Bújás

Én nagyon szeretem a Mama mellkasára szorítani a fejecskémet és jó szorosan odabújni hozzá. Sokszor kérem is, hogy csináljuk ezt, például vásárlás közben, mikor a kocsiban ülök.
Ilyenkor, ha nem érjük el egymást, akkor a Mama kis szokott ültetni a kocsi tolókarjára, és úgy ölel át, hogy odabújhassak, és úgy szedegetjük össze, ami a listán van.
Szokta közben mondogatni, hogy nagyon szeret engem, és milyen jó, hogy így összebújunk. Meg simogatni is szokott és puszilgatni.

Úgyhogy én is ezt csinálom az állatkáimmal az autóban. Sőt, még az (autós)alszimat is kölcsönadom nekik, hogy jól érezzék magukat, és úgy tudjanak hozzám bújni.

Most komolyan???

Március végén???
Ez szombat délután volt, estére kb. 10 cm hó esett és meg is maradt. Jajjjjj.

Koncentráljunk hát a hétvége pozitív eseményeire:

1) Pénteken megint parent helpeltünk a Borival az oviban, és most nagyon jól érezte magát.
Nyugisabb nap is volt, mint kedden (megfigyeltem, hogy amikor szinte csak fiúk vannak -kedd, csütörtök-, akkor eléggé elviselhetetlen tud lenni a csoport egy idő után, pláne, ha nem lehet kimenni), és kicsit több idő volt a tízórai-előkészítés, takarítás közben játszani a gyerekekkel. Na és a space bubble is fel volt fújva!
Ezen a héten ugyanis Barnusék az űrről tanultak (bolygók, Nap, űrhajók) és ezzel kapcsolatos játékok voltak. Az egyik ilyen játék egy szobányi méretű vastag nejlonzacsi, amin két nagyobb lyuk van. Az egyiken egy ventillátor levegőt fúj be, vagyis ez fújja fel a lufit, a másikon pedig ki-be másznak a gyerekek. Ez a space bubble. Nagyon vicces!

2) Szombat délután ugri-bugri szülinapra voltunk hivatalosak. Barnus táncos társa, Jasmin lett négy éves, és ezt a "Pump it up" nevű helyen ünnepelték meg. Kicsit késve értünk oda, mert zongora órára azért elmentünk (így mindenki hallhatta, hogy milyen ügyesen játszik Barnus). Azért így is hatalmasat ugráltunk: két órási terem volt telerakva nagy ugrálóvárakkal, és felnőttek is bemehettek! Úgyhogy végig bent voltunk mind a négyen és totál kisikítoztuk, kibukfenceztük, kiszaladgáltuk, kicsúszdáztuk és kiugriztuk magunkat. A végére én úgy elfáradtam, hogy alig bírtam menni (egy ponton jó ideig az összes gyereket én kergettem az egyik légvárban "csiki-fogócska" címszó alatt). Szóval, jóleső fáradtsággal indultunk tovább a tortaevésre, amit pizzázás előzött meg.
A végén aztán volt még ajándék átadás, és loot-bag, aztán jöttünk is haza. Mindenki szuperül érezte magát, Bori persze eddigre elkészült az erejével, mivel a délutáni alvása valahogy elmaradt ma.

3) A szombati gitárórán engem is megdícsért Tom a tanárom, jól esett nagyon!

4) Vasárnap délre uszizni mentünk és megint csak nagyon jól szórakoztunk. Barnus fejlődése az uszi terén megint igazán látványos volt: már tud egyedül haladni a víz alatt pár métert, lebegni önállóan és feljönni utána a felszínre, lemenni a medence aljára és feljönni, a hátán lebegni egyedül, kintről beugrani úgy, hogy nem kapjuk el és aztán feljön a felszínre. Bori is szuperül uszikázott, emlékezett az "airplane arms"-ra, azaz, hogy oldalra ki kell nyújtani a kezét és úgy lebegni. Plusz a nagy csúszdán is többször lementek, és Bori annyira imádta, hogy csak na! Mindig mikor felért a tetejére, számolni kezdett: eeeegy, tettő, hááá-rom! És már ment islefelé.

5) Az uszi után a Sonic-ban ebédeltünk, vagyis Sonic-ot, a saját autónkban. Ezen mindig röhögtünk a gyorsétterem előtt elhaladva, hogy micsoda vicc, de aztán kipróbáltuk, mert ez volt a rövidebb sor. Elég kényelmetlen volt, de azért jópofa, hogy beállsz a parkolóba, megnyomod a gombot, rendelsz távbeszélőn keresztül (hamburger, hotdog meg mindenféle édességek), aztán valaki kihozza egy tálcán a kaját és megeszed az autóban.

6) Vasárnap délután átjött Selena és ő volt a gyerekekkel, míg mi mindenféle boltokban jártunk beszerző/nézelődő körúton. Eredetileg moziba is akartunk menni, de az elmaradt, mert annyi mindent kell kigondolni, döntéseket hozni, hogy ki kellett használnunk a gyerekmentes időt. Elég hatékonyan sikerült is szálakat lezárni, úgyhogy kicsit most jobb (kevesebb a nyomás).

7) Vasárnapra azért elég sok elolvadt a szombati hóból.
Kicsit fura látvány azért, hogy mész az úton és az egyik oldalon szuper zöld a fű, a másik oldal meg tiszta hó.

Két rövid vagy egy hosszú

Nekem a kedvenc társasjátékom a Candyland most. A Mamával szoktuk mindig játszani pihenés előtt, és néha este is a Papával, de akkor inkább mesét olvasunk. Meg van néha, hogy nap közben is játszunk, mind a négyen (bár a Borinak segíteni kell, mert még nem tud lépni a bábujával).

A Mama kedvenc játéka a Sequence, de az nekem csak a második kedvencem, úgyhogy legtöbbször nkább Candylandet szeretnék játszani.

Ezek a szabályok vannak a mi játékunkban (az amit húzol, oda lépsz és az nyer, aki előbb ér a végére szabályon kívül):
- két rövidet vagy egy hosszút játszunk, hosszú az, ha újra kell keverni a kártyákat, mielőtt a végére érünk
- ha sietni kell, mert a Mama nagyon éhes, mert még nem ebédelt csak mi, akkor gyorsított játszmát játszunk, ami úgy megy, hogy iszonyú gyorsan húzunk és lépünk
- úgy nem lehet elkezdeni a pihenést, ha én nem nyertem, de az nem baj, ha a Mama is nyer párat
- ha már fél kettő van (a pihenésidő kezdete), akkor néha megegyezünk döntetlenben, vagy az nyer, aki éppen előbb van
- lehet tippelőset is játszani, ami úgy megy, hogy mielőtt húzunk, megtippeljük, hogy mit húzunk, és aki eltalálja pontosan (pl. két kék), az lép és húzhat még egyet.És ez is érdekes, tudtátok?
"Mathematically, Candy Land is very nearly a Markov chain, and would be exactly such a chain if the deck were re-shuffled after each card is drawn. There have been several analyses of game play (see references below)

There is no optimal strategy, or indeed any decision making, involved in Candy Land. The moves are wholly determined by the cards, which are drawn in order. The only random chance element comes from each shuffling of the deck. Every time the deck is shuffled, one of n + 1 outcomes is pre-determined, where n is the number of players: one of the players wins, or the deck will need to be shuffled again after it is used."

(A Mama találta ezt a Wikipédián)

Uszi, kicsit máshogy

Szerdán usziba szoktunk menni, és most is mentünk, de kicsit más volt, mint szokott lenni.

Korábban is kezdődött picivel, és bár a legelején megint a Kirsten volt, de aztán hamarosan cseréltek, és végül a Joel lett a tanár bácsink. Ő máshogy csinálja picit a dolgokat, és nekem ez nagyon tetszett. Főleg az, mikor a végén választhattunk, hogy rings legyen, vagy magic carpet, és mi egyöntetűen az utóbbira szavaztunk, és akkor jött a magic carpet! Hát az nagy vicc volt. Nézzétek meg!

A Borinak meg teljesen más volt az uszija, mert már nem a babákkal uszizott, hanem ő is egy tanár nénivel. Mondjuk a Mama azért végig ott volt vele, de neki végül is nem is kellett belemennie a vízbe, mert a Bori hajlandó volt mindent csinálni a tanár nénivel. Majdnem azokat a dolgokat csinálja már ő is így, mint én. Még beugrás is volt neki a széléről!

Ma amúgy még az is volt, hogy a Mama a Dora nézés közben kicsit megigazította hátul a hajamat. Ez azért nagy szó, mert én azt egyáltalán nem szeretem a hajvágást, és elég sokat beszélgettünk már róla, hogy meg kéne csinálni, de soha nem volt kedvem hozzá. Most viszont kiderült, hogy a Mama beszélt a fodrász nénivel telefonon, aki szabadságon van és nem tudja most levágni a hajamat, de azt javasolta, hogy tegyünk egy törölközőt a nyakamra és akkor csinálja meg a Mama amit nagyon muszáj ollóval. Na, ebbe nagy nehezen belementem és a Dora nézés közben, nem túl lelkesen, de engedtem, hogy a Mama pár nyisszantást csináljon. Ez lett az eredmény:

Sikítónap

Ma megint mehettem az oviba a Barnussal és a Mamával, de nem volt annyira jó, úgyhogy mégmielőtt a tízórai jött volna én már vittem a cipőmet a Mamának és mondtam, hogy "bábáj!", menjünk már.
Azért nem lehetett még menni, úgyhogy én is beültem a Micah mellé eszegetni, és az végül is egész jó volt. Utána viszont elég sokat kellett panaszkodnom, mert nem annyira tetszett már ez az egész, és fáradt voltam.

Mikor végre hazaértünk akkor már nagyon elegem volt. A Mama adott gyorsan macitésztát, az nem volt rossz, de legjobban annak örültem, mikor végre lehetett menni aludni.
Nem aludtam elég sokat a Mama szerint, sőt meg is próbált rávenni, hogy feküdjek még vissza egy kicsit. Na, jó, egy kicsit visszafeküdtem, de elaludni már nem tudtam, inkább megint hívtam a Mamát és akkor már tényleg kijöhettem.

Ma amúgy balettóra nap volt, és előtte még néztünk Dórát a Barnussal, az volt a nap fénypontja nekem. A balettóra alatt eszegettem, iszogattam, ki-be másztam a babakocsiból és nyomogattam a gombokat a Dórás könyvön, ami azt is tudja mondani, hogy "abre".
Hazafelé tetszett az, hogy esett az eső, és rám is esett, mert nem volt esernyőnk. Azért nem áztunk meg nagyon.

A vacsora jó volt, mert kaptam dinnyét, de aztán azt nehéz volt elviselnem, hogy nem klimpírozhatok a zongorán, amikor a Barnus gyakorolt.
Szerencsére aztán hazajött a Papa és akkor nagy családi fürdés volt: először a Mama ült be velünk, aztán ő kiszállt és a Papa jött.

Hát, jó, hogy vége ennek a napnak, mert a sok sikítás és vinnyogás igencsak kifárasztott.

A nagy kérdés

Ha nem figyelek iszonyúna, akkor simán belaszom a Barnusnak éneklés után ("Mama, maradj még itt egy picit velem!"). Plusz reggel igazából nem vagyok annyira kipihent. Pedig!

Bori az elmúlt hetekben egyre erősebben gyúr az éjszakák átalvására, szinte nem is kell felkelni hozzá. Azért fel-fel ébred néha, kiabál, hogy Mama, Papa, isziszi, vagy csak sírdogál. Ilyenkor egy kis odabújással, vizecskével, rábeszéléssel simán vissza lehet altatni, és legtöbbször nem is én megyek már át. Szóval, akár aludhatnék is!

Persze ettől még nem kerülök korábban ágyba, de olyan 6-7 óra egyben alvás simán kijön az eddigi 2-3 óránként megszakított összesen 5-6 órához képest. Szóval, várnám a hatalmas minőségbeli javulást.
Mikor jön már el?

Visszaérkezés

Tegnap délelőtt még Texasban napozgattunk, a gyerekek szuperül szórakoztatták a nagyszülőket és viszont. Aztán felültünk a repülőre.

Collage Stationből Dallasba kb. fél óra az út és a pici repcsin egész sok helyünk volt, mert két pár egymás után lévő ülést is elfoglalhattunk. Bori persze minden fáradtsága ellenére (ahogy sejtettük) nem aludt el, bár párszor elég közel járt hozzá.

A dallasi reptéren van egy egész jó kis gyerek-szórakoztató sarok, megmászható puha képződményekkel, és mázlinkra most a tv sem volt bekapcsolva, így normálisan lehetett játszani ott. Ezen kívül (mivel majdnem 4 órát kellett ott eltöltenünk a Madisoni járatra várva) közelebbről megismerkedtünk a terminálok között közlekedő egysínű automata vonattal, továbbá megszámlálhatatlanul sokszor mentünk fel-és le a hosszú mozgólépcsőn a második és a harmadik szint között.
Szórakoztató volt még a pizzázás a Pizza Hutban és a Starbucks vaníliás fagyikölteményének szipizése is, a végén pedig, mikor már tényleg nem volt mit tenni, akkor sétálgattunk.
Totál kifáradva szálltunk fel aztán a gépre, és egy három órás út következett, ami ennek ellenére egészen eseménytelenül telt el. Ez nagyrészt a még College Stationban beszerzett és a végső fáradtság utáni időkre tartogatott hatalmas táskányi új/meglepetés könyvnek, társasjátéknak köszönhető. A legnagyobb sikere mégis a zöld, hosszú, műanyag Szent Patrik napi nyakláncoknak volt (hatot adtak egy dollárért). Egy ponton a gyerekek és én is ilyenben pompáztunk, minden utas nagy örömére.

Fél kilenc körül szálltunk le, a csomagok megszerzése után gyorsan találtunk taxit, így 9-re már hazafelé tartottunk. Bori szinte azonnal bealudt Bence ölében. Mikor kiszálltunk itthon picit felébredt, de aztán vissza is aludt az átpelusozást már álomban töltötte (a pizsijét nem találtuk meg, de ez nem zavarta).
Barnus még enni akart, aztán fél 10 körülre már ő is aludt.

Reggel hála a fáradtságnak Bori 6 körül egy kis apai rápirításra visszaaludt még, aztán 7 körül átjött a mi ágyunkba és a szopi után együtt aludtunk fél 10 ig!

A napez után kicsit feszülten indult, hiába, a szuper texasi ellátást könnyű megszokni. Azért hamarosan sikerült elindulni a házhoz, megszemlélni, hogy mi is történt ott, míg nem voltunk itt (majd megmutatom, ha kész lesz).
A késői kelés ellenére Bori nagyon hamar újra fáradt lett, úgyhogy gyors ebéd és pihenés következett. Nekem ez alatt gitárórám volt, aztán Barnust vittem zongorázni (iszonyú ügyes volt).

Hihetetlen mázlinkra az idő borzasztóan kellemes volt egész nap, ezt kihasználva a délután többi részét kint töltöttük: játszótereztünk és megkerestük, hogy a házak mögötti kertek közül melyik lesz az, amit ebben a szezonban Erikával megosztva közösen művelünk majd. Én közben mostam is, jajjjj.
Barnus estére hirtelen nagyon Mamát akart, úgyhogy a szárítóba együtt tettük át a ruhákat még fürdés előtt, és aztán elalváskor megígértette velem, hogy majd én viszem át az ágyába. Kis manócskám!

Kacsázás

Én egy kicsit megint meg vagyok fázva, pedig nemrég azt hittük már, hogy elzáródott az orromon a csap. De most újra kezdődött, és nem is éreztem annyira jól magam néha.

Az viszont nagyon tetszett délután, mikor a Nagyi mondta, hogy menjünk el a kacsákhoz. Azonnal fel is pattantam és mentem a kerti kapuhoz, meg mondtam, hogy vigyünk Cheerios-t is, mert azt szeretik a kacsák (háp-háp). Sajnos akkor még azonnal nem lehetett menni, mert még nagyon meleg (!) volt, de kicsit később már igen, és akkor az úgy megy, hogy:

Barnus odahozza a wagont a kapuhoz. Beleülünk. Várjuk, hogy mikor indulunk már. A felnőttek összeszedik magukat, hoznak vizet meg Cheeriost, aztán kinyitják a kaput, és indulás!
A tó közel van, de az úton néha nagyon kell kapaszkodni, mert bumpy. Mikor meglátom a tavat, már messziről örülök neki és hangosan mondom, hogy "ott, ott!", meg mutatom is. A kacsákhoz érve gyorsan kipattanunk a wagon-ből és már szaladunk is bedobálni a Cheeriost.
Engem a Nagyi szokott fogni, hogy nehogy beleessek a vizbe, a Barnus már egyedül is tudja ezt.
A kacsák nagyon szeretik a Cheeriost, és ha bedobom és nem eszik meg azonnal, akkor szoktam is mondani nekik, hogy hé kacsák, ott a Cheerios, és akkor azt is megeszik.

Ma két helyen is dobáltunk különböző kacsáknak, és a második helyen volt egy igazán éhes kacsa, szinte ő egyedül ette meg az összes ennivalót. Nekünk nem is maradt a végére, de szerencsére odafelé azért teleettük a pocakunkat vele, úgyhogy kibirtuk igy vacsoráig.

A végén aztán még elmegyünk a játszótérre is, és most is jó sokat csúszdáztunk meg hintáztunk, sőt, a Barnus még be is temette magát egy kicsit a kavicsokkal.

Bizi-bizi nap

Estére jól elfáradtunk, mert ez egy bizi-bizi nap volt.

Először is elmentünk bluebonneteket nézni Independence-be, aztán a Taco Bellben ebédeltünk, délután meg sokat játszottunk a kertben, (én szuper teknősbékákat is rajzoltam aszfaltkrétával) és még a kacsákat is meglátogattuk és megetettük a Nagyival hármasban.
Este a Nagyiékkal még ráadást szaladgáltunk a lakásban és a kertben, aztán a Bori a Nagyival, én meg (zongorázás után) a Nagypapával fürödtem és mentünk aludni. A Mamáék még pont hazaértek, mielőtt elaludtam volna (vacsorázni voltak kettesben a Red Lobsterben), úgyhogy kértem a Mamát, hogy még egy rövidet énekeljen nekem, de alig hogy vége lett a Bóbitának már csukódott is le a szemem.

A tanyán

Igaz, hogy még nem sütött hétágra a nap, de azért ma reggel elindultunk megnézni a Tanyát. Erről már mindenki elég sokat beszélt eddig, és kiderült, hogy jó hely, valóban.

Az autóval mentünk, de nem mind, mert annyian nem férünk be, úgyhogy odafelé a Nagyi és a Nagypapa bicikliztek. Mi egy picit eltévedtünk, de azért még így is hamarabb értünk oda, mint ők. Szerencsére tudtuk, hogy a szomszédban lovak vannak, úgyhogy a Papával rögtön arrafelé indultunk el. Nekem távolról tetszettek is a pacik, de ahogy egyre közelebb mentünk, egyre nagyobbak lettek, úgyhogy inkább kértem a Papát, hogy ne menjünk azért annyira oda.
A Mama meg a Barnus viszont egészen odamentek a kerítésig, próbáltak füvet adni a két pacinak, akik meg odajöttek érdeklődni. A fű nem kellett nekik (inkább maguk legelésztek), de azt megengedték, hogy a Barnus megsimizze őket. Ő nem félt tőlük, mert ő már nagyobb mint én.

Aztán mi a Papával elmentünk az erdő felé, és közben megjöttek a Nagyiék is. Körbesétáltuk a tanya határait, aztán meg bevettük magunkat az erdőbe. Elég sűrű erdő, úgyhogy sokáig nem jutottunk, pedig én szerettem volna. A Nagypapa rögtön bemászott egy jó kis árokba, de oda sajnos nem lehetett utána menni, pedig én azt is szerettem volna. De aztán a Nagypapa is alig tudott kijönni, még szerencse, hogy a Barnus segitett neki, és egy bottal kihúzta.
Később átmentünk az erdő másik felére, és ott azért csak belemásztunk egy árokba, megnézni, hogy van-e viz a kis patakban. Volt!
Megnéztük a bluebonneteket is, amik kis virágok, én hintáztam egy faágon, aztán a tanya elején áttelepitettük a postaládát az út mellé, hogy a postás el tudja érni (különben nem dobja be a leveleket, mert ő ugyan ki nem száll az autójából). Aztán hazamentünk, most a Papa biciklizett és a Nagypapa jött az autóval, igy nem tévedtünk el.

Én hamarosan mentem is aludni, mert jól kifáradtam.

Délután pedig, mivel már kisütött a Nap és borzasztó jó idő lett, végig a hátsó kertben játszottunk! Nagyon jó volt! Labdáztunk, trambulinoztunk, ástunk, wagon-öztünk, és ami a legjobban tetszett: aszfaltkréta-pakolósat játszottunk a Nagypapával.
A Mama bevásárló körúton is volt, és hozott nekem két pici cicát ajándékba onnan! Hú, de örülök nekik! A Barnus gyurmát kapott, azt is kipróbáltuk.

Fürdés előtt még szaladgáltunk egyet körbe-körbe a Nagyival, aztán mentünk alduni.

Kisütött a Nap,

... úgyhogy kiköltöztünk a kertbe és elkezdtük napelemeink feltültését, igy

Amúgy pedig a hosszú reggeli bealvásokra (Mama és Papa részéről), valamint a finom ebédekre sem panaszkodhatunk. Arany élet!

Mit csinál(t)unk Texasban?

Hát, először is, elmondom, hogy hogy jöttünk ide.
A péntek reggel teljesen úgy indult, mint szokott: 9-re oviba mentem. A Papa még ez előtt elindult a Borival az új házba, találkozni Jimmel, aki majd dolgokat csinál meg nekünk ott, amig nem vagyunk itthon. A Bori is vele ment, és nem sokkal aztán mi is elindultunk a Mamával.
Viszont ez csak egy nagyon rövid ovinap volt, mert 10-kor már jött is értem a Mama és mentünk vissza haza. Hamarosan megérkezett a taxiautó, addigra mi már kint vártunk a ház előtt a csomagokkal.
A taxiban nagyon vicces volt, mert nem kellett autósülésben ülnünk, hanem először a Mama ölében ültem én, a Bori meg a Papáéban, de aztán ülhettünk rendesen az ülésre is. Nagyon jó móka volt, kár, hogy máskor nem szabad ezt csinálni, csak a taxiban.

A reptéren még volt egy kis időnk beszállásig, úgyhogy nézelődtünk meg szaladgáltunk, a Papa meg véletlenül találkozott az egyik kollégájával és beszélgettek egy kicsit. Nekünk a Borival nagyon tetszett, hogy lehetett nézni, ahogy a repülőnket feltöltik mindenfélével, meg a többi reptéri járművet is jól láttuk az ablakból.

A repülő egyébként egész pici volt, nem is tudtunk egymás mellett ülni mindannyian, hanem a Papa a folyosó másik oldalán ült, picivel távolabb tőlünk. Ráadásul enni sem adtak ezen a repcsin, de ez végül is nem volt baj, mert kiderült, hogy én szeretem a rántott husit, amit a Mama hozott felvágva egy kis dobozkában, meg uborkát és pitát is hozzá.
Az evés után sokat olvastuk az új Dorás könyveket meg néztünk filmet is, a Bori még egy picit sétálgatott is. De azt nem nagyon volt szabad, mert eléggé rázós volt néha az út.

Aztán hamarosan leszálltunk Dallasban és az ottani repülőtéren találtunk egy egész jó kis játszós részt. Végül is nem voltunk ott sokat, mert ment a tv és valami buta rajzfilmet adtak, ami nem tetszett a Mamának. Úgyhogy jobbat találtunk ki: elmentünk a MacDonald's-ba és ettünk finom szivószálas fagyit, meg almáspitét. A Mama szendvicséből és krumplijából is kóstoltunk azért. A végén egy néni odaadta nekünk a spiderman játékot, amit a Happy Meal-jéhez kapott, annak nagyon örültünk.
A felszállásra viszont sajnos várni kellett, többet, mint szerettük volna, mert valami probléma volt a géppel (nem tudjuk pontosan mi, talán az egyik ülés hibásodott meg).
Aztán végre felszálltunk és alig mentünk 10 percet, mikor már készülődni kezdtünk a leszálláshoz. Az egész út Collage Stationig 30 perc volt, és a végén ott várt minket a Cica nagyi!
Nagyon örülünk neki!

Odakint sajnos esett az eső, de végül is nem volt baj, mert gyorsan beszálltunk az autóba és nem is lettünk vizesek.

Elég késő lett, mire megérkeztünk a Nagypapa házához. A Bori először nem emlékezett, hogy ő a mi nagypapánk és kicsit meg is ijedt, mikor bejöttünk, de én azonnal tudtam, hogy jóban vagyunk. Később aztán a Bori is rájött arra, hogy nem kell félni, nem szúr a szakálla.
Aznap este jó későn mentünk aludni, de előtte még ettünk a Mama finom szülinapi csokitortájából, mert ez volt ám amúgy a Mama szülinapja.

Szombaton aztán reggel rögtön azzal kezdtük, hogy nagyot játszottunk a Nagyival, amig a többiek aludtak. Aztán felkelt a Mama, meg utána a Papa és a Nagypapa is, és akkor velük is játszottunk tovább. Megkaptuk a Breszi nagyi küldte szuper könyveket is, és akkor a Nagypapa jó sokat mesélt nekem a kérdéses könyvből. De a Dr. Seuss-okat és a Cicó-Kukacos könyveket is nagyon szeretem, ha meséli.
A másik, amit nagyon jól lehet a Nagypapával csinálni, az a ceruza hegyezés a szuper texasi autómata hegyezővel, amilyen sehol máshol nincs. A ceruzákkal aztán néha szinezünk is, de nem ez a lényeg, hanem a hegyezés. A Bori is nagyon szereti csinálni ezt. Csak a hosszabb ceruzákat lehet viszont, mert a rövideket veszélyes.

Szombat délután elmentünk a Nagyival és a Mamával egy kisebb beszerző körútra: vettünk nekem zongorát a gyakorláshoz, meg mindkettőnknek gumicsizmákat, hogy ki tudjunk majd menni ha már nem esik. Este még a Nagyival volt egy HEB bevásárló túránk is, úgyhogy aznap is elég későn feküdtünk le.

Vasárnap pedig, ami ma volt, már egészen jó idő lett! Délelőtt szinte 5 percenként néztük a Nagyival a hőmérőt, ahogy egyre melegebb lett, és aztán, mikor mindenki felkelt már, akkor ki is mehettünk végre játszani a hátsó udvarra. Előkerült a trambulin, kivittük a hangos autót és a Bori zöld motorját, a Papa felakasztotta hintát, és a gyerekseprűt is megszereztük. A Borinak legjobban a hinta tetszett, nagyon sokat ült benne, még az almáját és a kakaóját is ott fogyasztotta el.
Délután meg a Mama és a Papa elvitt minket a legközelebbi játszótérre, ami az iskola udvarán van. Nem nagyon volt ott más rajtunk kivül, és a wagon-nel mentünk, ami külön jó szórakozás! Nagyot csúszdáztunk, másztunk ide-oda, ültünk a rugós iskolabuszon, lógaszkodtunk (én egyedül is) és kavicsoztunk. Aztán hazazötyögtünk és kaptunk finom tacot vacsorára, amit én nagyon szeretek.
Estére jól kifáradtunk, úgyhogy mentünk is aludni a szokott időben.

Megérkeztünk College Stationbe

Tegnap nem is olyan rövid utazás után (sajnos nincs közvetlen járat) megérkeztünk Texasba!
Jó nagy eső fogadott, de hétfőre már szép időt mondanak.

Barnus rögtön kipróbálta Nagypapa új traktorját és Bori estére egészen megszokta Nagypapa szakállát (ezt reggel újra kellett kezdeni).
Minden nagyon szuper, nagyon jó kis tavaszi szünetünk lesz!

Ma megvettük a házat!

Kész, vége, háztulajdonosok vagyunk! Hurrá!

Tánci videó

Múlt héten volt nyílt óra Barnus tánciján.

Bori egész végig szuperül háttérben maradt, aztán mikor kiürült a terem, picit élvezkedhetett ő is.

Bori mondások

Mostanában nem írtam Barnus mondásokat, pedig van bőven, csak most már annyira nem lepődünk meg rajta. Viszont Bori is elkezdte, persze még kicsiben, de szenzációs, hogy milyen okos!

Ha megkérdezzük tőle szerde este az uszi után, hogy "Bori, mit fogunk most enni?", akkor azonnal rávágja, hogy "pizza!" és csillog a szeme ezerrel. Hát, igen, az uszi utáni pizzaevést immár hagyományosnak tekinthetjük kis családunk heti programjában.

Dóra imádata abszolút elhatalmasodott. Mostanra az összes szereplőt tudja, és mondja: Ója=Dóra, Tico, Búcca=Boots, Isa, Beny, és Swiperre meg azt használja, hogy "Oh, maaan!". Ezen kívül nagyszerűen mondja, hogy Elmo, pedig a piros kis monstert eddig kb. kétszer látta életében Barnus egyik pólóján.

Az állatokat szuperül felismeri, sokra már van szava is (szépen elkülöníti őket, nem ar van, hogy ha valami négylábú és mozog, akkor az cica): a favorit a cica és a vauvau, de megy még a pipi és a halacska is (utóbbira hangos cuppogás utal), mond valami macihoz hasonlót, és a tehénre legtöbbször múúú-zik (már nem fél tőle).

Az alszit ugye már régen tudja mondani, mostanság viszont megy már az "iszi" is.
A családból a "Papa" a legjobban felismerhető. Barnusra általában valami nagyon kedves halandzsát talál ki (nincs még állandó név), magára néha mondja, hogy Bócsa, nekem pedig a napokban többször is volt már "Mama" a nevem!

És persze továbbra is folyamatosan megy a hangos, fülsértő sikítás, ha kell valami, nem megy valami, nem szabad valamit. Meg továbbra is hiper-édes, plusz eszméletlenül simlis és csibész. Az egyik kedvenc tevékenysége mostanság az, hogy kizippzározza a táskám oldalzsebét, kiveszi a napszemüvegemet, fordítva az orrára biggyeszti és széles vigyorra körülnéz, hogy mindenki látja-e.

Mi van a kertben?

Ma a balettóra után rögtön az új házhoz mentünk és így most láttuk először a kertet hó nélkül, világosban (nálunk már nyári időszámítás van, a Mama mondta, hogy vasárnap állították át az órát).
Nagyon jópofa volt sétálni picit a jövendő kertünkben, de a legjobb mégis az volt, hogy a hátsó bejáratnál, a lépcső mellett találtunk egy nagy meglepetést: egy hatalmas rakás csodaszép kavicsot!
A Mama szerint az előttünk itt lakók valószínűleg gyűjthették a szép kavicsokat, mert ezek mind igazán csodaszépek voltak: narancssárgák, fehérek, feketék, pöttyösek, csíkosak és mindenféle méretűek. Mindannyiunknak nagyon tetszett ez, jó csomó időt eltöltöttünk azzal, hogy ezeket nézegettük.

Aztán, még odakint megismerkedtünk az egyik szomszédunkkal is, egy idős nénivel, aki talán kóreai származású. Van egy pici fekete kutyusa is, aki nagyon aranyosnak tűnik, és a néni is kedvesen köszöntött minket.

Később megjött a Papa és akkor bementünk és szépen lemértünk minden egyes szobát. Mi sokat segítettünk a Borival, fogtuk a mérőszalagot, a Mama meg írta, hogy mi mennyi.
Pont mire készen lettünk megérkezett Jim, akivel a Mama meg a Papa megbeszélték a találkozót. Mi a Borival már nagyon vártuk, hogy megjöjjön, mert akkortól nézhettünk filmeket a DVD lejátszón, a felnőttek meg beszélgettek mindenféle átalakítási munkálatokról.

Jó késő lett, mire végeztek, a Bori akkor már nem is akarta annyira mindig nézni a filmet, hanem inkább kiborította az ennivalókat a földre (amit a Mama vacsorára hozott), meg aztán fel-le mászkált a lépcsőn és incselkedett a Jim-mel.
Nagyon jól éreztük magunkat!
A Mama és a Papa meg nagyon elégedett volt azzal, amit a Jim mondott, úgyhogy ha minden rendben megy, akkor hamarosan el is kezdhetik a munkát a házon.

Szóval, olyan fél 9-re értünk haza, úgyhogy csak gyorsan lezuhanyoztunk és már mentünk is aludni.

Látogatóban Micah-éknál

Hát, ezt a tavaszt jól elkiabáltuk... De azért én a ma délutáni hóesés ellenére továbbra is nagyon várom az igazi tavaszt, mert az oviban azt mondták, hogy március 21-én kezdődik, és ha ott valamit mondanak, akkor az úgy szokott lenni.
Különben meg egész hétvégén esett az eső, csak ma délután volt hó, attól viszont most minden megint fehér.

Szombat este pedig elmentünk a Micah-ékhoz!
Először volt a Mama gitár órája, aztán én zongoráztam, és most a Mama nem is maradt ott velünk, hanem elment addig körülnézni a kézműves-vásárra odafent. Én meg iszonyú ügyes voltam, és a Hikari nagyon meg is dícsért a végén a Mamának. Három dalt is kaptam gyakorolni, nagyon örülök!
Ez után elmentünk gyorsan virágot venni a lányoknak a vendégségbe, és a Micah-nak én egy szép rózsaszín kis növényt választottam, mert azt a színt tudom, hogy nagyon szereti.

Már nagyon vártak minket, az ablakból integetett Micah és Tobias, mikor megérkeztünk.
Jó sokat játszottunk együtt, és a Bori is jött velünk, és mindig ott akart lenni, ahol éppen mi vagyunk. A lépcsőket egész hamar megtanulta megmászni, de a vége felé azért egyszer leesett (de nem lett baja szerencsére).
Már ismertük a terepet, mert nem olyan régen voltunk nálunk a szülinapi bulin, de akkor nagyon sokan voltak, most meg csak mi, úgyhogy most sokkal jobban lehetett játszani.
A Borinak szerintem azért legeslegjobban a Bingo kutyus tetszett, aki egy icipici kis kutya, elég öregecske is, de nagyon barátságos és a Bori így meg merte simizni. Ha lehetett volna, szerintem mindig mellette lett volna, mert nagyon tetszett neki a kutyus.
Azért Micah-val is jól elvolt, és Micah továbbra is iszonyúan szereti a Borit, mindig mondja, hogy ő milyen "cute"! De nekem is sokszor mondta, hogy nagyon örül, hoyg barátok vagyunk, és én is.

Vacsorára kaptunk finom sajtos pizzát, aztán mehettünk újra játszani, és akkor a felnőttek jöttek az evéssel.
Egész késő lett már, mire hazaértünk, de nem volt baj, mert mindenki nagyon jól érezte magát.

Videó???!

Sikerült feltölteni végre!

Hahó, tavasz!

Képzeljétek, ma megérkezett a tavasz! Vagyis már egy pár napja mondogatja a Mama, hogy ez már egész jó kis tavaszias idő, de ma már tényleg, és így mikor hazaértünk a tornáról és még volt egy kis idő az ovi vége előtt, és nekiálltunk kiporszívózni az autót a ház előtt, akkor levehettem a nagykabátot és a szép fehér széldzsekimben flangálhattam!

Aztán, mikor a Barnussal együtt hazajöttünk az oviból, akkor ő is plucsiban volt csak, és elővettük az aszfaltkrétákat, amik szuperül kibírták a telet odakint a Mama biciklikosarában, és rajzoltunk velük szépeket! Szuper volt! A Barnus még a legújabb menő-sapiját is felvehette, pedig az nyári!

Délután meg felsétáltunk a Community Centerhez kitenni egy plakátot, és aztán hátramentünk a játszótérre, ami nem volt sáros, és ott szuperül lehetett csúszdázni.
Én már nem is emlékeztem, hogy mit kell csinálni egy játszótéren, olyan régen voltunk, először nem is akartam felmenni a lépcsőn a csúszdához. Aztán a Mama, meg főleg a Barnus megmutatták, és nagyon tetszett, úgyhogy egy csomót csúszdáztunk és ugriztunk a lengőhídon.

Hazafelé meg kikéretőztem a babakocsiból egy idő után és én is sétálgattam meg szalagtam. A Barnus út közben belelépett az összes pocsolyába, meg főleg a sárba (gumicsizmában volt), és kétszer is úgy beleragadt, hogy a Mama alig bírta kihúzni. Ezen nagyon jól szórakoztunk. A végén mindig kijött a lába, hatalmas cuppanások kíséretében.
Már majdnem otthon voltunk, mikor hirtelen nagyon hangosan megszólalt egy autó dudája nagyon közel hozzánk és ettől nagyon megijedtem, el is estem és sírtam. Aztán a Barnus elbújt és meg kellett keresni, meg kipróbálhattam a motorját és akkor picit jobban lettem.
A végén meg jött szembe velünk a Papa, és akkor együtt értünk haza.

A fürdés után le kellett vágni a Barnus lábkörmeit mert már nagyon hosszúak voltak, de ő nem akarta és nagyon sírt. Én próbáltam megvígasztalni, megsimiztem meg minden, de mikor a Mama felajánlotta, hogy akkor vágjuk le inkább az enyémet, akkor ezt inkább elhárítottam. Végül a Mama és a Papa együtt csak levágták azokat a körmöket, aztán mentünk aludni.

A Kánaán még nem érkezett el

Kijelenthetjük, hogy az éjszakai szopiról való leszokási kísérlet sikerült! Ez nagy szó, de azért mégnem jött el a Kánaán (amire már olyan régen várunk)...

Szóval, volt egy átaludt éjszaka, a többin meg több ébredés, de nulla cicizés. Általában vízivással, kis összebújással, simivel, többszöri odamenetellel széen visszaalszik. Ez mutatja, hogy már érett a dologra, és talán pár hónap múlva (mire ő is 2 éves lesz) eljutunk oda, hogy többé-kevésbé átalussza az éjszakákat.

Barnus éjszakái rohamosan javultak a napokban, de ez nem ér, mert mellettem aludt. Majd ma éjszaka lesz érdekes, hogy a saját ágyában is sikerül-e mindez. És, nem akarom elkiabálni, de: a léggézse mintha helyrejött volna! Már szinte nem horkol, és amikor bemegyek mellé éjfél körül aludni, akkor olyan gyanúsan csönd van, hogy jó közel kell hajolnom hozzá, hogy megállapíthassam: lélegzik ez a gyerek egyáltalán? Éljen!

Még annyi kéne, hogy a házvásárlási herce-hurcán túllegyünk végre (talán jövő hét), és akkor a felnőttek is kipihenhetnék már magukat picit.

Ja, és feltettem a Picasa-ra a februári képeket, van a zongoráról is.

Átaludta!

Emberek, Bori ÁTALUDTA az éjszakát! Este 8-tól reggel 7-ig!!!!!!!!!!!!
Ez hihetetlen, eszméletlenül jó, nagyon örülök!

Reggel vidáman beszélgetve ébredt, szinte rá kellett beszélni, hogy szopizzon egy kicsit és aztán ment is a dolgára.

Barnus viszont sajnos ha lehet még rosszabbul aludt, mint eddig: lefekvés után (még a nagy ágyon volt) 9 körültől 15-20 percenként panaszosan felsírt. Nem tudtuk kideríteni, hogy mi a baj, de mivel halálosan fáradtak voltunk az előzményektől, úgy döntöttünk, hogy Bence megint leköltözik a kanapéra és én alszom Barnussal a nagyágyban. Így legalább a család fele kipihente magát, és végül is, talán valamikor hajnaltól már azért Barnus is jobban tudott így aludni. Nekem is egyszerűbb volt, mert nem kellett kimászni az ágyból, amikor nyöszörögni kezdett, akkor odabújtam hozzá, és akkor egy időután megbékélt.

A kísérlet folyik

Betellt a pohár. Elég volt. Elég, az éjszakai szopizásokból!

Úgyhogy szombat reggel megbeszéltem Borival, hogy most már nem lesz többet szopi éjszaka, akkor alszunk és csak reggel és este, lefekvés előtt lehet cicizni. Bori beleegyezett, Bence megehetősen jól szórakozott a dolgon.

Én viszont el vagyok határozva. Úgyhogy szombat éjszakától fogva a tervnek megfelelően amikor Bori felébredt átmentem hozzá, felvettem, és mivel ez persze nem volt elég a megnyugtatásához, összebújtunk egy picit a szokásos szopis helyzetben. Azt hiszem, megértette az elmondottakat, mert akkor már nem kért szopit, és egy idő után elbúcsúztunk és mentünk vissza az ágyunkba.
Nem meglepő módon pár perccel később újra sírt, akkor adtam neki egy kis vizet és újra visszafeküdtünk.
Ez után azt hiszem egy hosszabb alvás következett, majd megint felkelt, de akkor már csak picit bújtunk össze és reggelig aludt.
A reggelen negyed 7-et kell érteni...

Vasárnap éjszaka csak egyszer ébredt, akkor egy kis összebújás és vízivás után aludt vissza, viszont reggel 6-kor már cicit követelt. És nem aludt vissza.

Szóval, a helyzet abszolút elviselhető lenne, és még jó irányba is mutatna, mert a cicizés elmaradtával talán lenne esély arra, hogy egy idő után már ne is keljen fel egyáltalán, vagy ha igen, önkiszolgálja magát egy kis vízzel és visszaaludjon.
Nincs is lelkiismeretfurdalásom, hogy megfosztom a tejcitől, mert egyrészt már nincs valószínű értékelhető mennyiség jó ideje, másrészt már 20 hónapos, harmadrészt Barnusnál is kb. ebben a korban jött el az éjszakai szopimentesség ideje (ez nekem fontos, hogy ugyanazt tudjam nyújtani nekik). Ráadásul most már tényleg nagyon okos, klasszul megérti a dolgokat, így meg lehet vele tényleg beszélni, hogy mi hogy legyen.

Az egyetlen bökkenő a kísérletben az, hogy közben Barnus elkezdett éjszakánként 8-10 alkalommal felsírni és a Mamáját akarni (nem lehet kihúzni belőle, hogy mia baj, csak sír, dobálja magát, de attól megnyugszik, ha odakucorodom mellé). Úgyhogy az elmúlt napokban alvásról szinte nem beszélhetünk a felnőttek részéről, inkább csak arra emlékszem, hogy néha feküdtem az ágyamban, aztán felriasztott valaki sírása. Nyilván Bence se tud rendesen aludni így, plusz neki kell reggel iszonyú korán kelni a hajnali kukorékolókhoz. Úgyhogy egy kis alvás igazán nem hiányozna nekünk most.

De kitartok a tervem mellett. És remélem, hogy ez az időszak Barnusnál a műtét számlájára írható (erről írtak is a "what to expect" tájékoztatóban) és így hamarosan magától elmúlik.

Újra program

Nekem most egy ideje nem lehetett kimenni a házból a mandula kivétel miatt, de egy ideig nem is nagyon akartam, mert eléggé fáradt voltam és sokat szerettem volna pihenni, meg a Mamával lenni.

De most a hétvégén már azért elég jól voltam (sőt, a Mama szerinte szinte teljesen ugyanúgy, mint a műtét előtt, mert például sokat szaladgáltunk is a Borival, meg ugráltunk), úgyhogy szombat délelőtt elmentünk a magyar partyra.
Ez a Nesztáéknál volt, és iszonyú sokan voltak, majdnem mindenki magyar. Voltak gyerekek is, például a Kálló meg a Lili, és persze a Marciék. Jót játszottunk és aztán ebéd is volt.
Én az ebédre már eléggé elfáradtam, pedig pizza is volt, de végül is csak egy kis reszelt sajtot ettem nagyon jóízűen.

Aztán hazajöttünk, pihentünk és utána a Mama elvitt engem a zongoraórámra. Most egy másik gyakorló-szobában voltunk, de ott is volt zongora. Ééééés, kaptam két könyvet is a Hikaritól! Az egyikbe lehet színezni és mindenféle zonogorás feladatok vannak, a másikban pedig a dalok vanak leírva, amiket tanulok játszani. Hikari smiley-face-t rajzol nekem bele, ha ügyesen elzongorázok valamit. Nagyon örülök a könyveimnek!

Délután, meg vasárnap viszont lényegében végig itthon voltunk és elég sokat játszottunk. A Mama szombat este fürdés után szépen felöltözött és már úgy, felöltözve énekelt nekem, mert utána színházba ment egy tánc előadást megnézni (Harvey Street Dance Chivago). Azt mondta utána, hogy nagyon-nagyon-szuper jó volt, és ráadásul még találkozott a végén Miss Gretchennel is, aki az én balett-tanárom.