Sikítónap

Ma megint mehettem az oviba a Barnussal és a Mamával, de nem volt annyira jó, úgyhogy mégmielőtt a tízórai jött volna én már vittem a cipőmet a Mamának és mondtam, hogy "bábáj!", menjünk már.
Azért nem lehetett még menni, úgyhogy én is beültem a Micah mellé eszegetni, és az végül is egész jó volt. Utána viszont elég sokat kellett panaszkodnom, mert nem annyira tetszett már ez az egész, és fáradt voltam.

Mikor végre hazaértünk akkor már nagyon elegem volt. A Mama adott gyorsan macitésztát, az nem volt rossz, de legjobban annak örültem, mikor végre lehetett menni aludni.
Nem aludtam elég sokat a Mama szerint, sőt meg is próbált rávenni, hogy feküdjek még vissza egy kicsit. Na, jó, egy kicsit visszafeküdtem, de elaludni már nem tudtam, inkább megint hívtam a Mamát és akkor már tényleg kijöhettem.

Ma amúgy balettóra nap volt, és előtte még néztünk Dórát a Barnussal, az volt a nap fénypontja nekem. A balettóra alatt eszegettem, iszogattam, ki-be másztam a babakocsiból és nyomogattam a gombokat a Dórás könyvön, ami azt is tudja mondani, hogy "abre".
Hazafelé tetszett az, hogy esett az eső, és rám is esett, mert nem volt esernyőnk. Azért nem áztunk meg nagyon.

A vacsora jó volt, mert kaptam dinnyét, de aztán azt nehéz volt elviselnem, hogy nem klimpírozhatok a zongorán, amikor a Barnus gyakorolt.
Szerencsére aztán hazajött a Papa és akkor nagy családi fürdés volt: először a Mama ült be velünk, aztán ő kiszállt és a Papa jött.

Hát, jó, hogy vége ennek a napnak, mert a sok sikítás és vinnyogás igencsak kifárasztott.