A négynapos hétvége fele

A hétvégén elég sokat esett az eső, úgyhogy most nem mentünk strandolni egyelőre. Viszont voltunk bevásárolni négyesben a biciklikkel (én ültem az utánfutóban egyedül, de visszafelé alig fértem el a sok cucctól), meg matracot venni nekem, meg a játszótéren is.

Sőt, szombat délután, mikor kicsit kiderült az ég, elmentünk a High parkba is, és felültünk a piros vonatra! Szuper volt!
Most nem mentünk végig körbe, hanem leszálltunk a fagyisautó megállónál, és kaphattam fagyit! Kiderült az is, hogy most már a Bori is nagyon szereti a fagyit, és addig mutogatott a Mamáéra, míg ki nem harcolta magának, hogy kaphasson belőle. Akkor meg nem akarta abbahagyni! Végül is kapott egy pici adagot a tölcsérére, és akkor elégedett volt.
A fagyival aztán elmentünk megnézni az állatokat, nagyon jópofák voltak. Hazafelé metróval mentünk.

Ma meg sajnos a délelőtti bevásárlás és az ebéd után a Papa elutazott Banff-ba, konferenciára. Nekem már nagyon hiányzik, és sokat kérdezgetem a Mamától, hogy miért kell neki ott konferenciáznia?
Délután azért kicsit belenéztünk a meccsbe a Mamával, de a Papa nélkül nem volt igazán jó, így inkább a Bobot kértem. Aztán meg felszedelőzködtünk és elmentünk a játszótérre, ahol nagyon jól szórakoztunk!Ja, és még csúszdázni is nagyon jó együtt! A Bori főleg hason szeret lecsúszni, én meg ma azt gyakoroltam, hogy négykézláb, fejjel előre lemászok. De ezt csak azért lehetett most, mert elég nedves volt a csúszda, így nem csúszott vészesen.

Aztán hazajöttünk, és mára is jutott egy kis fagyizás este, ami után mentünk is aludni.

Ha végre itt a nyár...

...és meleg az idő, az ember strandra jár...
...meg a parkba Genevive-vel...
...és ez mind nagyon szuper jó!

Ez volt ma: délelőtt parkoltunk Genevive-ékkel, délután meg a Papával elmentünk az első igazi strandolásunkra. Annyira jó volt!

Mikor a Mama délelőtt mondta, hogy elmegyünk a parkba, és ott lesz a Genevive is, hát én annyira örültem! Mert nagyon hiányzik az ovi, és főleg a barátaim, és nagyon klassz, hogy azért az ovi nélkül is tudunk találkozni.
Szóval, délelőtt még gyorsan megcsináltuk a cheesecake-et a Mamával, mert a Bori még aludt, aztán összeszedelőzködtünk, és felébresztettük a Borit, hogy végre mehessünk (meg már úgyis nagyon sokat aludt). Mikor odaértünk a Genevive-ék már ott voltak, és azonnal együtt kezdtünk játszani, amit egész végéig abba se hagytunk.
Lógáztunk a mászókán, csúszdáztunk, kicsit homokoztunk, aztán meg bementünk a pancsolóba és jó sokáig ki se jöttünk onnan. Pedig elég hideg volt a víz, de nem volt baj.

Ettünk ebédet is, én hotdogot, aztán meg kaptunk egy kis dinnyét, amiből kértem repetát is. Nagyon jó volt!
Ebéd után még játszottunk a vízben, aztán még a játszótérre is visszamentünk kicsit. Bori közben a Mamához közel pakolászott, játszogatott, eszegetett, olvasgatott, a Mama szerint nagyon jól elvolt. A végére már fáradtak lettünk, úgyhogy hazajöttünk pihenni.

Mikor a Papa megjött éppen az itthoni dinnyénket kezdtük el enni (a Bori nem is aludt délután, de azért picit pihent, aztán a Mama kihozta, mert nem akarta, hogy nagyon későn aludjon el, mint tegnap), úgyhogy a Papa is csatlakozott.
Aztán megint összeszedelődzködtünk, a Mama még kicsit ügyködött a fürdőruháján, aztán indultunk is a strandra!

Kicsit korán értünk oda, mert éppen tisztították a vizet, de nem volt baj, mert addig legelésztünk a Borival, meg átöltöztünk. Utána meg irány a víz!

Először a nagy medencét próbáltuk ki, az elég hideg volt, de azért belementünk a Mamával. Utána átmentünk a babamedencébe, az már kicsit melegebb volt, és viccesebb is, mert abban mindenhol leér a lábam. Amikor már kicsit fáztunk, akkor meg kipróbáltuk a harmadik medencét, aminél szintén leér a lábam, de nem annyira, és oldalt ki is lehet ülni, és a vize meg kiderült, hogy nagyon kellemesen langyos. Úgyhogy ott is maradtunk végig, és nagyon jó volt! A Bori is nagyon élvezte, és a végén, mikor elfáradt, akkor a Papával kimentek átöltözni. Mi még a Mamával maradtunk kicsit, de aztán én is fázni kezdtem, úgyhogy kimentünk, és irány haza. Jó fáradtak lettünk, így nagyon jól esett egy gyors zuhany után aludni menni.

Én majd rúgok gólt, jó?

Képzeljétek, ma délután meccset néztünk a Papával! Nagyon jó volt, el is döntöttem, hogy majd fogok én is gól rúgni, bár tudom, hogy az nehéz, de akkor is!

Szóval, délelőtt a Bori elég sokat aludt, addig mi a Mamával vasaltunk, meg autóztam, vonatoztam és nézegettem régi fényképeket, amiken én vagyok (meg a Borcsa). Aztán elindultunk a parkba.
Kiderült, hogy már vége van az iskolának, és ezért mindenki a parkba jött játszani, plusz a pancslót is teleengedték már vízzel! Nagyon jó lett volna vizezni, de olyan hideg volt a víz, hogy semmi kedvem nem volt belemenni. Úgyhogy inkább főleg saraztunk, meg hintáztunk (nagyon szeretek mostanában jóóó magasra menni a hintával), meg ilyenek.

Elég későn ebédeltünk aztán itthon, de nagyon finom volt: ananászos csirke. A Bori is velünk evett, és mivel a kanalazás nem nagyon tetszett neki, pedig a Mama borsólevest adott volna (ami a kedvence volt eddig), így inkább rizsit evett saját kezűleg. Ezzel nagyon elégedett volt, csak utána nem nagyon akart volna lemosakodni. De muszáj volt.

A pihenés végén a Papa jött be hozzám, és mondta, hogy jöhetek ki, és nézzük a meccset. A spanyolok játszottak az oroszokkal, és mi a spanyoloknak drukkoltunk, hogy ők nyerjenek.
A Papa mindent elmagyarázott nekem, hogy mi hogy van, és én folyton kérdezgettem is tőle dolgokat. Kicsit aggódtam, hogy megáznak a játékosok, mert esett az eső, de kiderült, hogy őket nem zavarja annyira.
Nagyon érdekelt ez az egész foci dolog, és nagyon klassz, hogy hamarosan én is kipróbálhatom majd, és akkor mindenképpen szeretnék gólt rúgni, mert az nagyon jó lehet.

Mikor vége lett a meccsnek, akkor a Mamával elbicikliztünk az Ilona játszóterére (én ültem egyedül az utánfutóban, középen!), és ott találkoztunk az Ilonáékkal. Nagyon jót játszottunk, és később ott volt a Genevive is, vele is.
A Papa és a Bori kicsit később jöttek, mert a Bori jó sokáig aludt. Borinak nagyon tetszett a Papa biciklijén lévő ülésben ülés, még a bukósisak se zavarta, mert a Papa a sapijára tette fel, és így nem ment a szemébe.

Estére jól elfáradtunk meg jó piszkosak lettünk, úgyhogy fürödtünk egy nagyot, aztán mentem aludni.

Angolul és más nyelveken

Barnus büszkén közölte nemrég, hogy "én három nyelven is beszélek már, szerencsére". Merthogy az angol és a magyar mellett már olaszul is tud egy szót: asparo (legalábbis ő azt állítja, hogy ez olaszul van, és azt jelenti, hogy igen). Aki tud olaszul, kérek szépen megerősítést/cáfolatot (nekem inkább portugálnak tűnik, és talán várok, remélek lehet a jelentése, de nem derült ki, hogy honnan szedte ezt, ki tanította neki, viszont napok óta emlegeti, és nem fejeti el)!

Minden esetre, az biztos, hogy mostanra Barnus angol tudása igencsak megizmosodott, és bár a nyelvtanja még továbbra sem helyes, elég bátran és sok mindent tud már angolul mondani. Nem zavarja egyáltalán, hogy itthon magyarul, máshol angolul beszélünk, bár itthon sokszor van, hogy játék közben angolul beszélget magával.
A gyerekekkel a játszótéren azért még nem igazán kommunikál, ha oda kell menni és kérni valakitől valamit, akkor szól, hogy menjek vele én is.
A kedvenc postás bácsinkkal viszont egész jól "elbeszélget" (és magyarul is bármelyik barátjával), válaszolgat az aranyos bácsi kérdésire. Jutalmul általában kap egy köteg levelet, amit bedobhat a postaládába. Hú, azt nagyon szereti!

Szóval, reméljük, hogy Madisonban már nem is kell különösebben aggódni az új oviban az angol miatt.

Lassan három év ittélés után én is elérek már egy olyan kényelmes angolsági szintre, amikor gondolkodás nélkük átváltok bármilyen helyzetben az angol gondolkodásra és nem a magyar gondolataimat kell lefordítanom magamban. Hát, elég sok időbe telt ez. Nem is a nyelvvel van a gond, hanem inkább a kifejezésekkel, a mondatok máshogy (angolul) szerkesztésével, na és persze a kijetéssel (az biztos, hogy sose fognak igazi kanadainak hinni, inkább portugálnak szoktak).
Végül is nem beszélek annyira sokat angolul, mert a legtöbb barátunk magyar, sokat vagyunk itthon hármasban, és azért a legtöbb lakáson kívüli helyen is magyarul beszélük egymással. Ez egyrészt sokkal kényelmesebb, másrészt a többiek ugye nem értik.
- Még mindig beleesünk sokszor abba a csapdába, hogy ezt a szituációt kihasználjuk. Csak ne lenne itt annyi magyar! :) -

A gondolkodásomba azért már annyira beszivárgott az angol (tv-nézés, olvasás miatt is), hogy sokszor néha egyszerűbb egy-egy magyar mondatban is angol szót, kifejezést használni valamire. Úgyhogy azért lassan, de biztosan eljutunk odáig, hogy magyarul már nem beszélünk rendesen, angulul meg sosem fogunk mi, felnőttek.

Ide tartozik még az is, hogy rájöttem, az itt élés egyik fontos összetevője, a kanadai-személyiségünk kialakítása. Azaz, hogy hogyan reagálunk az itteni dolgokra, hogyan élünk itt, mire mit mondunk. Ebben benne van jócskán az angolul beszélés, angol kifejezőképesség, szabatosság, beszédsítlus megteremtése (ez még úgy érzem mindig folyamatban van), na meg a kanadai, torontói hagyományok, történelem, események, mi-hogy-van, mi-hogy-működik megismerése, befogadása, feldolgozása, ezekre való reakciók kialakítása.

Biztos van oka annak, hogy ha valaki kanadai állapmolgár akar lenni, annak a procedúra kezdeményezésekor igazolnia kell, hogy már öt éve itt él. Ennyi idő talán elég arra, hogy igazán kanadainak érezze magát az ember (persze a magyar voltát is megőrizve).

Új játék

A Mama pár napja hozott nekünk egy új játékot a fürdéshez, és annyira szuper ez, hogy meg is mutatom nektek.
Olyan kis darabkákból áll, és főleg házakat lehet vele építeni, de vannak emberek is meg halak és fák, meg autók. Nagyon vicces, mert egy olyan háló szerűben van, amit fel lehet tenni a falra, és amikor az ember kiönti a darabkákat a vízre, akkor ott lebegnek a tetején. Ez teljesen olyan, mintha az ember a játékban fürdene, mert nagyon sok pici rész van.
Aztán ha odaragasztom őket a falra, akkor ottmaradnak.

Már a Bori is tudja csinálni, ma este például mire odaértem a kádhoz már egész sokat felragasztott. De persze, mikor én csinálom, akkor inkább csak leszedi őket. Meg néha megrágja.

A Papával tegnap este olyan magas tornyot is csináltuk, ami egészen a plafonig ért!

Hatalmas csibész

Most méééér?
Mééééér mondja a Mama meg a Papa mindig azt, hogy hatalmas csibész vagyok?

Azért, mert naponta többször is kiszököm az erkélyre, hogy krétával rajzolhassak a falra? Vagy azért, mert néha meg is nyalogatom a krétát, és ma jól bele is haraptam, hogy végre igazán megérezhessem az ízét?

Vagy mert ha valaki azt mondja nekem, hogy "nem szabad!", akkor vigyorogva ránézek, és tovább csinálom azt, amit tudom, hogy nem kéne? Vagy esetleg, ha ahhoz van kedvem, akkor elkezdem biggyeszteni a számat, megjelennek a krokodilkönnyek a szememben és a végén elkezdek nagyon elkeseredetten sírni?

Vagy azért, mert ha pelusozásra kerül a sor, akkor próbálom megtanítani a szüleimet arra, hogy négykézláb állva is klasszul rám lehet húzni a pelust. Ha meg ez nem megy nekik, akkor igazán felgyorsíthatnák a popsitörlés, kenőcskenés, pelusfelhúzás mozdulatait, mert nem bírok ennyi ideig egy helyben feküdni!

Esetleg azért mert már ragaszkodom ahhoz, hogy ne abból a babáknak való kanalas kajából etessenek, amit igazából sose szerettem, hanem inkább finom rántott husit és sült krumplit adjanak nekem is? Most mééééér? Ha mindenki azt eszi, akkor nekem is jár! És igenis, kimutatom az ezzel kapcsolatos érzelmeimet, még akkor is, ha ez hatalmas drámával jár, a két kezem kétségbeesett zokogással kísért arcomhoz kapkodását, füleim erőteljes tépését és a hajam babakajával való összekenését beleértve!
Na, és hát persze, hogy ha a mindezzel járó utólagos lemosakodás során kifejezetten élesen sivítok, mert azt nagyon úúúúútálom!

De gondolom az se igazán indok arra, hogy csibésznek nevezzenek, ha folyton a Barnus rajzolós állványán lévő papírt piszkálom, vagy a mosogatógépbe és a hűtőbe akarok bemászni. De legalább kicsit megkukkantani közelebbről, hogy miről is van szó! Ha ezeket végképp nem engedik, akkor meg a recycling szemetet kezdem el kipakolni, ez az már igazán nem lehet csibészség, mert az azért van odarakva, hogy én azzal játsszak.

És a Barnus se gondolhatja komolyan, hogy ha ő nekiáll gyurmázni a nagy asztalnál, akkor engem érdekelni fog a többi játék, ami szétszórva fekszik a szőnyegen.

Szóval, nem értem. Igazán nem értem!

Ilyen se volt még!

Képzeljétek, szombaton délelőtt a Bloor street kellős közepén biciklizgettem, meg sétáltunk, és egyáltalán nem voltak autók! Pedig ott mindig nagyon sok szokott lenni.
Nagyon vicces volt, nem győztük mondogatni, hogy "na, ilyen se volt még!".

Ugyanis egy olyan kirakodóvásár szerű fesztivált tartottak aznap, és mi ezt csak akkor vettük észre, mikor mentünk feta sajtot venni az ebédhez.
Mikor délelőtt mentünk, akkor még éppen csak rakodtak ki az eladók, de azért lufit és kazoo-t (ez olyan belefújós, elég szörnyű hangja van, de nekem nagyon tetszik) sikerült szerezni. Na, meg kipróbáltuk az egyik nagyon jópofa út menti mobilwc-t. A Mamának nagyon tetszett, hogy ilyenből volt mozgássérülteknek való is!

Délután aztán elmentünk kicsit a másik irányba (a Value Village felé) is, akkor már jó nagy banzáj volt, sokan jöttek-mentek, nézelődtek. Volt zenés színpad, kung-fu bemutató, sőt még egy zsonglőr is, aki egy pózna tetején csücsült és közben éles késeket dobált, zsonglőrködött velük. Ehja!
Aztán volt fagyisautó is, és akkor kaptam fagyit, mert az a szabály, hogy egy héten kétszer ehetek fagyit ilyenből, és ez volt a második. Nagyon jó volt! Kiderült az is, hogy a Bori is szereti a fagyit, csak úgy nyújtogatta a nyelvét, meg mutogatott az ujjaival a Mama fagyija irányába.

A kirakodóvásár után még voltunk kicsit a játszótéren is, aztán jöttünk haza.

Vasárnap meg a Mama jógázni ment, úgyhogy délelőtt főleg bújócskáztam a Papával itthon, aztán délután nagy vihar volt, így nem mentünk a játszótérre, hanem mikor már kisütött a nap, akkor kicsit bicikliztünk. Megnéztük a szilvafás kertet is, ott éppen megérett már a cseresznye, de sajnos nem lehetett szedni róla, mert nem a miénk.
Út közben belenéztünk szinte minden autóba, hogy vajon melyik lenne jó nekün majd később, mert Madisonban fogunk majd venni egyet.

Este elég nehezen sikerült elaludni, mert nekem egyedül kellett volna, miután a Mamával összebújtunk a kanapén, de ez nem sikerült túl jól. Felébredt a Bori is, mindenki mérges lett, de aztán végül csak sikerült elaludni.

A nagy finálé

Ma volt az utolsó napom az oviban, délután ballagás, aztán meg a nagy táncelőadásunk a Mamával. Szóval, jó fárasztó nap volt, de nagyon érdekes.

Eléggé szomorú vagyok, hogy már nem megyek többet ebbe az oviba, mondtam is reggel ezt sokszor a Mamának és a Papának. Azzal vígasztaltak, hogy azért szerencsére az Ilonát még sokszor fogjuk látni, és ha akarom, majd megszervezzük, hogy a Loui-val és a Genevive-vel is találkozzunk néha. Ennek nagyon örültem, mert őket szeretem a legjobban az oviban, úgyhogy végül is nem nagy baj, hogy akkor nem lesz ovi többet egyelőre.

Azért ma délelőtt még volt, és aztán mikor vége lett jött értem a Mama a Borival és hazabiciklizett velünk. Ettünk finom ebédet és aztán pihentünk, és mikor annak meg a filmnézésnek is vége lett (pihenés után mindig szoktam picit Bob-ot vagy Jungle room-ot nézni), akkor már meg is érkezett a Papa, és indultunk vissza az ovihoz.
Először még beugrottunk a virágoshoz szép csokrot venni az óvónéniknek, és az nagyon érdekes volt, mert volt ott két cica és meg is lehetett simogatni őket. Az egyik egy mama cica volt a másik a picinye, és a mamának már volt a pocakjában újabb pici baba cica.

Az ovinál a Mama felvitt engem a Rabbit room-ba, utoljára, és ott megkaptam a szuper ballagós sapimat, amit a Sonia díszített ki nekem, és már abban mentünk utána le az udvarra. Ott volt az összes szülő, és vártak minket, és szólt a zene, meg tapsoltak nekünk. Mert az nagy dolog, ha az ember elballag az oviból!
Aztán le kellett ülni, és akkor egyenként kiszólítottak minden ballagót és akkor ki kellett menni a Soniához. Ő adott puszit, meg hug-ot és kezet is fogtunk és aztán a többiek is, akik ott álltak, és mindenkitől kaptam valamit: egy diplomát, hogy elvégeztem az ovit, meg egy könyvet ballagási ajándékul. Aztán visszamehettem a helyemre, és jöttek a többi ballagók.

Mikor vége lett, akkor odaadtam a virágot a Soniának és a Rosának, nagyon örültek!
Aztán meg találkoztunk az Ilonáékkal, és aztán meg kaptam fagyit a fagyisautóból, mert pont megláttam egyet és a Mama megígérte, hogy akkor kaphatok. Volt hamburger meg hot dog is, de az annyira nem érdekelt.
Mikor végeztünk az evéssel, akkor meg elindultunk a színházba az előadásra!

Én tudtam már, hogy a színház hol van, meg milyen, mert tegnap voltunk ott a Mamával próbálni. De most egy kicsit más volt azért, mert ott voltak a nézők is a nézőtéren, és nagyon csöndben kellett lenni, amíg az ember várta, hogy sorra kerüljön.
A Mamával egy öltözőben öltöztünk, és ő is felvette a szép csillogós ruháját, meg én is a bárányka-kösztümöt (én egy fekete bárány vagyok, a lányok meg fehérek). A Mama sminkje nagyon érdekelt engem így én is kaphattam egy kis pirosítót az arcocskámra.
Aztán már menni is kellett, mi jöttünk.

A színpad elég fura volt, de aztán hamar rájöttem, hogy mit kell csinálni, és a nézőknek nagyon tetszettünk, azt lehetett hallani. Látni nem nagyon lehetett őket, mert nagyon erős fények világítottak a szemünkbe. Én mindig néztem a nagylányt, hogy mit csinál, és akkor én is utánoztam őt.Jópofa volt, hogy a földön piros tollak voltak, egy előző tánc maradványai, azokat is megszemléltem, ez is nagyon tetszett a nézőknek. Aztán még szaladtunk körbe meg ki-és be kézenfogva, a végén meg integettünk és kiszaladtunk. Nagyon jó volt!
A Mama ott várt a színpad szélén, de akkor még nem volt vége az egésznek, mert szaladni kellett a másik oldalra, aztán meg előre menni a sötét folyosóra és ott várni, hogy még egyszer felmenjünk a színpadra meghajolni. Elég sokat kellett várni, és akkor a Mama nem volt ott és elég félelmetes zene volt, úgyhogy félni kezdtem. Valaki odajött megölelgetni, akkor már majdnem sírtam, de akkor szerencsére odaszaladt a Mama és odabújhattam hozzá. Így jobban lettem, és a végén felmentünk még egyszer és az volt a vége a mi számunknak.

Aztán hamarosan már a Mama jött, de addig egy kis tévén nézhettük a többieket, hogy mit csinálnak a színpadon, az nagyon tetszett.
Amikor meg a Mama jött, akkor én a színpad széléről néztem őt és egy néni kezét fogtam. Nagyon tetszett, ahogy a Mama meg a másik két néni táncolt, és a közönség is jól megtapsolta őket.
A Mama elégedett volt az egésszel és azt mondta, hogy örül, hogy jól sikerült és már vége van, mert eléggé izgult.

Akkor aztán átöltöztünk, és én közben kaptam mazsolát enni, mert nagyon ügyes voltam. Kint már vártak ránk a Papa és a Bori, és a Mama kapott szép virágot a Papától, mert ügyesen táncolt.

Kiderült, hogy nem sikerült felvenni videóra a táncizásunkat, csak egy nagyon kicsit, mert a Papára rászóltak, hogy nem szabad videózni. (A fényképek is igazából tegnap készültek, a próbán, mert fényképezni se lehetett az előadás alatt.)

A Bori viszont nagyon ügyesen táncikált a zenére a nézőtéren, és nagyon tetszett neki minden a Papa szerint, úgyhogy majd később ő is járhat balettozni, ha szeretne.

Jó későn értünk haza, gyorsan megfürödtünk és mentünk aludni, mert már mindenki nagyon-nagyon-nagyon fáradt volt.

Könyvek

Képzeljétek, kaptunk a Nagyimtól klassz könyveket! Már nagyon vártuk a csomagot, a Mama sokszor megkérdezte a postás bácsit, hogy nem hozta-e a miénket, de eddig még sose hozta. Aztán tegnap meg egyszer csak kopogtak, és itt volt a csomag!

Szóval, nagyon izgatottan kinyitottuk amit kaptunk, és ezek voltak benne:
- Főzőskönyv Papának (de a Borinak is nagyon tetszik)- R. Bach könyv Mamának
- Kockásfülű nyúl könyv nekem
Plusz a Mamával ma délelőtt befejeztük a Bori egyéveskönyvét is, én segítettem a gombostűkkel. Adogattam őket, aztán meg a Mama adogatta vissza nekem őket, hogy betegyem a dobozba. És ezt jó sokszor megismételtük. A végén még varrhattam is egy icipicit: megnyomhattam a lábammal a varrógép pedálját!
A gombostűk különben iszonyúan tetszettek nekem, mondtam is a Mamának sokszor, hogy "Mama, ezek a gombostűk csodálatosak!". Olyan szép színesek!
Szóval, készen lett a könyv, és délután oda is adtuk a Borinak, és nagyon tetszett neki!

Madison update

A napokban nagy örömünkre megkaptuk a Madison-i egyetemi lakást, amit szerettünk volna.
Ez közel van a campus-hoz, klassz környezet, nagyon jó a bérleti díj, és végre egy házunk lesz! Igaz, sorházban, szomszédokkal, nem saját kerttel, nem saját mosógéppel, de mégis nyugisabbnak, "sajátabbnak" tűnik!
A gmaps-en meg lehet nézni a cím alapján. Van utcakép, a bal oldalon a kanyarban lévő épület a 33 University Houses, Madison WI.

Szuper tudni, hogy lesz hová mennünk!

Azért még van min agyalni:
Először is ki kell fundálnunk, hogy pontosan hogy is legyen a költözés. A házba augusztus 26-án tudunk beköltözni, de szeretnénk egy kicsivel már korábban odamenni, ismerkedni, ügyeket intézni, mert 25-én már kezdődik Bencének az egyetem. Ha előbb megyünk, akkor szálloda kell, ez nem túl nagy öröm, de megoldható. Kérdés, hogy megéri-e?

A ház helye pedig felvetett még egy kérdést. Ugyanis kiderült, hogy pontosan a mellettünk lévő épület egyik apartmanjában van az a preschool, amit még márciusban nagyon szimpatikusnak találtam, de aztán elvetettünk. Ez egy parent co-op, és délutánonként 1-3.30-ig járhatna oda Barnus. Felteszem a linkek közé.
Szóval, most az a nagy dilemma, hogy maradjunk az eddig kiválasztott helyen, ahol kicsit hosszabb időre, heti háromszor van helyünk (ígérettel a heti 5 napra), délelőttönként. Ez egy nagyobb intézmény, drágább, de nem kell szülőknek igazából semmit csinálni.
A szomszédban lévő pedig 14 gyerek/csoport, 2 tanár+parent helper, olcsóbb (ha bevállaljuk, hogy member-ek leszünk, akkor még olcsóbb, de ez valszeg nem fog menni Borcsa miatt), és NAGYON KÖZEL VAN.
A délutáni időpont (ami miatt végül is elvetettem ezt) jobban meggondolva még jobb is lenne, mert ilyenkor van ugyan Barnus pihenési ideje (otthon ebédelne, és aztán menne oviba), de ez nem hiszem, hogy igazán gondot okozna neki, mert igazából a pihenések alatt eléggé szenved, unatkozik, fizikailag nem pihen. Ez a szokás főleg amiatt van mostanság, hogy én ki tudjak kapcsolni egy kicsit. Persze, kicsit fura lenne az elején, hogy ebéd után van az ovi, de gondolom hozzászoknánk hamar. Plusz ilyenkor alszik majd várhatóan Bori, ha átáll az egyszeri alvásos menetrendre, így lenne egy kis időm dolgokat intézni.

Szóval, hajlok a szomszédos ovi megoldás felé, próbálok puhatolózni, hogy vissza lehet-e még vonni a nagy oviba jelentkezésünket pénzbüntetés nélkül.

Ti mit gondoltok?

Rápihenek

Úgy döntöttem, hogy ma rápihenek a tegnapi sok izgalomra.
Úgyhogy éjszaka csak kétszer kértem szopit, reggel sokáig aludtam, aztán meg délelőtt is visszakéretzdkedtem az ágyba és délután is nagyot aludtam.
A Mama szerint jobb is, hogy kialszom a szuri fáradalmait, sőt, ő állítólag annak is nagyon drukkol, hogy esetleg máskor is csak ilyen keveset keljek fel éjszaka, vagy egyáltalán ne.

A mai nagy pihenés azért is jött jól, mert amúgy egy csomó mindent meg kellett itthon csinálni, plusz el kellett intézni és az idő se volt igazán semmire alkalmas.
Azért újdonságként megtanultam a zenélős autómat hajtani a lábammal, és végre elővettük megint a jolly-jumpert, úgyhogy abban is ugrálhattam egy sort.

Aztán ezt a jól sikerült pihenősnapot egy kis fürdéssel és (a szokott időben való) lefekvéssel zártam.

Oltás és szúnyogcsípés

Szegény Borinak ma annyira már nem tetszett az egy évesség... Ugyanis voltunk doktornéninél, és kapott oltást, kettőt is.
Még a vizsgálódással rendben is lett volna, bár a fülbe kukucskálás nem tetszett neki. Fáradt is volt, és megérezhette, hogy itt valami nemjó fog történni, mert aztán, mikor már az elkőkészületek kezdődtek, akkor menekülőre fogta volna a dolgot.
A karjába kapta a szurit, és nagyon felháborodott rajta. Ő mindig is ilyen felháborodós volt, tudtam is, hogy ez lesz, de persze nagyon rossz megélni, hogy így elkeseredik (teljesen jogosan), és még nem is tudtam rögtön megnyugtatni, mert várni kellett (jó sokat) a második szúrásra. Mikor az megvolt, akkor végre tudott szopizni, és attól jobban lett.
Hazafelé el is aludt a kocsiban, de nem jutott túl sok pihenés neki, mert mennünk kellett a Barnusért, aztán meg a kocsit visszavinni. Érdekes módon nem volt nyűgös mikor felébredt arra, hogy kiveszem az ülésből, és aztán egészen fél 2-ig elviribült vidáman. Azt hiszem, ő könnyebben elfelejtette ezt az egészet, mint én.

Barnusnak meg a szúnyogcsípésekkel gyűlt meg a baja. Jó sok dög szúnyog megcsípte a vasárnapi kis túránkon, és ma kezdtek el viszketni neki. Az egyik a felkarján jól meg is dagadt délutánra, aztán estére a bal bokája lett hatalmas méretű. Ez elég ijesztő is volt, arra gondoltunk, hogy esetleg kiment neki a játszótéren délután, de mozgatásra nem fáj, csak viszket neki, így valószínű inkább az van, hogy elég érzékenyen reagál a szervezete a szúnyogcsípésekre.
Emellett, vagy emiatt ma elég hisztis/nyűgös volt Barnus, engem jól ki is készített, mert szinte semmi se volt jó neki.
Van egy olyan érzésem, hogy most már direktbe használja a nagyonsírokhanemaztörténikamiténakarok módszert, és ez nem tetszik annyira. Hát, meglátjuk, ki bírja jobban...

A végére még egy rövid cukiság. Így tologatta ma Barnus Borit a szülinapi éneklős autón:

Egy évesen a világ

... csudajó hely:
Például mindenki jó sok ajándékot ad nekem, és boldog szülinapot kíván és nagyon sok puszit kapok, meg tortát, és a Barnus segít kibontani az ajándékaimat, sőt, be is járatja őket, hogy tudjam, hogyan kell használni őket. Szóval, nagyon tetszik, hogy egy éves lettem!
Ráadásul már ebben a szuper autósülésben utazhatok:Kétszer is voltunk kirándulni a hétvégén az én szülinapom alkalmából!

Először a Sebastianékkal mentünk husit sütni, és ez nagyon különleges volt, mert a Basti mamájának is szólt a szülinapozás. És nagyon fincsi husit sütöttünk, meg lehetett mindenféléket játszani, sőt a nagyok még hatalmasat pancsoltak is a Christie's lake-ben.A torta is nagyon tetszett nekem, a gyertyákat különösen megnéztem magamnak, és mindenki egyszerre fújta el őket, hogy segítsenek nekem.
Kaptam egy szuper xilofont is, és azonnal tudtam, hogy azt ütögetni kell a verővel. Nagyon tetszik a hangja!

Másodszor pedig a Danikáékkal mentünk az Albion Hills-hez, ami egy szuper kiránduló hely, és lehet fürdeni is!
Ki is próbáltuk, hogy milyen a víz, és először én azt hittem, hogy nagyon hideg, és nem jó, de a Mamába kapaszkodva végül is csak bementem, és így nem volt vészes. Jó lassan mentünk be, mert neki is fázott a pocója, de mikor már bent voltunk, akkor nagyon élveztük, és a Barnus az úszógumijával jött, és nagyon jó volt!
Aztán megjöttek a Daniék is, és a nagyfiúk buborékot fújtak, meg ebédeltünk és kaptam utána barackot is! Sőt, ajándékot is kaptam, egy zenélős mikrofont.
Ezután volt kirándulás, és én a Papa hátán utazhattam, ami nagyon tetszett nekem! Csak egy kicsit mentünk, mert utána már következett a játszóterezés, és a vizibiciklizés! Aztán még játszhattam egy kicsit a tobozokkal, meg amit találtam a földön.
Szerencsére hazaértünk még a vihar kezdete előtt, de én jó fáradt voltam, és akkor már nem akartam semmit csinálni csak végre aludni menni.

Még gyorsan leírom, hogy nagyon szépen köszönöm a sok kedves köszöntést mindenki részéről, amit a Mamánk keresztül, vagy telefonban kaptam!
És a Barnusnak a szép sk. festett pólót, a Mamának és a Papának pedig a toronyépítős kockákat és a nyomkodós ráülős autót (meg a fényképes könyvet, amit a Mama hamarosan befejez)!

Fagyi és homok

Amikor az ember azt képzeli magáról, hogy milyen szuper szülő, akkor mindig téved. Ez tuti!

Milyen büszkén gondoltam arra tavaly nyáron, hogy az én fiam nem nyafog a fagyiért, ha meghallja a fagyisautó dalát. Még vállon is veregettem magam gondolatban, hogy milyen jól csináltuk ezt: soha nem próbáltuk titkolni előle, hogy a fagyisautó szokott erre járni, mindig kimentünk megnézni. Néha kapott is fagyit, de leginkább az érdekelte, hogy melyik fagyisautó jön aznap este, a fehér vagy a fekete. Nem nyavajgott még több édességért.
Hahahaha, bruhahaha, kedves szülők, csak várjatok, majd megtudjátok: eljön mindennek az ideje.

Így is lett. Idén is folytattuk a hagyományos fagyisautó nézegetést, plusz néha kapott fagyit.
Na, hát most ott tartunk, hogy ha meghallja a fagyisautót, akkor azonnal elkezd fagyit kérni. És addig nyávog, míg teljesen ki nem készül az ember tőle.
Ugye nem kaphat mindig fagyit, ha fagyisautó jön, mert ezek a dögök állandóan itt köröznek, komolyan, mint a keselyűk. A játszótér közelében ma legalább három is ott volt, és állandóan játszották a csábító zenéjüket (vááááááá!). Persze sok gyerek kapott is fagyit, hát így még nehezebb, mert ott nyalogatták mellettünk, hát így legyél szőrös szívű. Na, meg végül is miért is ne ehetne minden nap fagyit az a szegény gyerek? Vacsora előtt még jobb. Sőt, vacsora helyett!

Hát, végül is persze kapott, abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk a Papát, és ha odaért, és még mindig lesz fagyisautó, akkor. Így is lett, de nem vagyok elégedett az eredménnyel. Mert bár némi türelmet talán tanult azáltal, hogy nem rögtön kapta meg, amit kért, de így aztán jó sokat kellett hallgatnom a játszóterezés közben, hogy mikor lehet már fagyit enni. Szóval, jobban jártam volna, ha azonnal beadom a derekam, de hát akkor ezt még nem tudtam.

Hát ki tud ellenállni egy ilyen édespofának?Persze, Borcsa is tudja már, milyen jó dolog is a fagyi. Egyelőre még beéri a tölcsérrel (bár már kóstolt igazi fagyit is, igen ízlett neki), de nincs messze a nap, mikor már két nyavajgóval kell megküzdeni.

A másik nagy vicc a homok elleni harcom ebben a szezonban. Homok és játszótéri kosz, na meg minden egyéb, amit behozunk magunkkal. Vannak mindenféle szabályok a lakás elsivatagosodása ellen, pl. homokozás után még a folyosón levesszük a cipőt, kiöntjük a homokot (bocsi, Irma és Mike!), sőt ha a ruhánk is piszkos, akkor azt is levesszük még bejövetel előtt. De valahogy ez sem segít igazán, nap-mint nap küzdök a talpunk alatt így is-úgy is csikorgó homokhegyekkel, melyek kissé megcsócsált Cheerios és rizs és egyéb maradványokkal keverednek. Nem is tudom, hányszor szoktam söpörni, szőnyeget kirázni, de esélytelen, hogy itt valaha is elfogadható tisztasági szint uralkodjon. Hátezvan...

Barnus ír és egyéb csodás dolgok

Barnus elkezdett érdeklődni a betűk leírása iránt, úgyhogy mostanában próbálkozunk ezzel. Az olvashatóság még csiszolandó feladat, csakúgy mint a betűk sorrendje és elkülönülése, de már így is csoda klassz, hogy ilyen szépen formálja őket.
Pár példa:(A megfejtés sorrendben: MARCI, SÁRA, RÉKA; CICA NAGYI, PLATYPUS, PAPA, utóbbit nem is kellett betűzni, tudja magától, hogy mi után mi jön!)

Döbbenetes fejlődésen ment keresztül a telefonálása is. Egyik nap Cica nagyival beszélt a rendes telefonon, és ilyeneket kérdezett tőle (teljesen magától, ráadásul már egy ideje nem beszéltek):
- Te már átmentél Texasba, vagy még Budapesten vagy?
- És hogy áll a lakásfelújítás?
Ezek mellett persze az időjárásról és egyéb aktuális eseményekről is szokott társalogni, és szépen meghallgatja azt, amit mondanak neki. Plusz válaszol is a feltett kérdésekre.
Itt éppen egyik este a Szakállas nagypapával beszélt a fürdőkádban.
Nagy örömünkre Borival is rendeződött a viszonya Barnusnak. Bori 7-8-9 hónapos korában úgy vettük észre, hogy zavarja a testvére, nem volt vele figyelmes, sőt, néha bántotta is (harapás), és a ruháját, kezét nagyon sokszor a szájába tömködte, dolgokat rágott. Ez utóbbi valószínűleg egy regressziós viselkedés, amit az a sok visszafojtott indulat váltott ki nála, ami Bori megtűrése miatt keletkezett benne.
Mióta visszajöttünk Budapestről és Breszi nagyi itt volt velünk szinte varázsütésre megjavultak ezek a dolgok, és mostanában nagyon kedves, figyelmes Borival Barnus. Sokat játszanak együtt is, bár persze Bori "játékstílusa" (azaz, hogy mindent lerombol) nem mindig túl kellemes. Szerencsére Barnus elég jól tűri ezt, és Borit figyelmét sokszor el lehet terelni más, érdekes játékokkal. Ha meg végképp unja a banánt, Barnus felköltözhet a nagy asztalhoz azzal, amit épp csinál, ide Bori még nem ér fel.

Ajándék hegyek

Mama megkérdezte délután, hogy unom-e már ezt a sok ajándékot, amit ma kaptam. De nem unom! Mert ajándékot kapni jó!
Ma van ugyanis a névnapom! Már nagyon vártam ezt, tegnap például már többször ugráltam is örömömben, mikor eszembe jutott, hogy hamarosan itt a névnapom.

Reggel aztán, mikor felébredtem, meg is találtam az első ajándékot a nappaliban: egy csuklós buszt!
Aztán ovi után, mikor hazaértünk, akkor is kaptam újabb ajándékokat: két mese cd-t, és egy vasúti kereszteződést a Boritól. Meg is köszöntem neki, sok-sok puszival.
Amikor vége lett a pihenésnek (ami alatt hallgattam a Vackoros mesét), akkor meg itt volt már a Papa, és megint kaptam egy ajándékot: egy szuper repülő alakú sárkány-teregetőt (én így hívom).
Úgyhogy a délutáni program végül is az lett, hogy kipróbáltuk a repülőt, csak nem volt igazán jó szél hozzá. De azért így is nagyon tetszik.

Végül este, vacsora után is kaptam még ajándékot: könyveket, matrica ragasztós füzetet, meg egy malacperselyt, amibe gyűjthetem a pénzeket, amiket az utcán találunk.

Szóval, jó sok ajándék volt ma, és nagyon boldog volt a névnapom!

Barnus mondások

Én-központúság:

Barnus egy kukásautót figyel az erkélyről:
- Mama, ez egy másik fajta kukásautó most. Nem a fején van az ajtaja, hanem - mutatja a hátát- itt hátul, mint nekem a hátam.

---

Találós kérdéseznek Papával. Barnus adja fel a kitalálandó, de pár kérdés után papának feltűnik, hogy talán nem is gondolt semmire Barnus:
- Barnus te becsaptál, nem is tudod, mit kell kitalálnom.
Na, jó, cserélnek, most Barnus próbál kitalálni. Egy idő múlva felkiált:
- Papa, te se tudod, mit adtál fel, te lecsaptál engem!

---

Komolyodik:

A banános boltban vagyunk, Papa vásárlás közben átmenne a Wal-Martba és hívja magával Barnust, aki nem akar menni (meg már nagyon fáradt is, ezért ellenkezik). Mi eléggé szeretnénk, ha menne, így felajánljuk neki, hogy majd választhat ott egy kisautót magának. Mire Barnus:
- Nem kell már több kisautó, úgyis van otthon elég.

Felhozzuk a ruhákat a szárítóból, kérdezem, hogy:
- Barnus, segítesz nekem szétválogatni a ruhákat?
- Hát persze, Mama!

Újabb feljődés hullám

Bori a napokban megtanult egy csomó újdonságot:
- Puha babakönyveket lapozgatni.
- Ujjal mutatni dolgokra.
- Belepakolni dolgokba kisebb dolgokat.
- Hol? kérdésre keresni kezdeni dolgokat a környezetében (kutyust, Papát meg is tudja találni).
- Kapaszkodás nélkül álldogálni pár percig (ha nagyon elfoglaltak a kezei).
- Vezetve sétálgatni (ezt ma mutatta be először, a Wal-Martban, és az új kék szandálja volt rajta, valószínűleg az hozta meg a kedvét a dologhoz, mert eddig nem érdekelte ez a dolog).
- Felmászni alacsonyabb dolgokra.
- Tolatva lemászni.

Mindezeket szinte egyik napról a másikra, egyszerre produkálja. Ügyes!

Barnus pedig újabban nagyon megkedvelt egy társasjátékot, amit Kevinéktől kapott a szülinapi loot-bag-jében. Ez egy Bob-the-builder-es kártyajáték, ami a dominó szabályai szerint megy, egy kis bonyolítással. Iszonyú gyorsan megértette a szabályokat és imád játszani, még a mese helyett is ezt játsszuk. Egyébként felnőtt számára is élvezhető a dolog, szerencsére. Persze a nem nyerést még gyakorolni kell, de ha pl. hárman játsszunk és ő lesz a második, azzal már elégedett.

Viharváróban

Ezen a hétvégén vártunk a viharra. Végül is nem volt aztán nagyon nagy vihar, de vasárnap estére azért végül csak megjött az égszakadás.

Szerencsére szombaton, mikor két szülinapi buliba is hivatalosak voltunk, akkor nem lett rossz idő. A Percy bulija a parkban volt, a játszótér mellett, de ott sajnos nem tudunk túl sokáig maradni, mert indulnunk kellett tovább a Kevinékhez. Azért ettünk egy kicsit a sok finomságból, és odaadtuk az ajándékot, meg még egy lufit is szereztem. Szép, narancssárgát.

Ezután elmentünk a Union station-re, és felültünk a Go train-re!!! Ez nagyon szuperség volt, mert én nagyon szeretek vonatozni!
Először megvettük a jegyet, aztán vártuk, hogy kiírják, hogy honnan indul a vonatunk. Addig még egy csokis criossant is kaptam, hát az nagyon finom volt!
Mikor végre bejött a vonat, gyorsan felmentünk a lifttel és felszálltunk a rámpás ajtónál.
A GO train kicsit hasonlít a Budapesti HÉV-hez, ez is zöld és fehér csík van rajta, plusz jó gyorsan tud menni. Viszont a GO az emeletes: van egy földszint, egy félemelet és egy emelet. Nagyon jóóó!
Mi jó sokat járkáltunk az emeletek között, és mindenhonnan kinéztünk.
Mikor elindult a vonat, az kicsit furcsa volt, mert az elején nem ment túl gyorsan, de a Mama azt mondta, hogy ez azért van, mert nagyon nehéz, amit húz a mozdony, és idő kell, míg be tud gyorsulni. Így is lett.

Nem kellett túl sokat utazni, de azért még arra is volt idő, hogy egy kicsit ledőljek az üléseken pihenni. Aztán leszálltunk, és odakint jó meleg volt! Hamar odaértünk a Kevinékhez, és ott aztán jó nagyot lehetett játszani! Volt egy csomó játékvonat, meg autó és volt egy kis udvar is, ahol lehetett kosarazni, söprögetni, aszfaltkrétázni. A Bori is kijött (bár a Mama nem nagyon lelkesedett ezért), velünk akart bandázni.

Aztán jött a pizza, és utána meg a torta! Thomasos volt, és nagyon finom!
Közben a Bori nagy pakolásba kezdett, és annyira lelkes volt (meg örült, hogy nem kell aludnia), hogy néha teljesen ügyesen megállt a lábán kapaszkodás nélkül! Ejha!

A végén még volt egy kis haddelhadd: plüssállatdobálás, Miki bácsira felmászás, sikítozás, aztán már jöttünk is haza. Mégpedig a Klári vitt haza minket a piros Mazdával, és én a Zsombi nagyfiús székében ülhettem, ami annyira megtetszett a Mamának, hogy mondta, hogy majd én is kapok ilyet.

Vasárnap aztán jó korán keltünk, fél 6-kor! Hú, a Mama és a Papa nem örültek nagyon. Végül is nem lett baj, mert a Bori hamar ment aludni délelőtt, én bírtam a kiképzést, a Papa pedig visszafeküdt olyan 8 körül még egy picit behozni.

A mai program parkozás volt Ilonáékkal, és biciklivel mentünk oda. Út közben találkoztunk egy portugál felvonulással, azt egy ideig néztük, mert jópofa volt.
A játszótéren szuperül lehetett szaladgálni, lecsúszni, homokozni, buborékot fújni (amíg ki nem ömlött az összes szappanos lötty), aszfaltkrétázni. Meg aztán volt pizzaebéd is.

Hazafelé a Bori eléggé sírt, mert fáradt volt, meg aztán én is, mert a lufim, amit találtam kirepült a kezemből és egy autó elütötte, kipukkadt. Ettől olyan szomorú lettem, hogy csak na, de a végén a Mama megvígasztalt egy kis rágóval. Az valahogy jó hatással van rám, ha rágózhatok ilyenkor.

Itthon volt pihenés, aztán még elbicajoztam a banános boltba, és bevásároltunk. Hazafelé már nagyon esőszag volt, de olyan gyorsan jöttünk, hogy sikerült a vihar előtt hazaérnünk, úgyhogy minden jól sült el.
Hú, de jól esett aztán lefürödni és menni aludni!