Fagyi és homok

Amikor az ember azt képzeli magáról, hogy milyen szuper szülő, akkor mindig téved. Ez tuti!

Milyen büszkén gondoltam arra tavaly nyáron, hogy az én fiam nem nyafog a fagyiért, ha meghallja a fagyisautó dalát. Még vállon is veregettem magam gondolatban, hogy milyen jól csináltuk ezt: soha nem próbáltuk titkolni előle, hogy a fagyisautó szokott erre járni, mindig kimentünk megnézni. Néha kapott is fagyit, de leginkább az érdekelte, hogy melyik fagyisautó jön aznap este, a fehér vagy a fekete. Nem nyavajgott még több édességért.
Hahahaha, bruhahaha, kedves szülők, csak várjatok, majd megtudjátok: eljön mindennek az ideje.

Így is lett. Idén is folytattuk a hagyományos fagyisautó nézegetést, plusz néha kapott fagyit.
Na, hát most ott tartunk, hogy ha meghallja a fagyisautót, akkor azonnal elkezd fagyit kérni. És addig nyávog, míg teljesen ki nem készül az ember tőle.
Ugye nem kaphat mindig fagyit, ha fagyisautó jön, mert ezek a dögök állandóan itt köröznek, komolyan, mint a keselyűk. A játszótér közelében ma legalább három is ott volt, és állandóan játszották a csábító zenéjüket (vááááááá!). Persze sok gyerek kapott is fagyit, hát így még nehezebb, mert ott nyalogatták mellettünk, hát így legyél szőrös szívű. Na, meg végül is miért is ne ehetne minden nap fagyit az a szegény gyerek? Vacsora előtt még jobb. Sőt, vacsora helyett!

Hát, végül is persze kapott, abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk a Papát, és ha odaért, és még mindig lesz fagyisautó, akkor. Így is lett, de nem vagyok elégedett az eredménnyel. Mert bár némi türelmet talán tanult azáltal, hogy nem rögtön kapta meg, amit kért, de így aztán jó sokat kellett hallgatnom a játszóterezés közben, hogy mikor lehet már fagyit enni. Szóval, jobban jártam volna, ha azonnal beadom a derekam, de hát akkor ezt még nem tudtam.

Hát ki tud ellenállni egy ilyen édespofának?Persze, Borcsa is tudja már, milyen jó dolog is a fagyi. Egyelőre még beéri a tölcsérrel (bár már kóstolt igazi fagyit is, igen ízlett neki), de nincs messze a nap, mikor már két nyavajgóval kell megküzdeni.

A másik nagy vicc a homok elleni harcom ebben a szezonban. Homok és játszótéri kosz, na meg minden egyéb, amit behozunk magunkkal. Vannak mindenféle szabályok a lakás elsivatagosodása ellen, pl. homokozás után még a folyosón levesszük a cipőt, kiöntjük a homokot (bocsi, Irma és Mike!), sőt ha a ruhánk is piszkos, akkor azt is levesszük még bejövetel előtt. De valahogy ez sem segít igazán, nap-mint nap küzdök a talpunk alatt így is-úgy is csikorgó homokhegyekkel, melyek kissé megcsócsált Cheerios és rizs és egyéb maradványokkal keverednek. Nem is tudom, hányszor szoktam söpörni, szőnyeget kirázni, de esélytelen, hogy itt valaha is elfogadható tisztasági szint uralkodjon. Hátezvan...