Ráadás zenélős

Képzeljétek, a Mama rosszul emlékezett, és nem is a múltkori volt az utolsó zenélős, hanem ma még volt egy!
Én úgy örültem, hogy megint mentünk! Általában nem szoktam bemenni a Mama nélkül a szobába, amíg ő leveszi a cipőjét, de most minden bátorságomat összeszedtem, és szépen besétáltam, mert már nagyon vártam, hogy kezdődjön az éneklés.
Sajnos nem volt ott a Dávid, megint beteg, viszont volt dobolás, azt nagyon szeretem!
És megint kaptunk a végén pecsétet a kezünkre, nekem nagyon tetszett a virág, meg is mutattam a Mamának rögtön és együtt fújtuk, hogy megszáradjon.

Aztán itthon mentem aludni, mert ezért elég fáradt voltam (az éjszaka a Mama szerint megint nem aludtunk túl sokat).

Délután meg itthon játszottunk egy kicsit, de aztán megint felkerekedtünk (persze volt ebéd is: riiiizs!!!).
Egy nagyon fura helyre mentünk, a Mama úgy hívta, hogy fodrász, és ott tettek a Mamára egy nagy lepedőt, és egy néni elkezdte a haját pisztergálni egy ollóval. Én csak lestem, és nem tudtam eldönteni, hogy most akkor sírjak-e. De szerencsére ott ültem a kocsimban a Mama mellett, és fogtam a kezét, és úgy láttam, hoyg nem fáj neki, úgyhogy csak nagyon figyeltem, hogy tényleg ne bántsák.
A végén viszont, mikor egy nagyon hangos dologgal fújta a néni a Mamát, na akkor már nem bírtam tovább, és elsírtam magam, mert az már biztos fájhatott neki. Gyorsan abba is hagyta a néni, és a Mama mondta, hogy nem fáj neki, jól van, de azért én nem engedtem többször, hogy ezt csinálják vele.
Az egész végén kicsit más lett a Mama arca, de nekem így is tetszik, úgyhogy megnyugodtam.

Aztán még elmentünk bevásárolni is, és utána jöttünk haza. Akkor segítettem a Mamának kipakolni, és utána még játszottunk kicsit fürdésig. Most együtt fürödtünk a Mamával, a Papa nem is volt itthon sajnos.
Aztán meg már mentem aludni.