Újra én írok

A Mama azt mondta, hogy most már írhatok megint én, mert ő már olyan sokat írt, és különben is, most már újra itthon vagyunk, és megy minden a régi kerékvágásban.

Szóval, mostanában, hogy megint a régi lakásunkban lakunk sok mindent csináltunk, amit már régen nem:
- Voltunk uszizni a kinti nagy vízben, hát az nagyon jó volt! Ott volt a Percy és a Mamája is, de a Percy még annyira nem szereti a vizet. Én viszont nagyon és mindig szeretek beleugrani meg kimászni, és szaladgálni benne meg uszizni, ha a Mama fog. Néha kipróbálom, hátha tudok egyedül is, de akkor mindig elsüllyedek, és a Mama kiment, szóval, még nem tudok egyedül.
- Voltunk a parkban és a játszótéren. Ott is elsősorban vizezni szeretek, na, meg sarazni is. És voltunk a másik játszótéren is, ahová nem megyünk olyan gyakran, de az is nagyon jó, ott meg csúszdázni szeretek.
- Voltunk biciklizni a Mamával, és az nagyon jó, mert akkor nagyon jól lehet látni az autókat, és akkor én mindig mondom, hogy melyik autó pici és melyik nagy, és hogy mikor jönnek a buszok meg a teherautók.
- Voltunk zenélősön is újra, hát, az nagyon jó volt! Sokat nevettünk, és a Mama bohóckodott, meg táncolt nekem, és aztán megnéztük magunkat a tükörben, és énekeltünk is, és amikor állathangokat kellett utánozni, akkor én is mondtam, hogy beee-beee.
- Voltak nálunk a Percyék, és együtt mentünk a játszótérre is.

Én tulajdonképpen nagyon kedvelem a Percy-t, csak azt nem szeretem, ha a játékaimat akarja elvenni.

Hát, ilyeneket csináltunk, meg vásároltunk a vásárlós helyen, és autóztunk is, meg metróztunk, meg ebédeltünk és vacsoráztunk, és fürödtünk meg aludni is mentünk.

Most már majd megint minden nap elondom majd nektek, hogy mi minden történik velem.