Jogos és okos

Este, mikor megjöttünk és kiderült, hogy Blanka nagyon ügyesen viselkedett Tamarával, a babysitterrel, míg mi elvoltunk, akkor az is kiderült, hogy mikor bejöttek a kinti játék után, akkor azért volt egy kis sírás, de a TV bekapcsolásával azt sikerült kezelni.
Barnus, akinek iszonyú fejlett a szabálykövető- és igazságérzete később azt is hozzátette, hogy "de nem volt baj, mert pihenés után csak 42 percet tudtunk nézni, és így még maradt egy kis idő estére is".

Mikor elmondtuk neki, hogy mit csináltunk kettesben: múzeum, fagyizás és Home Depot, akkor kicsit húzta a száját, mert ő is szívesen eljött volna. De aztán megállapította, hogy ez sem volt baj végül is, mert "ebéd után mi már úgyis ettünk fagyit".

Micsoda kellemes nap!

Szóval, ma mehettem volna az ovival kirándulni, dinoszaurusz csontokat nézni a Geológiai Múzeumba, de úgy döntöttem, hogy ha a Mama nem tud jönni velünk, akkor inkább nem akarok menni én sem.
A Mama azért nem tudott jönni, mert a Blankival zenélősre járnak ilyenkor, és én mondtam, hogy akkor vigyázzon a Lana a Blankára addig, de azt mondta a Mama, hogy az úgy nem lenne jó.
Így viszont én is elmehettem velük zenélősre, és ez az a fajta, ahol challa-t is lehet kapni, és az nagyon jó!

Úgyhogy elmentünk, és ott volt az Annuska is, és nagyon klassz volt (a Blanka elég sokat méltatlankodott, mert nem mindig fértünk oda mind a ketten a Mama ölébe, de hát én is oda akartam ülni és nekem is jár).

A zenélős után még beszereztünk egy-két dolgot, aztán ebéd és pihenés. És utána már hamarosan megjött Samuel is, és akkor lehetett együtt játszani. Sőt, mindannyian együtt elmentünk a Barnus elé az iskolához, és utána hazasétáltunk és onnan folyattuk a játékot idekint.Kaptunk finom uzsonnát is közben.
Később aztán együtt vacsoráztunk egy szuper különteremben a Great Dane-ben, és mikor annak vége lett és elbúcsúztunk, meg hazafelé jöttünk (akkor már a Papa is ott volt, az étteremben találkoztunk vele), akkor mondtam, hogy "ez milyen kellemes nap volt!". Tényleg nagyon jó volt minden benne!

Totyogók

Már mind a ketten járnak!

Két és fél óra...

... arra volt elég ma délelőtt, hogy a Wohler's beszerelje a házba a központi klímát (éljen!!!), és arra, hogy eközben a reggel már láztalanul ébredő Barnus kiolvassa élete első igazi regényét, (E.B.White: Charlotte's Web). Húsvétra kapta, ma reggel érdeklődve beleolvasott, és aztán le se tette míg ki nem olvasta mind a 198 oldalt.

Öröm. Büszkeség. Mi legyen a következő?

Esti update.
További felhasználási javaslatok 2,5 üres órára:
- gyerekeknek Kid's Night Out kora este az oviban, azaz 5-től fél 8-ig extra játékok, projektek és pizza, na meg kinti szaladgálás Laurával és Karennel
- felnőtteknek ezalatt az ovi basementjének módszeres rendbetétele és takarítása.
Juhé!

Húsvét, az egyik kedvenc ünnepem

A Mama tegnap este azt magyarázta fürdés közben, hogy az ünnepek, amiket mi tartani szoktunk azok a keresztény gondolatvilágba tartoznak, és mivel mi nem vagyunk vallásosak, igazából csak azért tartjuk ezeket, mert a Mama és a Papa ebben nőttek fel, de ha én akarom, akkor majd ha nagy leszek, tarthatok bármi mást is. Hát, én azonnal válaszoltam neki, hogy nem akarok másikat, mert én nagyon szeretem ezeket az ünnepeket, főleg a karácsonyt és a húsvétot.

Persze, már azt is tudom, hogy a télapó és a húsvéti nyuszi az igazából a Mama és a Papa együtt, de amióta a Mama kérte, hogy azért ezt ne hangoztassam állandóan a lányok előtt, hadd higgyék egy kicsit még, hogy az ajándékok csak úgy itteremnek, én is ügyesen úgy alakítom a szavaimat, hogy ne derüljön ki minden rögtön.

A húsvétban amúgy azt szeretem nagyon, hogy reggel lejövünk, és azonnal lehet ajándékat keresgélni, olyan izgalmas, hogy az ember a megszokott helyenek új dolgokat fedez fel.
Idén a Borival már nagyon profin, módszeresen kutattunk végig minden lehetséges búvóhelyet, és így elég gyorsan meg is találtuk a hét elrejtett dolgot: egy-egy ajándékzacsit mindhármunknak, egy extra ajándékot nekem, egyet a Borinak és két közös ajándékot még ráadásnak.
És annyi minden szuper dolgot kaptunk! Nagyon sok kinti játékot: buborékfújót, hullahoppkarikát, ugrókötelet, aztán egy nagy doboz legót, társasjátékot meg hercegnős tányérokat a Borinak, könyveket, gyurmát, matricákat, én egy beszélő szótárt, szélforgókat, és millió csokit!
Volt aztán még egy közös szuper dvd-s társasjáték, amit a Breszi nagyiéktól kaptunk, és azt hamarosan ki is próbáltuk: állatokról kellett benne megválaszolni érdekes kérdéseket, és mindannyian iszonyóan élveztük. Alig várom, hogy megint játszhassunk vele!

Mikor már jól felmelegedett kint az idő, akkor kimentünk kipróbálni az új dolgainkat, és nagyon jól szórakoztunk. Én aztán egy idő után elfáradtam, megint felment a lázam (tegnap este óta lázas vagyok, nem tudjuk, mi lehet az oka, nem fáj semmim) és akkor már nem éreztem jól magam. Be is jöttem még ebéd előtt pihenni, és aztán hamarosan hatott a lázcsillapító és jobban lettem.

Jó is, mert délután az állatkertbe mentünk, és azt már nagyon vártam! Ott találkoztunk Hannáékkal is, és már pici Bende baba is ott bújt a mamája kendőjében.
Nagyon kellemeset sétáltunk, láttuk a rosszalkodó zsiráfokat (verekednek), a gyorsan úszó fókákat és a hatalmas barnamedvét, aki még ülve is nagyon imresszív. Persze az óriásteknősre most is felmásztunk, szokás szerint. A végére már eléggé elfáradtam, de azért itthon még volt energiám tojást díszíteni, zongorázni és még vacsorát is ettem egy picit, de a fürdés utánra már teljesen elkészültem az erőmmel és én mentem legelőbb ágyba, ami igazán nem szokásos, viszont nagyon jól esett.

Funky Monkey

Az egyik szeme kék-másik szeme barna, lengyel fotográfusnő Funky Monkey Fotóstúdiója meghirdetett egy "hogyan fényképezzük ügyesebben gyerekeinket" tanfolyamot, amire szülinapi ajándékként ma én is elmehettem.

Sok okosat mondott, és bár nem voltak tökéletesek a fényviszonyok, hazaérkezés után gyorsan kihasználtam a lehetőséget egy próba-fotózásra a kertben. Pár kép:

Az open gymben

Ma voltunk a Badger Gymben, és én is bemehettem végre kipróbálni a dolgokat. Nagyon jó volt!

Például gerendáztam, mint a nagyok,

sőt, trambulinoztam is a Mamával, ami iszonyú szuper volt.

Ebban csak az volt a nehéz, hogy néha nem lehetett rögtön sorra kerülni, mert mások is akartak ugrálni, meg, egy idő után abba kellett hagyni, és én olyankor nagyon kiabáltam, hogy menjünk vissza, de rögtön.

A Bori az új szoknyájában volt, amit a Mama varrt.Barnus pedig legjobban a kosárlabdázást élvezte.Délután pedig a könyvtárba mentünk el olvasni, játszani és könyveket kivenni, és a Hanna is jött velünk!
Hannát mi mind nagyon szeretjük, én oda is szoktam menni hozzá, közelről ismerkedni, de ő olyankor sokszor mondja, hogy "no piszkál Hanna!", ami a Mama szerint iszonyú cuki.

Hanna kistesója

Ma megszületett Hanna kistesója, Bende! Nagyon cuki! Délután bementünk megnézni őt a kórházba, és én meg is simizhettem a hajacskáját. Nagyon pici, sokkal kisebb, mint a Blanka, de ugyanabban a kórházban van, ahová a Blankához kellett menni.

A születésnek mindenki nagyon örült, mi a Barnussal és a Blankával különösen, mert így a Hanna egész nap velünk lehetett, még a Gaon-ékhoz is eljött velünk játszani, ahová egyébként hivatalosak voltunk ma délelőtt. Úgyhogy összesen tíz gyerek volt így náluk, mert a Xem és az ő testvére is ott voltak, és igazán nemzetközi volt a találkozó, mert a Gaon-ék Koreából, Xem-ék pedig Hollaniából jöttek.
Gaon-nak nagyon sok szuper játéka van egy csomó minden olyan, amit még mi nem is láttunk itt, és nagyon jót játszottunk, először bent, aztán, mikor kisütött végre a nap kicsit, akkor kint is, a homokozóban, meg a hintáknál.
Akkor még egyébként nem tudtuk, hogy tényleg megszületik-e ma már a Bende, mert a Hanna mamája még nem volt benne biztos reggel, de aztán, mikor indultunk haza, akkor telefonáltak, hogy igen, már meg is van a baba!

Délután hárman mentünk látogatóba, a Hanna, a Mama meg én, és nagyon jó volt, mert vettünk a Mariannak virágot, és mi is kaptunk egy-egy játék virágot a Hannával, aztán meg a szobában találtunk mindenféle finomságokat és még fagyit is hozott nekünk a Marci.

A Bendézés után még elmentünk együtt bevásárolni is, segítettünk a Mamának, és a pénztárostól kaptunk nagyon sok matricát is. Aztán hazajöttünk, vacsoráztunk és fürödtünk és a Hanna is velünk, és kölcsönadtam neki az egyik pizsimet, mert az nem volt neki, és abban aludt. De elég nehezen aludt el, kicsit sírt, de aztán az én mamám megnyugtatta és odafeküdt mellé, és az mindig használ.

Tavaszi szünet, újra

Most nekem van tavaszi szünetem, meg persze a Borinak is, de a Papának nincs, mert neki akkor volt, amikor Torontóba mentünk. Azért szerencsére legtöbbször ő is itthon tud maradni, vagy jönni velünk programokat csinálni.

Hétfőn például Rockfortba mentünk, az ottani Discovery World-öt kipróbálni, ami nagyon szuper volt! Az úton odafelé végig lehetett dvd-t nézni (a Papa megszerelte a csatlakozót), és maga a hely iszonyúan érdekes volt!
Lehetett csinálni embernagyságú tornádót úgy, hogy ráfújtunk a párás levegőre, aztán magunk köré lehetett csinálni egy hatalmas szappanbuborékot. Csináltunk újságfőcímet a családunkról, táncoltunk a fény-szobában, ahol a kivetítő ezerféle érdekes színnel mutatta vissza a mozdulatainkat. Volt árnyék-fotó csináló szoba, emelőgépek, labda-pakoló, autószerelő műhely, kiskonyha és étkező, boltos játék. Lehetett a saját mozgásunkkal irányítani egy számítógépes játékot, volt távolugrós verseny, étel-kvíz és még annyi minden más! A természettudományi részbe már nem is volt időnk bemenni, pedig ott dinoszauruszok voltak kiállítva, de azt majd legközelebb nézzük meg, ahogy a kinti részt is, ami az ablakból nagyon ígéretesnek néz ki (egy hatalmas fa-várrendszer). De most úgyis hideg volt hozzá.
Hazafelé megálltunk ebédelni, aztán jöttünk tovább, és délután még zongorázni is elmentünk a Mamával.

Kedden borzasztó rossz idő volt, jeges hó esett megállíthatatlanul egész nap. Így is azért elmentünk a könyvesboltba a Mamával négyesben, és az nagyon jó volt, csomót olvastam, a Mama pedig a lányoknak. Megfigyeltem, hogy a Blanka is nagyon szereti már ha olvasnak neki, olyankor mindig belemászik a Mama vagy a Papa ölébe, hogy jobban lássa a könyvet. Cuki.
Hazafelé sajnos jól átáztunk azalatt az 5 perc alatt, míg beértünk az autóba, de szerencsére itthon gyorsan felmelegedtünk. Estére meg is maradt a hó, megint csupa fehér lett a kertünk.
Ma tovább folytatódott a hideg, de legalább a hó nem esett már, és délelőtt a Papa is tudott velünk jönni: az Olbrich Gardensbe mentünk, a pálmaházat megnézni.Nagyon jó volt látni a sok szép zöldet, és nem csak növények, hanem aranyhalak, kis madarak és, mint kiderült varangyosbékák is vannak! Mindannyiunknak nagyon tetszett a hely, Blanka teljesen odavolt a halakért, Bori a sárga madárkákért (kanárik), nekem pedig a varangy tetszett a legjobban.

Blanka jár!

Nézzétek, milyen ügyes az én kistesóm!

Már csomót tud menni, és nagyon szereti csinálni, sokszor már nem is próbál mászva haladni, hanem inkább sétálva indul meg. Azért még nem sikerül neki mindig, úgyhogy néha elkeseredik, de így is már nagyon ügyes.

Meg még meg akartam nektek mutatni azt is, hogy milyen az a zenélős, amire most járunk a Mamával. Igazából ez nekem van, de múltkor eljött a Barnus és a Blanka is, mert nem volt itthon a Papa, és akkor mondták, hogy ők is jöhetnek, úgyhogy ma is négyesben mentünk el és nagyon jó volt. A tanár néni, Amy, nagyon aranyos.
Mindig van éneklés, valamilyen zeneszerszámok (ma sticks és resonator bells), meselovasás, hangokra figyelés (ma cicák különböző hangjait hallgattuk) és a végén persze a futás.Ma a legújabb szuper ruhámban mentem, amit a Mama pont akkor fejezett be, mire indultunk: Dorás és én választottam hozzá az anyagot. Nagyon tetszik!

Csak egy bevásárlás

Nem esemény, de egy kicsit mégis.

Általában a bevásárlásokat igyekszem úgy időzíteni, hogy minél kevesebb gyerek legyen jelen: könnyebb, gyorsabb, hatékonyabb (egy heti nagybevásárlás csak Blankával kb. fél óra alatt megvan parkolótól parkolóig), ma mégis az egész család együtt indult neki a COSTCO-nak.
Ez főleg azért volt, mert elég hideg, esős, szeles délutánunk volt, ilyenkor még a boltba menni is egy program, jobb mint itthon ülni az egyre inkább unatkozó gyerekekkel.
Szóval, úgy intéztük, hogy délután a pihenés és TV nézés után legyen egy kis energialevezetés (ugrálóvárazás a basementben), aztán indulás.

A COSTCO olyasmi, mint otthon a Metro (ha még megvan): fizetni kell a tagságért és nem lehet csak 1 kiló rizst venni, mert 25 fontos kiszerelésben mérik. Szertjük, mert jó minőségű dolgokat árulnak és bár egyszerre sokat kell fizetni, de pl. rizst most jó ideig nem kell vennünk (csak a tárolással lehetnek gondok, de egyelőre megoldjuk).

A mai kiruccanásban az volt a különleges, hogy egészen élvezhető volt! Két bevásárlókocsival nyomultunk, időnként találkoztunk listát egyeztetni és gyerekekt cserélni. Egy óra alatt nagyjából végeztünk, szereztünk mindent, amit akartunk és nem vettünk túl sok extrát (ez lényeges, mert nagyon könnyű elcsábulni: "hű, de jó áron van ez a 4 liter tej, megveszem, majd csak jó lesz valamire", aztán csak megbuggyan).

És ami a legjobban tetszett, az az volt, hogy hazaérve a gyerekek iszonyú lelkesen nekiálltak segíteni behozni a cuccokat a kocsiból, nagy büszkén cipleték a 12 doboz papírzsepit befelé, fitogtatva az erejüket. Ezután pedig jól megéhezve az egész kalandtól együtt megvacsoráztunk: finom friss kenyeret, Jarlsberg sajtot és kanadai bacon-felvágottat. Nagyon jól esett.

Értékes rakomány

Barátommal, Annuskával nagyon szeretünk telefonálni, pláne a hercegnős telefonokon (Bori kölcsönadta az övét).

Kalaposok

Az elmúlt két nap elég intenzív volt, mivel Bence a Cornellre ment előadni, úgyhogy négyesben maradtunk vasárnap estétől ma délutánig. Kicsit izgultam, hogy hogy leszünk, plána a reggeli indulás és főleg az iksolába időre odaérés aggasztott, de sikeresen vettük az akadályokat még annak ellenére is, hogy természetesen pont most lettünk betegek Blanka és én.

Szóval, vasárnap délután elmentünk a Bori zenélősére mindannyian és nagyon pozitív élményünk volt, mert Amy, a tanárnéni nagyon örült, hogy mindenki eljött. Külön szólt, hogy Barnus nyugodtan jöjjön máskor is (régen ő is járt ide, de elvileg 5 éves korig lehet menni, úgyhogy őt most nem is próbáltam beiratni).
Fürdés egyszerre, meseolvasás, aztán alvás, de innentől azért kb. fél-egy óránként ébredt Blanka, főleg a köhögés miatt, meg talán meleg is volt fent. Hozzám vendégek jöttek (könyvklubb), és bár nem voltam túl fényesen és fel-le járkáltam, azért kihoztuk a dologból a legjobbat.

Hétfőn egész kipihentnek éreztem magam reggel és a biciklis dupla tarilerrel könnyen felértünk időben az iskolához, sőt, a jó időre való tekintettel elhatároztam, hogy mostantól már mi hozzuk haza Barnust az iskolából, így lemondtam a Bocsi féle hazahozó szervízt nagyon megköszönve az eddigi segítségüket.
A délutáni zongoraórára is egész jól odaértünk, Blanka csomót sétált a mall-ban, míg Barnus zongorázott, aztán irány haza. Vacsora közben Papával Skype-oltunk, ami szuper volt, sőt, Barnus távolvasott is neki házi feladatot.

Ma délelőtt már kicsit késve értünk fel, mert zongorázni is kellett, de azért a második csengőre már bent volt Barnus a teremben rendben, azt mondta.
Borit letettük az oviba, aztán elmentünk Bencéért a reptérre, ahonnan egyenesen az egyetemre ment órát tartani.

Délután viszont már együtt volt a család újra, és kint a kertben élvezhettük a napsütéses jó időt. Sőt, én még egy kicsit el is szaladhattam fejet szellőztetni egyedül. És már egész jól vagyunk Blankával, talán pár nap és meggyógyulunk végre!

Nyár-ízelítő

Képzeljétek, olyan meleg volt vasárnap, hogy mindenki azt mondogatta, ez mar tisztára nyár! Nem is vettünk kabátot, sőt, a Mama még egy kiskalapot is előkeresett nekem, mert a teli sapi persze túl meleg lett volna.

A szép napot ki is használtuk és elmentünk bickilizni a Mendota tó partjára. Igazából csak a Barnus és a Bori bicikliztek, én babakocsiztam, meg visszefelé a Mama hátán utaztam, de az is nagyon jó volt.
A Barnus még a békát is megmentett, mert az az út közepén üldögélt, ami elég veszélyes, úgyhogy inkább áttette az erdőbe. Reméljük, hogy a béka nem a másik oldalra igyekezett.

A sétálásban én úgy elfáradtam, hogy el is aludtam, de mikor hazaértünk hamar felébredtem, úgyhogy szerencsére részt tudtam venni az első közös családi porch-ebéden, nagyon jó volt. Aztán mentem megint alduni. Kicsit beteg is vagyok, úgyhogy kell a pihenés (éjszaka a Mamával versenyt köhögtünk, szegény Papa alig tudott aludni miattunk).

Délután aztán elbúcsúztunk a Papától, aki a Cornell egyetemre megy előadást tartani és pont akkor indult a repülőtérre, amikor mi a Bernie's-be zenélősre. Ez igazából a Bori zenélőse, de most mi is elmentünk és Amy a tanárnéni nagyon örült nekünk, mondta, hogy máskor is menjünk, nyugodtan. Nagyon jó volt, doboltunk, énekeltünk, stickeztünk és a végén volt szaladás is.

Éjszaka viszont nem volt jó, mert nagyon melegem volt és folyton köhögtem, így nem lehet aludni!

Megmutatom azt is, hogy már milyen szuperül tudok csúszdázni a Borival, meg hintázni. És elővettük a szerelős készletet is, mert itt a tavasz!

Nem változunk (?), csak lesz egy fiunk...

Boldog bádoglakodalmat nekünk!

(Toronto, a CN tower aljában 2003 tavaszán és ugyanott 8 év múlva)

Újdonságok itthon

Egyre jobban szeretek itt lakni!

Egyre több mindent fedezek fel, amit lehet itt csinálni nálunk, és eddig még nem is tudtam, hogy van ilyen.
Például nagyon szeretek zongorázni, és annak az a módja, hogy kifigyelem, mikor van bekapcsolva a zongora (legjobb jel erre az, amikor hallom, hogy a Barnus gyakorol), akkor odamegyek és felkapaszkodom a kissámlira, ami a Barnus lábtartója, és ha azon állok, akkor szuperül elérem a billentyűket.

Aztán az is nagyon tetszik nekem, amikor a Mama előveszi a dupla babakocsit és beülünk együtt a Borival. Először úgy csináltuk, hogy a Bori ült elöl, és akkor nagyon szuper volt, hogy levadászhattam a fejéről a sapiját. De ez valahogy nem tetszett annyira a Mamának, úgyhogy akkor helyet cseréltünk és én kerültem előre. Az azért volt nagyon jó, mert akkor meg egy csomó Cheeriost kaptam a tálcámra, és azt eszegethettem.

Az is egy szuper dolog, hogy most már, ha éhes vagyok, akkor tudom mit kell tennem: odamegyek a kamrapolchoz a konyhában és hevesen magyarázni kezdek. Akkor a Mama felemel és kiválaszthatom saját kezűleg, hogy melyik babaételt szeretném.
Viszont, ha nem babaételt kapok, az még jobb, mert akkor teljesen egyedül meg tudok ebédelni úgy, hogy a Mama elém teszi a felvágott dolgokat (néha tányért is kapok, ami szuper érdekes, rögtön fel szoktam emelni és megnézni az alját, de akkor minden a fejemre borul, úgyhogy nem kapok gyakran tányért) én meg jól megeszek mindent. Ebben csak annyi a dolgom, hogy ha nem kapom elég gyorsan az utánpótlást, akkor iszonyúan elkezdek sikítozni, és ilyenkor mindig azonnal jön az újabb adag.

A legeslegjobb dolog azért mégicsak a kert! És abban is a saját csúszdám! Mert kiderült, hogy az is van itt nekünk!!!
A csúszdán egyedül is le lehet csúszni: ülve vagy hason fekve, de legjobb úgy, hogyha a Bori ölében ülhetek és együtt megyünk le. Ezt nem lehet megunni, nagyon-nagyon-nagyon szeretem csinálni, amint leérünk, azonnal kérem, hogy mehessek újra.

Megállás nélkül

Iskolába és oviba indítás, mosás, konyha rendszerezés, takarítás, ebéd, Boriért menés, ruhák elpakolása, Banrusért menés, fogorvos a két nagy gyerekkel, vissza haza, vacsora főzés beindítás, zongora és gitáróra, vissza, vacsora, babysitterrel megbeszélés, fürdetés, altatás, ruhák további pakolása, holnapi előkészületek, konyha rendebetétele, e-mailek, gyerek visszaaltatás. Itt tartunk most.

Csak össze akartam írni, hogy miért vagyok most extra kifáradva.

Viszont itt egy cukiság, ami sokkal érdekesebb: míg mi fogorvosoztunk (minden gyerek foga rendben), addig Blanka ilyen cukin beszélgetett Papával.

Ha vihar jő a magasból...

... mi akkor gyorsan bemenekülünk egy fedett helyre. Ma például a Milwaukee Public Museum-ba.

És milyen jó volt az időzítés, mert pont mire beértünk a föld alatti parkolóba, leparoltunk és bementünk a múzeumba, pont akkor kezdett el leszakadni az ég. És ilyen sok jég esett.Aztán este is, már jó késő volt, és akkor megint jött a jég, itt Madisonban, de akkor már szerencsére biztonságban itthon voltunk (és az autó is a garázsban).

A múzeum pedig szuper volt!

Láttunk nagyon sokféle rovart, kiállítva és élőben is.
A pillangók nagyon barátságosak voltak, és folyton ránk szálltak, a botsáska és az óriás csótány pedig kifejezetten vicces, amikor rajtad mászik, mert csikiz.
Volt aztán sok érdekesség az esőerdőkről, egy kiállítás a dinoszauruszok korából, ásványok, érdekes állatok, csontvázak, az európai nemzetek házainak kiállítása, és még Milwaukee múltjáról is volt egy rész, ahol nagyon fura kockakő volt az úton.
Borinak a pillangók tetszettek a legjobban, kapott is a boltban egy falra ragasztható párt. Blankának szerintem az jött be leginkább, hogy most volt életében először igazi cipő a lábán, és abban nagyon szeretett menni. Szinte végig is sétálta az egész múzeumot, a végére már teljesen jól ment egyedül, csak egykézzel kapaszkodva.
Nekem a botsáska tetszett nagyon, és az a kis könyvecske, amit a boltban kaptam az Egyesült Államokról vannak benne érdekes adatok és játékok.

Bukósisak-átadás és két őzi!

Szóval, Blankának bukósisakra volt szüksége, mert már egész jó az idő (néha, amikor nem esik a hó, mint például tegnap) és így el tudunk menni biciklizni.
Úgyhogy azt csináltuk, hogy Blanka megkapta Boriét, Bori megkapta az enyémet, és én meg kaptam egy újat. Jó, mi?

Biciklizni egyébként többféleképen is tudunk. Ha az egész család egyszerre akar menni, akkor a lányok beülnek az utánfutóba, a Mama, a Papa meg én pedig tekerünk (és a Papa húzza a lányokat). Ha viszont a Bori is akar tekerni, akkor nem tudunk mind egyszerre menni, mert ő még nem olyan gyors, úgyhogy ezt úgy csináltuk (például ma), hogy a Papa és én tekertünk, a Papa vitte Blankit az elülső ülésben, a Mama meg sétált (és néha szaladt) a Borival, aki olyan gyorsan tekert, ahogy csak tudott. Így nem is olyan sokkal később értek ők is oda a bolthoz, de hazafelé azért már elég sokat kellett várni rájuk.

A biciklizés amúgy ma délután volt, mert délelőtt a lányok balettóráztak (a Mama vitte a Borit és Blanka is velük ment kíséretnek) mi meg itthon sakkoztunk a Papával, és fiús dolgokat csináltunk. Aztán még volt időnk arra is, hogy a Home Depot-ban projectezzünk, és egy-egy szuper szerszámosládát szereltünk össze (elvileg kis kosár lett volna a project, de az már elfogyott mire odaértünk így). Nagyon jól sikerült!

Délután, míg a Papa a vacsorát grillezte(!), addig mi tollasoztunk a Mamával, a rekordunk 8 ütés egymás után. Nem is olyan könnyű tollasozni! Blanka először nagyon akarta, hogy a Mama felvegye, de aztán rájött, hogy nagyon szuper dolog a játszótér környékén nézelődni, átmászni a deszkákon és a Borival viccelődni. Végül pedig még egyedül is lecsúszott jó párszor a csúszdán, nagyon tetszett neki.

Délután volt egy nagyon szuper meglepetés is ma: kaptunk egy csomagot a Breszi nagyitól!!
Volt benne nekem egy őzi! Ugyanis a régi őzimet sajnos valahogy elhagytuk a Torontói utunk során, így sokáig alvósállatka nélkül kellett aludnom, ami egyáltalán nem jó. Végül a Mama talált nekem egy másik fajta őzit, akivel nagyon boldog voltam, de most még jobban örülök, hogy a Nagyi küldött egy ugyan olyat, mint ami volt nekem. Így most már két őzim is lett, juhé!
Kaptunk még egy szuper Geronimo könyvet és a legújabb Bogyó és Babócát, a Bori meg egy szép csatot is. Nagyon örültünk neki, én még e-mailt is írtam a Nagyinak, hogy megköszönjem ezeket a szuperségeket.