Egy hete

Ma voltunk a Borival a midwife-nál ellenőrzésen. Mindent rendben találtak, a pocak megfelelő méretű (kívülről nézik), Blanka baba szívhangja is tökéletes.
Bori szuperül viselkedett, szépen várt, mikor várni kellett, könyveket nézegetett (volt cicás is), és aztán, mikor a szívhang hallgatásra került a sor, akkor rögtön tudta, hogy az a baba szíve. Ezzel teljesen elkápráztatta Carolt (midwife).

Úgy látszik, az embert a terhesség második felétől már sokkal komolyabban veszik, mint az elején. A recepción kaptam ugyanis egy simább bejutásra jogosító kis zöld kártyát (így már nem kell kétszer - az első és a harmadik emelten is- bejelentkezni érkezéskor), a nővértől meg egy csomó információs anyagot a szüléssel és a kisbabával kapcsolatban (a koraszülés jelei, hogyan válasszunk gyerekorvost, sőt, már a szülési tervet is odaadta előre, hogy gondolkodjak).
A midwife is nagyon lelkes volt a szüléssel kapcsolatban, kiderült, hogy lehet itt is menni előre körülnézni a kórházban, már október végén (ennek nagyon örülök, jöhetnek a gyerekek is).

Kiderült az is, hogy Carol volt az, akivel egy hete telefonon egyeztettem az ER-os kalandunk után.
Az történt ugyanis, hogy múlt hét elején éjszakánként fájni kezdett a bal oldalam. Nem volt vészes, bár azért felébredtem rá. Szerdán aztán nap közben is egész nap fájt (akkor voltunk a gyerekekkel az állatkertben), és aztán estére jól beerősödött, úgyhogy megijedtem, hogy mi lehet ez. A mellkasom bal oldala, a hátam és a karom is fájt, az ujjaim meg elzsibbadtak. Elég késő volt már, úgyhogy felhívtuk az ügyeletet és mondták, hogy menjünk be, úgyhogy mentünk.
Szerencsére a Bálint itt tudott lenni a gyerekekkel (mindenki aludt) így el tudott jönni a Bence velem.
Hajnali 1 körül értünk be, minden csendes volt. Elég gyorsan behívtak, rámpakoltak mindenféle elektródát és figyelték, hogy mi van. Volt EKG is, és később jött két doki, akik a CT-zésre szavaztak, hogy a vérrög veszélyt kizárják. Úgyhogy azt is megcsinálták olyan 3 felé, Blankát betakarták ólomköténnyel. Végül is 4 után valamivel kiderült, hogy nem látszik semmi komoly baj, nincs vérrög vagy szív gond, úgyhogy fél 5 körül hazajöhettünk.

Végül is így nem derült ki, hogy mi van, arra tippelnek, hogy valami be van gyulladva odabent (mellhártya?), nekem meg továbbra is erősen fájt a bal oldalam.
Úgyhogy másnap reggel felhívtam a midwife-ot, ez volt Carol, aki nem igazán tudott semmit hozzátenni a dologhoz.
A rendes dokink pedig nem tudott pár napon belül fogadni, a nurs-ön keresztül javasolta, hogy szedjek Tylenolt pár napig, ami majd leviszi a gyulladást, ha az van (meg egyébként se tudna már igazán mást tesztelni, mint amit az ER-on csináltak).
Így is tettem, és ugyan a fájdalomcsillapító nem igazán segített (lényegében minden kicsit mélyebb lélegzetvétel fájt), de lehet, hogy megtette a hatását, mert szombat estére már egész jól lettem. De lehet, hogy csak az segített, hogy szombaton majdnem egész nap egyedül lehettem a fiúk jóvoltából, akik elvitték a gyerekeket mindenfelé szórakozni. Ja, és vettem alakra-formálódós szuperpárnát (merthogy az alvással kezdődött az egész), lehet, hogy az is segít?

Most már csak egy icipicit fáj a bal oldalam, amikor megpróbálok azon fekve aludni. Carol mindennek nagyon örült, és reméli, hogy nem fog többet előfordulni. Én is!

Egyébként a legjobb diagnózist Dr. Lucus adta telefonon keresztül: valószínű egy ideg megnyomódhatott valahol odabent (talán Blanka rendezi át a dolgokat) és annak a kisugárzó fájdalmát érezhettem.