Blanka tesója

Én rájöttem, hogy nagyon szeretek Blanka nővérének lenni! A szombat esti ovis potluck dinner-en, amikor szokás szerint volt ugrálóvárazás, végig én kísérgettem őt, és vigyáztam rá. Mama és Papa nagyon meg is dícsértek, hogy milyen szép dolog volt ez tőlem, és Mama lefényképezett, amikor éppen a sorban álltunk együtt.

Ihsan barátommal és Blankival a sorban

 Ezen kívül lényegében az egész hétvégén együtt játszottunk, egész kevés konfliktussal (főleg azért, mert most már Blanka is megtanult nagyon sikítani, hogyha nem az történik, amit ő akar, és ezt senki sem szereti, úgyhogy legtöbbször muszáj megcsinálni, amit szeretne).
Ma délután például kint voltunk a kertben jó sokat. Először segítettünk a Mamának és a Papának ásni, meg kertészkedni, aztán mi ketten különváltunk és játszottunk, míg ők befejezték a kertészkedést. Hamarosan megjött Hanna és Mariann és, ők is segítettek nekünk az áskálásban meg a játékban. A kertünk nagy változáson ment keresztül!

Ilyen volt...

... ilyen lett: hat paradicsom, hat uborka növényke van, és a barackfát is megpróbáljuk életben tartani.

Délelőtt is nagyon jó volt egyébként, mert bowlingozni mentünk, ééééés, utána meglepetésnek a Mama és a Papa elvittek minket az indiai étterembe ebédelni! Azt nagyon szeretjük, és a legviccesebb mostanában az odamenésben az, hogy a Blanki annyira sok piros csirkét megeszik! Ma is négy csont volt a tányérján a végén!

Zene, zene, zene

Elég sok szervezés kellett ahhoz, hogy összejöjjön, de szerencsére szervezésben jók vagyunk, úgyhogy ma délelőtt megtarthattam az első félig-önálló zenélős órámat!

Úgy volt, hogy Borival és Blankával (ma nincs ovi) elmentünk a szokásos tíz órai zenélősre, ott találkoztunk Lanaékkal és szépen végigcsináltuk a programot. Aztán megettük a challah-t és együtt kimentünk az autóhoz. A három lány beült, én kiálltam a nehéz parkolóhelyről, aztán cseréltem Lanával és ők eljöttek szépen haza.
 Amíg ők jól szórakoztak itthon:

még több zenélés, itthon

majd ebédeltek és még játszottak, addig én a következő órát együtt tartottam Aaron-nal! Ez úgy nézett ki, hogy az óra egy részében ő vezette a dalokat és én is tanárként voltam jelen, aztán én vettem át a vezetést és ő húzódott háttérbe.

Nagyon izgi volt, és egész jól ment! A meglepő az volt, hogy az egyes dalok közötti átmenetet gördülékennyé tenni nem is olyan könnyű, erre legközelebb jobban fel kell készülnöm! A másik fura érzés az volt, hogy mindenki engem figyelt, ami persze magától értetődik, de nekem új volt és ehhez még hozzá kell szoknom.

Nagyon klassz, hogy sikerült ezt így összehozni, mire ősszel én leszek a full-tanár, addigra egészen belejövök!

Szupertorna

Én iszonyúan szeretek tornaórára járni mindig, de ma különösen nagyon élveztem az összes feladatot. Főleg azért, mert ma leginkább ugribugrizni kellett sokat, és az nekem mindig a kedvencem. Úgyhogy ugráltam a földön, a matracon, a kicsi és a nagy trambulinon, sőt még az airtrack-en is.
Ezen kívül volt gyűrűn lengedezés és kötélen csimpaszkodás is, amit eddig sose csináltam, de nagyon jól ment!
Nézzétek:

A lila pulcsi

Mikor megjöttem az oviból (már elég fáradt voltam), megláttam a nappaliban egy halom új ruhát, rögtön a tetején egy Ariel-es fürdőruhát. Azonnal arra gondoltam, hogy biztos mind az enyém, és kérdeztem a Mamát, hogy honnan van ez.
Hát, sajnos csalódnom kellett, a halomból csak egy dolog volt az enyém, egy lila, puha pulcsi, ami amúgy tetszett is volna, dehát azért eléggé reménykedtem, hogy az Ariel-es fürdőruhát is megkapom. A Mama hiába mondta, hogy nekem már van olyan, mert az nem teljesen ugyanolyan.

Aztán, mikor indultunk a karatére, hiába voltam már egész kipihent egy kis délutáni alvás után, amikor fel kellett venni a lila pulcsit (a Mama úgy gondolta, hogy azért tetszik nekem, és biztos örülnék, ha kipróbálhatnám), akkor úgy éreztem, hogy nem lesz az jó nekem, mert túl nagy. Úgyhogy nagyon elkezdtem sírni és kiabálni, le akartam venni, és egész addig, míg az autóba be nem ültünk, nem tudtam megnyugodni. A Mama akkor már elég mérges volt rám, és azt mondta, hogy ez hálátlanság, de én nem tudtam abbahagyni akkor már.
Végül is a karatén levehettem a pulóvert és kiderült, hogy van még egy dolog, amit kaptam, egy írás gyakorló füzet, ami aztán nagyon tetszett nekem, és egész délután azzal voltam elfoglalva, hogy minél szebb betűket írjak, és beragasszam a megfelelő matricákat.
Úgyhogy visszafelé már meg is békéltem a lila pulóverrel.

Mi lehet ez?

Aki ért hozzá, kérek szépen tippeket, hogy mi lehet ez a kis barackfánk levelén, és mit kell vele csinálni, hogy ne legyen ott? Elég sok van belőle, de nem minden ágon. Esetleg fagy, vagy valami kártevő? Állatokat nem láttam a közelben.
Miki Nagypapi??? Cica Nagyi???

Playdate!

Ma iskola után nem egyedül jöttem haza, hanem Mayával és Josie-val együtt, Mama kísért minket haza!
Szuper playdate-ünk volt együtt!

Legtöbbet kint játszottunk a kertben, de volt, hogy lementünk a basementbe és fel a gyerekszobába is. A legeslegjobb pedig az volt, amikor a Mama kihozta a kertbe az ugrálóvárat, és mind az összesen együtt ugráltunk!

Concert! / Koncert!

We had HUGE fun today at the Rotunda at Overture Center. Stuart Stotts was amazing, we had great company (Jack! Honeybees kids!), great music: it was perfect!
Ma egy annyira szuper gyerek koncerten voltunk az Overture Centerben! Annuska ovijának vezető óvónője hívta fel rá a figyelmünket Lanán keresztül, és nagyon örülök, hogy elmentük, tökéletes szórakozás volt ma délelőttre (nem is tudom, ki érezte jobban magát, a gyerekek, vagy én...)!

 We arrived just in time to take a nice stroll down to Overture (Annushka has Bori's pumpkin hat on, she refused to wear it so A. put it to good use),

 and than down to the rotunda we went.
Reggel, rögtön ovi után indultunk, Annuskát út közben vettük fel és már mentünk is tovább. Így volt időnk egy kellemes sétára a parkolótól a helyszínig, amely alatt megeszemléltük az utca összes érdekességét. Annuska megkapta Bori töksapiját (neki ma nem kellett), így különösen cukik voltak a kismanók.

Denise was thrilled to see us and we sat with them and soon Michelle and Jack joined us, too.

Annuska nagyon örült, hogy találkozhatott az óvónénikkel, és Jackék is hamarosan csatlakoztak hozzánk. Jó sokan voltak, a legtöbben az ovijukkal jöttek, de sok apuka is volt a gyerekeikkel.

It's really easy to spot the Honeybees kids, right? Denise made the shirts!

First we sang the "Hug" song  and than came many many more fun ones (my favorite was the "Dog in the school" and I think Annushka liked the Spanish song "Mi cuerpo hace musica" best). I loved that he involved the audience a lot, we always had something to do and the kids were totally entertained for the whole time.

Az előadót Stuart Stotts-nak hívják és egy elég neves gyerekzenész, akit eddig nem ismertünk (már hallottam a nevét). Nagyon szuperül bevonta a gyerekeket a zenélésbe, mindig volt mit csinálnunk és együtt énekeltünk vele.

In this one you had to put different body parts to your neighbor's different bodyparts and sing "How do you do"

After the concert we came back home and played some more outside had lunch and headed back to pick up Bori. The afternoon was a little shorter today due to Barnus' playdate. Let's find a day for a good playdate for our 5 soon!
A koncert után még volt időnk egy kicsit játszni kint, aztán ebéd és irány Boriért. Délután Barnusnak playdate-je volt, amiről mindjárt írok kicsit külön.

Olbrich Jack-kel!

Húú, ma délelőtt nagyon szuper programunk volt a Mamával, elmentünk az Olbrich Gardensbe, találkoztunk Jack-ékkel és teledobáltuk a tavacskát kavicsokkal! Nagyon jól éreztem magam!

El is határoztuk, hogy ezentúl minden hétfőn találkozunk és csinálunk valamit együtt.

Mozi, kétszer

Azt találtuk ki, hogy szombaton mi vigyázunk öt gyerekre és Mariannék mennek moziba, vasárnap meg fordítva. Nagyon jó ötlet volt!

Számoljuk csak meg, megvan mind az öt?

 A gyerekek nagyon szeretnek együtt játszani, jó idő van, úgyhogy szuperül elvannak főleg kint. Bende már iszonyúan ügyesen jön-megy, sétálni is tud már kicsit, és kommunikál is: mutogat, magyaráz, integet! Már egy éves! Blanka és a többiek pedig egyáltalán nem bánják, ha egy ideig pót-szüleik vannak. Éljen!

Marciék egy WI Film Festival filmet néztek meg, mi pedig a Yemeni lazashalászatosat. Egyik se volt valami szuperhúdejó, de maga az érzés, hogy kettesben voltunk igazán szuper.

Szombaton persze volt tornaóra, Blaki is jött velünk játszogatni, míg Bence piacozott és füvet nyírt. Este pedig a cápás étterembe mentünk (mongol grill), amit Barnus és Bori nehéz munkával érdemeltek ki. Pár hónapja bevezettük az új rendszert, hogy ha valamiben különösen ügyesek együtt, akkor kapnak egy extra matricát, és ha összejön tíz, akkor csinálunk valami nagyon különlegeset, amit ők szeretnének. A választásuk erre a étteremre esett. Mondjuk szombat este nem a legjobb odamenni, mint kiderült, mert elég sokan voltak, de kivártuk a sorunkat és végül jól szórakoztunk, plusz jókat ettünk. Végül tényleg volt cápa! Desszertet pedig a tehenes fagyizóban ettünk!

Bori egyik kedvenc ruhájában

Klasszul lehet itt átszaladni

Vasárnap délelőtt Barnusnak szülinapi buli meghívása volt, egy ugrálóváras helyre mentek az osztálytársaival, mi pedig egy közeli parkban játszótereztünk egy nagyot a lányokkal ebédig.

A mozizós-gyerekfelvigyázós programot pedig hamarosan megismételjük!

Pénteki Annuska

Néha olyan jó, mert pénteken is itt van velünk Annuska, nagyon szeretem azt! Ma is így volt, a zenélősön találkoztunk és onnan nmár velünk jött haza az autóval. Nem volt nagyon sok időnk játszani, mert ebédelni kellett, meg menni a Boriért hamar, de azért kitaláltuk ezt a szaladós-megállós játékot, és nagyon jókat nevettünk közben.

Délután meg Annuska addig nem nyugodott, míg a Mama nem csinált neki is egy olyan copfit a hajából pont, mint amilyen nekem volt. Ilyan cukik voltunk együtt.

Tornádó riadó gyakorlás

Olyan rendes a Barnustól szerintem, hogy külön figyelmeztetett minket arra, hogy ma "tornado drill" lesz a városban, és ne ijedjünk meg! Mi nem is tudtuk, hogy lesz, mert általában egyszer ugyan tesztelik a tornádó sziránákat havonta, de olyankor nincs külön gyakorlás, most viszont sokáig mentek a szirénák, nem csak egy kicsit, hogy mindenki kipróbálhassa, mit csinálna, ha tényleg jönne a forgószél.
Mi szerencsére amúgy tudjuk, hogy mit kell csinálni: azonnal egy biztonságos helyre szaladni (ahol nincs ablak, és lehetőleg a föld alatt van), de legalább lekuporodni a földre és a fejünkre tenni a kezünket. Én onnan tudom, hogy az oviban a múlt héten sokat beszéltünk erről.

Szóval, ma délután ez volt, a Barnusék az iskolában meg is csinálták, amit kellett, a tornaöltözőkben várták ki, amíg "elvonul a vihar". Mi itthon voltunk és mivel a Blanki éppen aludt, csak gondolatban gyakoroltunk, a Papa pedig éppen órát tartott és elmondta a diákjainak, hogy mit kell csinálni (amit tőlünk tanult).

Végül is nekem is volt amúgy gyakorlás ma az oviban: próba tűzriadót tartottunk, ami abban különbözik a tornádós esettől, hogy ki kell szaladni az épületből, nekünk speciel a játszótéren, a padnál kell várakozni, amíg a tűzoltók meg nem érkeznek.

Amúgy ma eléggé viharos idő volt, majdnem egész nap esett az eső és hideg is volt, úgyhogy csak benti cipőnek vihettem be az oviba a tegnap kapott szép, lila virágos szandimat.

Barnusnak ma is volt extra art foglalkozás iskola után, úgyhogy a múlt héten bevált recept szerint a pihenés után nem tévét néztem, hanem Boowa és Kwala-t játszottam a számítógépen. Blanki is nézte egy picit, ahogy csinálom, mikor felébredt.
Aztán felmentünk Barnusért (sajnos most nem lehetett sétálni), és még a Papát is hazahoztuk, hogy ne kelljen az esőben gyalogolnia.

Vacsoráig aztán a Papa, Mama és Barnus kipróbálták a felnőtt Monopoly-t, mi pedig a Blankival és a Mamával ugróiskolát készítettünk papírlapokból (mint az AnnaPetiGergőben), leragasztottuk a padlóra, kiszíneztük és azon ugráltunk egy csomót. Nagyon jó volt!

Thank you, Annushka! / Köszi, Annuska!

Blanka wasn't feeling so well yesterday, it is not clear what the problem might be (virus, no siblings, plain grumpishness or all of the above) but today, with Annushka being here, she had a great morning! So thankful these great friends!
Here are some of today's highlights.

Milyen jó, ha az embernek van egy jó barátja, akivel szuperül lehet játszani, és akkor nem is jut eszébe, hogy igazából nem érzi olyan jól magát. Ma pont ez történt Blankival.

We tried playing the memory game. / Először is kipróbáltuk, hogy megy-e nekünk a memóriajáték.Well, they did like to flip the cards, but the concept of doing it only twice per turn is not there yet. But it still was a lot of fun. / Nos, még nem annyira megy, de azért jól elvoltak vele egy ideig.

We loved the jumping froggies, and the are getting much better at doing it all by themselves. / Az ugróbékázás mindig nagy sláger, és már egész ügyesen megy nekik egyedül is.The best part of course is when they can squeel after the frog jumps. / A legjobb ebben persze az, amikor sikítani lehet az ugrás után!
We went outside and did a lit of swinging. Annushka is working on pumping by herself and she is almost there! / Nagyon szép, kicsit hűvös délelőtt volt, ki is mentünk hintázni. Annuska már majdnem egyedül tudja lökni magát!Swinging together is a lot of fun, too! / De együtt is jól lehet hintázni a dupla hintában.

Later we had a photo opp by the tulips. / Később a tulipánpoknál fényképezkedtünk.And then we rang the bell for lunch. / Aztán eljött az ebédidő, megszólalt az ezt jelző harang.
All three girls had a big nap in the afternoon, Barnus arrived even before anyone was up. When Annushka woke up she was very happy to see him! The B girls did not wake up very happy, luckily our neighbor thought we needed more candy and brought over some late Easter presents which saved the afternoon.

Mindhárom lány nagyot aludt délután, úgyhogy Barnus előbb megérkezett, minthogy ők felébredtek volna. Később Annuska nagyon örült, hogy találkozhatott Barnussal, majd felébredtek a B lányok is, nem túl vidáman. Szerencsére a délutánt végül megmentette a Szomszédnéni, aki megkésett húsvéti ajándékait hozta át, és ettől midnenki jobban lett.

Ügyesedik!

Ma, míg vártunk Barnusra karate alatt kiderült, hogy Bori már le tudja írni az összes betűt és számot!Először mutatta, hogy a négyes már megy neki, úgyhogy nekiálltunk egyesével, én írtam először, ő utána és nagyon jól ment neki. Aztán a betűket is megcsináltuk (ő húzta a vonalakat és arra kellett írni). Később mondta, hogy olvasni is tanítsam meg, úgyhogy írtam neki egyszerű szavakat és egy párat ki is tudott találni! Aztán számolni is akart, és a leírt művelet alapján a kezén ki tud már számolni sok mindent!

Úgy szeretem, mikor ilyen ügyességek hirtelen teljesen könnyen mennek neki, úgy tűnik, hogy ő ilyen hullámokban fejlődik. És olyan büszke magára, öröm nézni.
Éljen-éljen!

Milyen jó nekem!

Nézzétek, pénteken az állatkertben milyen klassz volt: felültünk a kisvonatra!Aztán elmentünk a Zuzu Caféba ebédelni, és kiderült, hogy ott homokozni is lehet! Annuska is ott volt!Szombaton a porchon ebédeltünk!Ma pedig, fú, de milyen klassz volt: elmentünk a Legacy-ba (már régen voltunk)!

Szép vagyok!

Én mostanában nagyon figyelek arra, hogy mindig nagyon csinos legyek. Reggelente mindig sokat gondolkodom azon, hogy mit vegyek fel, a Mama és a Papa már megtanulták, hogy nem kell nekem ruhát lehozni, mert én magam szeretném kiválasztani (amit ők hoznak, az biztos nem jó).
Legjobban a szép, csillogós bársonyruhákat szeretem harisnyával. Mondtam is a Mamának, hogy kellene nekem még pár cipő, meg több harisnya, hogy minden ruhához legyen olyan, ami illik hozzá.

Emellett arra is figyelek nagyon, hogy a hajam rendben legyen, és reggel meg szoktam mondani a Mamának, hogy milyen frizurát készítsen. Most kicsit könnyebb a helyzet, mert egyik este a Mama kicsit levágott a hajam végéből, így könnyebben lehet kifésülni (azt nem szeretem, amikor húzza). Igaz, hogy így kicsit rövidebb, de azért lehet copfit csinálni és az a lényeg.

A Mama most fejezte be nekem ezt a szép hajpántot, horgolta, és nagyon tetszik, úgyhogy sokszor szoktam kérni, hogy azt tegye bele.

Papírmasé

Mikor a Mama először mondta, hogy beiratott egy extra, délutáni iskolai art foglalkozásra, akkor még nem igazán voltam lelkes, mert csak azt képzeltem el magamban, hogy akkor milyen hosszú lesz a nap, és hogy nem lesz időm játszani utána. Úgyhogy még mondtam is neki, hogy nem lesz az úgy jó.
Viszont, kiderült, hogy igazából ez nagyon jó, és nagyon-nagyon tetszik nekem!

Mert amúgy mindig a csütörtököket szeretem a legjobban az iskolában, pont az art miatt, mert csütörtök délutánonként szokott lenni nekünk az. És így most kétszer is mehetek egy nap, és nagyon szuper!

A sima art foglalkozáson ma egy tortát készítettünk, na, nem ehetőt, hanem ilusztrációt egy meséhez. Az extra art, azt pedig a csöngetés után volt: összegyűltünk mind, akik be voltak iratva (lényegében a fél osztályom jött, meg még mások, más osztályokból is, összesen 28-an) és a könyvtárban ettünk egy kis uzsonnát, amit hoztunk magunkkal, meg olvasgattunk kicsit. Aztán jött Ms. Cantwell és átmentünk az art terembe.

Az extra foglalkozás négy alkalomból áll, és papírmasé léghajót készítünk. Ma volt az a része, hogy mindenki kapott egy lufit és rá kellett simogatni a ragacsos papírbarabokat, hogy amikor majd megszárad, akkor a lufit kipukkasszuk és abból lesz a léghajó buborékja. A kosárka majd tejesdobozból fog készülni, még nem tudom pontosan, hogyan, majd kiderül.

A végére odajöttek értem a Mama és a lányok, és együtt hazasétáltunk, és olyan szép idő volt, hogy nem is mentünk be, hanem kint ügyködtünk egy kicsit a kertben. A Mama lefűrészelte aa egyik bokor száraz ágait és mi kihordtuk előre, meg egy kicsit megreguláztuk a garázs mögött nagyon elterjeszkedő aljnövényzetet is.
Aztán megjött a Papa és akkor még vele is volt idő kicsit játszani kint, szóval, nagyon jó volt minden. Sőt, vacsora után még tévét is nézhettünk, úgyhogy nem maradtam le semmiről.

More singing / Több éneklést!

Having heard all the information about the research on early childhood music development at the Music Together training recently, I realized that even though we do listen to a lot of different kinds of music, I probably could sing more to the kids and we should make more live music just for fun. So this is what we did today.
It not only makes a fun activity but helps to get the kids do what needs to be done, and also they really like to join me in the singing!
I actually think that our children (not surprisingly of course) are ahead of their peers on the spectrum of musical development. What great motivation to keep making music with them!

A Music Together tréningen három napig szinte semmi mást nem hallgattunk, mint, hogy milyen fontos a kisgyerekeket minél több élő, őket is aktívan bevonó zenei élménynek kitenni. A kutatások szerint ez segíti elő legjobban a velük született zenei képességeik kibontakozását.
Arra is rájöttem, hogy bár nagyon sok zene vesz körül bennünket, mostanában talán nem énekeltünk és zenéltünk eleget csak úgy, szórakozásból. Úgyhogy egy kicsit tudatosabban, többet és színesebben fogunk mostantól zenélgetni itthon. Ez nem csak jó szórakozás, hanem megkönnyítheti a mindennapos tevékenységek elvégzését (sokkal viccesebb kezet mosni menni, énekelve), plusz a gyerekek nagyon élvezik és hamar és ügyesen be is kapcsolódnak, ami jó motiváció, hogy még többet zenéljünk.

This is a Hungarian Children's song that I used at the training when we had to teach a new song to the trainees at the end. I made up the movements to go with the lines.
A "Debrecenbe kéne menni" című örökbecsű gyermekdal hallható itt, ezt használtam - szöveg nélkül- a tréningen amúgy (kis kézmozdulatokkal), amikor a végén "vizsgáztunk", meg kellett tanítani egy új, mozgásos dalt a többieknek.

Visszaértünk Madisonba!

Mióta csak elindultunk az utazásra a Blanki ha nagyon fáradt volt és nem tudott rögtön elaludni az autóban, akkor mindig azt kezdte el mondogatni nagyon szomorúan, hogy "menjünk haza, menjünk haza!". Hát, most teljesült a kívánsága, végre itthon vagyunk!

Persze, azért nagyon jó volt ez az utazás, csomót játszottunk az Adriékkal és mindenféle klassz dolgot csináltunk, de azért annak is nagyon örülünk mind, hogy most már a saját házunkban vagyunk és játszhatunk a saját játékainkkal, meg a saját ágyunkban alhatunk!

Azt azért még elmesélem, hogy Húsvétkor mi volt, meg hogyan jöttünk haza.

A Húsvét, az vasárnap volt, és az volt benne a legnehezebb, hogy meg kellett várni, míg mindenki felébredt, csak akkor mehettünk le, hogy kezdődhessen a tojás és ajándék keresés! Mindenki kapott egy kis zacsit, és nekiindultunk! Jóóó sokat találtunk, a Nyuszika mindenfelé eldugott egy csomót, és mindenkinek volt egy kicsi kosárkája is, amiben más apróságokat is lehetett találni. Én például kaptam egy répás helikopter röptetőt, ugrós tojást, ceruzákat meg silly bandz-et.

A Húsvét után pedig elmentünk kirándulni, megint együtt! A Mama és a Papa előtte még bepakolták a sok-sok cuccunkat az autóba, mert a kirándulás után már nem mentünk vissza, mi meg elbúcsúztunk Baracktól és Áfonyától, a két papagájtól.

A kirándulás nagyon jó volt, Hilton Falls-hoz mentünk, és jó sokat szaladtam Ilonával, játszottunk a botokkal, sőt még el is bújtunk egyszer. A végén megtaláltuk a vízesést, ami kisebb volt, mint a múltkori, de itt is le lehetett mászni a lábához, sőt, fel a régi malom romjaira, át a patakon és vissza. Akkor még nem is estünk bele a vízbe!

A mászás után volt egy kis piknik ebéd, aztán megérkeztek Eva-ék, két kisfiúval (Kubi és Sebi), és akkor a felnőttek beszélgettek, mi meg játszottunk a víznél. Na, akkor estünk bele a vízbe, először a Barnus, aztán rögötn utána én is. Nem volt jó.

Akkor már egyébként is indulnunk kellett, úgyhogy elbúcsúztunk mindenkitől (mi sírva, mert nagyon hideg volt a vizes cipőnk) és visszamentünk az autóhoz. Mondtam már, hogy ez nem volt jó? Egyedül az segített, hogy az Eva-tól kaptunk csokitojáskákat Húsvétra, és azt majszolgattuk az úton.

Az autóban szerencsére volt száraz ruhánk, átöltöztünk és sokkal jobban éreztük magunkat.
Akkor jött el az ideje annak, hogy elmenjünk Bramptonba, megnézni a pici Nellit, aki 11 napja született, és van két nagyfiú testvére, meg ott volt még három másik fiú is. Szóval összesen 9 gyerek!Játszottuk egy kicsit, aztán már tényleg indulnunk kellett hazafelé.

Az utazás jól ment, néztünk filmet meg színeztem, aztán megálltunk vacsorázni (véletlenünl pont egy olyan helyen, ahol tavaly is ettünk, mikor jöttünk vissza!), utána pizsibe öltöztünk, néztünk még egy kicsi tévét, aztán alvás. Legalábbis én elkértem az alszi dolgaimat, kényelembe helyezkedtem és elaludtam, a nagy hangzavar ellenére, ami hátulról jött (Blanka és Barnus nem tudtak túl könnyen elaludni).

Éjszaka egy szállodában aludtunk Kalamazoo-ban (Michigan), és ma reggel már onnan indultunk tovább. Reggelit az autóban ettünk, de ebédre megálltunk, már Illinos-ban, és pihenésre pont haza is értünk.

A délután nagyon kellemesen telt: megérkezett a Texasi nyuszi-csomagunk, tele finomságokkal, aztán pedig kiderült, hogy a kertünkben is járt a nyúl, és hozott nekünk motoros fogkefét, meg nekem egy Rapunzel-es fém táskát és egy rózsaszín báránykát! Szuper, hogy a nyuszi mindenhol megtalál bennünket!
Aztán már csak vásároltunk, vacsoráztunk és mentünk is aludni ez után a jó hosszú nap után.

Torontoi beszámoló, második rész

Csütörtökön nagyon szuper napunk volt, mert délelőtt Papa is jött velünk. Elmentünk az Ontario Science Centerbe!
Igaz, hogy ott tavaly is voltunk, de olyan nagy, hogy könnyen találtunk olyan részeket, amiket akkor nem láttunk. Most főleg a KidSpark részen voltunk, ami iszonyú szuper volt!
Délután aztán már elég meleg lett ahhoz, hogy elmenjünk a közeli Sibelius parkba, és most Adriéknak sem volt más dolguk mint velünk jönni és jókat homokozni, hintázni, lógaszkodni, mászókázni. Itt van egy teljesen új kötélmászóka, amit főleg a Mama, a Basti és a Bori élveztek. Mind nagyon ügyesek voltak a mászásban, sőt, fejjel lefelé lógaszkodtak is, de sajnos a végén Bori leesett és nagyon elharapta a nyelvét, ami nagyon vérzett. Estére azért sokkal jobban lett szerencsére.
mi Ilonával legjobban a homokozást élveztük, csináltunk szuper metrójáratokat, és a végén jól összerontottuk.

Pénteken szünet volt az iskolában és az oviban Adriéknak, úgyhogy jó sokáig aludhattunk mind, aztán ettünk palacsintát reggelire és elindultunk kirándulni!
A Webster's Fallshoz mentünk, ahol ugye van egy vízesés, ami érdekes, de még jobb, hogy van egy szuper füves rész, ahol nagyon jól lehet focizni! Igaz, hogy a labda háromszor is beleesett a kis folyóba, ami a vízeséshez vezet, de Bálint mind a háromszor simán kimentette.
Ettünk piknik ebédet, játszottunk a folyóparton, labdáztunk, süttettük a hasunkat, fára másztunk, legurultunk a domboldalon, készítettünk fűlevest és a végén még a vízesés lábához is lemásztunk. Nagyon jó volt!

Este később értünk haza, mint gondoltuk mert a visszúton nagy dugó volt, Blanki be is aludt szerencsére az ülésében, mert már nagyon fáradt volt (előtte elég sokat sírt, amit én nem szeretek, mert most hátul ül, és így nagyon közelről kell hallgatnom). Azért szerencsére a vacsora hamarosna készen lett és utána még játszottunk egy kicsit lefekvésig.

Szombaton pedig, azaz ma Adriéknak úszás volt, meg Ilonának tánc, úgyhogy mi külön váltunk és elmentünk villamosozni! Először a Bathurst-ön végigrobogtunk, le egészen a tóig, ahol sétáltunk egyet, megnéztük a kora tavaszi virágokat és a sziget repülőterén le- és felszálló kisgépeket. Na, meg a hajókat és a szárcsákat, akik megint iszonyú sok időt töltöttek a víz alatt.
Aztán visszavillamosoztunk a Spadina-n a College-ig, ahol kicsit sétáltunk (már elég fáradtan), hogy utána megint a Bathurst-ön érjünk vissza, haza.Délután festettünk tojást Adri vezetésével, aztán pedig a Mamáék elmentek házassági évfordulót ünnepelni, vacsorázni, mi meg a Curie-vel és Bálinttal a Christie Pitts parkba mentünk, hatan. Nagyon jó volt, felváltva hintáztattuk Blankit, csúszdáztunk és körhintáztunk. Én még labdát is dobáltam Bálinttal, nagyon ügyes vagyok abban.
Estére pedig előkészítettünk egy ünnepi koncertet a Mamáéknak: volt zongorázás és hegedülés, mindenki bemutatta, amit tud (csak Blankit volt nehéz meggyőzni, hogy elég lesz egyszer odaülnie). Nagyon tetszett nekik!