Az egyetlen esély

...arra, hogy Bori aludjon délután a következő.
Rendes időben (kb. fél kettő előtt kicsivel) elkezdjük a pihenést azzal, hogy peluscsere, besötétítés, lefekszik, Vackort bekapcsoljuk.
Ezután átmegyek a Barnushoz mesélni és jó pihenést kívánni, de mire kijövök tőle Bori általában vidáman pakolászik a szobában alvás helyett. Gondolom, megpróbál elaludni, de nem sikerül pár perc alatt, úgyhogy úgy dönt, akkor inkább játszik.
Ilyenkor újra bemegyek, visszafektetem, kicsit kisötétítek és megbeszéljük, hogy az ágyban kell maradni, de olvasgathat könyveket, ha akar míg fekszik (a lámpát nem engedem felkapcsolni, mert akkor teljesen esélytelen az ügy). Persze akar, úgyhogy adok neki könyveket és újra kijövök.
Az ajtóra belülről fel van szerelve a kinyitásgátló, ez nem annyira fizikailag, mint inkább a tudat megakadályozza a kijárkálásban.
De nem is alszik el, lentről hallom, hogy vidáman kiabál, énekelget, sikítozgat. Erre már nem reagálok, de ha 1-1,5 óra múlva kiérződik a fáradtság a hangjából, akkor felmegyek, és ha kéri, hogy feküdjek mellé, akkor odafekszem. Ilyenkor 5-10 perc alatt elcsendesedik és elalszik.

Ez persze nem történik meg legtöbbször, az elmúlt két hétben a mai napon kívül egyszer sem aludt. Ilyenkor kiengedem, mikor Barnus is lejön a pihenésből és folytatódik a délután. Olyan 5-6 körül következik be a teljes kifáradás, amikortól abszolúte nem lehet semmit elérni már nála, azt csinál, amit akar (pl. fürdővíz megivása, játékok szétdobálása, nem-vacsorázás, esés-kelés), ez egy nagyon nehéz időszak. Aztán nyolc óra körül kidől és pillanatok alatt elalszik.

Ha mégis sikerült nap közben aludnia, akkor az elég későn kezdődik, nem túl sokat alszik és általában elég fáradtan ébred, nyűgös. Ilyenkor aztán kb. egy óra alatt újra felpörög, nagyon sok energiája lesz és este alig lehet lelőni kilenc környékén.

Hát, most ezek a lehetséges esetek. Nem mondom, hogy szuper a helyzet, de kezdek hozzászokni, és bízom benne, hogy majdcsak lesz valahogy.

Oroszlán és pumpkin

Képzeljétek, Halloween-re oroszlánnak öltöztem! Tegnap is, meg ma is, és szombaton meg még egyszer fogok, mert akkor lesz igazából Halloween, sőt, akkor még trick-or-treat-elni is fogunk menni! Szuper!

Ma ráadásul különlegesen szuper nap volt, mert a Mama jött az oviba (ő volt a parent helper) a Borival és így ők is jöttek velünk felvonulni a parade-ra.

De először is el kellett készülődni reggel, és most csak a Mama volt, hogy segítsen, mert a Papa Bostonban van előadást tartani. Én ráadásul elég sokáig szeretek mostanában aludni reggel, úgyhogy jó gyorsan kellett készülni, de egész időben odaértünk azért az oviba.
A Mama rögtön a konyhába ment a snack-et elkészíteni, mi meg a Borival játszani kezdtünk. Hamarosan megjött a Tiago is, úgyhogy akkor együtt gyurmáztunk, a Borinak meg nagyon tetszett a sok pattogatott kukorica, amiket lehetett pakolászni, markolászni. A másik szobába, ahol a bebújós sátor volt, meg a töklámpások ma szinte nem is mentünk át.

Aztán a snack előtt jött a trick-or-treat-elés! Először a Becky-t látogattuk meg a fürdőben, aztán a Carla-t az ajtó mögött, és végül a Mamát a konyhában. Mindenkitől kaptunk egy kis treat-et, és egy zacsiba gyűjtöttük össze.
Snack-re meg pizza volt, perec, répa és Witch's Brew! Az olyan, mint a narancslé, csak van benne tej, víz és vanília kivonat is, és össze kell mixelni. Nagyon finom!
Utána csak egy könyvet olvastunk, meg gyorsan megnéztük a naptárat, hogy milyen nap van, aztán már öltözködtünk is a felvonuláshoz! Akin nem volt jelmez az felvette, és mindenki kapott egy-egy zeneszerszámot is, hogy tudjunk zajt csapni, és aztán indultunk is.

A végén csináltunk egy közös képet, hogy látszon, ki minek öltözött.
És tudjátok, hogy két éve még én viseltem azt a pumpkin jelmezt, ami most pont jó a Borira?Nagyon szereti, ahogy én is akkoriban.

Kezdődik a Halloween!

Sok minden érdekes történt mostanában, például:

- Tegnap voltunk a Little Gym-ben és csináltak rólunk videófelvételt, hogy már milyen ügyesek vagyunk.

- A Barnus aznap délután pizsiben volt a tornaóráján, és nekik is volt videózás, amit a végén mindenki megnézhetett, úgyhogy mi is bemehettünk a Mamával. Nagyon ügyes volt a Barnus!

- Hétfőn a zenélősön új mesekönyvet olvasott nekünk a Miss Debbie, és a végén a Mamával kiválasztottunk pár új hangszert, amit hazahoztunk, mert Musical Sale volt. Még egy altatódalos CD-t is kaptam, pihenés alatt hallgatni. Mondjuk ettől még nem aludtam el, de nagyon tetszenek a zenék.

- Ma délelőtt a Barnus felvehette az új oroszlán-jelmezét, és abban ment az oviba! Nekem (és neki is) ez iszonyúan tetszett! Ezzel elkezdődött a Halloween-i események sorozata.

- Pihenéskor ma sem aludtam, de a Mama most nem lett mérges emiatt, hanem inkább hozott nekem könyveket az ágyba, hogy akkor ott olvasgassak és pihenjek. Ez nekem nagyon tetszett, és mikor feljött értem, hogy vége a pihenésnek, akkor tényleg kipihentnek éreztem magam.

- Délután pedig átmehettünk játszani a Marciékhoz, ami nagyon jó volt, pedig a Mama nem is maradt ott végig, csak az elején egy picit, mert elment megnézni a kórházban azt a helyet, ahol a Blanka baba születni fog. Mi addig csináltunk mindenféle érdekes projectet a Marciéknál, például denevért, pókot meg kukacot. A Mama csak a vacsora végére ért haza és teljesen elámult, hogy milyen sok husit ettem meg. Szóval, nagyon klassz volt!

Szülinap a YMCA-ben

Hát, képzeljétek, a garázst is kitakarítottuk! Lényegében mi ketten a Mamával, de azért a Papa is segített a végén egy kicsit.
Na, és persze voltunk a Corvin szülinapi buliján, ami egyszerűen szuper jó volt!

A garázsozás délelőtt volt, a pancake reggeli után, és olyan szépen sütött a nap, hogy elég volt csak egy pulóvert felvenni. A Papa elment a Borival faanyagot venni a porch projektjéhez (ezt délután együtt meg is csináltuk), és meg úgy döntöttem, hogy inkább itthon maradok a Mamának segíteni, mert "szeretem a feladatokat".
Ez nem is volt egy kis feladat, mert mikor a Mama felhúzta a garázsajtót, csak egy nagy halom cuccot láttunk, szinte alig lehetett bemenni. Persze, mert minden nyári dolgot bezsúfoltunk tegnap oda a kertből és mindenhonnan, hogy majd csak lesz hely nekik odabent.
Úgyhogy azzal kezdtük, hogy először is mindent kihordtunk, hogy lássuk mi a helyzet. Aztán picit felsöpörtünk-lepókhálóztunk odabent, hogy legyen hely.
A Papáék ekkorra értek vissza, úgyhogy a visszapakolásban már segítettek.
Jó sok mindent kiraktunk a ház elé, ami még az előző tulajdonostól maradt itt (ezek közül pár dolgot el is vittek délutánra az erre járók, ami nagyon jó újrahasznosítás, örültünk neki). Aztán a megmaradó dolgoknak szépen sorban találtunk helyet a polcokon. A pincébe végül is csak a kis csúszdát és a két kis műanyag széket kellett levinni, mert azokkal majd télen jól lehet ott játszani.
Szóval, nagyon ügyesek voltunk a garázzal, és most már lesz hely az autónak is beállni!

A pakolás után jött a finom rántott husi ebéd, aztán már indultunk is a YMCA-be, a Covin bulijára!
Én már ismertem a helyet, mert múltkor az Ilonáékkal voltunk ott pancsolni, úgyhogy nagyon vártam, hogy odaérjünk.
A buli elején volt az uszizás, vagyishát tényleg inkább pancsizás, mert nem elég mély a víz ahhoz, hogy az ember ússzon. De így is jól össze lehet vizeződni, szuperség!
Aztán felöltöztünk és átmentünk a tornaterembe, ahol volt egy hatalmas ugrálóvár, és ott iszonyú sokat ugráltunk, felmásztunk-lecsúsztunk. A Bori a végére el is fáradt kicsit, de akkor már pont menni kellett fel a tortás szobába szülinapost köszönteni.
Mindenki kapott iszonyú finom csokiotortát, én két szeletet is megettem. Aztán még kértem joghurtot, fruit snacket és magokat is, mert jó sok energiaveszteséget kellett bepótolnom.

A tortázás után átmentünk megnézni a Corvinék szuper új házát, aztán meg a szemben lévő parkban rakétákat eregettünk. Ez nagyon izgalmas volt, három méretű rakétát is kilőtt a Corvin papája (mindenki együtt számolt vissza neki), és kettőt ezek közül meg is találtunk. Kicsit aggódom, hogy a közepes méretű rakéta végleg elveszett, de a Mama állítja, hogy a Jake majd biztos meg fogja találni.

Így esett, hogy a hétvégén szinte minden őszi munkát meg tudtunk csinálni a ház körül, és még szuperül szórakoztunk is!

Kertrendezés és csőrepedés

Reggel még nem volt világos, hogy mi lesz, de 10 óra után már látszott, hogy ma végre nem fog esni az eső, sőt, ha kis mázlink van még a Nap is kisüt.

Úgyhogy világos volt a mai program: egy nagy lendülettel meg kell csinálni a kerti munkákat, mert az előrejelzés szerint további nedvesség várható a következő napokban, a kert meg csak csunyul.
Nekiláttunk: avarösszegereblyézés, elszáradt növények levágása, kiszedése, összegyűjtése, bokrok száraz részeinek levágása, málnavisszavágás, kinti játékok elpakolása, porch téliesítése.

Mindebből olyan sok volt, hogy ketten (a gyerekek segítségével) végül este 6 után végeztünk, igaz volt közben egy ebéd+pihenés szünet. Pihenés alatt végül is csak én aludtam egy kicsit, úgyhogy Bori délutánra elég elviselhetetlenül nyűgös lett, de azért sikerült a legfontosabbakat megcsinálni. Ebben nagy szerepe volt a szomszéd nénitől kölcsönkapott szuper kerti vágó szerszámoknak. Olyan japán kézi lombvágó-sarló szerűséget vajon hol lehet szerezni? Nekem is kéne egy, nagyon hatékony!
Akkora nagy halom száraz ág és levél gyűlt össze a ház előtt, hogy a halom-magassági versenyt biztosan mi nyerjük az utcában (ezeket a halmokat időnként összegyűjtik és elviszik szerencsére).

A nap végére pedig az is kiderült, hogy mitől lett nedves délelőtt a pincébe levezető lépcső legalján a szőnyeg: valószínűleg az alsó fürdőszoba szennyvízelvezető csöve repedt meg, plusz el is dugult.
Estére ugyanis egy nagy, gusztustalan víztócsát találtam a mosógép melletti szennyvíz-csatornafedél helyén, plusz a kazán környékén további kis víztócsákat. Ez pont akkor volt, mikor a kád vizét engedtük le fürdés után, úgyhogy gyanússá vált a dolog. Mivel a szennyvízzel nem akarunk packázni, gyorsan kihívtunk egy vízvezetékszerelőt, aki megerősítette a gyanúnkat.
Szóval, az ok megvan, a dugulást reméljük most (jó pénzért) elhárítják, aztán gondolkodhatunk, hogy kit hívjunk (további jó pénzért) megszerelni a repedést. Juhé!

Boldog huszonnégyet!

Lilinek sok szeretettel!

A család

Vizes farm, szuper!

Képzeljétek, ma az ovival megint elmentünk a pumpkin patch-re kirándulni!
Úgy mint tavaly, most is végig esett az eső és hideg volt, de ez engem egyáltalán nem zavart, és szerencsére nem is nagyon áztunk meg, mert főleg bent voltunk az épületekben így.

Az egyik legjobb dolog az volt a farmon, hogy a Tiagóval voltam együtt végig. Én nagyon jóban vagyok a Taigóval, mondhatom, hogy ő a legjobb barátom.
A másik jó dolog meg az volt, hogy a Mama és a Bori is jöttek, és a Mama vigyázott mindhármunkra (meg az óvónénik is egy picit). Na, és persze ott voltak még a tehenek, kiscicák, kisbocik és nyuszik is jó dolgoknak, hogy a hazahozandó pumpkin-kiválasztásról a végén már ne is beszéljek.

Szóval, reggel, mikor odaértünk az ovihoz már ott várt az iskolabusz, amire hamarosan fel is szálltunk. Az odafelé úton végig beszélgettünk, autókat néztünk és viccelődtünk a Tiagóval és a Borival (a Bori is külön örült Tiagónak és megállás nélkül mondogatta a nevét).
Mikor megérkeztünk, leszálltunk és bevonultunk az étkezőbe, ahol mindenki kapott egy kis sznekit, a Borit is beleértve.A Bori különben már tiszteletbeli ovisnak számított, őt is mindig megszámolták a létszámellenőrzéskor és még ovis-kitűzőt is kapott, pedig az csak az igazi ovisoknak jár elveszés esetére.
A szneki után átmentünk egy másik nagy hangárba és megnéztük a hatalmas munkagépeket. Volt kombájn és csomó traktor, mindegyik óriási nagy!

Ez után következett a tehenes rész: megnéztük, hogy hol álldogálnak, eszegetnek a tehenek és hol fejik őket. Sőt, megint kipróbálhattam a fejést saját kezűleg is! Nagyon vicces volt.A következő helységben jött a Bori kedvence: a fekete kiscicák (na, meg kiscsikrék is voltak, de ők valahogy a cicák mellett nem voltak olyan érdekesek)! Jó sokáig simogattuk őket, a Bori még akkor is, mikor a többiek már rég átmentek a kisbocikhoz. Nagyon odavolt értük.
Ennek a résznek a legvégén még megnéztük, hogy hol tárolják a tejet és a néni magyarázott is erről egy kicsit, aztán továbbmentünk, ki a pumpkinokhoz.

Végül is szerencsére nem kellett kimenni a földre szedni tököt, hanem egy füves részen lehetett választani a kirakottak közül, így nem lettünk nyakig sárosak. Én egy közepes méretűt, a Bori egy icipicit választott.
Ez után már csak a kézmosás és a visszaút volt hátra, utóbbi alatt mi főleg rajzoltunk a zsírkrétákkal, amit a Mama adott.
Szóval, nagyon klassz volt ez a mai vizes farmozás!

Három copfi és az őszi ház

Bori minden reggel eldönti, hogy milyen frizurát szeretne, és aztán szépen hagyja, hogy megfésülgessem és elkészítsem a művet (annyira jó, hogy lehet így babázni vele!). Ma péládul három copfit kért.
Miután megszemlélte magát a tükörben, elégedetten állapította meg: "Én kislány vagyok. Mint az Ilona!"
Aztán természetesen modellt állt a fotózáshoz.Más.
Ma késő délelőttre csodás napsütés kerekedett, olyan meleg lett, hogy kabát nélkül mentünk a Barnusért. Előtte gyorsan lefényképeztem a házunkat elölről (eddig nem nagyon volt lehetőség fotózni, szinte állandóan esik), hogy megmutathassam, milyen képt mutat ősszel.
Látszik, hogy nekünk vannak a legszebb pumpikjaink az utcában, és egyben a legfinomabbak is, mert más házaknál sehol sem láttam azt, hogy így kiették volna a mókusok és chipmunkok a dísznek kitett tököt (a lépcsőn lévő jobb oldali pumpint kell nézni).Barnus szerint ez amúgy külön jó, úgyis kivájtuk volna, és így máris olyan, mitha egy szeme lenne a töklámpásnak, pedig még nem is kezdtünk neki a faragásnak.

A levelek összegereblyézésének egyelőre nem állunk neki, még pár nap és mindlehullik, majd akkor. Addig szép az a földön is.

Énekelni jó

Én nagyon szeretek énekelni! És szoktam is sokat.

Például, mikor a Mamával a zenélősre megyünk, ott szoktam mindig énekelni, amit tudok. Meg a balettórán is, amikor a "Twinkle, twinkle" van, vagy a "Row, row, row your boat", azt is énekelem, sőt aztán, mikor megyünk hazafelé, akkor is, mert belemászik a fülembe.
De egyébként is, amikor csak eszembe jut, akkor énekelgetek.

Ha a Papa megkér, hogy énekeljem el valamelyik dalt, és van kedvem hozzá, akkor máris nekikezdek.

(Ha nincs kedvem, akkor csak annyit mondok: "neeeeem").

A Mama szerint minden dalt gyorsan megjegyzek és hamar megtanulok, és még a szöveget is legtöbbször. Például a Bóbitát persze már tudom végig, mert azt olyan sokszor énekeltük elalvás előtt, de most már a "Water is Wide"-ot is, amit pedig csak pár napja hallottam először.

És amikor a dalolós babám valami olyan dalt ad elő, amit ismerek, akkor rögtön mondom, hogy mi az, és, hogy a Barnus tudja-e játszani a zongorán (mert az ő teljes repertoárját is ismerem).

Sokszor szoktam kérni, hogy zenét hallgassunk: az autóban, vagy itthon a CD lejátszóról is, és a kedvencem a "villamos" (alias Gryllus Vilmos), a harkályos dalból például nagyon szeretem azt a részt, hogy "csusszan a harkály hosszú nyelve, hogy a sok férget mind elnyelje", azt együtt szoktuk harsogni a Mamával, mert ő is nagyon szereti ezt a nótát.

Chicago!!!

Képzeljétek, pénteken nem is vártuk meg az ovi végét, hanem még lunchbunch előtt jött értem a Mama és a Papa, beszálltunk az autóba, és irány Chicago!

Én már úgy vártam, hogy menjünk, pár napja mindenkinek híresztelten a dolgot az oviban. És nagyon jó is volt az egész Chicagozás!

Először is ledobtuk a Papát a konferenciáján (nagyon kellett sietni, hogy odaérjünk, pedig csak egy iszonyú gyors ebédet ettünk az úton odafelé), mert ő igazából amiatt ment. Mi addig meg tovább indultunk egy játszótérre kicsit szaladgálni. Mondjuk nem volt annyira jó idő és elég vizes is volt minden, úgyhogy nem maradtunk sokáig.
Inkább mentünk még egy darabot az autóval és megérkeztünk az IKEA-hoz, ahová ilyenkor szinte kötelezően elmegyünk. A Mama összeszedett pár dolgot amit szeretett volna, aztán felmentünk a gyerek részleghez és jó darabig ki se jöttünk onnan. Ott mindig olyan jól lehet játszani!
A végén még hot-dog vacsorát is ettünk a büfében, aztán meg irány vissza a Papáért, aki közben végzett.
Jó késő lett, mire a szállodába értünk, merthogy nem ám otthon aludtunk! Egy szuper szobát kaptunk, két nagy ággyal, amik közül az egyik csak az enyém lett! A Bori az utazóágyban aludt a két ágy között és nem kellett senkit sokat altatni.

Szombat reggel megint volt egy kis konferencia a Papának, addig mi a könyvesboltunkba látogattunk el, mint tavaly. De alig merültünk bele az olvasgatásba már jött is a Papa és mehettünk tovább: a planetáriumba!
Ez egy nagyon szuper hely volt, csomó érdekességet tudtunk meg a Holdról és a bolygókról meg az univerzumról. Plusz kipóbálhattam, hogy milyen a Holdon ugrálni, kilőhettem egy lufi-rakétát és készítettünk a Borival mindketten űrhajós-sisakot is. Mindent meg lehetett fogdosni, nyomkodni, tekergetni, sok mindenbe be lehetett mászni-nézni, sőt, még a golygók közötti gravitációs vonzást szimuláló játékot is kipróbálhattuk (nekem ez az utóbbi tetszett a legjobban).
Az ebédre várva kipróbálhattunk pár látcsövet is, de aztán tovább mentünk, mert meg akartuk nézni még a természettudományi múzeumot is.

Igen ám, de az úgyanúgy, mint tavaly, a múzeum aznap is nagyon korán bezárt valami előre be nem jelentett külön program miatt, úgyhogy végül is gyors terv-módosítás után inkább az akváriumba mentünk, halacskákat nézni.
Itt is voltunk már tavaly, de azóta új részek nyíltak meg, úgyhogy most láthattunk egy csomó új állatot (például belugákat), és kipróbálhattuk a hands-on részt is, ahol mindent meg lehet fogdosni és jó közelről megnézni.
A delfin show-ról sajnos lemaradtunk, mert túl sokan voltak, de azért alulról láttuk őket úszkálni. Iszonyú sok érdekesség volt még ezen kívül is: cápák, bohóchalak, medúzák, békák, nem is tudtunk mindet sorra keríteni.

A nap végére nagyon elfáradtunk, főleg a Bori, úgyhogy a vacsorát alig fejeztük be, máris mentünk vissza a szobánkba, hogy tudjunk pihenni.

A vasárnap pedig, azaz ma, egy meglepetéssel indult: elmentünk az International House of Pancakes-be, és ott ettünk igazi amerikai pancake reggelit. Ez nem csak pencake-ből állt, hanem tükörtojást, bacont és pirítóst is kaptunk hozzá, és iszonyú finom volt!
Kellett is az energia, mert a program ez után a Lincoln Park-i állatkertben folytatódott, ami egy nagyon szuper hely!
Láttunk persze csomó szuper állatot, megnéztük, hogyan etetik a fókákat és másztam a felfüggesztett-labirintusban (kétszer is).
A legviccesebb a mini-viziló volt, aki szokásától eltérően nem a parton heverészett, hanem úgy döntött, hogy ideje fürdőzgetni egyet. Nagyon jópofa volt a víz alatt úszkálni látni őt.

Az állatkert után aztán már visszafelé indultunk, egy rövid uzsonna-megálló után fél 7-re értünk haza, úgyhogy már csak a gyors fürdés és egy pici zongorázás volt hátra és mentünk is aludni.

Azt hiszem, most kell pár nap, hogy kipihenjük magunkat ez után a klassz út után.

Újra szeretek uszizni

A Mama és a Papa nagyon büszkék rám, mert mostanában iszonyú ügyesen uszizok én is már, mint a Barnus!

Régebben nem szerettem annyira, mert a Mama, vagy a Papa mindig csak ott ült a víz mellett és nem jöttek be velem, pedig nagyon szerettem volna.
Aztán onnan is eltűntek és akkor meg azért nem volt jó. De szerencsére azért ott volt a tanárnéni velem, meg a Stef is, aki egy másik tanárnéni és csak külön azért jött, hogy velem üldögéljen és érdekes dolgokat mutasson, hogy ne érezzem rosszul magam. Ez nagyon jó volt, el is felejtettem, hogy nincs ott a Mama.
Plusz mindig kaptam jó játékokat, és mostanra már azt is tudom, hogy a békákat szeretem a legjobban, és ezt a többiek is tudják, mert mikor odaérünk mindig ki van már készítve nekem a négy béka: két nagy és két kicsi. Régebben sokat játszottam velük, mindig bedobtuk őket előre a vízbe és akkor utánuk úsztam, de most már inkább csak várnak engem odakint a parton és nézik, hogy milyen ügyes vagyok a Shelly-vel. Itt például háton lebegek, pedig az sose szerettem igazán, de a Shelly énekli nekem a "twinkle, twinkle-t" és úgy jó.
Már van saját úszósapkám is, "lilás", ami a kedvenc színem. A Barnus is kapott egy szép zöldet, ő meg azt szereti a legjobban.
Ma pedig még úszószemüveget is kaptam és abban mentem le a víz alá a tanárnénivel, és egyáltalán nem zavart ez, sőt, nagyokat vigyorogtam, mikor feljöttem.

Szóval, már nagyon szeretek uszizni!

Csak halkan!

Na, persze. Attól még, hogy beteg vagy, ők úgyanúgy gyerekek maradnak.

Úgyhogy hétfő délután már kezdtem kétségbe esni, hogy mi lesz itt, mert a két majomka ész nélkül rohangált sikítozva fel-alá a lakásban, és ebben a szituációban a halkan elsuttogott "ne piszkáljátok egymást, hagyjátok abba a sikítozást" nem tűnt túlságosan hatékonynak. Szerencsére aztán menni kellett zongoza+gitárórára, az segített.
Kedden Borival tornaórán voltunk, az egész hangkímélő, plusz Barnus újra playdate-re ment Tiago-val az ovi után, így csak 3 körl hozták haza. Gondoltam, Bori majd simán elalszik így, de nem így lett, sok küzdés árán végül 2 körül aludt el. Úgyhogy egy teljes órát pihentem (csak kár, hogy a mosást is meg kellett csinálni, stb.). Tiago mamája Kathryn felajánlotta, hogy csütörtökön is elviszi Barnust, ez iszonyú jól esett, látszott, hogy segíteni akar.
Ma délelőtt meg már egész jól voltam, de azért mostanra (kora délután) megint bedugult a fülem, plusz elment a hangom.
De legalább már látszik az alagút vége.

Az viszont kifejezetten jól esett, mikor tegnap este Bence felhívta Banrus figyelmét arra, hogy a Mama nem érzi jól magát és Barnus akkor odajött, átölelt, és megpuszilgatott. Külön kérte, hogy hajoljak le, és akkor még a torkomra is adott helyi jóhatású puszikat.
És az is cuki, mikor csak suttogni tudok, mert nincs hangom, és emiatt a Bori is elkezd halkan beszélni (pedig ő aztán nem szokta visszafogni magát hangosbeszélés terén). Így, nagy vigyorogva, suttogva beszélgettünk ma ebéd közben is.

Ovi Borinak

Sokat aggódtunk, hogy hogyan is fog tudni Bori az eredeti terveknek megfelelően januártól oviba járni, de kiderült, feleslegesen: a múlt héten megtudtuk végre, hogy megvan a helye hétfő-szerda-péntek délelőttönként a Barnus ovijában!

Ez nagyon jó hír, mert abszolút ezt szerettük volna, csak kár, hogy ennyit kellett gondolkodnia rajta Karen-nek, az ovivezetőnek, mert én már elkezdtem pánikolni, hogy mindjárt itt a január és még mindig nem tudni, mi lesz.

Emiatt el is kezdtünk más helyeket megnézni, hogy legyen B tervünk. Ez egy kicsit lehangoló volt, mert pár oviban (ami inkább daycare-ként üzemel, mint preschool-ként) elég elkeserítő dolgokat láttunk. Ami igazán felkavart engem, az az egyik helyen a minipici csoport (pár hetestől egy éves korig) látványa, létezése volt. Borzasztó hallani, hogy az a sok pici baba hogy sír a mamája után. Állítólag "most szoknak be", de hát nem tudom, hogy ezt annak lehet-e nevezni.
Végül is azért találtunk egy jónak kinéző ovit, persze baráti ajánlás alapján. Ez az a hely, ahová Lana barátnőm fia, Sam jár. Tulajdonképpen be is irattam volna már a gyerekeket, mikor kiderült, hogy lesz hely, de azért még úgy gondoltuk, adunk október végéig esélyt a mostani ovinknak, hátha tudnak végre válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy akkor tud-e járni oda Bori januártól (eddig csak köntörfalaztak, hogy hát nem lehet tudni).

A két hely közül végül is a mostani ovink mellett döntöttünk (még akkor is, ha most a november és decemberi díjat már be kell fizetni, de csak januárban kezdhetünk), főleg amiatt, hogy itt egy csoportban lesznek végig Barnus és Bori. Plusz így Barnust nem kell kivenni és átvinni egy másik helyre, na, meg itt hétfő-szerda-pénteki opciót kaptunk Borinak, szemben a csak kedd-csütörtökkel a másik helyen.

Szóval, jó lesz ez így!
Valószínűleg már novembertől bemegyek majd a Borival együtt párszor, ott maradunk egész délelőtt, hogy szokja a rutint, Barnus úgyis nagyon szerette volna már, hogy legyek parent helper hamarosan.

Almaszedés hóesésben

Képzeljétek, szombat délelőtt, mikor indultunk almát szedni, elkezdett esni a hó! Nekem ez iszonyúan tetszett, és a Barnusnak is, úgyhogy egész úton odafelé kiabáltuk, hogy "esik a hó!".
Mondjuk nem esett egész végig, de azért így is nagyon vicces almaszedés volt.

Nekem egyébént az almaszedésben legjobban a wagon huzigálása tetszett. Először a Papa húzott engem, aztán a Barnus, aztán én húztam az üres wagont egyedül. De a legviccesebb az volt, mikor a Danival összeálltunk és együtt húztuk a maciját a wagonben. Miután ezt kitaláltuk, onnantól már nem is csináltam nagyon mást, annyira jó volt.
A többiek azért szedtek almát is, a Barnus nagyon lelkesen segített és kóstolgatta is a különböző fajtákat, hogy meg tudjuk állapítani, melyikből kéne még.
A végén pedig elmentünk a pumpkinokhoz, és onnan is hoztuk két szép példányt, hogy majd itthon csinálunk belüle töklámpást a ház elé Halloween-re.

Jól kifáradtunk ebben a nagy kalandban, de azért délután nem aludtam, inkább csak pihentem kicsit. A Max and Ruby nézés után meg elindultunk a Home Depot-ba venni pár dolgot. Na, addigra már nagyon fáradt voltam és a Mama szerint nem tudtam eldönteni, hogy a delíriumot (hangos éneklés és hablatyolás Bori nyelven) vagy a hisztériumot (kiabálás, sikítozás, sírás, nyifogás) válasszam kedélyállapotomul. Úgyhogy fürdés után gyorsan mentem is aludni.

Éjszaka nagyon hideg volt, odakint fagyott is állítólag, és reggelre jégcsapok is voltak! Úgyhogy vasárnap éjszaka a Papa már beállította a szobánkba a plusz fűtőtestet, hogy ne fázzunk, és nem is fáztunk akkortól.

Vasárnap egyébként oltást kapni mentünk délelőtt, de egyáltalán nem volt vészes, mert nem is fájt. Sőt, kifejezetten jó volt, mert a végén kaptunk matricát, és én addig kerestem, míg találtam egy Dorásat, amit rögtön felragasztottam a nadrágomra.
A Barnus kapta először a gyógyszert, és ez olyan orrbaspriccelős volt, ami egy kicsit még vicces is. Szerinte csokis illatú volt a spricc és szerintem az enyém is.
Délután meg kimentünk a Mamával a ház elé összesöpörni a lehullott levelekt. Csináltunk megint jó nagy kövér szemeteszacskó-töklámpásokat (beletettük a Barnussal az összehúzott leveleket, ettől lett kövér) mint tavaly. Ötöt!
Ma estére sajnos megint nem tudtam kellemesen fürödni, mert kipirosodott a popsim és nagyon fájt a vízben. Úgyhogy gyorsan kijöttem és a mese után mentem is aludni.

Pretzel!

Képzeljétek, ma délután perecet gyártottunk a Mamával!

Én mértem ki a hozzávalókat, összekevertem az élesztőt a vízzel, aztán ezt összeöntöttem a liszttel, tettünk bele sót és mézet és aztán a saját kezemmel gyúrtem össze! Kicsit fura volt, tiszta ragacs lettem, de jó kis tészta lett a végén.

Aztán gyúrtunk belőle kukacokat és megformáztuk minden féle alakúra: B betűt, A betűt, O betűt, autót és csigát is csináltunk, na meg hagyományos perecet és fonott babát is.
Szerencsére hamar megsült, és addigra a Bori is felébredt.
És nagyon finom lett!

Egy hete

Ma voltunk a Borival a midwife-nál ellenőrzésen. Mindent rendben találtak, a pocak megfelelő méretű (kívülről nézik), Blanka baba szívhangja is tökéletes.
Bori szuperül viselkedett, szépen várt, mikor várni kellett, könyveket nézegetett (volt cicás is), és aztán, mikor a szívhang hallgatásra került a sor, akkor rögtön tudta, hogy az a baba szíve. Ezzel teljesen elkápráztatta Carolt (midwife).

Úgy látszik, az embert a terhesség második felétől már sokkal komolyabban veszik, mint az elején. A recepción kaptam ugyanis egy simább bejutásra jogosító kis zöld kártyát (így már nem kell kétszer - az első és a harmadik emelten is- bejelentkezni érkezéskor), a nővértől meg egy csomó információs anyagot a szüléssel és a kisbabával kapcsolatban (a koraszülés jelei, hogyan válasszunk gyerekorvost, sőt, már a szülési tervet is odaadta előre, hogy gondolkodjak).
A midwife is nagyon lelkes volt a szüléssel kapcsolatban, kiderült, hogy lehet itt is menni előre körülnézni a kórházban, már október végén (ennek nagyon örülök, jöhetnek a gyerekek is).

Kiderült az is, hogy Carol volt az, akivel egy hete telefonon egyeztettem az ER-os kalandunk után.
Az történt ugyanis, hogy múlt hét elején éjszakánként fájni kezdett a bal oldalam. Nem volt vészes, bár azért felébredtem rá. Szerdán aztán nap közben is egész nap fájt (akkor voltunk a gyerekekkel az állatkertben), és aztán estére jól beerősödött, úgyhogy megijedtem, hogy mi lehet ez. A mellkasom bal oldala, a hátam és a karom is fájt, az ujjaim meg elzsibbadtak. Elég késő volt már, úgyhogy felhívtuk az ügyeletet és mondták, hogy menjünk be, úgyhogy mentünk.
Szerencsére a Bálint itt tudott lenni a gyerekekkel (mindenki aludt) így el tudott jönni a Bence velem.
Hajnali 1 körül értünk be, minden csendes volt. Elég gyorsan behívtak, rámpakoltak mindenféle elektródát és figyelték, hogy mi van. Volt EKG is, és később jött két doki, akik a CT-zésre szavaztak, hogy a vérrög veszélyt kizárják. Úgyhogy azt is megcsinálták olyan 3 felé, Blankát betakarták ólomköténnyel. Végül is 4 után valamivel kiderült, hogy nem látszik semmi komoly baj, nincs vérrög vagy szív gond, úgyhogy fél 5 körül hazajöhettünk.

Végül is így nem derült ki, hogy mi van, arra tippelnek, hogy valami be van gyulladva odabent (mellhártya?), nekem meg továbbra is erősen fájt a bal oldalam.
Úgyhogy másnap reggel felhívtam a midwife-ot, ez volt Carol, aki nem igazán tudott semmit hozzátenni a dologhoz.
A rendes dokink pedig nem tudott pár napon belül fogadni, a nurs-ön keresztül javasolta, hogy szedjek Tylenolt pár napig, ami majd leviszi a gyulladást, ha az van (meg egyébként se tudna már igazán mást tesztelni, mint amit az ER-on csináltak).
Így is tettem, és ugyan a fájdalomcsillapító nem igazán segített (lényegében minden kicsit mélyebb lélegzetvétel fájt), de lehet, hogy megtette a hatását, mert szombat estére már egész jól lettem. De lehet, hogy csak az segített, hogy szombaton majdnem egész nap egyedül lehettem a fiúk jóvoltából, akik elvitték a gyerekeket mindenfelé szórakozni. Ja, és vettem alakra-formálódós szuperpárnát (merthogy az alvással kezdődött az egész), lehet, hogy az is segít?

Most már csak egy icipicit fáj a bal oldalam, amikor megpróbálok azon fekve aludni. Carol mindennek nagyon örült, és reméli, hogy nem fog többet előfordulni. Én is!

Egyébként a legjobb diagnózist Dr. Lucus adta telefonon keresztül: valószínű egy ideg megnyomódhatott valahol odabent (talán Blanka rendezi át a dolgokat) és annak a kisugárzó fájdalmát érezhettem.

Sma Grodorna

Nagyon úgy néz ki, hogy Barnus megtalálta a pocakon keresztül való kommunikáció egy hatékony módját Blanka babával!

Ugyanis pár napja egyszer csak odafeküdt a pocak mellé, hallgatózott picit, majd kijelentette, hogy Blanka mindenképpen a Sma Grodorna c. dalt szeretné hallani altatónak. Mondtam neki, hogy azt én nem ismerem, de ha akarja, ő nyugodtan elénekelheti neki. Így is lett.
Szépen odaduruzsolta neki ezt a kis dallamot, amit az új zenélősünk cd-jéről tanult meg nem olyan rég. És azóta minden este elismétlődik ez a jelenet.

Miután pedig készen vagyunk Blanka dalával, jöhet Barnusé, ami újabban megint a Sunshine-os dal. Ebbe természetesen már mindig beleénekeljük Blanka babát is.


Ui.: Ha valaki tudja, hogy vajon milyen nyelven van és mit jelent a "Sma Grodorna", ne habozzon megotszani velem!

A hétvégén még...

... voltunk egy szuper usziban együtt, sőt, játszótérre is elmentünk!

Mondjuk nem volt jó idő, de az uszizáshoz nem is kell. A YMCA-be mentünk (szombaton), amelyik elég messze van tőlünk, de megérte, mert olyan szuper medence volt ott, hogy csak na!
A Bori először nem akart annyira bejönni, de aztán csak megtetszett neki, és utána már úgy csúszdázott meg pancsolt ő is, mint mi Az Ilonával. Még azt se bánta, ha a fenti vödrökből a fejére ömlött a víz, mert az azért nagyon vicces volt! Jó sokat voltunk a vízben, úgyhogy meg is éheztünk.
Ebédre ezért nem is jöttünk haza, hanem megálltunk útközben az Ella's Deliben, és azt is megmutattuk Ilonának. Nagyon tetszett neki! Kaptunk finom hot-dogot, és felülhettünk a végén a körhintára is!

Vasárnap délelőtt kicsit kiderült az ég, úgyhogy kihasználtuk az alkalmat és elmentünk a Regent street-en lévő játszótérre. Vittük a sárkányt, hogy ha fújni fog a szél, tudjunk eregetni. Fújt, úgyhogy elő is vettük a sárkányt, de amúgy is abban a legjobb móka az, hogy szaladni kell a madzaggal a kezedben.

Délután aztán már el kellett búcsúzni az Iloéktól, mert indult a repülőjük vissza Torontóba. Én kikísértem őket a reptérre a Papával, aztán hazajöttünk és nekiálltunk leszerelni a sötétítőket az ablakokról, mert holnap jönnek az ablakos bácsik, kicserélni szép újra a régi abalkokat. Jó lesz, mert így reméljük kicsit melegebb lesz odafent.

Jó időben, rossz időben

Annyira jó, hogy itt van az Ilona! Nagyon szuperül lehet vele játszani minden félét, nem is mentem oviba egyáltalán kedd óta, hogy minél többet együtt lehessünk.

Ezeket csináltuk együtt a játszáson kívül:

Amikor jó idő volt, akkor elmentünk az állatkertbe, vagy kint játszottunk. Főleg vonatosat az ugrókötelekkel, vagy kötélhúzósat, esetleg bocca-ztunk (azt nagyon jól tudok).
Amikor meg nem volt jó idő, akkor idebent játszottunk, vagy elmentünk megmutatni az Ilonának, hogy hogyan uszizunk a Borival (sajnos nem volt hely, hogy Ilo is bejöhessen a vízbe, de lehet, hogy majd a hétvégén elmegyünk mind), vagy mindannyian részt vettünk a Bori balettóráján a Mamával. A Miss Gretchen iszonyúan örült, hogy én is ott voltam, és nagyon jó kis balettóra volt!