Nem akarok biciklizni!!!

Ma délelőtt eléggé esett az eső, úgyhogy bowlingozni mentünk, aztán ettünk finom csirkeszárnyakat ebédre.

Délután viszont szépen kisütött a nap és a Mama kitalálta, hogy menjünk biciklizni. Én meg kitaláltam, hogy nem akarok.
Úgyhogy nagyon sírtam és kiabáltam, mikor mégis elindultunk (úgy látszik, mindenki más akart menni), és egészen a Copps-ig csináltam ezt, amikor végre megálltunk és a Mama leült velem, hogy miért sírok már.
Előtte is sokszor kérdezte...

Addigra már tudtam is: azért nem akartam, mert a játszótérre akartam menni, és nem oda, ahová a Mama meg a Papa, akárhová is akartak ők menni.
A Mama akkor megtörölgette az arcomat, és mondta, hogy máskor inkább már az elején mondjam el a sírás helyett, hogy mi a baj, mert akkor tud segíteni: végül is mehetünk a játszótérre, mindegy, hogy hova tekerünk.

Úgyhogy a Four Corners parkban kötüttünk ki, ahol már régen voltunk és egy nagyot játszótereztünk.
Nagyon jó volt!