Hogyhogy még nem voltunk itt eddig?

Ez a mai kirándulás iszonyú szuper volt, csak azt nem értjük, hogy eddig hogyhogy nem vettük észre ezt a helyet?
Úgy hívják, hogy Parfrey's Glen, és kicsit olyan, mint otthon a Rám szakadék, csak rövidebb. Az a nagyon szuper benne, hogy egy patakban kell menni végig, kövek között.

Igazából persze lehet száraz lábbal is végigmenni (a Papa azt csinálta, mert nem volt vízbenjáró cipője), de sokkal jobb a vízben.

Közben fogtunk békát is, meg molnárkát, és néhányszor nagyot csobbantunk, amikor mélyebb volt a patak vize, mint vártuk. Voltak kisebb vízesések is, meg hatalmas sziklák, és egyensúlyozni is sokat kellett!

Olyan két kilómétert mentünk oda-vissza, de lehetett volna többet is menni, csak mi már éhesek lettünk, meg akartunk menni a Devil's Lake-hez strandolni (mert ez a hely nagyon közel van a tóhoz).

Az egyetlen nehézség az volt, hogy nagyon sokan gondolták azt, hogy még elmennek egyet a Devil's Lake-hez a nyáron, úgyhogy parkoló helyet nehéz volt találni, de végül is a déli parton találtunk. A piknik nagyon finom volt, és utána irány a víz!

Estére jól elfáradtunk, de azért hazafelé egy Culver's-es fagyizás még belefért.

Nem akarok biciklizni!!!

Ma délelőtt eléggé esett az eső, úgyhogy bowlingozni mentünk, aztán ettünk finom csirkeszárnyakat ebédre.

Délután viszont szépen kisütött a nap és a Mama kitalálta, hogy menjünk biciklizni. Én meg kitaláltam, hogy nem akarok.
Úgyhogy nagyon sírtam és kiabáltam, mikor mégis elindultunk (úgy látszik, mindenki más akart menni), és egészen a Copps-ig csináltam ezt, amikor végre megálltunk és a Mama leült velem, hogy miért sírok már.
Előtte is sokszor kérdezte...

Addigra már tudtam is: azért nem akartam, mert a játszótérre akartam menni, és nem oda, ahová a Mama meg a Papa, akárhová is akartak ők menni.
A Mama akkor megtörölgette az arcomat, és mondta, hogy máskor inkább már az elején mondjam el a sírás helyett, hogy mi a baj, mert akkor tud segíteni: végül is mehetünk a játszótérre, mindegy, hogy hova tekerünk.

Úgyhogy a Four Corners parkban kötüttünk ki, ahol már régen voltunk és egy nagyot játszótereztünk.
Nagyon jó volt!

Mrs. Zucker

Nekem még nem volt hivatalos találkozóm a tanárnénimmel, mert majd csak a második héten lesz az iskolakezdős konferencia (ami a Barnusnak már megvolt), de azért ma sikerült mégis találkozni Mrs. Zucker-rel a 116-os szobában.

A focitábor után mentünk, meg az ebéd után, amit a Panerában ettünk meg együtt a Lanáékkal - jó volt!

Aztán irány az iskola, mert most lehetett fél 1 és fél 3 között bevinni mindenkinek az iskolaszereket. Mi már megrendeltük ezeket régen, és meg is érkeztek a terembe, de azért akkor is bementünk ismerkedni.
Először a Barnus termébe mentünk, aztán az enyémbe és a Mama bemutatott engem a tanárnéninek. Nekem tetszik, bár idősebb mint a Ms. McGuire, szerintem legalább 8 évvel (a Mama szerint a Mrs. Zucker biztos örülne, ha ezt hallaná).
Most egy saját padom lesz, olyan felhajthatós fedelű, amit mindig is akartam, bele lehet tenni a dolgaimat. Tényleg ott volt minden, füzetek, filcek, és az volt a dolgunk, hogy mindre ráírjuk a nevemet, aztán elpakoljuk. A mellettem lévő asztalnál még nem volt cetli, hogy ki ül ott, de velem szemben a Magnus fog, aki itt lakik pár házzal lejjebb az utcában, és sokszor átjöttek játszani már.

Aztán kiderült, hogy a folyosón lehet választani szekrényt, és én gyorsan kiszaladtam és kiválasztottam azt, ami pont szemben van a Barnuséval. Nagyon klassz, hogy ilyen közel leszünk egymáshoz!

A végén elköszöntünk, de még nem mentünk haza, mert Ms. McGuire-nek is akartunk azért adni egy ölelést. Bent is volt, és nagyon örült nekünk. Kiderült, hogy a Lauren öccse, Sam mellett lesz az osztályában még két gyerek, akit ismerünk, pontosabban a Mama ismeri őket. Ők ikrek, Annika és Sarina, és nagyon vicces, hogy pont a mama tanította őket a nyáron tornára, most meg a Ms. McGuire osztályába kerültek az iskolában. A Mama adott is tippeket Ms. McGuire-nek, hogy hogyan lehet őket megkülönböztetni.

Felírom a vadásznaplóba!

Tegnap este Bori a saját - lenti - szobájban aludt el, egy világító plüssállatka beszerzésének hatására. Reggel pedig ott is ébredt fel, teljesen vidáman!
Blanki is nagyon örült, mert így ő meg az emeletes ágy alsó részén aludhatott fent, Bori helyett.

Meglátjuk.

Foci, kert, Nagyi, iskola

Sajnos ma délelőtt elbúcsúztunk Nagyitól, ez mindig szomorú. Most azért kicist könnyebb, mert októberben már jön is újra vissza! Addig is csodáljuk a sok munkáját amitől szuper klassz és gyom-mentes lett a kert, a hátsó bozótos és a málna is! Nagyon klassz!

A gyerekeknek ezen a héten pedig (a nyár utolsó hete) nagy focizás van: Blanka is jár 1 órát reggelente (hétfőn nem, mert vihar volt és törölték az övét), ma nagyon élvezte!

Barnusnak ráadásul ma elkezdődött már az őszi foci: most a Regent Eagles (sasok) csapatot erősíti majd, ami egy rendes csapat, a gyerekek mind az ő iskolájába járnak, és van külön edző, heti 1 (vagy 2) edzés és meccsek. Nagyon jónak tűnik a dolog, és Barnus szuper ügyes volt ma!

Ma volt az első ismerkedő találkozó Barnus új tanárával, Mrs. Jimenez-szel, aki nagyon szimpatikus, kedves, és talán eléggé szigorú és magas elvárásokkal is rendelkezik.
Bori is bekukucskált az új termébe (116-os, ami nagyon közel van Barnuséhoz, ami a 119-es), tetszik neki. Az ő tanárával csak az első héten lesz megbeszélés, addig várunk.

Maggie szülinapja és frizbigolf

Szombaton délután elmentünk a Mamával a Little Gym-be, mert ott volt a Maggie szülinapja (ő most lett 4 éves, és az oviból ismerjük). Nagyon jó volt, főleg, mert ott volt Maya is, akivel nagyon szuperül játszottunk együtt.

És még csokitorta is volt a végén.

Csak az az egy nem volt jó benne, hogy a végén a tanár néni mondta, hogy akkor most mehetünk egy goody bag-et választani, és én szaladtam is, de kiderült, hogy nem is igazi goody bag volt, hanem csak egy flakon és egy lufi. Ezen annyira elszomorodtam, hogy hazáig sírtam. Csak akkor lettem jobban, mikor a Nagyival lehetett UNO-zni.

Ma délelőtt meg elmentünk az Elver parkba kirándulni, és vittük a Bodzát is, meg a GPS-t, hogy keressünk geoládát (háromból csak egyet találtunk meg, kicsit berozsdásodtunk). A Papa frizbit is hozott, mert ott lehet frizbigolfozni. Az nagyon jópofa dolog, a frizbit be kell dobni egy ilyen kosárszerűségbe.

Láttunk vadpulykákat, belénk ragadt sok csúnya ragadós gyom-mag, és kicsit sarasak lettünk, de sebaj.
A végén találtunk egy játszóteret is, ahol majdnem végig tudtam menni a nagy gyerekeknek való lógós mászón.

Aztán a Laredo's-ban ebédeltünk mexikóit, és kiderült, hogy szeretem a salsa-t, ami egy paradicsomos chips mártogató.

Délután főleg a Nagyival játszottunk, mert a Mamáék moziba mentek. Nagyon jó volt!

Büszke

A nyáron nem zenélős volt a családoknak, hanem mozgós (Schmooz and Zuz), aminek az utolsó 4 óráját sikerült bevinnem a tornaterembe. Nagyon jó hangulatú órák lettek ezek, bár mindig elég kevesen jöttek. Nagy örömömre Miriam és mamája minden órán ott voltak eddig, ami azért különösen érdekes, mert Miriam még csak 10 hónapos és az anyukája először eléggé húzódozott, hogy hát mit fog ott ő csinálni. Pláne, hogy a kicsi baba a közelmúltban még egyáltalán nem ült, fordult, vagy pláne nem mászott.

Úgyhogy kihívás volt persze neki mindig találni olyan feladatot, ami már érdekes és fejleszti is, de azt hiszem sikerült. És folyton vigyorog rám, mindent zokszó nélkül megcsinál, és ügyesedik is: már ezen a héten picit meg tudott ülni teljesen egyedül!

Itt van pár kép ügyeskéről, ahogy lufizik és hintázik velem.

Zuhé

Az úgy volt, hogy tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt elmegyünk az állatkertbe. A Papa widget-je azt mondta, hogy jó idő lesz.
Csak sajnos az idő erről nem hallott, és mégsem volt jó, hanem helyette 9 körül elkezdett esni az eső.

Úgyhogy végül is csak a könyvtárba jutottunk el (én nem is akartam annyira), a Mama is oda ment úgyis dolgozni, mi meg a Nagyival a gyerekkönyvekhez mentünk.

Aztán egy óra múlva már kezdtük unni, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy elindulunk gyalog haza (addigra éppen már nem esett).

Viszont nem sokkal később, amikor már majdnem a Merlham drive-on jártunk, megint elkezdett esni.
Akkor a Barnussal mi hazaszaladtunk jó gyorsan (a Nagyi megengedte, ők nem tudtak a Blankával olyan gyorsan jönni), de még így is eléggé vizesek lettünk, mert nagyon zuhogott.

Aztán megérkezett a Mama az autóval, mondta, hogy gyorsan jött megmenteni minket. Beszélgettünk egy kicsit, aztán mondtuk neki, hogy a Nagyiék még nincsenek itt. Akkor gyorsan visszaugrott az autóba, hogy megkeresse őket, és hamarosna jött is vissza velük. A Blanki nem is lett nagyon vizes, mert a Nagyival behúzódtak egy ház fedett belépőjébe.

Szóval, ez volt a nagy kalandunk ma délelőtt.

Délután aztán Barnussal és Mamával mentünk tornázni (ez volt az utolsó a nyáron), és mire hazaértünk, már itt volt a Papa és Felicián, aki a Papa barátja Magyarországról. Együtt vacsoráztunk szuper finom stake-et!

Vizipark!!!

Kiderült, hogy nem is olyan messze tőlünk van egy szuper waterpark, és ma elmentünk oda!

Igazából már régebben összegyűltek a csillagok (amiért szuper jól viselkedtünk többször is, 10 kell), ás megbeszéltük, hogy ha itt lesz a Nagyi, akkor elmegyünk. Aztán mondta a Mama, hogy a Papa már megvette a jegyeket, és megyünk kedden, ha jó idő lesz.
Úgy hívják, hogy Mt. Olympus, és egy órát kell autózni oda, ami kicsit nehéz volt, mert az autós alszim nem volt ott, és ebédután indultunk, úgyhogy jól esett volna odabújnom az alszihoz. Végül is egy rózsaszín törölközőt kaptam helyettesítésre.

Hamar odaértünk és már mentünk is befelé.

A parkban jó sokan voltak, és először a vidámpark részen kellett átmenni, ahol sok hangos ride volt, például a hullámvasút. Meg is állapítottuk, hogy arra aztán nem ülük fel.

Hamarosan odaértünk a vizi részhez, átültüztünk és letettük a cuccot, aztán már szaladtunk is az első medencéhez, ahol egy hatalmas hullám jött pár percenként.
Akkora nagy volt, hogy mi a Borival nem mentünk nagyon közel, hanem a sekély részen játszottunk, és nagyon élveztük.
A Barnus bement először a Papával, nagyon bátor volt!

Papa és Barnus ott vannak valahol a hullám közepén :)

Túlélték, többször is!

Aztán a Mama és a Nagyi bement, és amikor kijöttek csupa vizesek voltak, de azt mondták, hogy nagyon jó volt.

Ezután átmentünk egy körbe-körbe menő folyóhoz, ahol gumigyűrűkön lehetett lebegni, hát az szuper volt! Én a Papával mentem.

A végén aztán megállapodtunk a felső parknál, ahol volt sok csúszda, gyerek rész, egy kisebb hullámozós medence és egy lassabb folyó. Itt voltunk egész végig majdnem.

Nekem először csak a kicsi csúszdák tetszettek, de aztán a Mama lecsúszott velem a sárga nagyobb csúszdán, és annyira tetszett nekem, hogy utána már egyedül is lementem. Először a Mama kapott el, aztán már teljesen egyedül is mentem. Nagyon élveztem.

Sikerült!!!

 

A végén még visszamentünk a nagy hullámhoz még egyszer és aztán már haza kellett jönni, mert bezért a park.

Szuper volt!!!

Így kell ezt csinálni!

Ma volt az éves nyári triatlon Middleton-ban a gyerekeknek, mindannyian szuperül végigcsinálták, élvezték és nagyon büszkék vagyunk rájuk! Jövőre is megyünk!

Először is tegnap este jó fáradtan kerültünk ágyba a hosszú utazás után, ma reggel pedig 7 órakor már készen álltunk az indulásra.
Hűvös volt, ködös idő, de aztán 10 óra körülre rendesen kitisztult és jó meleg lett.

Mind a három gyereknek nagy kihívás volt az idei táv, és nem volt triviális, hogy simán végigcsinálják.
Barnus a hosszú távon indult, ami elvileg 11 éves kortól van, 100 méter úszás, 4,5 mérfüld biciklizés és 1 méeföld futás volt neki. Hatalmas, jól felszerelt gyerekek indultak ebben a kategóriában, de persze nem a helyezés volt a lényeg (40 perces idejével a 60 fiú közül 19. lett). Nagyon élvezte, különösen a futást, mert az egy erdei ösvényen ment keresztül.

 

Bori a középső távon ment, ami 7 éves kortól ajánlott, úgyhogy ő is a legfiatalabbak között volt. Neki is az úszás volt a legnagyobb kihívás, 50 métert kellett egyhuzamban lenyomni, amit még eddig soha életében nem csinált. Az 2 hossz, odafelé szépen végigúszta, visszafelé már nagyon okosan kért egy noodle-t, amibe tudott kapaszkodni. A biciklizés neki 2,25 mérföld volt, és fél mérfüld futás a napon jól kifárasztotta. 27 perc volt az ideje. A végén azért ő is mosolygott és nagyon büszke maágra, jogosan!

Blanki élete első triatlonja nagyon jól sikerült. Neki főleg a sok várakozás volt fárasztó, mert csak 11 körül került sorra. Az uszást (25 méter) profin lenyomta (ő is egy noodle-lel, még arra is gondolt a végén, hogy vissza is kell azt adni), aztán irány az átöltözés és a bicikli. Nagyon szépen végigtekerte a maga egyharmad mérföldjét, és aztán jött a futás (0,2 mérföld), amit mosolyogva végigcsinált! A korcsoportjában a lányok között, 17 perces idejével 33. lett! Nagyon tetszett neki az egész.

Aztán persze az indiai étterembe mentünk ünnepelni, és hazaérve csak a felnőttek voltak annyira fáradatak, hogy pihenés alatt valóban aludjanak is.

Délután pedig Tara szülinapját ünnepeltük, ami lényegében egy nagy közös játék volt Cecily-ékkel, meg csokitorta fagyival.