Focimeccs és hörcsög

A tegnap esti focimeccsre Annuskával együtt mentünk (meg vittük Aakash-t is, aki a Barnus csapatában játszik), mert Samuel is ott volt és aztán Annuska onnan ment haza. A vicces az volt, hogy ezen a meccsen a Papa is játszott, mert nemvolt elég focista, úgyhogy Papa beállt az egyik kapuba, egy másik apuka meg a másikba, plusz még jött egy pár játékos a Sam csapatából is.

Mondjuk mi inkább a Kindle-t néztük, de a Mama nagyon lelkesen bíztatta a fiúkat.

Most egy ideig mi fogunk vigyázni Annuska hörcsögére (Harriett, de igazából fiú), nagyon jópofa, ahogy felmászik a toronyba, aztán kijön.

De van neki egy hörcsög-labdája is, amiben tud sétálni és nem veszik el. Bodzát is érdekli ez az új jövevény.

Ügyes kutya!

Bodza a régi új frizujával (azóta már kicsit kevésbé mérges):

És átugorja a gerendát slo-mo-ban (kicsit sötét, mert a pincében nem olyan jó a világítás):

Discover Wisconsin

Mostanában ezen a projekten dolgoztunk sokat az iskolában, és néha itthon is: egy Wisconsin-i turista látványosságról kellett információt gyűjteni, megtervezni oda egy utat (meg volt adva, hogy mennyi pénzt költhetünk), készíteni róla egy posztert és előadni.
Én Sarah-val dolgoztam együtt (szintén tornász, csak egy másik klubba jár), és Washington Island volt a témánk - ez egy kis sziget Door County közelében, komppal lehet átmenni.

Ma mindenki eljött a családból meghallgatni az előadásunkat, reggel a Papa, délután Mama, Barnus és Blanka is!

Hátraszaltó

Nemrég jöttem rá, hogy tudok állásból hátraszaltót ugrani. Örülök!

39!

Klasszul megünnepeltünk a szülinapomat tegnap és ma (fittyet hányva a hidegre és a mai 5-10 centi hóesésre)! Nagyon jó volt.

Kaptam egy szuper finom dobostortát, csokikat és három klassz élmény ajándékot Bencétől (részletek a megvalóstíáskor jönnek), a torta mára már a múlté...

Kaptam egy klassz tortát a gym-ben is (pedig nem is tudom, honnan tudják, hogy ma van a szülnapom), és a lányok is nagyon örültek a csapat-pólónak amit csináltam nekik ajándékba:

Tegnap elmentünk sétálni együtt és megfuttattuk Bodzát, aki már már fele nagyságúra kopaszodott (nagyon cuki) és elmentünk megnézni Barnus focimeccsét, amin nagyon ügyesen játszott és nyert is a csapat!

A lányok mostanában nagyon varrnak, klassz plüss"állatokat" és Bori nagyon aranyosan segít Blankinak ebben. Klassz látni ezt!

Kaptam még sok kedves köszöntést a neten és postán (meg még ajándékot is!).
Szóval, szuper érzés 39 évesnek lenni most!

Néhány random szuperség

... azaz képek a telefonomról:

Elmentünk megnézni a level 7 versenyzőket, teljesn Badger öltözékben (Blanki először hordta ezt!).

 Barnus megkapta a negyedéves "self-discipline" (önuralom?) díjat, amire egymást terjesztik fel a gyerekek és a tanárok hagyják jóvá. Minden osztályból egy gyerek kapott ilyet és ünnepélyesen átadták ezeket az okleveleket múlt pénteken.

 Ez itt az "egg-car", amin "technika" órán dolgozott Barnus egy partnerrel. Először nem volt sikeres a porjekt, mert összetört a tojás (három, egyre meredkeebb lejtőn kell leengedni az autót, benne a tojással), de aztán átépítették és újra pórbálkoztak, ezúttal teljes sikerrel! Nagyon büszke volt!

 Bori és csapata, az "Exploding Phoenixes" (robbanó főnixek...) harmadikak lettek most kedden az iskolai Book Bowl-on! Ez egy verseny a negyedikesek között: el kell olvasni jó pár könyvet és aztán kérdéseket tesznek fel ezekből, aki a legtöbbet tudja, az nyer.

 Ez pedig itt a Level 4 csapat, nőnapon. :)

Kalandos kirándulás

Micsoda szuper bátor kutyánk van! Nagyon büszkék vagyunk rá!

A Pheasant Branch Conservancy-ba mentünk ma délután sétálni, és nem volt túl sok kedvünk, de a Mama meg a Papa ragaszkodtak hozzá. Vittük Bodzát is.
Az elején jól indult a dolog, mert megmásztunk pár fát,

aztán meg jött egy jó kis patak, ami már ki volt olvadva és klasszul folyt!
Emellett mentünk tovább és itt is megmásztunk fákat.

Aztán jött a pillanat, mikor úgy tűnt, hogy véget ért az ösvény. Viszont a Papa talált egy helyet, ahol egy fadarab volt keresztbe feküdve a patak felett és elkezdett gondolkodni azon, hogy itt talán át is lehetne menni!

Kis építkezés után át is ért, és akkor persze már a lányok is átmentek, meg én is. Mikor már csak a Mama meg Bodza volt az egyik oldalon, Bodza elkezdett eléggé aggódni, hogy vele mi lesz, és megpróbált átmenni! Majdnem sikerült is neki elsőre, de mikor az egyik hátsó lába belecsúszott a vízbe, akkor meggondolta magát és visszahátrált. Mi izgultunk nagyon, hogy mi lesz, de a Papa nem adta fel, épített neki egy kis kiszélesítést, meg a Mama is átjött motivációnak, és akkor simán átkelt a kiskutyánk! Juhéééé!

Nagyon klassz kirándulás volt.