Ráadás zenélős

Képzeljétek, a Mama rosszul emlékezett, és nem is a múltkori volt az utolsó zenélős, hanem ma még volt egy!
Én úgy örültem, hogy megint mentünk! Általában nem szoktam bemenni a Mama nélkül a szobába, amíg ő leveszi a cipőjét, de most minden bátorságomat összeszedtem, és szépen besétáltam, mert már nagyon vártam, hogy kezdődjön az éneklés.
Sajnos nem volt ott a Dávid, megint beteg, viszont volt dobolás, azt nagyon szeretem!
És megint kaptunk a végén pecsétet a kezünkre, nekem nagyon tetszett a virág, meg is mutattam a Mamának rögtön és együtt fújtuk, hogy megszáradjon.

Aztán itthon mentem aludni, mert ezért elég fáradt voltam (az éjszaka a Mama szerint megint nem aludtunk túl sokat).

Délután meg itthon játszottunk egy kicsit, de aztán megint felkerekedtünk (persze volt ebéd is: riiiizs!!!).
Egy nagyon fura helyre mentünk, a Mama úgy hívta, hogy fodrász, és ott tettek a Mamára egy nagy lepedőt, és egy néni elkezdte a haját pisztergálni egy ollóval. Én csak lestem, és nem tudtam eldönteni, hogy most akkor sírjak-e. De szerencsére ott ültem a kocsimban a Mama mellett, és fogtam a kezét, és úgy láttam, hoyg nem fáj neki, úgyhogy csak nagyon figyeltem, hogy tényleg ne bántsák.
A végén viszont, mikor egy nagyon hangos dologgal fújta a néni a Mamát, na akkor már nem bírtam tovább, és elsírtam magam, mert az már biztos fájhatott neki. Gyorsan abba is hagyta a néni, és a Mama mondta, hogy nem fáj neki, jól van, de azért én nem engedtem többször, hogy ezt csinálják vele.
Az egész végén kicsit más lett a Mama arca, de nekem így is tetszik, úgyhogy megnyugodtam.

Aztán még elmentünk bevásárolni is, és utána jöttünk haza. Akkor segítettem a Mamának kipakolni, és utána még játszottunk kicsit fürdésig. Most együtt fürödtünk a Mamával, a Papa nem is volt itthon sajnos.
Aztán meg már mentem aludni.

Fog...

Hát, a mostani éjszakám se volt túl jó, mert nem tudtam sokat aludni egyszerre sajnos.
A Mama mindig jött, ha hívtam, de reggel, mikor már felébredtem, nem éreztem magam túl kipihentnek. Mama is így lehetett, mert helyette a Papa kelt fel velem megint. De aztán neki el kellett menni dolgozni, úgyhogy szegény Mama végül is mégis felkelt.

Aztért elég jó napunk volt végül is, mert délelőtt elmentünk a benti játszótérre, ahol a Mama megmutatta, hogyan kell felmászni a létrára a csúszdához, meg mindenféle kisautókat lehetett tologatni, amit nagyon élveztem. Ki is fáradtam, úgyhogy még a kocsimban elaludtam, és csak itthon ébredtem fel aztán.

És az is jó volt, hogy lehetett beszélgetni a Nagyival a számítógépben, meg közben a Mamától megkaptam a mikrofont, hogy rágcsálhassam. Bár azt nem enegdte, hogy a számítógépet nyomogassam, de a Mama sose szokta engedni.

Az viszont nem volt jó, hogy ebéd után, míg a Mama vasalósat játszott, nem lehetett felmászni a fotelre. Pedig azt nagyon jól kiötöltem, hogy ha felmászok rá, és felállok, akkor jól lehet rugóztatni a fotelt, és a vasalt ruhákat pisztergálni közben. De a Mama azt mondta, hogy ez nem jó ötlet, mert leesek, és rámesik a fotel, úgyhogy mindunatlan lepakolt onnan. De én mindig visszamásztam, egészen addig, míg aztán a Mama meg nem unta, és büntiből be nem rakott kicsit az ágyamba. Akkor rájöttem, hogy mégse akarok mindenképpen oda felmászni inkább.

Aztán megjött a Papa és akkor a Mama elment jógázni, úgyhogy én a Papával játszottam itthon.
Utána meg volt fürdés, és megint megmutattam, hogy tudok fújni szappanbuborékokat.

Koriztunk és Ilonáztunk

Ma picit korán keltem, de a Papa felkelt velem és játszottunk. Az éjszaka se volt olyan jó, mert a fogamat növesztem megint, és elég sokszor fel is ébredtem erre, de akkor meg a Mama jött mindig, és az segített, úgyhogy meg vagyok elégedve a szüleimmel.

A reggeli után elmentünk találkozni az Ilonáékkal, és a talákozás most a korcsolyapályán volt. Engem a Papa tolt, a Mama meg az Adriennek segített korcsolyázni, mert ő akkor csinálta ezt először életében. Nagyon érdekes volt! Csak a lányok mamája most nem volt ott, mert neki dolgoznia kellett sajnos.

Aztán mi elmentünk a Papával vásárolni az ebédhez, és mikor indultunk haza, találkoztunk a többiekkel, úgyhogy onnan már együtt jöttünk haza.

Szóval az ebéd itt volt nálunk, és az Ilona is meg az Adrienn is velünk ettek, meg a Papájuk. Mi az Ilonával nagyon élveztük a rizst, és én még a kanalas ebédet is jól megettem.
Aztán a vendégek elmentek, és mi aludtunk egy nagyot. Egy kicsit a végén még a Mama is ledőlt mellém, az nagyon tetszett, mert olyan jól oda lehetett bújni hozzá.

Délután meg játszottunk, és este megmutattam a szüleimnek, hogy tudok ám szappanbuborékot fújni!

Visszaszereztem az írást

Mama azt mondta, hogy most már írhatom én a naplót, mert eddig nem én írtam, mert még kicsi vagyok, és nem tudtam volna mindent jól leírni a nagy utazásunkról.

Azért annyit tudok, hogy nagyon érdekeseket láttunk, és voltunk a repülőn is, meg nem itthon aludtunk egy ideig, és minden kicsit más volt, mint szokott lenni. És voltak állatok is meg lehetett simogatni őket, meg voltunk sokat játszani sokjátékos helyeken, és az nekem nagyon tetszett.

De aztán hazajöttünk, és itthon minden úgy lett, mint régen szokott lenni.

Ma például úszizni is voltunk, és azt én nagyon szeretem, csak a végén ne lenne olyan hideg, mikor ki kell jönni a vízből.

Meg játszottunk is sokat ma, és beszéltünk a nagyival meg a Lucával és volt fürdés és alvás is, ahogy szokott lenni.

Képek

Feltettem a New York-i képeket Barnus oldalára, plusz vannak új februáriak is, akit érdekel, nézze meg!
Zs.

Rendbehoztuk magunkat

Jót aludtunk, reggel pakoltunk, és egész nap azzal foglalatoskodtunk, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba.

Volt mosás, bevásárás, köröm- és hajvágás, valamint pakolás dögivel. Ez egy ilyen nap volt.

Ötödik nap NY-ban

Búcsúzóul ma a kijelentkezés után metróztunk egy nagyot (vagy másfél órát), és kimentünk Coney island-ra, mert itt található a New York Aquarium. Barnus nagyon élvezte a halakat és a rozmárokat!
Nekünk különösen tetszett a medúzás rész, és sajnos nem is tudtuk az egészet végignézni, mert még ebédelni is kellett (stílusosan fish and chips-et), és hát a visszaút is jó hosszúra sikeredett.

A reptérre külön autóval mentünk amit a szálloda szerzett nekünk, és 20 perc alatt ott is voltunk.

Mint kiderült, annyira azért nem kellett volna aggódnunk, hogy nem érjük el a gépet, mert az indulásunk végül másfél órát késett. Barnus viszont nagyon jól érezte magát a reptéren (jól kialudta magát még a szállodába visszafelé metrózáskor), mindent jól megnézett, és mindenkivel barátkozott ott is.

A repülés alatt nem aludt egy szemhunyásnyit se, leginkább a fedélzeti telefon és a szomszédai érdekelték, de úgy tűnik, sikerült mindig jól lefoglalnunk valamivel, mert leszállás után az egyik utas odajött hozzánk és megjegyezte, hogy Barnus a legjobb kisbaba, akivel eddig együtt utazott. Erre nagyon büszkék voltunk!

Hazafelé taxiba szálltunk, mert már nagyon késő volt, így is fél 10 lett, mire hazaértünk, és Barnus még az autóban elaludt úgy, hogy arra se ébredt fel, hogy itthon levetkőztettük, és betettük az ágyába.

Nagyon jó volt hazaérkezni, és nagyon jól éreztük magunkat New Yorkban!

Negyedik nap NY-ban

Ez egy sétálós nap volt, körülnéztünk New York különböző negyedeiben, láttunk nagyon sok felhőkarcolót és elpottyantott templomot (ezek még az európai szemek is tetszetősek voltak). Aztán átmetróztunk Brooklyn-ba és visszafelé átsétáltunk a Brooklyn hídon. Ez azért olyan nevezetes dolog, mert innen nagyon klassz kilátás nyílik a nagy felhőkarcolókra.

Barnus ezen a napon kétszer aludt, valószínűleg azért, mert eléggé kifárasztottuk minden nap, úgyhogy szüksége volt egy kis pótlásra.

Azért a híd közepe felé felébredt, és tetszett neki is a látvány.

Aztán megnéztünk a World Trade Center tornyainak helyét, a látvány (az üres tér) nagyon szívszorító. Egyelőre még nem tudják igazán, hogy mikor és mi is épül majd a tornyok helyén, a megemlékezés az áldozatokról így nem igazán valósult még meg.

Barnus az ebédjét a Winter Garden nevű helyen ette meg, ami után még azért belekóstolt a mi hamburgerünkbe, és nagyon élvezte a sült krumplit is.

Aztán elmentünk Manhattan csücskére a Battery parkba, ahol Barnus kicsit szaladgálgatott, és mi is körülnéztünk (innen is jól látszik a szabadságszobor).
A szaladgálásban ki is fáradt Barnus, úgyhogy ez után aludt egyet, mi meg sétáltunk a Financial district-be, megnéztünk a Wall street-et, és a tőzsdét. Jó sok öltönyös ember járkál errefelé!

Este pedig következett a gyerekprogram: meglátogattuk a három emeltes Toys’r’us üzletet a Times square-en, hűűűűű! Ez egy olyan játékbolt, amiben nem csak hogy elképesztő mennyiségű játék van, de egy igazi, működő óriáskerék is! Barnus megint pakolhatott kedvére, és nagyon jól érezte magát.

Harmadik nap NY-ban

Ma a reggeli után felpattantunk a metróra (azaz felcígöltük a babakocsit a sok-sok lépcsőn), és elmentünk a természettudományi múzeumba. Hát, ez se egy kicsi hely, ott töltöttünk vagy egy fél napot, és még a tizedét se tudtuk megnézni rendesen. De ez aztán igazán gyerekbarát módon volt kialakítva, Barnus végig szaladgált, és nagyon élvezte a kitömött állatokat, a sok gyereket és minden újdonságot.

Az ebédet Barnus még a múzeum étkezdéjében költötte el, aztán, ahogy kiléptünk az utcára, el is aludt. Így nekünk lehetőségünk volt egy jó kis indiai éttermet keresni, és ott finom bárány kormát enni. Nagyon jó volt!

Aztán még sétáltunk egyet a Central park egy másik részén, és megnéztük kívülről a Metropolitan múzeumot, majd megérkeztünk a Guggenheim múzeumba. Barnus még mindig aludt, de mi már akkor fáztunk (azért, ha lement a nap, akkor már hideg volt), úgyhogy bementünk. Sajnos itt nem nagyon szeretik a gyerekeket, ami azzal jár, hogy a babakocsit le kell adni a ruhatárba, és bár adnak helyette egy háti hordozót, de így Barnust fel kellett ébreszteni. Ennek elsőre nem örült, de aztán érdekelték a dolgok, amiket a Papa (aztán a Mama) hátáról jól látott, úgyhogy rendbejött a lelke. A kiállított tárgyak itt nem voltak túl érdekesek, viszont az épület nagyon tetszett mindkettőnknek, és azért itt is volt néhány impresszionista.

Este, hogy Barnusnak is legyen igazi élvezet, elmentünk azért még a Disney boltba, és lepakoltunk egy rakás Mikiegeret meg Micimackót. Megpróbáltam bemutatni Barnusnak az életnagyságú Goofey-t is, de nem igazán szerette ezt a gondolatot, úgyhogy inkább eljöttünk. Kapott viszont egy pici Plútó kutyát azért cserébe.

Vacsorára Blimpie-nél vettünk szendvicset magunknak, amiből Barnus is kapott.

Második nap NY-ban

A szobánkhoz reggeli is jár, úgyhogy ébredés után szépen lelifteztük a második emeletre, és megettük a magunkét. Barnus is kapott mindenféle finomságot: croissant-ot, bagelt, cerealt, és ami szem-szájnak ingere. Még narancslevet is.

Aztán elindultunk szétnézni a Fifth avenue-n, ami egy nagyon drága környék, tele a legmárkásabb márkák legelitebb boltjaival. Ámultunk-bámultunk (árak nem voltak sehol, mert ha valaminek az ára érdekel itt, akkor az a dolog neked túl drága). De azért azt meg kell jegyezni, hogy vásárlókat nem nagyon láttunk a boltokban.

Megnéztük a Rockefeller center-t is, előtte jó sokan korcsolyáztak, és minden fel volt díszítve az amerikai zászlóval, mert Peresident’s day volt (ami valami ünnep, pontosan nem tudjuk, mi).

Az első múzeum, amit megnéztünk a MoMA volt (Museum of Modern Arts), ami a nevéhez hűen tele volt mindenféle modern műalkotásokkal. Sajnos nem volt minden teljesen gyerek biztosan levédve, úgyhogy Barnus nem tudott végig szaladgálni, de azért voltak részek, amiket ő is nagyon élvezett. Nekünk pedig nagyon tetszettek az impresszionisták, és a design rész.

A múzeum után ettünk ebédet: én egy hot sausage-t egy utcai árustól, Bence pedig pizzát a Central parkban. Ugyanis ez volt a következő állomásunk. Az idő gyönyörű volt (ez végig így volt), úgyhogy az ebéd elköltése után nagyon jól esett a séta a parkban. Barnus jó nagyot aludt a kocsiban, és csak akkor ébredt fel, mikor odaértünk az állatkerthez.

Szerencsére úgy döntöttünk, hogy ezt a látványosságot nem hagyjuk ki, úgyhogy Barnusnak szeretünk egy szuper délutánt. Itt volt ugyanis egy kifejezetten gyerek-állatkert rész, amit annnnnyira élvezett, hogy csuda! Itt lehetett enni adni az állatoknak, és megsimizni őket, és ezt annyira élvezte, hogy végig sikongatott örömében! Mondjuk, az állatok nem tudom, mennyire örültek neki, mert a simizés még nem megy a klasszikus értelemben, de mi nagyon jól szórakoztunk. Aztán megnéztük a nem simogatós részt is, ott is tudott jönni-menni végig, és az is nagyon tetszett neki.

Ezután pedig még elmentünk a FAO Schwartz nevű játékboltba, ami talán a legnagyobb játékbolt a világon, és egy nagyot játszottunk az ottani dolgokkal. Persze ez is nagyon bejött a kisuraságnak.

Aztán már mentünk haza, mert jól ki kellett pihennünk ennek a napnak a fáradalmait.

Első nap NY-ban

A gépünk délelőtt fél 12-kor indult, és úgy döntöttünk, hogy busszal és metróval megyünk ki a reptérre, ami sima útnak bizonyult. Viszont nagyon jól jött, hogy a felszállás előtt hagytunk jó sok biztonsági tartalék időt, mert bizony az amerikai bevándorlási procedúra most elég hosszadalmas. Kicsit izgi is volt a dolog, hogy engem beengednek-e a régi nevemre szóló vízummal és az új névre szóló útlevéllel, de a vidám fickó, aki nekünk jutott ezen egyáltalán nem akadt fent, azt viszont tudta, hogy Bence és az én útlevelemet együtt lopták el anno 1999-ben Szlovákiában. Úgyhogy a rendszerben azért benne vagyunk rendesen.

A repülőn Barnus nem aludt, viszont szerencsére csak alig valamivel több, mint 1 óra volt az út, így le tudtuk foglalni mindenféle érdekességgel, amit eddig nem figyelt meg rendesen a gépeken.

A La Guardia reptérre érkeztünk meg, és onnan egy busz plusz metró segítségével 2 körül már a szállodában is voltunk. Ez egy Comfort Inn volt, Queens-ben (szóval nem a híres Manhattan szigeten, de ahhoz nagyon közel), és nagyon jó állapotú szobát kaptunk, plusz a metrótól 1 percre van a szálloda, úgyhogy nagyon elégedettek voltunk vele.

Lepakoltunk, és indultunk is újra útnak (Barnus közben aludt). Az ebédet egy jó kis pizzázóban költöttük el, akkor már Barnus is fent volt, és kapott is a new yorki pizzából.

A városnézést egy hajós körúttal kezdtük, a Circle Line nevű társaság városnéző hajójára szálltunk fel. Ez egy „idegenvezetett” két órás utazás volt, és a fickó, aki a mikrofonba beszélt egy eredeti new yorki őslakos, aki már 40 éve ezen a hajón dolgozik, mint idegenvezető (nesze neked, változatosság…). Szóval, ismerte a dörgést.

Barnus élvezte a hajóutat, bár furcsállotta, hogy miért rángatják alatta a talajt, de azért jól szórakozott, mert lehetett jönni-menni, és sok érdekes ember volt.

Olyan 6 óra körül értünk vissza a kikötőbe (először lementünk a Hudson folyón a szabadságszobrot megnézni, aztán fel az East riveren a Brooklyn bridge-ig és ott visszafordultunk).

Akkor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és még felülről is megnézzünk a várost, így a következő utunk az Empire State Buliding-hez vezetett. Gyalog mentünk, mert a város tömegközlekedése nem igazán babakocsi barát (a metrón szinte sehol sincs lift, vagy mozgólépcső, a buszra meg csak úgy engednek fel, ha az ember kiveszi a gyereket a babakocsiból, és összehajtja a járgányt…). Közben láttuk a Times square-t kivilágítva is (érkezéskor láttuk napfényben), így, a sok fényes reklámmal még impozánsabb.

Az ESB tetejére se volt könnyű feljutni, egyrészt, mert mások is jó ötletnek tartották a sötétben való szétnézést, másrészt, mert itt is nagyon szigorú biztonsági intézkedések vannak hatályban.

Viszont a látvány kárpótolt minket a sok sorban állásért, gyönyörűek a fények, lélegzetelállító a kilátás a 86. emeletről.

Vacsorára még ettünk egy kis hamburgert, hogy teljes legyen az amerikai fíling, aztán visszamentünk a szállodába. Barnus eddigre már persze aludt, és még arra se ébredt fel, hogy mi elkészültünk a fürdőszobában. Az összecsukható ágy ellenére (ezt még Magyarországról hoztuk neki!) egész jó éjszakánk volt (általában nem szeret ebben aludni), csak kétszer ébredt fel, pedig még a foga is jön!

Készülünk New Yorkba

Fú, ma nagyon hideg volt kint! Mikor délelőtt a szüleim szörnyülködtek, hogy mínusz 14 fok van, plusz a vindcsill, akkor nem tudtam, hogy az milyen hideg, de délután voltunk kint a Papával, és akkor meg is éreztem, hogy tényleg nagyon hideg volt. Nem voltunk nagyon sokáig kint, csak a Mamának vettünk névnapi virágot (mert őt meg Zsuzsannának hívják), és mikor hazajöttünk, már piros volt mind a kettőnk arca és keze, pedig rajtam végig volt kesztyű!

Szóval, emiatt nem is nagyon voltunk kint, csak itthon bent játszottunk, és kaptam ebédre abból, amit a Mama meg a Papa evett, és az nagyon ízlett!


Aztán mentem aludni, de most nem nagyon akartam, úgyhogy a Papának elég sokat kellett altatnia. De elég sokat aludtam végül, és mikor felébredtem, így néztem ki:


Szóval alvás után volt a séta, aztán felköszöntöttük a Mamát, aztán még játszottam, és utána meg már kellett menni aludni.
És holnap meg megyünk New Yorkba, ami nem tudom, mi, és milyen lesz, de majd írok, amikor már megtudtam!

Topogás és játékbolt

Tegnap elfelejtettem mondani, de még egy újat is tudok: van az, hogy az ember a lábait egymás után nagyon gyyrsan felemelgeti és letszi, és akkor olyan, mintha helyben futna. Hát, ezt is tudom már, és nagyon tetszik, a szüleimnek meg pláne, amikor így csinálok. Főleg akkor szoktam, amikor valamivel elégedett vagyok, vagy ha ki akarom próbálni, hogy milyen hangot ad ez.

Ma egyébként itthon voltunk a Mamával délelőtt, és mostunk, amit mindig szeretek csinálni, mert a ruhákat szeretem pakolászni, és az is érdekes, hogy le lehet menni a lifttel a mosógépekhez.
Aztán aludtam, és Mama mondta, mikor felébredtem, hogy délután maradjunk itthon, mert most nincs kedve kimenni a hidegbe. Beleegyeztem, de azán egy idő múlva kezdtem kicsit unni magamat, úyhogy kitaláltam mindenfle szórakoztató dolgokat, plédául felmásztam a nappaliban a kanapéra, és megpróbáltam elérni onnan a könyvespolcot. Csakhogy ott van közte egy nagyobb rés, és azzal nem számoltam, hogy ott le is lehet esni, pedig ez történt. Az viszont fájt, és akkor jött a Mama és felvett, megpuszilgatott, és monda, hogy ez nem volt túl jó ötlet. De engem nem győzött meg, úgyhogy kipróbáltam megint, de akkor már kicsit mérges is volt a Mama, és mondta, hogy igazán tanulhatnék a saját káromon.

Végül kitaláltuk, hogy menjünk inkább kicsit fejet szellőztetni, mert ez így nem lesz jó estig. Úgyhogy felöltöztünk, és mentünk a játszótérre. De ott nem lehetett játszani, mert minden csupa jég volt. Úgyhogy bementünk a vásárlós helyre végül, és kiderült, hogy az egy nagyon érdekes hely! Csak eddig még soha nem lehetett ott a saját lábamon körülnéznem, de most a Mama kivett a kocsimból, és így nagyon érdekes volt minden. A legtöbb időt a játéboltban töltöttük el, ott még csúszda is volt, és azt nagyon élveztem!

Aztán, mire hazaértünk, már a Papa is itthon volt és vele játszottunk, meg utána mentünk fürödni és aludni.

14 hónapos vagyok

Ma megint kicsit öregebb lettem, bölcsebb is talán...

És tudok már új dolgokat csinálni, fel is sorolom, hogy miket tanulta ma:
- rájöttem, hogy a konyha és a nappali közötti fal körül nagyon klasszul lehet körbe-körbe menni, és ezt jó sokáig gyakoroltam is,
- kitallátam, hogy fel tudok mászni az egyik színes dobozom tetejére, és fel is tudok állni rajta, és így sokkal magasabb leszek!

- tudok már igazi fogkrémmel is fogat mosni (ez azért van a Mama szerint, mert kikandikált a kilencedik fogam)!

Ma különben itthon voltunk egész sokat, csak délelőtt mentünk el kicsit csavarogni. Estére el is fáradtam, de azért, mikor megjött a Papa, akkor nagyon jó kedvem kerekedett megint, és nagyon jót hancúroztunk vele a fürdésig!

Szuri

Voltunk ma a doktornéninél, és megint megpisztergálta a fülemet, amit nem szeretek, meg megint kaptam szurit, amit szintén nem szeretek. De aztán a Mama megmutatta a pumpát meg a számokat a falon, és azt mondta, hogy ez a vérnyomásmérő, és az tetszett, úgyhogy nem sírtam tovább.

Aztán még nézelődtünk kicsit a városban, és addig-addig jöttünk hazafelé, hogy már nem bírtam tovább, és elaludtam. Itthon ébredtem fel, de még nagyon fáradt voltam, úgyhogy a Mama visszaaltatott, kétszer is.
Aztán már nem altatott vissza többet, mert már éhes voltam, és még jó is, hogy ebédeltünk, mert akkor ott votlak a számítógépben a Nagyszüleim! Integettem nekik nagyon, és ennek mindenki örült!

Délután meg itthon voltunk, vártuk, hogy hazajöjjön a Papa, és kézimunkáztunk:


Sajnos a Papa elég későn jött haza, de azért ő fürdetett meg engem, aminek nagyon örültem, mert nagyon jól lehet vele mókázni a kádban.

Zenélős, kedden utoljára

Végre a Dávid is jött velünk a zenélősre ma, nagyon jó volt! Volt dobolás is, azt nagyon szeretem! Ütemre szoktam ilyenkor rugózni ültömben, és ez a tanár néninek is nagyon tetszett, meg is dícsért érte!
Sajnos a végén a Dávid szaladgálás közben összeütközött a Williammel, és nagyon fájt neki, meg lett egy kék dudot a szeme alatt, a mamája egészen kétségbe is esett. De délutánra jobban lett, szerencsére nem komoly a dolog.

Mikor hazaértünk én már elég fáradt voltam, de azért rögtön még nem mentem pihenni, mert még körül akartam nézni, hogy mik is vannak itthon.

Az alvás ma is elég hosszúra sikerült. Aztán kaptam ebédet, és nagyon ügyesen ettem, úgyhogy a Mama úgy döntött, hogy fel is mehetünk az Erikához egy kicsit szomszédolni. Ő ugyanis itt lakik a mi házunkban a tizenkilencediken, és van egy kutyája, az Öcsi, és ő is magyar, de nincs gyereke. Először egyedül voltunk a lakásukban, mert lementek az Öcsivel picit, addig mi körülnéztünk, és nekem nagyon tetszettek a gyertyák, meg az öngyújtó, és minden, ami üvegből volt. Aztán kinéztünk az erkélyen is, és nagyon szép a kilátás!

Aztán, mikor visszajöttek, kicsit közelebbről is megismerkedtem az Öcsivel, de azért annyira nem tetszett, úgyhogy végül is nem simiztem meg, hanem ő szépen visszaült a helyére. Így, messziről sokkal jobban tetszett, mint közelről.
A Mama meg az Erika sokat beszélgettek, én addig körülnéztem, de azért a Mama biztonságos közelségében maradtam, mindig fogtam őt, nehogy otthagyjon.
A végén meg kaptam két mobiltelefont, igazit! Nagyon örültem nekik!!!

Itthon viszont nem maradtunk sokáig, mert úgy látszik, tegnap elfejetettünk valamit megvenni a vásárlósban, ugyanis ma is elmentünk oda.

Mikor hazajöttünk meg már volt a fürdés, és a Papa sajnos nem ért haza, hogy jó éjszakát kívánjon nekem, pedig mostanában mindig el szoktam tőle köszönni, integetek neki a szopi előtt este.

Pici beszámoló hétfőről

Délelőtt átjöttek ma hozzánk a Dávidék, de csak egy picit játszhattunk, mert már mindjárt kellett indulni. A vásárlós helyre mentünk, és bár Dávid szeretettvolna kiszállni a babakocsijából, nagyon, mégse lehetett.
Szóval vásároltunk több mindent is, és aztán egy másik helyen is, és aztán meg hazajöttünk aludni.

Jó sokat aludtam, délután meg a Papa korán hazajött, és a Mama mehetett jógázni, mi meg játszottunk.
Így együtt is fürödhettünk este a Mamával, amit nagyon szeretek! Megmutattam enki a fürdős könyvemben a polipot, amit nagyon szeretek, és a többi állatot is szeretem ám benne!

Voltunk a Leviéknél

Ma se itthon ültünk ám egész nap, hanem reggel, mikor elkészültünk, beültünk a Leviék autójába, amit a Levi Papája vezetett, és elmentünk hozzájuk.

Az útra nem emlékszem, csak arra, hogy egy teljesen ismeretlen ágyon ébredtem fel, és hívtam a Mamát. Jött is, de addigra én már majdnem le is jöttem az ágyról, mert ennek nem voltak rácsai a szélén.

Aztán kiderült, hogy hol vagyunk, és nagyon örültem, hogy játszhatok a Levi játékaival, annak meg még jobban örültem, mikor kiderült, hogy a Zsombiék is jöttek, és velük is lehetett játszani.

Kaptunk finom ebédet is, és aztán lehetett átmászni a kék csövön, meg lufizni, meg lépcsőzni, meg mindenféléket csinálni, nagyon jó volt!

Aztán visszafelé megint autóval jöttünk, és akkor megint aludtam kicsit, úgyhogy, mikor hazaértünk, és felébredtem, kicsit morogtam is, mert még tudtam volna aludni.
Azért egy kis joghurt és kekszi megvígasztalt, és akkor itthon még játszottunk a fürdésig.

Voltunk zenélni meg az Ilonáéknál

Furcsa, de úgy emlékszem, hogy nem is olyan régen voltunk a zenélősön, és most mégis megint mentünk, pedig nem telt el annyi idő, mint szokott. Mindegy, azért jó volt, és az volt benne a legjobb, hogy a Papa is ott volt, mert most hétvége van, és ilyenkor ő is tud jönni. Viszont a Dávid megint nem volt ott, de mások se, akik szoktak lenni. Szóval, az egész zenélős kicsit furcsa volt.
Hazafelé viszont aludtam, de itthon már felébredtem, mikor a Mama be akart tenni az ágyamba.

Úgyhogy a szüleimmel ebédeltem, és utána meg újra elindultunk, de most a kicsi kocsimmal.
A parkba mentünk, és ott találkoztunk az Ilonáékkal, akiket már jó régen nem láttunk. Kiderült, hogy az Ilona mamája már újra dolgozik, úgyhogy az Ilonának is bölcsibe kell járni, ugyanoda, ahová az Adrienn jár.

A prakban pedig mindenki sétált egy nagyot, meg megnéztük az állatokat és a játszótéren is játszottunk. Nekem a csúszdázás tetszett a legjobban!


Aztán, amikor már mindenki nagyon fázott, elindultunk vissza, de nem haza mentünk, hanem beültünk a kocsiba, és elmentünk az Ilonáékhoz játszani és vacsorázni. Nagyon jó volt!

Mikor aztán este hazafelé jöttünk, kicsit elbólintottam a kocsiban, de azért még felébredtem, mikor a Mama kivett, és a Papa gyorsan meg is zuhanyoztatott, hogy szép tisztán mehessek aludni.

Múzeum és jóga

A Papa azt mondta, hogy mindenkinek jár heti egy mozgásos óra, úgyhogy ma nagyon korán hazajött a munkából, hogy a Mama el tudjon menni jógázni. Szerintem ez nagyon aranyos tőle, és láttam, hogy a Mama is nagyon örült neki.
Én is nagyon jól szórakoztam a Papával addig itthon, mert ő vigyázott így rám, míg a Mama nem volt itt. És azt is megbeszéltük, hogy nekem addig nem kell aludni, míg a Mama haza nem ér.

Viszont, mikor hazaért, akkor már álmos voltam, úgyhogy, mivel a Papa már adott enni, így más nem volt hátra, mint aludni. Így is lett.

Aztán, mikor felébredtem, elindultunk, és kiderült, hogy egy múzeumba megyünk, olyanba, amiben még nem is voltunk. Metróval mentünk, és mikor odaértünk, láttam, hogy ebben a múzeumban nagyon sok érdekes dolog van!
Voltak olyan dolgok, amiket úgy hívtak, hogy szobor, és azok nekem nagyon tetszettek, meg voltak üveg falak, amiket lehetett ütögetni, s voltak mindenféle tárgyak, amiket a szüleim jól megnéztek. De legjobban az tetszett, hogy nagyon jól lehetett jönni-menni ott, és nagyon jól éreztem így magam!

Mikor hazaértünk, már késő volt, úgyhogy gyorsan fürödtünk, és mentünk is lefeküdni.

Korán keltem

Ma bizony nagyon korán keltem. Ezt onnan tudom, hogy mikor úgy döntöttem, hogy már reggel van, akkor még sötét volt, ami nem így szokott enni. Ja, és Mama nem nagyon akart felkelni, ami máskor is így szokott lenni, de most annyira nem akart, hogy nem is kelt, helyette visszament az ágyába aludni, és a Papa kelt fel, hogy játsszon velem.

Aztán a Papa elment dolgozni, és a Mama még mindig eléggé feküdt, úgyhogy vittem neki mindenféle játékokat, hogy lássa, érdemes felébredni. Ez egy idő után hatásos volt, és akkor végre elkezdődött a nap. Kaptam reggelit, meg játszottunk, de aztán meg rájöttem, hogy nagyon fáradt vagyok, és mentünk is aludni.

Jó sokat aludhattam, a Mama szerint háromésfélórát, amennyit nem szoktam.

Aztán mentünk kicsit sétálni, de eléggé fújt a szél, és nem volt jó kint, úgyhogy bejöttünk. Itthon is nagyon jól lehet játszani. A Mama szöszmötölt a kézimunkájával, én meg vittem neki játékkat, és sokszor bemásztunk együtt az asztal alá, ami szerintem nagyon vicces. Meg pakolásztam a játékaimat, és mindenféle dolgokat játszottam, meg vártuk a Papát. Mire megjött már kicsit fáradt voltam, de mikor meghallottam, hogy zörög a kulcs a zárban, akkor nagyon megörültem neki, és igyekeztem elmondani mindet egyszerre és gyorsan, ami törét velünk ma.

Aztán volt a fürdés, és mentünk aludni a Mamával.

Sooook játék!

Hű, ma a Mama egy nagyn jó helyre vitt engem! Először, mikor odaértünk kicsit csodálkoztam, de aztán nagyon tetszett a dolog.
Ez az a nagy terem, ahol nagyon sok gyerek van, és ezen kívül sooook-soooook játék! Vannak ott csúszdák, meg kisautók meg triciklik (ezt a Mama mondta, hogy így kell hívni), meg vannak nagyon puha és vastag szőnyegek, amkire rá lehet dőlni, meg vannak labdák és még egy csomó minden érdekes.

Szóval, először csak álltam, és néztem, hogy nahát, ez meg mi! Aztán a Mama odavitt egy olyan csúszdához, amiről kidrült, hogy nagyon vicces dolog. Fel lehetett mászni rá, és akkor odaértem a Mamához, akibe belekapaszkodtam, és így lecsúsztam a hasamon. Na, ezt többször is megcsináltuk, mert nagyon tetszett nekem! Aztán tricikliztünk (a Mama tolt), aztán kisautóztunk, de abban szerintem nem a menés a legjobb, hanem az, hogy meg lehet nyomni ratja mindenféléket. Volt olyan is, hogy odamentem másik gyerekekehez, akik játszottak valamit, de nem mindig akarták odaadni a játékukat. Mama néha magyarázott valamit arról, hogy ha más játszik valamivel, akkor azt nem szabad elvenni, de szerintem ez nem így van, mert tőlem is el szokták venni a másik gyerekek, amivel éppen játszom néha (bár nem adom könnyen!).

Aztán olvastunk könyveket, meg labdáztam is. Aztán láttam, hogy elkezdik elpakolni a játékokat egy másik szobába, ahová már nem lehetett bemenni, és akkor kezdődött az éneklés. De az engem annyira nem érdekelt, inkább elkezdtem mászkálni a nagy üres teremben, és az nagyon jó volt. Másoknak is megtetszett ez, és így még érdekesebb volt az egész!

Aztán ennek is vége lett, és akkor Mama felvitt egy lépcsőn, és megérkeztünk egy olyan szobába, ami ugyan kisebb volt, mint a másik terem, de az is tele volt játékokkal, és ott nem volt más rajtunk kívül. Bár később jöttek ezért. Ez is nagyon jó volt, lehetett pakolászni, és mindent jó alaposan megnézegettem.

Aztán már fáradt lettem, és akkor mentünk a babakocsihoz, és indultunk vissza. De még nem haza mentünk, hanem enni a vásárlós helyre, és kaptam kekszit, meg a Mama pizzájából is kicsit. Ez jó érzés volt, úgyhogy mikor mentünk kifelé, el is aludtam.

Itthon ébredtem fel, a saját ágyamban, és a Mama mondta később, hogy ő korcsolyázott is ám, miközben én aludtam. Kicsit sajnálom, hogy ezt kihagytam, de azért jó volt pihenni!

Délután még elmentünk megint vásárolni, de akkor a Dávidék is jöttek velünk, ami jó volt, mert már régen találkoztunk, és adott a puffancsából is.

Este meg jött a Papa, és végre megint vele lehetett fürödni!

Két nyugis nap

Olyan jó itthon lenni a Mamával! Nem szoktuk sokat csinálni ezt, mert általában megyünk minden felé de most két napig is sokat voltunk itthon és játszottunk. Egyedül is játszottam persze sokat, de a Mamával is.

Tegnap csak addig mentünk ki, hogy vásárljunk egy kicsit, a Mama azt mondta, hogy ezért, mert nem volt jó idő. Ez igaz is, mert ugyan mikor odafelé mentünk, akkor még csak nagy szél volt (azt nagyon nem szeretem, de szerencsére csak az orrom hegye látszott ki a bundából, most nem is volt kedvem kivenni a kezem alóla), viszont, mire végeztünk, már jó fehér volt minden. Mert esett egy csomó hó!

Ma meg voltunk délelőtt a zenélősön, de utána egész végig itthon voltunk délután. Egyszer ugyan lementünk a ház aljába, ahol valami gyűlés volt (a Mama azt mondta, hogy a liftekkel kapcsolatban mondtak valamit), és ott voltunk egy kicsit, de aztán vissza is jöttünk rögtön. És gyalog jöttünk, ami nem is olyan egyszerű, mert van egy csomó lépcső, amit mind meg kellett mászni. De sikerült, a Mama segített!

A zenélős egyébként jó volt ma, de a Dávid nem volt ott, amit én eléggé furcsálltam. Biztos beteg, különben nem hiányoztak volna! Aztán hazafelé együtt jöttünk az Améliáékkal, kiderült, hogy a Papája német, de a többit nem tudom, mert elaludtam (Amélia is aludt). Aztán már itthon ébredtem fel, és akkor kaptam tejcit, és aludtam tovább.

Szóval jó itthon játszani, de azért remélem, holnap már megyünk majd megint mindenfelé!

Casa Loma

Mama ma nem tudta megérteni, hogy még nem vagyok álmos, és az ebéd után ragaszkodott hozzá, hogy letegyen aludni. Én meg ellenkeztem, amíg csak tudtam, de aztán tényleg elnyomott az álom. Viszont, nem aludtam sokáig, mert mikor feleszméltem, eszembe jutott, hogy nem is akartam aludni, úgyhogy gyorsan felkeltem, és panaszkodtam tovább.

Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szüleim úgy döntöttek, nem üldögélünk egész nap itthon, hanem inkább elmegyünk sétálgatni egy kicsit. És mivel az idő nem éppen sétára való ma (ezt ők mondták), bent sétáltunk: a Casa Loma nevű helyen.

Ez egy nagyon nagy ház, jó lenne, ha nekünk is ilyen nagy lenne a házunk! Itt a Mama engem kivett a kocsiból (egyébként az új kocsimmal mentünk, ami nagyon tetszik nekem, világoskék és mindenféle aranyos minták vannak rajta), és lehetett jönni-menni. Ez nekem nagyon tetszett, mindent meg is néztem alaposan közelről: a növényeket, a falak díszítését, az ablakokat, a kis ágyút az egyik szobában, és a fürdőszobát is.

Aztán hazajöttünk, és itthon játszottunk tovább. Én találtam egy nagyon érdekeset: ezt lehet tologatni, dobolni rajta, belemászni és kimászni belőle. A Mama doboznak hívta, és együtt játszottunk vele egészen fürdésig. Utána meg mentem aludni.

Usziiiiii!

Kicsit már el is felejtettem, hoy mi szoktunk néha járni uszizni. De ma megint voltunk, és már emlékszem, hogy nagyon szeretem ezt csinálni!

Igaz, hogy nem volt valami könnyű odajutni. Délután volt már, mikor elindultunk, és akkor még nem tudtam, hogy mi lesz, csak beültem a kocsiba, és gondoltam, megyünk sétálni. A lifttel akartunk menni, de az meg nem akart jönni. Amikor végül jött, akkor meg teljesen tele volt, úgy, hogy nem is fértünk be. Egy idő után nekem ebből elegem lett, és a Mama is elég ideges lett, a Papa meg el is ment egyedül a lépcsőn.
Úgyhogy a Mama gondolt egyet, kivett a kocsiból, azt betettük a lakásba, és lementünk gyalog a lépcsőn. Akkor gondoltam, hogy most nem lesz nagy séta, mert azért egyedül még nem tudok túl sokat menni.

Nem is lett, mert csak keveset mentünk, akkor is a Papa vitt engem. Viszont, mikor odaértünk, már tudtam, hogy valami jó lesz, és nagyon örültem, hogy érdekes dolgok vannak. Aztán átöltöztettek a fürdőgatyómba, és mentünk a Mamával zuhanyozni. Nagyon vicces volt, a víz csikizett!
Aztán jött a nagyon nagy víz, azt úgy hívják, uszoda! Mikor belementünk a vízbe, akkor már tudtam, hogy én ezt nagyon szeretem, és csak kiabáltam, hogy éljen, uszizunk! Meg fröcsköltem a vizet, meg azt se tudtam, mit csináljak örömömben.

Usziztunk egy jó ideig, aztán már kezdtem fázni, és akkor kijöttünk. Kint elég hideg volt, kicsit vacogott is a fogam, de aztán a Mama gyorsan felöltöztetett, és akkor kimentünk a Papával játaszani.
Hazafelé főleg a Mama vitt engem, és akkor már fel tudtunk menni a lifttel rendben.

Otthon aztán játszottunk, és utána megint mentünk a vízbe, ami furcsa volt, mert éppencsak megszáradtam addigra. Viszont a lefekvés jól esett, mert kifáradtam az usziban.

Játszóhajó

Azt hiszem a könyvtárba már nem szeretünk annyira menni, mert ma se oda mentünk, hanem a játszóhajóra. Illetve, voltunk a könyvtárban, de csak addig, míg a Mama visszaadta a könyveket (oda mindig vissza kell vinni, ez a lényege a könyvtárnak), meg újakat vett ki.

Szóval, ezután a vásárlós helyre mentünk, de nem boltba, hanem arra a nagy hajóra, amit eddig mindig csak kívülről láttam. Hát, most belementünk, és én az elején ezen eléggé csodálkoztam, mert nem tudtam, hogy a hajó belsejében van egy csomó játék, meg másik gyerekek. Aztán, mikor ezt megemésztettem, úgy döntöttem, hogy akkor játszom is itt egy kicsit, és kiderült, hogy ezt szabad, sőt, a Mama kifejezetten örült neki, és játszott is velem. Nagyon jó volt!
Kaptunk még ennivalót is, ami jól jött, mert egészen megéheztem a nagy állat-pakolászásban.

Aztán egy idő után azért el kellett jönni, de mondjuk akkor már fáradt is voltam, úgyhogy alig vártam, hogy hazaérjünk végre, és mehessek aludni.

Délután meg ruhákat pakolásztunk, és aztán, mikor megjött a Papa, megint mentünk a vásárlós helyre, de most tényleg vásároltunk is.
Voltunk a játékboltban is, és azt hiszem, kaptam egy új babakocsit, de még nem biztos, mert itthon csak egy nagy dobozt láttam, és nem tudom, abban mi van pontosan. Talán majd holnap kiderül.

Este viszont érdekes volt, mert a Papa először beletett a fürdőkádba, de akkor belőlem kijött az a víz, ami a múltkor is (akkor a szőnyegre ment), és akkor a Papa azt mondta, hogy inkább zuhanyozzunk. És leengedte a vizet, és akkor zuhanyoztunk, ami érdekes volt, csak szokatlan.

Elaludni meg nem nagyon akartam, mert a Mama folyton ki akart menni, és én nem szeretek egyedül lenni. De aztén csak elnyomott az álom végül.

Autós bababuli

Elmentünk ma a Dávidékkal metrózni és buszozni, és a végén odaértünk a Zalánék házához, és ott volt egy nagy bababuli!
Mindenki ott volt, aki ilyenkor szokott, és nagyon jól éreztük magunkat.

Ebédre kaptunk aszaltszilvás husit, úgyhogy, mikor a Mama próbált nekem kanalas babaétet adni, akkor csak fújtattam egyet, és követeltem, hogy inkább a husiból adjon még. Szerencsére értett a szóból.

Volt ott nagyon sok autó, és a Zsombi megmutatta, hogy hogyan kell bemászni abba a nagy várba, ami a szobájában van. Aztán meg felmásztunk a Dáviddal és a Zsombival az ágyra, és azon huppogtunk, és a Mama meg fújta nekünk a hópelyheket a plafonon, és az nagyon érdekes volt.

Aztán meg pakoltam az építőkockákat, és tologattam az autókat, meg felmásztam a Mamára, és elkísértem a wc-re is. Utána meg mentünk a kocsival a játszótérre, és ott lehetett megint felmászni, meg tekerni, meg átmászni, meg hintázni, és az is nagyon jó volt.


Már én se csodálkoztam, hogy ebben a sok mindenben teljesen elfáradtam, úgyhogy hazafelé inkább aludtam is egyet. Csak aztán felébredtem, és nem voltam még kipihenve, úgyhogy nem is tetszett, hogy még nem értünk haza, de szerencsére nem kellett sokáig várni erre azért.

Otthon meg jól esett a csönd, a Mamával játszottunk még egy kicsit nyugiban, aztán mentünk fürdeni. Akkorra a Papa is megérkezett, úgyhogy örültem, hogy mindenki otthon van végre.

Buli és oltás

Voltunk ma Dávidéknál, és nagyon jól éreztem magam! Ott volt Bátor is, és nagyon jól kijöttünk egymással. Jó sok játéka van Dávidnak, meg érdekes ágya, és van ott két tévé is, meg kaptunk finom ételt is, szóval nagyon jó volt.

Aztán az ebéd után elmentünk a Mamával metrózni és elég fáradt voltam, elaludtam. Mikor felébredtem, a doktornéninél voltunk, de nem féltem, mert ott volt a Mama is. Aztán kiderült, hogy ott volt a doktornéni is, akit én szeretek, de azért jobban szeretem, ha nem nagyon jön közel hozzám, pisztergálni. Most sajnos jött, és akkor én tiltakoztam. De azért az kiderült így, hogy a fülem rendben van, és aztán kaptam egy szurit is, ami a Mama szerint jót fog tenni nekem, de én csak azt tudom, hogy nem tetszett különösebben. Viszont szerencsére kaptam egy sárga ragtapaszt a karomra, úgyhogy akkor már nem is fájt tovább.

Mikor hazajöttünk, kaptam a banános gyógyszeremből, aztán már szálltam is vissza a kocsiba, mert megint mentünk. Dáviddal és a Bátorral mentünk el a vásárlós helyre, és ott folytattuk tovább a szórakozást. Nagyon jó volt, a játékboltban szaladgálthattunk is egy kicsit együtt.

Mikor hazaértünk, kaptam abból a finom mandarinból a Mamától, és aztán megjött a Papa is, és hozott nekem egy csomagot.
Ebben volt az új autósülésem, ami nagyon kényelmes!
Mama mondta, hogy köszönjül meg ezt a nagyiknak, mert tőlük kaptuk, úgyhogy köszönjük szépen!

A fürdésnél meg volt egy új érdekes játék is.


Aztán meg mentünk aludni a Mamával.