Vonatozás!

Tegnap délután kérdeztem a Mamától, hogy ma nem mehetnénk-e vonattal a Velencei tóra megint? Megnézte a naptárat, és mondta, hogy mehetünk! Nagyi is ráért eljönni velünk, mert a Papa most konferencián van, úgyhogy megvoltunk öten.

Estére kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg jó ötlet-e ez (mostanában kicsit bizonytalanabb vagyok ezekkel az új, bizonytalan dolgokkal kapcsolatban), reggelre meg már kifejezetten aggódtam, hogy mi lesz. Mondtam is a Mamának, hogy megint fáj a hasam, mert ha aggódok, akkor szokott. Aztán, ahogy beszélgettünk kicsit többet a Mama ágyában erről, akkor rájöttem, hogy azért aggódok, hogy mi lesz a vonaton a jegyünkkel. Nagyon nem szeretnék megint kalaúzzal találkozni jegy nélkül...
Akkor a Mama mondta, hogy majd amikor megveszi a jegyet, akkor megmutatja nekem és azt is, hogy hova fogja tenni, biztos helyre, és akkor jobban éreztem magam.

Az utazással aztán nem is volt semmi baj, sőt, az egész nap nagyon simán ment! Ma estére már nagyon örültem, hogy elmentünk.

Az este különben kicsit nehéz volt nekem, mert a Mama elment a városba találkozni a Papával, meg moziba, és olyankor én nehezen tudok elaludni. Pedig még Lili is itt volt, aminek nagyon örültem. De szerencsére elég hamar hazaértek, és akkor nagyon örültem, és már tudtam is aludni.