Sajnos nem lehetett menni ma az Orczy kalandparkba, ahogy terveztük, mert a múltkori nagy vihar okozta károkat még nem tudták helyrehozni. HElyette viszont egy nagyon jó programot eszeltek ki a Mamák nekünk mára.
Először is a Moszkva téren találkoztunk, ahová mi a mélygarázsból villamossal és metróval mentünk. Nekünk mind nagyon tetszik az, hogy milyen szuper mélyre kell lemenni a metróhoz a föld alá a mozgólépcsővel!
A Csaba utcánál (!) találkoztunk Nonóékkal és a Városmajoron keresztül átsétáltunk a fogaskerekű végállomásához. Kata pontos információi alapján pont el is értük az induló 60-as "villamost" és már robogtunk is felefelé a Gyermekvasúthoz.
Fent Kata és Barnus megvették a jegyeket, addig mi játszótereztünk, a vonat indulásáig volt még egy kis idő.
Ez a tarzan-hinta annyira szuper!
Aztán irány a vonat! Sok érdekességet megutdtunk róla Katától, például, hogy a gyerekeknek sokat kell tanulni, hogy itt dolgozhassanak, és, hogy két hetente egy napot nem kell iskolába járniuk, mert akkor vonatoznak! Azt viszont nem tudjuk, hogy a Papa akart-e kiskorában gyermekvasutas lenni.
A megállótól még jó sokat kellett felfelé gyalogolni a Libegőhöz, mi vezettük a menetet a Nonóval. A nagy meleg ellenére hamar felértünk a csúcsra, és ott nagyon jól esett a kék-kutas hűsítő fürdés.
Aztán irány a Libegő!
Mi Nonóval nagyon szerettünk volna együtt lemenni, és végül is sikerült is! Mi ültünk elöl Katával, aztán Barnus egyedül (mert ő már elmúlt 10) és végül Blanka és Simon jöttek a Mamával. Nagyon szép volt a látvány lefelé!
A lenti megállónál kicsit pihentünk, és kipróbáltuk, hogy hányan férünk el egy libegőben (ami már nem megy).
Aztán fellibegtünk.
Még egy kicsit játszottunk fent, meg felfrissültünk, de aztán irány vissza a vasúthoz, mert el kellett érni a vonatot.
A tarzan-hintázás visszafelé sem maradhatott el, most még többet tudtunk és még bátrabban. Én például Nonótól tanulva állva, aztán csimpaszkodva is mentem.
Volt még egy kis fára mászás és játszóterezés lejjebb is, aztán fogas és séta vissza. A Városmajorban elkezdtünk égzengést hallani, amitől én jól megijedtem, pedig akkor még messze volt a vihar. De azért gyorsan elbúcsúztunk és siettünk a metróhoz.
Nem is áztunk meg, éppen hogy, mert mire az Angyal utcához értünk már eleredt az eső és jég is volt. De az autóban az már nem számított és Csepelre érve magunk mögött is hagytunk ezt a nyári záport.
Szuper nap volt!
No comments:
Post a Comment