Zene, zene, zene

Elég sok szervezés kellett ahhoz, hogy összejöjjön, de szerencsére szervezésben jók vagyunk, úgyhogy ma délelőtt megtarthattam az első félig-önálló zenélős órámat!

Úgy volt, hogy Borival és Blankával (ma nincs ovi) elmentünk a szokásos tíz órai zenélősre, ott találkoztunk Lanaékkal és szépen végigcsináltuk a programot. Aztán megettük a challah-t és együtt kimentünk az autóhoz. A három lány beült, én kiálltam a nehéz parkolóhelyről, aztán cseréltem Lanával és ők eljöttek szépen haza.
 Amíg ők jól szórakoztak itthon:

még több zenélés, itthon

majd ebédeltek és még játszottak, addig én a következő órát együtt tartottam Aaron-nal! Ez úgy nézett ki, hogy az óra egy részében ő vezette a dalokat és én is tanárként voltam jelen, aztán én vettem át a vezetést és ő húzódott háttérbe.

Nagyon izgi volt, és egész jól ment! A meglepő az volt, hogy az egyes dalok közötti átmenetet gördülékennyé tenni nem is olyan könnyű, erre legközelebb jobban fel kell készülnöm! A másik fura érzés az volt, hogy mindenki engem figyelt, ami persze magától értetődik, de nekem új volt és ehhez még hozzá kell szoknom.

Nagyon klassz, hogy sikerült ezt így összehozni, mire ősszel én leszek a full-tanár, addigra egészen belejövök!