Sot, a szallas elhagyasa utan meg meg is alltunk egy nagyon rovid kis turara a Cathedral Grove-nel, amit mar idefele is kineztunk magunknak, hogy milyen hangulatos. Ezen az uton csodaszep 800 eves cedrusok es fenyok allnak, oriasiak. Barnus is nagyokat csodalkozott, hogy micsoda nagy fenyok ezek, mindannyian nagyon elveztuk ezt a setat.
Aztan meg egyszer megalltunk egy kis internetezesre a celallomas elott, mert Tundi baratnomekkel kellett kapcsolatba lepnunk valahogy, hogy ma delutan tudjunk talalkozni.
Vegul is az egy oraval korabbi indulas ellenere mar nem fertunk fel a megcelzott 10.40-es kompra, szombat leven sajnos nem is olyan egyszeru ez a dolog. Igy varnunk kellett a kovetkezore, ami 12.05-kor indult. De vegul is jol jott ki a dolog, mert igy Barnus jol kifaradt, mire feljutottunk a kompra, ahol meg jatszott egy sort a gyerek-sarokban, meg ettunk egy kicsit, aztan kisebb nehezsegek aran elaludt szepen. Megint sikerult betenni az autoba felebredes nelkul, igy mikor le kellett szallnunk a komprol, meg mindig aludhatott.
Amig o jol kialudta magat, addig mi az autobol varostneztunk. Eloszor felmentunk a Cypress Provincial Park kilatojara, ahonnan altalaban szepen ra lehet latni a varosra. Ma eleg paras volt az ido, igy sajnos nem sokat lehetett latni, meg nagyon meleg is volt, ugyhogy hamar tovabb indultunk. Atautoztunk a Lions Gate hidon a Stanley Parkba, ami egy nagy zold terulet a felsziget csucskeben. A parkban szinten autos varosnezest csinaltunk, mig Barnus fel nem ebredt (neha megalltunk fenykepzni is azert, amolyan japan-turista stilusban: stop-klikk-go). Amikor aztan a fiatalur kozolte, hogy felebredt, akkor leparkoltunk, es elmentunk egy kicsit osszevizezni magunkat. Volt ugyanis itt egy splash park, ahol a folbol es mindenfel alkotmanyokbol jo kis husito viz lovellt elo, es azet a fiuk (apa es fia) nagyon elveztek, en meg oriztem a csomagokat.
Aztan mar siektni kellett: megszaradni, feloltozni es indulni, mert fel 5-re megbeszeltuk Tunidekkel, hogy talalkozunk a Lynn Canyon parkban. Sikerult is megtalalnunk egymast, es nagyon orultunk a viszontlatasnak, mert mar olyan regen lattuk egymast. Laura es Barnus egyidosek, es bar ez elejen kicsit bizalmatlanok voltak egymassal, azert eleg hamar osszemelegedtek, es aztan Laura mar az etelebol is akart adni Barnusnak, ami nala nagyon nagy szo.
Kirandultunk egyet kozosen a parkban (a fuggohid nagyon felelmetes volt), kozben megalltunk egy kisebb tisztason beszelgetni, meg gyereket futtatni, eteni. Aztan egyutt megkerestuk a mai szallasunkat, a Cassandra Hotelt, es becsekkolas utan elmentunk egyutt vacsorazni. Sajnos nem tudtuk igazan kibeszelgetni magunkat, mert a gyerekek rohamosan elkezdtek mutatni a kifaradas jeleit, igy visszajottunk a hotelbe, es egymas utan megfurodtek a toportyuk. Aztan mar el is kellett bucsuznunk, remeljuk, hamarosan ujra talalkozunk valamilyen uton-modon.
Barnust nem kellett igazan rabeszelni az elalvasra, nagyon gyorsan bedobta a szunyat, igy este meg nyugodtan rendezhettuk sorainkat, hogy holnap visszarepulhessunk Torontoba.
2 comments:
Nem semmi, hogy mennyi mindent csinaltok.
Ahogy nezem, Ti is azt valljatok, hogy nem kell allandoan otthon ucsorogni, hanem meg kell ismerni a vilagot :-).
Minden jot, puszi Nektek! DEG
Csak nem Fénylány-Tündiékkel találkoztatok? Róluk is rég hallottunk, remélem egyszer benéz a fórumra mesélni!
Megint nagyon szép helyeken jártatok, a képeket látva én is mindig kedvet kapok egy kis csavargáshoz.
Ha kipihentétek magatokat, tessék tömegesen képeket felpakolni!
Puszi,
Dóri
Post a Comment