Két nyugis nap

Olyan jó itthon lenni a Mamával! Nem szoktuk sokat csinálni ezt, mert általában megyünk minden felé de most két napig is sokat voltunk itthon és játszottunk. Egyedül is játszottam persze sokat, de a Mamával is.

Tegnap csak addig mentünk ki, hogy vásárljunk egy kicsit, a Mama azt mondta, hogy ezért, mert nem volt jó idő. Ez igaz is, mert ugyan mikor odafelé mentünk, akkor még csak nagy szél volt (azt nagyon nem szeretem, de szerencsére csak az orrom hegye látszott ki a bundából, most nem is volt kedvem kivenni a kezem alóla), viszont, mire végeztünk, már jó fehér volt minden. Mert esett egy csomó hó!

Ma meg voltunk délelőtt a zenélősön, de utána egész végig itthon voltunk délután. Egyszer ugyan lementünk a ház aljába, ahol valami gyűlés volt (a Mama azt mondta, hogy a liftekkel kapcsolatban mondtak valamit), és ott voltunk egy kicsit, de aztán vissza is jöttünk rögtön. És gyalog jöttünk, ami nem is olyan egyszerű, mert van egy csomó lépcső, amit mind meg kellett mászni. De sikerült, a Mama segített!

A zenélős egyébként jó volt ma, de a Dávid nem volt ott, amit én eléggé furcsálltam. Biztos beteg, különben nem hiányoztak volna! Aztán hazafelé együtt jöttünk az Améliáékkal, kiderült, hogy a Papája német, de a többit nem tudom, mert elaludtam (Amélia is aludt). Aztán már itthon ébredtem fel, és akkor kaptam tejcit, és aludtam tovább.

Szóval jó itthon játszani, de azért remélem, holnap már megyünk majd megint mindenfelé!