a legbosszantóbb az egészben az, hogy nem látom, mit kellett volna máshogy csinálni (ez olyan van rjata sapka, azért, nincs rajta sapka, akkor azért szitu), meg az, hogy nem tudtam érvelni igazán az igazam mellett, mert erre nem volt lehetőség. Az oktató szerint ez ilyen, lég gyakran megtörténik. És persze én is hallottam már mindenféle sztorikat, hogy kit hogy húztak meg sok-sok éves vezetési tapasztalattal. Azért átélni nem olyan könnyű a dolgot, de most már túlvagyok rajta, és nem vagyok hajlandó emiatt tovább rosszul érezni magam. Meglátjuk, hogy elmegyek-e még egyszer, a pénz és az idő miatt kicsit nehézkes a dolog, plusz el is ment a kedvem tőle (a következő vizsgáztató is lehet ugyanilyen), és rájöttem, hogy annyira azért nem vagyok rászorulva a kanadai jogsira (a G1 teljesen elegendő, mert igazából csak az igazolvány kellett).

Azért a magyar jogsimmal félhivatalosan mindig tudok vezetni, hihi. :)

Felmelegedés

Képzeljétek, tegnap annyira kellemes idő lett, hogy délelőtt elmentünk a parkba és újra játszhattam a játszótéren!
Először elég furcsa volt, mert már nagyon régen nem voltunk, de aztán a Mama talált nekem egy nagy sárga buszt, és akkor azzal játszottam. Például leküldtem a csúszdán és utána csúsztam, meg tettem bele leveleket és aztán kiszórtam belőle őket, meg a homokozóba is bevittem magammal.

Ott volt a Domonique is egy ideig, de aztán elmentek a Mamájával, és aztán jött a Percy és a Mamája, meg a Papája (aki aztán elment hamarosan), és akkor velük játszottunk.
Volt egy kis balesetem is, mert nekem jött egy hinta, amire egyáltalán nem számítottam és el is estem tőle. Az esés végül is nem lett volna baj, mert puha volt a föld a sok levéltől, de a fejemet megütötte a hinta és meg is ijedtem, szóval jó sokat srítam utána. Aztán megvígasztalódtam, és mentem újra az utamra.

A játszótér után meg elmentünk a Percyékkel pizzát enni a vásárlós helyre, és utána köszöntünk a télapónak is, aki szerencsére most is ott volt.
Aztán hazajöttünk és az alvás után már nem csináltunk semmi különlegeset, csak a mosással foglalkoztunk. Ja, és ettünk kukoricát is, de az már nem volt az igazi, mert már nincs szezonja a Mama szerint.
Este aztán hazajött a Papa, és akkor mentünk fürödni, és utána mondta, hogy most a Mama fog mesélni, de én inkább a Papát kértem, úgyhogy végül beadta a derekát, és elmesélte nekem a cicás mesét, aki álmos. Utána meg mentem aludni.

És ma is meleg volt, ami jól esett, mikor mentünk a zenélősre a Fáriához. A zenélős nagyon jó volt, kaptunk ujjcintányért, és azt én már nagyon ügyesen tudom összeütni. Sőt, amikor el kell dugni a kezeinket a versben, azt is meg tudom csinálni, és teljesen jókor húzom elő őket! A zenélős végén meg kaptunk kígyós pecsétet, és a kígyó azt mondja, hogy sssssss, ezt már én is tudom.

Aztán elmentünk a könyvesboltba játszani a vonatokkal, meg mozgólépcsőzni, és vettünk ajándékokat is. Utána hazajöttünk és én egy jó nagyot aludtam.
Mikor felébredtem, akkor beszéltünk az Ooooo Nagyiékkal a számítógépben, és elújságoltunk nekik, hogy ma reggel a bilibe pisiltem! Erre különben nagyon büszke vagyok, ma többször is elmondtam a Mamának, és azt is, hogy után a pisit beleöntöttük a wc-be, és lehúztuk, meg elköszöntünk tőle.

Délután még játszottunk itthon, aztán elmentünk a játékboltba körülnézni, és vettünk is még ajándékokat. Utána meg a ruhaboltban vettünk a Mamának még egy nadrágot, meg nekem egy szuper sapkát, amit nem is akartam levenni a fejemről, annyira tetszett.

Mikor hazaértünk, a Papa már itthon volt, és akkor ettem vacsorára lekváros kalácsot, utána meg mentünk a Papával fürdeni, és akkor vele is felemlegettük, hogy reggel milyen ügyesen belepisiltem a bilibe.
A mese után meg mentem aludni.

Főleg a Papával voltam

A hétvégén valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy főleg a Papával voltam, és nagyon jól éreztük magunkat!

Szombaton délelőtt például voltunk egy különleges zenélősön, ahol ugyan a Cyndi volt, mint máskor is, de ez teljesen máshol volt, és máskor is, mint szoktunk menni. A Papa azt mondta, hogy ez azért volt, mert a múltkor kimaradt egy rendes alkalom, és most ezt bepótoltuk. Ez szerintem nem olyan érdekes, de az odaút az például érdekes volt. Először is, a pici babakocsimmal mentünk, amit a Cica Nagyitól kaptam, és azt én nagyon szeretem. Aztán a metró után nem gyalog mentünk, hanem villamossal, mi megint nagyon érdekes volt. És ez a hely, ahol voltunk teljesen másmilyen volt, mint ahová jártunk, ami nekem megint csak érdekes volt, meg másik gyerekek is voltak. Az viszont nagyon jó volt, hogy ugyanazok a dalok voltak, mint szokatak lenni, azokat én nagyon szeretem.
Hazafelé meg nem kellett végig a babakocsimban ülni, hanem tolhattam is, ami külön jó volt! És a Mama kijött az erkélyre integetni nekem!

Délután nagyon jól aludtam, és jó sokat, és mikor felébredtem, a Mama éppen eléggé ki volt terülve az ágyon, úgyhogy odabújtam mellé egy kicsit, de aztán mentem is játszani. Végül is nem mentünk aztán sehová már, de este lehetett festeni az ecseteimmel, és az nagyon jó volt. Pecsételni is lehetett, azt továbbra is nagyon szeretek, és a végén megmutattam a szüleimnek, hogy milyen ügyesen tudok kört rajzolni az ecsettel, és ennek nagyon örültek.

Vasárnap meg a Mamának el kellett mennie autót vezetni (állítólag vizsgája lesz, és arra gyakorol), úgyhogy a Papával itthon maradtunk ketten. De aztán mi is elmentünk, venni cicás wc-papírt. Mikor hazaértünk, már a Mama is itthon volt, és akkor mentem vele aludni. Ma is nagyon jól aludtam, és mikor felébredtem, akkor meg a Papa volt kiterülve az ágyon, ő is aludt.
Úgyhogy szépen megebédeltem, és mikor elkészültem, akkor a Papa is felébredt, és elindultunk megnézni a karácsonyfákat a boltban.
Láttunk jó sokat, de most nem ez tetszett a legjobban, hanem a körbe-körbe-forgós-lovaglós-télapós dolog, azt jó sokáig nézegettem.
Aztán még átmentünk egy másik boltba is, és ott voltak éneklős télapók meg hóemberek is, az is nagyon tetszett. A végén aztán vettünk is egy pici karácsonyfát, remélem, hamarosan ki is kerül a dobozból, és akkor itthon is nézegethetem a fákat.

Este a vacsora után még játszhattam az autóimmal, aztán mentünk fürödni. A Papa most odaadta nekem időben a bilit a fürdés előtt, de most nem sikerült pisilni bele, ami nem baj. A fürdés után viszont mentünk mesét olvasni, most a jegesmacis mesét mondta el nekem a Papa. Aztán mentem aludni.

Könyvtár, játékbolt, múzeum

Ezek voltak a mai programban, úgyhogy estére jól el is fáradtunk. Viszont nagyon jól éreztük magunkat!

Ma reggel pohárban kaptam a kakaómat a Papától (már egy ideje reggel mindig kapok kakaót, nagyon szeretem, de eddig a szívószálas kis kulacsomból ittam), ami jó volt, mert nagyfiús, de aztán nem volt annyira jó, mert mellé ment, és akkor kakaós lett a pizsim.
Végül is ez nem volt baj, mert úgyis kaptam új ruhát, meg pelust, és akkor kezdődhetett a nap.

Először a könyvtárba mentünk, a Mama meg én. Ott megnéztük a felnőtt könyveket a Mamának, és ki is vettünk neki egyet, aztán meg megnéztük a baba könyveket nekem, és én hármat is kaptam. Mind karácsonyfás, meg télapós! Nagyon örülök nekik.

Aztán elmentünk a vásárlós helyre játékokat nézegetni, mert ajándékot szeretnénk venni sok mindenkinek. De egyelőre csak nézegettünk, nem vettük még meg a dolgokat. Ma is láttuk viszont a télapót, de csak rövid ideig, mert ma dolga volt, mindenféle gyerekek fényképezkedtek vele éppen.

Aztán hazajöttünk, és akkor kicsit magamra haragítottam a Mamát, mert elszaladtam, mikor ő fel akart öltöztetni, de annyira, hogy még a boltból is majdnem kifutottam. Egy néni kapott el, és nem engedett kimenni. A Mama elég mérges volt, utána nem is jöhettem ki többet a kocsiból.

Az alvás után meg gyorsan ettünk egy kis tésztát és sajtot itthon, de aztán már indultunk is újra. Mentünk a metróhoz, és mikor kiszálltunk, ott volt a Papa, és együtt mentünk így a múzeumba.
Ez a múzeum nagyon érdekes, vannak benne székek és autók is, de nekem legjobban a madarak tetszettek, meg amikor meg lehetett simizni a kitömött mosómedvét, és be lehetett kukucskálni a fatörzsbe, ahol ott volt egy oposszum. Meg még sok mindent lehetett csinálni: bemászni a rókalyukba (oda a Papa is bejött), meg fiókokat huzigálni, amikben pici madarak, vagy tojások vannak. Szóval, nagyon jó volt. És volt egy játszószoba is, ahol jó sok időt el tudtunk volna tölteni, de aztán inkább mentünk a többi részét is megnézni a múzeumnak.

Hazafelé nem együtt jöttünk a Papával, mert ő biciklivel jött, mi meg metróval, és előbb hazaért, mint mi!
Itthon ettünk vacsorát és utána mentem fürdeni, ami közben nagyon jól lehet buborékot fújni, én is tudok.
A fürdés után a Papa elolvasta a kutyusos-vizes mesét, utána meg jött a Mama és egy pici összebújás után már mentem is az ágyamhoz lefeküdni. Kértem a Nyuszit is (már nem elég csak a bárányka), meg egy kis vizet, és utána elaludtam.

Koronám

Ma kaptam a Cynditől egy piros papírkoronát a zenélős elején (a többiek is kaptak, aki kért), úgyhogy egész végig abban feszítettem a zenélős alatt. Nagyon tetszett! Mikor feltette a fejemre, akkor kicsit furcsa volt, de aztán a Mama mondta, hogy menjek, és nézzem meg magam a tükörben, és nagyon tetszett a fejemen a korona, úgyhogy végig egy kis herceg voltam benne.
Most volt egyébként a Cyndinél az utolsó óránk, egy ideig nem fogunk menni hozzá, de aztán majd megint, a Mama már be is fizetett.

Aztán hazafelé még bementünk egy csomó boltba, vettünk banánt, meg kalácsot, meg bun-t is kaptam, és aztán meg felszálltunk a metróra és amíg mentünk vele, addig megeszegettük az almás sütinket, amit nagyon szeretünk a Mamával.

Itthon aztán mentem aludni, és most nem akartam ellenállni egyáltalán, mert értem már, hogy fontos a Mamának az alvás, úgyhogy el is aludtam rendben.
Mikor felébredtem, kaptam ebédet, aztán a Mama játszott egy kis vasalósat, de most nem segíthettem neki azzal, hogy adogatom a ruhákat, mert nem akart mindent kivasalni, csak bizonyos dolgokat. Viszont kiderült, hogy amit éppen levesz a vasalódeszkáról, az nagyon forró, és nem szabad hozzányúlni. De aztán nem lesz mindig forró, ami nekem furcsa, viszont a Mama azt állítja, hogy egy idő után kihül és akkor már meg lehet fogni.

A vasalás után elmentünk a vásárlós helyre, és találkoztunk a Télapóval! Ott volt a piros ruhája, a sapkája és a csizmája is, de ami a legfontosabb, a szakálla sem hiányzott! És integetett is nekem, mikor meglátott, én meg visszaintegettem neki. Nagyon szeretem a télapót!
Ezen kívül még vásároltunk is dolgokat, és a végén felülhettem a tűzoltóautóra meg a pacira és a hernyócskára is, de egyiket se akartam, hogy beindítsuk.

Itthon volt még vacsora, aztán meg a Mamával együtt fürödtünk, és mikor már a pizsimet adta fel a Mama, akkor megjött a Papa. Nagyon örültem neki! Így ő mondta a mesét is, és utána mentem is aludni.

Ma jót aludtam

Ma jót aludtam, mert hazafelé, mikor jöttünk a Dávidtól, akkor a metrón elnyomott az álom a babakocsiban, és mikor felébredtem, már nagyon kipihent voltam. Akkor már az ágyamban voltam, és jött a Mama is.

Szóval, a Dávidékhoz mentünk a reggeli után a Mamával. Babakocsival mentünk, és metróval meg busszal. És amikor a metróhoz a lépcsőkön kellett lemenni, akkor a Mama nem vitt le, ahogy szokott a babakocsival együtt, hanem kiszálltam és szépen lesétáltam a kezét fogva. Ő meg hozta az összecsukott babakocsit a másik kezében, és mondogatta, hogy milyen ügyesen tudok jönni már.

A Dávidéknál meg odaadtuk a Katinak az ajándékot, amit hoztunk, és nagyon örült neki (a szülinapjára kapta és egy táska volt, a Mamával választottuk a boltban). Aztán meg játszottunk a Dáviddal és csak néha vesztünk össze.
Kaptunk finom ebédet is, borsó levest tésztával és répával, meg utána rántott husit is. Aztán megnéztük, ahogy a halak is ebédelnek, csak közben én sajnos leestem a székről és az fájt. Akkor a Mama megvígasztalt, és utána már újra fel akartam mászni a székre. A Mama szerint nem tanulok.

Aztán megint játszottunk, és a legjobban a szerelős játék tetszett nekünk:

A végén meg vettük a cipőnket és a Dávidék kikísértek minket a lifthez, és hazajöttünk a busszal.

Itthon, mikor felébredtem, akkor megnéztük a fényeket a szemben lévő házban, aztán ettem egy picit a spagettiből, és utána játszottam az autókkal. Közben hallgattuk a zenémet, és a végén, mikor jött a goodbye-song, akkor jól beleénekelte nekem a Mama az összes autómat, a testrészeimet és a ruháimat is. Mire végeztünk, már meg is jött a Papa, és akkor újra lehetett vacsorázni mindenkinek együtt. Én főleg reszelt sajtot ettem, meg egy kis uborkát.
Aztán jött a fürdés, és akkor majdnem sikerült belepisilnem a bilibe a vízben állva, de a Papa nem volt elég gyors, úgyhogy majd máskor.

A fürdés után meg volt mese, és aztán mentem aludni.

Piros masnik

Képzeljétek, ma délután feldíszítettük a szobát mindenféle szép dolgokkal. Ez is a karácsony miatt van, és szerintem nagyon szép lett.
Tettünk fel aranyszínű hosszú süni-madzagokat az ajtókra, aztán a Mikulást, egy kismacit és egy karácsonyfát is felragasztottuk, és utána jöttek a piros masnik. Azok a polcok lyukas részébe kerültek, és én is segítettem beleszurkálni őket. Egyet adtunk Hammnak is, szerintem tetszett neki, de aztán végül is nem ragasztottuk oda, hogy azért kilásson.

Délután ezen kívül még festettünk is az új festőkészletemmel. Abban nem csak ecsetek vannak meg festékek, amikkel már eddig is festettem a játszóházban, hanem olyan pecsételős szivacsok is. Azokat be lehet festékezni az ecsettel, és utána oda kell nyomni a papírra, és akkor nagyon vicces nyomot hagy maga után. Nekem ez tetszett a legjobban ma.

Legkevésbé meg az alvás tetszett ma, sőt, egyáltalán nem is akartam aludni. A Mama azt mondta, hogy kettőtől fél 4-ig tartott, míg végre beadtam a derekam és elnyomott az álom. A legnagyobb részét ennek énekléssel és játszással töltöttem az ágyban, de a végén már nagyon fáradt voltam és ki akartam jönni, és akkor már sírtam is. A Mama viszont ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor jöhetek ki, ha már aludtam egy picit legalább.
Amikor elaludtam, az már jó volt, és aztán arra ébredtem, hogy a Mama simiz, hogy most már keljek fel, mert akkor meg már jó késő volt. Hát, ki érti ezt, egyszer aludni kell, egyszer meg felébredni?

Délelőtt meg voltunk a zenélősön a Fariánál, most a Mama jött velem. Nagyon sokan voltunk megint, és a többiek közül elég sokan szoktak rosszalkodni, de azért így is jó volt, és a végén nagyon örültem, mikor kaptunk pecsétet a kezünkre.
Hazafelé meg bementünk a könyvesboltba vonatozni. Ott a mozgólépcsőn kell felmenni a vonatokhoz, és a Mama csak nézett, hogy milyen ügyesen tudok már fellépni meg lelépni a mozgólépcsőre.

Este pedig mazsolás kalácsot kaptam lekvárral, és két egész szeletet betermeltem belőle, mert nagyon ízlett. Annyira, hogy miközben ettem, eléggé aggódtam, hogy nem kapok többet, úgyhogy csak tömtem a számba, hogy a Mama adhassa a következő adagot. Amikor a Mama észrevette ezt, akkor mondta, hogy nyugodjak meg, az a nagy szelet mind az enyém lesz, úgyhogy akkortól már lassítottam a tempón.
És a fürdéskor most a Mama volt velem (bejött a vízbe), de aztán a végére megjött a Papa is, és fújt nekem buborékot, amin nagyon jót nevettem, amikor kipukkadt. Aztán a Papa mondott mesét is, és utána könnyen el is aludtam a Mamával.

Hogy is van ez?

Segítséget kérek szépen! Ki emlékszik a "Hull a pelyhes fehér hó" c. nóta teljes és pontos szövegére? Megakadtam... (egyelőre improvizálok, de azért az mégse lesz jó, ha Barnus az oviban majd olyan nótákat fog énekelni amiket senki sem ismer, mert a Mamája költötte.)
Plusz kéne még sok-sok karácsonyi, télapós dal, mondóka, ha van valakinek lelőhelye (link), kérem szépen!
Nagyon köszi!
Zs.

Nekem tetszik ez a karácsonyi készülődés dolog

Beköltözött az életünkbe a karácsonyi készülődés. Sokat nézegetünk karácsonyfákat az újságokban és a boltokban, meg a Mikulás is nagyon gyakran megjelenik mindenfelé, és ezzel mindenféle egyebek is járnak. Például a fények az erkélyeken, amiket az ablakunkból nagyon jól lehet látni, meg a zene, az éneklés (a Mama szokott), és ma voltunk Mikulás felvonuláson is!

Az úgy volt, hogy ma először a Papa kelt fel velem, aztán, mikor a Mama is felkelt, akkor a Papa visszafeküdt egy kicsit még aludni. De aztán, mikor már leszedtük az őszi díszítéseket az ajtóról, hogy majd karácsonyiakat tegyünk fel később, és az ajtóra kintre felakasztottuk a karácsonyi koszorút, akkor felébresztettük a Papát, hogy el tudjunk menni a felvonulásra. A Mama mondta, hogy a Mikulás bácsi is ott lesz, és az engem nagyon érdekelt. Elindulni nem volt túl könnyű azért, mert mostanában már nagyon sok ruhát fel kell venni, és azt annyira nem szeretem.
Azért végül sikerült elindulnunk, és nem is kellett sokat menni, már meg is találtuk a Mikulás bácsit, aki egy nagy autó tetején volt, piros ruhában, nagy szakállal és sapija is volt. Meg rénszarvasai.
Ő volt az utolsó a menetben, de mivel mi hátulról találkoztunk először a menettel, így ő volt az első, akit megláttunk. Akkor még nem is mentek, úgyhogy könnyen előre tudtunk sétáni, és megnézegetni a többi felvonulót. Voltak ott mindenféle bohócok, meg szőrös állatok, meg másik nagy autók is, amiknek a tetején mindenféle érdekesek ültek. Meg volt egy óriási nagy jegesmaci is, meg a nagy piros kutyus, aki benne van a rajzolós könyvemben is, és gurulós csiga, meg óriási játékok és mindenféle furcsaság.
Az elején csodálkozva nézetm ezt az egészet, mert ilyet még nem láttam, de amikor megindult a menet, és a Papa a nyakába vett, hogy jobban lássak, akkor hamar megértettem, hogy miről szól ez a dolog, és akkor már tetszett is. Mindenki elkezdett kiabálni, meg integetni, és azt én is tudom csinálni, és aztán még odajött hozzám egy bohóc is kezet fogni.
Akkor mi már aztán hazafelé vettük az irányt, mert késő volt, és hátrébbról jobban lehetett látni, de így is nagyon tetszett az egész.

Este meg elmentünk a vásárlós helyre karácsonyfákat nézegetni, és a Mama meg a Papa megígérték, hogy nekünk is lesz olyan hamarosan, és lesznek rajta égők is, meg díszek, és nem kell már sokat várni rá, mert végül is ide is lehet azt tenni nem csak a másik lakásba.

Ó, és majdnem elfelejtettem mondani, hogy a karácsonyon kívül volt még egy érdekes a hétvégén: tegnap délelőtt ugyanis a Mama levágta a hajamat a zümmögős géppel. Elször egyáltalán nem tetszett a dolog és nagyon sírtam, de aztán a Mama énekelte nekem a helló songot az összes családtaggal és barátommal (Hello to Cica Nagyi, so glad to see you, hello to Nagypapa, we're so glad to see you too, Hello to Oooo Nagyi...), és nézhettem magam a kistükörben közben, úgyhogy végül is egészen élveztem a dolgot. Aztán a Papával lezuhanyoztunk együtt, és a végén ilyen csinos lettem:

Ezen kívül szombat este meg elmentünk a Papával a könyvtárba, de az már nem volt nyitva, úgyhogy csak bedobáltuk a könyveket egy nyíláson, és aztán hazajöttünk. Közben még vettünk egy kis sütikét is, és én megkaptam a Papa nagy kesztyűjét, hogy ne fázzon a kezem, mert az én kesztyűmet otthon felejtettük. A Mama nagyon örült a sütinek és a nagy kesztyűnek is a kezemen. Én azonnal meg akartam enni a sütit, de a szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy előbb vacsorázzak, és ez nekem nagyon fájt (meg féltem, hogy aztán nem fogok kapni a végén), sírtam is. De aztán végül is a virsli, amit kaptam finom volt, és a végén tényleg járt nekem süti is, ahogy megígérték, úgyhogy elégedettem mentem aludni.

Benti homokozó

Délelőtt voltunk a Mamával a játszóházban, és nagyon jól szórakoztunk! Igaz, hogy festeni ma nem akartam, mert az elején nem lehetett, mert helyette énekelni kellett menni (az is jó volt), utána meg már nem volt kedvem. Viszont a számítógéppel elég sokat játszottam, meg a játék-konyhában is sokat tettem vettem.
Utána meg felfedeztem, hogy van ott egy jó kis benti homokozó is, és ott szuperül tudom öntögenti a homokot, meg meregetni ide-oda. Ez nagyon tetszett, többször is visszamentem, a Mama csodálkozott is, hogy eddig hogyhogy ezt nem találtuk meg.

Aztán hazajöttünk és egy óriásit aludtam, és mikor felébredtem, már fél 5 volt. Éhes is voltam, úgyhogy kaptam spagettit, azt nagyon szeretem. Aztán játszottunk a Mamával, meg megnézegettük a reklámújságokat, amiket bedobtak. Nekem azok nagyon tetszettek, mert mind tele van karácsonyfával, és azok szerintem nagyon szépek, teljesen fel tudok lelkesedni, ha meglátok egyet. Most már egyébként nem csak az újságokban vannak, hanem mindenhol: a boltokban és a játszóházban is, ennek nagyon örülök. Állítólag, majd nekünk is lesz, de nem itt, hanem a másik helyen, ahol lakni fogunk hamarosan, amikor majd felülünk megint a repülőre.

Mikor megjött a Papa, akkor pedig elindultunk mindannyian a vásárlós helyre kicsit körülnézni, és odafelé végig sétáltam, meg futottunk is a Mamával és a Papával. A vásárlás után meg hazajöttünk vacsorázni, én kaptam halacskát és rizsit, de utána még kértem a Mama mini pizzájából is, mert azt a Papa csinálta, és nagyon finom volt.

Fürdés után meg a Papa mesélt nekem a piszki kacsáról (a végén megfürdik a tóban is tiszta lesz), és aztán jött a Mama és a vízivás után már mentem is aludni.

Nem akartam aludni, aztán mégis

Ma, amikor a Mama betett az ágyamba, hogy aludjak, akkor én még úgy gondoltam, hogy nem akarok aludni. Úgyhogy bár nem ellenkeztem az ágyban levés ellen, viszont alvás helyett inkább csak játszogattam a nyuszival, báránykával és a babával. Viszont, amikor kiesett a nagy takaróm, az nem tetszett, és hívtam a Mamát, hogy adja vissza. Jött is, de mondta, hogy ez így nem lesz jó, tessék aludni. Aztán jött még egy párszor, és kaptam például új pelust (kétszer) is, ami aztán végül is segített. Mert a végén aztán elaludtam, és amikor felébredtem, már majdnem sötét volt, és jött a Mama, és mondta, hogy jó sokat aludtam ma is.

Akkor kértem, hogy játsszunk együtt a babámmal, és a Mama segített is átöltöztetni, meg feltenni rá a cipőit és a sapiját, és mikor készen lett, akkor én nagyot nevettem rajta, mert a sapijában olyan vicces volt. Aztán kihoztuk a babát a nappaliba, hgy adjunk neki enni, és kiderült, hogy ő is szereti a halacskás kekszet, nem csak én. Sőt! A kisállataim is szeretik a halacskás kekszet, és az nekem nagyon tetszett, ahogy együtt a Mamával megetettük őket.
Aztán a Mama lefényképezett engem a babával, és akkor szaladtam megnézni a képet a fényképező hátulján, mert nagyon tetszik nekem, hogy ott láthatom magamat. És kiderült, hogy a fényképezőben benne van a Cica nagyi és a Nagypapa is, és őket is jól megnéztük. És mikor a Mama kikapcsolta a gépet, hogy többet már nem nézegetünk, akkor visszaültem az előző helyre, és kértem, hogy megint fényképezzen le. Utána megint szaladtam nézelődni, és nagyon örültem újra a Nagyiéknak. És aztán harmadszorra is csináltuk ezt, nagyon jó volt.

Mikor már készen voltunk, akkor elindultunk vásárolni, mert addigra elállt az eső odakint. Felvettem a gumicsizmámat, és abban nagyon jól lehetett pliccs-placcsolni megint a vízben odakint.
Aztán a vásárlós helyen megint szaladgálhattam, és a Mama megkért, hogy segítsek neki eldönteni, hogy miket vagyünk, például a virslik közül kiválasztottam a csirkéset, és akkor a Mama mondta, hogy jó, akkor veszünk olyat is, meg a másik féléből is, amit ő választott, és majd eldöntjük, hogy melyik a legjobb.

A vásárlás után meg elmentünk pizzát venni, és akkor az volt a vacsora. Én leettem az összes ananászt a pizzák tetejéről, és még egy kis tésztát is ettem teljesen egyedül. Aztán mentünk beleülni a tűzoltóautóba, de előbb még megnéztük a karácsonyfákat amiket most állítottak fel, és nagyon szép fényesek.

A tűzoltóautóba végül is bele tudtam ülni (bár elég sok gyerek volt ott), és a Mama kérdezte, hogy indítusok-e be, hogy zenéljen, de én nem tudtam eldönteni, hogy akarom-e. Aztán kiderült, hogy a Mamának most nem volt ehhez való pénze, úgyhogy végül is nem indítottuk be, de azért így is lehetett nyomogatni a gombokat és tekerni a kormányt.

Aztán hazajöttünk, és mentünk fürdeni, de előbb még segítettem a Mamának kipakolni a babakocsiból azokat a dologkat, amiket vettünk. Vittem neki be a konyhába mindenfélét, és ő meg csak pakolta be a hűtőbe őket.
Ma együtt fürödtünk a Mamával, és a végén még a körmömet is levágta, és pont akkor jött meg a Papa, úgyhogy meg is tudtuk mutatni neki, hogy milyen szép picik lettek a körmeim.

Jó is, hogy megjött a Papa, mert így ő mondott nekem mesét az öltözés után, a cicásat, amiben a cica aludni szeretne, de nem tud csak a végén, mert nincs hely.
Aztán jött a Mama, és mentünk aludni (ma is kértem vizet, de csak egyszer).

Utazás utáni pihenés

A Mama mondta, hogy amikor az ember utazik, akkor utna jól esik egy kis pihenés, úgyhogy most pár napig mi is ezt csináltuk.
De azért tegnap például voltunk a Papával a Fáriánál zenélősön, és nagyon jó volt, bár elég sok gyerek volt, és az enegm mindig szokott egy kicsit zavarni. Viszont kaptunk a kezünkre smiley face-es pecsétet, és az nekem nagyon tetszett. A Mama meg addig a fogorvosnál volt, de mikor hazaértünk, már ő is ott volt, és kinyitotta az ajtót, amikor kopogtam.
Azt mondta, hogy egy kicsit még érzéstelen a szája, úgyhogy nem is evett velünk akkor ebédet, mert nem akarta elharapni , de azért így is finomat ettünk a Papával (én főleg rizsit, ő mustáros husit is).

Délután meg nagyon sokat aludtam, mert jól esett, és mikor felébredtem, akkor lementünk megcsinálni a mosást a Mamával. Mikor megjött a Papa, akkor még le kellett menni a szárítóból kivenni a ruhákat, úgyhogy azt együtt csináltuk, és aztán meg jöttünk fel készülődni a lefekvéshez.

Ma meg délelőtt a benti játszótéren voltunk a Mamával, és a busszal mentünk oda, amit én nagyon szeretek. Legjobban ma a piros ráülős autó tetszett, azzal azt találtam ki, hogy jól neki lehet menni vele a falnak. A Mama kicsit először ijedten nézett rám, hogy ezt meg miért csinálom, de aztán látta, hogy lefékezek azért az ütközés előtt, és, hogy nagyon élvezem ezt, úgyhogy akkor csinálhattam.
Mikor vége lett a játszásnak, akkor megint buszra ültünk és most még nem haza mentünk, hanem a metróval elmentünk az Adriennék házához, és hazahoztuk a Hammot!

Mikor hazaértünk nekem menni kellett rögtön aludni, úgyhogy nem láttam, amikor a Mama a helyére tette Hammot, de mikor felébredtem már ott volt, és nagyon örültem neki.

Délután itthon voltunk, és a Mama hímzett, én meg rajzoltam, meg autóztam, meg mindenféléket csináltam, de leginkább vártam a Papát, mert a Mama megígérte, hogy jönni fog, és akkor elmegyünk a könyvtárba. De végül is nem mentünk, mert a Papa már csak későn ért haza, és akkor inkább csak vacsoráztunk finom levest, és aztán mentem aludni. Úgyhogy a könyvtárba majd máskor megyünk.

Hazaút

Még reggel együtt eszegetett corn flakes-t Barnus a Nagypapával, amit mindketten nagyon élveztek, de aztán el kellett kezdenünk pakolni a csomagokat, elérkezett a visszaindulás napja. Nagyon gyorsan eltelt ez a rövid idő, meg is beszéltük, hogy hamarosan újra eljövünk, mert mindenki annyira jól érezte magát.

A csomagok száma egyel több lett hazafelé, és Barnus esernyőre csukható babakocsiját is magunkkal vittük végül, mert annyira szereti tologatni. Végül azért kényelmesen befértünk, bár a becsekkolásnál a kislányka ragaszkodva a szabályokhoz kivetetett pár kilónyi nagykabátot az egyik túlsúlyos tásából, így azok aztán az autósülésbe szíjazva tették meg a hazautat. Ebben nehéz felfedezni a logikát, de hát a szabály az szabály.
Szerencsére a Nagypapa pontjai igazán előkelő ellátást biztosítanak nekünk a Continental járatain, így megkülönböztető extra cetlit kaptak a csomagjaink, és az első között pakolták ki őket a leszállás után!

Cica nagyitól szomorúan búcsúztunk el, és mentünk átesni a szigorú biztosnági ellenőrzésen. Ez most már azzal jár, hogy minden folyadékot külön fel kell mutatni, és nem is lehet igazán bevinni a steril zónába semmi ilyesmit (ennek a benti üdítő-kereskedők persze nagyon örülnek). Plusz az embernek a cipőjét is le kell vennie, hogy átvilágíthassák, és ez alól még Barnus sem kivétel. Mondjuk számára ez az egész hajcihő egy nagy móka, nagyon örült neki, hogy mezitláb szaladgálhatott egy kicsit.

Aztán megkerestük a beszálló-kapunkat, és vártunk, vártunk. Az indulásunk késett, de aztán végül is beszálltunk egy buszba és elvittek minket a pici gépünkhöz. Viszont felszállni nem tudtunk, mert valaki sikeresen elveszítette az útlevelét a buszba szállás és a repülőhöz érkezés között (hogyan???), így rá kellett várnunk, hogy megtalálja-e, vagy mi lesz, mert anélkül nem tudott utazni. Végül nem is jött vissza, de mi egy jó fél órát vártunk rá. Barnus azért akkor már elég nyűgös volt, 4 óra is elmúlt már, és még nem aludt semmit a sok izgalom hatására. Ilyenkor mindent nehezebben visel el, de azért szerencsére le lehetett kötni a repülők mutogatásával, meg a játékaival.

Mikor végre felszálltunk, akkor már nagyon szerettük volna, hogy aludjon, de előtte még sokat kellett rendezkednie, megenni a szendvicset, amit kaptunk (ez az első igazán fincsi repülős szendvicsünk volt valaha), kukucskálósat játszani a mögöttünk ülőkkel, és elkísérni engem a wc-re. Aztán kidőlt az apája ölében, és félálomban átkérdzkedett hozzám, és odabújva aludt.

Így kényelmesen olvasgattunk is az úton, a de aztán innen kezdődött a bonyodalom. Ugyanis 20 perccel a leszállás előtt bemondta a pilóta, hogy sajnos Torontóban a rossz idő miatt nem tudnak fogadni minket, és nincs elég üzemenyagunk ahhoz, hogy itt körözgetve megvárjuk, míg javul a helyzet. Így végül le kellett szállnunk a "közeli" Buffaló-ban, hogy tankoljunk, és újra nekirugaszkodjunk a torontói leszállásnak. A tankolás nem ment igazán gyorsan, mert nem voltak felkészülve ránk, de aztán végül sikerült mindent megoldani. Barnus a leszállás után Buffalóban ébredt fel, kicsit nyűgösen, mert már az éjszakai alvásra volt felkészülve. De aztán renbejött, mikor megmutattam neki a pilótákat és a műszerfalukat, és az új felszállást meg leszállást szépen végignézegette meg eszegette az ölemben.

Kanadába már könnyen bejutottunk, és a csomagok is elég gyorsan meglettek, úgyhogy már csak taxit kellett fognunk, és hazajutni vele. Ez könnyen ment, és éjfélre már ágyban is volt Barnus, aki előtte még egy kicsit megmosdattunk, meg mesét is kapott Bencétől. Elég gyorsan elaludt, de azért vizet vinni kellett neki.

Mi még gyorsan kipakoltunk, aztán bedőltünk az ágyba jó fáradtan. Nekünk nem kellett mese az elalváshoz...

BBQ

Reggel először a Mama és a Papa közé kerültem az ágyukba, bár először nem ezt szerettem volna, de aztán végül is megbékéltem a dologgal. Aztán kimentem a Papával a Nagyihoz, és utána a Papa visszament aludni, mi meg a Nagyival játszani keztünk.
Kaptam reggelit is, és aztán felöltöztünk, és elmentünk autózni. A végén a parkban kötöttünk ki, és ott voltak a kacsák, meg sok-sok kutyus, és voltak repülők is, azokat nagyon szeretem mutatni.

Mikor hazaértünk, akkor már a Mama és a Papa is fent voltak, és reggeliztek, és akkor kértem abból is, meg banánt is. Utána beszéltünk a Lucussal a számítógépben, és aztán meg játszottunk a Nagyival. Megmutatta nekem, hogy hogyan kell játszani a dominóval. Kiderült, hogy nagyon ügyesen tudok vele játszani, mert fel tudom ismerni, hogy melyiket kéri a Nagyi, és akkor azt odatesszük valamelyik végére, és akkor jó hosszú lesz.

Aztán kaptam ebédre finom brassóit és rizsit, de legjobban az uborka ízlett most. Az ebéd után meg menni kellett aludni, és amíg én aludtam, addig felnőttek is ettek, és a Mama mondta, hogy barbeque-n sütött a Papa mindenféle finom husit, és mindenki nagyon elégedett volt az eredménnyel. Nekem is mutatták a felébredés után, hogy milyen husi készült, de én akkor nem nagyon voltam éhes, úgyhogy abból nem nagyon ettem.

Délután meg elmentünk megint kicsit autózni, és akkor egy olyan vásárlós helyre mentünk, ami egészen hasonlít ahhoz, ahová otthon szoktunk járni. És ott nézelődtünk, meg sétáltunk, és aztán kaptam műzliszeletet is enni, a végén meg Cheerios-t, de akkor már jöttünk haza.
Itthon játszottunk körbeszaladgálósat, meg cd-lejátszó nyomogatósat, nem is tudom eldönteni, hogy melyik a jobb ezek közül.

A fürdés előtt kaptam vacsorára finom lekváros EGO-t, és aztán, mikor a Papa levette rólam az összes ruhámat, hogy menjünk a kádba, akkor jól odapisiltem a parkettára. De nem volt baj, mert a Nagyi szerint attól csak szebben fénylik a parketta ott.

A fürdés után elbúcsúztam a nagyszüleimtől, és mentünk mesét olvasni a Papával, aztán meg jött a Mama és most egész könnyen elaludtam.

Hová tűntek a kockák és az egérke?

Képzeljétek, valahogy elűnt pár játékom ma, és nem is tudta senki, hogy hol vannak egészen addig, míg meg nem találtuk őket. Amikor a Nagyi elkezdte a kukát nézegetni, hogy nincsenek-e esetleg pont ott, akkor nekem már kicsit gyanús volt, hogy ott lehetnek, és aztán meg is lettek, ott voltak benne. Akkor mindenki mondogatni kezdte, hogy vajon hogy kerültek azok oda, és elég gyakran megkérdeztek erről engem, úgyhogy azt kell hinnem, hogy én tettem be őket oda, de nem rosszaságból!
Aztán végül is mindenki örült, hogy megvan az öszes kirakós kockám, és ki lehet megint rakni a tehénkét meg a többi állatot, és a kisegerekkel újra teljes a fa-puzzle-om is. Az egyébként még hangokat is ad ki, és nagyon tetszik nekem.

Mindez délután volt, mert délelőtt még megvolt minden.

Reggel most is a Nagyival keltem fel, és elmentünk egy jó kis játszótérre játszani: buszoztunk, meg bementünk a kis házba, ahol vannak érdekes dolgok. Aztán hazajöttünk, és akkor már felébredtek a többiek is, és ma itthon volt a Nagypapa is, és az nagyon jó volt!
A Nagyival játszottunk olyat, hogy én mutatom, hogy mit kell csinálni a zenére, ő meg utánoz, és az nagyon jó kis játék, és még mindenféle mást is játszottunk.

Aztán egyszer csak a szüleim és a Nagyi elkezdtek készülődni, és beültek az autóba, hogy elmenjenek. Ez nekem egyáltalán nem tetszett, és akkor sírtam, de végül is megnyugodtam, mert játszottunk a Nagypapával. Mikor mindeki hazajött, akkor meg menni kellett aludni, de ahhoz megint nem volt túl sok kedvem.

Azért aludtam, és mikor felébredtem, akkor kaptam finom ebédet: brassóit rizsivel. Ezután volt a kisegerek keresése játék, és utána meg vártuk a vendégeket, mert mondták, hogy jönni fognak. Kiderült, hogy egy kislány jön, aki két éves, és a szülei, és akkor velül lehetett játszani. Nekem legjobban az tetszett, mikor elmentünk együtt a Nagyival, a Mamával és a Dorinával meg az ő mamájával a játszótérre megint, és akkor én tolhattam a babakocsit, amiben a Dorina csücsült. A játszótéren sokat csúszdáztunk, meg pakoltuk a kavicsokat, és az nagyon jó volt. Visszafelé meg végig szaladtunk a Dorinával, az is jó volt.

Mikor hazaértünk, akkor kaptam egy kis gyümölcssalátát enni, és mikor elmentek a vendégek, akkor meg rendes vacsorát is. Utána meg mentem fürdeni és aludni a Mamával, és most egész könnyen sikerült elaludnom.

Megint moziba mentek

A szüleim ma délután megint moziba mentek, de most nem bántam egyáltalán, mert tudtam, hogy addig a Nagyiékkal leszek. Meg a Mama adott Cheerios-t és a nyuszimat, hogy azokkal foglalkozzam az autóban. Utána azt mondták, hogy jó kis filmet láttak, ennek örültem.

Amúgy is nagyon sokat szoktam játszani a Nagyival mostanában, amit nagyon szeretek. Reggel rögtön ő jött be hozzám ma is, és akkor kijöttünk játszani. Még pizsiben voltam, de úgy is ki lehetett menni a ház elé körülnézni és köszönni a járókelőknek, mert nagyon szép idő van. Meg gyűjtöttem most is mindenféle érdekeset, és még virágot is szedtünk a Mamának.

Mikor a Mama felébredt, akkor kijött hozzánk, és aztán volt reggelizés is, amit nagyon szeretek.
Aztán a Papa is felébredt, a Mama meg kiment olvasni a kertbe, de aztán bejött, mert túl meleg volt szerinte.

De akkor már indultunk is az autóval a vásárlós helyre, ami szerintem nagyon jó dolog, különösen, ha elvisszük az új babakocsimat is, ahogy most. A Mama meg a Papa kerestek maguknak mindenféle ruhákat, mi meg a Nagyival játszottunk: én tologatam a kocsimat, meg leszedtünk a polcokról sok-sok játékokat, meg szaladgáltam ide-oda.
Aztán egy másik boltba is mentünk, ahol meg egy csomó játék is volt, és gondolhatjátok, hogy ott milyen jól éreztem magam.

Amikor már mindenki kivásárolta magát (én is kaptam új játékokat), akkor elmentünk egy ebédelős helyre, és ott annyi sok finomságot ettünk, hogy csak na! Nekem főleg a végén a jell-o tetszett, abból is a piros, jó sokat ettem belőle.

Aztán hazajöttünk, és akkor nekem aludni kellett volna, de ehhez nem volt sok kedvem, úgyhogy, mikor a Mama kiment, akkor inkább felálltam, és az ágyam rácsába kapaszkodva ugráltam az ágyon (ezt az otthoni ágyammal nem lehet ám megcsinálni, csak itt!). Nagyon jó volt, de aztán bejött a Mama, hogy azonnal aludjak el, és akkor kicsit sírtam, mert fáradt voltam, de ugrálni jobb, és végül elaludtam (de közben ragaszkodtam ahhoz, hogy a Mama ott legyen velem).
Jó sokat aludtam, de éppen akkor felébredtem, mikor még elég idő volt ahhoz, hogy a szüleimet el tudjuk vinni a moziba a Nagyival, úgyhogy ezt is csináltuk.

Aztán meg elmentünk a Nagypapáért a dolgozóba, így megint megnézhettem a puputevét meg a fákat, azt nagyon szeretem. Sőt, picit még a Nagypapa számítógépét is nyomogathattam, amit külön szeretek, mert azt amúgy nekem nem szabad.
Aztán hazajöttünk és vacsoráztunk finom tésztát meg sajtot, és utána játszottunk. Egy idő után a Nagyi elment az autóval a szüleimért, és mikor megjöttek mind, akkor megmutattam nekik, hogy hogyan kell nyomogatni a nagy cd-lejátszó gombjait. Van rajta olyan gomb, amit ha megnyomok, akkor elkezd zenét játszani, és van olyan is, ami azt csinálja, hogy kijöjjön belőle a lemez. De ha a nagy gombot nyomom meg, akkor meg abbahagyja a világítást, és nem zenél, és akkor utána hiába nyomogatom, nem történik semmi addig, amíg újra el nem kezd világítani.

A nyomkodás után meg madzagon huzigálósat játszottunk a Nagypapával, aztán meg körbeszaladósat a Nagyival. Azt nagyon sokáig tudok játszni, de a végére azért jól elfáradok. Úgyhogy aztán már menni is kellett fürödni meg aludni. Az alvás kicsit nehezen ment most, mert annyira jól éreztem magam ébren, de aztán végülis elnyomott az álom.

Első teljes nap Texasban

Éjszaka, mikor felébredtem, és hívtam a Mamát még nem éreztem, hogy valami furcsa lenne, mert mindig jött, és kaptam szopit (igaz, hogy hajnali 5-kor majdnem úgy döntöttem, hogy most már itt az ideje felkelni, de a Mama végül is visszaédesgetett az ágyamba aludni), de reggel, mikor a Nagyi jött a Papa helyett, az nagyon furcsa volt. Nem értettem, hogy hol vagyok, meg mi történik, úgyhogy sírtam, és akkor végülis jött a Papa. Meg is nyugodtam, és akkor már emlékeztem, hogy hol vagyunk, és örültem is neki, és akkor a Papa mehetett vissza aludni.
Én meg a Nagyival játszottam, meg felöltötztünk, és mikor a Nagypapa is felkelt, akkor kaptam reggelit is, és együtt megeszegettük a cereal-unkat.

Aztán beültünk hárman az autóba, és elvittük a Nagypapát a dolgozóba, utána meg visszajöttünk, és akkor jól lehetett játszani, meg még egyszer reggelizni. Például kimentünk a ház elé makkot gyűjteni a kosárkámba, meg kitoltuk a kukát is az út szélére közösen, ami nagyon jó volt.
Aztán már a Mama is felébredt és kijött hozzánk, és utána a Papa is, és mindenki reggelizett.
Utána meg kimentünk az udvarra, és tovább gyűjtögettem dolgokat a Nagyival a kosárkámba, meg a Papa elkezdett szerelni valamit, és kiderült, hogy egy hintát, nekem! A hinta nagyon tetszett, ki is próbáltam, mikor kész lett, de legjobban a szerelőszerszámok tetszettek. Csak azokkal nagyon kell vigyázni, mert veszélyesek, és aztán el is kellett őket pakolni.
Néha kicsit bementem, és ott játszottam a hosszú szalaggal körbeszaladgálósat (a szalagot magam után húzom közben), de legtöbbször kint voltunk, amit nagyon szeretek, mert itt szépen süt a Nap, és jó meleg van. Az egyetlen rossz a kintlétben az, hogy vannak szúnyogok, és azok engem már tegnap összecsípkedtek, ami nagyon viszket. A Mama kent rá nekem kenőcsöt, amitől jobb lett, szerencsére.

Egy idő után aztán mindenki beült megint az autóba, és elmentünk egy vásárlós helyre, ahol kaptam egy szuper pici babakocsit, amit nagyon jól lehet tologatni, és ez lett a kedvencem! Beleülni nem is nagyon akartam, csak tolni, mert az szerintem nagyon jó dolog. Meg vettünk még más dolgokat is, és utána mentünk megint az autóval egy pizza evő helyre. Pizza volt ugyanis ma az ebéd, meg én kaptam tésztát is paradicsommártással, és jól teleettem a hasamat, mint mindenki ma.

Mikor hazaértünk már menni kellett aludni, amihez nem fűlt túlságosan a fogam, de aztán mikor a Papától kaptam vizet az ágyamban, akkor már megnyugodtam, és el is aludtam egy kis éneklés után.

Mikor felébredtem jött a Mama meg a Papa, és kimentünk a nappaliba, és nem sokkal utána megjött a Nagyi is és hozott sok-sok fagyit, meg nekem tölcsért is, hogy abból nyalogathassam, és az nagyon tetszett nekem! Utána meg beültünk az autóba, és a szüleim mondták, hogy ők most elmennek a moziba, és én meg a Nagyival leszek addig. Bele is egyeztem ebbe, de mikor kiszálltak az autóból, és el akartak menni, akkor mégsem akartam, hogy ez legyen, és sírtam. A Mama visszajött megvígsztalni, de mikor elment, megint sírtam egy kicsit. Aztán a Nagyi megmutatta, hogy milyen jól tudja énekelni a zenémet az autóban, és az tetszett, és akkor már rendbe is jöttem.

Elmentünk ketten a Nagypapáért dolgozójába, és akkor megint megnézhettem a puputevéjét, és rajzolhattam a táblájára. Mikor elkészült a munkájával, akkor együtt hazajöttünk, és utána elsétáltunk a parkba megetetni Cheerios-szal a kacsákat. A babakocsimat is vittük, és azt én tolhattam, és egész úton így mentünk, ami nekem nagyon tetszett. Hazafelé is toltam aztán.

Mikor hazaértünk, kaptam vacsorát, virslit rizsivel, és utána a Nagyi elment az autóval, és mi meg a Nagypapával játszottunk, míg vissza nem jött a Mamával és a Papával. Nagyon örültem, hogy visszajöttek a szüleim, és kérdezgették, hogy miket csináltam, úgyhogy elmeséltük nekik.
Utána meg kaptam még egy kis fagyit a Nagypapáéból, és aztán mentem fürdeni a Papával.
Meg volt mese is, és utána mentem aludni (persze a szokásos vízivásom nem maradt el).

Eljöttünk a Nagymamához!

Képzeljétek, ma felültünk a repülőre, repültünk, repültünk, és a végén megérkeztünk a Nagyiékhoz! Na, jó, előtte volt még egy kis autózás is, de akkor már a Nagyi is ott volt, és együtt jöttünk ide, ahol most vagyunk, a Nagyiék házában.

Szóval, reggel jó korán keltem, mert emlékeztem, hogy ma nagy nap lesz, a Mama meg a Papa már régen mondja, hogy hamarosan megyünk. Úgyhogy hatkor már nem is aludtam vissza, és akkor a Papa felkelt velem, és mondta, hogy nem baj, így legalább biztos, hogy elkészülünk időre.
Aztán a Mama is felkelt, és akkor már tényleg készülődtünk: felöltöztünk, meg kaptam reggelit is, és aztán előkerültek a bőröndök, és mentünk is le. Sajnos a lift nem működött, úgyhogy gyalog mentünk le.
Taxiautóba szálltunk, ami elvitt minket az esőben és a ködben a repülőtérre, amit én már jól ismerek, mert sokszor voltam ott. Tudom, hogy ott szoktak lenni repülők, de mi most azokat egy csomó ideig nem láttuk, mert mindenféle sorokba kellett állni, és az egyáltalán nem volt érdekes, úgyhogy én inkább elszaladgáltam, meg mindenfélékre felmásztam, hogy ne unatkozzak.

Aztán azért végre elkészültünk, és amikor a cipőnket is visszakaptuk (mert a végén még azt is le kellett venni), akkor mehettünk megnézni a repülőgépeket. Nekem nagyon tetszettek!
És akkor már nem is kellett sokáig várni, hogy mi is beülhessünk egy pici repcsibe, egy pici helyre. Onnan nagyon jó kilátás nyílt, főleg a többi repülőt lehetett nézni.
Aztán felrepültünk az égbe, és csak repültünk, repültünk jó sokáig. Én közben rajzoltam, újságokat nézegettem, ettem-ittam, autóztam, nézegettem az ablakon kifelé, sétáltam a folyosón és kicsit rosszalkodtam is néha. Az úgy megy, hogy az ember lemászik a földre, és mindenféléket ledobál, meg nyifizik, hogy ki akar menni, meg ide-oda kukackodik, és nem marad nyugton. De azért legtöbbször nem ilyen voltam, viszont elaludni nem akartam egyáltalán.

Amikor aztán a leszállás jött, akkor kinézegettem megint az ablakon, mert az érdekes volt, és meg is tapsoltuk a Mamával a pilóta bácsit, mert olyan ügyesen tette le a gépet. Aztán kiszálltunk, és elmentünk megszerezni a csomagunkat, amit még régebben feladtunk egy nagy mozgójárdára. Most is az volt, és amíg nem jött a csomag, addig a csipis hátizsákomat utaztattam a mozgójárdán. Mindig el kellett kapni a végén, nehogy megszökjön előlünk.
Amikor már megvolt a csomag, akkor mentünk megkeresni a Nagyit, és csak kicsit kellett várni rá, már ott is volt, és hozott nekem lufit!!! Nagyon örültem!
Kiderült egyébként, hogy sokkal gyorsabban értünk ide, mint kellett volna, de annak a végén mindenki csak örült.

És akkor elsétáltunk a parkolóba, és ott beszálltunk a Nagyi autójába, ami nagyon tetszik nekem, és nagyon kényelmes. De nem mentünk vele sokat, mert hamarosan megálltunk ebédelni, és az nekem nagyon tetszett, ettünk tacot. A Mama a végén kicsit leöntötte magát innivalóval, de nem volt baj, mert megtörölközött, és akkor már vissza is szálltunk az autóba.
Én hamarosan elaludtam, és egész végig aludtam, bár néha felriadtam a Mama szerint, de erre nem emlékszem.

Aztán megérkeztünk a Nagyiék házához, ami nagyon szép és nagyon nagy és tele van érdekes dolgokkal. Van például benne nekem egz saját ágyam (ki is próbáltam rögtön, nagyon kényelmes), meg van egy nagy kert is hozzá (és itt sokkal jobb az idő, mint nálunk, nem is kell kabát például!), labdával, és van benne egy fa kirakós, ami mindenféle állathangokat ad ki. Van aztán még egy ugrálós asztal, amit nem tudtam rendesen kipróbálni, mert aztán indultunk is megint az autóval, hogy a Nagypapát elhozzuk a munkahelyéről az autóval.

A Nagypapa egy egyetemen dologzik, és van neki saját szobája, ahová bekopogtunk, és akkor ott volt a Nagypapa, és megmutatta nekem az puputevéjét meg a tábláját, ahová lehetett egy kicsit rajzolni. És még mutatott egy fúrótornyot is, de azt nem tudtam elég tüzetesen megszemlélni, mert akkor már jöttünk vissza.

Itthon aztán lehetett jó sokat jtászani, főleg a kilövős autó tetszett, meg a kirakósom. Utána meg volt vacsora, finom rizsi meg csirkehusi, és nagyon ügyesen ettem egy szuper székben, ami csak nekem van. Aztán még kicsit játszottunk, és utána viszont már kellett menni fürödni.
A fürdés után elbúcsúztam a nagyszüleimtől, és a Papa mesélt nekem, aztán meg hívtuk a Mamát, és mentem is aludni.
Nagyon örülök, hogy itt vagyunk a nagyszüleimnél, remélem, sokat fogunk együtt játszani!

Bepakoltunk

Ma délután a Mama azt mondta, hogy "Most pedig bepakolunk!", ami először jópofa szórakozásnak tűnt nekem. De aztán kiderült, hogy nekem a pakolás közben nem szabad a kirakott ruhákat piszkálni, meg mindenféle dolgokat odahozni a bepakoláshoz, és tulajdonképpen az lett volna a legjobb, ha inkább máshol játszom egyedül addig. Aztán végül is sikerült mindent összerakni, és ezeket majd holnap mind elvisszük a Nagyihoz és a Nagypapához a repülővel, mert odamegyünk, azért kellett pakolni!

Ezen kívül ma még voltunk a zenélősön a Mamával és ott kaptam a végén halacskás pecsétet a kezeimre.
Meg volt ma alvás is, jó sokat aldutam, de a végén furcsa volt, mert nem a saját ágyamban ébredtem fel, hanem a nappaliban a kanapén. De az jó is volt, mert ott volt rögtön a Mama, és a kanapé nagyon kényelmes. Kiderült, hogy azért aludtam ott, mert felébredtem, és nagyon sírtam, és a Mama kihozott, de akkor meg visszaaludtam rajta fekve, úgyhogy oda letett, hogy aludjak tovább.

Enni ma nagyon finomat kaptam: ananászos csirkét, a Mama csinálta. Meg is ettem mindet.
Este meg jött haza a Papa, én akkor már túl voltam a vacsorán, és a vonatos filmet néztem a tévében. Ő is vacsorázott, aztán kicsit nézte velem a filmet, de utána már menni kellett fürdeni, mert késő volt.
Mesének a kutyusosat kértem ma este is, aztán hívtuk a Mamát. A szopizás után kértem még az ágyamból vizet, meg orrtörlést, és aztán elaludtam.

Most már tudom, hogy milyen a fogorvos

Onnan tudom, hogy ma voltunk a Mamával. Kiderült, hogy a Mama foga még mindig nem volt teljesen jó, sőt, fájt is neki, úgyhogy megkérte telefonon a fogorvost, hogy elmehessünk hozzá ma délelőtt.
Az az érdekes a dologban, hogy a fogorvos a vásárlós helyen van, a banános bolt mellett, de mi nem szoktunk máskor odamenni, pedig ebben a boltban nagyon sokat voltunk már.

A Mama betolt engem a babakocsimmal a fogorvoshoz, akinek van egy nagy előszobája, és utána egy kisebb szobába mentünk be, ahol meg volt egy nagy szék, és egy aranyos néni. A fogorvos pedig egy bácsi, aki szintén aranyos. A Mama és ő beszélgettek, aztán meg a Mama becsücsült a nagy székbe, és a fogorvos csinált valamit vele, míg ő kinyitotta a száját. Elég furcsa hangja volt ennek a valaminek, és ez a végén nekem már nem is tetszett, de akkor már el is hallgatott, és vége volt az egésznek.
A Mama azt mondta, hogy most jobb lett a foga (és, hogy a töméséből kellett lecsiszolni egy kicsit, de az nem tudom mi), és talán már nem is fog fájni tovább, ami nagyon jó, mert nem szeretem, ha fáj valamilye a Mamának.

A fogorvos után bevásároltunk, kaptam bun-t is és aztán hazajöttünk aludni. Jó sokat aludtam, és mikor felkeltem kaptam enni. Aztán meg nekiálltunk megcsinálni a mosást a Mamával, de a szárítóhóz már nem mentem le, mert közben megjött a Papa, és akkor inkább vele játszottam.

Este, a vacsora (ami virsli volt, kettőtis megettem!), a fürdés és a mese után a Mama betett az ágyamba, és akkor nekem aludni kellett volna. Viszont kitaláltam, hogy ilyenkor nagyon jól lehet még a Mamát visszahívni azzal, hogyha kérek vizet, mert azt mindig hoz. Úgyhogy kértem. Aztán kiment, de még sikerült visszahívni azzal, hogy az orrom taknyis, és azt le kell törölni. Aztán megint kiment, és akkor elkezdtem énekelgetni. Csak akkor meg beszorult a lábam az ágy rácsába, és sírtam, és akkor jött a Mama és kiszabadított. Mondta, hogy most már tényleg aludjak, és akkor még énekelgettem egy picit a pikabú dalt, de utána már elaludtam.

Találkozások a hétvégén

Képzeljétek, szombaton, mikor felébredtem a nagy délutáni alvásomból, akkor jött értem a Mama a szobámba, és mondta, hogy kint van egy aranyos néni és bácsi, akik az ő barátaik, és meg akarnak ismerni engem. Ki is jöttünk találkozni, és itt volt a Péter meg a Zsuzsi, és először eléggé furcsa volt, hogy itt voltak. Meg fáradt is voltam még. De aztán kaptam enni finom leveskét. Jó sokat megettem teljesen egyedül, és utána már jó kevem lett. Akkor oda is mentem hozzájuk, és együtt játszottunk a Zsuzsival. Megmutattam neki még a kilövős autóimat is, nagyon tetszett neki.
Aztán már nem maradtak itt nálunk sokáig, mert el kellett menniük, de az jó volt, hogy itt voltak.

Vasárnap meg elmentünk az autóval (amit a Mama hozott az Adriennéktől) a Leventéékhez, és ott voltunk egész nap! Ők most már máshol laknak, és az egy nagyon szép ház, és a Levente szobájávan van egy nagyon jó körbejárós vonat, ami magától is megy, ha az ember megnyom rajta egy gombot.
Ott voltak még a Zsombiék is, és mindenki mondta, hogy a Zalán mekkorát nőtt, és milyen ügyes már, és tényleg, együtt szaladgáltunk jó sokat, amit régebben még nem tudott.
És az is jó volt a sok játékon kívül, hogy nagyon finomat lehetett enni, és én nagyon sokat is ettem, mindenki csak nézett. Kétszer is ebédeltem, és utána még a desszertből is ettem, ami különösen finom volt.

Az ebéd után meg elmentünk sétálni, és akkor lehetett a Levente morotjával menni, ami szerintem inkább egy bicikli. Csak az volt a baj, hogy mindenki egyszerre akart vele menni, de aztán végül is megoldódott a dolog.
Elmentünk mindannyian a játszótérre, és ott csúszdáztunk, meg zenélni is lehetett ott, és volt egy olyan átszaladós híd is, ami nagyon döcögött a Zsombi szerint, ha az ember rászaladt. Az mindenkinek nagyon tetszett.

Aztán visszamentünk, és akkor én már nagyon fáradt voltam, és el is köszöntünk mindenkitől, hogy hazaautózzunk. Hazafelé én ettem Cheerios-t és közben el is aludtam, de mikor a Papa kivett az autóból, akkor felébredtem, és akkor már itthon is voltunk. A Mama még elment egy kicsit, visszavinni az autót, és elvitte Hammot is magával, aki most egy kicsit az Adriennéknél fog lakni, mert mi elmegyünk a Nagyihoz.

Mikor a Mama hazaért, és már meg is vacsoráztam (tejbegrízt a Papával), és mentem fürdeni. Utána meg volt mese és aztán alvás.

Fényképek

Most mutatok nektek néhány fényképet az elmúlt napokból, amik kimaradtak eddig.

Ez akkor volt, amikor a Fáriánál voltunk a zenélősön, és mindenki jelmezbe volt öltözve (a Papa is rajta van a képen, de a Mama nincs, mert akkor ő a fogorvosnál volt).

Ez meg akkor, amikor szerdán a Mamával elmenünk a játszóházba, és hazafelé találkoztunk az utcán egy cicával, aki nagyon barátságos volt, odajött hozzánk és megsimiztük.

Ez pedig ma volt, délelőtt, amikor elindultunk a másik játszóházba (ahová nem kell busszal menni) a Mamával, és rajtam az új sapim volt. Ez nagyon jó sapi, mert meleg, és közben a szememnek is árnyékot ad, így nem kell hunyorognom a sok fénytől.

Októberi képek

Az októberi képek Barnusról megtalálhatók a www.vbarnabas.fw.hu oldalon (linket lásd jobbra).
Puszi:
Zs.

Fogorvosnál

Most átveszem a szót kicsit Barnustól, és leírom Nektek, hogy milyen volt az első fogorvosi kezelésem Kanadában (hátha valakit érdekel).

Szóval, sajnos nem voltam túl bölcs, és addig-addig halogattam a fogorvos meglátgatását egy kicsit fájdogáló fogammal, míg kiderült, hogy ezt a fogat már nem lehet csak úgy betömni, hanem gyökérkezelni kell. Jobb alsó 4-es, kisőrlő.

A doki, akit teljesen véletlen szerűen (egy szimpatikusnak tűnő rendelőt felhívva) kaptam, nagyon jó fej és szuper-professzionális volt. Plusz iszonyat nagy darab, ami valahogy bizalommal töltött el.
Megvizsgált, meghallgatta a leírásomat a fájdalomról és elmondta, hogy hogy áll a helyzet. Azt is megemlítette, hogy milyen más lehetőségeim vannak (kihúzni, vagy a fájdalommal együtt élni, köszi nem), és megmondta előre, hogy mennyi ideig fog tartani, hányszor kell jöjjek és mennyibe fog kerülni.

Az utóbbi az, ami elég sokkoló (bár tudtam, hogy drága itt a fogászat): 1000 dollár körüli összeg várható (több százezer forint az aktuális árfolyamtól függően), ill. 1100, ha nem 3, hanem 4 gyökere van ennek a fognak, amit előre nem lehet tudni a röntgen ellenére sem.

Végül megállapodtunk abban, hogy ma este lesz az első szenánsz (összesen 2 van, ami nagyon jó, mert az előző gyökérkezelésem, otthon legalább 8-10 alkalomból állt, és mindig nagyon fájt). Megígérte, hogy nem fog fájni.

Azt már tudtam, hogy fogorvosoknak nem lehet elhinni azt, amikor mondják, hogy valami nem fog fájni, és igazan is lett. Be kell ismerni persze, hogy a doki tényleg mindent megtett azért, hogy ne fájjon, mégsem sikerült tökéletesen betartania az ígéretét. Az elején ugyanis nem tudta valahogy jól elérni a gyökeret, és bár beleinjekciózott a számba egy csomó fájdalomcsillapítót, mégis éreztem, mikor fúrt lefelé. Aztán végül, olyan fél óra múlva már teljesen érzéstelen voltam, és akkor végre nekiállhatott a gyökereket agyusztálni. Megszenvedett vele, mert állítólag nagyon szűkek a gyökereim, és nehéz volt tisztítani őket, plusz a fog be is volt gyulladva, gondolom jó sok munkája volt vele.

Én meg csak ott feküdtem több mint két órát, közben kedélyesen beszélgetett néha, de legtöbbször a munkájára koncentrált. Néha átkozódott is, mert tényleg nehezen tudott haladni, és a végén kiderült, hogy persze 4 gyökér volt, így még hoszabb lett a dolog a vártnál.

Aztán túllettünk végre mindenen, még egy ellenőrző röntgen, és mehettem is fizetni. Kaptam egy receptet fájdalomcsillapításra, amire végül is nem volt szükség, mert egyrészt nagyon sokáig bennem maradt a zsibbasztás, és mikor kiment, akkor sem volt vészes a fájdalom, tudtam aludni tőle. Viszont estére teljesen kifáradtam ettől a kalandtól, úgyhogy majdnem Barnussal együtt mentem aludni, ami nagyon jól esett.

Összességében nagyon pozitív az itteni fogorvosi élményem, sokkal kevésbé fájt, és remélem, rövidebb ideig fog tartani ez a kezelés, mint otthon, plusz egyáltalán nem kellett várni a dokira semmit (ez otthon még soha nem történt meg velem), és mindenki iszonyú profi a munkájában (recepciósok, asszisztens, doki). Nem mondom, hogy megéri a plusz pénz, amennyivel drágább ez az otthoninál, de tény, hogy azért jobb az ellátás, mint amit eddig otthn tapasztaltam (és ugye az se olcsó). Minden esetre meggondoljuk, hogy vegyünk-e nekem a hátralévő időre valamiféle fogbiztosítást, mert bár Bence munkája révén van valamennyi coverage-em, de az csak mindennek a felére elég (és ugye most jól el is költöttem).