A kívánságom teljesült

Mikor megérkeztünk Budapestre a Mama kérdezte, hogy mit szeretnénk mindenképpen csinálni itt, és a sok fagyizáson meg strandoláson kívül mondtuk az Orczy Kalandparkot, az Eleven parkot és a Vasúttörténeti Parkot.
Hát, ma a lista legutolsó pontját is kipipáltuk, elmentünk (főleg az én kérésemre) a vonatokat megnézni.

Külön szuper volt, hogy Sárusék családja is csatlakozott hozzánk!!! Volt kerti vasutazás (kétszer is!), játszóterezés, fel-és lemászás a gőzmozdonyokra, fordítókorongozás, hajtányozás, különleges vagonokkal ismerkedés, 5 forintos préselés és terepasztalok vizsgálata.

Aztán, mikor már nagyon megéheztünk, mind átautóztunk a Lágymányosi híd Budai oldalára, a Trófea Grill-be teleenni a pocakunkat. Ez nagyon jól sikerült, alig tudtunk utána beszállni az autóba...

A délutánt itthon töltöttük a vizilabdát nézve, aztán este felé a Nagyi elvitt minket a kis-Dunához a játszótérre. Ott is nagyon jó volt.

Vacsora után én nagyon elszomorodtam és nem is akartam ágyba menni, vagy elaludni. Olyan nehéz innen elmenni!

Orczy Kalandpark és Trap Factory!

Végre kinyitott az Orczy Kalandpark! Már régen akartunk menni, de sajnos az a nagy vihar tönkretett csomó mindent ott is és csak mostanra tudták rendbe tenni.

Ma viszont már nyitáskor ott voltunk, és mi voltunk az elsők, akik mászahattak. Az oktatás után már szaladtunk is a Barnussal a méhecske pályára, aztán a Darázsra (meg se kottyant a csúszás, ami két éve még olyan félelmetes volt), aztán jött a Dongó. Annak a vége meg már a Szitakötő, ami a csúszópálya!!! Hát, az a legjobb.

Blanki még csak a méhecskére mehetett, annak örült, de annak nem, hogy ott nem volt igazán csúszás. Addig szomorkodott, míg a Mama kitalálta, hogy hátha lecsúszhatna a szitakötő pálya legutolsó csúszóján, a Papa meg elment vele megkérdezni a nénit, és megengedték neki! Nagyon örült, és vagy hatszor menet ott!

Szóval, szuper volt a kalandpark, jól elfáradtunk a két óra mászás végére.

Délután meg, mikor már jól kipihentünk magunkat jöhetett a Trap Factory!
Az egy szabaduló szoba a Csepel Művekben. Először nem tudtuk, hogy mi az, de a Mama elmagyarázta, hogy egy szobába kell bemenni és fejtörőket, logikai rejtvényeket, kulcsokat és feladványokat kell megoldani/megtalálni ahhoz, hogy ki tudjunk jutni. Mi a varázslósat választottuk, és egy óránk volt összesen.
Nagyon jó volt együtt keresgélni, kitalálni, hogy melyik kulcs hova való, hol lehetnek a kódok, még egy pálcára akasztott nyuszit is találtunk az egyik szekrényben.

A végén lejárt az időnk, és már majdnem megvolt a kód, de aztán mégsem. Viszont nem az a lényeg, hanem az, hogy nagyon jól szórakoztunk, és mindannyian akarunk menni újra!!!

Nyugis hétfő

A sok-sok izgalmas programban teljesen elfárad az ember, úgyhogy mára azt kértem a Mamától, hogy mindenképpen legyen pihenés, és ha lehet, akkor ne is menjünk sehová. A Mama teljesen egyetértett, sőt még azt is megengedte, hogy én válasszam ki, hogy melyik játszótérre menjünk itt Csepelen délelőtt (azért itthon ülni egy idő után unalmas).
A Süsüset választottam.

Nem voltak sokan, és hamar kikötöttünk a hatalmas homokozónál, és még a Mama is beszállt. A Dunát modelleztük, kicsit átértelmezve, de azért volt kanyar, meg várak, és persze alagutak.

Nagyi elénk jött délben az autóval, mert hazafelé a Mama futni akart, de a Blanki nem, és a cipőket is hozta, meg elvitte a cuccot. Úgyhogy a Mama, a Bori meg én futottunk, 2,1 km-t. Nem volt nehéz, csak lassan jöttek a lányok. De a végén, a Szarvas utcában már mehettem jó gyorsan hazáig.

Délután itthon voltunk és vizilabdát néztünk főleg. Kellett.

Szuper nap a Tarzan-parkban

Mikor odaértünk már emlékeztem, hogy a Tarzan-park az nagyon jó hely! És ráadásul még jobb let, mióta legutoljára ott voltunk. De a legjobb mégis az volt benne, hogy Márkék is eljöttek, és együtt lehettünk ott.

Van ott mindenféle mászóka, billegők (amikról eléggé le lehet esni), csusszanók és hintázók, várak és csúszdák, körbeforgók, ugrálók és homokozók.

A vizező részt most nem próbáltuk ki, mert nem volt elég meleg, de az is nagyon jól nézett ki.

Ebédet is itt ettünk, a Mama rántott sajtja nagyon ízlett nekem!

Aztán nagyot fogóztunk (mászva) és egy kis fagyi szünet után még együtt is tudtunk hintázni mindannyian!

Szuper volt.

Délután néztem egy kis sportot, nagyon érdekel az úszó és vizilabda VB, különösen jó volt, hogy 5 után megjöttek a Lucáék is, és Tamással együtt lehetett nézni. Ő még ért is hozzá!
Vacsorára aztán finom grillezett husik és kolbászok voltak, amit együtt ettünk meg mind. Utána dinnye és még több sport, most ausztrál foci.

Estére jól el is fáradtunk, Luca mesélt, aztán alvás.

Rám-szakadék, ami nem szakadt ránk

Azt nem tudjuk, hogy miért hívják Rám-nak, de a Rám-szakadék az egy nagyon szuper hely! Szerencsére a Nagyi és Zsömi is eljöttek velünk, így különösen szuper volt a mai kirándulásunk. És kiderült, hogy ez volt Zsömi életének első igazi kirándulása, ami igazán nem látszott meg rajta, mert nagyon profin viselkedett!

Először is leparkoltunk Dömös-ön, a községházánál, aztán felmentünk az erdei úthoz. Ez egy kicsit hosszú volt, és melegünk is lett a napon, de aztán a fák között már nagyon kellemes volt az hőmérséklet.
Bori kicsit aggódott, mert láttunk pár felhőt, meg dörgést is hallottunk, de szerencsére nem felénk jött az a vihar.

A szakadékhoz érve kezdüdhetett is a java: átkelés a patakon ide-oda, sziklamászás és létrák. Nagyon jó volt!!!

A létrák után megpihentünk egy kicsit, de azért még mentünk feljebb is a vízfolyásban, utána meg tovább visszafelé a Lukács árokban.

Dömösre visszaérve mi ettünk egy kics szarvas-kolbászt, meg miccs-húst, Nagyiék pedig rögtön hazamentek.

Evés közben el-eleredt odakint az eső, mi szerencsére egy jó tető alatt voltunk. Aztán ahogy mentünk tovább fagyit is szereztünk.

A hazaúton viszont jó nagy zuhé és vihar is kerekedett, de láttunk szivérványt is, mert közben meg néhol sütött a nap. Csepelen meg egy nagy fár is kidöntött az útra a vihar, de a Mamának nem volt kedve visszafordulni, úgyhogy csak kikerültük a járdán.

Szóval, jó kalandos napunk volt!