Vége?

Vicces, hogy ebben is mennyire különböznek, a szopizásban.

Bori egész pici kora óta szinte mindig csak túl akart lenni a dolgon, 5-10 percekig tartott neki egy-egy evés és aztán sokszor fel is háborodott, mikor álomba akarta szopizni magát, de még mindig jött a tej. Persze, így gyakrabban is evett.
Ahogy nagyobb lett, még inkább rövidültek a cicin töltött percek, és nem kötődött összebújás sem annyira a dologhoz, mert már minden érdekelte és ment volna. Közben is nézelődött, sokszor húzott, rángatott magával. Mikor megtanulta kinyomni magát hason fekvésben a kezével, akkor ezt a technikát alkalmazni kezdte szopi közben is, egyszerre tartott és tolt el magától. Jaj! Ez az eltolás később is megmaradt, akárhogy is győzködtem, nem mondott le róla.

Egy éves kora után elkezdtek ritkulni a szopik, és elég hamar eljött az idő, hogy már csak az elalvások előtt és reggel, felkelés után kért cicit. Ezek pedig már elég minimális tejivást jelentettek, inkább csak az összebújás volt a lényeg, de csak icipicit.
Meg persze ott voltak még az éjszakai felkelések, amiket jó sokáig szopizással orvosoltunk, aztán olyan 1,5 éves kora körül elérkezettnek láttam az időt, hogy ezeket befejezzük. Itt volt egy pici küzdelem, de pár nap alatt a szopit helyettesítő összebújással megoldódott minden és hatalmas örömömre ez azzal is járt, hogy ezentúl nem ébredt többet éjszaka. Micsoda megváltás!

A reggeli szopit aztán felváltotta a kakaózás, a délutáni alvás előttit pedig picivel később megbeszéltük, hogy már nem kéri. Majd szopizunk este, mondtam mindig. Nem reklamált.

Az esti lefekvéshez úgy gondoltam, hogy még egy jó ideig kérni fogja a cicit, de egy ideje már úgy tűnik, hogy ez sem végképp szükséges. Most már úgy is lefekszik a Papával, hogy én itthon vagyok, sőt, ha én fektetem és nem kerül szóba a szopizás, akkor is sokszor elmarad.

Szóval, úgy tűnik, vége ennek az időszaknak. Nem érzek különösebb szomorúságot, de azért jelentőségteljes dolog ez.
És szerencsére a "búj" létrejött helyettesítőnek, ami nagyon jó.

Az alvásról

Persze, ha csupa érdekes dolog történik, akkor kinek van kedve aludni?

Csak az a baj, hogy ha felhalmozódik az alváshiány, akkor jelentkeznek a tünetek: lefekvéshez közeledve hatalmas elkeseredés a legkisebb dolgokon, nap közben nehezen kezelhetőség, éjszakai felriadások, reggel korai kelés (hogy ez utóbbi kettő hogy függ össze a kialvatlansággal, fel nem foghatom, de több százszor tapasztaltuk már, hogy így van).

Szóval, mindent összevetve természetesen megérte a torontói kiruccanás, hiszen szuperül éreztük magunkat (amúgy nem volt különösebb oka, hogy elmentünk, csak találkozni akartunk Curie-ékkel, velük lenni és végigjárni a régi helyeket nosztalgiából, na meg Bence már "anúgy is ott volt Kanadában" egy konferencia miatt), de mióta megjöttünk azóta tart ez az alváshiány-bepótlási állapot. Reméljük, hamarosan behozzuk magunkat (főleg Bori)!

Az elmúlt napokban egyébként főleg a készletek feltöltésével, kipakolással, mosással telt az idő, pénteken voltunk zongorázni is Barnussal (nagyon lelkes, mert egy új dalt kapott gyakorolni), ma pedig nekikezdtünk a sok hátralévő apró ház körüli feladat letudásának is. Én pl. már felszögeltem vagy négy képet, úgyhogy hatalmas a haladás. :) Délután viszont újra voltam gitár órán, később pedig átjöttek Jon-Jana és Anja játszani és együtt vacsorázni az új grillünkön készült finomságokat.
Ja, és millió nyuszi van a kertben továbbra is, olyan szinten, hogy vacsora közben ők voltak a szórakoztató műsor: vagy négyen rohangáltak fel-alá ész nélkül a kertben (kisnyuszik), már azt hittük, hogy a csúszdát is birtokba veszik.

Még egy torontói emlék

Itt a videó arról, hogy Barnus és Ilona együtt zenélnek.
A fülnek nem túl kellemes (más hangnemben is vannak, meg hát még azért gyakorolni kell), de nagyon cukik.

Kedd, szerda és hazaút

Most elmesélem, hogy milyen volt az utolsó két napunk Torontóban. Szuper!

Szóval, kedden először elmentünk a metróval a Cindyhez, a régi zenélősre! Metróval mentünk, és én annyira örültem mindennek, ami ezzel kapcsolatos: a token bedobásának az áteresztő kapuba, a transfer szerzésnek, a szaladásnak, hogy elérjük a metrót, mikor hallottuk, hogy már jön, az utazásnak, a mozgólépcsőzésnek és végül az AUTÓSÚJSÁGNAK, amiből hármat is szereztünk. Bárcsak Madisonban is lenne ilyen szuper metró!

A zenélősre picit későn érkeztünk és a Cindy annyira örült nekünk! Vittünk neki pici ajándékot, és a végén odaadtam, és a Bori is megölelgette a végén, és mindenki nagyon boldog volt.

A zenélős után betértünk a kedvenc pékségünkbe és vettünk bun-t, meg egy tortát estére desszertnek. A pékséget csuda szépre felújították, nagyon tetszett nekünk.

Ebéd után nagyon szomorú voltam, mert a Mama el akart menni a Curie-vel spa-ba (élményfürdő), és én egyáltalán nem akartam ezt. Aztán végül mégsicsak elmentek, és én egy picit jobban éreztem magam attól, hogy megnézegethettem a Basti üveggolyó-gurítós játékát. A Papa egyébként ottmaradt még egy kicsit velünk, a Borit lefektette és olvasott nekem mesét a pihenés előtt. Aztán ő is elment és a Via maradt vigyázni ránk, aki a Basti nanny-je. Nagyon aranyos.

Mikor a mamák hazajöttek, akkor felpörögtek az események és gyorsan el kellett indulnunk, mert az Ilonának és az Adriennek hegedűkoncert-próbája volt. Mi is elmentünk megnézni őket. Nagyon érdekes volt, csak elég hosszú, úgyhogy muszáj volt mindenféle érdekeset kitalálnunk, hogy ne unatkozzunk. Leginkább futkároztunk a sorok között és a mamák próbáltak rávenni, hogy ezt csöndben csináljuk, de azt nem lehetett.
A végére befutott a Bálint, és aztán együtt mentünk haza, felvettük a vacsorát az indiai étteremben és otthon jól megettük (a Papa már megfőzte előtte otthon a riszt hozzá). Iszonyú fincsi volt!

Szerdán meg csak az Adrienn ment iskolába (kicst bánkódott is emiatt, hogy ő minden jóból kimarad), mi többiek pedig beültünk az autóba és elmentünk egy múzeumba (AGO). Ez nagyon jó volt, láttunk csomó érdekes képet, amik nem is fényképek, hanem valaki festette őket úgy, mint én szoktam festeni.
Mikor már eléggé untuk a dolgot, akkor a papákkal kimentünk a parkba, de sajnos esett az eső. Azért nem volt baj, mert találtunk egy fedett részt, ahol tudtunk rajzolni meg szaladgálni.

Utána pedig egy szuper dim sum helyre mentünk ebédelni, ahol folyton hozták a finomabbnál finomabb ételeket és egy nagy körbe forgó tálcára tették őket, hogy mindenki el tudja érni. Nekem legjobban a kukac tészta tetszett.

Az ebéd után már indulnunk kellett a reptérre, a Bálint vitt ki minket. Előtte elbúcsúztunk a többiktől, és megígértük, hogy máskor is jövünk.

A reptéren kiderült, hogy törölték a járatunkat, de van másik, picit előbb, úgyhogy azzal mentünk. Iszonyú szuper repcsi volt, mindenkinek volt rajta saját tv-je! Úgyhogy én egész végig azt néztem (Emily Young-ot), és nagyon tetszett.
Aztán Chicagói reptéren meg találtunk egy klassz játszó részt, és hatalmasat játszottunk ott. Pakoltunk csomagokat, irányítottuk a repülőt, csúszdáztunk, telefonáltunk, helikoptereztünk. Ettünk vacsorát is, hot-dogot.
Szerencsére elég sokat ott lehetett maradni, de aztán fel kellett szállni a pici repülőre, és azzal egy-kettőre meg is érkeztünk Madisonba. Akkor már nagyon késő volt, a Bori el is aludt a Mama ölében.
Képzeljétek, a repülőn ült előttünk egy másik pilóta bácsi, aki éppen nem vezette a repülőt és a végén nagyon megdícsért minket a Mamának, hogy milyen jó gyerekek vagyunk!

Madisonban hamar megszereztük a csomagokat, megtaláltuk az autót és már jöttünk is haza. Az úton én is elaludtam, mert már nagyon késő volt, a Mama mesélte, hogy szépen felvitt minket egyesével az ágyba, én kaptam pizsit is és már aludhattunk is tovább.

Hát, így volt, nagyon jó volt Torontóban!

Kepekkel jelentkezunk

A Mama azt mondta, hogy most mar minden torontoi bejegyzeshez fel tudta tenni a kepeket is, ugyhogy lehet nezegetni.

Ma egyebkent megint jo sok mindent csinlatunk, a Mama szerint en egy kicsit tul is vagyok stimulalva, ami nem tudom, hogy mit jelent. En minden esetre nagyon jol erzem magam!
Peldaul delelott, a reggeli utan (mi voltunk a Mamaval az alomszuszekok, de azert csak megreggeliztunk 10 ora elott) elmentunk az Ilonaval, Bastival, Borival es a mamakkal a Riverdale farmra.
En rogton emlekeztem ra, ahogy odaertunk, mert ez az a farm, ahol a logofulu kecskek laknak, es az az en kedvenc allatom. Raadasul ma meg pici baba kecskeket is lattunk, igaz, csak aludtak a jaszol alatt. De voltak lovak, szamar, tehenek, egy cica, kisbirkak, tyukok, es pulykak, meg egy nyuszi is. Lattunk egy hatalmas malacot is, ott aludt az arnyekban es akarhogy kiabaltam, nem tudtuk felebreszteni. Pedig nem volt alvas ido egyaltalan!
Nagyon erdekes volt meg az is, hogy lattunk ici-pici pokokat, akik most keltek ki a feszekbol, sot tobb pokfeszket is lattunk, ahol meg nem kikelt pokocskak is voltak. El is enekeltuk nekik az inci-pinci spidert.

Vegul aztan hazajottunk, ebedeltunk es eloszor, miota itt vagyunk, mindenki egyszerre pihenni ment. Nekem nagyon erdekes konyvek jutottak, ugyhogy egyaltalan nem unatkoztam, de azert en voltam az elso, aki megjelent a pihenes utan. A Bori aludt legtovabb.

Delutan egyszer csak csongettek, es beallitott Joyce! En kicsit furcsallottam ezt es nem is tudtam pontosan, hogy ki o, de aztan kimentunk a parkba egyutt jatszani es akkor mar tudtam, hogy nagyon aranyos es jo egyutt lenni vele. O volt a regi babysitterunk, mikor itt laktunk. Nagyon aranyos volt, mert hozott nekem egy fenykepalbumot, amiben meg regi kepek voltak, amit pont a Riverdale farmon keszitettunk, mikor ott voltunk tavaly kettesben. Nagyon orultunk neki.

A jatszoteren nagyon jo volt, iszonyu sokat szaladgaltunk es hintaztunk meg homokoztunk is. A vacsoraert meg erdemes volt hazajonni, mert iszonyu finom sult csirke volt, es mind a kettot megettuk.

Meg meg az is volt, hogy ma egyszerre gyakoroltunk az Ilonaval, es egyutt eljatszottuk a Lightly Row-t! O hegedult en meg zongoraztam, es mindenkinek nagyon tetszett ez!

En is, en is!!!

Kepzeljetek, elmentunk ma a szigetre, es annyira jo volt!

Eloszor is ettunk finom reggelit, aztan autoba utlunk es odazotyogtunk a kompmegallohoz. Gyorsan bejutottunk es mar ott volt a komp, amire szerencsere felfertunk, pedig iszonyu sokan vartak mar.
Mi a Bastival lent utaztunk at a vizen, a Mama meg felment a Barnussal es az Ilonaval nezni a CN towert. Nagyon hamar odaertunk es mar szalltunk is le.

Rogton megrohamoztuk az Ontario to partjat es jol teledobaltuk fapalcikakkal. Aztan jott a piknik ebed es a ludkergetes. Merthogy volt egy kanadai lud, aki jatszani akart velunk, es akarhanyszor odamentunk hozza kozel, mindig utanunk szaladt, eleg mergesen. Eloszor megijedtunk tole, de aztan kiderult, hogy ez jo jatek, es addig csinaltuk, mig a lud vegul megunta es eluszott. Akkor mi is tovabb indultunk, a vidampark fele!

A vidamparkban iszonyu sok minden erdekes volt, es a legtobb dologra en is felulhettem! Meg a log-ride-ra is a Mamaval es a Barnussal, de attol azert kicsit feltem, mert olyan iszonyu gyorsan ment le a vizes csuszdan a vegen, ami eleg felelmetes. Ugyhogy arra nem szalltam fel tobbet, de a Barnus igen, jo sokszor.Nekem legjobban a kishajo tetszett, arra jo sokszor felultunk, volt, hogy mind a negyen egyszerre! De utlunk tuzoltoautoban, versenyautoban, nagy, csaladi autoban is (azt a Barnus vezette!), sot, meg hattyu-hajoban es a vonaton is! Iszonyu jo volt!

A vegere jol elfaradtunk mind, en el is aludtam a hazauton, de az nem volt annyira jo, mert aztan felebredtem, es akkor nem ereztem tul jol magam.
Gyorsan furodtunk a Mamaval, kaptam egy kis vacsorat, aztan mentem aludni. De akkor meg nem tudtam elaludni egy jo ideig, es az ejszaka kozepen meg arra ebredtem, hogy ehes vagyok. Szerencsere akkor a Papa hozott nekem tejecsket es ugy vissza tudtam aludni.

A legeslegkedvencebb fagyim

Ma delutan elmentunk a regi parkunkba es nagyon hamar azutan, hogy odaertunk, meghallottam a fagyisauto dalat. Rogton tudtam, hogy ez mi es szerencsere a Mama megengedte, hogy egyunk fagyit, ugyhogy odaszaladtunk es mikor sorra kerultunk, kaptunk finom fagyit! Csokisat es vaniliasat es kivul meg volt rajta plusz csoki!
Leultunk vele egy padra (a Bori is kapott egyet kozosen a Mamaval) es ott nyalogattuk. Olyan finom volt, hogy alig tudtam betellni vele! Csak mondogattam, hogy ez a legeslegfinomabb fagyi a vilagon, mikozben eszegettem.
A Borinak is nagyon izlett, lattam rajta.

Aztan meg jatszottunk jo sokat a parkban, es kiderult, hogy en vegig tudok csimpaszkodni a fuggoleges maszokan (monkey bars), pedig azt regen soha nem is tudtam meg csak elkezdeni sem.

A Bori is sok mindent meg tudott csinalni mar, amit regen, mikor ide jartunk meg nem tudott, es a Mama sokat mondogatta, hogy milyen jo, hogy itt vagyunk, es milyen fura neki, hogy mar nem itt lakunk. Ezt mar maskor is mondta, miota Torontoban vagyunk.

Kesobb megjott a Papa is, mert o addig teniszezni volt a Curie-vel es ugy volt, hogy majd jonnek mind utanunk, de vegul csak a Papa jott, mert a tobbiek aludtak, vagy faradtak voltak (a Balint meg bevasarolt a vacsorahoz).
Mikor mar menni kellett vissza, akkor a Mama elhozta a mall parkolojabol az autot, mert az ott volt. Mi ugyanis oda mentunk eloszor delutan, hogy vegyunk par dolgot a kedvenc Wal-Martunkban, sot, meg a jatekboltba is bementunk, es felulhettunk elotte a kukacra, a rozsaszin elefantra es a tuzoltoautora is (a pacira csak a Bori ult fel, de azt nem inditottuk be, mert a Mamanak elfogyott a penze).

Szoval, ez volt delutan, es nagyon jo volt, es meg a Percyvel is talalkoztunk kicsit, de csak nagyon picit, mert o mashol akart jatszani mint mi, ugyhogy elszakadtunk egymastol.

Delelott meg, egy nagy, hatalmas alvas utan kaptunk iszonyu finom french-toast-os reggelit, amit a Balint csinalt, aztan a Papa hozott egy berelt szurke Pontiac autot es azzal elmentunk talalkozni a Zsombiekkal. Eloszor autoztunk kicsit, aztan mikor odaertunk kiderult, hogy nagyon sokan vannak a Heart Lake-nel, mert eppen valami fesztival volt. Kicsit feltunk, hogy nem fogjuk megtalalni a Zsombiekat, de aztan eleg hamar meglettek es nagyon jot piknikeztunk veluk.

A visszauton a Bori elaludt, de nem tul sokaig, mert mikor a regi hazunkhoz ertunk, addigra mar fel is ebredt. Ugyhogy ezert mentunk aztan utana rogton a mallba.

Este, a jatszoterezes utan en mar eleg faradt voltam, ugyhogy el is keseredtem azon (de nagyon), hogy nem lehetett nekem becsukni az auto ajtajat. De aztan a Papa megengedte megis (visszament velem) es akkor jobban lettem.
Vacsorara finom grillezett halacska volt rizsivel es salataval, es kint ettunk a deck-en, ugyhogy meg szaladgalni is lehetett utana korbe-korbe.

Holnap meg a szigetre megyunk, mar nagyon varom!

Torontobol

Tegnap este megerkeztunk Torontoba, Barnus, Bori es en. A repulout abszolut jol sikerult, szinte semmi komolyabb kihivas nem volt a gyerekek korul, bar Chicagoban eleg nagy tomeg volt (de szerencsere nem kellett sokaig varakoznunk).
Ilona iszonyu aranyosan rohant Barnus ele es uuuugy megolelgette, mikor megerkeztunk.
Este egyutt vacsoraztunk es jo keson ment aludni mindenki, mert ugy orultunk egymasnak.
Curie-eknek sajat kis apartman-lakosztalyunk van furdoszobaval es kulon gyerek-haloval, szoval nagyon klassz minden.

Ma reggel ujra nagyon orultunk egymasnak, mindenki rogton lejott hozzank ebredes utan, es a gyerekek egyutt jatszottak a fincsi palacsinta-reggeliig.
Aztan felpakoltunk es elindultunk az African Lion Safarit megnezni.
Nagyon nagy elmeny volt midnekinek keresztul autozni a szabadon setalgato allatok kozott. Az egyik legviccesebb dolog az volt, hogy nagyon izgultunk, nehogy a szep uj autora raugraljanak a majmok. Az oroszlanok, zsirafok es az ut kozepen alldogalo zebrak es struccok is nagy sikert arattak.
Az autos resz utan megneztuk a gyalog reszt is, ahol volt elefant show meg egy csomo erdekes madar, sot meg a kecskeket is megetettuk!
A safari utan talakoztunk Evaval Michaellel es Kubival egy etteremben Kitchenerben, egyutt vacsoraztunk (bar akkor mar Barnus es Broi extra faradtak voltak), ugyhogy ma is jo keson ertunk haza (es jo faradtan). A furdes utan meg volt egy kis zeneles, Bori addigra mar aludt, Barnus viszont csak fel 10 korul kerult agyba, igy fent volt meg mikor Bence is megjott. Annyira orult neki!

Bogár múzeum!

A múlt héten sajnos nem tudtunk elmenni a bogár múzeumba, mert rossz volt az idő, de ma jó volt, úgyhogy ma elmentünk!

Nagyon jó volt, különösen, hogy a Mama is jött velünk, mert ő volt a parent helper.
Jó korán odaértünk az oviba, de végül is mégiscsak várni kellett, mert a Louie késett. Már sétáltunk a buszmegálló felé, mikor megérkezett, és akkor ő is csatlakozott hozzánk.
Én a Mama kezét fogtam és az Amlie jött a másik oldalon.

A buszra nem kellett sokat várni, szinte azonnal jött és akkor felszálltunk. Hátul pont volt elég hely mindenkinek, úgyhogy leültünk.A múzeumig kicsit kellett még sétálni a megállótól, aztán már ott is voltunk és felmentünk a lifttel a harmadik emeletre. Mind befértünk egy liftbe (kicsit szorosan), pedig még a Sarene kistesója is ott volt, akit babakocsiban tolt a mamájuk és a Robert papája is jött.
A múzeumban négy vitrin volt és mindet jól megnéztük. Voltak ott érdekes pillangók, botsáskák, sőt még ganajtúró bogarak is! Meg méhek. Meg tarnatulák. Meg még sok minden más.

Mikor már mindent láttunk, akkor átmentünk az utca másik oldalára a tejüzembe.
Ott először felmentünk megnézni, hogy hogyan készül a fagyi. Nagy tartájokat és sok-sok csövet lehetett látni, meg azt, ahogy egy bácsi fogatja a készülő sajtokat.Aztán leültünk odakint egy asztalhoz és a Becky elmondta, hogy milyen fagyik közül lehet választani, és mindenki megmondhatta, hogy mit kér, a Becky meg felírta.Én epreset kértem.
A Carla és a Mama hamarosan hozták is a fagyit, és akkor mindenki kapott, és nagyon finom volt!!! Én végül is a közepe táján cseréltem a Mamával -mert ő is kapott-, az ővé mint chocolate cookie-s volt és az nekem jobban ízlett mint az epres. A Mama meg nem bánta.

Aztán készen lettünk és visszasétáltunk a buszmegállóhoz. Megint nagyon gyorsan jött a busz (a viszafelé úton knock-knock viccekkel szórakoztattuk egymást), de most kicsit többet kellett visszafelé sétálni. Nem volt baj, sőt még arra is maradt idő, hogy utána játsszunk a játszótéren. Jól megkergettük a Sarene-nel a többieket.
Nagyon jó kis kirándulás volt ez!

Lakáskultúra magazin folytatás

Ezúttal a felső szintről készült fotókkal jelentkezünk.

A fürdőszoba még igényel pár apróbb simítást (Jim, óóóóó, Jim mikor fejezed már be végre???), de már kitakarítottam, úgyhogy abszolút használható.
Ilyen volt:Ilyen lett (bal oldal):
Szemből:Kicsit jobbrább:(elég nehéz lefotózni, mert olyan pici)

Felnőtt szoba berendezve:Gyerekszoba:
Két szoba közti folyosó régen:És most, leszőnyegezve, ajtótalanítva:Hát, így.

Velem lehet beszélni

Ha már nagyon hiányzik a Mama fél 7-kor és a Nagyi megmutatja az óráján, hogy hamarosan jönnek a Barnussal, 7-órára, akkor azt mondom, hogy "oké!" és máris jobban érzem magam.

Ha reggel a Mama még nagyon álmos és én kakaót szeretnék inni, meg már kezdeni a napot és a Mama megkérdezi, hogy akarok-e lemenni a Nagyihoz, akkor azt mondom, hogy "oké!" és lemegyünk kakaót inni meg mesélni.

Ha nem akarok kezet mostni evés előtt, de a Mama megkérezi, hogy hol vannak a bacilusok, akkor megmutatom a kezemet és engedem, hogy lemossuk őket.

Ha a Mama este a mese után, amikor "másik"-at és "még" szeretnék azt mondja, hogy majd holnap mesélünk még egyet, akkor azt mondom, hogy "oké!" és megyek aludni.

Ha a Mamát megkérem lefekvés előtt, hogy még "búj"-hassak egy kicsit, és ő engedi, és odabújok hozzá, akkor megkérem arra is, hogy "csicsije", és akkor lecsücsülünk és úgy bújunk picit.

Ha a Nagyi kávét kér délelőtt, mikor játszunk együtt, akkor főzök neki, és odaviszem, hogy megihassa.

Ha a Nagyi verset mond, akkor én szoktam befejezni, főleg a cirmos cicásat:
Cirmos cica... dorombol,
Hallgatja a ... komondor,
Azt gondolja magában, hogy ... szebb az ő nótája.
Rá is zendít... vau-vau,
Fut a cica... miau-miau.

Reggel nekiálltunk, majd...

... olyan kb. 8 és fél óra után:Elkészült a családi játszótér a kertünkben! (Az útmutató 6-12 órát jósolt, úgyhogy ügyik voltunk.)

Kellett hozzá sok-sok türelem, kitartás, gondolkodás, erő-izom, kreativitás, csapatmunka, humorérzék, hathatós gyerek-felügyeleti és -ellátási segítség, na meg fa- és műanyag alkatrészek garmadája és persze olyan jó négymillió fémcsavar.

A nap sztár-szerszáma a "racsnis" tekerő, a nap csalódása pedig a folyton lemerülő akkumulátorú elektromos fúró, és -csavarhúzó voltak.

És, hogy mindez mire jó? Hát erre:Megérte!

Az új ház apró örömei

És, hogy mi a legeslegeslegjobb az új házban? Hát, több minden is van:

1) A szennyesledobó a földszinti folyosón.Esténként igazán könnyű rávenni őket, hogy levetkőzzenek, mert utána mindenki saját maga dobhatja le a ruháit a kis ablakon.

2) A szabadon szaladgáló nyuszik a kertben.
Hátul sikerült is lefényképezni párat.Elöl csak a leskelődést kaptam el.3) A KERT!Tegnap előtt Dan levágta a füvünket, tegnap pedig felástuk és virágmagokkal bevetettük a kis földünket.
És hát a gyönyörű növények!!! Például itt egy saját orgonacsokor: