Feltettem Barnus honlapjára a júliusi kollekciót.
Zs.
Monday, July 31, 2006
Pici pocak
Ma sajnos megint hánytam, nem volt jó.
Amikor felébredtem az alvásból délután, akkor elég éhes voltam, és akkor ebédeltünk, és közben már éreztem, hogy fáj a pocakom, és mondtam a Mamának, hogy már nem kérek többet. Akkor kivett a székemből, és mentünk pelust cserélni, de közben már hánytam is. Jól megijedtem, de aztán már tudtam, hgy ez nem is olyan nagy dolog, és mikor a Mama lemosta a lábamat a fürdőszobában, akkor már inkább a vízben való pancsizás érdekelt.
Azért nem volt jó egyáltalán ez a hányás, mert utána elég fáradt voltam, úgyhogy amikor lementünk a megszáradt ruhákat felhozni a basement-be, akkor a Mama a kocsimban tolt le. Akkor már jól voltam, de így jobban esett lemenni, pláne, hogy kaptam Cheerios-t is, és azt jól megettem, meg ittam sok vizet is, az jól esett.
Szóval, ez volt félután, meg nagyon meleg is volt. Úgyhogy, mikor megvoltunk a ruhákkal meg a felépüléssel, akkor elmentünk biciklivel az usziba, és jót vizeztünk a Mamával. Előtte még a Mama beszélt telefonon a doktornénivel, és majd megyünk hozzá, hogy megmondja, mitől hányok én mostanában. De remélem, több nem lesz!
Szóval, voltunk az usziban, és az nagyon jó volt, de a végén már haza akartam menni a Papához, mert már régen nem láttam a Papámat. Úgyhogy, amíg öltöztünk, akkor sokat mondogattam a Mamának, hogy "Papa, Papa!", és ez megtette a hatását, mert mikor felöltöztünk, megjelent a Papa és nagyon örültem neki!
Aztán itthon egy picit ettem vacsorát, és mentünk egy nagyot fürödni a Papával, meg aludni.
Amikor felébredtem az alvásból délután, akkor elég éhes voltam, és akkor ebédeltünk, és közben már éreztem, hogy fáj a pocakom, és mondtam a Mamának, hogy már nem kérek többet. Akkor kivett a székemből, és mentünk pelust cserélni, de közben már hánytam is. Jól megijedtem, de aztán már tudtam, hgy ez nem is olyan nagy dolog, és mikor a Mama lemosta a lábamat a fürdőszobában, akkor már inkább a vízben való pancsizás érdekelt.
Azért nem volt jó egyáltalán ez a hányás, mert utána elég fáradt voltam, úgyhogy amikor lementünk a megszáradt ruhákat felhozni a basement-be, akkor a Mama a kocsimban tolt le. Akkor már jól voltam, de így jobban esett lemenni, pláne, hogy kaptam Cheerios-t is, és azt jól megettem, meg ittam sok vizet is, az jól esett.
Szóval, ez volt félután, meg nagyon meleg is volt. Úgyhogy, mikor megvoltunk a ruhákkal meg a felépüléssel, akkor elmentünk biciklivel az usziba, és jót vizeztünk a Mamával. Előtte még a Mama beszélt telefonon a doktornénivel, és majd megyünk hozzá, hogy megmondja, mitől hányok én mostanában. De remélem, több nem lesz!
Szóval, voltunk az usziban, és az nagyon jó volt, de a végén már haza akartam menni a Papához, mert már régen nem láttam a Papámat. Úgyhogy, amíg öltöztünk, akkor sokat mondogattam a Mamának, hogy "Papa, Papa!", és ez megtette a hatását, mert mikor felöltöztünk, megjelent a Papa és nagyon örültem neki!
Aztán itthon egy picit ettem vacsorát, és mentünk egy nagyot fürödni a Papával, meg aludni.
Sunday, July 30, 2006
Presqu'ile
Ma hajnalban egyáltalán nem hánytam, úgyhogy már biztosan nem fogok megint, aminek nagyon örülök, és a Mama meg a Papa is.
Viszont reggel jó sokáig aludtunk, ami mindenkinek jól esett, és utána volt reggeli, ami croissant volt, a Papa csinálta. Együtt reggeliztünk mindannyian, és aztán beültünk az autóba és elindultunk. Jó sokat kellett menni az autóval, és amikor megérkeztünk, akkor kiderült, hogy egy nagy vízhez mentünk kirándulni és fürödni. Ezt a helyet úgy hívják, hogy Persqu'ile Provincial Park, és az Ontarió tó partján van.
Elsőször én is sétáltam, de aztán a Papa a hátára vett, és úgy még viccesebb volt, mert olyan nádas szerűségbe mentünk, és mindig nekünk jöttek a sások és a nádak, és csikiztek, és azon én nagyon jókat nevettem.
Aztán láttunk madarakat is, meg pillanókat és békákat. De nem volt nagyon hosszú kirándulás, mert aztán leültünk ebédelni. Én nem nagyon voltam éhes, viszont a madarakat szívesen kergettem, meg a hangyákat is szerettem nézegetni. És amikor volt fagyi az ebéd után, abból azért szívesen ettem.
Aztán picit megint mentünk az autóval, és elértünk egy Nature Center nevű helyhez, ahol voltak igazi halacskák, meg békák és nem igazi madarak is. Ezek nekem mind tetszettek, de a kígyó az nem, azt nem akartam megnézni.
A következő program viszot végre kődobálás volt, azt nagyon szerettem, és a Papa is segített. Aztán mentünk egy kicsit, és megint lehetett dobálni, akkor csak egyedül dobáltam, és a Mama fogott, hogy ne essek bele a vízbe a szikláról.
És aztán volt fürdés is a vízben, ami nem volt túl tiszta, ezért a Papa nem is jött be, csak mi a Mamával, meg a Platypusz. Mi főleg azt csináltuk, hogy a Mama eldobta a frizbit és akkor utána szaladtunk a vízben, ez nekem nagyon tetszett.
Aztán már jönni kellett haza, és nagyon gyorsan hazaértünk, vagy legalábbis nekem úgy tűnt, mert végig aludtam az utat. Itthon meg finom halacska volt a vacsora, a Papa csinálta, és utána mentünk fürödni.
A fürdés után el kellett búcsúzni a Platypusztól, mert ő hazament, és most egy jó ideig sajnos nem is fog jönni, mert másik országban lesz. Reméljük, hogy minden jól fog neki ott sikerültni, és télen majd találkozunk (akkor hideg lesz és esni fog a hó).
Én aztán mentem is aludni a Mamával, mert már nagyon fáradt voltam.
Viszont reggel jó sokáig aludtunk, ami mindenkinek jól esett, és utána volt reggeli, ami croissant volt, a Papa csinálta. Együtt reggeliztünk mindannyian, és aztán beültünk az autóba és elindultunk. Jó sokat kellett menni az autóval, és amikor megérkeztünk, akkor kiderült, hogy egy nagy vízhez mentünk kirándulni és fürödni. Ezt a helyet úgy hívják, hogy Persqu'ile Provincial Park, és az Ontarió tó partján van.
Elsőször én is sétáltam, de aztán a Papa a hátára vett, és úgy még viccesebb volt, mert olyan nádas szerűségbe mentünk, és mindig nekünk jöttek a sások és a nádak, és csikiztek, és azon én nagyon jókat nevettem.
Aztán láttunk madarakat is, meg pillanókat és békákat. De nem volt nagyon hosszú kirándulás, mert aztán leültünk ebédelni. Én nem nagyon voltam éhes, viszont a madarakat szívesen kergettem, meg a hangyákat is szerettem nézegetni. És amikor volt fagyi az ebéd után, abból azért szívesen ettem.Aztán picit megint mentünk az autóval, és elértünk egy Nature Center nevű helyhez, ahol voltak igazi halacskák, meg békák és nem igazi madarak is. Ezek nekem mind tetszettek, de a kígyó az nem, azt nem akartam megnézni.
A következő program viszot végre kődobálás volt, azt nagyon szerettem, és a Papa is segített. Aztán mentünk egy kicsit, és megint lehetett dobálni, akkor csak egyedül dobáltam, és a Mama fogott, hogy ne essek bele a vízbe a szikláról.
És aztán volt fürdés is a vízben, ami nem volt túl tiszta, ezért a Papa nem is jött be, csak mi a Mamával, meg a Platypusz. Mi főleg azt csináltuk, hogy a Mama eldobta a frizbit és akkor utána szaladtunk a vízben, ez nekem nagyon tetszett.
Aztán már jönni kellett haza, és nagyon gyorsan hazaértünk, vagy legalábbis nekem úgy tűnt, mert végig aludtam az utat. Itthon meg finom halacska volt a vacsora, a Papa csinálta, és utána mentünk fürödni.
A fürdés után el kellett búcsúzni a Platypusztól, mert ő hazament, és most egy jó ideig sajnos nem is fog jönni, mert másik országban lesz. Reméljük, hogy minden jól fog neki ott sikerültni, és télen majd találkozunk (akkor hideg lesz és esni fog a hó).
Én aztán mentem is aludni a Mamával, mert már nagyon fáradt voltam.
Saturday, July 29, 2006
Kenuztunk!
Ma hajnalban nagyon rosszul voltam, hívtam is a Mamát: melegem volt és fájt a pocakom. Amikor jött a Mama, akkor jobb lett, együtt feküdtünk a kanapén, és már majdnem visszaaludtam, de aztán megint roszabb lett, és aztán a végén még hánytam is, ami nagyon rossz. Amikor ez történt, akkor már a Papa is átjött a szobámba, és én nagyon féltem, de aztán odabújtam a Mamához és akkor megnyugodtam. Nem is hánytam többet, és aztán elaludhattam, mert következőre arra emlékszem, hogy felébredek, és a kanapén fekszem, a Mama alszik mellettem.
Akkor kaptam tejcit, és utána kiderült, hogy már reggel van, úgyhogy mentem játszani.
A játékaimnál ott volt a Platypusz, és jött a Papa is, és akkor játszottunk együtt.
Reggel még beszéltünk a Cica nagyival is, és kaptam reggelit, és már jól voltam, nem is jött vissza a rossz többet.
Aztán a Mama is felkelt, és akkor összepakoltunk, és elindultunk. Kiderült, hogy a Platypusz hozott magával autót, és azzal mentünk, és az út alatt hallgattunk zenét, meg rajzoltam és ettem Cheerios-t is.
Aztán odaértünk, és kiderült, hogy vízhez mentünk, aminek nagyon örültem. Úgyhogy fürödtünk, meg dobáltam kavicsokat és homokot a vízbe, meg játszottam a játékaimmal, és megint fürödtünk. Nagyon jó volt!
Aztán a Mama meg a Papa kitalálták, hogy üljünk be egy hajóba, és menjünk azzal rá a vízre. Én nem akartam menni, de aztán a Mama becsábított, és végül is nem bántam, hogy mentem, mert kaptam tejcit, és úgy nem féltem. Meg aztán már nem is kellett odabújnom a Mamához, úgy se féltem, hanem nagyon érdekes volt, hogy mennyi mindent lehet látni a hajóból. Akkor a Mama is evezett, és énekelt is, és nagyon tetszett az egész.
A végén kiszálltunk a hajóból, és az is jó volt, mert akkor megint lehett fürödni, meg ettünk is virslit meg kenyeret meg barackot és szőlőt is.
Aztán felöltöztünk, és kicsit odébbmentünk az autóval, hogy kirándulni is menjünk egy kicsit. Na, az alatt én aludtam, mert elég fáradt voltam. De nem lehetett sokat alduni, mert felriadtam arra, hogy a Papa egy nagyott zökkent, és akkor inkább egy kicsit még én is kirándultam.
Aztán meg már jöttünk haza, az úton jól odabújtam a Mamával és úgy pihentünk.
Itthon meg kaptam vacsorára joghurtot és Cheerios-t, meg almát, aztán a Mamával fürdötünk (levágta közben a lábkörmömet, fúúúúj), és mentem aludni.
Akkor kaptam tejcit, és utána kiderült, hogy már reggel van, úgyhogy mentem játszani.
A játékaimnál ott volt a Platypusz, és jött a Papa is, és akkor játszottunk együtt.
Reggel még beszéltünk a Cica nagyival is, és kaptam reggelit, és már jól voltam, nem is jött vissza a rossz többet.
Aztán a Mama is felkelt, és akkor összepakoltunk, és elindultunk. Kiderült, hogy a Platypusz hozott magával autót, és azzal mentünk, és az út alatt hallgattunk zenét, meg rajzoltam és ettem Cheerios-t is.
Aztán odaértünk, és kiderült, hogy vízhez mentünk, aminek nagyon örültem. Úgyhogy fürödtünk, meg dobáltam kavicsokat és homokot a vízbe, meg játszottam a játékaimmal, és megint fürödtünk. Nagyon jó volt!
Aztán a Mama meg a Papa kitalálták, hogy üljünk be egy hajóba, és menjünk azzal rá a vízre. Én nem akartam menni, de aztán a Mama becsábított, és végül is nem bántam, hogy mentem, mert kaptam tejcit, és úgy nem féltem. Meg aztán már nem is kellett odabújnom a Mamához, úgy se féltem, hanem nagyon érdekes volt, hogy mennyi mindent lehet látni a hajóból. Akkor a Mama is evezett, és énekelt is, és nagyon tetszett az egész.
A végén kiszálltunk a hajóból, és az is jó volt, mert akkor megint lehett fürödni, meg ettünk is virslit meg kenyeret meg barackot és szőlőt is.
Aztán felöltöztünk, és kicsit odébbmentünk az autóval, hogy kirándulni is menjünk egy kicsit. Na, az alatt én aludtam, mert elég fáradt voltam. De nem lehetett sokat alduni, mert felriadtam arra, hogy a Papa egy nagyott zökkent, és akkor inkább egy kicsit még én is kirándultam.
Aztán meg már jöttünk haza, az úton jól odabújtam a Mamával és úgy pihentünk.
Itthon meg kaptam vacsorára joghurtot és Cheerios-t, meg almát, aztán a Mamával fürdötünk (levágta közben a lábkörmömet, fúúúúj), és mentem aludni.
Friday, July 28, 2006
Eső és víz
Ma voltunk a Mamával a könytárban, és teljesen egyedül sétáltam el odáig a saját lábamon! Nagyon jó volt, mert mindenhol volt víz az úton, mert előtte esett az eső a Mama szerint.
Az esőt akkor még nem tudtam, mi, de aztán délután megláttam, és most már tudom. Szóval az eső az víz, és valahonnan fentről jön, és kicsit hideg, de nagyon vicces, lent meg összegyűlik a földön, de aztán eltűnik.
Mi délután az esőt az erkélyről néztük, a Mama bent ült a szobában, én meg kimehettem nézelődni, és igaz, hogy kicsit vizes lettem, de nagyon tetszett a dolog.
A könyvtában meg választottunk könyveket (én is választhattam egyedül), amiket hazahoztunk, meg olvastunk is kicsit ott, meg játszottam, nagyon jó volt.
Aztán még a filmes helyre is bementünk, és onnan is hoztunk haza dolgokat, a Mama szerint nekem is vettünk ki filmet, de azt még nem láttam.
Viszont mikor hazaértünk, akkor már nagyon álmos voltam, és lehetett menni aludni. Jó sokat is aludtam, és mikor felébredtem, már a Papa is itthon volt! Igaz, hogy akkor kezdett el esni, és a Papa el is ment aludni, de azért nagyon örültem, hogy ő is itt van.
Szóval, akkor néztük az esőt, és aztán meg rajzolhattam a könyvembe a zsírkrétáimmal, és aztán a Papa is felkelt meg az eső is elállt, úgyhogy lehetett menni a vízhez!
Bicilkivel mentünk, ez a kinti uszi így van a legközelebb. És a víz az nagyon jó volt, végig benne voltunk, és lehetett beugrálni kintről, meg a Mamától a Papáig uszizni és vissza. A víz alá is lementem párszor, meg volt olyan rész, ahol leért a lábam, és akkor ott szaladgálhattam is. A Mama a nagy vízbe is belement, ahol bele lehet ugrani magasból, sőt a vízicsúszdán is lecsúszott. Aztán a Papa is lecsúszott a végén, de nekem azt még nem lehet.
Este meg vacsoráztunk, és közben megjött a Platypusz, akivel már reggel is találkoztunk, és nekem nagyon szimpatikus. A vacsora után meg mentem fürödi és aludni, ami nagyon jól esett, mert már fáradt voltam.
Az esőt akkor még nem tudtam, mi, de aztán délután megláttam, és most már tudom. Szóval az eső az víz, és valahonnan fentről jön, és kicsit hideg, de nagyon vicces, lent meg összegyűlik a földön, de aztán eltűnik.
Mi délután az esőt az erkélyről néztük, a Mama bent ült a szobában, én meg kimehettem nézelődni, és igaz, hogy kicsit vizes lettem, de nagyon tetszett a dolog.
A könyvtában meg választottunk könyveket (én is választhattam egyedül), amiket hazahoztunk, meg olvastunk is kicsit ott, meg játszottam, nagyon jó volt.
Aztán még a filmes helyre is bementünk, és onnan is hoztunk haza dolgokat, a Mama szerint nekem is vettünk ki filmet, de azt még nem láttam.
Viszont mikor hazaértünk, akkor már nagyon álmos voltam, és lehetett menni aludni. Jó sokat is aludtam, és mikor felébredtem, már a Papa is itthon volt! Igaz, hogy akkor kezdett el esni, és a Papa el is ment aludni, de azért nagyon örültem, hogy ő is itt van.
Szóval, akkor néztük az esőt, és aztán meg rajzolhattam a könyvembe a zsírkrétáimmal, és aztán a Papa is felkelt meg az eső is elállt, úgyhogy lehetett menni a vízhez!
Bicilkivel mentünk, ez a kinti uszi így van a legközelebb. És a víz az nagyon jó volt, végig benne voltunk, és lehetett beugrálni kintről, meg a Mamától a Papáig uszizni és vissza. A víz alá is lementem párszor, meg volt olyan rész, ahol leért a lábam, és akkor ott szaladgálhattam is. A Mama a nagy vízbe is belement, ahol bele lehet ugrani magasból, sőt a vízicsúszdán is lecsúszott. Aztán a Papa is lecsúszott a végén, de nekem azt még nem lehet.
Este meg vacsoráztunk, és közben megjött a Platypusz, akivel már reggel is találkoztunk, és nekem nagyon szimpatikus. A vacsora után meg mentem fürödi és aludni, ami nagyon jól esett, mert már fáradt voltam.
Thursday, July 27, 2006
Újra én írok
A Mama azt mondta, hogy most már írhatok megint én, mert ő már olyan sokat írt, és különben is, most már újra itthon vagyunk, és megy minden a régi kerékvágásban.
Szóval, mostanában, hogy megint a régi lakásunkban lakunk sok mindent csináltunk, amit már régen nem:
- Voltunk uszizni a kinti nagy vízben, hát az nagyon jó volt! Ott volt a Percy és a Mamája is, de a Percy még annyira nem szereti a vizet. Én viszont nagyon és mindig szeretek beleugrani meg kimászni, és szaladgálni benne meg uszizni, ha a Mama fog. Néha kipróbálom, hátha tudok egyedül is, de akkor mindig elsüllyedek, és a Mama kiment, szóval, még nem tudok egyedül.
- Voltunk a parkban és a játszótéren. Ott is elsősorban vizezni szeretek, na, meg sarazni is. És voltunk a másik játszótéren is, ahová nem megyünk olyan gyakran, de az is nagyon jó, ott meg csúszdázni szeretek.
- Voltunk biciklizni a Mamával, és az nagyon jó, mert akkor nagyon jól lehet látni az autókat, és akkor én mindig mondom, hogy melyik autó pici és melyik nagy, és hogy mikor jönnek a buszok meg a teherautók.
- Voltunk zenélősön is újra, hát, az nagyon jó volt! Sokat nevettünk, és a Mama bohóckodott, meg táncolt nekem, és aztán megnéztük magunkat a tükörben, és énekeltünk is, és amikor állathangokat kellett utánozni, akkor én is mondtam, hogy beee-beee.
- Voltak nálunk a Percyék, és együtt mentünk a játszótérre is.
Én tulajdonképpen nagyon kedvelem a Percy-t, csak azt nem szeretem, ha a játékaimat akarja elvenni.
Hát, ilyeneket csináltunk, meg vásároltunk a vásárlós helyen, és autóztunk is, meg metróztunk, meg ebédeltünk és vacsoráztunk, és fürödtünk meg aludni is mentünk.
Most már majd megint minden nap elondom majd nektek, hogy mi minden történik velem.
Szóval, mostanában, hogy megint a régi lakásunkban lakunk sok mindent csináltunk, amit már régen nem:
- Voltunk uszizni a kinti nagy vízben, hát az nagyon jó volt! Ott volt a Percy és a Mamája is, de a Percy még annyira nem szereti a vizet. Én viszont nagyon és mindig szeretek beleugrani meg kimászni, és szaladgálni benne meg uszizni, ha a Mama fog. Néha kipróbálom, hátha tudok egyedül is, de akkor mindig elsüllyedek, és a Mama kiment, szóval, még nem tudok egyedül.
- Voltunk a parkban és a játszótéren. Ott is elsősorban vizezni szeretek, na, meg sarazni is. És voltunk a másik játszótéren is, ahová nem megyünk olyan gyakran, de az is nagyon jó, ott meg csúszdázni szeretek.
- Voltunk biciklizni a Mamával, és az nagyon jó, mert akkor nagyon jól lehet látni az autókat, és akkor én mindig mondom, hogy melyik autó pici és melyik nagy, és hogy mikor jönnek a buszok meg a teherautók.
- Voltunk zenélősön is újra, hát, az nagyon jó volt! Sokat nevettünk, és a Mama bohóckodott, meg táncolt nekem, és aztán megnéztük magunkat a tükörben, és énekeltünk is, és amikor állathangokat kellett utánozni, akkor én is mondtam, hogy beee-beee.
- Voltak nálunk a Percyék, és együtt mentünk a játszótérre is.
Én tulajdonképpen nagyon kedvelem a Percy-t, csak azt nem szeretem, ha a játékaimat akarja elvenni.Hát, ilyeneket csináltunk, meg vásároltunk a vásárlós helyen, és autóztunk is, meg metróztunk, meg ebédeltünk és vacsoráztunk, és fürödtünk meg aludni is mentünk.
Most már majd megint minden nap elondom majd nektek, hogy mi minden történik velem.
Wednesday, July 26, 2006
Egy év
Ma van a Kanadába érkezésünk egy éves évfordulója.
Szinte hihetetlen számunkra, hogy eltelt ez az egy év! Meg is próbálom összegezni, hogy miket csináltunk ezidő alatt:
- Lakást kerestünk és találtunk.
- Megjártuk az összes közeli IKEA-t, garage sale-t és apróhirdetésben hírdetett címet, ahol bútorokat adtak olcsón és berendezkedtünk.
- Barátokat talátunk.
- Autót béreltünk és bejártuk a környéket, meg a nem-annyira-környéket is.
- Megismerkedtünk a helyi viszonyokkal, beszereztünk majdnem minden szükséges papírt és igazolványt.
- Megfelelő orvost, fodrászt, kontaktlencsést találtunk.
- Tűrtünk nagyon meleget és nagyon hideget.
- Megtanultunk járni és picit beszélni (na jó, ezt néhányan közülünk már ideérkezéskor is tudtak).
- Teljes frizura változtatáson estünk át (kivéve Bence).
- Sokat matematikáztunk, nagyon eredményesen (ezt leginkább Bence).
- Jógáztunk, squasholtunk, usziztunk, korcsolyáztunk, szánkóztunk, görkoriztunk, bicikliztünk.
- Zenélősre, könytárba, játszóházba jártunk.
- Sokat nevettünk, néha szomorkodtunk.
- Bevertük a fejünket, lenyúztuk a bőrt mindenféle testrészeinkről, becsíptük az ujjunkat sok helyre, leestünk mindenféle magas helyekről, de nem lett semmiféle komolyabb bajunk (na, ezeket azért leginkább Barnus csinálta).
- Ettünk, ittunk, jót mulattunk, néha aludtunk, de leginkább csibészkedtünk.
A változást ilusztrálandó, íme egy-egy montázs-kép, amin egy egy évvel ezelőtti és egy mostani pillanat látható.
Barnus a Papával:
Barnus a Mamával:
A család:
Szinte hihetetlen számunkra, hogy eltelt ez az egy év! Meg is próbálom összegezni, hogy miket csináltunk ezidő alatt:
- Lakást kerestünk és találtunk.
- Megjártuk az összes közeli IKEA-t, garage sale-t és apróhirdetésben hírdetett címet, ahol bútorokat adtak olcsón és berendezkedtünk.
- Barátokat talátunk.
- Autót béreltünk és bejártuk a környéket, meg a nem-annyira-környéket is.
- Megismerkedtünk a helyi viszonyokkal, beszereztünk majdnem minden szükséges papírt és igazolványt.
- Megfelelő orvost, fodrászt, kontaktlencsést találtunk.
- Tűrtünk nagyon meleget és nagyon hideget.
- Megtanultunk járni és picit beszélni (na jó, ezt néhányan közülünk már ideérkezéskor is tudtak).
- Teljes frizura változtatáson estünk át (kivéve Bence).
- Sokat matematikáztunk, nagyon eredményesen (ezt leginkább Bence).
- Jógáztunk, squasholtunk, usziztunk, korcsolyáztunk, szánkóztunk, görkoriztunk, bicikliztünk.
- Zenélősre, könytárba, játszóházba jártunk.
- Sokat nevettünk, néha szomorkodtunk.
- Bevertük a fejünket, lenyúztuk a bőrt mindenféle testrészeinkről, becsíptük az ujjunkat sok helyre, leestünk mindenféle magas helyekről, de nem lett semmiféle komolyabb bajunk (na, ezeket azért leginkább Barnus csinálta).
- Ettünk, ittunk, jót mulattunk, néha aludtunk, de leginkább csibészkedtünk.
A változást ilusztrálandó, íme egy-egy montázs-kép, amin egy egy évvel ezelőtti és egy mostani pillanat látható.
Barnus a Papával:
Barnus a Mamával:
A család:
Tuesday, July 25, 2006
Képek a nagy utazásról
Feltettem Barnus oldalára 100 képet a Calgary-Vancouver utazásunkról (fú, de nehéz volt az 1200 közül kiválogatni). Akit érdekel, kukkantsa meg!
Zs.
Zs.
Sunday, July 23, 2006
Nagy utazas - 12. nap, hazaerkeztunk
Ma este, helyi ido szerint fel 8-kor megerkeztunk rendben Torontoba! Kicsit faradtak vagyunk, es tele elmenyekkel.
Az utazas rendben ment, reggel leadtuk az autot a repteren, becsekkoltunk es a repulok nezegetesevel meg szaladgalassal toltottuk az idot a felszallasig. Barnus a levegoben gyorsan elaludt, pedig meg eleg koran volt, de nem bantuk. Aludt vagy ket orat, ugyhogy csak a fele uton kellett a szorakoztatasarol gondoskodnunk. Ebben segitsegunkre volt a kis tv, amin mindeki azt nezhetett, amit akart (bar a rajzfilmek nem tul sokaig foglaltak le), meg a rajzolos konyve is, es eleg sokat kukucskaltunk ki az ablakon.
A csomagokra kicsit varni kellett a megerkezeskor, de vegul minden meglett, es a taxi olyan fel ora alatt hazaszallitott minket.
Itthon mindent a legnagyobb rendben talaltunk (kulon koszonet Marcsieknak a viraglocsolasert), Barnus azonnal ravetette magat a jatekeira. Elegge hianyozhattak neki, mert mint aki se hall, se lat jatszott veluk egeszen vacsoraig.
Most eppen furdik, es hamarosan megyunk aludni vele, mert bar ahonnan jottunk meg csak du. 6 ora van, de itt mar 9, igy probalunk gyorsan atallni. Meg hat, faradtak is vagyunk.
Micsoda nyaralas volt!
Az utazas rendben ment, reggel leadtuk az autot a repteren, becsekkoltunk es a repulok nezegetesevel meg szaladgalassal toltottuk az idot a felszallasig. Barnus a levegoben gyorsan elaludt, pedig meg eleg koran volt, de nem bantuk. Aludt vagy ket orat, ugyhogy csak a fele uton kellett a szorakoztatasarol gondoskodnunk. Ebben segitsegunkre volt a kis tv, amin mindeki azt nezhetett, amit akart (bar a rajzfilmek nem tul sokaig foglaltak le), meg a rajzolos konyve is, es eleg sokat kukucskaltunk ki az ablakon.
A csomagokra kicsit varni kellett a megerkezeskor, de vegul minden meglett, es a taxi olyan fel ora alatt hazaszallitott minket.Itthon mindent a legnagyobb rendben talaltunk (kulon koszonet Marcsieknak a viraglocsolasert), Barnus azonnal ravetette magat a jatekeira. Elegge hianyozhattak neki, mert mint aki se hall, se lat jatszott veluk egeszen vacsoraig.
Most eppen furdik, es hamarosan megyunk aludni vele, mert bar ahonnan jottunk meg csak du. 6 ora van, de itt mar 9, igy probalunk gyorsan atallni. Meg hat, faradtak is vagyunk.
Micsoda nyaralas volt!
Saturday, July 22, 2006
Nagy utazas - 11. nap
Reggel jo koran ebredtunk, es erosen elkezdtunk keszulodni, hogy mielobb indulhassunk, mert el akartuk erni a kompot visszefele a szarzfoldre. Aztan rajottunk, hogy nem 9.40-re, hanem 10.40-re kell odarernunk Tofinoba, igy lazitottunk a tempon.
Sot, a szallas elhagyasa utan meg meg is alltunk egy nagyon rovid kis turara a Cathedral Grove-nel, amit mar idefele is kineztunk magunknak, hogy milyen hangulatos. Ezen az uton csodaszep 800 eves cedrusok es fenyok allnak, oriasiak. Barnus is nagyokat csodalkozott, hogy micsoda nagy fenyok ezek, mindannyian nagyon elveztuk ezt a setat.
Aztan meg egyszer megalltunk egy kis internetezesre a celallomas elott, mert Tundi baratnomekkel kellett kapcsolatba lepnunk valahogy, hogy ma delutan tudjunk talalkozni.
Vegul is az egy oraval korabbi indulas ellenere mar nem fertunk fel a megcelzott 10.40-es kompra, szombat leven sajnos nem is olyan egyszeru ez a dolog. Igy varnunk kellett a kovetkezore, ami 12.05-kor indult. De vegul is jol jott ki a dolog, mert igy Barnus jol kifaradt, mire feljutottunk a kompra, ahol meg jatszott egy sort a gyerek-sarokban, meg ettunk egy kicsit, aztan kisebb nehezsegek aran elaludt szepen. Megint sikerult betenni az autoba felebredes nelkul, igy mikor le kellett szallnunk a komprol, meg mindig aludhatott.
Amig o jol kialudta magat, addig mi az autobol varostneztunk. Eloszor felmentunk a Cypress Provincial Park kilatojara, ahonnan altalaban szepen ra lehet latni a varosra. Ma eleg paras volt az ido, igy sajnos nem sokat lehetett latni, meg nagyon meleg is volt, ugyhogy hamar tovabb indultunk. Atautoztunk a Lions Gate hidon a Stanley Parkba, ami egy nagy zold terulet a felsziget csucskeben. A parkban szinten autos varosnezest csinaltunk, mig Barnus fel nem ebredt (neha megalltunk fenykepzni is azert, amolyan japan-turista stilusban: stop-klikk-go). Amikor aztan a fiatalur kozolte, hogy felebredt, akkor leparkoltunk, es elmentunk egy kicsit osszevizezni magunkat. Volt ugyanis itt egy splash park, ahol a folbol es mindenfel alkotmanyokbol jo kis husito viz lovellt elo, es azet a fiuk (apa es fia) nagyon elveztek, en meg oriztem a csomagokat.
Aztan mar siektni kellett: megszaradni, feloltozni es indulni, mert fel 5-re megbeszeltuk Tunidekkel, hogy talalkozunk a Lynn Canyon parkban. Sikerult is megtalalnunk egymast, es nagyon orultunk a viszontlatasnak, mert mar olyan regen lattuk egymast. Laura es Barnus egyidosek, es bar ez elejen kicsit bizalmatlanok voltak egymassal, azert eleg hamar osszemelegedtek, es aztan Laura mar az etelebol is akart adni Barnusnak, ami nala nagyon nagy szo.
Kirandultunk egyet kozosen a parkban (a fuggohid nagyon felelmetes volt), kozben megalltunk egy kisebb tisztason beszelgetni, meg gyereket futtatni, eteni. Aztan egyutt megkerestuk a mai szallasunkat, a Cassandra Hotelt, es becsekkolas utan elmentunk egyutt vacsorazni. Sajnos nem tudtuk igazan kibeszelgetni magunkat, mert a gyerekek rohamosan elkezdtek mutatni a kifaradas jeleit, igy visszajottunk a hotelbe, es egymas utan megfurodtek a toportyuk. Aztan mar el is kellett bucsuznunk, remeljuk, hamarosan ujra talalkozunk valamilyen uton-modon.
Barnust nem kellett igazan rabeszelni az elalvasra, nagyon gyorsan bedobta a szunyat, igy este meg nyugodtan rendezhettuk sorainkat, hogy holnap visszarepulhessunk Torontoba.
Sot, a szallas elhagyasa utan meg meg is alltunk egy nagyon rovid kis turara a Cathedral Grove-nel, amit mar idefele is kineztunk magunknak, hogy milyen hangulatos. Ezen az uton csodaszep 800 eves cedrusok es fenyok allnak, oriasiak. Barnus is nagyokat csodalkozott, hogy micsoda nagy fenyok ezek, mindannyian nagyon elveztuk ezt a setat.
Aztan meg egyszer megalltunk egy kis internetezesre a celallomas elott, mert Tundi baratnomekkel kellett kapcsolatba lepnunk valahogy, hogy ma delutan tudjunk talalkozni.
Vegul is az egy oraval korabbi indulas ellenere mar nem fertunk fel a megcelzott 10.40-es kompra, szombat leven sajnos nem is olyan egyszeru ez a dolog. Igy varnunk kellett a kovetkezore, ami 12.05-kor indult. De vegul is jol jott ki a dolog, mert igy Barnus jol kifaradt, mire feljutottunk a kompra, ahol meg jatszott egy sort a gyerek-sarokban, meg ettunk egy kicsit, aztan kisebb nehezsegek aran elaludt szepen. Megint sikerult betenni az autoba felebredes nelkul, igy mikor le kellett szallnunk a komprol, meg mindig aludhatott.
Amig o jol kialudta magat, addig mi az autobol varostneztunk. Eloszor felmentunk a Cypress Provincial Park kilatojara, ahonnan altalaban szepen ra lehet latni a varosra. Ma eleg paras volt az ido, igy sajnos nem sokat lehetett latni, meg nagyon meleg is volt, ugyhogy hamar tovabb indultunk. Atautoztunk a Lions Gate hidon a Stanley Parkba, ami egy nagy zold terulet a felsziget csucskeben. A parkban szinten autos varosnezest csinaltunk, mig Barnus fel nem ebredt (neha megalltunk fenykepzni is azert, amolyan japan-turista stilusban: stop-klikk-go). Amikor aztan a fiatalur kozolte, hogy felebredt, akkor leparkoltunk, es elmentunk egy kicsit osszevizezni magunkat. Volt ugyanis itt egy splash park, ahol a folbol es mindenfel alkotmanyokbol jo kis husito viz lovellt elo, es azet a fiuk (apa es fia) nagyon elveztek, en meg oriztem a csomagokat.
Aztan mar siektni kellett: megszaradni, feloltozni es indulni, mert fel 5-re megbeszeltuk Tunidekkel, hogy talalkozunk a Lynn Canyon parkban. Sikerult is megtalalnunk egymast, es nagyon orultunk a viszontlatasnak, mert mar olyan regen lattuk egymast. Laura es Barnus egyidosek, es bar ez elejen kicsit bizalmatlanok voltak egymassal, azert eleg hamar osszemelegedtek, es aztan Laura mar az etelebol is akart adni Barnusnak, ami nala nagyon nagy szo.
Kirandultunk egyet kozosen a parkban (a fuggohid nagyon felelmetes volt), kozben megalltunk egy kisebb tisztason beszelgetni, meg gyereket futtatni, eteni. Aztan egyutt megkerestuk a mai szallasunkat, a Cassandra Hotelt, es becsekkolas utan elmentunk egyutt vacsorazni. Sajnos nem tudtuk igazan kibeszelgetni magunkat, mert a gyerekek rohamosan elkezdtek mutatni a kifaradas jeleit, igy visszajottunk a hotelbe, es egymas utan megfurodtek a toportyuk. Aztan mar el is kellett bucsuznunk, remeljuk, hamarosan ujra talalkozunk valamilyen uton-modon.
Barnust nem kellett igazan rabeszelni az elalvasra, nagyon gyorsan bedobta a szunyat, igy este meg nyugodtan rendezhettuk sorainkat, hogy holnap visszarepulhessunk Torontoba.
Friday, July 21, 2006
Nagy utazas - 10. nap
Ma is nagyon ugyesen aludt Barnus, egeszen fel 6-ig nem is ebredt fel, akkor viszont mar a nagyagyban volt csak hajlando tovabb aludni. De megerte, mert igy fel 9-ig aludhattunk a nagyon kenyelmes agyunkban. 9-re hoztak a reggelit, pancake es gyumolcs volt narancslevel. Barnusnak is nagyon izlett a palacsinta, es lenyegeben az osszes szolot befalta elolunk.
A szallast elhagyva elindultunk Tofino varosa fele, es mivel szikrazoan sutott a nap, ugy dontotunk, hogy a turazas elott egy kicsit strandolunk. A Wickaninnish Beach-et valasztottuk, ami egy szep homokos tengerpart, viszont nagyon hullamos, igy uszni nem is szabad ott. A tabla, amin ezt kiirtak kicsit meg is ijesztett bennunkat, igy az elejen csak neztuk a vizet, de aztan azert bemereszkedtunk, persze nem tul melyre, csak bokaig, mert a viz nem csak hullamzott, hanem nagyon hideg is volt. Viszont Barnus egy ujabb vizes-szorakozast eszelt ki, a fussunk-a-hullam-elol cimut. Ez abbol all, hogy bemereszkedunk a viz szeleig, es mikor jon a hullam, azaz a viz kijjebb jon, akkor gyorsan hatat forditunk, es sikitva kirohanunk.
Na, hat ezt nagyon sokszor megismeteltuk (a vegen mar csak o egyedul, mert mi nem birtuk), es ezzel el is ment az ido, del lett. Nagy nehezen lemostuk magunkrol a homok es a sos viz egy reszet (amennyit csak birtunk a kis palackos asvanyvizek segitsegevel), es tovabbindultunk.
A kovetkezo megallo a rainforest seta volt, ahova Barnus hatihordozoban jott, es az ut felenel el is nyomta az alom (meg az auotban evett jo sok kekszit, igy a tele pocak is elosegitette az elalvast).
Az esoerdo nagyon szep volt (itt is boardwalk-on setaltunk), az oriasi es nagyon oreg cedrusok igazan tiszteletet parancsoloak. De az igazi izgalom csak ez utan kovetkezett.
Kiderult ugyanis, hogy majdnem talakoztunk ket medvevel! A parkolobol, ahol indultunk, ket raiforestes setautat is el lehet erni es mi az A uton indultunk el eloszor. Ha viszont a B uton megyunk, akkor nagy valoszinuseggel talalkoztunk volna a medvekkel, ugyanis, mikor az alvo Barnussal elindultunk arra fele, akkor megallitottak minket a ranger-ek (olyan erdesz fele), hogy par perce itt ket medvet is jeleztek, ugyhogy inkabb most nem menjunk arra, mert meg nem tudjak, hogy hogyan viselkednek ezek a bizonyos medvicsekek. Igy letettunk errol a turarol es inkabb visszeafordultunk, nsgybsn orvendezve, hogy eloszor inkabb nem arra mentunk.
Sikerult viszont az alvo Barnust beultetni az autoba, igy el tudtunk menni ebedert Tofino-ba, ma fish&chips volt a menu a tegnapi lazac sikerre valo tekintettel. A kajat elvitelre kertuk, es vegul is a Chesterman Beach egy arnyekos reszen ulve ettuk meg (mire odaertunk, Barnus is felebredt). Megint nagyon izlett a kis falanknak a lazashusi.
Aztan kovetkezett a tovabbi nagy strandolas. Most mar mi is atvettuk a furdoruhankat, de vegul is nem vizeztuk be, mert az ocean tovabbra se lett melegebb. Viszont nagyon jol lehetett itt is rohangalni ki-be, homokot es koveket dobalni, rajzolni a homokba, stb.
Mikor elfaradtunk, letisztitottuk magunkat es feloltoztunk, majd nekivagtunk volna a mai utolso turanak. De kiderult, hogy ez nem fog menni.
Talan a delelotti medvek lehettek az oka annak, hogy az ut egyszer csak le volt zarva elottunk, indoklas nelkul. Voltak olyan turazok, akik erre fittyet hanyva tovabbmentek, oket valoszinuleg megettek a medvek.
Mi viszont inkabb beultunk a kocsiba, es Port Alberni fele vettuk az iranyt, ami olyan jo ket oranyi vezetest jelentett, mindenfele girbegurga hegyi utakon.
Mikor megerkeztunk, kiderult, hogy itt bizony nagyon meleg volt nap kozben, meg este 7-kor is 35 fokot mutatott a homero, ugyhogy ma biztosan nem lesz szukseg meleg takarora a szobankban (mint az elozo szallasunkon).
Barnus estere annyira kimerult, hogy mar furodni sem akart, csak aludni menni, es mi is hamarosan kovetjuk a peldajat (bar mi nem fogunk orditani a zuhanyzas kozben).
A szallast elhagyva elindultunk Tofino varosa fele, es mivel szikrazoan sutott a nap, ugy dontotunk, hogy a turazas elott egy kicsit strandolunk. A Wickaninnish Beach-et valasztottuk, ami egy szep homokos tengerpart, viszont nagyon hullamos, igy uszni nem is szabad ott. A tabla, amin ezt kiirtak kicsit meg is ijesztett bennunkat, igy az elejen csak neztuk a vizet, de aztan azert bemereszkedtunk, persze nem tul melyre, csak bokaig, mert a viz nem csak hullamzott, hanem nagyon hideg is volt. Viszont Barnus egy ujabb vizes-szorakozast eszelt ki, a fussunk-a-hullam-elol cimut. Ez abbol all, hogy bemereszkedunk a viz szeleig, es mikor jon a hullam, azaz a viz kijjebb jon, akkor gyorsan hatat forditunk, es sikitva kirohanunk.
Na, hat ezt nagyon sokszor megismeteltuk (a vegen mar csak o egyedul, mert mi nem birtuk), es ezzel el is ment az ido, del lett. Nagy nehezen lemostuk magunkrol a homok es a sos viz egy reszet (amennyit csak birtunk a kis palackos asvanyvizek segitsegevel), es tovabbindultunk.A kovetkezo megallo a rainforest seta volt, ahova Barnus hatihordozoban jott, es az ut felenel el is nyomta az alom (meg az auotban evett jo sok kekszit, igy a tele pocak is elosegitette az elalvast).
Az esoerdo nagyon szep volt (itt is boardwalk-on setaltunk), az oriasi es nagyon oreg cedrusok igazan tiszteletet parancsoloak. De az igazi izgalom csak ez utan kovetkezett.
Kiderult ugyanis, hogy majdnem talakoztunk ket medvevel! A parkolobol, ahol indultunk, ket raiforestes setautat is el lehet erni es mi az A uton indultunk el eloszor. Ha viszont a B uton megyunk, akkor nagy valoszinuseggel talalkoztunk volna a medvekkel, ugyanis, mikor az alvo Barnussal elindultunk arra fele, akkor megallitottak minket a ranger-ek (olyan erdesz fele), hogy par perce itt ket medvet is jeleztek, ugyhogy inkabb most nem menjunk arra, mert meg nem tudjak, hogy hogyan viselkednek ezek a bizonyos medvicsekek. Igy letettunk errol a turarol es inkabb visszeafordultunk, nsgybsn orvendezve, hogy eloszor inkabb nem arra mentunk.
Sikerult viszont az alvo Barnust beultetni az autoba, igy el tudtunk menni ebedert Tofino-ba, ma fish&chips volt a menu a tegnapi lazac sikerre valo tekintettel. A kajat elvitelre kertuk, es vegul is a Chesterman Beach egy arnyekos reszen ulve ettuk meg (mire odaertunk, Barnus is felebredt). Megint nagyon izlett a kis falanknak a lazashusi.
Aztan kovetkezett a tovabbi nagy strandolas. Most mar mi is atvettuk a furdoruhankat, de vegul is nem vizeztuk be, mert az ocean tovabbra se lett melegebb. Viszont nagyon jol lehetett itt is rohangalni ki-be, homokot es koveket dobalni, rajzolni a homokba, stb.
Mikor elfaradtunk, letisztitottuk magunkat es feloltoztunk, majd nekivagtunk volna a mai utolso turanak. De kiderult, hogy ez nem fog menni.
Talan a delelotti medvek lehettek az oka annak, hogy az ut egyszer csak le volt zarva elottunk, indoklas nelkul. Voltak olyan turazok, akik erre fittyet hanyva tovabbmentek, oket valoszinuleg megettek a medvek.
Mi viszont inkabb beultunk a kocsiba, es Port Alberni fele vettuk az iranyt, ami olyan jo ket oranyi vezetest jelentett, mindenfele girbegurga hegyi utakon.
Mikor megerkeztunk, kiderult, hogy itt bizony nagyon meleg volt nap kozben, meg este 7-kor is 35 fokot mutatott a homero, ugyhogy ma biztosan nem lesz szukseg meleg takarora a szobankban (mint az elozo szallasunkon).
Barnus estere annyira kimerult, hogy mar furodni sem akart, csak aludni menni, es mi is hamarosan kovetjuk a peldajat (bar mi nem fogunk orditani a zuhanyzas kozben).
Thursday, July 20, 2006
Nagy utazas - 9. nap
A tegnapi nap elvileg pihenonap lett volna, de, ahogy Barnus is irta, helyette jo sok izgalomban volt reszunk. Hat, igen, az orvosos dolog azt hiszem a szuloseg egyik legnehezebb resze. Nekem legelabbis megszakad a szivem, mikor le kell fogni Barnust valami vizsgalathoz, es o persze teljes erejebol ellenall es ordit (raadasul eleg eros, ha valamit nem akar). Mindegy, tul vagyunk rajta, ma reggel mar nem is latszottak a dudorok.
Plusz! Az ejszakat szepen ataludta este fel 10-tol reggel fel 7-ig.
Fel 7-kor is csak azert ebredt fel, mert felkeltettuk, ugyanis indulni kellett a komphoz.
Mi olyan 6 korul keltunk fel, elkeszultunk, es mikor mar minden csomag lent volt, akkor felkeltettuk Barnust, es indultunk. Az autoban meg kicsit komas volt, olyan 40 percet kellett autozni Vancouver Surrey nevu kulvarosabol a kompkikotobe.
Szerencsere volt foglalasunk a kompra (nemelyikre mar nem lehet felferni ha csak az ember odamegy indulas elott), de oda is ertunk idoben. A komp egy oriasi nagy hajo, ami nagyon klasszul fel van szerelve mindennel (szoptatos sarok, a wc-kben gyerek ulteto, jatszoterulet gyerekeknek, bufe, ajandekbolt, jatekterem), ami hasznos is, mert vagy 2 oraba telik mig ater az ember a Vancouver Island-ra.
Az ut elejen reggeliztunk, aztan megtalaltuk a gyerek jatszo teruletet, es a hatralevo idot ott toltottuk. Szerencsere voltak masik gyerekek is, igy Barnus tenyleg nem unatkozott.
A szigetre aterve meg mindig eleg sok ut allt elottunk, ugyhogy ugy dontottunk, hogy az autozas elott kicsit furdunk inkabb a jo sos vizben. Talaltunk egy klassz strandot Qualicum Beach varosanal: homokos part, meleg viz, mindenfele allatkak a vizben (pici rakok, halacskak), mindannyian szuperul szorakoztunk.
Barnus ugy kifaradt a sok homokzasban es vizezesben, hogy mikor vegul del korul az ar kiuldozott minket, es visszaultunk az autoba, akkor nagyon hamar elaludt cheerios-eves kozben.
Ekkorra idozitettuk az autozas nagy reszet, es a szendvics-ebedunket is. Mikor felebredt, akkor meg megneztunk egy jo kis folyo-kanyont is labnyujtoztatoul, aztan meg autoztunk egy sort, es megerkztunk Ucluelet-be, mai szallashelyunkre.
Ez egy Bed&Brekafast hely, es egy igazi kis suit-unk van (halo, nappali, furdoszoba, pici konyhaval), amit a tulaj nyitvahagyott nekunk, hogy ha megerkezunk, elfoglalhassuk (ilyen se sokszor tortent meg). Hagyott nekunk egy uzenetet is, hogy nyugodtan koltozzunk be. Visszairtunk neki, hogy megtortent, es elindultunk felfedezni a kornyeket.
Csinaltunk egy finom kis turat a kozeli Wild Pacific trail-en, ami az elejen esoerdo,
aztan pedig a Csendes-ocean partjan megy vegig.
Barnus a hatihordozoban csucsulve figyelte vegig a turat, a latvany kaprazatos!
Aztan pedig megartoztunk ebben az oceanban is! Na, nem nagyon, csak egy labnedvesites erejeig (mar eleg keso volt), Barnus persze itt is dobalt koveket, nagyon edesen csinalja. Most raadasul voltak nagyobb kovek is, es ha egy ilyet talat, akkor annak kulonosen megorult, nagyokat nevetgelt, mikozben bedobta.
A furdes utan elmentunk meg vacsizni (az etterem kinti reszere utlunk, igy Barnus tudott rohangalni, aztan kapott szinezokonyvet is, igy gyorsan eltelt a varakozasi ido). Barnus annyira joizuen es sokat evett, hogy csak neztunk. Egy csomo leves es kanyer utan lenyegeben megette tobb mint a fel adag lazacomat, es aztan meg a raadas csokitortanal is jelentkezett, hogy o kerne.
A furdes utan nem volt nehez elaltatni a kis vizimanot, ma is jo esemenydus napunk volt. Mi is megyunk aludni hamarosan.
Plusz! Az ejszakat szepen ataludta este fel 10-tol reggel fel 7-ig.
Fel 7-kor is csak azert ebredt fel, mert felkeltettuk, ugyanis indulni kellett a komphoz.
Mi olyan 6 korul keltunk fel, elkeszultunk, es mikor mar minden csomag lent volt, akkor felkeltettuk Barnust, es indultunk. Az autoban meg kicsit komas volt, olyan 40 percet kellett autozni Vancouver Surrey nevu kulvarosabol a kompkikotobe.
Szerencsere volt foglalasunk a kompra (nemelyikre mar nem lehet felferni ha csak az ember odamegy indulas elott), de oda is ertunk idoben. A komp egy oriasi nagy hajo, ami nagyon klasszul fel van szerelve mindennel (szoptatos sarok, a wc-kben gyerek ulteto, jatszoterulet gyerekeknek, bufe, ajandekbolt, jatekterem), ami hasznos is, mert vagy 2 oraba telik mig ater az ember a Vancouver Island-ra.
Az ut elejen reggeliztunk, aztan megtalaltuk a gyerek jatszo teruletet, es a hatralevo idot ott toltottuk. Szerencsere voltak masik gyerekek is, igy Barnus tenyleg nem unatkozott.
A szigetre aterve meg mindig eleg sok ut allt elottunk, ugyhogy ugy dontottunk, hogy az autozas elott kicsit furdunk inkabb a jo sos vizben. Talaltunk egy klassz strandot Qualicum Beach varosanal: homokos part, meleg viz, mindenfele allatkak a vizben (pici rakok, halacskak), mindannyian szuperul szorakoztunk.
Barnus ugy kifaradt a sok homokzasban es vizezesben, hogy mikor vegul del korul az ar kiuldozott minket, es visszaultunk az autoba, akkor nagyon hamar elaludt cheerios-eves kozben.
Ekkorra idozitettuk az autozas nagy reszet, es a szendvics-ebedunket is. Mikor felebredt, akkor meg megneztunk egy jo kis folyo-kanyont is labnyujtoztatoul, aztan meg autoztunk egy sort, es megerkztunk Ucluelet-be, mai szallashelyunkre.
Ez egy Bed&Brekafast hely, es egy igazi kis suit-unk van (halo, nappali, furdoszoba, pici konyhaval), amit a tulaj nyitvahagyott nekunk, hogy ha megerkezunk, elfoglalhassuk (ilyen se sokszor tortent meg). Hagyott nekunk egy uzenetet is, hogy nyugodtan koltozzunk be. Visszairtunk neki, hogy megtortent, es elindultunk felfedezni a kornyeket.
Csinaltunk egy finom kis turat a kozeli Wild Pacific trail-en, ami az elejen esoerdo,
aztan pedig a Csendes-ocean partjan megy vegig.
Barnus a hatihordozoban csucsulve figyelte vegig a turat, a latvany kaprazatos!Aztan pedig megartoztunk ebben az oceanban is! Na, nem nagyon, csak egy labnedvesites erejeig (mar eleg keso volt), Barnus persze itt is dobalt koveket, nagyon edesen csinalja. Most raadasul voltak nagyobb kovek is, es ha egy ilyet talat, akkor annak kulonosen megorult, nagyokat nevetgelt, mikozben bedobta.
A furdes utan elmentunk meg vacsizni (az etterem kinti reszere utlunk, igy Barnus tudott rohangalni, aztan kapott szinezokonyvet is, igy gyorsan eltelt a varakozasi ido). Barnus annyira joizuen es sokat evett, hogy csak neztunk. Egy csomo leves es kanyer utan lenyegeben megette tobb mint a fel adag lazacomat, es aztan meg a raadas csokitortanal is jelentkezett, hogy o kerne.
A furdes utan nem volt nehez elaltatni a kis vizimanot, ma is jo esemenydus napunk volt. Mi is megyunk aludni hamarosan.
Wednesday, July 19, 2006
Nagy utazas - 8. nap
A Mama azt mondta, hogy ma irjak en, hogy mindenki lassa, hogy jol vaggyok. Es ez azert fontos, mert ma meg korhazban is voltunk, es az azert volt, mert egy doktorbacsinak meg kellett engem neznie, ami meg azert volt, mert reggel leestem a lepcson, es lett ket nagy dudor a fejemen.
Igy nezett ki az egyik dudor (a jobb fulem folott van pont):
Aztan estere mar szepen lelapult ez (a masik meg latszik):
De a vegere kiderult, hogy igazabol nem kell aggodni, es mindenki megnyugodott a vegere, en meg elaludtam.
Szoval, reggel minden ment, ahogy mostanaban szokott (ami nem olyan regen van, mert nem mindig szoktunk sokat repulozni es utana autozni, aztan meg hegyet maszni es ilyenek, de most szerencsere ezt csinaljuk, es ezt ugy hivjak, hogy nyaralas). Csak aztan, mikor a Papaval jottunk fel a lepcson, es hoztuk a reggelit, akkor en a harmadik lepcsorol visszaestem, ami nem jo erzes, mert ijeszto es aztan meg faj, mert az ember beutodik akkor. A Papa majdnem elkapott a labaval, de azert sirtam, es akkor gyorsan felmentunk a Mamahoz, aki megnyugtatott, es akkor mar jol voltam. Ettunk reggelit, es beultunk az autoba, mentunk.
Eleg sokat is mentunk raadasul, en kozben neztem, hogy mik vannak (volt olyan auto, amiben ultek kutyusok is!), meg ettem cheeriost, meg rajzoltam, meg tepegettem, meg ettem almat is.
Aztan megalltunk, es montak, hogy megerkeztunk a viragokat megnezni. De aztan megsem a viragokat neztuk, mert a Mama meglatta a puklikat a fejemen, es mondta, hogy szerinte megnottek, es ez nem tetszett neki, meg a Papanak se, ugyhogy visszaultunk az autoba, es inkabb egy korhazba mentunk. Az szerencsere mar nem volt messze, es mikor odaertunk, nekem kifejezetten tetszett minden, ami ott volt. Voltak masik gyerekek is, meg lehetett tevet nezni, meg kicsit szaladgalni es mindent megfogdosni (ennek a Mama nem orult, mert akkor mehettunk kezet mosni szappannal).
Aztan beszelni kellett egy nover nenivel, az nekem nem tetszett, de a vegen kaptam kekszit, es akkor mar nem sirtam. Es akkor megint varni kellett, mondtak, hogy majd jon a doktorbacsi. Hat, eleg lassan jott, en mar inkabb mentem volna el addigra. Aztan, mikor jott, akkor nekem nem nagyon tetszett, es faradt is voltam, es akkor inkabb sirtam. A doktorbacsi raadasul meg is vizsgalt, es ahhoz le kellett venni a ruhakat, es megnyomogatott, meg minden, az nem volt jo.
Aztan elment, de akkor meg mindig maradni kellett nekunk, es azt mar tenyleg nem akartam, ugyhogy sirtam, de akkor jott egy aranyos nover neni, es adott nekem egy jopofa nyuszit, es az nagyon tetszett, es meg is tarthattam, ugyhogy nem sirtam tovabb.
De meg nem volt vege, mert kaptam egy kek gyogyszert (azt mondtak, hogy ettol nem fog fajni a fejem), es a Mama mondta, hogy most le fognak fenykepezni engem, hogy megnezzek, milyen szep belulrol a fejecskem. De az nem volt jo egyaltalan, mert le kellett fekudni egy sotet szobaban egy agyra, es en feltem, es a szuleim meg beoltoztek olyan furcsa ruhaba, es fogtak, hogy maradjak nyugton. Ez tobbszor is volt, a vegere mar teljesen kifaradtam a sok sirastol. Aztan vissza kellett menni a doktorbacsis helyre, es ott vegre kaptam szopit, es akkor elaludtam, mert az nagyon jol esett.
Mikor felebredtem, mar az autoban voltunk, es en mar jol ereztem magam.
A Mama mondta, hogy amikor en aludtam, akkor meg visszajott a doktorbacsi, es mondta, hogy nincsen semmi baj, es azert figyelni kell majd, hogy nem fogok-e hanyni vagy tul sokat alduni, de nem fogok, megigerem.
Ugyhogy ez volt a korhazi kalandunk.
Aztan meg visszamentunk megnezni a viragokat (elotte ettunk ebedet is), az nagyon szep volt, es volt viz is, amibe dobaltam kavicsokat, bar arra is rajottem, hogy a kavicsdobalashoz nem kell feltetlenul viz, mert azt lehet barhol is csinalni.
A viragok utan megint autoztunk, es akkor megerkeztunk egy ujabb szallodaba, amiben kaptunk egy szobat. Itt is lehetett telefonalni (en szoktam vizet rendelni a telefonnal: felveszem es belemondom, hogy viz), meg fel-ala szaladgalni a szobaban. Most is mentunk meg ezete vasarolni, es aztan visszajottunk es vacsoraztunk, meg a Papaval furodtam, es mentem aludni.
Igy nezett ki az egyik dudor (a jobb fulem folott van pont):
Aztan estere mar szepen lelapult ez (a masik meg latszik):
De a vegere kiderult, hogy igazabol nem kell aggodni, es mindenki megnyugodott a vegere, en meg elaludtam.
Szoval, reggel minden ment, ahogy mostanaban szokott (ami nem olyan regen van, mert nem mindig szoktunk sokat repulozni es utana autozni, aztan meg hegyet maszni es ilyenek, de most szerencsere ezt csinaljuk, es ezt ugy hivjak, hogy nyaralas). Csak aztan, mikor a Papaval jottunk fel a lepcson, es hoztuk a reggelit, akkor en a harmadik lepcsorol visszaestem, ami nem jo erzes, mert ijeszto es aztan meg faj, mert az ember beutodik akkor. A Papa majdnem elkapott a labaval, de azert sirtam, es akkor gyorsan felmentunk a Mamahoz, aki megnyugtatott, es akkor mar jol voltam. Ettunk reggelit, es beultunk az autoba, mentunk.
Eleg sokat is mentunk raadasul, en kozben neztem, hogy mik vannak (volt olyan auto, amiben ultek kutyusok is!), meg ettem cheeriost, meg rajzoltam, meg tepegettem, meg ettem almat is.
Aztan megalltunk, es montak, hogy megerkeztunk a viragokat megnezni. De aztan megsem a viragokat neztuk, mert a Mama meglatta a puklikat a fejemen, es mondta, hogy szerinte megnottek, es ez nem tetszett neki, meg a Papanak se, ugyhogy visszaultunk az autoba, es inkabb egy korhazba mentunk. Az szerencsere mar nem volt messze, es mikor odaertunk, nekem kifejezetten tetszett minden, ami ott volt. Voltak masik gyerekek is, meg lehetett tevet nezni, meg kicsit szaladgalni es mindent megfogdosni (ennek a Mama nem orult, mert akkor mehettunk kezet mosni szappannal).
Aztan beszelni kellett egy nover nenivel, az nekem nem tetszett, de a vegen kaptam kekszit, es akkor mar nem sirtam. Es akkor megint varni kellett, mondtak, hogy majd jon a doktorbacsi. Hat, eleg lassan jott, en mar inkabb mentem volna el addigra. Aztan, mikor jott, akkor nekem nem nagyon tetszett, es faradt is voltam, es akkor inkabb sirtam. A doktorbacsi raadasul meg is vizsgalt, es ahhoz le kellett venni a ruhakat, es megnyomogatott, meg minden, az nem volt jo.
Aztan elment, de akkor meg mindig maradni kellett nekunk, es azt mar tenyleg nem akartam, ugyhogy sirtam, de akkor jott egy aranyos nover neni, es adott nekem egy jopofa nyuszit, es az nagyon tetszett, es meg is tarthattam, ugyhogy nem sirtam tovabb.
De meg nem volt vege, mert kaptam egy kek gyogyszert (azt mondtak, hogy ettol nem fog fajni a fejem), es a Mama mondta, hogy most le fognak fenykepezni engem, hogy megnezzek, milyen szep belulrol a fejecskem. De az nem volt jo egyaltalan, mert le kellett fekudni egy sotet szobaban egy agyra, es en feltem, es a szuleim meg beoltoztek olyan furcsa ruhaba, es fogtak, hogy maradjak nyugton. Ez tobbszor is volt, a vegere mar teljesen kifaradtam a sok sirastol. Aztan vissza kellett menni a doktorbacsis helyre, es ott vegre kaptam szopit, es akkor elaludtam, mert az nagyon jol esett.
Mikor felebredtem, mar az autoban voltunk, es en mar jol ereztem magam.
A Mama mondta, hogy amikor en aludtam, akkor meg visszajott a doktorbacsi, es mondta, hogy nincsen semmi baj, es azert figyelni kell majd, hogy nem fogok-e hanyni vagy tul sokat alduni, de nem fogok, megigerem.
Ugyhogy ez volt a korhazi kalandunk.
Aztan meg visszamentunk megnezni a viragokat (elotte ettunk ebedet is), az nagyon szep volt, es volt viz is, amibe dobaltam kavicsokat, bar arra is rajottem, hogy a kavicsdobalashoz nem kell feltetlenul viz, mert azt lehet barhol is csinalni.
A viragok utan megint autoztunk, es akkor megerkeztunk egy ujabb szallodaba, amiben kaptunk egy szobat. Itt is lehetett telefonalni (en szoktam vizet rendelni a telefonnal: felveszem es belemondom, hogy viz), meg fel-ala szaladgalni a szobaban. Most is mentunk meg ezete vasarolni, es aztan visszajottunk es vacsoraztunk, meg a Papaval furodtam, es mentem aludni.
Tuesday, July 18, 2006
Nagy utazas - 7. nap
Tegnap este mar nem maradt idonk megnezni a Skunk Cabbage boardwalk turat, ugyhogy ma reggel, az osszepakolas es a reggeli utan (megkostoltam a peanut butter & jelly szendvicset, egesz jo) nem nyugatra, hanem keletre indultunk, visszafele. Szerencsere nem kellett sokat visszemennunk, csak olyan 15-20 perces vezetesre volt tolunk a budikaposztas kirandulas.
Ez a hely egy kis mocsar, amin keresztul vezet egy jo kis deszkafolyoso. Jol bekentuk magunkat szunyogrisztoval, igy itt nem is volt baj a verszivokkal… Talan ebben az is segitett, hogy meg eleg koran volt, plusz sok-sok enekesmadar el itt, akik megeszik az ilen kis rovarokat szerencsere. A csipik voltak Barnus kedvencei is, amikor csak hallotta, hogy enekel egy, vagy meglatott egyet, akkor rogton mutatta, hogy hol van, es mondta, hogy cipi.
A cabbage-ek (ami egyebkent tenyelg picit budi, es olyan, mint egy nagy lapulevel) utan aztan kovetkezett a Mount Revelstoke tura. Ebben az a kulonleges, hogy az autout majdnem egeszen felmegy a hegy legtetejere, igy tobb mint egy kilometert emelkedik az ut egy 25 km hosszu szakaszon. Nem szamoltam, de legalabb 50 hajtukanyar van igy az uton, amiket 20 km/h-s sebesseggel lehet bevenni maximum, igy eleg lassan ertunk fel.
A kilatas viszont csodas volt fentrol, es bar itt iszonyat sok szunyog volt, akik mind tojtak a szunyogriaszto felszereleseinkre, nagyon elveztuk ezt a kirandulast. Barnus meg egy kicsit el is aludt kozben, talan a hegyi levego hatasara (altalaben nem szokott ilyen koran aludni).
Nem csak a kornyezo hegyek tetszettek nagyon, hanem a csucson elo sok-sok szebbnel szebb virag es fenyo is csodalatos volt.
Az eredeti terv az volt, hogy meg a hegyen ebedelunk (szendvicseket es gyumit), de a szunyogok miatt inkabb az autoban koltottuk el az ebedet, uton most mar nyugatnak, Kamloops iranyaba.
Barnus ut kozben mar nem aludt el meg egyszer, igy nezegetett, meg szinezett, rajzolt es tepegetett (vannak neki kulon tekos prospektusai).
Meg egy megallot terveztunk ma, megpedig a Shuswap tonal, Sicamous varosanal, ahol egy nagyon jo kis strandot talaltunk. Ez a to egy oriasi amobara hasonlit, allitolag 1000 km-nyi partja van ennek a tonak es az itteni tovideknek osszesen.
Az a resz, ahol mi voltunk homokos partu volt, plusz volt ott egy kis splash park is (a foldbol es mindenfele keszulekekbol viz frocskolt ki ezen a jatszoteren), meg egy jatszoter, es a viz egeszen tiszta volt: meg a melyebb reszeknel is egeszen le lehetett latni az aljaig. Raadasul egeszen kellemes melegecske volt a viz, igy lenyegeben megint alig jottunk ki belole a ket ora alatt, amit ott toltottunk. Maradtunk volna meg tobbet is, de mivel meg masfel-ket oranyira voltunk a ma esti szallastol, ezert 5-kor el kellett indulni.
Ma egy Super 8 hotelben szalltunk meg, a szoba tokeletes minosegu, szep nagy.
Vacsorat a szomszedos Dairy Queen-ben ettunk, Barnus kulon gyerekmenut kapott, egesz sokat evett belole (virsli, kenyer, almaszosz, plusz evett a mi krumplinkbol, es narancsle). Miutan elaludt, mi meg desszertnek ettunk barackot es ribizlit (neki is hagytunk holnapra), ezeket egy jo kis gyumolcs-farmon szereztuk, ami itt helyi specialitas. A sok napfeny miatt ugyanis itt nagyon finom gyumik teremnek.
Igy tele pocakkal mehetunk aludni hamarosan.
Ez a hely egy kis mocsar, amin keresztul vezet egy jo kis deszkafolyoso. Jol bekentuk magunkat szunyogrisztoval, igy itt nem is volt baj a verszivokkal… Talan ebben az is segitett, hogy meg eleg koran volt, plusz sok-sok enekesmadar el itt, akik megeszik az ilen kis rovarokat szerencsere. A csipik voltak Barnus kedvencei is, amikor csak hallotta, hogy enekel egy, vagy meglatott egyet, akkor rogton mutatta, hogy hol van, es mondta, hogy cipi.
A cabbage-ek (ami egyebkent tenyelg picit budi, es olyan, mint egy nagy lapulevel) utan aztan kovetkezett a Mount Revelstoke tura. Ebben az a kulonleges, hogy az autout majdnem egeszen felmegy a hegy legtetejere, igy tobb mint egy kilometert emelkedik az ut egy 25 km hosszu szakaszon. Nem szamoltam, de legalabb 50 hajtukanyar van igy az uton, amiket 20 km/h-s sebesseggel lehet bevenni maximum, igy eleg lassan ertunk fel.
A kilatas viszont csodas volt fentrol, es bar itt iszonyat sok szunyog volt, akik mind tojtak a szunyogriaszto felszereleseinkre, nagyon elveztuk ezt a kirandulast. Barnus meg egy kicsit el is aludt kozben, talan a hegyi levego hatasara (altalaben nem szokott ilyen koran aludni).
Nem csak a kornyezo hegyek tetszettek nagyon, hanem a csucson elo sok-sok szebbnel szebb virag es fenyo is csodalatos volt.
Az eredeti terv az volt, hogy meg a hegyen ebedelunk (szendvicseket es gyumit), de a szunyogok miatt inkabb az autoban koltottuk el az ebedet, uton most mar nyugatnak, Kamloops iranyaba.
Barnus ut kozben mar nem aludt el meg egyszer, igy nezegetett, meg szinezett, rajzolt es tepegetett (vannak neki kulon tekos prospektusai).
Meg egy megallot terveztunk ma, megpedig a Shuswap tonal, Sicamous varosanal, ahol egy nagyon jo kis strandot talaltunk. Ez a to egy oriasi amobara hasonlit, allitolag 1000 km-nyi partja van ennek a tonak es az itteni tovideknek osszesen.
Az a resz, ahol mi voltunk homokos partu volt, plusz volt ott egy kis splash park is (a foldbol es mindenfele keszulekekbol viz frocskolt ki ezen a jatszoteren), meg egy jatszoter, es a viz egeszen tiszta volt: meg a melyebb reszeknel is egeszen le lehetett latni az aljaig. Raadasul egeszen kellemes melegecske volt a viz, igy lenyegeben megint alig jottunk ki belole a ket ora alatt, amit ott toltottunk. Maradtunk volna meg tobbet is, de mivel meg masfel-ket oranyira voltunk a ma esti szallastol, ezert 5-kor el kellett indulni.
Ma egy Super 8 hotelben szalltunk meg, a szoba tokeletes minosegu, szep nagy.
Vacsorat a szomszedos Dairy Queen-ben ettunk, Barnus kulon gyerekmenut kapott, egesz sokat evett belole (virsli, kenyer, almaszosz, plusz evett a mi krumplinkbol, es narancsle). Miutan elaludt, mi meg desszertnek ettunk barackot es ribizlit (neki is hagytunk holnapra), ezeket egy jo kis gyumolcs-farmon szereztuk, ami itt helyi specialitas. A sok napfeny miatt ugyanis itt nagyon finom gyumik teremnek.
Igy tele pocakkal mehetunk aludni hamarosan.
Monday, July 17, 2006
Nagy utazas - 6. nap
A mai reggel is szuper flottul indult, mar 9-kor uton voltunk egy konnyu reggeli utan. Meg indulaskor beneztunk a helyi information kozpontba, ami teljesen uj volt, es feltankoltunk BC-s brossurakbol.
Aztan egy hosszabb vezetes kovetkezett, ami alatt Barnus fokent a Thomasos rajzolos konyvebe alkotott, illetve Cheerio-t es kekszit evett.
A mai elso megallonk a Rogers Pass kozpontnal volt, ahol eloszor is megismerkedtunk a nagyon szivelyes Columbian ground squirrel-ekkel, aztan megneztuk a kiallitast a helyi termeszetrol es erdekessegekrol. Ez egy jo kis interaktiv kialltitas volt, meg lehetett simizni az allatok szoret egy kis mintan, meg gombokat nyomogatni, es akkor egy-egy allat hangja szolalt meg. Barnus ezeket mind nagyon elvezte, bar eloszor a kismedve hangjatol megijedt, de aztan hamar megszokta. A mormota futtyet viszont nem szerette meg.
Ma osszesen harom kis kirandulast tettunk az ut menten. Az elso egy fel oras rovid boardwalk seta volt, ezt Barnus nagyon elvezte, mert johetett a laban. Aztan a Rock Garden nevu helyet neztuk meg, ez szinten Barnus setaltatos volt, itt meg sziklat is maszhatott. Ugyanis ez a kirandulas egy nagy kohalom korul es magan a kohalmon vezetett at (pontosan nem tudni, hogy hogy is kerultek az erdo kozepere a nagy sziklak).
A nap vegen meg egy kirandulast tettunk, ez is boardwalk volt (ami azt jelenti, hogy az erdoben egy olyan hid szeru osveny vezet, rendesen ledeszkazva, korlattal mindket oldalon, sokszor a viz felett menve). A harmadik turara mar estefele kerult sor, es ez a Giant Cedars nevu helyen volt. Itt a helyi mikroklima adottsagainak koszonhatoen egy esoerdo-szeruseg alakult ki, orias cedrusokkal. Nagyon hangulatos kis erdei seta volt ez, Barnus megint csak vegiggyalogolta.
A kirandulasokon kivul ma meg furodtunk is, pontosabban strandoltunk, a Canyon Hot Springs nevu helyen. Itt volt egy forro (42 fok) es egy hideg (32 fok) medence, mindez a hegyek kozott, szikrazo napsutesben.
Barnus termeszetesen imadta, szinte folyamatosan a vizben voltunk ket oran at. Olyan fel 3 korul indultunk tovabb, Barnus azonnal be is aludt a kocsiban (ma volt egy ora idonyeresegunk, mert atertunk a Pacific idozonaba, igy neki akkor mar fel 4 volt). Szerencsere egeszen addig aludt, mig Revelstoke-ban elfoglaltuk a szallasunkat, es mikor felbredt, meg a szallason sikerult kicsit visszaaltatni, hogy jol kipihenje magat.
Mikor felebredt, elmentunk egy jo kis helyi etterembe ebed-vacsorazni finom steake-et, es utana indultunk csak a befejezo codrusos turara.
Este meg be is vasaroltunk, es aztan Barnus ment furodni es aludni.
A szallas most is szuper, minden igeny kielegit, plusz van ingyen wifi is (igaz, hogy a szobaban nem eleg eros a jel, igy ki kell ulni ele egy padra, de ez nagyon hangulatos), igy fel tudok tolteni par kepet az elozo es a mostani blogokhoz, ha minden igaz.
Aztan egy hosszabb vezetes kovetkezett, ami alatt Barnus fokent a Thomasos rajzolos konyvebe alkotott, illetve Cheerio-t es kekszit evett.
A mai elso megallonk a Rogers Pass kozpontnal volt, ahol eloszor is megismerkedtunk a nagyon szivelyes Columbian ground squirrel-ekkel, aztan megneztuk a kiallitast a helyi termeszetrol es erdekessegekrol. Ez egy jo kis interaktiv kialltitas volt, meg lehetett simizni az allatok szoret egy kis mintan, meg gombokat nyomogatni, es akkor egy-egy allat hangja szolalt meg. Barnus ezeket mind nagyon elvezte, bar eloszor a kismedve hangjatol megijedt, de aztan hamar megszokta. A mormota futtyet viszont nem szerette meg.
Ma osszesen harom kis kirandulast tettunk az ut menten. Az elso egy fel oras rovid boardwalk seta volt, ezt Barnus nagyon elvezte, mert johetett a laban. Aztan a Rock Garden nevu helyet neztuk meg, ez szinten Barnus setaltatos volt, itt meg sziklat is maszhatott. Ugyanis ez a kirandulas egy nagy kohalom korul es magan a kohalmon vezetett at (pontosan nem tudni, hogy hogy is kerultek az erdo kozepere a nagy sziklak).
A nap vegen meg egy kirandulast tettunk, ez is boardwalk volt (ami azt jelenti, hogy az erdoben egy olyan hid szeru osveny vezet, rendesen ledeszkazva, korlattal mindket oldalon, sokszor a viz felett menve). A harmadik turara mar estefele kerult sor, es ez a Giant Cedars nevu helyen volt. Itt a helyi mikroklima adottsagainak koszonhatoen egy esoerdo-szeruseg alakult ki, orias cedrusokkal. Nagyon hangulatos kis erdei seta volt ez, Barnus megint csak vegiggyalogolta.
A kirandulasokon kivul ma meg furodtunk is, pontosabban strandoltunk, a Canyon Hot Springs nevu helyen. Itt volt egy forro (42 fok) es egy hideg (32 fok) medence, mindez a hegyek kozott, szikrazo napsutesben.
Barnus termeszetesen imadta, szinte folyamatosan a vizben voltunk ket oran at. Olyan fel 3 korul indultunk tovabb, Barnus azonnal be is aludt a kocsiban (ma volt egy ora idonyeresegunk, mert atertunk a Pacific idozonaba, igy neki akkor mar fel 4 volt). Szerencsere egeszen addig aludt, mig Revelstoke-ban elfoglaltuk a szallasunkat, es mikor felbredt, meg a szallason sikerult kicsit visszaaltatni, hogy jol kipihenje magat.Mikor felebredt, elmentunk egy jo kis helyi etterembe ebed-vacsorazni finom steake-et, es utana indultunk csak a befejezo codrusos turara.
Este meg be is vasaroltunk, es aztan Barnus ment furodni es aludni.
A szallas most is szuper, minden igeny kielegit, plusz van ingyen wifi is (igaz, hogy a szobaban nem eleg eros a jel, igy ki kell ulni ele egy padra, de ez nagyon hangulatos), igy fel tudok tolteni par kepet az elozo es a mostani blogokhoz, ha minden igaz.
Sunday, July 16, 2006
Nagy utazas - 5. nap
Vege van az arany eletunknek, matol mar minden nap masik szallodaban fogunk aludni. Ami azt jelenti, hogy mindig ossze kell pakolni reggel, es kipakolni este, mikor megerkezunk. De vegul is, ezt leszamitva erdekesebb is lesz a dolog innentol, mert minden nap uj helyet fogunk felfedezni. Arrol nem is beszelve, hogy milyen izgalmas minden nap egy ismeretlen szallodai szoba ajtajan belepni, es remelni a legjobbakat.
A mai szallasunk peldalul egy nagyon kellemes meglepetes volt. Goldenben vagyunk, egy kisebb fajta motelben az emeleti szobak egyikeben. Kis tornac, az auto a szoba ablaka alatt all, a kilatas nagyon szep. Szerencsere nem kozvetlenul a foutra nez a szoba, igy nem tulzottan hangos a hely, es a szoba szep tagas. Az agyunkon kivul meg egy kanape is belefer, van legkondi es furdokad is. Szoval, szuper, es ha az ar-ertek aranyt is figyelembe vesszuk, akkor egyenesen kivalo!
Nos, hogy ne csak a szallodakrol irjak ma: ime, a mai menu.
Eloetel: Lake Minnewanka. Ez a to Canmore utan, Banff kozeleben van, 14 km hosszu es termeszetesen gyonyoru zoldes-kek szinu (ez is gleccserto). Meg a reggeli felmelegedes elott ertunk oda, igy vittunk magunkkal pulovereket is, amikre aztan egy fel ora mulva mar egyaltalan nem volt szukseg. Barnus termeszetesen imadta, hogy lehetett koveket dobalni a vizbe (ezzel csak az az egy baj van, hogy nehez abbahagyni). Elsetaltunk a topraton egeszen a canyonig, ahol a tavat egy szep sziklafal osszeszoritja, igy folyo-benyomasat kelti. Egy kellemes fahidrol lehetett itt nezelodni/koveket dobalni a vizbe. A latvany igazan csodas, a viz annyira tiszta, hogy egeszen az alajig le lehet latni.
Leves: uton BC-ben. A tonezes utan rovid souvenir vasarlas kovetkezett Banff-ban, aztan (az elmaradhatatlan szendvics ebedet kovetoen) bucsut itntettunk Albertanak, es atleptunk British Columbiaba (the best palce on earth). Egy rovid vasuttorteneti nevezetesseg-megtekintes utan (spiralis alagutak) kovetkezett a mai fo fogas.
Fo fogas: Takakkaw falls. Ez a gleccser-vizzel taplalt vizeses egyike Kanada legmagasabbrol lezudulo viztomegeinek, es abszoltut lelegzetelallito. Mar az odavezeto ut is elvezetes volt (vegre egy vezetesi kihivas: szuk utak, hajtukanyarok es sok-sok emelkedo), es egyszer csak elenk tarult a latvany!
Gyorsan leparkoltunk, es ravettuk Barnust, hogy csak rovid kiteroket tegyunk kavicsdobalas-ugyileg, hogy minel elobb megtehessuk a rovid gyalogutat a vizeses toveig.
A vizeseshez egeszen kozel lehetett menni (az ember alulrol, a leerkezo viz mellol kozelitheti meg ezt a latvanyossagot), sot akar, ha akartunk volna fel is maszhattunk volna a vizhez, de vegul is megelegedtunk azzal, hogy jo kozel felmasztunk a sziklakra. Barnus iszonyuan elvezte, hogy a vizpermet beteritett minket, es foleg, hogy a kezembe kapaszkodva felmaszhatott jo magsara a sziklakon. Ugy latszik, nem csak vizicsibe a kisfiunk, hanem hegyikecske is egyben.
Desszert: Natural Bridge a Kicking Horse folyon. Ez a termeszetes hid par kilometerre van a vizesetol, es eredetileg ez is egy vizeses volt, de a viz jo par ev alatt atvagta magat a sziklan annyira, hogy most mar alul folyik at.
Kave az etkezes utan (vagy aki jobban szereti: sajt, borocskaval): Emerald Lake. Ez a gyonyoru zoldes szinu to mar szinte meg sem lepett bennunket szepsegevel, tulsagosan el vagyunk kenyeztetve. Termeszetesen nagyon jol esett eluldogelni egy kicsit a partjan, Barnus pedig jol teledobalta kovekkel. Kicsit setaltunk is a toparton, aztan beszalltunk az autoba, es meg sem alltunk Goldenig, ahol hamarosan mindannyian nyugovora terunk.
A mai szallasunk peldalul egy nagyon kellemes meglepetes volt. Goldenben vagyunk, egy kisebb fajta motelben az emeleti szobak egyikeben. Kis tornac, az auto a szoba ablaka alatt all, a kilatas nagyon szep. Szerencsere nem kozvetlenul a foutra nez a szoba, igy nem tulzottan hangos a hely, es a szoba szep tagas. Az agyunkon kivul meg egy kanape is belefer, van legkondi es furdokad is. Szoval, szuper, es ha az ar-ertek aranyt is figyelembe vesszuk, akkor egyenesen kivalo!
Nos, hogy ne csak a szallodakrol irjak ma: ime, a mai menu.
Eloetel: Lake Minnewanka. Ez a to Canmore utan, Banff kozeleben van, 14 km hosszu es termeszetesen gyonyoru zoldes-kek szinu (ez is gleccserto). Meg a reggeli felmelegedes elott ertunk oda, igy vittunk magunkkal pulovereket is, amikre aztan egy fel ora mulva mar egyaltalan nem volt szukseg. Barnus termeszetesen imadta, hogy lehetett koveket dobalni a vizbe (ezzel csak az az egy baj van, hogy nehez abbahagyni). Elsetaltunk a topraton egeszen a canyonig, ahol a tavat egy szep sziklafal osszeszoritja, igy folyo-benyomasat kelti. Egy kellemes fahidrol lehetett itt nezelodni/koveket dobalni a vizbe. A latvany igazan csodas, a viz annyira tiszta, hogy egeszen az alajig le lehet latni.
Leves: uton BC-ben. A tonezes utan rovid souvenir vasarlas kovetkezett Banff-ban, aztan (az elmaradhatatlan szendvics ebedet kovetoen) bucsut itntettunk Albertanak, es atleptunk British Columbiaba (the best palce on earth). Egy rovid vasuttorteneti nevezetesseg-megtekintes utan (spiralis alagutak) kovetkezett a mai fo fogas.
Fo fogas: Takakkaw falls. Ez a gleccser-vizzel taplalt vizeses egyike Kanada legmagasabbrol lezudulo viztomegeinek, es abszoltut lelegzetelallito. Mar az odavezeto ut is elvezetes volt (vegre egy vezetesi kihivas: szuk utak, hajtukanyarok es sok-sok emelkedo), es egyszer csak elenk tarult a latvany!
Gyorsan leparkoltunk, es ravettuk Barnust, hogy csak rovid kiteroket tegyunk kavicsdobalas-ugyileg, hogy minel elobb megtehessuk a rovid gyalogutat a vizeses toveig.
A vizeseshez egeszen kozel lehetett menni (az ember alulrol, a leerkezo viz mellol kozelitheti meg ezt a latvanyossagot), sot akar, ha akartunk volna fel is maszhattunk volna a vizhez, de vegul is megelegedtunk azzal, hogy jo kozel felmasztunk a sziklakra. Barnus iszonyuan elvezte, hogy a vizpermet beteritett minket, es foleg, hogy a kezembe kapaszkodva felmaszhatott jo magsara a sziklakon. Ugy latszik, nem csak vizicsibe a kisfiunk, hanem hegyikecske is egyben.
Desszert: Natural Bridge a Kicking Horse folyon. Ez a termeszetes hid par kilometerre van a vizesetol, es eredetileg ez is egy vizeses volt, de a viz jo par ev alatt atvagta magat a sziklan annyira, hogy most mar alul folyik at.
Kave az etkezes utan (vagy aki jobban szereti: sajt, borocskaval): Emerald Lake. Ez a gyonyoru zoldes szinu to mar szinte meg sem lepett bennunket szepsegevel, tulsagosan el vagyunk kenyeztetve. Termeszetesen nagyon jol esett eluldogelni egy kicsit a partjan, Barnus pedig jol teledobalta kovekkel. Kicsit setaltunk is a toparton, aztan beszalltunk az autoba, es meg sem alltunk Goldenig, ahol hamarosan mindannyian nyugovora terunk.
Saturday, July 15, 2006
Nagy utazas - 4. nap
Rajottunk, hogy ha a hajnali ebredeskor nem tesszuk vissza Barnust az agyaba, hanem a nagyagyban alszunk tovabb egyutt, akkor meg mindenki tud pihizni jo ket orat. Igy ma reggel csak 8 korul keltunk fel vegul, ami nagyon jol esett!
Igy viszont a keszulodes, reggeli es az indulas is kitolodott, olyan fel 11-kor szalltunk csak be a kocsiba. De szerencsere nem kellett sehova se rohannunk, a latnivalok megvartak. Ma amugy is joval tobben voltak mindenhol, mert szombat volt.
Elsokent a Johnston Canyont neztuk meg (odafele az uton meg megalltunk egy mocsaras teruletre nezo kilatopontnal, es lattunk egy tervezetten leegetett erdot is). Ez egy nagyon szep erdei seta volt, az ut mellett folyo eros sodrasu patakkal, ami sokszor a sziklakon keresztul vajt maganak utat (ezet canyon). Megneztuk az also vizesest is itt, aztan visszafordultunk (a felsore mar nem jutott ido es kedv). Az ut egy reszet itt un. catwalk-on kellett megtenni, ami olyan hid szeruseg, a sziklafalba epitve. Az autoba visszaszallas elott ettunk egy fincsi fagyit (mar Barnus is tudja, hogyan kell fagyizni).
Ma neztuk meg a hires-nevezetes Lake Louise-t is, ami egy gyonyoru zoldes-kek szinu gleccser-to, a hatterben csodalatos, hosipkas hegyekkel. Itt ettuk meg az ebedet is, sot, meg csonakazni is megprobaltunk, de ezt Barnus eleg gyorsan megvetozta (pedig nem is volt olcso, es mi ugy szerettuk volna).
A nap vegere maradt a Moraine Lake, ami ha lehet, meg szebb kek szinben pompazik, mint a sokkal nepszerubb, ismertebb Louise Lake. Itt is jo sokan voltak azert, de nem volt igazan zavaro. Meg akartunk nezni a kozelben meg egy par tavacskat, de kiderult, hogy igazi grizzly veszely van, igy letettunk errol a turarol (csak legalabb 6 fos csoportban lehetett volna arrafele menni). Inkabb setaltunk egyet a to partjan, igy Barnus nagy erokkel dobalhatta a kavicsokat a vizbe, amikor csak engedtuk neki.
Barnus ma egyaltalan nem aludt nap kozben, de erdekes modon hazafele sem aludt el, sot, mikor megerkeztunk a szallasra, teljes erovel porgott, alig lehetett ravenni, hogy menjunk furodni. Azert a szopi kozben eleg gyorsan elaludt, es olyan mely alomba merult, hogy meg a kormeit is le tudtam vagni (mar regen esedekes volt, de nap kozben nem jutott ra ido), aminek egyebkent altalaban almaban is ellenall.
Igy viszont a keszulodes, reggeli es az indulas is kitolodott, olyan fel 11-kor szalltunk csak be a kocsiba. De szerencsere nem kellett sehova se rohannunk, a latnivalok megvartak. Ma amugy is joval tobben voltak mindenhol, mert szombat volt.
Elsokent a Johnston Canyont neztuk meg (odafele az uton meg megalltunk egy mocsaras teruletre nezo kilatopontnal, es lattunk egy tervezetten leegetett erdot is). Ez egy nagyon szep erdei seta volt, az ut mellett folyo eros sodrasu patakkal, ami sokszor a sziklakon keresztul vajt maganak utat (ezet canyon). Megneztuk az also vizesest is itt, aztan visszafordultunk (a felsore mar nem jutott ido es kedv). Az ut egy reszet itt un. catwalk-on kellett megtenni, ami olyan hid szeruseg, a sziklafalba epitve. Az autoba visszaszallas elott ettunk egy fincsi fagyit (mar Barnus is tudja, hogyan kell fagyizni).
Ma neztuk meg a hires-nevezetes Lake Louise-t is, ami egy gyonyoru zoldes-kek szinu gleccser-to, a hatterben csodalatos, hosipkas hegyekkel. Itt ettuk meg az ebedet is, sot, meg csonakazni is megprobaltunk, de ezt Barnus eleg gyorsan megvetozta (pedig nem is volt olcso, es mi ugy szerettuk volna).
A nap vegere maradt a Moraine Lake, ami ha lehet, meg szebb kek szinben pompazik, mint a sokkal nepszerubb, ismertebb Louise Lake. Itt is jo sokan voltak azert, de nem volt igazan zavaro. Meg akartunk nezni a kozelben meg egy par tavacskat, de kiderult, hogy igazi grizzly veszely van, igy letettunk errol a turarol (csak legalabb 6 fos csoportban lehetett volna arrafele menni). Inkabb setaltunk egyet a to partjan, igy Barnus nagy erokkel dobalhatta a kavicsokat a vizbe, amikor csak engedtuk neki.
Barnus ma egyaltalan nem aludt nap kozben, de erdekes modon hazafele sem aludt el, sot, mikor megerkeztunk a szallasra, teljes erovel porgott, alig lehetett ravenni, hogy menjunk furodni. Azert a szopi kozben eleg gyorsan elaludt, es olyan mely alomba merult, hogy meg a kormeit is le tudtam vagni (mar regen esedekes volt, de nap kozben nem jutott ra ido), aminek egyebkent altalaban almaban is ellenall.
Friday, July 14, 2006
Nagy utazas - 3. nap
Koran keltunk ma, negyed 7-kor. Nem esett jol a tegnapi nagy maszas utan… Viszont igy jo koran el is tudtunk indulni (a kozos konyha-etkezoben elkolott reggeli es szendvicsgyartas utan) a mai utunkra.
Ma eleg sokat kellett autozni osszesen, de megerte.
Eloszor a hegy-visszatukrozos, gyonzoru tiszta vizu Herbert lake-nel alltunk meg egy kis nezelodesre es kavicsdobalasra.
Aztan mentunk tovabb es gyonyoru hegyeket lattunk, eeees, elkesdodtek a gleccserek is!
Megneztuk a Crowfoot gleccsert (a varju labanak harom ujjabol mar csak ketto latszik igazan, a harmadik elolvadt), aztan a lelekzeteallitoan kek Peyto lake kovetkezett. Itt kicsit turaztunk is, amibol termeszetesen Barnus is kivette a reszet. Lattunk foldimokust is, ami nem ugyanaz, mint a Chipmunk, bar nagyon hasonlo, de ez foleg a foldon rohangal (nagyon gyors!). Itt a to szepsegen tul (allitolag a legszebb to a kornyeken) a fiatal fenyoerdo es a sok-sok szep mezei virag tetszett nekunk nagyon.
Tovabb haladva a mai vegso uticelunk fele megalltunk meg a Mistaya lake-nel is egy kicsit korulnezni.
Ezt kovette a nap fenypontja, a Mistaya canyon, ami egy teljesen hihetetlen termeszeti csoda. Itt a tobol lezudulo viz evezredek alatt atvadta magat egy nagy sziklarengetegen, es ez csodalatos lyukakat-kepzodmenyeket eredemnyezett. Nehany helyen egyenesen olyan a szikla, mintha egy orias beleharapott volna. A viz most is oriasi erovel zudul at a kovek kozott, iszonyatos orvenyeket, aramlast okozva. Hihetetlen latvany!
A canyon utan mar meg sem alltunk a Columbia Icefields-ig. Barnust kicsit nehez volt ebren tartani, szokas szerint az odaerkezesunk elotti 5 percben akart legjobban alomba szenderulni, de az nagyon rossz lett volna, igy probaltuk mindenfelevel elterelni a figyelmet, hogy majd a hosszu visszauton aldujon. Az icefields tulajdonkeppen egy nagy gleccser (ami mar visszahuzodott azert elegge), a fo attrakcio az benne, hogy meg elerheto tavolsagban van a foldi halando szamara, igy kis gyaloglassal meg lehet kozeliteni es ra is lehet menni a jegre. Ez a latvany is nagyon erdekes volt, de a canyont nem tudta felulmulni azert. A jegre tul sokaig nem lehetett kimenni (vannk speci buszok, amikkel jobban be lehet jutni, de erre nem akartunk penzt aldozni), es elegge fujt is a szel. Azert Barnusnak nagyon tetszett a jegen lefolyo olvadt-hole-patak, es az, hogy visszafele dobalhatott koveket mindenfele tocsakba.
Aztan hazafele mar csak kisebb fenykepezos-megallasaink voltak, mert Barnus szerencsesen bealudt (ket orat aludt vegul). Meg a szallasra erkezes elott megneztuk a Banff-i Hoodoo-t (meszko kepzodmenyek, olyan cseppko szeruseg a szabadban), vasaroltunk masnapra es vacsoraztunk a Boston Pizza etteremben (itt Barnus kapott egy kisautot is, mert mar annyira faradt volt, hogy nem tudott uralkodni magan, de ezzel sikerult meg annyi idore lekotni, hogy megvacsorazhattunk).
Aztan irany haza, furdes es alvas, hurra!
Ma eleg sokat kellett autozni osszesen, de megerte.
Eloszor a hegy-visszatukrozos, gyonzoru tiszta vizu Herbert lake-nel alltunk meg egy kis nezelodesre es kavicsdobalasra.
Aztan mentunk tovabb es gyonyoru hegyeket lattunk, eeees, elkesdodtek a gleccserek is!
Megneztuk a Crowfoot gleccsert (a varju labanak harom ujjabol mar csak ketto latszik igazan, a harmadik elolvadt), aztan a lelekzeteallitoan kek Peyto lake kovetkezett. Itt kicsit turaztunk is, amibol termeszetesen Barnus is kivette a reszet. Lattunk foldimokust is, ami nem ugyanaz, mint a Chipmunk, bar nagyon hasonlo, de ez foleg a foldon rohangal (nagyon gyors!). Itt a to szepsegen tul (allitolag a legszebb to a kornyeken) a fiatal fenyoerdo es a sok-sok szep mezei virag tetszett nekunk nagyon.
Tovabb haladva a mai vegso uticelunk fele megalltunk meg a Mistaya lake-nel is egy kicsit korulnezni.
Ezt kovette a nap fenypontja, a Mistaya canyon, ami egy teljesen hihetetlen termeszeti csoda. Itt a tobol lezudulo viz evezredek alatt atvadta magat egy nagy sziklarengetegen, es ez csodalatos lyukakat-kepzodmenyeket eredemnyezett. Nehany helyen egyenesen olyan a szikla, mintha egy orias beleharapott volna. A viz most is oriasi erovel zudul at a kovek kozott, iszonyatos orvenyeket, aramlast okozva. Hihetetlen latvany!
A canyon utan mar meg sem alltunk a Columbia Icefields-ig. Barnust kicsit nehez volt ebren tartani, szokas szerint az odaerkezesunk elotti 5 percben akart legjobban alomba szenderulni, de az nagyon rossz lett volna, igy probaltuk mindenfelevel elterelni a figyelmet, hogy majd a hosszu visszauton aldujon. Az icefields tulajdonkeppen egy nagy gleccser (ami mar visszahuzodott azert elegge), a fo attrakcio az benne, hogy meg elerheto tavolsagban van a foldi halando szamara, igy kis gyaloglassal meg lehet kozeliteni es ra is lehet menni a jegre. Ez a latvany is nagyon erdekes volt, de a canyont nem tudta felulmulni azert. A jegre tul sokaig nem lehetett kimenni (vannk speci buszok, amikkel jobban be lehet jutni, de erre nem akartunk penzt aldozni), es elegge fujt is a szel. Azert Barnusnak nagyon tetszett a jegen lefolyo olvadt-hole-patak, es az, hogy visszafele dobalhatott koveket mindenfele tocsakba.
Aztan hazafele mar csak kisebb fenykepezos-megallasaink voltak, mert Barnus szerencsesen bealudt (ket orat aludt vegul). Meg a szallasra erkezes elott megneztuk a Banff-i Hoodoo-t (meszko kepzodmenyek, olyan cseppko szeruseg a szabadban), vasaroltunk masnapra es vacsoraztunk a Boston Pizza etteremben (itt Barnus kapott egy kisautot is, mert mar annyira faradt volt, hogy nem tudott uralkodni magan, de ezzel sikerult meg annyi idore lekotni, hogy megvacsorazhattunk).
Aztan irany haza, furdes es alvas, hurra!
Thursday, July 13, 2006
Nagy utazas - 2. nap
Az ejszaka Barnus eleg jol viselkedett, es bar parszor azert felebredt, de vegul 8-kor keltunk, azaz atalltunk Calgay-idore.
Osszepakoltunk es kicsekkoltunk a szallodabol, aztan meg taxival bementunk Calgary belvarosaba, felvenni a berelt autonkat. Calgary engem egy kicsit Houstanra emlekeztet, egy nagy preri kozepebe epitettek, nagyreszt sik, es van egy kisebb felhokarcolos varoskozpont is.
A berlos neni nagyon elfoglalt volt: most van a Stampede (olyan Rodeo-show szeruseg, az itteni fo attrakcio az evben), meg hat ugye a turistak. De vegul megkaptuk az autot: egy bordo (teljesen uj) PT Cruiser-t. A csomagok kicsit nehezen fertek el elsore, de aztan kitalaltuk, hogy mit hova kell rakni, es persze magat az autot elvezet vezetni! Van benne cd jatszo is, ugyhogy mindig szol Barnus zeneje (keri).
Ugyhogy nem volt mas hatra: irany a Trans Canada Highway, azaz, az egyes ut! Nem is kellett sokat vezetni, es mar feltuntek a lathataron a Sziklas hegyseg magas csucsai!
Olyan masfel ora utan pedig mar itt is voltunk Canmore hataraban, egeszen pontosan Dead Man’s Flats-ben, a Big Horn fogadoban (elotte megalltunk egy kicsit az Arc Lake-nel, ahol Barnus klasszul tudott koveket dobalni a vizbe). A fogados nagyon rendes volt, megengedte, hogy mar elfogaljuk a szobat fel 1-kor, pedig meg elvileg nem lehetett volna bekoltozni. Itt van kozos konyha is midnen felszerelessel, ugyhogy a meleg vacsorank megoldott.
A lepakolas utan elmentunk elelmiszereket vasarolni meg ebedelni, aztan pedig irany Banff varoska illetve a Banff National Park. Vettunk egesz eves berletet, ami minden parkra jo Kanadaban, igy erte meg jobban.
Kis kitero utan (a visitor information centerbe is beneztunk) megerkeztunk az uticelunkhoz, a Sulphur Mountain-hoz. A tura egy jo kis emelkedo megmaszasabol allt, olyan 600 meteres emelkedon kaptattunk fel, kb. 1,5 ora alatt. Bence vitte Barnust a hatan. Barnus eloszor elaludt, de sajnos egy balul sikerult alvas-kenyelmesebbe-tevo kiserlet felebresztette, es akkor mar nem is akart visszaaludni. Ugyhogy a mai napot osszesen olyan 20 perc alvassal csinlat vegig! Ami annap is inkabb csodalatra melto, mert a vege fele kikeredzkedett a hordozobol, es o is szepen gyalogolt velunk egy darabon.
A csucsra felerve jo faradtak voltunk, nekem meg a cipo is feltorte kicsit a sarkamat (regen volt rajtam). De a kilatas pazar, es bar erosen fujt a szel, jol feloltoztunk es elveztuk a latvanyt. Ittunk teat es forro csokit is, meg megettuk a magunkkal hozott babant es almat.
Lefele aztan a Gondola szolgalatot vettuk igenybe. Ugyanis az emelkedon nem mindenkinek van kedve felmaszni, ugyhogy, aki akarja, az csak beul ebbe a lanofka szeru csodaba, ami egy kis kabin, es drotkotelen fellibeg vele a csucsra. Mi ezt kicsit puhanysagnak gondoltuk, de visszafele azert nagyon jol esett csak ulni es nezni, ahogy szepen leereszkedunk. Plusz, visszafele keso delutan mar ingyen volt a dolog (a penztaroskisasszony mar hazement).
Hazefele az autoban mindenki faradtan nezelodott, aztan a szallasra erve gyors vacsoraban reszesitettuk Barnust, lezuhanyoztak Bencevel (nincs itt kad) es mar mentunk is aludni vele.
Aztan mi is vacsoraztunk es eltettuk magunkat holnapra.
Osszepakoltunk es kicsekkoltunk a szallodabol, aztan meg taxival bementunk Calgary belvarosaba, felvenni a berelt autonkat. Calgary engem egy kicsit Houstanra emlekeztet, egy nagy preri kozepebe epitettek, nagyreszt sik, es van egy kisebb felhokarcolos varoskozpont is.
A berlos neni nagyon elfoglalt volt: most van a Stampede (olyan Rodeo-show szeruseg, az itteni fo attrakcio az evben), meg hat ugye a turistak. De vegul megkaptuk az autot: egy bordo (teljesen uj) PT Cruiser-t. A csomagok kicsit nehezen fertek el elsore, de aztan kitalaltuk, hogy mit hova kell rakni, es persze magat az autot elvezet vezetni! Van benne cd jatszo is, ugyhogy mindig szol Barnus zeneje (keri).
Ugyhogy nem volt mas hatra: irany a Trans Canada Highway, azaz, az egyes ut! Nem is kellett sokat vezetni, es mar feltuntek a lathataron a Sziklas hegyseg magas csucsai!
Olyan masfel ora utan pedig mar itt is voltunk Canmore hataraban, egeszen pontosan Dead Man’s Flats-ben, a Big Horn fogadoban (elotte megalltunk egy kicsit az Arc Lake-nel, ahol Barnus klasszul tudott koveket dobalni a vizbe). A fogados nagyon rendes volt, megengedte, hogy mar elfogaljuk a szobat fel 1-kor, pedig meg elvileg nem lehetett volna bekoltozni. Itt van kozos konyha is midnen felszerelessel, ugyhogy a meleg vacsorank megoldott.
A lepakolas utan elmentunk elelmiszereket vasarolni meg ebedelni, aztan pedig irany Banff varoska illetve a Banff National Park. Vettunk egesz eves berletet, ami minden parkra jo Kanadaban, igy erte meg jobban.
Kis kitero utan (a visitor information centerbe is beneztunk) megerkeztunk az uticelunkhoz, a Sulphur Mountain-hoz. A tura egy jo kis emelkedo megmaszasabol allt, olyan 600 meteres emelkedon kaptattunk fel, kb. 1,5 ora alatt. Bence vitte Barnust a hatan. Barnus eloszor elaludt, de sajnos egy balul sikerult alvas-kenyelmesebbe-tevo kiserlet felebresztette, es akkor mar nem is akart visszaaludni. Ugyhogy a mai napot osszesen olyan 20 perc alvassal csinlat vegig! Ami annap is inkabb csodalatra melto, mert a vege fele kikeredzkedett a hordozobol, es o is szepen gyalogolt velunk egy darabon.
A csucsra felerve jo faradtak voltunk, nekem meg a cipo is feltorte kicsit a sarkamat (regen volt rajtam). De a kilatas pazar, es bar erosen fujt a szel, jol feloltoztunk es elveztuk a latvanyt. Ittunk teat es forro csokit is, meg megettuk a magunkkal hozott babant es almat.
Lefele aztan a Gondola szolgalatot vettuk igenybe. Ugyanis az emelkedon nem mindenkinek van kedve felmaszni, ugyhogy, aki akarja, az csak beul ebbe a lanofka szeru csodaba, ami egy kis kabin, es drotkotelen fellibeg vele a csucsra. Mi ezt kicsit puhanysagnak gondoltuk, de visszafele azert nagyon jol esett csak ulni es nezni, ahogy szepen leereszkedunk. Plusz, visszafele keso delutan mar ingyen volt a dolog (a penztaroskisasszony mar hazement).
Hazefele az autoban mindenki faradtan nezelodott, aztan a szallasra erve gyors vacsoraban reszesitettuk Barnust, lezuhanyoztak Bencevel (nincs itt kad) es mar mentunk is aludni vele.
Aztan mi is vacsoraztunk es eltettuk magunkat holnapra.
Wednesday, July 12, 2006
Nagy utazas - 1. nap
Ezt a bejegyzest mar Calgarybol irom, ugyanis megerkeztunk rendben. Minden nagyon jol sikerult az ideutazassal kapcsolatban, remelem, ilyen siman fog menni minden ezen tul is!
Mar tegnap este bepakoltuk a dolgok nagy reszet, jo keson is fekudtunk le, de szerencsere Barnus nagyon rendesen csak ketszer ebresztett ejszaka, igy lenyegeben kialaudtuk magunkat, es 8-kor keltunk.
Kint oriasi esozes volt egesz nap, igy nem is sajnaltuk, hogy itthagyjuk ezt a varost egy idore. Viszont igy nem lehetett kimenni Barnussal, igy felvaltva szorakoztattuk mikozben pakoltunk, es amikor mar nem tudott mit kezdeni magaval, illetve, amikor mindkettonknek egyszerre volt dolga, akkor nezhetett egy kicsit vonatos-filmet is. Azt nagyon szereti.
Az ebed elott megprobaltuk letenni aludni, de lathatoan nem erdekelte a dolog, igy vegul is feladtuk es egyutt megebedeltunk. Aztan indultunk is a taxihoz.
A repter nagyon erdekelte Barnust, persze sorban allni a becsekkolashoz nem nagyon akart (ki akar?), inkabb szaladgalt addig es lerontotta a sorban-tarto szalagokat. Aztan, ahogy bejutottunk a repulogepek kozelebe, onnantol nem lehetett levakarni az ablakrol. A repcsik ugyanis nagyon tetszettek neki, meg a kiszolgalo kisautok is. Egy idotoltesre futotta meg emelett, az oda-vissza szaladgalasra a varoteremben: elkuldtem, hogy szaladjon el a falig, es vissza, es meg is csinalta (bar egesz a falig nem mert, mert ott volt egy ijeszto bacsi, aki mellett nem mert elmennni), nem is egyszer.
Aztan a gepbe (Westjet) mi szallhattunk be elsonek (bar mar voltak bent paran, akik Monteralbol jottek), es egy aranyos legikisero elmondta, hogy mit hogyan kell csinalni a gepen kisbabaval (bar mi mar tudtuk).
Barnus meg a felszallas elott elaludt vegul (szopi kozben), mar nagyon kimerult volt, es hat mar fel 4 volt. Kisebb feszkelodesekkel megszakitva vegul is ket es fel orat aludt, igy alig valamivel tobb, mint egy orat volt csak fent az utazas vegen. Ezt az idot pedig azzal toltottuk, hogy neztuk a pici tevenken a rajzfilmeket (a rendes Treehouse csatorna ment, tobbek kozott), aztan a leszallaskor pedig mar az ablakon kukucskaltunk kifele.
A Calgary-i repteren gyorsan osszeszedtuk a csomagokat, es taxiba szalltunk, ami elszallitott minket az eslo szallasunkra a The Pointe Inn-be. Mire ideertunk, mar elegge kipurcant Barnus, mert ket ora idoeltolodas miatt (itt ket oraval korabban van, mint Torontoban) az o belso oraja szerint mar este 9 volt, mire ideertunk. Azert meg gyorsan elmentunk kicsit korulnezni, hogy lehet-e valamit venni reggelire (nem talatunk semmi jot), es utana ment is furodni Barnus. Kozben jutott eszunkbe, hogy meg nem is vacsorazott, ugyhogy a vacsorat vegul is a vizben ulve fogyasztotta el: kapott jo kis finom otthoni rizsit.
Az elalvas kicsit nehezkesen ment, mert az utazoagy es a mi kozelsegunk nagyon furcsa volt neki, de azert vegul is sikerult egy negyed ora alatt alomba szenderulnie. Mi is igy teszunk most mar hamarosan.
Mar tegnap este bepakoltuk a dolgok nagy reszet, jo keson is fekudtunk le, de szerencsere Barnus nagyon rendesen csak ketszer ebresztett ejszaka, igy lenyegeben kialaudtuk magunkat, es 8-kor keltunk.
Kint oriasi esozes volt egesz nap, igy nem is sajnaltuk, hogy itthagyjuk ezt a varost egy idore. Viszont igy nem lehetett kimenni Barnussal, igy felvaltva szorakoztattuk mikozben pakoltunk, es amikor mar nem tudott mit kezdeni magaval, illetve, amikor mindkettonknek egyszerre volt dolga, akkor nezhetett egy kicsit vonatos-filmet is. Azt nagyon szereti.
Az ebed elott megprobaltuk letenni aludni, de lathatoan nem erdekelte a dolog, igy vegul is feladtuk es egyutt megebedeltunk. Aztan indultunk is a taxihoz.
A repter nagyon erdekelte Barnust, persze sorban allni a becsekkolashoz nem nagyon akart (ki akar?), inkabb szaladgalt addig es lerontotta a sorban-tarto szalagokat. Aztan, ahogy bejutottunk a repulogepek kozelebe, onnantol nem lehetett levakarni az ablakrol. A repcsik ugyanis nagyon tetszettek neki, meg a kiszolgalo kisautok is. Egy idotoltesre futotta meg emelett, az oda-vissza szaladgalasra a varoteremben: elkuldtem, hogy szaladjon el a falig, es vissza, es meg is csinalta (bar egesz a falig nem mert, mert ott volt egy ijeszto bacsi, aki mellett nem mert elmennni), nem is egyszer.
Aztan a gepbe (Westjet) mi szallhattunk be elsonek (bar mar voltak bent paran, akik Monteralbol jottek), es egy aranyos legikisero elmondta, hogy mit hogyan kell csinalni a gepen kisbabaval (bar mi mar tudtuk).
Barnus meg a felszallas elott elaludt vegul (szopi kozben), mar nagyon kimerult volt, es hat mar fel 4 volt. Kisebb feszkelodesekkel megszakitva vegul is ket es fel orat aludt, igy alig valamivel tobb, mint egy orat volt csak fent az utazas vegen. Ezt az idot pedig azzal toltottuk, hogy neztuk a pici tevenken a rajzfilmeket (a rendes Treehouse csatorna ment, tobbek kozott), aztan a leszallaskor pedig mar az ablakon kukucskaltunk kifele.
A Calgary-i repteren gyorsan osszeszedtuk a csomagokat, es taxiba szalltunk, ami elszallitott minket az eslo szallasunkra a The Pointe Inn-be. Mire ideertunk, mar elegge kipurcant Barnus, mert ket ora idoeltolodas miatt (itt ket oraval korabban van, mint Torontoban) az o belso oraja szerint mar este 9 volt, mire ideertunk. Azert meg gyorsan elmentunk kicsit korulnezni, hogy lehet-e valamit venni reggelire (nem talatunk semmi jot), es utana ment is furodni Barnus. Kozben jutott eszunkbe, hogy meg nem is vacsorazott, ugyhogy a vacsorat vegul is a vizben ulve fogyasztotta el: kapott jo kis finom otthoni rizsit.
Az elalvas kicsit nehezkesen ment, mert az utazoagy es a mi kozelsegunk nagyon furcsa volt neki, de azert vegul is sikerult egy negyed ora alatt alomba szenderulnie. Mi is igy teszunk most mar hamarosan.
Tuesday, July 11, 2006
Készülődés a nagy túrára
A Mama mondta, hogy hamarosan megyünk egy nagy túrára, ami nagyon érdekes lesz. Kíváncsi vagyok rá, hogy hova megyünk, és miket fogunk látni nagyon!
De addig, amíg nem indulunk el, addig sokat kell készülődni arra, hogy elinduljunk. Úgyhogy tegnap meg ma így készülődtünk:
- Voltunk vásárlós helyen, és vettünk mindenféle ruhákat mindenkinek, hogy legyen mibe öltözni (meg közben megnéztük a halacskákat is, meg szaladgáltam sokat a vásárlós helyen);
- Voltunk mindenféle ennivalót is venni, hogy legyen elég magunkkal vinni az útra (addig, amíg a Mama vásárolt, és bent ültem a tologatós vásárlóskocsiban és ettem a zsemlémet);
- A Papa felhozta a bőröndöket reggel a tárolóból (én ott még nem voltam, nem is tudom, hogy hol van az, sajnos);
- Elmentünk a Leventéékhez megszerezni valami dobozt, ami állítólag hidegen tartja a dolgokat majd, amiket hidegen kell tartani (odafelé akkora nagy víz esett az autónkra, hogy csak na. A Mama mondta is, hogy ha ez így megy tovább, akkor ki se fogunk tudni szállni, de végül is kiszálltunk, mert már nem volt olyan nagy a víz. A Leventével jót szaladgáltunk, de sajnos elég gyorsan el kellett jönni.);
- Kimostunk egy csomó ruhát meg megszárítottuk őket a Mamával;
- Találkoztunk a Percy-vel és a Mamájával, akik eljöttek hozzánk, hogy jó utat kívánjanak (őket a játszótéren ismertük meg, és ők is magyarok, ami valami klubb lehet, mert ez olyan különleges dolog, hogy nem mindenki tartozik bele. Nagyon aranyosak, csak a Percy mindig el akarja venni azt, amivel én játszom, és azt nem szeretem. De ő se szereti, ha én akarom elvenni tőle azt, amivel játszik, kipróbáltam.);
- Visszavittük a Mamával az Ilonáék autóját, hogy a rendes helyén álljon, amíg mi nem vagyunk itt (aztán hazametróztunk nagyon ügyesen);
- Elmentünk a parkba, hogy még agy utolsó nagyot sarazhassak, mert már nagyon hiányzott. Ma találtam ott hangyákat is, azok nagyon picik, és nekem nagyon tetszettek.
Hát, ezeket csináltuk, remélem, ez elég lesz ahoz, hogy minden jól süljön el a nagy túrán!
De addig, amíg nem indulunk el, addig sokat kell készülődni arra, hogy elinduljunk. Úgyhogy tegnap meg ma így készülődtünk:
- Voltunk vásárlós helyen, és vettünk mindenféle ruhákat mindenkinek, hogy legyen mibe öltözni (meg közben megnéztük a halacskákat is, meg szaladgáltam sokat a vásárlós helyen);
- Voltunk mindenféle ennivalót is venni, hogy legyen elég magunkkal vinni az útra (addig, amíg a Mama vásárolt, és bent ültem a tologatós vásárlóskocsiban és ettem a zsemlémet);
- A Papa felhozta a bőröndöket reggel a tárolóból (én ott még nem voltam, nem is tudom, hogy hol van az, sajnos);
- Elmentünk a Leventéékhez megszerezni valami dobozt, ami állítólag hidegen tartja a dolgokat majd, amiket hidegen kell tartani (odafelé akkora nagy víz esett az autónkra, hogy csak na. A Mama mondta is, hogy ha ez így megy tovább, akkor ki se fogunk tudni szállni, de végül is kiszálltunk, mert már nem volt olyan nagy a víz. A Leventével jót szaladgáltunk, de sajnos elég gyorsan el kellett jönni.);
- Kimostunk egy csomó ruhát meg megszárítottuk őket a Mamával;
- Találkoztunk a Percy-vel és a Mamájával, akik eljöttek hozzánk, hogy jó utat kívánjanak (őket a játszótéren ismertük meg, és ők is magyarok, ami valami klubb lehet, mert ez olyan különleges dolog, hogy nem mindenki tartozik bele. Nagyon aranyosak, csak a Percy mindig el akarja venni azt, amivel én játszom, és azt nem szeretem. De ő se szereti, ha én akarom elvenni tőle azt, amivel játszik, kipróbáltam.);
- Visszavittük a Mamával az Ilonáék autóját, hogy a rendes helyén álljon, amíg mi nem vagyunk itt (aztán hazametróztunk nagyon ügyesen);- Elmentünk a parkba, hogy még agy utolsó nagyot sarazhassak, mert már nagyon hiányzott. Ma találtam ott hangyákat is, azok nagyon picik, és nekem nagyon tetszettek.
Hát, ezeket csináltuk, remélem, ez elég lesz ahoz, hogy minden jól süljön el a nagy túrán!
Sunday, July 9, 2006
Majdnem tudok ugrani
Ma reggel beszéltünk a Papával a Nagyival és a nagynénijeimmel a számítógépben, nagyon jó volt! A Mama addig aludt, kiderült, hogy nagyon fáradt volt, mert éjszaka sokszor felkeltem. Éredkes, én nem voltam fáradt, de állítólag én többet aludtam nála.
Aztán, mikor elkészültünk a reggelivel meg a mosakodással, akkor elindultunk a metróhoz, és elmentünk a nagy vásárlós helyre gatya-nézőbe. Vettünk a Papának is és nekem is, és kiderült, hogy majdnem tudok ugrani. Illetve egy picit tudok is, de nem mindig sikerül. Minden esetre nagyon próbálkozom vele, ami a Mama szerint nagyon aranyos. Ugrani úgy kell, hogy az ember behajlítja a lábát, aztán meg gyorsan kinyújtja és közben lábújhegyre elemlekdik és felemeli a kezét, remélve, hogy ezzel kicsit elemelkedik a földtől. Na, nekem még az elemelkedés nem nagyon sikerül mindig.
Aztán hazajöttünk a sok gatyával megrakodva, és mentem aludni.
Mikor felébredtem, a szüleim éppen a vébédöntőt nézték a tévében, ami olyan, hogy sokan szaladnak egy labda után a füvön. Én is végig néztem ezt amíg csak tartott, és nagyon okos voltam, mert emlékeztem, hogy nem szabad nagyon közel menni a tévéhez, mert azt a szüleim nem szeretik. Végül is az olaszok nyertek, volt is nagy dudálás utána az utcán.
Aztán este volt még egy vásárlás, akkor is szaladgálhattam a boltban, amit nagyon szeretek. Itthon meg ettünk finom virsli vacsorát, de én annyira nem voltam éhes, mert ebédre jól belaktam a levesből és a rizskókból.
Vacsora után még gyakoroltam kicsit az ugrálást, aztán mentünk fürödni és aludni.
Aztán, mikor elkészültünk a reggelivel meg a mosakodással, akkor elindultunk a metróhoz, és elmentünk a nagy vásárlós helyre gatya-nézőbe. Vettünk a Papának is és nekem is, és kiderült, hogy majdnem tudok ugrani. Illetve egy picit tudok is, de nem mindig sikerül. Minden esetre nagyon próbálkozom vele, ami a Mama szerint nagyon aranyos. Ugrani úgy kell, hogy az ember behajlítja a lábát, aztán meg gyorsan kinyújtja és közben lábújhegyre elemlekdik és felemeli a kezét, remélve, hogy ezzel kicsit elemelkedik a földtől. Na, nekem még az elemelkedés nem nagyon sikerül mindig.
Aztán hazajöttünk a sok gatyával megrakodva, és mentem aludni.
Mikor felébredtem, a szüleim éppen a vébédöntőt nézték a tévében, ami olyan, hogy sokan szaladnak egy labda után a füvön. Én is végig néztem ezt amíg csak tartott, és nagyon okos voltam, mert emlékeztem, hogy nem szabad nagyon közel menni a tévéhez, mert azt a szüleim nem szeretik. Végül is az olaszok nyertek, volt is nagy dudálás utána az utcán.
Aztán este volt még egy vásárlás, akkor is szaladgálhattam a boltban, amit nagyon szeretek. Itthon meg ettünk finom virsli vacsorát, de én annyira nem voltam éhes, mert ebédre jól belaktam a levesből és a rizskókból.
Vacsora után még gyakoroltam kicsit az ugrálást, aztán mentünk fürödni és aludni.
Saturday, July 8, 2006
Íjaj, úgy élvezem én a strandot!
Képzeljétek el, ma voltunk strandon a Mamával és a Papával!
Autóval kellett odamenni, és az Ilonáék autójával mentünk, amiben elég meleg volt, de azért szerencsére nem kellett olyan sokat menni, úgyhogy kibírtuk.
Mikor odaértünk, akkor még várni kellett egy kicsit, hogy kinyisson a strand, úgyhogy addig megnéztük az idős bácsikat, ahogy modell-repülőket reptetnek. A modell-repülőt onnan tudom, hogy a Papa elmagyarázta, hogy ezek ugyanolyan repülők, mint amivel mi szoktunk néha repülni, csak kisebbek. Elég vicces hangjuk van, és nagyon érdekes, ahogy nekifutnak, és aztán egyszer csak elkezdenek repülni. Három is volt, és nagyon jó kis kunsztokat tudtak bemutatni a levegőben, mi tapsoltunk nekik és kiabáltunk.
Aztán már lehetett menni a vízhez, és akkor beálltunk a sorba jegyért, de szerencsére nem kellett sokat várni, viszont a jegyet nem is adták oda, na mindegy.
Aztán találtunk egy jó kis helyet, és én már alig vártam, hogy bemenjünk a vízbe, de még azt meg kellett várni, amíg a Papa áltöltözik, meg a Mama és akkor már lehetett menni. Nagyon jó volt!
Aztán kijöttünk, és akkor kifeküdtünk a napra, meg ettünk, meg a Papa hozott nekem a vödrömbe vizet és akkor azzal játszottam.
Én a vízben egyébként egy újfajta gumibugyiban vagyok, legalábbis a szüleim így hívják, nekem nagyon tetszik, mert vannak rajta halacskák. És a strandon sokat kell bekenedzkendi is, de nem bánom, mert szeretek a strandon lenni.
Aztán bementünk még a vízbe, és utána egy kicsit elfáradtam, és akkor pihentem egy kicsit a Mamán,
de nem akartam végül is elaludni, úgyhogy utána megint ettünk és megint bementünk a vízbe.
És ez így ment, csak már nem ettünk többet, hanem vízbe be, vízből ki, ez volt a program. Ja, meg felpróbáltam a Mama napszemüvegét is, ez a szüleimnek nagyon tetszett!
Aztán a végén meg fel kellett öltözni és akkor mentünk az autóhoz, és mentünk haza. Én gyorsan elaludtam, és csak otthon ébredtem fel, de még elég fáradt voltam. A Mama mondta, hogy menjünk még aludni, de azt már nem akartam, csak picit feküdtem vele és szopiztam, aztán felkeltünk.
De akkor még nem volt vége a napnak, hanem elmentünk a metróval egy étteremhez, és ott ettünk finom vacsorát mindannyian. Nagyon finom husi volt, meg krumpli és rizsi. És amíg nem lehetett enni, addig én rajzolhattam zsírkrétával, meg a Papa is rajzolt nekem, és mindig kitaláltam, hogy mit rajzolt.
Hazafelé meg sétáltunk, és én megszagoltam minden virágot, meg felmentem minden lehetséges lépcsőn, amíg a szüleim meg nem unták.
Itthon aztán volt fürdés, és mese után jött a Mama. De akkor már annyira álmos voltam, hogy amikor betett az ágyamba, akkor nem tudtam elaludni, csak sírni. Szerencsére ez egy idő után elmúlt, és akkor már tudtam aludni.
Autóval kellett odamenni, és az Ilonáék autójával mentünk, amiben elég meleg volt, de azért szerencsére nem kellett olyan sokat menni, úgyhogy kibírtuk.Mikor odaértünk, akkor még várni kellett egy kicsit, hogy kinyisson a strand, úgyhogy addig megnéztük az idős bácsikat, ahogy modell-repülőket reptetnek. A modell-repülőt onnan tudom, hogy a Papa elmagyarázta, hogy ezek ugyanolyan repülők, mint amivel mi szoktunk néha repülni, csak kisebbek. Elég vicces hangjuk van, és nagyon érdekes, ahogy nekifutnak, és aztán egyszer csak elkezdenek repülni. Három is volt, és nagyon jó kis kunsztokat tudtak bemutatni a levegőben, mi tapsoltunk nekik és kiabáltunk.
Aztán már lehetett menni a vízhez, és akkor beálltunk a sorba jegyért, de szerencsére nem kellett sokat várni, viszont a jegyet nem is adták oda, na mindegy.
Aztán találtunk egy jó kis helyet, és én már alig vártam, hogy bemenjünk a vízbe, de még azt meg kellett várni, amíg a Papa áltöltözik, meg a Mama és akkor már lehetett menni. Nagyon jó volt!
Aztán kijöttünk, és akkor kifeküdtünk a napra, meg ettünk, meg a Papa hozott nekem a vödrömbe vizet és akkor azzal játszottam.
Én a vízben egyébként egy újfajta gumibugyiban vagyok, legalábbis a szüleim így hívják, nekem nagyon tetszik, mert vannak rajta halacskák. És a strandon sokat kell bekenedzkendi is, de nem bánom, mert szeretek a strandon lenni.
Aztán bementünk még a vízbe, és utána egy kicsit elfáradtam, és akkor pihentem egy kicsit a Mamán,
de nem akartam végül is elaludni, úgyhogy utána megint ettünk és megint bementünk a vízbe.És ez így ment, csak már nem ettünk többet, hanem vízbe be, vízből ki, ez volt a program. Ja, meg felpróbáltam a Mama napszemüvegét is, ez a szüleimnek nagyon tetszett!
Aztán a végén meg fel kellett öltözni és akkor mentünk az autóhoz, és mentünk haza. Én gyorsan elaludtam, és csak otthon ébredtem fel, de még elég fáradt voltam. A Mama mondta, hogy menjünk még aludni, de azt már nem akartam, csak picit feküdtem vele és szopiztam, aztán felkeltünk.
De akkor még nem volt vége a napnak, hanem elmentünk a metróval egy étteremhez, és ott ettünk finom vacsorát mindannyian. Nagyon finom husi volt, meg krumpli és rizsi. És amíg nem lehetett enni, addig én rajzolhattam zsírkrétával, meg a Papa is rajzolt nekem, és mindig kitaláltam, hogy mit rajzolt.
Hazafelé meg sétáltunk, és én megszagoltam minden virágot, meg felmentem minden lehetséges lépcsőn, amíg a szüleim meg nem unták.
Itthon aztán volt fürdés, és mese után jött a Mama. De akkor már annyira álmos voltam, hogy amikor betett az ágyamba, akkor nem tudtam elaludni, csak sírni. Szerencsére ez egy idő után elmúlt, és akkor már tudtam aludni.
Friday, July 7, 2006
Kinti uszi
Ma voltunk a Mamával és a Papával egy kinti usziban, és nagyon jó volt (sajnos ott nem lehet fényképezni, úgyhogy nem tudom megmutatni nektek, hogy az milyen is)!
Persze előtte aludni kellett, azelőtt meg vásároltunk és a könyvtárban is voltunk.
Amikor meg felébredtem, akkor Mama mondta, hogy mindjárt jön a Papa, és kimentünk megnézni a lépcsőházba, hogy mikor jön már. Hívogattam is, hogy "Papa, Papa", és akkor jött.
Gyorsan összepakoltunk, és felültünk a biciklire, hogy minél előtt odaérjünk.
A kinti usziben sok medence van (a Mama megszámolta, és azt mondta, hogy négy), nekünk a legjobban az tetszett, amelyik az elején nagyon kicsi, aztán egyre nagyobb lesz, és a végén már csak úgy tudok benne uszizni, hogy a Mama vagy a Papa fog. Nagyon jó kis víz volt ez, mondogattam is sokat, hogy "víz,víz!".
Aztán kijöttünk és megszárítkoztunk, meg felöltöztünk és a biciklikkel elmentünk a játszótérre, ami a kinti uszi mellett van. Ott kaptam finom rizsit és husit, és amikor a Papa hozott fagyit, akkor abból is kaptam. Kiderült, hogy a fagyit azt úgy kell enni, hogy az ember kinyújtja a nyelvét és akkor a Mama odakeni rá a fagyit. Ez nekem nagyon tetszett!
Aztán lehetett játszani is a játszótéren, itt már régen voltunk, úgyhogy nekem minden majdnem új volt, és jól szórakoztam a homokozóban meg a csúszdánál. Sőt, azt is megmutattam a szüleimnek, hogy tudom magam tartani csak a kezemmel úgy, hogy lógaszkodom egy rúdon, ami magasan van. És még a lábamat is fel tudom emelni egy kis ideig így, ami a Mama és a Papa szerint nagyon ügyes dolog!
Aztán megint mentünk a biciklikkel, de még nem haza, hanem az Adriennék házához, de nem mentünk be, mert most nincsenek otthon, viszont az autójukat kölcsönkaptuk, úgyhogy abba szálltunk be. A bicikliket nem volt annyira könnyű berakni, de végül is sikerült, bár egy kicsit kilógtak hátul, de odakötöttük őket.
Aztán jöttünk haza, és volt vacsora, meg a Mamával együtt fürödtünk, és utána mentem aludni.
Persze előtte aludni kellett, azelőtt meg vásároltunk és a könyvtárban is voltunk.
Amikor meg felébredtem, akkor Mama mondta, hogy mindjárt jön a Papa, és kimentünk megnézni a lépcsőházba, hogy mikor jön már. Hívogattam is, hogy "Papa, Papa", és akkor jött.
Gyorsan összepakoltunk, és felültünk a biciklire, hogy minél előtt odaérjünk.
A kinti usziben sok medence van (a Mama megszámolta, és azt mondta, hogy négy), nekünk a legjobban az tetszett, amelyik az elején nagyon kicsi, aztán egyre nagyobb lesz, és a végén már csak úgy tudok benne uszizni, hogy a Mama vagy a Papa fog. Nagyon jó kis víz volt ez, mondogattam is sokat, hogy "víz,víz!".
Aztán kijöttünk és megszárítkoztunk, meg felöltöztünk és a biciklikkel elmentünk a játszótérre, ami a kinti uszi mellett van. Ott kaptam finom rizsit és husit, és amikor a Papa hozott fagyit, akkor abból is kaptam. Kiderült, hogy a fagyit azt úgy kell enni, hogy az ember kinyújtja a nyelvét és akkor a Mama odakeni rá a fagyit. Ez nekem nagyon tetszett!
Aztán lehetett játszani is a játszótéren, itt már régen voltunk, úgyhogy nekem minden majdnem új volt, és jól szórakoztam a homokozóban meg a csúszdánál. Sőt, azt is megmutattam a szüleimnek, hogy tudom magam tartani csak a kezemmel úgy, hogy lógaszkodom egy rúdon, ami magasan van. És még a lábamat is fel tudom emelni egy kis ideig így, ami a Mama és a Papa szerint nagyon ügyes dolog!
Aztán megint mentünk a biciklikkel, de még nem haza, hanem az Adriennék házához, de nem mentünk be, mert most nincsenek otthon, viszont az autójukat kölcsönkaptuk, úgyhogy abba szálltunk be. A bicikliket nem volt annyira könnyű berakni, de végül is sikerült, bár egy kicsit kilógtak hátul, de odakötöttük őket.
Aztán jöttünk haza, és volt vacsora, meg a Mamával együtt fürödtünk, és utána mentem aludni.
Thursday, July 6, 2006
Nem aludtam, aztán mégis
Ma délelőtt zenélős volt a program. Én már előre örültem neki, mert mikor mondta a Mama, hogy oda megyünk, és indultunk is, akkor tudtam, hogy mi következik, és hogy az jó lesz.
Viszont, mikor odaértünk, kiderült, hogy most nem a Cyndi a tanárnéni, hanem a Wendy, és ennek nem örültem annyira, mert ő egy kicsit ijesztő volt, meg furcsa.
Végül is nagyon jó volt a zenélős, csak ez a tanárnéni kicsit máshogy csinálta a dolgokat, mint ahogy szoktuk, és az nekem szokatlan volt. De a tükör előtt most is nagyon jó lelhetett billegetni magamat, meg a Mamával együtt táncolni most is nagyon jó volt.
A végére jól el is fáradtam, és mikor hazaértünk (előtt még vettünk dologokat), akkor már tényleg nagyon álmos voltam. Mentünk is aludni a Mamával, de mikor betett az ágyba, akkor hirtelen úgy éreztem, hogy nem is akarok aludni. Viszont a Mama ragaszkodott hozzá, és ki is ment a szobából, hogy aludjak el. Én viszont inkább akkor az ágyamban lévő takaróval és babával játszottam, meg néha behívtam a Mamát, hogy tudjam, megvan-e még. A végére már elég mérges lett a Mama, és aztán én is elálmosodtam, úgyhogy kaptam még egyszer szopit, és akkor már tényleg elaludtam.
A Mama szerint jó sokat is aludtam, és így majdnem lemaradtunk a Nagyiékkal való számítógépes beszélgetésről, de azért mégsem. Közben én ebédeltem is, és megjött a Papa is a biciklivel, hogy a Mama el tudjon menni a jógára.
Mi addig a Papával elmentünk a játszótérre és ott volt víz (azt is előre tudtam már, hogy lesz), meg homokoztam és saraztam is.
Mikor jöttünk hazafelé, akkor meg találkoztunk a Mamával, aki a biciklin jött.
Itthon a szüleim kiterültek a földön, mert nagyon fáradtak lettek hirtelen, és így jól lehetett játszani körülöttük. Meg olyat is játszottam, hogy a Mama lábait átlépkedtem, és az nagyon tetszett, mert mikor elesten véletlenül rá, akkor nagyokat sikított.
Aztán volt vacsora, és a Mamával együtt fürödtem a mese és az alvás előtt.
Viszont, mikor odaértünk, kiderült, hogy most nem a Cyndi a tanárnéni, hanem a Wendy, és ennek nem örültem annyira, mert ő egy kicsit ijesztő volt, meg furcsa.
Végül is nagyon jó volt a zenélős, csak ez a tanárnéni kicsit máshogy csinálta a dolgokat, mint ahogy szoktuk, és az nekem szokatlan volt. De a tükör előtt most is nagyon jó lelhetett billegetni magamat, meg a Mamával együtt táncolni most is nagyon jó volt.
A végére jól el is fáradtam, és mikor hazaértünk (előtt még vettünk dologokat), akkor már tényleg nagyon álmos voltam. Mentünk is aludni a Mamával, de mikor betett az ágyba, akkor hirtelen úgy éreztem, hogy nem is akarok aludni. Viszont a Mama ragaszkodott hozzá, és ki is ment a szobából, hogy aludjak el. Én viszont inkább akkor az ágyamban lévő takaróval és babával játszottam, meg néha behívtam a Mamát, hogy tudjam, megvan-e még. A végére már elég mérges lett a Mama, és aztán én is elálmosodtam, úgyhogy kaptam még egyszer szopit, és akkor már tényleg elaludtam.
A Mama szerint jó sokat is aludtam, és így majdnem lemaradtunk a Nagyiékkal való számítógépes beszélgetésről, de azért mégsem. Közben én ebédeltem is, és megjött a Papa is a biciklivel, hogy a Mama el tudjon menni a jógára.
Mi addig a Papával elmentünk a játszótérre és ott volt víz (azt is előre tudtam már, hogy lesz), meg homokoztam és saraztam is.
Mikor jöttünk hazafelé, akkor meg találkoztunk a Mamával, aki a biciklin jött.
Itthon a szüleim kiterültek a földön, mert nagyon fáradtak lettek hirtelen, és így jól lehetett játszani körülöttük. Meg olyat is játszottam, hogy a Mama lábait átlépkedtem, és az nagyon tetszett, mert mikor elesten véletlenül rá, akkor nagyokat sikított.
Aztán volt vacsora, és a Mamával együtt fürödtem a mese és az alvás előtt.
Wednesday, July 5, 2006
Dávid már nem lakik itt
Ma kiderült, hogy a Dávid sajnos már nem itt lakik a szomszédunkban, hanem elköltöztek máshová, ami viszont messzebb van tőlünk. Így ma, mikor mentünk hozzájuk, akkor kellett metrózni és buszozni is. Nekem főleg a buszozás tetszett, mert akkor beülhettem a Mama ölébe, és onnan nagyon jól lehetett látni az autókat és a buszokat körülöttünk.
Aztán odaértünk, és a ház, amiben laknak, az teljesen ugyanúgy néz ki, mint a miénk, viszont a lakásuk, az már sokkal nagyobb, mint amiben eddig laktak. A Dávidnak már van saját szobája is, ami eddig nem volt, és minden nagyon szépen be van rendezve. A Mamának is nagyon tetszett minden.
Mi a Dáviddal nagyon örültünk egymásnak, és sokat szaladgáltunk, meg rajzoltunk együtt.
Lementünk a játszótérre is, ott pedig főleg kavicsokat szórtunk az átmászós csőbe egy lyukon keresztül.
Aztán volt alvás, és utána ettünk is egy picit, de én annyira nem voltam éhes. Aztán meg lementünk a Dávidék parkjába, ami nagyon tetszett nekem, és ott van víz is, a Mama szerint egy patak, és abba dobáltunk köveket a Dáviddal, az nagyon jó volt.
A park után meg hazajöttünk a Mamával, és itthon volt a Papa! Akkor vele játszottam egy picit, meg betettük a zenét, és arra tánciztunk. Aztán volt vacsora, ami fordított tojás volt virslivel és retekkel, nekem eléggé ízlett. Utána meg a Papával fürödtünk, és a végén én kilocsoltam egy csomó vizet, aminek annyira a Papa nem örült. Viszont utána volt meseolvasás, és aztán jött a Mama és mentem aludni.
Aztán odaértünk, és a ház, amiben laknak, az teljesen ugyanúgy néz ki, mint a miénk, viszont a lakásuk, az már sokkal nagyobb, mint amiben eddig laktak. A Dávidnak már van saját szobája is, ami eddig nem volt, és minden nagyon szépen be van rendezve. A Mamának is nagyon tetszett minden.
Mi a Dáviddal nagyon örültünk egymásnak, és sokat szaladgáltunk, meg rajzoltunk együtt.
Lementünk a játszótérre is, ott pedig főleg kavicsokat szórtunk az átmászós csőbe egy lyukon keresztül.Aztán volt alvás, és utána ettünk is egy picit, de én annyira nem voltam éhes. Aztán meg lementünk a Dávidék parkjába, ami nagyon tetszett nekem, és ott van víz is, a Mama szerint egy patak, és abba dobáltunk köveket a Dáviddal, az nagyon jó volt.
A park után meg hazajöttünk a Mamával, és itthon volt a Papa! Akkor vele játszottam egy picit, meg betettük a zenét, és arra tánciztunk. Aztán volt vacsora, ami fordított tojás volt virslivel és retekkel, nekem eléggé ízlett. Utána meg a Papával fürödtünk, és a végén én kilocsoltam egy csomó vizet, aminek annyira a Papa nem örült. Viszont utána volt meseolvasás, és aztán jött a Mama és mentem aludni.
Tuesday, July 4, 2006
Volt autó, nincs autó
Ma nagyon ügyesek voltunk a Mamával, és jó sok mindent elintéztünk, aztán meg még játszásra is maradt idő.
Reggel elindultunk az autóval, és csak kettesben mentünk, ami mostanában nem szokott lenni, de így is jó volt. Hallgattuk a zenémet, meg figyeltük, hogy mikor jönnek buszok, teherautók, meg éredekes dolgok az úton. Aztán odaértünk az IKEA-ba, és ott egy picit lehetett nekem játszani a gyerekrészlegen. Volt egy nagyon vicces játék, tolni kellett és akkor kattogott meg gurult, nekem nagyon tetszett, azzal játszottam a legtöbbet.
Aztán mentünk tovább, megint az autóval. Még nem haza mentünk, hanem a vásárlós helyre, és vettünk mindenféle finomságokat. Én útközben kaptam szőlőt és kiflit, mert mindegyiket nagyon szeretem.
Mikor hazaértünk, akkor mentem aludni, és alvás meg ebéd után megint az autóba ültünk. De akkor nem mentünk messzire, kiderült, hogy vissza kell adni már az autót, és csak azért mentünk ide a szomszédba. A Mama kifizette a pénzt az autóért, és aztán hazaszállított minket egy bácsi.
Aztán nem maradtunk ám itthon, hanem fogtuk a biciklit, és mentünk vele a parkba. Ott volt víz! És akkor én pancsoltam a vízben, meg játszottam a homokozóban meg a sarazóban is. Ma ezen kívül még csúszdáztam is, amit már régen csináltam, és majdnem el is felejtettem, hogy hogyan kell.
Aztán a Mama lemosott engem, hogy tiszta legyek, mire jön a Papa. Jött is, és akkor mentünk haza vacsorázni, fürödni meg aludni.
Reggel elindultunk az autóval, és csak kettesben mentünk, ami mostanában nem szokott lenni, de így is jó volt. Hallgattuk a zenémet, meg figyeltük, hogy mikor jönnek buszok, teherautók, meg éredekes dolgok az úton. Aztán odaértünk az IKEA-ba, és ott egy picit lehetett nekem játszani a gyerekrészlegen. Volt egy nagyon vicces játék, tolni kellett és akkor kattogott meg gurult, nekem nagyon tetszett, azzal játszottam a legtöbbet.
Aztán mentünk tovább, megint az autóval. Még nem haza mentünk, hanem a vásárlós helyre, és vettünk mindenféle finomságokat. Én útközben kaptam szőlőt és kiflit, mert mindegyiket nagyon szeretem.
Mikor hazaértünk, akkor mentem aludni, és alvás meg ebéd után megint az autóba ültünk. De akkor nem mentünk messzire, kiderült, hogy vissza kell adni már az autót, és csak azért mentünk ide a szomszédba. A Mama kifizette a pénzt az autóért, és aztán hazaszállított minket egy bácsi.
Aztán nem maradtunk ám itthon, hanem fogtuk a biciklit, és mentünk vele a parkba. Ott volt víz! És akkor én pancsoltam a vízben, meg játszottam a homokozóban meg a sarazóban is. Ma ezen kívül még csúszdáztam is, amit már régen csináltam, és majdnem el is felejtettem, hogy hogyan kell.
Aztán a Mama lemosott engem, hogy tiszta legyek, mire jön a Papa. Jött is, és akkor mentünk haza vacsorázni, fürödni meg aludni.
Monday, July 3, 2006
Nem fürödtünk, aztán mégis
Szerencsére ma is autózós napunk volt, meg meleg is volt nagyon, de így is nagyon jól éreztük magunkat.
Szóval, reggel, mikor felkeltem még elég korán volt, a Papa mondogatta is, hogy még aludt volna szívesen. De én meg már nem, úgyhogy inkább mentünk játszani meg reggelizni. Aztán felkelt a Mama is és akkor a szüleim együtt kitalálták, hogy menjünk ma is kirándulni.
Az utóval mentünk, és halgattunk zenét is közben. De most nem mentünk nagyon sokat, mert hamar megérkeztünk a Bronte Creek parkba.
Kiderült, hogy ott van egy nagyon klassz víz is, amit a felnőttek medencének hívnak, és sokan mentek is oda mindenféle uszifelszereléssel, de mi ezt nem tudtuk előre, úgyhogy mi végül is nem mentünk oda uszizni.
Ehelyett kerestünk egy jó kis árnyékos helyet, mert nagyon sütött a nap, és ott lehetett kavicsozni,
meg csúszdázni. Aztán volt ebéd is, nagyon finom rizsi és csirkehusi, és megmutattam a szüleimnek, hogy milyen ügyesen tudok egyedül inni az üvegből.
Aztán volt focizás, frizbizés és buborék-eregetés is,
mindent nagyon élveztem. Meg azt is, amikor a kavicsokat lehetett beledobálni a szemetesbe (ezt én találtam ki egyedül).
Amikor ezt meguntuk, akkor megpróbáltuk megnézni az állatokat, de én féltem bemenni az ólakba, úgyhogy inkább a másik játszós-házba mentünk be. Az is olyan, mint egy nagy ól, de attól nem féltem, és lehetett ott benne mászni fel-le, meg ki-be, meg kikukucskálni is,
és a Mama még bukfencezni is tanítgatott.
Ezután viszot már jöttünk haza, és itthon az egész család aludt egy nagyot, mert mind fáradtak voltunk.
Az alvás után ettem almát, aztán meg elbicikliztünk a mi parkunkba, és ott lehetett játszani a vízben meg a sarazóban, mi nagyon jó volt!
Este, a vacsora után a Mamával megfürödtünk, és aztán énekelt nekem, meg olvasott mesét, és mentem aludni.
Szóval, reggel, mikor felkeltem még elég korán volt, a Papa mondogatta is, hogy még aludt volna szívesen. De én meg már nem, úgyhogy inkább mentünk játszani meg reggelizni. Aztán felkelt a Mama is és akkor a szüleim együtt kitalálták, hogy menjünk ma is kirándulni.
Az utóval mentünk, és halgattunk zenét is közben. De most nem mentünk nagyon sokat, mert hamar megérkeztünk a Bronte Creek parkba.
Kiderült, hogy ott van egy nagyon klassz víz is, amit a felnőttek medencének hívnak, és sokan mentek is oda mindenféle uszifelszereléssel, de mi ezt nem tudtuk előre, úgyhogy mi végül is nem mentünk oda uszizni.
Ehelyett kerestünk egy jó kis árnyékos helyet, mert nagyon sütött a nap, és ott lehetett kavicsozni,
meg csúszdázni. Aztán volt ebéd is, nagyon finom rizsi és csirkehusi, és megmutattam a szüleimnek, hogy milyen ügyesen tudok egyedül inni az üvegből.Aztán volt focizás, frizbizés és buborék-eregetés is,
mindent nagyon élveztem. Meg azt is, amikor a kavicsokat lehetett beledobálni a szemetesbe (ezt én találtam ki egyedül).
Amikor ezt meguntuk, akkor megpróbáltuk megnézni az állatokat, de én féltem bemenni az ólakba, úgyhogy inkább a másik játszós-házba mentünk be. Az is olyan, mint egy nagy ól, de attól nem féltem, és lehetett ott benne mászni fel-le, meg ki-be, meg kikukucskálni is,
és a Mama még bukfencezni is tanítgatott.
Ezután viszot már jöttünk haza, és itthon az egész család aludt egy nagyot, mert mind fáradtak voltunk.
Az alvás után ettem almát, aztán meg elbicikliztünk a mi parkunkba, és ott lehetett játszani a vízben meg a sarazóban, mi nagyon jó volt!
Este, a vacsora után a Mamával megfürödtünk, és aztán énekelt nekem, meg olvasott mesét, és mentem aludni.
Sunday, July 2, 2006
Strandolás Ilonáékkal
Ma reggel beszéltünk a Nagyiékkal a számítógépben. Kiderült, hogy a Luca nagynénim most már doktor Luca, és ez nagyon nagy dolog, úgyhogy sok puszit küldünk neki, és nagyon gratulálunk! Meg is mutatnám, hogy hogyan tudok puszit küldeni, de itt csak írni lehet, úgyhogy a megmutatás az nem megy.
A beszélgetés után meg mindannyian beültünk az autóba és zenét hallgattunk, és mentünk. Kiderült, hogy a nagyon jó vizezős helyre mentünk megint, ahol nem is olyan régen voltunk már, de most egész nap ott voltunk, nem csak egy kicsit. Ezt úgy hívják, hogy Wasaga beach, akit érdekel (külön megkérdeztem a Mamától).
És most ott voltak az Ilonáék is, amitől még jobb lett az egész, mert így tudtam együtt játszani az Adriennel, meg sétálni és játszani az Ilonával,
meg sárkányt eredetést nézni (mert a lányok papája olyat is tud). Aztán ezt az eregetést a papa és a Mama is kipróbálták, ők is elég ügyesek voltak.
És kaptunk finom ennivalót az Ilonával, meg lehetett homokozni. De mégis az egészben a víz volt a legjobb! A Mamával háromszor is bementünk, és mindig jöttek hullámok, és teljesen vizesek lettünk, én még sikítoztam is, annyira élveztem!
Aztán a végére már eléggé elfáradtunk, és akkor indultunk haza az autóval. Én nem sokat láttam az útból, mert elaludtam, és mikor felébredtem már itthon voltunk a lakásban. Akkor szerettem volna még tovább aludni, mert nagyon fáradt voltam, de sajnos nem lehetett rögtön, mert le kellett fürödni, ami most nem esett annyira jól. Utána viszont a Papa mesélt nekem, azt meghallgattam még, aztán már tényleg mentem aludni.
A beszélgetés után meg mindannyian beültünk az autóba és zenét hallgattunk, és mentünk. Kiderült, hogy a nagyon jó vizezős helyre mentünk megint, ahol nem is olyan régen voltunk már, de most egész nap ott voltunk, nem csak egy kicsit. Ezt úgy hívják, hogy Wasaga beach, akit érdekel (külön megkérdeztem a Mamától).
És most ott voltak az Ilonáék is, amitől még jobb lett az egész, mert így tudtam együtt játszani az Adriennel, meg sétálni és játszani az Ilonával,
meg sárkányt eredetést nézni (mert a lányok papája olyat is tud). Aztán ezt az eregetést a papa és a Mama is kipróbálták, ők is elég ügyesek voltak.
És kaptunk finom ennivalót az Ilonával, meg lehetett homokozni. De mégis az egészben a víz volt a legjobb! A Mamával háromszor is bementünk, és mindig jöttek hullámok, és teljesen vizesek lettünk, én még sikítoztam is, annyira élveztem!
Aztán a végére már eléggé elfáradtunk, és akkor indultunk haza az autóval. Én nem sokat láttam az útból, mert elaludtam, és mikor felébredtem már itthon voltunk a lakásban. Akkor szerettem volna még tovább aludni, mert nagyon fáradt voltam, de sajnos nem lehetett rögtön, mert le kellett fürödni, ami most nem esett annyira jól. Utána viszont a Papa mesélt nekem, azt meghallgattam még, aztán már tényleg mentem aludni.
Saturday, July 1, 2006
Szúnyogok, víz és portugál öröm
Az autó, amit a Mama szerzett, az nagyon jó! Ma bele is ültünk, és elmentünk vele egy jó kis kirándulásra.
Előtte még a Papával összekészülődtünk és csináltunk szendvicseket, meg reggeliztünk, aztán a Mama is felébredt, és akkor elindultunk. Az autózás alatt hallgattuk a kedvenc zenémet (amit a zenélősön adtak), nagyon jó volt, sokat énekeltek is a szüleim.
Aztán megérkeztünk, és nagyon érdekes volt a kirándulás. Először egy olyan dombos, vöröses rész volt, ahol csak kicsit voltunk, de az láthatóan nagyon tetszett a szüleimnek.
Aztán én beültem a Papa hátára a hátizsákba, úgy mentünk a fák között. És akkor megismerkedtem a szúnyogokkal. Hát, nem nagyon aranyosak a szúnyogok, mert megcsípik az embert, és az fáj. Minket sajnos elég sok megcsípett, a szüleim mondtak is mindenféle cifrákat rájuk, meg azt is mondták, hogy ha megérzem, hogy megcsíp egy, akkor azt jól csapjam le. Ez nem igazán sikerült nekem, mert túl sok volt belőlük.
Aztán szerencsére vége lett a szúnyogos résznek, mert kiértünk az útra, és akkor ott mentünk egy kicsit az autók mellett, míg vissza nem értünk a miénkhez.
Az autóval pedig elmentünk egy másik helyre, ahol volt nagy víz, amit úgy hívtak, hogy Hart lake. Hát, az nekem nagyon tetszett, mert be lehetett menni a vízbe, és homokot dobálni bele, meg a hínárral játszani, meg a labdával is, amit mi vittünk!
Szóval, ott játszottunk egy ideig, aztán viszont már menni kellett haza, ami sajnos azzal járt, hogy le kellett mosakodni, és kaptam egy új pelust. Mostanában egyébként egy különleges pelust hordok, a "bobthebuilder"-eset (olyan a szandim is), és ezt csak úgy fel lehet húzni, mint egy nadrágot, nem kell hozzá lefeküdni, hogy fel lehessen venni.
Hazafelé is hallgattuk a zenémet (mert én azt külön kértem), és nagyon gyorsan hazaértünk, és mentem is aludni rögtön, mert nagyon fáradt voltam. Amikor felébredtem, a Papa jött értem, és kihozott a nappaliba, ahol néztük a meccset a tévében. Focimeccset, nagyon érdekes volt. A meccsnézés közben meg is ebédeltünk, bablevest kenyérrel, nagyon finom volt!
Aztán délután meg biciklire ültünk, és elmentünk szúnyogriszatót venni, és közben találkoztunk a portugálokkal, akik valami miatt nagyon örültek, és ez jó sok hangoskodással járt. Volt sok zászló is, meg dudálás, meg kiabálás. Én egy kicsit ettől meg is ijedtem, de a Mama mondta, hogy nem kell félni, mert csak annak örülnek, hogy a focisaik ügyesek voltak.
Aztán hazajöttünk, és vacsoráig kint nézelődtünk a Mamával az erkélyen, pedig esett is egy kicsit az eső, ami szintén víz. Vacsorára meg túrógombóc volt, ami nagyon finom, de most inkább nem kértem sokat belőle, hanem inkább barackot ettem. Utána meg mentem fürödni és aludni.
Előtte még a Papával összekészülődtünk és csináltunk szendvicseket, meg reggeliztünk, aztán a Mama is felébredt, és akkor elindultunk. Az autózás alatt hallgattuk a kedvenc zenémet (amit a zenélősön adtak), nagyon jó volt, sokat énekeltek is a szüleim.
Aztán megérkeztünk, és nagyon érdekes volt a kirándulás. Először egy olyan dombos, vöröses rész volt, ahol csak kicsit voltunk, de az láthatóan nagyon tetszett a szüleimnek.
Aztán én beültem a Papa hátára a hátizsákba, úgy mentünk a fák között. És akkor megismerkedtem a szúnyogokkal. Hát, nem nagyon aranyosak a szúnyogok, mert megcsípik az embert, és az fáj. Minket sajnos elég sok megcsípett, a szüleim mondtak is mindenféle cifrákat rájuk, meg azt is mondták, hogy ha megérzem, hogy megcsíp egy, akkor azt jól csapjam le. Ez nem igazán sikerült nekem, mert túl sok volt belőlük.
Aztán szerencsére vége lett a szúnyogos résznek, mert kiértünk az útra, és akkor ott mentünk egy kicsit az autók mellett, míg vissza nem értünk a miénkhez.
Az autóval pedig elmentünk egy másik helyre, ahol volt nagy víz, amit úgy hívtak, hogy Hart lake. Hát, az nekem nagyon tetszett, mert be lehetett menni a vízbe, és homokot dobálni bele, meg a hínárral játszani, meg a labdával is, amit mi vittünk!
Szóval, ott játszottunk egy ideig, aztán viszont már menni kellett haza, ami sajnos azzal járt, hogy le kellett mosakodni, és kaptam egy új pelust. Mostanában egyébként egy különleges pelust hordok, a "bobthebuilder"-eset (olyan a szandim is), és ezt csak úgy fel lehet húzni, mint egy nadrágot, nem kell hozzá lefeküdni, hogy fel lehessen venni.
Hazafelé is hallgattuk a zenémet (mert én azt külön kértem), és nagyon gyorsan hazaértünk, és mentem is aludni rögtön, mert nagyon fáradt voltam. Amikor felébredtem, a Papa jött értem, és kihozott a nappaliba, ahol néztük a meccset a tévében. Focimeccset, nagyon érdekes volt. A meccsnézés közben meg is ebédeltünk, bablevest kenyérrel, nagyon finom volt!
Aztán délután meg biciklire ültünk, és elmentünk szúnyogriszatót venni, és közben találkoztunk a portugálokkal, akik valami miatt nagyon örültek, és ez jó sok hangoskodással járt. Volt sok zászló is, meg dudálás, meg kiabálás. Én egy kicsit ettől meg is ijedtem, de a Mama mondta, hogy nem kell félni, mert csak annak örülnek, hogy a focisaik ügyesek voltak.
Aztán hazajöttünk, és vacsoráig kint nézelődtünk a Mamával az erkélyen, pedig esett is egy kicsit az eső, ami szintén víz. Vacsorára meg túrógombóc volt, ami nagyon finom, de most inkább nem kértem sokat belőle, hanem inkább barackot ettem. Utána meg mentem fürödni és aludni.
Júniusi képek
Feltettem Barnus honlapjára a júniusi képeket (és van néhány még nem látott kép az afrikai szafari rész végén is).
Zs.
Zs.
Subscribe to:
Posts (Atom)
