Nyuszifül

Jó korán keltem ma, de nem is volt baj, mert a Papának ilyenkor korán kell elmennie, és így legalább még sokat tudtam vele játszani. Mostanában legjobban a tesz-vesz városos meséskönyvemet szeretem megint, főleg azt, amikor a Mama cica, a Sgt. Murphy, vagy a Tűzoltók elfoglalt (busy) napját meséli a Papa.

Szóval, mikor elment a Papa, akkor készülődtünk tovább a Mamával, és kiderült, hogy ma elmegyünk a másik játszóházba, ami a múltkor zárva volt. Előtte még beindítottuk a mosogatógépet, és bepakoltunk a Mama táskájába mindenféle finomságot nekem, hogy ne éhezzek majd a játék után.

Ez a játszóház nagyon szuper volt, csomó mindent csináltam: van ott egy nagy vizezőkád, amiben volt egy csomó játék, és azzal játszottam, meg a homokozókádban is nagyon sokáig öntögettem a homokot az egyik formából a másikba. Aztán volt éneklés is, de én azalatt inkább autóztam a Kyr-rel. Volt még festés is, és először csak simán festettem, aztán kiderült, hogy lehet nyuszifület is csinálni, úgyhogy aztán azt is festettünk a Mamával. Itthon fel is próbáltam, így nézek ki benne:
Volt még egy nagyon jó dolog: valakinek szülinapja volt, és a Mamája hozott egy nagy tortát, és abból mindenki kapott egy picit! Engem az elején nem érdekelt a dolog, mert csak azt láttam, hogy mindenki leül az asztalokhoz, de amikor elkezdték énekelni a "Happy birthday"-t, akkor felkaptam a fejem, és mikor kiderült, hogy torta van, már szaladtam is kezet mosni és leülni. Nagyon ízlett a torta, piskóta volt meg csokikrém, és a Mama is kapott belőle a végén, mikor már minden gyerek végzett.

Mi jöttünk el majdnem legutolsónak a játszóházból, mikor már végleg mondták, hogy vége van, és még akkor is maradtam volna, úgyhogy a Mama megígérte, hogy majd máskor is eljövünk ide, mert ez egy nagyon jó játszóház.

Hazafelé meg az új spenótos kukacokat ettem, amit tegnap vettünk (ilyet mindig a Percy szokott enni, de most végre mi is találtunk egy boltban, úgyhogy már nekünk is van). Jól elfáradtam, mentem is aludni, de végül nem aludtam csak alig egy órát, úgyhogy a délután során végig elég fáradt voltam.
A Mama mondta is, hogy ez már talán túlzás, mert szerinte állandóan hisztiztem valami miatt, de igazából csak gyorsabban elkeseredtem mindenen, mint szoktam, mert fáradt voltam. Amikor az Ooo nagyiékkal lehetett beszélni a számítógépben, akkor is éppen elég elkeseredett állapotban voltam, de a végére azért azt is bemutattam, hogy milyen kis csibész tudok lenni: kihoztam az ágyamból a pizsimet meg az alvósjátékaimat és azokat dobáltam, pakolásztam a földön.

A Papa ma is elég későn jött haza, addigra a Mamát már jól lefárasztottam, úgyhogy javasolta is, hogy menjünk vacsizni, aztán meg gyorsan fürödjek és aludjak, mert ez talán segíteni fog a fáradtságomon.
Így is lett.

Új babák, régi babák

Ma csütörtök van, úgyhogy voltunk a Mamával a zenélősön, a Cyndinél.
Nagyon jó volt, de furcsa is volt egyben, mert nem azok a zenék voltak, amik eddig, hanem újak. És voltak olyan gyerekek, akikkel eddig is jártunk, meg voltak új babák is.
Nekem minden esetre nagyon tetszett az egész, és az elején még ajándékot is vittünk a Cyndinek. Egy rajzot, amit itthon csináltam neki, és mikor odaértünk, kértem a Mamát, hogy adjuk oda neki, és én egyedül vittem oda, és a Cyndinek nagyon tetszett. Azt mondta, hogy ki fogja tenni a hűtőszekrényére otthon.

Aztán volt a zenélés, és nagyon jópofa dalokat tanultunk. Kaptunk könyvet és cd-t is, amit alvás után itthon kétszer is meghallgattunk a Mamával. Rajta van a Cica nagyi kedvenc altatódala is (azt már egy másik cd-n is hallottuk).

Este aztán hamar hazajött a Papa, ami nagyon jó volt, mert így sokat tudtunk együtt játszani. Vacsorára elég sok joghurtot ettem mazsolás kenyérrel, aztán mentem fürödni.

Mostanában egyébként kicsit betegecske vagyok, mert a rekedtség, ami volt pár napja, az átalakult megfázásba, és ezért folyton folyik az orrom, meg néha köhögök is. Na, meg hasmenésem is, van de az talán hamarosan már elmúlik. De azért szerencsére jól érzem magam, úgyhogy biztosan hamarosan meggyógyulok már!

Kicsit hidegebb volt, mint gondoltuk

Mostanában már járunk a játszótérre megint! Merthogy itt van a tavasz!
Nagyon jó dolog a játszótérre járni, és tegnap délután már kifejezetten meleg is volt, úgyhogy ma reggel is már a vékonyabb kabátba öltözve mentünk a Mamával. Viszont azért kicsit csalóka is a napsütés, mert ma délelőtt például nem is volt olyan meleg, mint gondoltuk, így a Mama egy kicsit fázott, míg én jót szaladgáltam a többiekkel.

Amúgy nem is a játszótérre készültünk először, hanem a játszóházba, de aztán mégis a térre mentünk, mert a Mama beszélt telefonon a Ritával, és kiderült, hogy ők a Percyvel oda mennek, és hívtak minket is. Mikor engem kérdezett a Mama én egyértelműen a Percyt választottam, úgyhogy oda mentünk.

Vittük a nagy truck-ot is, amit eddig az erkélyen tartottunk, de a Mama szerint ott úgysem lehet vele olyan jól játszani, mint a játszótéren, így beleegyeztem, hogy vigyük el oda. Aztán a végén ott is hagytuk, és a truck ott fog lakni ezentúl, hogy a többi gyerek is tudjon játszani vele.

A Percynek ott volt egy másik jó barátja is, a Sylus (meg a Mamája), aki egy picit nagyobb fiú, mint mi, és ővele is együtt játszottunk. Sokat csúszdáztunk, meg hintáztunk is, és a végén mindenki evett egy picit (főleg abból, amit a másik mamája hozott ennivalót), mert megéheztünk. Azután meg jöttünk haza, mert addigra az anyukák mér tényleg nagyon fáztak (főleg, ha fújt is a szél).

Aztán én itthon aludtam, és kaptam előtte egy kicsi gyógyszert, hogy ne fájjon a fejem, és nem tudom, hogy attól-e, de elég sokat aludtam.
Mikor felébredtem, hívtam a Mamát, és aztán a szobában olvastunk egy sort. Utána meg ettem finom leveskét, meg tejberizsit, amit a Mama csinált délelőtt, és kértem hozzá mandulát is, mert ez jutott az eszembe az egyik mese kapcsán. Abban ugyanis a kisnyuszinak a doktorbácsi kiveszi a manduláját a kórházban, és emiatt kértem mandulát én is.

Délután aztán még sokat játszottunk a Mamával itthon, meg megcsináltuk a mosást is, és a Papa csak a vacsorára ért haza, de azt már szerencsére együtt lehetett megenni. Én kértem még levest, meg utána szendvicset, és a végén kaptunk muffin-t is, mert azt most megint csináltunk a Mamával.

Aztán volt fürdés és mentem aludni.

Túl hangos!

Dolgok, amiket túl hangosnak tartok, és ezért nem szeretem őket:

- Amikor a Mama hajat szárít. Ez elég gyakran van, és ilyenkor beszaladok a szobámba, becsukom az ajtót, sőt, még a Mamára is rácsukom a fürdőszoba ajtót (ha elfelejti behúzni), hogy halkabb legyen a hajszártó. Szerencsére ez nem szokott túl sokáig tartani, de van, hogy végig sírok alatta.

- Porszívózás. Hát, ez nem olyan gyakori nálunk, de most például pont volt tegnap, és egyáltalán nem szerettem. Ráadásul ezelől nem is lehet nagyon elmenekülni, mert mindenhol fel kell porszívózni, és tényleg elég hangos. Ilyenkor leginkább csak sírok.

- A nínósautók szirénája. Ezzel tulajdonképpen nincs bajom, de azért, ha meghallom, mindig szoktam mondani, hogy ez nagyon hangos. De azt is tudom, hogy miért kell, hogy hangos legyen (hogy a többi autó odébb tudjon menni, mert a nínósautónak sietnie kell), így nem zavar a dolog.

- A zongorám hangja, ha bekapcsolom. Ezzel sincs gond, mert tudom, hogy hol kell lehalkítani, és ha már le van halkítva, akkor teljesen jó.

- A tűzjelző a lakásunkban. Ezt utálom a legjobban, iszonyúan félek tőle. Egyáltalán nem lehet lekapcsolni, és ez is elég gyakran előfordul, mert sokszor szokták tesztelni, hogy jól működik-e. A Mama szerint ez a szirénázás azért van, hogy ha esetleg tűz lenne a házban, akkor ki tudjunk szaladni gyorsan. Minden esetre amikor megszólal (és elég, ha csak azt mondják be, hogy "teszt, teszt"), akkor én egészen megrémülök, nagyon sírok, és még az se tud megnyugtatni rögtön, ha a Mamához odabújok.

- Legújabban a hangos dolgok közül a dörgést ismertem meg, ami akkor van, ha vihar van. Mikor hallgattam a vihart, és néztem, hogy kint esik az eső, akkor érdekesnek találtam a dolgot, de aztán, mikor később beszélgettünk róla, akkor mindig állítottam, hogy én félek a vihartól, mert az hangos.

Vihar és napsütés

Képzeljétek, ma reggel vihar volt!
Az olyan, hogy esik az eső, és nagyokat dübörög odakint az ég, meg villámlik is. Ez még egészen akkor kezdődött, mikor a Mama aludt, mi meg a Papával éppen mesét olvastunk. Szerintem a vihar nagyon érdekes volt, és sokszor meg is néztem, meg, mikor a Mama felébredt, akkor alig győztem mondogatni neki jó sokszor, hogy "Vihar van!".

A vihar még akkor is tartott, mikor a Papa elment dolgozni, úgyhogy ma nem biciklivel ment, hanem esernyővel és metróval. Így viszont nekünk se volt kedvünk elindulni a Mamával a játszóházba, ahová szoktunk menni hétfőnként, inkább itthon maradtunk és szép lassan elkészülődtünk a reggeli dolgokkal.

Én egyébként jól vagyok, ma nem is voltam rekedt, helyette elkezdett folyni az orron. A nap végére elég jól megtanultam, hogy ha folyik az orrom, akkor szóljak a Mamának, hogy "taknyi van",é s le kell törölni (mert az elején én magam akartam megoldani a dolgok a kezemmel, de ez úgy látszik nem így megy).
Ja, és még hasmenésem is lett, ami nem jó, mert fáj tőle a popóm, és állandóan pelust kell cserélni, de reméljük, ez hamar elmúlik. Ma emiatt nem is nagyon voltam evési kedvemben, de a Mama azért meggyőzött, hogy egyek állatos kekszit (az elefántos és a medvés a kedvencem), meg Cheerios-t is. Sőt, ebédre borsólevest ettem, és abból még repetát is kértem.

Mikor már elég fáradt voltam, elmentünk aludni a Mamával, és elég sokat pihentem, bár egyszer felsírtam nagyon, és akkor a Mama jött, odafeküdt mellém, és úgy vissza is aludtam.

Mikor felébredtem, kijöttem a nappaliba és odabújtam a Mamához. Addigra már szépen kisütött a nap, úgyhogy mikor teljesen felébredtem, el is kezdtünk készülődni, mert a Mama kitalálta, hogy menjünk el megnézni, mi a helyzet a játszótéren. Én erre teljesen felvillanyozódtam, és bizonygattam a Mamának, hogy biztosan nincs nagy sár a játszón.
Egész odáig sétálva mentem, de volt egy kis baleset is, mert beleléptem egy kutyakakiba, amit aztán a Mama egy fadarabbal leszedett a gumicsizmáimról.

Azért volt elég sok sár a játszón, meg főleg az oda vezető úton, de ez minket nem zavart abban, hogy jól kipróbáljuk a libikókát, a csúszdákat és a hintát is. Nekem nagyon tetszett a dolog, és kellemes idő is volt. Odafelé láttunk hóvirágokat is kinyílva, úgyhogy ezekből megállapítottuk, hogy most már tényleg itt van a tavasz!

Aztán még elmentünk bevásárolni, és hazafelé meg szembetalálkoztunk a Papával, aki eljött elénk, és nem is volt rajta kabát, olyan szépen sütött a nap.

Itthon aztán a szüleim vacsoráztak, én meg ettem egy kis kenyeret játék közben. Nagyon jó játékot találtam ki amúgy: a zongorámon beindítom a kedvenc számomat, és aztán a furulyámmal kísérem a zenét, közben meg táncolok és ugrálok. Ezt jó sokáig tudom csinálni, és a szüleimnek nagyon tetszik.

A fürdés után a Papa megint bekent engem a finom illatú kenőccsel, és még a mese előtt volt körömvágás is, ami ellen tiltakoztam ugyan, de azért végül is elég hamar végeztünk.
Ma a Thomasos könyvből mesélt nekem a Papa és utána mentünk aludni a Mamával.

Berekedtem

Tegnap estére eléggé berekedtem.
Amúgy teljesen jól vagyok, de este, mikor menni kellett aludni, akkor már lehetett hallani, hogy valami nincs teljesen rendben a hangommal. Aztán éjszaka a Mama szerint elég nyugtalanul is aludtam, és jó párszor felébredtem és keservesen sírtam. Annyira, hogy aztán a Mama adott is gyógyszert, mert kicsit melegnek is érzett, meg panaszkodtam, hogy fáj. Ezután aztán már csak egyszer ébredtem fel vizet inni, és reggelre megint jól voltam.
A rekedtség aztán ma ebéd előttre is, meg aztán alvás után estére is visszatért, de mivel nincs lázam, meg teljesen jól vagyok ettől eltekintve, a Mama egyelőre csak megfigyelés alatt tart. Ami azt jelenti, hogy nem megyünk el a doktornénihez, csak ha rosszabbul leszek, ami reméljük, nem következik be!

Az uszi most szombaton volt, és az volt benne a különleges, hogy a Papával mi most külön öltözőbe mentünk, nem oda, ahová szoktunk. Ezt úgy hívják, hogy férfiöltöző, és csupa fiúk vannak benne, mint amilyenek mi is vagyunk a Papával. A Mama meg azért nem jöhetett be oda, mert ő nem fiú, hanem lány.
Aztán a végén mégis egy helyen lyukadtunk ki mindannyian: a medencében. Most a kék halacskával meg a kacsával játszottam uszi közben, de nem maradtunk sokáig, mert hamar elkezdtem fázni, és akkor kértem, hogy menjünk haza. Így is lett, de a Mama még maradt uszizni, az új fürdőruhájában.

Szombaton még az is jó volt, hogy csináltunk rántott grízt, és akkor segíthettem panírozni a Papának, amit nagyon ügyesen tudok csinálni.
Vasárnap meg délelőtt elmentünk dvd lejátszót venni, mert a régi elromlott és ki kellett dobni. A dvd lejátszó egyébként az olyan, hogy bele kell tenni a filmet, és akkor a tévében meg lehet nézni, mi a miénket a tévé tetején tartjuk, és nem szabad nyomogatni.
Alvás után meg a Cica nagyival beszélt a Papa a számítógépben, de most nem akartam odamenni, csak messziről integettem, mert éppen akkor ébredtem fel, és különben is, vonatoznom kellett.

Délután még a Papával elmentünk a filmes boltba, és én választhattam egy filmet magamnak, és a James-eset választottam. Viszont, mikor itthon meg lehetett volna nézni, akkor én nem akartam mégse, hanem helyett a Mole sisters-et kértem. A szüleim ezt nem nagyon értették, de hát most ehhez volt inkább kedvem.

A film után volt vacsora, ettem lekváros kenyeret, és aztán a Papa lefényképezte a cicás matricát, amit egész nap a karomon őrizgettem. De utána lemostuk a fürdéskor, mert azt kértem. Aztán kicsit csalódott voltam, hogy nem lehetett már visszatenni.

A fürdés után a Papa bekente a mellkasomat meg a torkomat egy jó kis melegítős kenőccsel, ez reméljük, segíteni fog, hogy jobban érezzem magam éjszaka, és ne fájjon a rekedtségem.

Meglátogattuk Sebastiant

Délelőtt nagyon jót sétáltunk a Mamával, mert végre igazi szép napsütéses idő volt, ami mindkettőnknek nagyon tetszett. Sokszor mondogattuk közben, hogy most már biztosan jön a tavasz, és a hó is elolvadt. Már azt is értem, hogy hova tűnt a hó: elolvadt, víz lett belőle, és belefolyt a földbe. Ezért van olyan nagy sár most mindenhol, de én azt is tudom, hogy abba nem szabad belemenni, csak akkor, ha a Mama megengedi, mert a gumicsizmám van rajtam.
De ma nem a gumicsizmám volt, úgyhogy csak a járdán mentünk, és én odafelé elég sokat toltam a babakocsimat, mert azzal a picivel mentünk, amit úgy szeretek tolni.

Aztán kiderült az is, hogy hova megyünk: megnézni a másik könyvtárat. Mert a miénket, azt sajnos most felújítják jó sokáig, úgyhogy oda már egy ideje nem is járunk, csak mindig megnézzük, hogy hogy haladnak a munkások, mikor arra járunk (még nem nagyon csináltak semmit). Szóval, van egy másik könyvtár is nem olyan messze, és oda mentünk el. De kiderült, hogy ez nem olyan jó könyvtár, mert nincs olyan sok jó gyerekkönyv, mint a másikban, és játékok is csak alig akadnak. Azért olvasgattunk egy picit, de aztán eljöttünk. Még sétáltunk tovább is, akkor én már a babakocsiban ültem, és Cheerios-t ettem. A Mama hazafelé vette az irányt, és út közben benéztünk egy másikfajta játszóházba is, amiben most nem lehetett játszani, de a néni, aki ott volt, mondta, hogy majd jöjjünk vissza máskor, és akkor majd lehet.
Aztán még vettünk gyümölcsöt és fogkrémet is nekem, aztán jöttünk haza aludni.

Alvás után meg vártuk a Papát, hogy hazajöjjön, és együtt elmehessünk a Curie-ékhez megnézni a pici babát. Addig, amíg vártunk, sütöttünk nekik muffin-t is, és abban megint segítettem a Mamának. Főleg keverni és mosogatni szeretek közben.

Mikor kész lettünk, és én meg is ebédeltem, akkor jött a Papa, és mentünk beülni a Bálint piros autójába, ahol már ott volt az Adrienn és az Ilona is. Együtt mentünk mindannyian hozzájuk.
Először nem lehetett megnézni a picibabát, mert éppen aludt, úgyhogy mi játszottunk a lányokkal. De aztán végül is mégis aludni láttuk a babát, mert a szülők úgy döntöttek, hogy most már nem baj, ha véletlenül felébresztjük, és bemehettünk hozzá. Nem is ébredt fel, mert csöndben voltunk.

Nekem nagyon tetszett a pici baba, és a Mamának meg a Papának is, és egész úton hazafelé (mert utána már eljöttünk, hogy ne zavarjunk) azt mondogatták, hogy milyen pici ez a baba! Az Adriennéknek egyébként tetszett, amit ajándékba vittünk nekik (a Sebastian is kapott egy játékot, meg sapit), rögtön használatba is vehettük a színes ceruzákat és a gyurmát. A muffinból viszont nem kaptunk, mert azt csak a vacsora után lehet megenni. Reméljük, ízlett nekik!

Hazafelé még vettünk ki pénz a bankból és aztán metróztunk is. Itthon meg vacsoráztunk, és utána mentem aludni.

Lelkesedem

Ma annyira lelkes voltam a zenélősön, hogy a végén a Cyndi is mondta, hogy ennyire még nem látott vidámnak és mindenben résztvevőnek eddig.
Amikor például a lámpákat szoktuk lekapcsolni az altatódal előtt, akkor most én is odaszaladtam segíteni (bár még nem érem fel), meg a nagy dobokat is teljes erőből püföltem, amikor elővette őket a Cyndi, és a vonatos dalnál is nagyon sokat szaladgáltam fel-alá a többiekkel, közben pedig lengettem a karjaimat nagy erőkkel vidámságomban.

Hát, igen, mostanában nagyon sok energiám van. Amikor például felébredtem ma alvás utána, akkor nem akartam sokat könyvet nézegetni (ahogy szoktuk), hanem inkább behoztam a szobámba a Mamához a zenélős-nyomogatós táblámat, és zenéltem vele, miközben fel-alá rohangáltam, ugráltam, énekeltem és táncoltam.

Néha nem is bírok ezzel a sok energiával, és akkor olyat is csinálok, amit nem szabad, de hát erről igazán nem tehetek, mert egyszerűen csak túl sok energiám van. A Mama szerint sokkal jobb lesz, ha már majd mehetünk ki a játszóra, mert akkor jól ki tud majd fárasztani engem.
Akkor többet is fogok aludni, mint most, mert ma is csak alig másfél órát sikerült, pedig nagyon álmosan feküdtem le, mert a zenélős után még a könyvesboltba is elmentünk a vonatokkal játszani.

Este aztán, mikor megjött a Papa, kiderült, hogy kimehetünk egy kicsit motorozni, mert a szüleim találkozni akartak a szomszéd házban egy nénivel, akitől majd a nyáron kölcsön fogjuk kérni a nagyszüleimnek a lakását, hogy ott tudjanak lakni, mikor megszületik a Bori. A motorozás jó volt, és a lakás is nagyon tetszett nekünk, de aztán haza kellett jönni, és az már nem volt olyan érdekes. Végül is csak a pocsolyák miatt voltam hajlandó eljönni, mert azokba nagyon szeretek belemenni, és most lehetett is, mert a Bob the Bulider-es gumicsizmámban voltam.

A vacsi és a fürdés jól ment, utána viszont nagyon rossz volt, mert le kellett vágni a lábkörmömet, és azt ugyebár nagyon utálom. Teljes erőmből tiltakoztam is, és nagyon erős vagyok, úgyhogy a Mama és a Papa igazán nehezen tudott lefogni. Így jó sokáig tartott a dolog, és a végére mindenki jól elfáradt.
Viszont az eredménnyel meg voltam elégedve: mikor sikerült lecsillapodnom, és a Mama mondta, hogy nézzem meg, milyen szépek lettek a körmeim, akkor mondtam is, hogy milyen picik.
Aztán volt mese, és mentem aludni.

Terheléses vércukor vizsgálat

Hátha valakit érdekel, leírom, hogy itt hogy zajlik a terheléses vércukor vizsgálat, amin ma vettem részt.

Az egész célja az, hogy a terhességi cukorbetegséget szűrjék vele, ami ha fennáll, akkor különös figyelmet kell fordítani a kismama szénhidrát bevitelére, illetve még az is előfordulhat, hogy inzulin kezelésre kerül sor. Ugyanis a terhességben kialakuló cukorbetegség (ami általában a szülés után magától el is múlik) veszélyezteti mind a kismama, mind a baba egészségét.
Szóval, olyan 26-28 hetes terhességi korban elküldik az embert egy ilyen vizsgálatra.

Magyarországon ez elég kellemetlen dolog: az ember odamegy hajnalok hajnalán a laborba, és éhgyomorra vért vesznek tőle. Viszi magával a nem is olyan kis zacskónyi szőlőcukrot, amit a laboros felold neki egy kis vízben, és ezt a hihetetlen édes szirupot magába tölti úgy, hogy közben ne jöjjön vissza semmi. Közben persze siettetik, mert a következő nagypocakos már várja, hogy ugyanezen a tortúrán áteshessen. Aztán várunk, várunk, eltelik talán 2 óra, és újra megjelenik az ember a laborban, kivárja a sorát és újra vért vesznek tőle. Ezt a két eredményt hasonlítják aztán össze, illetve a szőlőcukor utáni eredmény nagyságából következtetnek arra, hogy milyen a szervezet inzulin-termelő képessége. Nekem Barnussal szerencsére nem volt gondom ezzel a vizsgálattal, de sokan elég könnyen kihányják az éhgymorra ledöntött édes cuccost, és akkor már nem ér semmit a vizsgálat, lehet menni másik napon újra...

Kanadában ez annyival humánusabb, hogy nem éhgyomorra kell menni, és a labor nyitvatartási idejében bármikor oda lehet menni. Sőt, soron kívül beengedtek ma engem, és megihattam az édes lötyit, ami itt is van. Viszont! A lötyi itt egy előre csomagolt kis készítmény, ami ugyan édes, de teljesen iható, mert ahogy néztem az összetevők között citruskivonat is szerepel. És hűtve van, ami kifejezetten jót tesz a fogyaszthatóságnak. Ezek kis dolgok, de sokat számítanak. Aztán 1 órát kell várni, és utána megint soron kívül lehet menni, ekkor veszik le a vért. Így csak egy szúrás van, és az ájulás/rosszullét veszélye is sokkal kisebb. Nekem még az is szerencsés volt most, hogy az aktuális vérkép megállapítást és a pajzsmirigy hormon szint ellenőrzést is összevont a doki ezzel a vérvétellel, így egy jó ideig most nem kell mennem több csapolásra. Ha ez az eredmény nem lenne kielégítő, akkor egy újabb terheléses vérvizsgálat következne, ez már éhgyomri és terheléses értékek nézésével, és kicsit több cukor megivásával. De reméljük, erre nem kerül sor!

Mivel a délelőttöm lényegében eltelt ezzel a vizsgálattal, ma Barnus ebédig Bencével volt itthon, jókat játszottak. Elmentek krumliért is a közeli "krumpli-boltba", és az ebéd is majdnem készen volt már, mikor megjöttem.
Ebéd után Barnus aludt egy picit (alig egy órát, ez szokatlan), aztán délután itthon szórakoztattuk egymást. Volt festés, telefonáltunk a Curie-nek, aki jól van a pici babával együtt (már otthon vannak). Aztán játszottunk Barnus picibabájával is, meghallgatta a pocakomon keresztül, hogy mit mond a Bori, és sütöttünk muffint együtt: Barnus nagyon ügyesen segített a tésztát keverni. De legjobban most mosogatni szeret, persze olyankor azért úszik az egész konyha.

Este, vacsora után pedig megköszöntöttük Benedekünket a névnapján, aki nagyon örült a Barnus által átadott ajándékoknak (könyv, Jelly Belly cukor és csoki). Aztán együttes erővel megettük majdnem az összes muffint, amitől Barnus nagyon vidám lett hirtelen (voltak benne csokidarabok). A fürdés és a mese után viszont ment is aludni már.

Születés és búcsú

Barnus gyakran ír Adriennel és Ilonával közös kalandjairól, így már biztosan mindenki jól ismeri őket. Most egy nagy örömhírt szeretnék megosztani Veletek, ami barátainkkal történt: itteni idő szerint hétfőn kora délután megszületett Adrienn és Ilona kistestvére, Sebestyén. Csodaszép, nagy hajasbaba:Curie (a mama) és a kicsi is jól vannak, hamarosan haza is mehetnek, és akkor hamarosan meglátogatjuk majd őket Barnussal is.

Az élet szomorú eseményt is hozott nekünk ma: Barnus dédimamája (a Papa apai Nagymamája) ma reggelre csendben elment közülünk. Hosszú, teljes élete végén búcsúzunk tőle, nyugodjék békében!

Végre!

Mikor ma kérdezte a Mama, hogy menjünk-e a játszóházba, én nem voltam túl lelkes, és mondtam, hogy inkább ne is menjünk, mert a nínósautóba úgyse tudok beleülni. Ugyanis mindig mások szoktak benne ülni, és én olyankor nem is próbálok beleülni, mert tudom, hogy az a szabály, hogy ki kell várni a sorunkat. Csakhogy a többiek nem szoktak annyira kiszállni onnan, így mostanában rám nem került sor.

De most viszont sikerült úgy találnunk a nínósautót, hogy senki sem ült benne, és akkor gyorsan odaszaladtunk, és beleülhettem. Végre! Nagyon örültem neki, mentem is vele jó pár kört. De aztán kiszálltam ám, hogy mások is mehessenek vele.

Aztán játszottunk még mindenféle biciklikkel, meg felmásztam a félgömbre is és a Mama jól összerázott, az nagyon vicces volt. Meg a nagy lejtőn is csúszdáztattam a vonatot, amit találtunk. Meg volt egy vicces, furcsa labda is, ami tojás alakú volt, és azzal fociztunk a Mamával, hát az nekem nagyon tetszett.

Aztán az elpakolásnál is segítettünk, és utána meg hazajöttünk a nagy hóesésben. Én kaptam banánt, meg sajtit, meg Cheeriost. Bementünk a boltba is, vettünk a Mamának egy fürdőruhát, mert a régit már ki kell dobni, és a halacskákat is megnéztük, de nem volt olyan, amit szerettünk volna.

Hazafelé én elaludtam a kocsimban, és aztán csak itthon ébredtem fel az ágyamban. Viszont, mikor ki akartam jönni a szobából, nem volt nyitva az ajtó, és nagyon elkeseredtem ezen. De már jött is rögtön a Mama és kiengedett, és bocsánatot kért, hogy nem nyitotta ki nekem az ajtót, azt mondta, elfelejtette.
Odabújtam hozzá, és akkor jobb lett. És aztán észrevettem, hogy a Papa is itthon volt, és ennek nagyon örültem. Kiderült, hogy a Mamának doktorbácsihoz kell menni a Borival, és azért volt itthon a Papa, hogy addig ő vigyázzon rám. A Mama el is ment, míg mi ebédeltünk és csak késő este jött haza. Azt mondta, nagyon sokat kellett várnia, és nem is mondtak neki semmit, csak hogy minden rendben van. Viszont a haja is le volt vágva, nagyon csinos lett, szerintem.

Mi addig a Papával elmentünk az uszis fényképekért a boltba, de nem sikerültek jól, a Papa szerint a kamerában volt a hiba. Utána meg a játékboltba is bementünk, és jó sokat játszhattam.
Aztán hazajöttünk.

Este meg volt vacsora, én minipizzát kértem, de aztán nem nagyon akartam enni belőle, aztán mégis ettem. Utána meg volt fürdés, és a fogmosás alatt a Papa a "Csimpilimpit" énekelte nekem. Ebben van egy pocok, akitől a Bábos Dorka megijed, és akkor én is rájöttem, hogy félek a pocoktól, és kértem, hogy ezt a dalt egy ideig ne énekeljük.
Aztán mentem aludni.

De jó a vendégség!

Most is nagyon jó hétvégénk volt!

Szombaton a fő program az uszizás volt, bár délelőtt csináltunk egy nagy bevásárlást is, amit nem szoktunk szombaton. De most kellett, hogy tudjunk adni finom ennivalót a vendégeknek másnap. A hó miatt kicsit nehéz volt hazahozni a sok dolgot, amit vettünk, de szerencsére a Papa is segített (vele a boltban találkoztunk össze, és haza már együtt jöttünk), így végül is sikerült.

Aztán alvás után mentünk uszizni, és bár most is sokan voltak, meg a víz se volt túl meleg, de azért nagyon élveztem. És a Mama még egy fókát is talált nekem, úgyhogy most egy fókával és egy békával usziztam együtt. Annyira szerettem őket fogni, hogy amikor kintről beugráltam utánuk, akkor egyszer majdnem egyedül ugrottam be, mert a Mama nem figyelt. De azért végül is időben elkapott.
Hazafelé a Mama megint nem jött velünk, mert ő még uszizott egyedül is, és most meg is néztük, hogy hogy csinálja a Papával, mikor már felöltöztünk.

A vendégség pedig ma volt, egész nap!
Reggel mondjuk várni kellett, hogy megjöjjenek a Zsombiék meg a Leviék, és én már majdnem alig bírtam türelemmel, de akkor pont megérkeztek. Addig csinosítottuk a lakást, meg előkészítettünk mindent, hogy jól tudjunk közösen játszani. Az autóimat, meg a garázst például átvittük a Mamáék szobájába, és az lett az autós szoba.

Szóval, megjöttek a Zsombiék, és onnantól egész fürdésig együtt játszottunk a fiúkkal (később a Levi is csatlakozott)! Nagyon jó volt. Sokszor a szüleink nem is láttak minket, mert elmentünk a gyerekszobába vagy az autós szobába. És egyáltalán nem veszekedtünk a játékokon, meg nem is volt sok sírás, csak ha valaki leesett valahonnan, vagy valami nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna.

Volt közös ebéd is, és mi a fiúkkal a saját kisasztalunknál ültünk, és egyedül ettük a levest meg a husit, és utána a tortát (!) is. Minden nagyon finom volt, bár a Zsombi és a Zalán a husiból már nem kért.
Ebéd után is sokat játszottunk, előkerültek a vonatok is, és a Papa két pályát is épített, hogy mindenkinek jusson vonatozási lehetőség. Rajzoltunk is, meg könyveket olvastunk, meg mindent szétpakoltunk, de aztán vissza is. Néha rosszalkodtunk is, de olyankor mindig jött valaki ránk szólni. Egyébként a felnőttek főleg beszélgettek.

Aztán vacsoraidőben kaptunk finom sajtit, almát meg Cheerios-t és azzal mindenki telerakta a pocakját. Bár igazából senki nem volt nagyon éhes, mert még vacsi előtt kaptunk finom sütit is enni. Hát, én abból nagyon sokat megettem, és még bírtam volna!

Mikor elmentek a többiek, mindenkitől szépen elbúcsúztam, az apukáknak pacsit adtam, az anyukáktól puszit kaptam, a fiúkat meg meghug-goltam.

A fürdés is nagyon jó volt, mert rajzolhattam a vízikrétámmal, és utána nagyon jól esett a lefekvés, mert jól kifáradtam.

Palacsintasütés

Mire elindultunk reggel már jól kifárasztottam a Mamát, legalábbis azt mondta. Merthogy elég korán keltem, és akkor egy idő után már elfogynak az érdekes dolgok, amiket itthon lehet csinálni, és akkor már kicsit unatkozom. Mondjuk ma nyomdáztunk, meg a filccel is rajzolhattam a nagy papírra, de egy idő után már ez se volt elég érdekes.

Aztán végül is jól megoldódott a dolog, mert a Mama telefonált a Percy mamájának, hogy menjünk együtt valahová, és akkor elindultunk. Előtte még segítettem beindítani a mosogatógépet, mert az elindító gombot én tudom a legjobban benyomni a családban, úgyhogy az az én feladatom általában.

Lementünk először a management office-ba, hogy odaadjuk a néninek, amit rajzoltam. Kaptunk is érte egy szuper kék nyuszit, és a néni megdícsért, hogy milyen szépen kiszíneztem a macikát. Ez egy ilyen "verseny" volt a házban, minden gyerek, aki akart színezhetett egy képet, és aki visszavitte megmutatni, annak ajándék járt.

Aztán találkoztunk a Percyékkel és elmentünk a ValueVillage-be játszani. Nagyon jól lepakoltuk ketten az összes autót meg mindenfélét a polcokról, és szuperül játszottunk. A Mama és a Rita addig felváltva nézegette a ruhákat, így nekünk azzal nem kellett foglalkozni (amúgy én szeretem azt is, de a játékok érdekesebbek azért).
Mikor már mindent kifizettünk és jól felöltözötünk újra (mert megint elég hideg van kint), akkor elmentünk egy pizzázóba és jól teleraktuk a pocakunkat finom pizzával. A Percy annyira nem akart enni, és alig várta már, hogy én mikor leszek kész, hogy együtt játszhassunk, fogócskásat. Az nagyon jó volt, annyira, hogy nem is akartam, hogy vége legyen. De azét egy kis mazsolával aztán a Mama be tudott csábítani a kocsimba, és akkor elbúcsúztunk és hazajöttünk aludni.

Mikor felébredtem, hívtam a Mamát, de elég lassan jött, és kicsit furcsa is volt, látszott rajta, hogy valami nem stimmel. Csak feküdt egy jó ideig, azt mondta, nagyon fáradt, mert éppen elaludt volna, mikor én felébredtem, és akkor nem aludhatott mégse, és az nem jó. Sajnáltam is, de azért kértem, hogy meséljen, és végül elég jól felébredt azért.

Olyannyira, hogy miután megvarrta az új nadrágját, amit a ValueVillage-ben vett (én is kaptam ám egy Micimackót és egy takarót, a Bori pár pici ruhát, a Papa pedig egy sapit), elhatároztuk, hogy palacsintát fogunk sütni vacsorára. És én is segíthettem!
Kevertem a tésztát:Éééééés, mosogattam:
Aztán, mikor készen lett minden, alig vártam, hogy ehessünk. Nagyon finom lett a palacsintánk!
Sajnos a Papa csak akkor ért haza már, mikorra mi már megvacsoráztunk, de azért így is jó volt, mert miután megette a részét nagyon jót bújócskáztam vele, meg szaladgáltunk körbe-körbe a konyhában.
Aztán volt fürdés és mese, és utána a Mama meg a Papa együttes erővel levágták a körmömet. Aminek persze nem örültem, de azért most nem volt olyan vészes a dolog, mint múltkor. Jól esett utána viszont szopizni a Mamával, az rendbetette a lelkemet, és utána mentem is aludni.

Picibabával a zenélősőn

Ma elvittük a Picibabámat is a zenélősre, és nagyon tetszett a Cyndinek!

Metróval mentünk (így vártam a metrót a Picibabával:), és megint egyedül mentem le azon a sok-sok lépcsőn, ami ott van. Nagyon ügyes voltam a Mama szerint. Aztán már sietni kellett, hogy nehogy lekéssünk a hello-song-ról. Végül is még így is mi értünk oda legelőbb, és mikor bementem, valami furcsát láttam ott, ami eddig nem szokott lenni. Egy zongora volt, és kiderült, hogy jár hozzá egy zongorista bácsi is, aki végig ott volt velünk, és zongorázott nekünk a zenelejátszó helyett. Nagyon jó volt, bár az elején kicsit furcsa volt ez az egész, de elég hamar hozzászoktam.
Meg most volt jó pár új gyerek is, akiket nem ismertem, de nagyon aranyosak voltak ők is.

Aztán megint siettünk visszafelé, úgyhogy most nem mentünk be a könyvesboltba megnézni a vonatokat. Azért kellett sietni, mert a Mama megbeszélte a Curie-vel (aki az Ilona Mamája), hogy együtt ebédelünk, és oda kellett érni. Ez egy étterem volt, és ott kaptam saját magasszéket is, onnan ettem az ebédet. Ott volt a Bálint Mamája is, és a felnőttek jókat beszélgettek, én meg ügyesen eszegettem. Volt finom leves, meg utána Dim Sum, ami nem tudom pontosan micsoda, mert többféle is volt. Nekem nagyon ízlett a poliplábacska édes-savanyú mártásba tunkolva, meg a shrimp és a rizs is. Meg még volt sok másféle is, és én mindent megkóstoltam. Aztán, mikor elkészültem, kaptam mazsolát, és a végén még szerencse-süti is volt.

Aztán hazajöttünk a Mamával és mentem aludni, ami nagyon jól esett, de most nem aludtam sokat.
Amikor felébredtem, odajött a Mama hozzám összebújni, és utána jó sok mesét is olvasott nekem. Délután aztán még vonatoztam és autóztam is nagyon sokat. A Papa csak akkor ért haza, mikor mi már a vacsihoz készülődtünk, és nagyon örült a krémesnek, amit vettünk neki az étterem után. Én is örültem a krémesnek, de aztán végül is nem kértem belőle mégsem.

A fürdés ma nagyon jó volt, mert a Papa fújt nekem buborékokat. Aztán mentem aludni.

A másik vásárlós

Ma voltunk vásárolni a Mamával, de nem abba a vásárlósba mentünk, ahová szoktunk, hanem egy másikba, ami messzebb van. A Mama fürdőruhát akart venni ott magának, de végül is nem tetszett neki, ami volt, úgyhogy nem vettünk.

Viszont nekem nagyon tetszett ez a vásárlós, mert itt másféle beülős autók, meg mindenfélék voltak, mint amiket már megszoktam, és mindet ki is próbálhattam. Volt itt körhinta lovakkal, bulldózer, föl-le menős körhinta, régi autó, meg még motorcsónak is! Egyikbe se dobtunk pénzt, mert nem akartam, hogy beinduljanak, de nagyon jó volt beleülni mindbe.

Aztán vettünk a Papának vitamint, meg be is vásároltunk, úgyhogy a Mama mondta, hogy ha jön a jó busz, akkor azzal megyünk haza, mert elég messze van gyalog ez a vásárlós tőlünk. De nem jött a jó busz, csak olyan, min lépcső is volt, és arra mi a sok vásárlással nem tudtunk felszállni, úgyhogy végül is hazasétáltunk. De akkor már elég fáradt voltam, jól esett aludni menni.

Ébredés után a Mama mesélt nekem nagyon sokat (mindig kértem, és most szerencsére nem is volt más dolga), utána meg ettem finom ebédet. Közben beszéltünk az Ooo nagyiékkal a számítógépben, és mikor az ebéddel készen lettem, akkor megmutattam nekik az összes állatomat, meg azt is, hogy milyen ügyesen tudok színezni a könyvembe.

Aztán már lassan meg is jött a Papa, és nagyon jót hancúroztunk együtt, sőt utána még tejfölös gombapaprikást is főzött, és megmutatta nekem, hogy hogyan. Már alig vártam, hogy elkészüljön, és lehessen enni belőle, és nagyon finom volt. Utána még nápolyit is kaptam, desszertnek!

A nap végén jött a fürdés, jól megsikáltuk a körmeimet, mert eléggé piszkik voltak, aztán meg mentünk mesét olvasni és aludni.

Olvadás!

Ma, mikor elkészültünk reggel, elindultunk a Dávidékhoz! Nagyon szeretek oda menni, mert ott mindig jól szórakozunk, plusz metróval és busszal is lehet menni, és azok nagyon érdekesek.

Most a Mamával ketten mentünk le a metróhoz, a Papa nem jött segíteni, úgyhogy nekem a sok-sok lépcsőn mind egyedül kellett lemenni (fogtam a Mama kezét), de ez egyáltalán nem volt nehéz. Közben hallottuk, hogy jön a metró, de a Mama mondta, hogy se siessünk, majd jön a következő. Így is lett. Fel is szálltunk rá, és elég sokat mentünk vele, aztán átszálltunk a másik metróra, és azzal még kint is mentünk egy csomót. A végén meg jött a buszozás, és aztán már ott is voltunk.

A Dávid nagyon örült nekünk, mikor megérkeztünk, meg én is neki, és akkor közösen játszottunk. Megmutatta nekem az összes játékát, és kicsit rosszalkodott is nagy örömében, amin én kicsit meglepődtem.
Aztán meg ettünk finom ebédet, volt rántott husi meg rizsi. Aztán kellett volna menni aludni, mert már mindenki fáradt volt, de én végül is nem tudtam elaludni, bár egy jó órát próbálkoztam. A Mama közben volt, hogy ott feküdt mellettem, de aztán ki is ment, és én akkor egyedül maradtam és mindenféléket megnéztem abban az érdekes szobában, ahol voltam. Felkapcsoltam az éjjeli lámpákat is, mert azok pont ugyan olyanok voltak, mint a miénk itthon.
Aztán a Mama bejött végül, és mondta, hogy ha ennyire nem tudok aludni, akkor inkább jöjjek ki, nehogy a végén még a Dávidot is felébresszük.
Úgyhogy kimentem, de aztán a Dávid mégis felébredt egész hamar azután. Akkor kaptunk finom tejberizsit, és utána meg elhatároztuk, hogy lemegyünk kicsit sétálni.

Először a játszótérre akartunk menni, de kiderült, hogy mindkét játszótér nagy tócsává változott a sok elolvadó hó miatt. Úgyhogy inkább sétálni mentünk a patak partján, amibe nyáron mindig kavicsokat szoktunk dobálni. De most nem lehetett kavicsozni, sőt közel se lehetett menni a patakhoz, mert ott még hó volt, meg sár. De azért nagyon jó volt így is, lehetett vizezni a hólében (ami nagyon hideg), meg havat olvasztani a kezünkkel. Meg gyűjtöttünk kicsi fadarabokat, amiket aztán a végén a hídról beledobáltunk a patakba.

Aztán visszamentünk a Dávidékhoz, és akkor már otthon volt a Dávid papája is, és éppen zenélt. Kicsit még játszottunk, de aztán a Papa telefonált, hogy itt vannak értünk, és akkor elköszöntünk. Kiderült, hogy visszafelé nem metróval meg busszal megyünk, hanem a Bálint piros autójával vittek minket haza a Papa meg a Bálint! Ez nagyon jó volt, mert közben én ehettem egy csomó mazsolát, és így nem is aludtam el.

Mikor hazaértünk kiderült, hogy a Papa nem haza jött még, hanem ment tovább a Bálinttal egy étterembe vacsorázni. Mi meg a Mamával virslit főztünk magunknak és azt ettünk. Utána gyorsan lefürödtünk, és én mentem aludni, mert már nagyon fáradt voltam.

Ma tortát vacsoráztunk

Képzeljétek, holnap lesz a Mama szülinapja, és ezért ma vacsorára torát ettünk mindahányan! Nagyon jó volt!

Ez úgy volt, hogy mikor megjött a Papa délután, mi pont akkor akartunk lemenni a Mamával mosni, de aztán végül is én itthon maradtam a Papával, és csak a Mama ment le. Addig, míg ő nem volt itthon, mi a Papával előkészítettük a felköszöntést: kitettük a torát az asztalra, rátettük a gyertyákat és az ajándékokat is kikészítettük. Aztán, mikor a Mama megjött, akkor gyorsan meggyújtottuk a gyertyákat, és a Mama bejöhetett.
Először be volt csukva a szeme, mert a Papa kérte, hogy csukja be, és akkor a Mama kérdezte, hogy "mi történik itt?". És akkor én mondtam, hogy "torta van", amin mindenki jót nevetett, mert elvileg ez meglepetés lett volna. De azért így is jó volt, a Mamának nagyon tetszett a torta.
A Mamával együtt elfújtuk a gyertyákat, és utána még picit várni kellett, nem lehetett rögtön megenni, mert a Mama még kinyitotta az ajándékokat is. De addig megengedte nekem, hogy pár cseresznyét leegyek a tetejéről kóstolóba.

Aztán, mikor már megvolt az ajándékozás, akkor végre nekiláttunk a tortának, és az olyan finom volt! Nem is tudtam az egészet megenni, amit kaptam, mert hamar tele lett a pocakom vele, de így is nagyon jó volt.

Délelőtt meg a játszóházban voltunk, de ez nem ment egyszerűen, mert az a játszóház, ahová szoktunk menni, az most zárva volt. De mi ezt nem tudtuk előre, úgyhogy jól odamentünk, és csak ott derült ki, hogy a tavaszi szünet miatt most nincs játszóház, hanem gyerekeknek tornaóra van bent, és mi oda nem mehettünk.
Eléggé csalódottak voltunk, de aztán a Mama kitalálta, hogy van egy másik játszóház is, nem túl messze, és akkor elmentünk oda. Így még pluszban villamosoztunk is, ami nagyon jó volt!
És ez a másik játszóház is nagyon tetszett nekem, csupa szuper dolgot lehetett ott csinálni:
vizezni, vonatozni, autózni, csúszdázni, festeni, krétával rajzolni. Szóval, nagyon jól éreztük magunkat. A Mama is talált magának beszélgetőtársakat, akik ráadásul magyarul is tudtak!

Aztán hazasétáltunk, és közben én kaptam finom banánt meg sajtot enni. Itthon menni kellett aludni, ami nekem ma nem ment túl könnyen, de azért egy idő után sikerült, és elég sokat is aludtam. Mikor felébredtem jött a Mama, és akkor a kanapén olvasgattunk egy csomót a tesz-veszes könyveimből.

Aztán kaptam finom tésztát ebédre, és közben hallgattuk a zenét. Az egyik szám úgy megtetszett, hogy gyorsan lekéredzkedtem a székből (már amúgy is tele voltam) és táncra perdültem a pici babámmal. Utána meg elővettük a hangszereimet is (már jó régen használtam őket), és azokkal játszottunk.

Este meg, a köszöntés után volt fürdés, és aztán mentem aludni.

Vendégeskedés a hétvégén

Nekünk most hétvégén kétszer is voltak vendégeink, és nagyon jól szórakoztunk velük!

Először pénteken este jöttek hozzánk, a Zoe, a Mamája meg a Papája. Hoztak nekünk pici halacskákat is (cserébe a Hamm helyett), ahogy a Mama ígérte, három neonhalat, meg egy egész nagy cuppantósat. Úgyhogy most újra vannak halacskáink, és még egy kis házacskát is vettünk nekik szombat délelőtt a Mamával a boltban, úgyhogy most nagyon lakályos lett az akvárium.

A Zoe-val nagyon jókat játszottunk: rajzoltunk, pakoltunk, húztuk-vontuk egymást a kiskocsimban, sőt, a Daniel még azt is megengedte, hogy a fényképezőgépét nyomogathassuk! Volt finom vacsora is, a Mama csinálta, meg én is segítettem neki! Nagyon jól tudok ugyanis panírozni, és ezt most úgy kellett, hogy először a lisztbe, aztán a tojásba, utána meg reszelt sajtba kellett beletenni a husit. Én mindegyiket tudtam csinálni, és most már azt is tudom, hogy a lisztet nem szabad beleszórni a tojásba, és azt is, hogy panírozás után teljesen át kell öltözni, mert az ember tetőtől talpig lisztes lesz. (A panírozás egyébként még azelőtt volt, hogy a Zoe-ék megjöttek.)
A vacsora után még játszottunk egy kicsit, aztán meg együtt fürödtünk a Zoe-val, aki akkor már elég álmos volt, úgyhogy a végén kicsit sírdogált is, mikor a pizsijét kellett felvenni, mert nem akart hazamenni. De azért jól szórakoztunk nagyon, remélem, máskor is jönnek majd!

Aztán szombaton nem voltak vendégek, viszont délután elmentünk az usziba! Most nem úsztunk sokat, mert nagyon sokan voltak és a víz is hideg volt, így elég hamar ki akartam jönni, de azért jó volt. Játszottam a kék halacskával, és egy békát is találtunk, úgyhogy mindkét kezembe jutott játék. Most a Mama ottmaradt még egyedül uszizni, úgyhogy csak kettesben jöttünk haza a Papával, és utána meg beszéltünk a Cica nagyiékkal a számítógépben.

Vasárnap reggel pedig, mikor felébredtem, akkor nem sírdogáltam, mint eddig mindig, hanem szépen felkeltem, és átsétáltam a Mamáékhoz, megnézni, hogy mit csinálnak. Kérdezték, hogy "Nahát, Husika, te már fent vagy?" és mondtam, hogy igen.
Aztán a Mama kelt fel velem, és mesélt nekem, meg elkészülődtünk, és mire a Papa felkelt, akkor már a Mama vasalt, és én adogattam neki a ruhákat, hogy mindig legyen mit vasalnia.

Az ebéd előtt a Papával elmentünk még a filmes boltba a motorommal, de most nem nagyon akartam motorozni, úgyhogy inkább vitettem magam. Mikor visszaértünk már készen is volt a finom tejberizs, és volt benne mazsola is, meg kaptam a tetejére fahéjas cukrot és kakaót is. Utána meg mentünk aludni, és jó sokat aludtam.
Ez után volt a vendégség, ugyanis a Papa elment dolgozni, míg én aludtam, és a dolgozóból hazahozta a barátját, a Marcit, aki nálunk vacsorázott. A Marcinak is van egy kisfia (aki sajnos most nem volt itt), úgyhogy nagyon jól lehetett vele együtt játszani. Csinált nekem vonatpályát, és vacsora után megmutattam neki az összes autómat is.
Aztán, mikor én fürödni mentem, akkor a Marci is elment, búcsúzóul kezet is fogtam vele, mert már azt is tudok.

A fürdés után volt mese, aztán pedig mentem aludni.

Egy aranyos mondás

Mára Barnus egy aranyos mondását tartogattam.
(Most már, hogy ilyen szépen tud beszélni Barnus, igazán jól lehet érzékelni, hogy milyen okos!)

Barnus és a Papa dominóznak. Az egyik képen egy indiai kígyóbűvölő kisfiú van. Papa rámutat a kígyóra, és megkérdezi:
- Barnus, a kígyó veszélyes?
- Nem, mondja Barnus.
Mire Papa:
- De, igen, a mérges kígyó veszélyes.
Barnus ezt tudomásul veszi, aztán hozzáteszi:
- {Jó, jó, de} a vidám kígyó nem veszélyes!

És tényleg, a képen mosolyog a kígyó. :)

Kukacon

Ma nagyon bátor voltam, és legyőztem a félelmemet, ami eddig mindig visszatartott attól, hogy beindítsuk a zenélős, körbemenős kukacot!
Ez akkor volt, mikor délelőtt elmentünk a vásárlós helyre körülnézni. Vettünk nekem egy új gumicsizmát, Bob the Builder-eset (mert a régit már elnyűttem), és aztán elmentünk a játékboltba is. Megnéztük a babákat, a vonatokat, a könyveket, és kaptam egy pici babát is, akit meg lehet itatni tejcivel és van hozzá autósszék is (ezt a nevet én találtam ki).

Aztán felültem szokás szerint a tűzoltóautóra a játékbolt előtt, és a Mama kérdezte, hogy dobjunk-e bele pénzt. Nem akartam. A rózsaszín elefántot is kipróbáltuk, és aztán a kukacot is, és végül is aztán mégis adott nekem a Mama egy pénzt, hogy ha akarom, akkor dobjam bele, el fog indulni és zenélni fog. Én sokat gondolkodtam, hogy mi legyen, aztán végül is kipróbáltam, és megérte! Nagyon jó volt körbe körbe menni a kukaccal, és a végén akartam volna még menni, de nem volt több pénz.

A vásárlás után aztán hazajöttünk és mentem aludni, most könnyen ment az elalvás, mert nagyon korán keltem és fáradt voltam. Aludtam is vagy két órát, aztán, mikor felkeltem és a Mama nem jött rögtön, akkor szépen kimásztam az ágyamból és kijöttem megnézni, hogy mit csinál a Mama.

Délután rajzoltam, meg beszéltünk az Ooo nagyiékkal is a számítógépben, meg aztán megint rajzoltunk. A Papa meg pont akkor jött haza, mikor mi kimentünk kidobni a szemetet a kukába, úgyhogy már a folyosón találkoztunk, és nagyon örültünk egymásnak. Én annyira boldog voltam, hogy csomó őrültséget csináltam, ezen mindenki nagyokat nevetett.
Volt vacsora is, bár én nem nagyon voltam éhes, de aztán utána azért ettem még a barackból, amit a Mama hozott felvágva desszertnek.

A fürdés is jó volt ma, aztán volt mese, és mentem aludni.

Mínusz húsz, megint...

Fú, hát ma olyan hideg volt, hogy ennyire bebugyolálva kellett menni a zenélősre:
Volt rajtam alsótrikó, póló, harisnya, zokni, csizma, meleg nadrág, vékony pulóver, vastag pulóver, kabát, két sál és a sapim. Na és persze belebújtam a kocsi-bundámba és elrejtettem benne a kezeimet is, hogy ne lógjanak ki (ezért nem kell kesztyű).
Közben a Nap is nagyon sütött, úgyhogy még a napszemüvegemet is megkaptam.

Szóval, így mentünk a Cyndihez ma. Ez egyébként egy különleges alkalom, mert nem kedden szoktunk menni, hanem csütörtökön, de most azért mentünk mégis, mert a múltkor nem voltunk. Így viszont másik gyerekek voltak, nem azok, akik szoktak lenni, mondogattam is a Mamának, hogy ez furcsa. De azért nem zavart a dolog, nagyon élveztem a zenélést, és a Mama is nagyon virgonc volt, sokat mókáztunk.

Hazafelé kértem, hogy menjünk be a könyvesboltba megnézni a vonatokat, és mivel volt idő, be is mentünk. Nagyon jó volt, ott volt a Terrence, a piszkos Percy, a Bertie busz, meg még sok másik vonat. Én meg is osztoztam szépen a többi gyerekekkel a vonatokon (ha a Mama megkért rá), de mások nem mindig csinálják ám ez úgy, ahogy én. Néha csak úgy elveszik azt, amivel éppen játszom! Ilyenkor szólok a Mamának, és ő segít elrendezni a dolgokat.

Aztán hazajöttünk, ettünk ebédre egy kis tésztát, utána meg mentem aludni. Most se sikerült gyorsan elaludni, volt kaki is közben, de aztán végül is hamarabb elaludtam, mint tegnap, és korábban is ébredtem fel.

Az alvás után mesélt nekem a Mama, meg színeztünk, meg ettünk narancsot, és a ruhákat is szétszortíroztuk. Aztán megjött a Papa, és akkor már vele játszottam, mert a Mama elment a ruhákat intézni.

A vacsi nagyon jó volt ma, mert kis szendvicseket kaptam, és utána még citromos süti is volt. Aztán estére panaszkodtam kicsit, hogy megfájdult a pocakom, de a szüleim szerint csak egy picit sokat ettem talán.
A fürdés is jó volt, és mesét a Papa a vonatos könyvemből mondott ma is, azt nagyon szeretem. Aztán mentem aludni.

A februári képek...

...fent vannak a honlapomon. A Mama üzeni. Nézzétek meg!

A körömvágás szörnyű!

Én kifejezetten utálom, amikor a Mama a körmömet vágja, és ez most már biztos!
Eddig is tudtam, hogy nem szeretem ezt, de az utóbbi hetekben a dolog kezdett igazán komollyá válni számomra, és most már egyértelműen meg is próbálok tenni ellene, hogy a Mama körömvágási kísérletei sikerrel járjanak.

Mondjuk, azt is értem, hogy nem jó a hosszú köröm, mert összekarmolom magam és a Mamát is egy idő után, meg piszkos is lesz, mikor hosszú, de akkor is azt gondolom, hogy valamilyen más módszert kéne kitalálni arra, hogy a hosszú körmöktől megszabadulhassunk.
Minden esetre, eddig még nem sikerült elérnem, hogy ez így is legyen, úgyhogy ma délután a Mama levágta a körmömet, de én közben olyan hangosan sikítottam, amennyire csak tudtam, meg dobáltam magam. És aztán annyira belejöttem ebbe, hogy nem is tudtam abbahagyni a sírást, sikítást, még akkor sem, mikor már készen volt a körömvágás, és teljesen kifáradtam ebben.
Aztán csak megnyugodtam, és mikor a Papa hazaért egy kis idő múlva, akkor neki már nagy büszkén mutattam, hogy milyen kicsik a körmeim.

Ma egyébként délelőtt a játszóházban voltunk a Mamával, és a busszal mentünk! Szerencsénk volt, nem kellett sokat várni a buszra odafelé, gyorsan odaértünk. A játszóházban elég sokan voltak, és nem is tudtam beleülni a nínósautóba, amit pedig nagyon szerettem volna, de mindig ült benne valaki más. Így inkább a piros autóban ültem, meg csúszdáztunk is, a Mama mesélt is nekem meg a Cassie-nek, és még sok másik járgánt és játékot is kipróbáltam.
A végén meg már készültünk haza, mikor láttam, hogy a nénik kezdik elpakolni a játékokat a helyükre. Akkor én is segítettem nekik, és csak az után lehetett hazamenni.

Hazafelé akkora nagy hóvihar volt, hogy inkább nem gyalog mentünk, hanem busszal, de az szerintem csak jobb.
Mikor hazaértünk, én már aludtam, de arra felébredtem, hogy a Mama betett az ágyamba, és akkor nem is tudtam visszaaludni. Csak énekelgettem, meg pakolásztam az ágyamban, meg játszottam a Nyuszival és a Báránnyal. Aztán volt kaki, és akkor behívtam a Mamát. Ő kis is cserélte a pelusomat, és aztán mondtam neki, hogy nem tudok aludni, mert nem volt cici, és ezt ő is belátta, úgyhogy akkor kaptam cicit. Utána megint bemásztam az ágyamba egyedül, de még mindig nem ment az elalvás egy jó ideig. A végén a Mamát hívtam megint, és akkor már elaludtam úgy, hogy ő simizte a hátamat. Akkor már jó késő volt, és elég sokat is aludtam, úgyhogy jó későn is ébredtem fel.

Aztán volt a körömvágás, és attól jól elfáradtam, úgyhogy, mikor a Papa megjött, már nem sok mindent csináltunk. Volt vacsi és fürdés, aztán mentem aludni.

Nagyon szeretek uszizni!

A hétvégén most nem csináltunk nagy programokat, mert inkább pihenni vágytunk a pénteki nagy bulizás után.
Úgyhogy szombaton délelőtt leginkább itthon játszottunk, aztán meg a Papával elmentünk bevásárolni.
Mire visszajöttünk a Mama már el is készült az ebéd megfőzésével, és kaptunk finom borsólevest (volt benne répa és tészta is!), meg palacsintát. A palacsinta az most egyébként az én nagy kedvencem (a virsli mellett), egy egész nagyot meg is ettem belőle. Én nem úgy eszem, mint a mama meg a Papa, akik felcsavarják, hanem kicsi katonákra van vágva nekem, és belemártogatom a lekvárba vagy a csokikrémbe, ami éppen tetszik.

Az ebéd után mentem aludni, és mikor felébredtem, akkor meg jött az uszizás! Ezt én nagyon szertem csinálni, és most időben is értünk oda, úgyhogy jó sokáig voltunk bent a vízben, a végére már kicsit fáztam is. Találtunk két gumihalacskát, az egyik piros volt, a másik kék, és spriccelni tudtak a szájukkal, ha az ember feltöltötte őket vízzel. Hát én ezekkel nagyon jól elszórakoztam! Sokat spricceltem velük, meg dobáltam őket jó messzire, és együtt úsztunk a víz alatt velük a Mamától a Papáig és vissza. Most is volt olyan, hogy kimentem a vííből, bedobtam a halakat a partról és utánuk ugrottam (közben fogtam azért a Mama vagy a Papa kezét).

Az uszi után ettünk műzliszeletet (azt nem szabad bent az öltözőben enni, csak kint a váróban, és a Mama ezt nem tudta, úgyhogy nekem kellett elmondani neki), és közben néztük egy kicsit, ahogy usziznak a felnőttek. Aztán hazajöttünk és beszéltünk a Cica nagyival a számítógépben, és közben én vacsoráztam is.

Vasárnap meg délelőtt a Papával mi elmentünk filmet kivenni, és én is kaptam egy Bob-osat (de este, mikor meg lehetett volna nézni, akkor már nem tetszett annyira, inkább az Elmót akartam). Aztán volt tejfölös tészta ebédre, és utána mentem aludni.

Délután meg nagyon sokat játszottam a Papával: mesélt nekem (azt a Mama is), gyurmáztunk, autópályáztunk és a vonatokkal is játszottunk. Közben a Mama meg megvarrta nekem a varrógéppel az új párnahuzataimat meg a sapimat, és felhajtotta az egyik nadrágszárát is.
Vacsorázni együtt ültünk le, és finom minipizza volt, virslis! Utána még egy kis mézes kenyeret is ettem, aztán meg mentünk aludni.

Félig ottalvás

Mi ugye várjuk már nagyon a tavaszt a Mamával (mondogattam is ma jó sokat ezt), de azért az ezzel járó kellemetlenségeket szívesen kihagynánk.
Ma például az volt, hogy a sok-sok hó, ami tegnap leesett, az elkezdett olvadni, és ez jó kis babakocsizási nehezítés lett.
Én először azt hittem, hogy az eső esik, mert folyton csepegett valami odakint, mikor kinéztünk, de a Mama mondta, hogy ez csak az olvadó hó, nem eső.

Mikor kiértünk az utcára délelőtt, hogy elmenjünk venni a Papának sapit, nekem meg színes ceruzát, akkor láttuk viszont, hogy annyi sok hó olvadt el, hogy szinte vízben áll minden. Nagyon sok óriási pocsolya gyűlt össze a földön, mert a víz nem tudott lefolyni sehová. Nekem ez tetszett, mert szokatlan volt, de a Mama hamar rájött, hogy a bakancsa talpa sajnos lyukas, és így jó vizes lett a zoknija, mire hazaétünk.
És hát a sok felgyűlt hó miatt a kereszteződéseknél nagyon nehéz volt letolni és feltolni engem, mondtuk is elégszer, hogy "upszi-dézi, na most hogyan tovább?".

Végül is aztán megjártuk rendben az utat a boltba és vissza, és utána itthon még lehetett egy picit játszani alvás előtt. A boltban egyébként megnéztük a halacskákat is, mert a Hamm helyett szeretnténk másikat majd. De nem hoztunk most haza egyet sem, mert a Mama szerint majd a Zoe és a Papája hoznak nekünk másik, kicsi halat a jövő héten a Hamm helyett.

Aludni ma már a piros ágyamban akartam, és teljesen egyedül sikerült is: bemásztam, a Mama betakart, kaptam vizet és aztán egy idő után elaludtam. Este is ott aludtam már egyébként, a Mama szerint kicsit nyugtalanul, de azért jó volt.

Mikor felébredtem, akkor viszont elég hamar belém bújt a kisördög, a Mama szerint nem pihentem ki magam eléggé. Nem annyira érdekelt egyik játék sem, amit a Mama ajánlott túl sokáig, plusz nagy vidámságomban még jól meg is haraptam a Mamát egyszer. Azért eléggé haragudott.
Végül is aztán délután telefonált a Bálint, hogy menjünk át hozzájuk játszani. Kiderült, hogy a Papa is ott van, és így végül is együtt vacsoráztunk mindannyian. Az Ilonával és az Adriennel én nagyon jól szórakoztam a vacsi előtt és után is, és enni meg nagyon finom rizsit, spenótos husit, meg fasírtot kaptam.

Aztán vicces volt, mert kiderült, hogy ott fogok aludni az Adrinennékkel egy kicsit, és ez azzal járt, hogy együtt is fürödtünk a lányokkal. Mindenki kapott egy zipp-lock zacsit meg törlőkendőket és azokkal nagyon jót játszottunk. És még azt is megmutattam, hogy hogyan szoktam itthon uszizni a vízben. A fürdés után kaptam egy nagy fogkefét, és azzal mostam fogat, aztán felöltöztem az Ilonától kapott kölcsön pizsibe és a Mama mesélt nekünk.
Elaludni nem volt annyira könnyű, mert először minden furcsa volt, de aztán a Mama kihozott egy másik ágyra a lányok szobájából, hogy ne zavarjuk egymást, és ott végül is elaludtam.

Később kicsit felébredtem arra, hogy a Mama felvesz, bebugyolál és autóba ülünk, gondolom hazajöttünk, de igazából az utat is végigaludtam jó szorosan odabújva a Mamához, és aztán folytattam az alvást a saját ágyamban.

Behavazódtunk

A Mama szerint tegnap éjszaka nagyon ügyesen aludtam, egyáltalán nem ébredtem fel, csak reggel. Akkor jött a Papa, és addig játszottunk együtt, míg a Mama fel nem ébredt. Akkor elkészültünk és elindultunk mindannyian együtt a metróhoz. A Papa segített lemenni nekem a lépcsőn, és aztán átment a másik oldalra, és felszállt a másik metróra. Integettünk neki a Mamával és akkor ő elment dolgozni.
Mi meg a Mamával elmentünk a Cyndihez. A metrón nekem nagyon hangos volt a zaj, úgyhogy a végére már bedugtam a fülemet, hogy ne zavarjon. Aztán a Mama kitalálta, hogy vegyük fel a sapimat és akkor már nem volt olyan hangos tovább.
Ma nagyon jót zenélősöztünk, én még énekelgettem is néhány dalt, mert már azt is tudok, de azért nem olyan nagyon hangosan, hogy csak a Mama hallja.

Utána meg nem haza jöttünk, hanem elmentünk a könyvesboltba, és akkor játszhattam a vonatokkal. Utána meg a Mama olvasott nekem mesét és jó sokáig ott voltunk a könyvesboltban.
Aztán viszont már haza kellett jönni, de azért útközben még kaptam bun-t, az nagyon finom volt. A Mama annyira elmerült a nézelődésben, hogy elfelejtettünk leszállni a megállónknál, úgyhogy ma elég sokat metróztunk, mert így tovább kellett menni kettőt (mert ott volt lift), aztán átszállni a visszafelé metróra és aztán jöttünk csak fel.
Én addigra viszont nagyon elálmosodtam, úgyhogy mire feljöttünk már el is aludtam. Utólag mesélte a Mama, hogy így lemaradtam az óriási nagy havazásról, ami aztán következett. Azt is mondta a Mama, hogy alig tudta hazatolni a babakocsit, annyira esett a hó. És egész délután el sem állt!

Itthon én az ágyamban felriadtam egy kis alvás után, és akkor nagyon fájt a fogam, és még álmos voltam, de nem tudtam visszaaludni, úgyhogy csak sírtam. Aztán a Mama lefektetettt a kanapéra és mellémfeküdt, ami jól esett és úgy vissza is aludtam. De arra mindig felébredtem, mikor a Mama el akart menni és nagyon sírtam, mert egyedül nem tudtam visszaaludni. A végén a Mama adott gyógyszert a fogamra, és akkor már el tudtam aludni nélküle is, és jó sokat aludtam. Majdnem addig, míg a Papa haza nem ért!

Mikor a Papa hazaért ettünk vacsit és közben beszéltünk a Cica nagyival is a számítógépben. Aztán a Papa meg a Mama összerakták az új piros ágyamat, amin van egy kutyus és egy cica is! Én is segítettem nekik ebben a saját szerszámaimmal. Mikor készen lett az ágy, akkor rögtön ki is próbáltam, és nagyon kényelmes. És képzeljétek, még a Mamával együtt is elférünk az ágyon!

A fürdés ma egy kicsit később volt, mint szokott, ezt onnan tudom, hogy már nagyon fáradt voltam közben, és nem is akartam engedni a Papának, hogy megmossa a fogamat. Meg a végén féltem nagyon, hogy amikor a víz lemegy, akkor én is lefolyok a lefolyón, és a Papa hiába magyarázta, hogy én ahhoz túl nagy vagyok, akkor is féltem.
Aztán volt mese és mentem aludni.