Mama ma nem tudta megérteni, hogy még nem vagyok álmos, és az ebéd után ragaszkodott hozzá, hogy letegyen aludni. Én meg ellenkeztem, amíg csak tudtam, de aztán tényleg elnyomott az álom. Viszont, nem aludtam sokáig, mert mikor feleszméltem, eszembe jutott, hogy nem is akartam aludni, úgyhogy gyorsan felkeltem, és panaszkodtam tovább.
Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szüleim úgy döntöttek, nem üldögélünk egész nap itthon, hanem inkább elmegyünk sétálgatni egy kicsit. És mivel az idő nem éppen sétára való ma (ezt ők mondták), bent sétáltunk: a Casa Loma nevű helyen.
Ez egy nagyon nagy ház, jó lenne, ha nekünk is ilyen nagy lenne a házunk! Itt a Mama engem kivett a kocsiból (egyébként az új kocsimmal mentünk, ami nagyon tetszik nekem, világoskék és mindenféle aranyos minták vannak rajta), és lehetett jönni-menni. Ez nekem nagyon tetszett, mindent meg is néztem alaposan közelről: a növényeket, a falak díszítését, az ablakokat, a kis ágyút az egyik szobában, és a fürdőszobát is.
Aztán hazajöttünk, és itthon játszottunk tovább. Én találtam egy nagyon érdekeset: ezt lehet tologatni, dobolni rajta, belemászni és kimászni belőle. A Mama doboznak hívta, és együtt játszottunk vele egészen fürdésig. Utána meg mentem aludni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment