Mi van a kertben?

Ma a balettóra után rögtön az új házhoz mentünk és így most láttuk először a kertet hó nélkül, világosban (nálunk már nyári időszámítás van, a Mama mondta, hogy vasárnap állították át az órát).
Nagyon jópofa volt sétálni picit a jövendő kertünkben, de a legjobb mégis az volt, hogy a hátsó bejáratnál, a lépcső mellett találtunk egy nagy meglepetést: egy hatalmas rakás csodaszép kavicsot!
A Mama szerint az előttünk itt lakók valószínűleg gyűjthették a szép kavicsokat, mert ezek mind igazán csodaszépek voltak: narancssárgák, fehérek, feketék, pöttyösek, csíkosak és mindenféle méretűek. Mindannyiunknak nagyon tetszett ez, jó csomó időt eltöltöttünk azzal, hogy ezeket nézegettük.

Aztán, még odakint megismerkedtünk az egyik szomszédunkkal is, egy idős nénivel, aki talán kóreai származású. Van egy pici fekete kutyusa is, aki nagyon aranyosnak tűnik, és a néni is kedvesen köszöntött minket.

Később megjött a Papa és akkor bementünk és szépen lemértünk minden egyes szobát. Mi sokat segítettünk a Borival, fogtuk a mérőszalagot, a Mama meg írta, hogy mi mennyi.
Pont mire készen lettünk megérkezett Jim, akivel a Mama meg a Papa megbeszélték a találkozót. Mi a Borival már nagyon vártuk, hogy megjöjjön, mert akkortól nézhettünk filmeket a DVD lejátszón, a felnőttek meg beszélgettek mindenféle átalakítási munkálatokról.

Jó késő lett, mire végeztek, a Bori akkor már nem is akarta annyira mindig nézni a filmet, hanem inkább kiborította az ennivalókat a földre (amit a Mama vacsorára hozott), meg aztán fel-le mászkált a lépcsőn és incselkedett a Jim-mel.
Nagyon jól éreztük magunkat!
A Mama és a Papa meg nagyon elégedett volt azzal, amit a Jim mondott, úgyhogy ha minden rendben megy, akkor hamarosan el is kezdhetik a munkát a házon.

Szóval, olyan fél 9-re értünk haza, úgyhogy csak gyorsan lezuhanyoztunk és már mentünk is aludni.