Szabadon az élelmiszeráruházban

Kicsit furcsa volt reggel, hogy most a Mama volt az, aki elment a biciklivel, és nem a Papa. Ez azért volt, mert a Mamának jár egy jógázás egy héten, és az most volt. Szóval, ő elment jógázni, mi meg itthon maradtunk a Papával, és játszottunk. Én véletlenül csináltam rosszaságot is ezalatt, mert összerajzoltam a székemet a kétával, meg a pólómat is, de azért a Papa és a Mama se haragudott igazán ezért. Megígértették velem, hogy ezentúl csak a papírra rajzolok.
Azért később megpróbáltam egy kicsit a falra is rajzolni, de azért már nagyon mérges lett a Mama és el is vette a krétákat, szóval azt tényleg nem szabad.

Amikor a Mama megjött, akkor a Papa ment el, és a Mama meg ment zuhanyozni, és én addig néztegettem a könyvemet a szobában. De aztán leestem, és sírtam, és akkor a Mama kijött a zuhany alól és megnyugtatott. Aztán még börrögött egy kicsit a fürdőszobában, és utána elindultunk vásárolni. Először nem jöhettem ki a nagy kocsimból, de aztán később mégis kijöhettem, csak előtte ettünk finom pizzát ebédre.

Amikor kijöhettem, akkor megmutattam a Mamának, hogy milyen gyorsan tudok szaladni, és nagyon örült ennek.
Ma volt először az, hogy a nagy banános boltban (ami egy élelmiszeráruház, csak az nagyon hosszú név) nem kellett bent csücsülni a kocsiban, hanem ott is szaladgálhattam. A Mama mindig megmondta, hogy merre megyünk, és én pont arra mentem, és így nagyon elégedett volt velem.
Vettünk mindenféléket, és megnéztük a halacskákat is, aminek én nagyon örültem.
Aztán, mikor álltunk a sorban a végén, akkor tánciztam is a zenére, és az nagyon tetszett a Mamának. Hazafelé azért már beültem a kocsiba, és mikor hazaértünk, akkor mentünk aludni a Mamával.

Alvás után rögtön a Nagyiékkal beszéltünk a számítógépben, így az elején én annyira nem beszéltem velük, mert még fáradt voltam. De aztán hoztam nekik állatokat megmutatni, meg nagyon örültem nekik.

Aztán elővettük a biciklit, és elmentünk a játszótérre, ahol találkoztunk a Zoe-val és a Papájával, akikkel nagyon jót lehetett játszani. Volt olyan, hogy a Daniel (aki a Zoe papája) tolt engem autón, és üldöztük a Zoe-t, meg olyan is volt, hogy a Zoe ült az autón és én szaladtam előlük. Aztán homokoztunk, meg csúszdáztunk, meg méreghintáztunk is, és a Mama nagyon jót beszélgetett a Daniellel meg másik papákkal, akinek ott volt a babájuk a játszótéren.
Aztán megjött az én papám is, és akkor még egy picit csúszdáztunk a nagy csúszdán, és utána mentünk haza.

Itthon a vacsora után megkaptam az új, nagyon sok színű zsírkréta készletemet, és akkor az egész család jót rajzolt a kifestőkönyvembe. Tényleg nagyon sok szín van, és nagyon tetszik ez mindenkinek!
Aztán mentem fürödni, és az új SpongeBob-os fogkefémmel mostam fogat utána. Aztán már csak a mese és az alvás volt hátra.

Nagyot zenéltünk, nagyot aludtam

A Mama szerint ma azért aludtam olyan jó sokat, mert a tegnapi kimaradást kellett pótolni. lehet, hogy igaza van, de végül is mindegy miért, az a lényeg, hogy nagyon jól esett! Így viszont sajnos nem tudtunk beszélni a Nagyival és a Nagypapával, akik pedig vártak ránk a számítógépben. Azért remélem, majd sikerülni fog máskor, mert már régen láttam őket!

Helyette viszont itt voltak az Ilona meg a Mamája egy picit mikor felébredtem. Nem nagyon tudtunk játszani, mert gyorsan el kellett menniük, és addig is inkább eszegettünk, mert nekem ebédidő volt, nekik meg uzsonna idő. De azért jó volt, hogy itt voltak egy picit!

Ma legjobban azért mégis az tetszett, hogy voltunk a zenélősön! Nagyon jól szórakozunk ott mindig, a Mama énekel, meg táncolunk és zeneszerszámokkal játszunk.
Most volt olyan ütősbot, az nekem annyira tetszett, hogy nem is mentem vele vissza a Mamához, miután megkaptam, hanem ott maradtam a kör közepén, és ott játszottam vele, meg utánoztam, amiket a Mama csinált. A hangszerek közül meg a nagy piros dobot választottuk, aminek a belsejében vannak pici golyócskák, amik felugranak, amikor megüti az ember a dobot, úgyhogy duplán nagyon jó azt ütni.

Hazafelé a zenélősről meg ettem banánt, és mikor hazaértünk, akkor gyorsan mentem aludni.

Délután, mikor elmentek az Ilonáék mi elkezdtünk rajzolni a Mamával, és az olyan jó volt, hogy nem is mentünk ma sehová sem, csak itthon voltunk kettesben. Még matricákat is ragasztottunk a rajzolós könyvembe. Sőt, nem csak a könyvbe, hanem az ujjunkra is, de azt aztán sajnos elveszítettük, mire a fürdésre került a sor. Emiatt kicsit elkeseredtem, de aztán megérkezett a Papa, és odajött hozzánk a kádhoz, amiben fürödtünk, és akkor már jobban éreztem magam, mert fújt nekünk még buborékokat is.

Aztán volt mese, és mentem aludni.

Itt voltak a barátaim

Én nagyon szeretek együtt játszani a Dáviddal, és ma lehetett is, mert eljött hozzánk, és egész nap itt voltak a mamájával. Sőt, nem csak a Dávid volt itt, hanem a Percy is, és aztán délután még a Misheeel is, aki egy kislány, és most találkoztam vele először,és vele is jól kijövünk.

Szóval, reggel összekészülődtünk, amiben a Papa segített, de aztán neki el kellett mennie (én erre már számítottam, úgyhogy, amikor vette a cipőjét, és hozta ki a biciklit, akkor már mondtam is neki, hogy "Bye, Papa, bye cipi (ami a bicikli neve)!"). Aztán, mikor már a Mama is megreggelizett, akkor megérkeztek a Percy-ék, és utána nem sokkal a Dávidék.
Kiderült, hogy nagyon sok-sok-sok játékom van, csak nem szoktam minddel egyszerre játszani úgy, ahogy ma csináltuk. Szerintem ez így nagyon vicces volt, bár a mamák néha szörnyülködtek, hogy "nem lehet itt hová lépni", meg, hogy "olyan, mintha bombatalálat ért volna egy játékboltot", de azért ők is örültek szerintem, hogy ilyen jót játszottunk. Meg táncoltunk is sokat, meg ugráltunk, az nagyon jó volt!


Volt ebéd is, a Mama csinálta, és halacska volt, de nem a Hamm, mert ő még mindig ott uszizik a vízben szerencsére. Meg rizsi is, és azt többen is jól szétszórtuk, de nem baj, mert a Mama felsöpörte utána.
Aztán a mamák megpróbáltak rávenni mindenkit arra, hogy aludjunk egyet, de kiderült, hogy senki nem akart igazán aludni, és végül is csak a Percy aludt egész nap, de ő is a babakocsiban, mikor mentünk ajátszótérre.

A játszótéren találkoztunk a Misheel-ékkel, akik mongolok és magyarok egyszerre, ami szerintem nagyon érdekes. A Dáviddal nagyon jó játékokat találtunk ki egyébként: azt, hogy egy kisautót együtt tologatunk,
és utána meg azt, hogy a játszón lévő vályogépületben szaladgálunk és fogócskázunk.
Aztán hazamentünk, de akkor már a Percy nem jött, viszont a Misheel nagyon éhes lett, és folyton csak evett, meg ivott egész végig, amíg itt voltak nálunk.

A végén aztán mindenki hazament, és akkor a Mama rendet rakott, és még fel is takarított. Így aztán szép nagy rend lett nálunk, és hamarosan megjött a Papa is!
Vele is játszottam kicsit, de aztán már elég fáradt lettem, úgyhogy vacsora és fürdés után mentem is gyorsan aludni.

Cicás pecsét

Azon a zenélősön, amin ma voltunk a Mamával, azon mindig kapunk egy pecsétet a végén a kezünkre, és ma egy cica volt a pecséten! A Mama is kapott, és én meg mind a két kezemre, és szerintem ez nagyon jó dolog, mert akkor a pecsétet egész nap lehet nézegetni, és összehasonlítani a Mamáét az enyémmel.

Egyébként a zenélősről sajnos elkéstünk egy kicsit, ami azt jelenti, hogy nem értük oda a legelejére. Ez azért volt, mert egy kicsit eltévedtünk odafelé, és ráadásul még találkoztunk az Améliáékkal is a kapuban, akikkel régebben jártunk együtt a zenélősre, de most nem együtt járunk. Velük beszélgettünk egy picit, és így elszaladt az idő. De azért így is jó volt a zenélős, kaptunk hangszereket, meg lehetett lovagolni a Mama térdén, meg körben járni és ütemre lépni, meg bemenni a kör közepére, és utána kihátrálni.

A zenélős után hazasétáltunk, de a túzoltóautó megint nem volt a helyén, hogy megnézhessük. Viszont sétálhattam sokat a füvön, meg megölelgethettem néhány fát, bár néha véletlenül egy villanyoszlopot is megöleltem, mert azok eléggé hasonlítanak a fákra onnan, ahonnan én nézem.

Most is benéztük egy picit játszani a könyvesboltba a vonatokkal és olvasgattunk pár könyvet is.

Itthon aztán aludtam, bár előtte kicsit csalódott voltam, mert a Mama megígérte, hogy eszünk a grillcsirkéből, amit vettünk hazafelé, de aztán mégsem ettünk, hanem kellett menni aludni. Végül is a Mama megígérte, hogy az alvás után ehetek majd belőle, és így is lett.

Déltuán elmentünk a játszótérre, mert nagyon szép idő volt, aztán meg bevásároltunk, és jöttünk haza játszani. A Papa pont akkor jött meg, mikor már leültünk vacsorázni, és így végül együtt vacsoráztunk mindannyian.

A fürdés és a Poppeltonos mese nagyon jó volt, aztán meg mentem aludni.

Nora és Hamm

Most már minden reggel megkérem a Papát, hogy jöjjön velem ki játszani a nappaliba, akkor is, ha a szüleim ágyában ébredek fel, és akkor is, ha a sajátomban. Úgyhogy ma is ez volt, és nagyon jól szórakoztunk. Aztán meg felébresztettük a Mamát, aki gyorsan elkezdett készülődni, mert ma délelőttre vendégségbe mentünk a Noráékhoz.

Kiderült, hogy a Noráékhoz majdnem ugyanarra kell menni, mint zenélősre, ami érdekes, mert egyébként a zenélősön szoktunk velük találkozni. Egy nagyon szép házban laknak, egy nagyon szép környéken, de én az elején eléggé megijedtem, hogy ide akkor most be kell mennünk, mert minden olyan furcsa és idegen volt. Akkor a Mama felvett, és megnyugtatott, és akkor egy picit ültünk együtt a kanapén, a Nora meg hozott egy zacskó játékot, hogy azzal játszunk. Ő zacskókban tartja a játékait, ami a Mama szerinte nagyon jó ötlet. De van egy külön játszós szobája is, ahol csupa szuperjó játék van, és ott is játszottunk aztán.
Nekem legjobban az tetszett, mikor a plafonból leeresztettek egy csimpaszkodós hintát, és azon lehetett hintázni. Először a Nora megmutatta, hogy azt hogy kell használni, és aztán én is kipróbálhattam. Még jó, hogy a játszótéren a mászókával annyit szoktam erősíteni a karomat, mert így nagyon könnyen tudtam magam felhúzni a hintán, és aztán ide-oda lengedezni felhúzott lábakkal. Meg körbe-körbe pörögni, az is nagyon jó volt.

Aztán kaptunk ebédet is, de én nem nagyon voltam éhes, sőt, egyáltalán nem, úgyhogy én inkább játszottam a lemenős autóval, ami nagyon érdekes.
A végére már mind a ketten nagyon fáradtak lettünk, úgyhogy mi elindultunk haza.

Itthon én aludtam egy nagyot, és aztán ettem egy kicsit ebédre, de még akkor se voltam igazán éhes. Utána meg lementünk a ruhákkal játszani a mosodába, és míg vártunk, hogy elkészüljön a mosás, addig fent rajzoltunk a Mamával.
Amikor meg már a szárítókat is megpakoltuk, akkor elindultunk halacskát venni! Mikor odaértünk, addigra a Papa is pont odaérkezett a biciklijével, amin jól meglepődtünk, mert nem tudtuk, hogy odajön, és nagyon örültünk neki. Aztán szaladtunk a halacskákhoz, és a Mama kiválasztotta, hogy melyiket tegyük bele a mi vizünkbe otthon, és akkor azt beletették nekünk egy zacskóba, és ott meg lehetett nézni. A Papa azt mondta, hogy ez egy aranyhal, és szerintem nagyon aranyos, el is neveztem Hamm-nak.
Itthon a Papa beletette Hammot a vízbe, és akkor ő ott elkezdett úszkálni. Aztán a Papának el kellett mennie, és mi meg megvacsoráztunk a Mamával ananászos csirkét. Hammnak is adtunk enni, nagyon jópofán hamizza az ételét szerintem, de nem ugyanazt eszi, mint mi, hanem van neki külön pici étele.

Aztán a Mamával mentünk fürödni, meg mesélt is nekem egy Poppletont, utána meg mentem aludni.

Őszi hétvége

Vettünk a Mamának ma egy dobozt, ami átlátszó, és abban halacskák fognak majd lakni! Sajnos, még a benne lakó halacskákat nem tudtuk megvenni, mert a halacskás bolt az zárva volt. Azért bekukucskáltunk, és láttuk, hogy a halacskák ott vannak, de nem lehetett venni belőlük, mert nem volt ott senki, akitől elkérhettük volna őket.

Ez történt ma délután, meg az, hogy nagyon sokat esett az eső, és ezért nekem a babakocsiban kellett ülnöm, és fel kellett tenni az esővédőt is, és azt nem annyira szeretem.
Meg voltunk még ma a filmes boltban is, de ott sem nagyon szaladgálhattam, csak a kocsiból nézhettem, hogy a Mama meg a Papa válogatnak a filmek között.

Aztán végül is egy kicsit kijöhettem a végén, mikor már az udvarban voltunk, és akkor már nem esett az eső, viszont voltak szuper tócsák, és azokba mind beleszaladtam pliccs-placcsolni.

Meg még a hétvégén volt olyan is, hogy beszéltünk a Cica nagyival a számítógépben, és megmutattam neki, hogy hogyan tudom fújni a furulyámat, meg, hogy hogyan csücsülök rá a bilire. Mind a kettő nagyon tetszett neki.

És ezeken kívül, még voltunk a High Parkban is, ahol szedtünk sok szép őszi levelet, meg csúszdáztam a csúszdákon is, és ott elég piszkos lett a kezem is. De nem baj, mert letöröltük.
Aztán még labdáztunk is ott, meg kavicsokat is dobáltunk a vízbe, de nem lehetett sokat, mert már késő volt, és mentünk haza a metróval.

Aztán még rajzoltam jó sokat, meg játszottam a vonatokkal és az autókkal, meg aludtam és ettem is sokat.

Hát, ez volt a hétvégén, remélem, hamarosan megszerezzük a halacskákat is, és akkor már itt fognak uszizni a mi nappalinkban!

A konzulátuson

Ma elmentünk a Mamával és a Papával a konzulátusra. Oda metróval kell menni és aztán lifttel, mert fent van az ötödik emeleten. Én a kocsimban ültem az elején a konzulátuson, míg a Mama meg a Papa intézkedett, aztán meg kimehettem egy kicsit körülnézni, míg a Papa elment, hogy hozzon pénzt. Az egész azért volt, hogy nekem legyen még egy útlevelem, mert most már nagy fiú vagyok, és ezért jár még egy. Igaz, hogy azt, ami eddig volt, aztán majd már nem használhatom, de akkor is kettő lesz egyszerre!
De erre még várni kell, és a Mamának meg nem is sikerült elintézni, amit szeretett volna, valami papírt a jogosítványához, mert itt bürokraták voltak, akik csak jó sok pénzért hajlandóak valamit csinálni, legalábbis ezt mondták a szüleim, úgyhogy ott is hagytuk őket a végén.

Aztán hazajöttünk, és a Papa elment dolgozni a biciklijével, aminek nem örültem egyáltalán. És utána meg egyáltalán nem lehetett rendesen játszani, mert a falból néha megszólalt egy borzasztó hang, és attól én nagyon megijedtem. Aztán gyorsan abbahagyta, és egy ideig csöndben maradt, de aztán megint megszólalt. A Mama mondta, hogy a tűzjelző rendszert tesztelik, de az nem tudom mi, csak azt tudom, hogy nem szeretem ezt a hangot egyáltalán. Az picit segített, hogy odabújtam a Mamához, de aztán már az se, és akkor a Mama mondta, hogy menjünk be a szobámba, és csukjuk be az ajtót, akkor nem lesz olyan hangos a zaj. És ha már ott voltunk, akkor szopit is kaptam, és azon szépen elaludtam.
Sajnos, mikor felébredtem, még mindig volt ez a zaj párszor, de aztán végre abbahagyta. Ennek nagyon örültünk.

Kaptam ebédre csirkecombit és rizset, és aztán játszottunk a Mamával, míg meg nem jött a Papa.
A Mama ma elment jógázni aztán, mi meg a Papával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a filmes helyre és a könyvtárba. A Papa még sose volt a könyvtárban, úgyhogy én mutattam meg neki, hogy merre kell lemenni a jó könyvekhez a gyerekrészlegre.
Ott játszottunk kicsit, és szereztük új Poppletonos könyveket is, aztán hazajöttünk.
Itt volt már a Mama is, és együtt vacsoráztunk finom virslit!
Aztán meg fürödtünk, és fújtam megint buborékot a vízbe a számmal, meg a Papa csinált nekünk szappanbuborékot is.
Az új Poppletonosból volt a mese aztán, és az nekünk a Papával nagyon tetszett, aztán meg mentem aludni.

Szuper zenélős és szuper délután Percynél

Ma is zenélősre mentünk, és képzeljétek, ez a másik fajta volt, amit nagyon szeretek! Ott volt a Nora is, meg másik gyerekek is voltak, akiket már ismerek, mert régebben is együtt jártunk erre a zenélősre. És a tanárnéni is az volt, aki régebben, szerintem ő nagyon aranyos. Most újfajta zenék voltak, de lehetett megint tojáskákat rázni, meg választani mindenféle hangszer közül, hogy melyikkel akarunk zenélni. És a végén volt a boodbye song, és lehetett csapkodni a lábunkat ütemre. Meg a tükörben is megnézegettük magunkat a Mamával, és körbe-körbe is meneteltünk, meg szaladgáltunk a teremben az egyik zenénél.
Szóval, nagyon jó volt!
Aztán a Mama és a Nora mamája megbeszélték, hogy majd elmegyünk együtt az állatkertbe valamikor, ami szerintem nagyon jó lesz, mert az állatkertben vannak Puputevék, és más érdekességek, és szeretek oda menni, a Mamáról nem is beszélve.

Hazafelé megint gyalog jöhettem, és az jó volt, mert megölelgethettem sok-sok fát, és még egy pár kavicsot is összeszedhettem.

Itthon aztán aludtam egy jó nagyot, utána meg beszélgettünk az Oooo nagyival a számítógépben, és közben még ebédeltem is.

Aztán biciklire ültünk a Mamával, és lementünk a Percy-ékhez, akik nem laknak messzire tőlünk, de biciklivel jó oda menni nagyon. Van egy szép nagy házuk, és udvaruk, és ott játszottunk a Percy új autójával, amiről kiderült, hogy mind a ketten beleférünk, ha nagyon akarjuk. Meg vannak cicáik is!!!! Nekem a cicák nagyon tetszettek, és egy picit meg is tudtam simogatni őket. De nem nagyon, mert nagyon örültem nekik, és akkor a Mama szerint nagyon visítozok, és attól a cicák megijedtek és elmenekültek. De azért jó volt így is.

Megnéztük a Percy Papájának a műtermét, ahol ő szokott festeni, mert ő egy festő, és aztán felmentük a lakásukba is, ami a Mamának nagyon tetszik. Nekem is tetszett, mert jó sok érdekes dolog van, főleg játékok. És van egy olyan alacsonyan lévő zongora is, amivel nagyon jót zenéltünk, és a Percyvel együtt táncoltunk is rá.
Amikor a Percy papája lejött hozzánk, akkor én eléggé megijedtem, mert nem ismertem őt, de aztán jóba lettünk, és együtt zenéltünk, meg nézegettük magunkat a tükörben.
Még vacsorát is kaptunk, bár én nem voltam éhes a sok mazsola miatt, úgyhogy inkább a zenét szolgáltattam a többiek evéséhez.

Aztán már haza kellett jönni sajnos, úgyhogy felültünk a biciklire és elkerekeztünk. Hazafelé én végig azt a zenélős dobozt nézegettem, amit kölcsönbe kaptunk a Percyéktől, mert az nekem nagyon tetszik.

Itthon még a Mama adott nekem enni egy picit, és aztán beültünk fürödni, és közben megjött a Papa! Nagyon jókor jött, mert éppen akkor készült a Mama levágni a körmömet, és azt én nem szeretem, úgyhogy már készültem sírni nagyon. De akkor a Papa fújt nekem buborékot, és az elviselhetővé tette az egészet. Aztán én is megmutattam neki, hogy hogyan tudok belefújni a vízbe, és buborékot csinálni, és annak meg a Papa nagyon örült.
Aztán volt mese és mentem aludni.

Furulyás Palkó

Ma este a Mama adott nekem egy piros furulyát, nagyon tetszik! Fújni kell, és én azt amúgy is nagyon szeretek. És amikor az ember fújja, akkor érdekes hangokat ad ki magából, és az nekem nagyon tetszik! Úgyhogy egész fürdésig azt fújtam, és aztán a kádba is be lehetett vinni, és ott is fújtuk a Papával. Nagyon jó volt!
Reggel meg a Mamával csináltunk banánturmixot, és azt felszlörpiztük. Aztán a Mama elmosogatott, addig én játszottam, és azután meg elmentünk a vásárlós helyre intézkedni. Most nem mászkáltam sokat a boltokban, mert annyira nem akartam, de amikor az egyik boltból mentünk át a másikba, akkor megakadt a szemem egy tévén, amiben éppen rajzfilm ment, és akkor azt néztük egy jó darabig a Mamával.

Mikor hazaértünk, akkor meg már mentem is aludni, és az most nagyon jól esett. Olyan sokat aludtam, hogy a Mama azt mondta, a végén már aggódott, hogy mi van velem, mert nem szoktam ennyit. De nem volt semmi bajom ám!

Délután sokat játszottam itthon, előtte meg ettem finom ebédet, ami halacska volt, és azt nagyon szeretem. Aztán kimentünk a parkba a biciklivel, és játszottam a Matty-vel, meg aztán jöttek a Percyék és vele is játszottam. Volt olyan, hogy a Mama tolt engem meg a Percyt egyszerre a sárga kocsiban, de olyan is volt, hogy én toltam a Percyt, mert tudom ám egyedül is tolni!

Aztán hazajöttünk, és nem sokkal utánunk megjött a Papa is, hogy együtt vacsorázhassunk, furolyázhassunk, fürödhessünk és mesélhessen nekem. Utána meg mentem aludni.

Újra zenélős, és itt van Percy!

Én nem akartam reggel rosszat csinálni, vagyis egy kicsit akartam, de azt nem akartam, hogy a Mama és a Papa haragudjanak rám. Aztán mégis az lett belőle, hgy mérgesek lettek, szóval, most már tudom, hogy ha megtépkedem a könyvem oldalait, és utána kidobom a szemétbe sutyiban a Poppeltont, akkor azt a szüleim nem szeretik. A Mama utána el is vette a könyveimet, és mondta, hogy ha ezekre nem tudok vigyázni, akkor csak olyanokkal játszhatok majd, amikben nem tudok kárt csinálni. A Papa meg még azt is mondta, hogy a könyvtári könyvekre különösen vigyázni kell, mert az nem a miénk. Aztán végül is a Mama délután megragasztotta azt, ami széttépődött, és este már a Papa olvasott is nekem belőle, szóval minden helyrejött végül.

Az eset után aztán a Papa el is ment dolgozni, mi meg sietősen összeszedtük magunkat a Mamával, és elindultunk itthonról. A Mama mondta, hogy a zenélősre megyünk, de én nem emlékeztem egészen pontosan, hogy az mi is, csak mikor odaértünk. Mutattam is, hogy menjünk be a szobába, ahol szokott lenni, de a Mama mondta, hogy ez most a másik fajta zenélős, és az egy másik szobában van. Be is mentünk (bár én annyira nem akartam), és ott volt egy csomó másik gyerek (a Mama mondta előre, hogy lesznek, de nem gondoltam, hogy ennyien), ami nekem kicsit furcsa volt. És aztán elkezdődött a zenélős, és nem olyan volt, mint amit megszoktam, és az is furcsa volt. De nagyon jó dolgok is voltak, például lovagoltam a Mama térdén, meg kaptunk csörgőt, dobot és sálat is, volt bábozás állatkákkal, meg mentünk körbe-körbe is. A legjobban mégis az tetszett, hogy a végén kaptunk egy pacis pecsétet a kezünkre a Mamával (én először nem akartam, de aztán a Mama meggyőzött, és most már nagyon örülök, hogy mind a ketten kaptunk). Hazafelé sokszor meg is mutattam a Mamának az enyémet, és ő is nekem az övét, és ugyan olyan!

Nem haza mentünk rögtön, hanem egy könyvesboltba sétáltunk el. Olyan szép napocskás meleg idő volt, hogy nagyon jól esett sétálgatni. A boltban pedig volt egy nagyon jó vonatos játék, és lehetett vele most nyugodtan játszani, mert a többi gyerek hagyta, és nem kellett mindig osztozkodni. Aztán nézegettünk a Mamával pár érdekes könyvet, és vettünk is neki egy újságot, hogy tudjon varrogatni.

Itthon az alvás előtt kicsit még játszhattam, aztán picit aludtam, de nem sokat, mert felébredtem, és inkább játszani akartam, nem aludni. A Mama éppen ebédelt, mikor hívtam, de én nem voltam éhes, és később sem igazán lettem az.

Délután viszont, miután beszéltünk az Ooooo Nagyival a számítógépben, elmentünk a parkba, és ott volt a Percy meg a Mamája! Az én Mamám nagyon örült nekik, és aztán én is, mert jó volt látni, hogy a Mama örül, és a Percy végül is egy nagyon aranyos fiú, lehet vele együtt játszani. Például volt olyan, hogy a Mama beültetett minket együtt egy kis autóba és körbe-körbe tolt minket, az nagyon jó volt!
Aztán hazajöttünk, és én közben ettem banánt (emiatt nem is ettem aztán vacsorát mást), és a házunknál pont jött a Papa szembe, és akkor már együtt mentünk utána tovább. Amíg a szüleim vacsoráztak, én játszogattam azzal az új játékkal, amit a Mama talált nekem az utcán. Ezek olyan legó-szerű kockák, de vannak hozzá állatok is, és jó sok, és a Mama szerint egy nagyfiú tette ki az utcára, mert neki már nem kellett, de nekünk pont jó lesz, csak le kell mosni.

A fürdés után a Papa mesélt, és aztán a Mama jött, de csak picit, és már mentem is aludni.

A nevem

Nekem van rendes nevem, az, hogy Valkó Barnabás, de itthon nem így szoktak hívni ám! Meg is mondom, hogy a Mama és a Papa milyen neveket szokott adni nekem:

Barnus, Bumbika, Kukacka, Pici malacka, Pumpi, Pupák, Pupsifülű, Pici angyalkám, Szívem, Sumpika, Kutyafülű aladár, Füleske, Bimbi, Macika, Nyuszikám, Nyufika, Prüntyi, Fumfi
Néha hívnak úgy is, hogy Barnabás, de olyankor tudom, hogy valami rosszat csináltam.

Most több név nem jut eszembe, de biztos, hogy majd lesznek újak is, mert a Mama és a Papa nagyon találékony.
Viszont én olyan okos vagyok, hogy ezekre mind hallgatok, ha a Mama vagy a Papa mondja nekem, és szeretem is a sok nevemet nagyon.

Már mondom: Mama!

Ma többször is sikerült könnyeket csalnom a Mama szemébe, láttam! Csak annyit kell csinálnom, hogy azt mondom "Mama", és ő máris teljesen elérzékenyül, és össze-vissza puszilgat! Azt mondta, hogy nagyon szereti ezt hallani, és eddig nem hallotta még ezt tőlem, és szerinte nagyon szépen mondom.

Különben meg, ma kirándulni voltunk, és nagyon jó volt!
Az autóval mentünk, miután a reggelivel és a bepakolászással elkészültünk. Én is bepakoltam a saját hátizsákomat, a sárga madarast, tettem bele egy játéktelefont és két autót (köztük a kedvencemet, amit most kaptam nemrég: a kék autót, aminek kinyílik az ajtaja, és a hátulja is).

A kiránduláson nagyon jól éreztem magam, szinte végig szaladgáltam, megölelgettem a fákat és megmásztam nagyon sok sziklát. Szaladtam fel és le, labda után és csak úgy teljesen magáért a szaladásért is. A szüleim nagyon csodálkoztak, hogy hogy tudok ennyit szaladni, de nekem ez egyáltalán nem megerőltető. Azért a végére elfáradtam, és akkor picit beleültem a Papa hátán a hátizsákomba, de akkor már majdnem ott voltunk megint az autónál. Közben egyébként ettünk is ebédet, én rizsit kaptam, utána meg szőlőt, nagyon finom volt!

Amikor visszaszálltunk az autóba, a Mama mondta, hogy akkor most megyünk és keresünk egy vizet, hogy beledobálhassak kavicsokat, aminek nagyon örültem. Viszont út közben majdnem elaludtam, csak az tartott vissza, hogy a Papa mindig mondta, hogy ne aludjak, mert most megyünk a vízhez külön miattam.

Jó is, hogy nem aludtam át ezt a vizezést végül, mert nagyon jó kis tó volt, és tényleg lehetett köveket dobálni bele.
Most mégis legjobban a szaladgálás tetszett itt is, mert volt a tó körül egy nagyon hosszú híd (a Papa szerint ezt boardwalk-nak hívják hivatalosan, de olyan, mint egy híd), és azon végig lehetett szaladni. Sokszor jöttek szembe másik emberek, olyankor vagy a híd szélén mentem, vagy megálltam, és megvártam, hogy elmenjenk, utána szaladtam tovább.

A végén még egyszer dobáltunk követ, aztán megnéztünk egy nagyon fura indián-falut, ahol még táncoltak is az indiánok, de azért annyira nem volt érdekes. Utána meg már jöttünk haza, de hazafelé csak a Papa aludt egy kicsit, én nem.

Itthon aztán lehetett rajzolni, könyvet nézegetni, meg a vonataimmal játszani.
Utána meg volt vacsora, és finom levest is kaptam, azt nagyon szeretem. A fürdés és a mese nagyon jó volt ma is, a Papa Barnus mai napját mesélte el. Utána pedig nagyon jól esett, hogy mehettem aludni!

A Mama jogosítványa

Képzeljétek, a Mama nagyon ügyes volt ma: szerzett magának egy jogosítványt!
Azt is tudom, hogy az mire való, mert elmondta: azzal lehet az autót vezetni. Bár még nem láttam pontosan, hogy hogy néz ki, mert ugyan a Mama szokott vezetni, de a jogosítványt nem szokta akkor elővenni. Szóval, eddig nem volt neki ilyenje, és most már van, és mi a Papával nagyon büszkék vagyunk rá!

Tegnap és ma délelőtt is főleg a jogosítvány megszerzésével foglalkoztunk, azazhogy a Mama főleg, én meg tegnap játszottam, amíg ő tanult (mert ahhoz tanulni is kell ám!). Ma meg, amíg a Mama vizsgázott, addig mi a Papával elmentünk egy olyan parkba, ahol még nem voltunk eddig, és ott játszottunk. De azt is mondta a Mama, hogy azért még nincs teljesen kész a jogosítványa, mert még kell majd vizsgázni később, de ahhoz először még el kell intézni valamit a követségen, ami nem tudom, hogy mi.

A jogosítványozás után visszaültünk az autóba (ja, azt nem is mondtam, hogy tegnap a Papa hozott nekünk megint autót, és azzal mentünk a jogosítványért), és elmentünk az IKEA nevű vásárlós helyre, és ott vettünk nekem piros vonatot!
Amikor már aludtam, és utána felébredtem, és aztán beszéltünk a Cica Nagyival és a szakállas Nagypapával, és aztán ebédeltem, azután lehetett játszani már a piros vonattal! Nagyon tetszik!


Amíg én játszottam, a Papa elment aludni, de aztán felébresztettük a Mamával, mert akartunk menni a parkba és halacskát venni. A parkban voltunk is, az nagyon jó volt, de aztán halacskát venni nem sikerült, mert nem volt olyan, amit szerettünk volna. A Mama kicsit szomorú volt emiatt, de majd veszünk máskor, azt hiszem.

Este elég későn értünk haza, és már nem is voltam igazán éhes, de azért ettem egy kicsi vacsorát, aztán mentem fürödni a Papával. Volt utána mese is, és aztán mentem aludni.

Majdnem játszóház

A Mama reggel megkérdezte, hogy menjünk-e játszóházba, és én mondtam, hogy menjünk. Aztán megkérdezte, hogy menjünk-e biciklivel, és én mondtam, hogy menjünk.
Elő is vettük a biciklit, és felszálltunk rá, szóval, minden úgy történt, ahgy én szerettem volna. Aztán, mikor megláttam a játszóteret, ami mellett elvezetett az utunk a játszóház felé, akkor annak nagyon megörültem, és kértem a Mamát, hogy inkább mégis oda menjünk.
Nem kellett sokáig rimánkodnom, a Mama könnyen ráállt a dologra, úgyhogy ott maradtunk, és nagyon jót játszottunk.
Most is voltak másik gyerekek, egy nagyfiúval játszottam együtt, akit úgy hívnak, hogy Quinn. Neki is tetszett az autó-megcsúszdáztatásos játék, amit még a Zsombitól tanultam, úgyhogy azt játszottuk.
Meg felmásztam jó magasra a mászókán is, és aztán kértem a Mamát, hogy vegyen le, mert lemászni már nem tudtam.

Mikor hazajöttünk, elmentem aludni, és felébredés után együtt ebédeltünk a Mamával. Aztán, mikor már a piros szőlőmet eszgetettem az ebéd végén, akkor beszéltünk a Nagyival a számítógépben, aki nagyon örült nekünk. Nekem nagyon tetszett, hogy beszéltünk vele, különösen, mikor vicces arcokat csinált, és vicces hangokat is adott ki hozzá. Én is börrögtem neki a számmal, az meg neki tetszett nagyon.

Aztán délután még elmentünk a játékos boltba, ahol ruhák is vannak, és kaptam egy oroszlános pulóvert, ami a Mama szerint majd jó lesz Haloween-re. Az nem tudom mi, de majd biztos kiderül, ha odaérünk, a mama megígérte, hogy elmagyarázza, de még messze van.



Este pizzát ettünk vacsorára, és aztán együtt fürödtem a Mamával. Most nagyon érdekes játék volt, megkaptam a fürdéshez az építőkockáimat is, és azokkal lehetett öntögetni a vizet, meg építeni mindenfélét a vízben.
Ma a Mama mesélt nekem este, a Poppletonos könyvből a grapefruit-os mesét. Nagyon jó volt! Aztán mentem aludni.

Finom ebéd

Olyan finomat ettünk ma a Mamával és az Ilona mamájával, hogy csak na!

A Mama mondta, hogy ma különleges napunk lesz, mert nem itthon fogunk ebédelni, hanem egy étteremben. Úgyhogy délelőtt itthon játszottunk, aztán beültem a babakocsiba, és indultunk ebédelni.
Még előtte elmentünk a postára és a bankba (ott elég sokat kellett álldogálni, de az nem volt baj, mert volt egy kutyus, aki engem nagyon jól szórakoztatott), de aztán már találkoztunk is a Curie-vel (aki az Ilona és az Adrienn mamája, és a Mama barátnője) és mentünk az étterembe.

Az étteremben leültünk egy jó kis asztalhoz az ablak mellé, és én is nagy széken ülhettem, mint a felnőttek. Aztán nagyon gyorsan hozták az ennivalót. Volt ott mindenféle finomság, mert ez egy kóreai étterem volt. Volt halacska, leves, husi, rizsi és még sokminden más, amiről nem is nagyon tudtuk, hogy mi az, de azért megkóstoltuk. Az evés közben meg a Mama és a Curie beszélgettek, én meg figyeltem az autókat és a buszokat is. Nagyon jó kis ebéd volt!

Az ebéd után hazajöttünk, és én már nagyon fáradt voltam, úgyhogy mentem aludni.

Délután itthon játszottunk, főleg rajzoltunk a Mamával.
Aztán mikor jött a Papa, akkor elindultunk vásárolni, mert volt néhány dolog, amit a kiskocsiban kell hazahozni, úgyhogy együtt mentünk. Jó volt, bár az elején elestem, és az fájt, és a földön lévő vízbe se szabadott most belemenni, mert nem a gumicsizmám volt rajtam, hanem az új bakancsom (ami egyébként nagyon tetszik).
Hazafelé megint a kiskocsin ülhettem, és kaptam egy innivalós joghurtot is, és azt iszogattam. Egy csepp sem ment mellé, ami a Mama szerint nagyon nagy dolog, mert az út meg folyton rázkódott alattam, de az engem nem zavart.

A fürdés és a meselovasás ma a szokásos volt, aztán mentem aludni.

Játszóház a vásárlós helyen

A Mama azt mondta, hogy most már elég rossz az idő, menjünk és keressünk játszóházat, hogy ne mindig csak itthon legyünk. Mert ilyenkor, amikor már esik az eső, meg hideg van, akkor nem lehet ám mindig a játszótérre menni!

Úgyhogy délelőtt, miután vásároltunk az egyik boltban, elmentünk szépen a vásárlós helyen lévő játszóházba. Ez régebben egy játszóhajó volt, és egészen máshol volt, mint most. Most viszont egy egész szoba van, és ez szerintem sokkal jobb, mert több játék fér bele.
Nagyon klasszul lehet itt játszani, van sok-sok autó és zenélős szerszám, meg nyomogatós, ütögetős játék és könyv is.

Mondjuk most nem maradtunk nagyon sokat, mert már alvás idő lett hamar, de a Mama azt mondta, hogy majd máskor is eljövünk. Úgyhogy szépen elköszöntem a végén mindenkitől (a Mama nagyon büszke volt rám), és akkor hazajöttünk.

Hazafelé én sétálhattam, mert nem siettünk nagyon, és akkor észrevettem, hogy a földön van egy csomó ágacska, amik nekem nagyon tetszettek. Össze is szedtem jó sokat, és mikor a Mama ezt meglátta, nevetve kérdezte, hogy "Rőzsét gyűjtesz, Szívem?".


Aztán alvás után itthon játszottunk, és rajzolhattam az új kockás füzetembe is. Kaptam enni, de annyira nem ízlett a tészta, amit a Mama kínálgatott.
Utána elmentünk megnézni, hogy milyen a játszótér ma, de nem volt nagyon jó, mert példálul a csúszda nem is csúszott, mert picit nedves volt. Viszont volt egy vicces mókus, aki kilopta a kocsimra akasztott táskából a Cheerios-omat, és mire észrevettük, már ki is rágta a zacskót, és ott eszegette a Cheerios-t! Micsoda szemtelen mókus! Jól meg is kergettük a Mamával.

A játszótéren így nem voltunk sokat, hanem inkább elmentünk, és vettünk még dolgokat, amiket délelőtt nem, és aztán jöttünk haza. Hazafelé sajnos leesett a kutyusom a földre, és piszkos lett, azzal már nem lehetett ma többet játszani. Mondtam is, hogy "Ooooo Vava!", ami azt jelenti, hogy ejnye, kutyus, miért estél le?

Itthon aztán kivittük a szemetet, és ahhoz én vittem a labdámat is, és a folyosón nagyon jól lehet labdázni. Aztán szaladgáltunk a Mamával körbe-körbe a konyhában, meg sikítoztunk, és akkor érkezett meg a Papa a munkából. Azt mondta, hogy már az utcáról lehet hallani, hogy jól érezzük magunkat.
A Papával már nem lehetett sokat játszani, mert menni kellett fürödni, de fürdés után olvasott nekem a Poppletonos könyvemből, ami nagyon jó volt.
Aztán mentem aludni.

Ezt én csináltam!

Mi a Mamával szoktunk ám mindenféle szépeket csinálni. Én főleg rajzolok, a Mama meg varrogat, azt mondja, keresztszemeset.
Meg is mutatom, hogy mostanában mivel lettünk készen.

Én ezt csináltam:


A Mama meg ezt:

Tetszik?

Kirándulás a Don rivernél

A Mama reggel azt mondta, hogy lehet, hogy el van törve az orra, mert még mindig fájt neki. De aztán telefonált egy nagyot (állítólag valami nurse-szel beszélt), és utána már azt mondta, hogy úgy tűnik, mégsincs eltörve, mert azt mondták neki a telefonban, hogy ez csak egy kisebb fajta orrsérülés. Végül is már nem is látszik annyira a bibi az orrán, és aztán estére már nem is fájt neki annyira, állítólag. Azért én ma többször is megnéztem, hogy rendben van-e a bibije, aminek nagyon örült.

Délelőtt telefonáltunk a Cicanagyinak a számítógépbe, meg lementünk az udvarra kicsit labdázni az alvás előtt, ami nagyon jó volt.
Aztán alvás után kaptam ebédet, de nekem annyira nem ízlett a mustáros husi, ami a Mama és a Papa szerint nagyon finom. Úgyhogy, inkább felvágottat és sajtot ebédeltem.

Ebéd után viszont elindultunk kirándulni, és az nagyon jó volt. Metróval mentünk, aztán én a babakocsiba ülve mentem még egy darabon, de mikor kiértünk egy jó kis erdős részre, akkor már lehetett sétálni.

És akkor én gyűjtöttem nagyon sok kavicsot a kocsim tálcás részébe, és aztán azokat mind eldobáltam, és akkor kezdődött minden elölről. Volt ott egy folyó is, amin átmentünk, mert volt híd is. Aztán voltak kuytusok, akiket meg is lehetett simogatni.
Aztán odaértünk egy farmhoz, ahová sajnos nem lehetett bemenni, de a teheneket kívülről is lehetett látni, és azok nagyon érdekesek voltak. Volt ott a farmnál egy kirakodóvásár is, és onnan kaptam egy nagyon szuper kék autót!

Aztán találtunk egy játszóteret, és ott volt nagy jó nagy csavarós csúszda is, és ott mindenki sokszor lecsúszott.

Aztán mentünk tovább, gyűjtöttünk még kavicsokat, és kerestünk vizet, ahová be lehetne dobni őket. Végül is találtunk megint egy hidat, ahonnan ledoáltuk őket, de ahhoz még jó sok lépcsőt és dombot kellett megmászni, ami nekem nem jelent akadályt.
A végén még egy szép virágos részre is marad kavics, úgyhogy, azt is megdobáltam, mert akkor már mentünk hazafelé, és nem lehetett több kavicsot hazavinni.

Itthon meg rajzotunk még egy csomót a Mamával, meg néztünk teniszt a Papával, aztán én már nem kértem vacsorát, mert hazafelé sokat ettem. A fürdéskor viszont megint volt jégkockázás, ami nagyon jópofa, és a Papa most a Poppletonos könyvől mondott mesét, amit nagyon szeretek. Aztán mentem aludni.

Újra együtt

Reggel a Mama ágyában ébredtem, és nem is tudtam pontosan, hogy mi történt. De aztán a Mama benézett a szobába, és köszönt, hogy "Jó reggelt, Szívem!", és akkor megnyugodtam, hogy minden rendben. Aztán mondta, hogy már reggel van, és keljek fel, és akkor megyünk a Papa elé a repülőtérre a busszal! Ez a terv nekem nagyon tetszett, gyorsan fel is ültem és nagyon örültem.

A buszhoz először a metróval kellett menni, és út közben kaptam reggelit is, azt eszegettem, míg oda nem értünk a buszmegállóhoz. Ott aztán vártunk egy kicsit, én már elég türelmetlen voltam, hogy jöjjön a busz, és menjünk a Papához.
Aztán szerencsére jött, és gyorsan oda is értünk, de akkor még azért nem volt ott rögtön a Papa, hanem várni kellett. Voltak ott másik babák is, akik várták a Papájukat, az érdekes volt, és néha szaladgáltam más gyerekekkel, akik már tudtak szaladni.
Aztán mág nagyon untam a várakozást, de akkor egyszer csak ott volt a Papa, és szaladtam oda hozzá! Nagyon jó, hogy újra itt a Papám!

Itthon aztán kicsit még játszottunk, és a Papával együtt ültünk egy kicsit a bilin, meg le is zuhanyoztunk. Utána mondott nekem egy mesét, és akkor mentem aludni.

Mikor felébredtem, a Papa még aludt, a Mama meg is mutatta nekem, hogy ott alszik, és kérte, hogy most ne zavarjuk, hadd aludjon. Úgyhogy addig rajzoltam, és néha benéztem hozzá, hogy alszik-e még.
Nemsokára felébredt, és akkor elmentünk együtt a vásárlós helyre, megnézni a halacskákat. Aztán a Mamával mi a játszótérre mentünk, a Papa meg vett nekünk zsemlét a boltban, és később hozta utánunk.

Sajnos a játszótéren a Mama orra nagyon bibis lett, azt mondta, hogy ügyetlen volt, és beverte a mászókába. Én nem láttam, mi történt, de amikor megláttam, a Mama szeméből folytak a könnyek, és egy zsepit szorított az orrára. Utána ő csak üldögélt egy padon, én meg egyedül csúszdáztam, és mikor megjött a Papa, akkor gyorsan hazamentünk.
Itthon a Mama lefeküdt és valamit odatett az orrára, hogy ne legyen nagyon bibis. Én néha odamentem hozzá, hogy megnézzem, hogy van, és szerencsére, mikor már mentem fürdeni, akkorra jobban lett.

A fürdés kicsit fura volt ma, mert elég kevés víz volt, és az is nagyon meleg volt, viszont kaptam jégkockákat, amit bele lehetett dobálni, és azok meg nagyon hidegek voltak. De aztán elolvadtak.


A fürdés után újra a Papa öltöztetett fel, és aztán ő mondott nekem mesét, ami nagyon érdekes volt, mert arról szólt, hogy mi minden volt ott, ahol ő járt, míg nem volt itthon.
Aztán mentem aludni.

Dávidéknak vannak halacskái!

Képzeljétek, a Dávidék lakásába beöltözött sok-sok pici halacska egy nagy vízbe! Ma azokat voltunk megnézni náluk, és nagyon tetszettek!
A megnézésen kívül még játszottunk is egy csomót, meg lementünk a játszótérre, és ott a nagy, csavarós csúszdán többször is lecsúsztunk a Mamával, és a Dávid is az ő Mamájával.
Meg aludtunk is, én a Mamával együtt, és aztán ettünk finom ebédet. Amikor meg már a Dávid is felébredt, akkor elmentünk a parkba és megkerestük a vizet, és dobáltunk bele jó sok kavicsot.

Mikor jöttünk hazafelé, akkor meg elkezdett esni az eső, és akkor nagyon szaladtunk, hogy minél előbb elérjük a buszmegállót, mert már jöttünk haza.
A buszon meg felhívott minket a Papa és akkor beszélgettünk vele picit, nagyon jó volt. Utána meg ettem Cheeriost egészen hazáig.

Itthon a Mama azt mondta, hogy ő most már nagyon fáradt és inkább nem megyünk már sehová. Úgyhogy, amíg ő elpakolt, addig én szépen rajzoltam egyedül a könyvembe, aztán meg együtt rajzoltunk úgy, hogy én adtam oda a Mamának a kezébe, hogy milyen színnel rajzoljon.

Vacsora után mentünk fürödni a játék halacskákkal (mert nekünk nincs igazi), és aztán megint volt Barnusos mese, és mentem aludni.

Az esti mese

A Mama ma is Barnusról és a Mamájáról mesélt lefekvés előtt, és ez nagyn tetszik nekem! Jól odabújtam hozzá a sötétben, és figyeltem minden szavát, mert azok a dolgok, amiket mesélt, azok velünk is pont úgy történtek meg ma, emlékszem, mint ahogy mesélte. És amikor rákérdezett, hogy ki telefonált ma Barnusnak délután, akkor rögtön rá is vágtam, hogy a Papa, mert nekem ma a Papa telefonált délután, mikor éppen rajzotunk a Mamával.
Szóval, nagyon jó ez az újfajta esti mese!

Ma egyébként nagyon szép idő volt, úgyhogy kétszer is voltunk a parkban. Délelőtt jobb volt, mert akkor nem estem le kétszer is a nagy csúszdáról, mint ahogy délután. A másodiknál ráadásul még a szám is vérezni kezdett, akkor nagyon sírtam.
Mindkétszer jó sok gyerek volt most a játszótéren, és bár így néha elveszik a játékot, amivel játszom, de azért így mégis érdekesebb minden, mert meg lehet lesni, hogy mások mit csinálnak, és együtt is lehet játszani például autótologatósat.

Voltunk ma még a könyvtárban is biciklivel, és kivettünk nekem a jópofa Poppleton malacos könyvből kettőt is, meg másféle mesekönyveket is, amiket délután meg is nézegettünk a Mamával.

Aztán volt ma még sok-sok rajzolás is, azt nagyon szeretek, mert olyan érdekes nézni, hogy milyen vonalak maradnak a papíron, miután összehuzigálom a krétámmal azt.

Este meg fürdéskor volt halacskázás, és most azt csináltuk, hogy az uszizó halacskát elkaptam a nagy zöld dobozzal, és abban volt víz, és akkor abban úszkált körbe-körbe. Néha kicsit kiengedtem, és akkor megint elkaptam utána.
Jó kis nap volt ez a mai!

Pliccs-placcs

Reggel, mikor felébredtem, hívtam a Papát, de a Mama jött. Végül is így is jó volt, mert bár leginkább csak feküdt mellettem, de amikor kértem, mindig adott új könyveket a polcról, és akkor tudtam olvasgatni egy kicsit, hogy nyugodtan induljon a nap.
Aztán kinyitottuk a játékosdobozt, ami a szobámban van, és megtaláltam a régen látott zenélős telefonomat, aminek nagyon örültem.

A nagyszobában is játszottam aztán mindenfélével, de ma a legjobban a telefon tetszett, ez nem vitás.
Volt aztán reggeli is, és utána, mikor mindennel elkészültünk, felvehettem a gumicsizmámat, és kimentünk sétálni! Nagyon jó volt, mert a földön volt egy csomó víz, amit a Mama pocsolyának hív, és azokba mind belemehettem! A Mama mondta, hogy esett az eső reggel, és azért van ilyen sok víz, és én nagyon szeretem azt csinálni, hogy beleszaladok a vízbe, és akkor csak úgy fröcsög!

Meg azt is szeretem, hogy beleállok, és jó erősen lecsapom a lábam és akkor is fröcsöl, és az nagyon jó!
A sok víz kitartott egészen a boltig, merthogy oda mentünk, és ott aztán beültem a kocsiba, és bevásároltunk. Hazafelé meg úgy jöttünk, hogy a Mama feltett egy dobozt a bevásárlás tetejére a kiskocsiba, és akkor én arra ráültem, és a kiskocsi tolójába kapaszkodtam, és úgy tolt a Mama engem és a bevásárlást egyszerre. Nagyon jó volt! Nem is kéretőztem le, csak egyszer kavicsokat szedni és megsimogatni a fákat.

Alvás után meg észrevettem, hogy a Mama tényleg vigyázott a kavicsomra, amit az asztalon hagytam(ezt még ő adta nekem hazafelé), ahogy mondta, mert az még mindig ott volt. A kaviccsal ma nagyon sokat játszottam, mert ez különleges dolog, hogy be lehet hozni a szobába egy kavicsot, de ma a Mama megengedte.

És aztán ebédeltünk, és játszottunk, és akkor egyszer csak szólt a telefon, és a Papa volt! Lehetett vele picit beszélgetni, és mondta, hogy jól van, és vannak pónik ott, ahol ő van, és biciklije is van, de ezeket sajnos csak hallani lehetett, látni nem. Én meg mondtam neki, hogy éppen egy autóval játszom, a Mama meg elmesélte a reggeli placcsogós élményünket.
Aztán beszéltünk még a Nagyival is a számítógépben, meg a Miki is odaért a végére, de vele már nem tudtunk sokat beszélni, mert a Mama szerint nagyon büdi voltam, és akkor pelust kellett cserélni.


Délután meg biciklivel elmentünk a parkba, és nagyon jót játszottunk a csúszdán meg a homokozóban. És a sarazóba is bemehettem végül, a Mama feltűrte a nadrágszáramat és levettük a cipőmet is.

Mikor hazajöttünk, akkor volt vacsora, és aztán fürdés, de előtte még kergetőztünk egy kicsit a Mamával a konyhafal körül, az nagyon vicces volt! A fürdés után meg volt éneklés és mese, és a mese most nagyon érdekes volt, mert Barnusról és a Mamájáról szólt, és ők pont azokat a dolgokat csinálták a mesében, mint mi a Mamával ma.
Aztán mentem aludni.

Vidáman, de...

Ma reggel vidáman ébredtem, és egész nap jó kedvem volt többnyire. De azért éreztem, hogy nem igazán tökéletes minden, mert a Mama sem olyan volt most teljesen (bár a viselkedésén nemlátszott, mégis lehet érezni valamit rajta), mint szokott lenni, meg nekem is hiányérzetem volt. Főleg este, mikor a fürdés jött volna, meg mikor várni szoktuk a Papát.

Viszont délelőtt, mikor jöttünk haza a Mamával a vásárlásból a tologatós kocsival, akkor egyszer csak felhívott bennünket a Papa telefonon! Nagyon megörültünk, de sajnos nem lehettt sokat beszélni vele, mert nagyon messze van. A Mama a végén mondta, hogy minden rendben van, és majd holnap is beszélünk még.

Így könnyebben is mentem aludni, és mikor felébredtem, akkor jókat lehetett játszani, meg enni. Ma mosást is csináltunk, és aztán meg beszéltünk a Nagyival a számítógépben. Megint mutattam neki állatokat, meg az autóimat, nagyon örült!

Aztán elmentünk a parkba is a biciklivel, és sokat csúszdáztam egyedül, mert már nem is kell segítség a pici csúszdához. Mondjuk, legjobban a nagyot szeretem, és oda nem tudok egyedül felmenni, de az nem is baj, mert sokkal jobb együtt lecsúszni a Mamával, vagy úgy, hogy ő előremegy, és aztán elkap engem, mikor megyek utána. Ma az autómat is megcsúszdáztattuk, nagyon jó volt.

Itthon még fel kellett hozni a száraz ruhákat, aztán lehetett vacsorázni, meg fürödni és aludni.

Nagyon szeretem a Papát!

És nagyon hiányzik most nekem, mert elment! A Mama azt mondta, hogy dolgozni ment, de most messzire, és hamarosan hazajön (állítólag csak ötöt kell aludni, és a Mama meg is mutatta az ujjain, hogy az nem sok, de akkor is).
Én egyáltalán nem akartam, hogy elmenjen, és mikor ma mondta a játszóterezés és mesélés után, hogy mikor felébredek már nem lesz itt, akkor nagyon sírtam, és nem is akartam elaludni.

Aztán, mikor felébredtem, és tényleg nem volt itt (mert először megpróbáltam megkeresni), akkor nagyon elkeseredtem. Csak az vígasztalt meg, hogy odabújtam a Mamához, és szopiztam egy kicsit vele a nagyágyon.
Attól azért egy picit jobban lettem, de aztán még sokszor eszembe jutott, hogy nincs itt a Papa, és akkor elszomorodtam.
Meg ráadásul még a repülőgépek is mentek délután itt felettünk, mert még mindig van ez a légi-bemutató, és azok néha olyan hangos zajt csináltak, hogy még a Mama is megijedt. Úgyhogy akkor is sírtam, és féltem, és nem volt jó.

Aztán elmentünk a Mamával metrózni, és az jó volt, mert pont két kutyus mellett ültünk, és az egyiket meg is lehetett simogatni. Az egy fehér pici kutyus volt, és kidugta a nyelvét is, és az engem nagyon érdekelt, többször is megfogtam, hogy az milyen, és jókat rötyögtem rajta.
Aztán megérkeztünk a nagy vásárlós helyhez, és kiderült, hogy nem adnak jó zoknit, meg nincs is olyan állatos bolt, amit mi kerestünk. Viszon a játékos bolt az jó volt, meg a könyves is, olvastunk Thomas-vonatos könyveket, meg játszottam a terepasztallal és az ottani kisállatokkal.

Aztán hazafelé meg jóba lettem egy nénivel a metrón, nagyokat mosolyogatm rá, és a végén integettem is neki. Mikor kiértünk az utcára, akkor meg kaptam egy autós könyvet, de azt sajnos nem lehetett rögtön az utcán elolvasni, hanem csak itthon, amin kicsit elkeseredtem megint.

Itthon aztán rajzoltunk és matricákat ragasztottunk a Mamával, meg vacsoráztunk is. A fürdés kicsit nehezen ment, mert nem akart meleg víz jönni a csapból, de aztán végül is nem volt túl hideg a víz, amibe beleültünk a Mamával, úgyhogy szépen meg is mosakodtunk, és mentünk aludni.

Augusztusi képek még

Rájöttem, hogy egy csomó augusztusi képet elfelejettem feltenni a múltkor (másik helyen voltak elmentve), így most kibővült a Barnus oldalán található augusztusi képek mappa vagy 40 képpel.
Akit érdekel, kukkantsa meg (link jobbra)!
Zs.

Ügyes nagyfiú

Ma nagyon sok különösen ügyes dolgot csináltam, a Mama és a Papa nagyon büszkék voltak rám!

Délelőtt a reggeli és a játék után elsétáltunk a Papával vásárolni, míg a Mama az ebédet csinálta, és hoztunk haza mindenféle finom ennivalót. Aztán elmentem aludni (nem sikerült könnyen, de aztán végül egyedül aludtam el, ami nagyon ügyes dolog).

Aztán, mikor felébredtem, akkor nagyon ügyesen ebédeltem. Ezt a Papa mondta, mert ettem nagyon sok finom húslevest tésztával, répával és főtt husival, meg aztán palacsintát is.

Az ebéd után pedig, mielőtt elindultunk itthonról, belepisiltem a bilibe, teljesen egyedül! A Papa és a Mama annyira örültek ennek, és kaptam nagyon sok puszit, meg sokszor mondták, hogy milyen ügyes voltam. A pisit aztán beleöntöttük a wécébe, és aztán én húzhattam le. Nagyon büszke voltam magamra.

Aztán elmentünk metróval és villamossal a tópartra, és ott nagyon ügyesen dobáltam be a kavicsokat a vízbe meg megnéztük a szép virágoskertet is. Ott jó sokat sétáltunk és engem egyáltalán nem zavart ez, nem kéredzkedtem fel egyszer sem.
Közben jöttek néha nagyon hangos repülők, mert most ilyen repülő-bemutató volt, és azoktól néha megijedtem, mert nagyon hangosak voltak.

Aztán elsétáltunk még egy játszótérhez is, és ott lecsúsztam a nagyon tekergős csőcsúszdán, egyszer még a pocakomon is csúszva! Ez elég félelmetes dolog, úgyhogy néha a Mamát is hívtam, hogy ne egyedül kelljen lemennem.

Hazafelé is villamossal meg metróval mentünk, és én a Mama pulóverén nagyon ügyesen megmutattam a Papa betűt, pedig volt ott elég sok, ki kellett választani (ezt ma többször is bemutattam, a Papa betű most a kedvencem, és ki tudom választani sok betű közül is). Mikor hazaértünk, akkor megint nagyon ügyes voltam, mert szépen megvacsoráztam. Kaptam megint levest, meg tésztát, meg palacsintát, meg reszelt sajtot, meg uborkát.

A nap végén meg ügyesen megfürödtem (előtte a Mama levágta a körmöm, és egyáltalán nem sírtam, mert a Papa szórakoztatott), és aztán kértem a Papát, hogy a bilis mesét mondja el nekem, mert azt nagyon szeretem. Aztán mentem aludni.

Esett, úgyhogy usziztunk!

Az eső, az nem olyan nagyon jó dolog, és ma is volt, de végül is nagyon jó napunk lett így is.
Az például nagyon jó volt benne, hogy itthon volt a Papa végig, mert ma hétvége van.
Meg az is jó volt, hogy felkelés után beszéltünk mind a két nagyimmal, és még az egyik nagypapám is ott volt! És kiderült, hogy mindenféle jó újságok vannak velük, és ennek mindenki örült. Majd el is mondom nektek is őket, kicsit később.

Aztán aludtam egyet, az is jó volt, és a felkelés után az ebéd is jó volt, bár annyira azért nem voltam éhes, úgyhogy nem ettem nagyon sokat a túró nélküli túróscsuszából (a túrósból egyáltalán nem kértem). Viszont cserébe, mikor a vacsorára került a sok, na, akkor sokat ettem, és akkor virsli volt, és az nagyon jó volt! Ahhoz volt mustár is, amit én nagyon szeretek, és beletunkoltam a virslimet.

És a legjobb ma az volt, mikor elmentünk a gumicsizmámban uszizni a Mamával és a Papával. A gumicsizmában nagyon jól lehet trappolni, és nem kell kikerülni a vizet a földön, hanem bele lehet menni, és az nagyon jó.

Az uszizáshoz felvehettem az új papucsomat, amit eddig csak itthon használtunk. És mikor belementünk a vízbe, az annyira jó volt, hogy sokat sikítoztam tőle. És volt nagy labda, meg kettő pici, és a Mamával lementünk a víz alá is. Meg sokszor csináltam azt, hogy kidobtam a labdát a partra, és kimásztam utána, és aztán visszadobtam, és akkor beleugrottam vissza a vízbe. Meg olyat is csináltunk, hogy volt egy nagy, hosszú cső, ami lyukas is, és annak az egyik felét megfújtuk, és akkor a másikon jött ki a víz. Ez különösen akkor volt vicces, amikor a Mama úgy fújta, hogy a Papa, vagy én voltam a másik felén, és akkor jól lefröcskölt minket a víz. Meg mi is lefröcsköltük vissza a Mamát.

Aztán kijöttünk a vízből, és akkor felvehettem az új köpenyemet, és abban nagyon jó meleg volt. És nem kellett lefeküdni most a pelusozáshoz, hanem az egész család együtt öltözött az ajtó mögött, és amíg a Mama felöltözött, addig én Cheerios-t ettem a köpenyemben ülve.
Hazafelé már elég fáradt voltam, úgyhogy a Papa felvett, és úgy mentünk, és itthon meg gyorsan megvacsoráztunk, mert már mindenki nagyon éhes volt.

Aztán még rajzoltam egy kicsit, ami szintén jó volt, és a füdrés, a mese és az alvás is jó volt. Most egy jó vastag takarót kaptam estére, és abban egyáltalán nem fáztam, amíg rajtam volt (néha le szokott jönni), és így nagyon jó sokat aludtam egyszerre.

Szeptember első napja

Ma sokat voltunk vásárlós helyeken, amit én nagyon szeretek, mert ott nagyon sok érdekes dolog van.

Délelőtt mindenféle ennivalót vettünk, aztán hazajöttünk aludni.
Délután meg elmentünk a Mamával a másik vásárlós helyre, megnézni a halakat. A halakat megnézni nagyon jó, és most még a Mama beszélgetett is az eladó bácsival arról, hogy mi is vehetünk-e magunknak halacskát otthonra. Egyelőre még nem tudom, hogy mi lesz a dolog eredménye, de remélem az, hogy lesz nekünk is halacskánk, mert én azt nagyon szeretném.

Aztán még bementünk a ruhás boltba is ott, és akkor én nagyon sokat szaladgáltam. A Mama néha megijedt, hogyha nem látta, hogy hová mentem, de én csak nevetgéltem ezen. Azt is mondta, hogy azért szeretné mindig látni, hogy hol vagyok, hogy nehogy elvesszek, mert akkor ő nagyon sírna, de szerintem nem fogok elveszni.
Kaptam egy jó kis füdőköpenyt is, és abban fogok majd uszizás után melegedni ezentúl.

Aztán még bementünk a filmes boltba is, és ott is szaladgáltam, de az már végképp nem tetszett a Mamának egyáltalán.

Utána viszont mentünk a játszótérre (délután végig biciklivel mentünk), és egyszer csak szembejött a Papa, és mi dudáltunk neki. Akkor már utána együtt mentünk, és a játszótéren is együtt játszottunk mindannyian. Megmutattam a szüleimnek, hogy már egyedül is fel tudok mászni a rugós hintára, és nagyon klasszul tudok lovagolni rajta. Annyira, hogy még egy idegen néninek is nagyon tetszett, nagyon mókásnak tartották. De legjobban most a lógaszkodás tetszett a nyújtóról, meg az, mikor a Mama is lógaszkodott velem együtt.

Aztán hazajöttünk, és volt vacsora, fürdés és alvás is.