Nézem este a fürdés előtt vihorászva rohangáló gyerekeket és arra gondolok, hogy milyen jó nekünk: egészségesek és vidámak vagyunk, boldogok együtt, családunkra és barátainkra számíthatunk a világ sok országában, megvan mindenünk ami kell, szépen növekedünk és okosodunk. Mi kell még?!
Úgyhogy csak így tovább 2010-ben! Ami még izgalmasabb lesz, mint 2009: már nagyon várjuk Blanka baba érkezését, aki biztos felborítja majd az eddigi életünket és még változatosabbá, vidámabbá, teljesebbé teszi az életünket.
Szóval, viszlát 2009, helló 2010!
Mindenkinek boldog új évet!
Thursday, December 31, 2009
Wednesday, December 30, 2009
Képes összefoglaló
Most megmutatom nektek, hogy mivel töltjük vidám mindennapjainkat a Nagyiéknál Texasban.
Segitünk a Nagyinak, például söprögetni (de bevásárolni is, szivesen).
Játszizunk az udvaron, ha éppen nem esik az eső, vagy nincs nagyon hideg.
Finomakat eszünk. Itt például corn flakest, reggelire a Nagypapával, de nagyon szeretjük a pörköltet, palacsintát és még megannyi finomságot, amit a Nagyi szokott főzni.
Zongorázgatunk, csak úgy, nem is gyakorlásból (mert ez egy különleges zongora, mindenféle dalt le tud játszani, és szeretjük nagyon nyomogatni).
Pihengetünk nagyokat (ebben azért a felnőttek járnak az élen).
Kártyázunk és társasjátékozunk minden mennyiségben (makaó, memóriajáték, Guess Who?).
Átmegyünk játszani a Ritához és az Istihez (ez ma volt, nagyon sok szuper játékuk van).
Legózunk (azt a Borinak igazából nem szabad, mert mindig szétrontja, de azért néha egy picit megengedem neki).
És este, mikor már fáradtak vagyunk minden máshoz, akkor rohangálunk körbe-körbe.
Segitünk a Nagyinak, például söprögetni (de bevásárolni is, szivesen).
Játszizunk az udvaron, ha éppen nem esik az eső, vagy nincs nagyon hideg.
Finomakat eszünk. Itt például corn flakest, reggelire a Nagypapával, de nagyon szeretjük a pörköltet, palacsintát és még megannyi finomságot, amit a Nagyi szokott főzni.
Zongorázgatunk, csak úgy, nem is gyakorlásból (mert ez egy különleges zongora, mindenféle dalt le tud játszani, és szeretjük nagyon nyomogatni).
Pihengetünk nagyokat (ebben azért a felnőttek járnak az élen).
Kártyázunk és társasjátékozunk minden mennyiségben (makaó, memóriajáték, Guess Who?).
Átmegyünk játszani a Ritához és az Istihez (ez ma volt, nagyon sok szuper játékuk van).
Legózunk (azt a Borinak igazából nem szabad, mert mindig szétrontja, de azért néha egy picit megengedem neki).
És este, mikor már fáradtak vagyunk minden máshoz, akkor rohangálunk körbe-körbe.
Saturday, December 26, 2009
Bővebben a karácsonyról
Fú, hát én már nagyon vártam, hogy végre karácsony legyen, és mikor eljött, annyira izgultam és örültem is!
Úgy volt, hogy délelőtt csak egy sima nap volt, kibontottuk az utolsó zsákocskát és megosztoztunk a tartalmán a Borival. Aztán ebédre volt finom shrimp-es leves és palacsinta, utána meg mentünk pihenni a Nagypapával (mostanában együtt szoktunk, és a Lili régi elsős olvasókönyvét tanulmányozzuk). A Bori elég nehezen aludt el, de azért elaludt, és a Mama azt mondta, hogy pihenés után ne jöjjünk ki, hanem majd ott bent nézzünk Max&Ruby-t a kis lejátszón, mert lehet, hogy a Télapó pont akkor jönne. És úgy nem jön, ha látjuk.
Szóval, így is lett, de végül nem egészen fél 4-kor jött a Mama, hogy szerinte kezdjünk el öltözködni (addigra a Bori is felébredt), mert lehet, hogy már meg is jött a Télapó. Nagyon izgatottak lettünk, és gyorsan felvettük a szép ruhánkat, én még nyakkendőt is kaptam! A Bori nagyon örült a lila ruhának, harisnyának és a csillogós cipőnek, szerintem nagyon csinos volt ő is! Aztán már csak arra kellett várni, hogy a felnőttek is mind elkészüljenek, és akkor mehettünk!
A nappaliban ott volt a szép karácsonyfa!
És ott voltak az ajándékok! De még mennyi!
Gyorsan nekiláttunk kibontani őket. Egyesével, de aztán kicsit fel is gyorsítottam, mert annyira szerettem volna mindet gyorsan megnézni.
Nagyon jó volt, csak jöttek, jöttek a csomagok, én is és a Bori is osztogattuk, nyitogattuk,
örültünk mindennek nagyon!
Amikor már mindent kinyitottunk, akkor újra megnéztük, hogy mik vannak a halomban és nekiálltunk mindent szépen kipróbálni.
Vagyis, mindenre nem is maradt idő végül, mert annyi sok dolog volt, hogy csak na. Meg aztán vacsorázni is kellett, finom lazacot meg sörös csirkét, és utána volt bejgli, meg szaloncukor! És még a csokigolyókból is lehetett enni, annyit, amennyit csak akartunk. Mert karácsony van!
Lefekvés előtt még játszottunk egy kicsit, aztán irány az ágy. Úgy feküdtem le, hogy felsoroltam, holnap akkor mivel is fogok játszani, és igy is lett. 25-én és ma is csak játszottunk, játszottunk a szép új játékokkal, főleg a távirányítós autó tetszett nagyon,
meg a Legók.
A játékot csak a finom ebédek, a pihenés, az alvás és egy kis kacsaetetés,
Nagypapával focizás kedvéért szakitottuk meg néha.
Szóval, szuper jó karácsonyunk volt!
Úgy volt, hogy délelőtt csak egy sima nap volt, kibontottuk az utolsó zsákocskát és megosztoztunk a tartalmán a Borival. Aztán ebédre volt finom shrimp-es leves és palacsinta, utána meg mentünk pihenni a Nagypapával (mostanában együtt szoktunk, és a Lili régi elsős olvasókönyvét tanulmányozzuk). A Bori elég nehezen aludt el, de azért elaludt, és a Mama azt mondta, hogy pihenés után ne jöjjünk ki, hanem majd ott bent nézzünk Max&Ruby-t a kis lejátszón, mert lehet, hogy a Télapó pont akkor jönne. És úgy nem jön, ha látjuk.
Szóval, így is lett, de végül nem egészen fél 4-kor jött a Mama, hogy szerinte kezdjünk el öltözködni (addigra a Bori is felébredt), mert lehet, hogy már meg is jött a Télapó. Nagyon izgatottak lettünk, és gyorsan felvettük a szép ruhánkat, én még nyakkendőt is kaptam! A Bori nagyon örült a lila ruhának, harisnyának és a csillogós cipőnek, szerintem nagyon csinos volt ő is! Aztán már csak arra kellett várni, hogy a felnőttek is mind elkészüljenek, és akkor mehettünk!
A nappaliban ott volt a szép karácsonyfa!
És ott voltak az ajándékok! De még mennyi!Gyorsan nekiláttunk kibontani őket. Egyesével, de aztán kicsit fel is gyorsítottam, mert annyira szerettem volna mindet gyorsan megnézni.
Nagyon jó volt, csak jöttek, jöttek a csomagok, én is és a Bori is osztogattuk, nyitogattuk,
örültünk mindennek nagyon!Amikor már mindent kinyitottunk, akkor újra megnéztük, hogy mik vannak a halomban és nekiálltunk mindent szépen kipróbálni.
Vagyis, mindenre nem is maradt idő végül, mert annyi sok dolog volt, hogy csak na. Meg aztán vacsorázni is kellett, finom lazacot meg sörös csirkét, és utána volt bejgli, meg szaloncukor! És még a csokigolyókból is lehetett enni, annyit, amennyit csak akartunk. Mert karácsony van!
Lefekvés előtt még játszottunk egy kicsit, aztán irány az ágy. Úgy feküdtem le, hogy felsoroltam, holnap akkor mivel is fogok játszani, és igy is lett. 25-én és ma is csak játszottunk, játszottunk a szép új játékokkal, főleg a távirányítós autó tetszett nagyon,
meg a Legók.A játékot csak a finom ebédek, a pihenés, az alvás és egy kis kacsaetetés,
Nagypapával focizás kedvéért szakitottuk meg néha.Szóval, szuper jó karácsonyunk volt!
Új videófelvevő próbafeltöltés
Avagy hogyan golfozzunk és autózzunk egyszerre (karácsony este), by Bori.
Thursday, December 24, 2009
Tuesday, December 22, 2009
Vendégek
Ma délelőtt hatalmas fogásunk volt az HEB-ben (ez a helyi élelmiszerbolt, ami amúgy hatalmas nagy): egy bevásárlással 82 pontot szereztünk!
Én azért szeretek különösen az HEB-be menni a Nagyival, mert ott a gyerekes vásárlóknak adnak Budy Buck-ot, amit be lehet dugni a halászós automatába és igy lehet pontokat szerezni! Már amikor régebben itt voltunk a Nagyiéknál, akkor is sok pontot szereztünk, de általában csak 1-2, néha 5 pontot egyszerre.
Ma viszont a Mama múltkori Buck-jait, és a ma kapottakat is elhasználtuk, plusz még az automatánál találtunk olyan pontokat, amiket valaki otthagyott. Igy jött össze a 82, mert ráadásul egy 50 pontosat is sikerült kihalászni!
Szóval, most már nagyon sok pontunk van összesen és hamarosan be is fogjuk váltani az ajándékra, amit kinéztem.
Az HEB után siettünk haza, mert vendégek érkezését vártuk, de azért még nem jöttek rögtön, úgyhogy kimentünk a kertbe és ott vártunk tovább.
A vendégeket úgy hivják, hogy Pisti és Rita, a Mamájuk meg Gyöngyi, és végül is megjöttek. Akkor már négyen játszottunk odakint, és nagyon jót wagon-öztünk (én húztam a többieket, a Nagyi meg tolta), ugriztunk a trambulinon, célbadobtunk meg ilyenek.
Aztán együtt ebédeltünk és utána a Nagyi pihenésig még olvasott nekünk egy-két mesét.
Nagyon jó volt, és az a vicces, hogy a Pistiéket a Madisoni Marci-Dani-Gabiék is ismerik, mert nagyon kicsi a világ.
Én azért szeretek különösen az HEB-be menni a Nagyival, mert ott a gyerekes vásárlóknak adnak Budy Buck-ot, amit be lehet dugni a halászós automatába és igy lehet pontokat szerezni! Már amikor régebben itt voltunk a Nagyiéknál, akkor is sok pontot szereztünk, de általában csak 1-2, néha 5 pontot egyszerre.
Ma viszont a Mama múltkori Buck-jait, és a ma kapottakat is elhasználtuk, plusz még az automatánál találtunk olyan pontokat, amiket valaki otthagyott. Igy jött össze a 82, mert ráadásul egy 50 pontosat is sikerült kihalászni!
Szóval, most már nagyon sok pontunk van összesen és hamarosan be is fogjuk váltani az ajándékra, amit kinéztem.
Az HEB után siettünk haza, mert vendégek érkezését vártuk, de azért még nem jöttek rögtön, úgyhogy kimentünk a kertbe és ott vártunk tovább.
A vendégeket úgy hivják, hogy Pisti és Rita, a Mamájuk meg Gyöngyi, és végül is megjöttek. Akkor már négyen játszottunk odakint, és nagyon jót wagon-öztünk (én húztam a többieket, a Nagyi meg tolta), ugriztunk a trambulinon, célbadobtunk meg ilyenek.
Aztán együtt ebédeltünk és utána a Nagyi pihenésig még olvasott nekünk egy-két mesét.
Nagyon jó volt, és az a vicces, hogy a Pistiéket a Madisoni Marci-Dani-Gabiék is ismerik, mert nagyon kicsi a világ.
Monday, December 21, 2009
Boldog szülinapot Cica nagyi!
Képzeljétek, ma van a Cica nagyim szülinapja, plusz a Papa is megjött végre Texasba! Nagyon örültem ezeknek a dolgoknak!
A Nagyinak tegnap pihenés után csináltunk a Mamával meglepetést. Pontosabban én csináltam, a Mama csak hozott hozzá gyöngyöket nekem, és igy egy szép nyaklánc lett az ajándék, amit be is csomagoltunk. Nehéz volt megállni, hogy magamnak is csináljak egyet, de a Mama szerint az elrontotta volna a meglepetést, úgyhogy csak a Borinak csináltam karácsonyra, aztán majd holnap magamnak is lehet már, mert ma este úgyis kiderült, hogy ez volt az ajándék.
Azért reggel még gyorsan rajzoltam a Nagyinak egy meglepetés rajzot is és azt rögtön odaadtam, meg aztán nap közben még egyet és nagyon örült nekik.
A virágcsokornak is nagyon örült, amit a Luca meg a Lili küldtek neki a postás bácsival, meg este a többi ajándéknak és a tortának is.
Úgyhogy remélem, boldog szülinapja volt igy a Nagyinak!
Az ünneplés egyébként akkor volt, mikor a Nagyi hazahozta a Papát a reptérről este.
A Papa nekem iszonyúan hiányzott, úgyhogy jó sokat bújtam is hozzá, és nagyon örültem, hogy most már itt van. Igy ő volt ott velünk fürdéskor is! Végre, végre mindenki itt van, és már csak három napot kell várni karácsonyig!!!
A Nagyinak tegnap pihenés után csináltunk a Mamával meglepetést. Pontosabban én csináltam, a Mama csak hozott hozzá gyöngyöket nekem, és igy egy szép nyaklánc lett az ajándék, amit be is csomagoltunk. Nehéz volt megállni, hogy magamnak is csináljak egyet, de a Mama szerint az elrontotta volna a meglepetést, úgyhogy csak a Borinak csináltam karácsonyra, aztán majd holnap magamnak is lehet már, mert ma este úgyis kiderült, hogy ez volt az ajándék.
Azért reggel még gyorsan rajzoltam a Nagyinak egy meglepetés rajzot is és azt rögtön odaadtam, meg aztán nap közben még egyet és nagyon örült nekik.
A virágcsokornak is nagyon örült, amit a Luca meg a Lili küldtek neki a postás bácsival, meg este a többi ajándéknak és a tortának is.
Úgyhogy remélem, boldog szülinapja volt igy a Nagyinak!Az ünneplés egyébként akkor volt, mikor a Nagyi hazahozta a Papát a reptérről este.
A Papa nekem iszonyúan hiányzott, úgyhogy jó sokat bújtam is hozzá, és nagyon örültem, hogy most már itt van. Igy ő volt ott velünk fürdéskor is! Végre, végre mindenki itt van, és már csak három napot kell várni karácsonyig!!!
Sunday, December 20, 2009
Én és a Nagypapám
Mikor először megérkeztünk a Nagyiékhoz és találkoztam a Nagypapával, akkor kicsit szoknom kellett a szakállát. Pláne, hogy kiderült, a Nagypapa nemrég még Télapónak is beöltözött, és én egyáltalán nem szeretem a nagy télapókat, csak a kicsiket (azokat is főleg akkor, ha csokiból vannak és meg lehet enni). Szóval, a Nagypapát egy kis ideig szoktam.
De most már nagyon jóban vagyunk!
Iszonyú jókat lehet vele játszani és a térdén lovagolni, meg vicceseket mond.
Azért arra vigyázni kell, hogy a Nagypapa ne egye el az ember elől az ennivalót, mert a csokit azt nagyon szereti, meg amit éppen húzódozom megenni ebédre, arra mindig jelentkezik, hogy akkor ő majd azt megeszi. Ugyanez igaz a gyógyszeremre is, amit pedig neki tényleg nem szabad megenni, mert ő nem is beteg, úgyhogy, mikor mondják, hogy gyorsan vegyem be, mert különben a Nagypapa fogja, akkor mindig szót fogadok (pedig más kérlelésre nem szoktam túl készségesen reagálni) és eltüntetem az adagomat.
Ráadásul a Nagypapának Tanyája is van! Meg truck-ja!
A Tanyára ki is mentünk szombaton körülnézni, és a Barnus a truck-kal mehetett (meg a Nagyi és a Nagypapa), de én nem, mert az én ülésemet nem tudtuk áttenni oda. Ezen eléggé el is keseredtem.
A Tanyán az az érdekes, hogy hamarosan épitenek a Nagypapának ott egy házat az épitő bácsik, és mikor ott voltunk, akkor éppen ásták az árkot az áramszolgáltalók egy markolóval, és szépen sütött a Nap, és az erdőbe is bementünk egy kicsit,
sőt, még a Nagypapa traktorjára is fel lehetett ülni. 
Megnéztük a szomszéd lovait is, de most elég messze voltak, úgyhogy az nem volt annyira érdekes.
A Tanyalátogatás végén meg végigmentünk a szép új úton, ami a házhoz fog vezetni és aztán jöttünk haza.
De most már nagyon jóban vagyunk!
Iszonyú jókat lehet vele játszani és a térdén lovagolni, meg vicceseket mond.Azért arra vigyázni kell, hogy a Nagypapa ne egye el az ember elől az ennivalót, mert a csokit azt nagyon szereti, meg amit éppen húzódozom megenni ebédre, arra mindig jelentkezik, hogy akkor ő majd azt megeszi. Ugyanez igaz a gyógyszeremre is, amit pedig neki tényleg nem szabad megenni, mert ő nem is beteg, úgyhogy, mikor mondják, hogy gyorsan vegyem be, mert különben a Nagypapa fogja, akkor mindig szót fogadok (pedig más kérlelésre nem szoktam túl készségesen reagálni) és eltüntetem az adagomat.
Ráadásul a Nagypapának Tanyája is van! Meg truck-ja!
A Tanyára ki is mentünk szombaton körülnézni, és a Barnus a truck-kal mehetett (meg a Nagyi és a Nagypapa), de én nem, mert az én ülésemet nem tudtuk áttenni oda. Ezen eléggé el is keseredtem.A Tanyán az az érdekes, hogy hamarosan épitenek a Nagypapának ott egy házat az épitő bácsik, és mikor ott voltunk, akkor éppen ásták az árkot az áramszolgáltalók egy markolóval, és szépen sütött a Nap, és az erdőbe is bementünk egy kicsit,
sőt, még a Nagypapa traktorjára is fel lehetett ülni. 
Megnéztük a szomszéd lovait is, de most elég messze voltak, úgyhogy az nem volt annyira érdekes.A Tanyalátogatás végén meg végigmentünk a szép új úton, ami a házhoz fog vezetni és aztán jöttünk haza.
Saturday, December 19, 2009
Gondoskodó
Barnus a mi ágyunkban szokott elaludni, mert így kényelmes mindenkinek (egyelőre), és aztán, mikor mi megyünk lefeküdni, átvisszük a saját ágyába.
Ma este altatáskor megkérdezte:
- Mama, te fogsz átvinni engem majd?
Nem értettem, mert persze, hogy én, Papa nincs még itt velünk Texasban. Mondtam neki, hogy igen.
Mire ő:
- De úgy is, hogy ott van a Blanka baba a pocakodban? Úgy is átviszel?
És abszolút benne volt a nézésében, hogy "nem kellene már emelgetned engem, Mama".
Eszméletlen egy alig ötévestől!
(Persze megnyugtattam, hogy azért még át tudom vinni, fel tudom emelni őt is, ha nem kell hosszasan tartogatni.)
Ma este altatáskor megkérdezte:
- Mama, te fogsz átvinni engem majd?
Nem értettem, mert persze, hogy én, Papa nincs még itt velünk Texasban. Mondtam neki, hogy igen.
Mire ő:
- De úgy is, hogy ott van a Blanka baba a pocakodban? Úgy is átviszel?
És abszolút benne volt a nézésében, hogy "nem kellene már emelgetned engem, Mama".
Eszméletlen egy alig ötévestől!
(Persze megnyugtattam, hogy azért még át tudom vinni, fel tudom emelni őt is, ha nem kell hosszasan tartogatni.)
Friday, December 18, 2009
Bori füle
Bori tegnap este belázasodott és ez a már napok óta tartó köhögéssel (plusz az ezzel járó éjszakai rosszalvással) együtt elég volt ahhoz, hogy nekiálljak kideríteni, hogy hogyan tudunk orvoshoz eljutni.
A biztosításunk itt Texasban csak ER, vagy urgent care látogatást támogat (szóval nem tudtunk sima gyerekorvoshoz időpontra menni), úgyhogy az utóbbit választottuk és a délutáni alvás után (ő maga akart lefeküdni, nagyon fáradt volt) kettesben elmentünk a Scott&White Clinicre.
Szerencsére nem voltak sokan és szerencsére nem problémáztak a felmutatott papirokon, úgyhogy egész hamar bejutottunk és egy órával az odaérkezés után már meg is volt a diagnózis: fülgyulladás.
Ez tulajdonképpen jó hir, mert attól tartottunk, hogy esetleg a tüdejével van gond, olyan csúnyán köhögött, de az szerencsére tiszta.
Kapott antibiotikumot és persze csillapitjuk a lázát.
A gyógyszer kiváltásakor választhatott magának egy játékot és egy egészen aranyos baba tetszett meg neki, amire rögtön rá is mondta, hogy olyan, mint a Blanka baba. Barnusnak egy helikoptert vittünk haza.
Estére, mikor hatott a lázcsillapitó megint kicsit jobban lett Bori (egyébként egész délután nagyon sirós, elesett volt), még "Guess Who?"-t is játszottunk, és egyedül is nagyon ügyesen csinálta!
Szóval, reméljük, hogy gyorsan hat a gyógyszer és hamarosan meggyógyul Bori füle.
A biztosításunk itt Texasban csak ER, vagy urgent care látogatást támogat (szóval nem tudtunk sima gyerekorvoshoz időpontra menni), úgyhogy az utóbbit választottuk és a délutáni alvás után (ő maga akart lefeküdni, nagyon fáradt volt) kettesben elmentünk a Scott&White Clinicre.
Szerencsére nem voltak sokan és szerencsére nem problémáztak a felmutatott papirokon, úgyhogy egész hamar bejutottunk és egy órával az odaérkezés után már meg is volt a diagnózis: fülgyulladás.
Ez tulajdonképpen jó hir, mert attól tartottunk, hogy esetleg a tüdejével van gond, olyan csúnyán köhögött, de az szerencsére tiszta.
Kapott antibiotikumot és persze csillapitjuk a lázát.
A gyógyszer kiváltásakor választhatott magának egy játékot és egy egészen aranyos baba tetszett meg neki, amire rögtön rá is mondta, hogy olyan, mint a Blanka baba. Barnusnak egy helikoptert vittünk haza.
Estére, mikor hatott a lázcsillapitó megint kicsit jobban lett Bori (egyébként egész délután nagyon sirós, elesett volt), még "Guess Who?"-t is játszottunk, és egyedül is nagyon ügyesen csinálta!
Szóval, reméljük, hogy gyorsan hat a gyógyszer és hamarosan meggyógyul Bori füle.
Wednesday, December 16, 2009
Tuesday, December 15, 2009
UPS
A UPS az előbb hozott nekem egy klassz gitárt, hogy tudjak gyakorolni itt, Texasban is! Már fel is hangoltam és pengettem egy kicsit. Nagyon jól esett!
De jó fej ez a UPS!!! Igazán minden kívánságomat kiolvassa és teljesíti! Köszi, köszi, köszi!
De jó fej ez a UPS!!! Igazán minden kívánságomat kiolvassa és teljesíti! Köszi, köszi, köszi!
Monday, December 14, 2009
De a kisolló legalább megmaradt!
Ha pozitívan akarom megközelíteni a Texasba utazásunk történetét, akkor arra kell koncentrálnom, hogy ma délelőtt 11 után valamivel mindannyian épségben megérkeztünk Nagyiékhoz, és még a körömvágó ollót sem kobozták el végül a biztonsági ellenőrzéskor, pedig már lányegében keresztet vetettem rá.
A történet. Kora délutáni indulással simán megérkeztünk Dallasba olyan 5 óra után valamivel. A gyerekek a szokásos nagyon kellemes utazós formájukat hozták, de persze a készülődés, és maga az utazás is nagyon sokat kivett belőlem, úgyhogy egy gyors vacsora után már alig tudtam elvonszolni magunkat a reptéri játszótérig. Csak annak örültem, hogy onnan már nincs messze a beszállókapunk és hamarosan College Stationben pihenhetjük ki a fáradalmakat.
Képzelhetitek a kétségbeesésem, mikor a boradinghoz készülődve, olyan 8 óra tájban még egy utolsó pillantást vetettem az információs táblára és azt láttam, hogy a járatunkat törölték!
A pult előtt hosszú sor állt, az emberek megadóan tűrték, hogy történjenek velük a dolgok. Beálltunk mi is. Barnus aggódva kérdezgetett, hogy most mi lesz, de nem tudtam neki válaszolni, mert fogalmam sem volt.
A nő, akihez kerültünk abszolút faarccal és bármilyen bocsánatkérés nélkül közölte, hogy a járatot időjárási okok miatt törölték, hotelben lehet éjszakázni és holnap reggel van a következő járat.
Ettől én teljesen kiborultam. Abszolút elképzelni sem tudtam, hogy hogy a fenébe tudnék egyedül elvergődni a két nagy csomaggal, két fáradt gyerekkel és 8 hónapos terhes magammal egy szállodába, hogy tudjuk ott tölteni az éjszakát és aztán hogy kerülünk vissza időben a reptérre. Az American Airlines képviselőjét mindez teljesen hidegen hagyta, segitségkérő kérdéseimre (hogy mégis mit lehetne tenni) csak ezt az egy mondatot tudta válaszolni: a következő járat holnap reggel indul, menjek a hotelbe.
Kikészültem. Végül megszánt a nő és kissé ingerülten javasolta (végül is zavartam az okvetetlenkedésemmel a munkája végzésében), hogy akkor beszéljek a főnökével.
Mig a főnök megérkezett mi Barnussal felváltva sirtunk, néha Bori is csatlakozott, plusz vérezni kezdett az orrom (sokszor szokott), tiszta horror. Páran odajöttek segitséget felajánlani, a légitárasaságtól senki nem törődött velünk. Próbáltunk telefonálni és segitséget kérni, de Bence még repült, Cica nagyiékkal meg semmi okosat nem tudtunk kitalálni a rendelkezésre álló infók alapján.
Arra gondoltam, hogy esetleg bérlek egy autót és levezetek CS-be (olyan 3-4 óra az út), de ezt mint kiderült a légitársaság nem fizetné, úgyhogy letettem róla.
Megérkezett ugyanis a főnöknő, aki ha lehet még kevésbé akarta megérteni a helyzetünket, sőt eléggé mérgesen közölte, hogy nem tud mást ajánlani, mint ami már elhangzott. Kértem az ő főnökét, akire szintén várni kellett.
Ez a fickó már kicsit segitőkészebb volt, persze valós segitséget nem kinált, de eddigre eljutottam oda, hogy ha segit valaki a csomagokkal, akkor elmegyunk a szallodaba es lesz ami lesz, valahogy csak feljutunk a szobaba, ott alszunk, majd vissza.
Ekkor azert meg kiderult, hogy a feladott csomagjainkat külön ki kell kerni es ezt eddig nem tettek meg, ugyhogy arra is varni kell meg egy fel orat, amely ponton kiabalni kezdtem veluk, hogy ezt eddig miert nem mondta senki. A kisfőnök odajott, állitva, hogy de ő ezt mondta, és bizonygatta a nagyfőnök elött, hogy ő segiteni próbált. Ettől még jobban kiakadtam, mert abszolút hazudott.
Végül elindultunk a csomagokért a nagyfőnök társaságában, de akkor kiderült, hogy még nem vagyunk átbook-olva a holnapi járatra. Úgyhogy megálltunk egy másik pultnál, ahol rájöttek, hogy már nincs hely a 9 órás gépre, csak a fél 3-asra...
Újabb kétségbeesett érvelés a részemről amellett, hogy nem vagyok képes már addig várni a gyerekekkel stb., végül annyit értem el, hogy egy helyet kiadtak nekem, a gyerekeket meg standby-ra tették, és megigérték, hogy majd holnap reggel megoldják a kollégák a dolgot.
Aztán meglett a két csomag, és már majdnem indultam velük a szállodába, amikor rájöttek, hogy igazából nem is kell ezeket elvinnem magammal, fel lehet már most adni, csak vegyem ki, ami kell. Vajon miért nem ezzel kezdték a legelején???
Végül hosszas buszozás után fél 11 körül értünk a szállodába (egy szép Embassy volt), gyorsan és simán kaptunk szobát. Az ágy persze nem volt alkalmas arra, hogy a gyerekek leesés nélkül aludjanak rajta, úgyhogy valahogy átráncigáltam a fal mellé, és végül 11 körülre elaludtak mind a ketten (az ágy másik oldalán én voltam a leesésgátló).
Borzasztó rosszul aludtam, aztán reggel 6-kor keltünk. Természetesen iszonyú fáradtak voltunk mind, de eljutottunk a reptérre fél 8-ra, ahol az igérettel ellentétben nem tudtak helyet adni a járatra, csak annyit mondtak, hogy majd a beszállókapunál segitenek nekünk.
A biztonsági ellenőrzésnél millióan voltak, de valahogy senki sem segitett, az őr csak annyit mondott, mikor feltettem a babakocsit a futószalagra, hogy forditsam meg, mert igy nem fog átmenni. Köszi.
(Itt kellett volna elvenniük a kisollókat, de valahogy nem vették észre őket (a piperés cuccot általában feladjuk, de most kivettem a nagybőröndből az éjszakára), micsoda mázli!)
Az ellenőrzés után kerestük a kapunkat, de mire eljutottunk a B9-től a B22-ig, a táblán újra B6 szerepelt, mehettünk volna vissza (nem voltak ezek túl közel egymáshoz, én meg továbbra is a nyolcadik hónapban vagyok). Még jó, hogy azért megkérdeztem a 22-esnél egy embert, hogy akkor most mi van, mert kiderült, hogy pont attól kérdeztem meg, aki a járattal foglalkozott, és ott kellett maradni.
Ez a pultos nő a szokásos faarccal közölte, hogy nem tud segiteni, tele a gép és meg kell várnunk az indulást, hogy kiderüljön, valaki hajlandó lesz-e lemondani a helyéről nekünk. Ellenkezésem, az igéretek felsorolása abszolút hidegen hagyta, kérte, hogy hagyjam a járattal foglalkozni. Hagytam.
Mivel valamennyire kipihentebb voltam és sikerült megreggeliznünk közben, igy kicsit jobban viseltük a helyzetet és végül tényleg az utolsó percben (már mindenki felszállt) kissé utálkozó arccal és szó nélkül (végül is zavartam a munkájában, ugye) a kezembe nyomta a beszállókártyákat. A gépen egyébként volt vagy 3-4 üres hely...
Hát, igy jutottunk el College Stationbe. Örülünk, hogy itt vagyunk!
A történet. Kora délutáni indulással simán megérkeztünk Dallasba olyan 5 óra után valamivel. A gyerekek a szokásos nagyon kellemes utazós formájukat hozták, de persze a készülődés, és maga az utazás is nagyon sokat kivett belőlem, úgyhogy egy gyors vacsora után már alig tudtam elvonszolni magunkat a reptéri játszótérig. Csak annak örültem, hogy onnan már nincs messze a beszállókapunk és hamarosan College Stationben pihenhetjük ki a fáradalmakat.
Képzelhetitek a kétségbeesésem, mikor a boradinghoz készülődve, olyan 8 óra tájban még egy utolsó pillantást vetettem az információs táblára és azt láttam, hogy a járatunkat törölték!
A pult előtt hosszú sor állt, az emberek megadóan tűrték, hogy történjenek velük a dolgok. Beálltunk mi is. Barnus aggódva kérdezgetett, hogy most mi lesz, de nem tudtam neki válaszolni, mert fogalmam sem volt.
A nő, akihez kerültünk abszolút faarccal és bármilyen bocsánatkérés nélkül közölte, hogy a járatot időjárási okok miatt törölték, hotelben lehet éjszakázni és holnap reggel van a következő járat.
Ettől én teljesen kiborultam. Abszolút elképzelni sem tudtam, hogy hogy a fenébe tudnék egyedül elvergődni a két nagy csomaggal, két fáradt gyerekkel és 8 hónapos terhes magammal egy szállodába, hogy tudjuk ott tölteni az éjszakát és aztán hogy kerülünk vissza időben a reptérre. Az American Airlines képviselőjét mindez teljesen hidegen hagyta, segitségkérő kérdéseimre (hogy mégis mit lehetne tenni) csak ezt az egy mondatot tudta válaszolni: a következő járat holnap reggel indul, menjek a hotelbe.
Kikészültem. Végül megszánt a nő és kissé ingerülten javasolta (végül is zavartam az okvetetlenkedésemmel a munkája végzésében), hogy akkor beszéljek a főnökével.
Mig a főnök megérkezett mi Barnussal felváltva sirtunk, néha Bori is csatlakozott, plusz vérezni kezdett az orrom (sokszor szokott), tiszta horror. Páran odajöttek segitséget felajánlani, a légitárasaságtól senki nem törődött velünk. Próbáltunk telefonálni és segitséget kérni, de Bence még repült, Cica nagyiékkal meg semmi okosat nem tudtunk kitalálni a rendelkezésre álló infók alapján.
Arra gondoltam, hogy esetleg bérlek egy autót és levezetek CS-be (olyan 3-4 óra az út), de ezt mint kiderült a légitársaság nem fizetné, úgyhogy letettem róla.
Megérkezett ugyanis a főnöknő, aki ha lehet még kevésbé akarta megérteni a helyzetünket, sőt eléggé mérgesen közölte, hogy nem tud mást ajánlani, mint ami már elhangzott. Kértem az ő főnökét, akire szintén várni kellett.
Ez a fickó már kicsit segitőkészebb volt, persze valós segitséget nem kinált, de eddigre eljutottam oda, hogy ha segit valaki a csomagokkal, akkor elmegyunk a szallodaba es lesz ami lesz, valahogy csak feljutunk a szobaba, ott alszunk, majd vissza.
Ekkor azert meg kiderult, hogy a feladott csomagjainkat külön ki kell kerni es ezt eddig nem tettek meg, ugyhogy arra is varni kell meg egy fel orat, amely ponton kiabalni kezdtem veluk, hogy ezt eddig miert nem mondta senki. A kisfőnök odajott, állitva, hogy de ő ezt mondta, és bizonygatta a nagyfőnök elött, hogy ő segiteni próbált. Ettől még jobban kiakadtam, mert abszolút hazudott.
Végül elindultunk a csomagokért a nagyfőnök társaságában, de akkor kiderült, hogy még nem vagyunk átbook-olva a holnapi járatra. Úgyhogy megálltunk egy másik pultnál, ahol rájöttek, hogy már nincs hely a 9 órás gépre, csak a fél 3-asra...
Újabb kétségbeesett érvelés a részemről amellett, hogy nem vagyok képes már addig várni a gyerekekkel stb., végül annyit értem el, hogy egy helyet kiadtak nekem, a gyerekeket meg standby-ra tették, és megigérték, hogy majd holnap reggel megoldják a kollégák a dolgot.
Aztán meglett a két csomag, és már majdnem indultam velük a szállodába, amikor rájöttek, hogy igazából nem is kell ezeket elvinnem magammal, fel lehet már most adni, csak vegyem ki, ami kell. Vajon miért nem ezzel kezdték a legelején???
Végül hosszas buszozás után fél 11 körül értünk a szállodába (egy szép Embassy volt), gyorsan és simán kaptunk szobát. Az ágy persze nem volt alkalmas arra, hogy a gyerekek leesés nélkül aludjanak rajta, úgyhogy valahogy átráncigáltam a fal mellé, és végül 11 körülre elaludtak mind a ketten (az ágy másik oldalán én voltam a leesésgátló).
Borzasztó rosszul aludtam, aztán reggel 6-kor keltünk. Természetesen iszonyú fáradtak voltunk mind, de eljutottunk a reptérre fél 8-ra, ahol az igérettel ellentétben nem tudtak helyet adni a járatra, csak annyit mondtak, hogy majd a beszállókapunál segitenek nekünk.
A biztonsági ellenőrzésnél millióan voltak, de valahogy senki sem segitett, az őr csak annyit mondott, mikor feltettem a babakocsit a futószalagra, hogy forditsam meg, mert igy nem fog átmenni. Köszi.
(Itt kellett volna elvenniük a kisollókat, de valahogy nem vették észre őket (a piperés cuccot általában feladjuk, de most kivettem a nagybőröndből az éjszakára), micsoda mázli!)
Az ellenőrzés után kerestük a kapunkat, de mire eljutottunk a B9-től a B22-ig, a táblán újra B6 szerepelt, mehettünk volna vissza (nem voltak ezek túl közel egymáshoz, én meg továbbra is a nyolcadik hónapban vagyok). Még jó, hogy azért megkérdeztem a 22-esnél egy embert, hogy akkor most mi van, mert kiderült, hogy pont attól kérdeztem meg, aki a járattal foglalkozott, és ott kellett maradni.
Ez a pultos nő a szokásos faarccal közölte, hogy nem tud segiteni, tele a gép és meg kell várnunk az indulást, hogy kiderüljön, valaki hajlandó lesz-e lemondani a helyéről nekünk. Ellenkezésem, az igéretek felsorolása abszolút hidegen hagyta, kérte, hogy hagyjam a járattal foglalkozni. Hagytam.
Mivel valamennyire kipihentebb voltam és sikerült megreggeliznünk közben, igy kicsit jobban viseltük a helyzetet és végül tényleg az utolsó percben (már mindenki felszállt) kissé utálkozó arccal és szó nélkül (végül is zavartam a munkájában, ugye) a kezembe nyomta a beszállókártyákat. A gépen egyébként volt vagy 3-4 üres hely...
Hát, igy jutottunk el College Stationbe. Örülünk, hogy itt vagyunk!
Sunday, December 13, 2009
Indulás melegebb tájakra!
Megkezdjük szokásos karácsony körüli utazásaunkat: Barnus, Bori és Mama Texasba, Papa pedig Californiába indul (konferenciázni) ma délután, aztán egy hét múlva Cica nagyiéknál találkozó!
Nagy az izgalom! Megérkezés után már a jó meleg (de legalábbis nem havas) College Stationból jelentkezünk legközelebb.
Még egy dolgot akartam mutatni itthonról.
Az oviban ezzel találtam szembe magam pénteken, mikor bent voltunk (a falra volt kirakva). B betűs dolgokat gyűjtöttek a gyerekek:
Nagy az izgalom! Megérkezés után már a jó meleg (de legalábbis nem havas) College Stationból jelentkezünk legközelebb.
Még egy dolgot akartam mutatni itthonról.
Az oviban ezzel találtam szembe magam pénteken, mikor bent voltunk (a falra volt kirakva). B betűs dolgokat gyűjtöttek a gyerekek:
Saturday, December 12, 2009
Szülinapi buli, TLG
Képzeljétek, annyira szuper szülinapi bulim volt ma a Little Gym-ben, hogy csak na!
Már nagyon régen tudom, hogy a gym-be fogunk menni, és tavaly is nagyon jó volt, úgyhogy már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a nap! Reggeltől egészen extázisban voltam, és jó, hogy 3 órakor végre elkezdődött a party, mert már úgy izgultam, hogy milyen jó lesz!
Szinte mindenki eljött, akit meghívtunk, úgyhogy nagyon sok barátom ott volt, és bár a tanárokat nem igazán ismertem, de nagyon aranyosak voltak.
Iszonyúan jól éreztem magam!
Meg is mutatom fényképeken.
Így kezdődött:
Volt bemelegítés a soft stick-ekkel:
Aztán szabadon játszottunk, Bori be is mutatta, hogy már milyen ügyesen tud lógaszkodni:
Én meg már majdnem kézenállásig fel tudom magam tornászni a nyújtóra:
Aztán felülhettem az air-track-re (a Bori is rögtön jött velem), és felfújták!
Úgyhogy lehetett ugrálni, juhé!
Később a parachute is előkerült (ez is külön az én kérésem volt):
A sok energiaveszteséget aztán tortával pótoltuk:
Űrhajós tortával!
A Bori is odajött segíteni elfújni a gyertyákat.
Készült közös fénykép is az összes résztvevőről.
(A résztvevők: Marci, Dani, Gabi, Kálló, Corvin és Seldon, Lilly, Micah, Toby, Maya, Charlie, Claire és a kistesója, Hannah, Amelie, Emerson, Tiago, Samuel és mi a Borival.)
A legvégén mindenki egy saját készítésű csomagolópapírba csomagolt loot-bag-et kapott, hogy megköszönjük, hogy eljöttek. Örültek neki!
Itthon pedig nekiláttunk kibontani az ajándék-hegyet (a Mama és a Papa ajándékai is oda kerültek, mert most ünnepeltük a Papa és az én szülinapomat családilag is).
Ennyi-ennyi ajándékot kaptam, és mind szuper!!!
Már nagyon régen tudom, hogy a gym-be fogunk menni, és tavaly is nagyon jó volt, úgyhogy már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a nap! Reggeltől egészen extázisban voltam, és jó, hogy 3 órakor végre elkezdődött a party, mert már úgy izgultam, hogy milyen jó lesz!
Szinte mindenki eljött, akit meghívtunk, úgyhogy nagyon sok barátom ott volt, és bár a tanárokat nem igazán ismertem, de nagyon aranyosak voltak.
Iszonyúan jól éreztem magam!
Meg is mutatom fényképeken.
Így kezdődött:
Volt bemelegítés a soft stick-ekkel:
Aztán szabadon játszottunk, Bori be is mutatta, hogy már milyen ügyesen tud lógaszkodni:
Én meg már majdnem kézenállásig fel tudom magam tornászni a nyújtóra:
Aztán felülhettem az air-track-re (a Bori is rögtön jött velem), és felfújták!
Úgyhogy lehetett ugrálni, juhé!
Később a parachute is előkerült (ez is külön az én kérésem volt):
A sok energiaveszteséget aztán tortával pótoltuk:
Űrhajós tortával!
A Bori is odajött segíteni elfújni a gyertyákat.
Készült közös fénykép is az összes résztvevőről.
(A résztvevők: Marci, Dani, Gabi, Kálló, Corvin és Seldon, Lilly, Micah, Toby, Maya, Charlie, Claire és a kistesója, Hannah, Amelie, Emerson, Tiago, Samuel és mi a Borival.)A legvégén mindenki egy saját készítésű csomagolópapírba csomagolt loot-bag-et kapott, hogy megköszönjük, hogy eljöttek. Örültek neki!
Itthon pedig nekiláttunk kibontani az ajándék-hegyet (a Mama és a Papa ajándékai is oda kerültek, mert most ünnepeltük a Papa és az én szülinapomat családilag is).
Ennyi-ennyi ajándékot kaptam, és mind szuper!!!
Friday, December 11, 2009
Szülinapom az oviban
Idén ma voltam utoljára az oviban (és januárban, mikor újra megyek majd, akkor már a Bori is fog jönni!), úgyhogy nem leszek ott, amikor igazából a szülinapom lesz (már csak öt nap!!!). De semmi baj, a Mama megbeszélte a Carlával, hogy akkor előre hozzuk az ovis ünneplésemet, és így az ma volt!
Nagyon különleges nap volt, mert a Mama és a Bori is ott voltak velem végig az oviban, és volt egy klassz torta is, amit tegnap együtt csináltunk a Mamával. Vittünk még narancsot a torta mellé, és az volt a snack.
Ráadásul én voltam a helper is ma, amiben nagyon reménykedtem, mert még decemberben nem voltam, és tudom, hogy akinek szülinapja van, az szokott lenni aznap a helper, és így is volt. Nagyon örültem, mikor reggel megláttam a nevem a helper táblán!
Aztán főleg játszottunk a Hannah-val a nagy fa építőkkel a sárga szobában, és a Bori is játszott velünk.
Nagyon jó volt, csináltunk ledöntős dominó-sort, ingatag tornyot, ami mindig ledőlt, meg stabil tornyot, amit jó magasra felépítettünk.
Később a Becky odaadta nekem a zöld szülinapos-koronát kidíszteni és a Hannah abban is segített, meg a Bori is.
Mikor kész lett a korona jött is a tortázás: Carla meggyújtott nekem öt gyertyát, aztán mindenki elénekelte a happy birthydayt és elfújtam a gyertyákat. Utána szaladt mindenki vissza a helyére, hogy minél előbb ehessenek a tortából. Nagyon finom volt!
A snack után a Mama és a Carla olvasott nekünk könyveket, aztán jött a group time, és mint helper, én ülhettem ki a Becky mellé
a naptárt elmondani meg beállítani az időjárás mutatót (cold & snowy-ra állítottam). Volt még táncizás, könyvolvasás és a végén kétszer is elénekeltük a Jingle bells-t úgy, hogy a Becky zongorázott.
Az öltözés előtt még gyorsan odaadtuk a karácsonyi meglepiket mind a négy óvónéninek, aztán elköszöntünk, és jövőre találkozunk!
Nagyon különleges nap volt, mert a Mama és a Bori is ott voltak velem végig az oviban, és volt egy klassz torta is, amit tegnap együtt csináltunk a Mamával. Vittünk még narancsot a torta mellé, és az volt a snack.
Ráadásul én voltam a helper is ma, amiben nagyon reménykedtem, mert még decemberben nem voltam, és tudom, hogy akinek szülinapja van, az szokott lenni aznap a helper, és így is volt. Nagyon örültem, mikor reggel megláttam a nevem a helper táblán!
Aztán főleg játszottunk a Hannah-val a nagy fa építőkkel a sárga szobában, és a Bori is játszott velünk.
Nagyon jó volt, csináltunk ledöntős dominó-sort, ingatag tornyot, ami mindig ledőlt, meg stabil tornyot, amit jó magasra felépítettünk.Később a Becky odaadta nekem a zöld szülinapos-koronát kidíszteni és a Hannah abban is segített, meg a Bori is.
Mikor kész lett a korona jött is a tortázás: Carla meggyújtott nekem öt gyertyát, aztán mindenki elénekelte a happy birthydayt és elfújtam a gyertyákat. Utána szaladt mindenki vissza a helyére, hogy minél előbb ehessenek a tortából. Nagyon finom volt!A snack után a Mama és a Carla olvasott nekünk könyveket, aztán jött a group time, és mint helper, én ülhettem ki a Becky mellé
a naptárt elmondani meg beállítani az időjárás mutatót (cold & snowy-ra állítottam). Volt még táncizás, könyvolvasás és a végén kétszer is elénekeltük a Jingle bells-t úgy, hogy a Becky zongorázott.Az öltözés előtt még gyorsan odaadtuk a karácsonyi meglepiket mind a négy óvónéninek, aztán elköszöntünk, és jövőre találkozunk!
Wednesday, December 9, 2009
Behavazva. Komolyan.
Tegnap délutántól ma reggelig leesett legalább 30 centi hó. 
Nem vicc! 
Igazi hóvihar volt, olyan, amilyet még sose láttunk, mert még villámlás és égzengés is kísérte és csak esett, esett a hó.
Így aztán ma megállt az élet a városban: nem jártak a buszok, nem volt iskola, ovi, még az egyetemet is bezárták, amire pedig nem volt példa már 1989 óta!
Ráadásul, mivel nincs igazán hideg, így nehéz, vizes hó esett, ami a fákon, bokrokon és minden máson is megtapadt,
hatalmas rétegekben áll (még most is), ezt pedig az idős, szárazabb fák ágai nem bírják. Csak az utcánkban legalább 10-15 letört ágat láttunk ma délelőtt. Volt, akinek a háztetőre esett, másnak az autóbejárójára, vagy a járdára, útra.
Nálunk szerencsére minden fa jól bírta, pár bokor lapult csak ki teljesen, de reméljük, azok rendbejönnek. A játszótér most így néz ki:
A szomszéd (nem az almafás, hanem a másik) első kertjében viszont egy nagy ág a bejáróra esett, és egy másik is úgy néz ki, hamarosan le fog törni.
Már este tudtuk, hogy ma nem lesz ovi, én még kicsit gondolkodtam rajta, hogy el kéne menni a midwife-hoz, mivel már volt időpontom, de aztán hamarosan világossá vált, hogy az autóval jó ideig nem tudunk kiállni, és az utak is iszonyúan csúsznak, így jobb itthon maradni. A klinikát hívtam, de a felvett szöveg szerint úgyis zárva volt. Talán majd holnap sikerül új időpontot szerezni. Barnus 5 éves ellenőrzését is elhalasztották (idetelefonáltak az orvos office-ából még délelőtt), de az nem sürgős.
Egy kényelmes elkészülést és finom pancake reggelit követően aztán felöltözködtünk (kb. negyed óra) és nekiláttunk a hólapátolásnak. Pontosabban Bence lapátolt, Barnus segített,
Bori meg örült az új overálljának és kesztyűinek. 
Az egész procedúra végül jó három órába telt, mert nagyon hosszú a driveway, plusz még a járda és az első bejáró út is a mi feladatunk.
Persze a gyerekek előbb megunták, úgyhogy építettünk hóembert,
néztük a hóekés dömpert, ahogy tolja le a havat az útról, csináltunk snow-angelt,
aztán pedig a gyerekek beültek a szánkóba és átballagtunk MarciDaniGabiékhoz játszani (ezt már tegnap megbeszéltük, szerencsére hozzájuk gyalog is át lehet menni).
Az út nagyon csúszós volt, de azért szerencsésen odaértünk és a gyerekek nagyon jót játszottak, mi meg beszélgettünk. Kaptunk iszonyú finom gulyáslevest és kalácsot ebédre (addigra Bence is odaért), aztán visszaszánkóztunk haza.
A délutánt idebent töltöttük, pihenéssel, karácsonyi és szülinapi készülődéssel.
Jó kis hó-nap volt ez, és állítólag holnapra helyreáll a rend a városban, mehetünk újra a dolgunkra.
Nem vicc! 
Igazi hóvihar volt, olyan, amilyet még sose láttunk, mert még villámlás és égzengés is kísérte és csak esett, esett a hó.Így aztán ma megállt az élet a városban: nem jártak a buszok, nem volt iskola, ovi, még az egyetemet is bezárták, amire pedig nem volt példa már 1989 óta!
Ráadásul, mivel nincs igazán hideg, így nehéz, vizes hó esett, ami a fákon, bokrokon és minden máson is megtapadt,
hatalmas rétegekben áll (még most is), ezt pedig az idős, szárazabb fák ágai nem bírják. Csak az utcánkban legalább 10-15 letört ágat láttunk ma délelőtt. Volt, akinek a háztetőre esett, másnak az autóbejárójára, vagy a járdára, útra.Nálunk szerencsére minden fa jól bírta, pár bokor lapult csak ki teljesen, de reméljük, azok rendbejönnek. A játszótér most így néz ki:
A szomszéd (nem az almafás, hanem a másik) első kertjében viszont egy nagy ág a bejáróra esett, és egy másik is úgy néz ki, hamarosan le fog törni.Már este tudtuk, hogy ma nem lesz ovi, én még kicsit gondolkodtam rajta, hogy el kéne menni a midwife-hoz, mivel már volt időpontom, de aztán hamarosan világossá vált, hogy az autóval jó ideig nem tudunk kiállni, és az utak is iszonyúan csúsznak, így jobb itthon maradni. A klinikát hívtam, de a felvett szöveg szerint úgyis zárva volt. Talán majd holnap sikerül új időpontot szerezni. Barnus 5 éves ellenőrzését is elhalasztották (idetelefonáltak az orvos office-ából még délelőtt), de az nem sürgős.
Egy kényelmes elkészülést és finom pancake reggelit követően aztán felöltözködtünk (kb. negyed óra) és nekiláttunk a hólapátolásnak. Pontosabban Bence lapátolt, Barnus segített,
Bori meg örült az új overálljának és kesztyűinek. 
Az egész procedúra végül jó három órába telt, mert nagyon hosszú a driveway, plusz még a járda és az első bejáró út is a mi feladatunk.
Persze a gyerekek előbb megunták, úgyhogy építettünk hóembert,
néztük a hóekés dömpert, ahogy tolja le a havat az útról, csináltunk snow-angelt,
aztán pedig a gyerekek beültek a szánkóba és átballagtunk MarciDaniGabiékhoz játszani (ezt már tegnap megbeszéltük, szerencsére hozzájuk gyalog is át lehet menni).Az út nagyon csúszós volt, de azért szerencsésen odaértünk és a gyerekek nagyon jót játszottak, mi meg beszélgettünk. Kaptunk iszonyú finom gulyáslevest és kalácsot ebédre (addigra Bence is odaért), aztán visszaszánkóztunk haza.
A délutánt idebent töltöttük, pihenéssel, karácsonyi és szülinapi készülődéssel.
Jó kis hó-nap volt ez, és állítólag holnapra helyreáll a rend a városban, mehetünk újra a dolgunkra.
Subscribe to:
Posts (Atom)
