Azon a zenélősön, amin ma voltunk a Mamával, azon mindig kapunk egy pecsétet a végén a kezünkre, és ma egy cica volt a pecséten! A Mama is kapott, és én meg mind a két kezemre, és szerintem ez nagyon jó dolog, mert akkor a pecsétet egész nap lehet nézegetni, és összehasonlítani a Mamáét az enyémmel.
Egyébként a zenélősről sajnos elkéstünk egy kicsit, ami azt jelenti, hogy nem értük oda a legelejére. Ez azért volt, mert egy kicsit eltévedtünk odafelé, és ráadásul még találkoztunk az Améliáékkal is a kapuban, akikkel régebben jártunk együtt a zenélősre, de most nem együtt járunk. Velük beszélgettünk egy picit, és így elszaladt az idő. De azért így is jó volt a zenélős, kaptunk hangszereket, meg lehetett lovagolni a Mama térdén, meg körben járni és ütemre lépni, meg bemenni a kör közepére, és utána kihátrálni.
A zenélős után hazasétáltunk, de a túzoltóautó megint nem volt a helyén, hogy megnézhessük. Viszont sétálhattam sokat a füvön, meg megölelgethettem néhány fát, bár néha véletlenül egy villanyoszlopot is megöleltem, mert azok eléggé hasonlítanak a fákra onnan, ahonnan én nézem.
Most is benéztük egy picit játszani a könyvesboltba a vonatokkal és olvasgattunk pár könyvet is.
Itthon aztán aludtam, bár előtte kicsit csalódott voltam, mert a Mama megígérte, hogy eszünk a grillcsirkéből, amit vettünk hazafelé, de aztán mégsem ettünk, hanem kellett menni aludni. Végül is a Mama megígérte, hogy az alvás után ehetek majd belőle, és így is lett.
Déltuán elmentünk a játszótérre, mert nagyon szép idő volt, aztán meg bevásároltunk, és jöttünk haza játszani. A Papa pont akkor jött meg, mikor már leültünk vacsorázni, és így végül együtt vacsoráztunk mindannyian.
A fürdés és a Poppeltonos mese nagyon jó volt, aztán meg mentem aludni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment