Tenisz nap

Képzeljétek, ma délelőtt kipróbáltuk az új szuperdeszkámat, és tényleg szuper! A Bori babakocsija mögött van, és rá kell állni, és akkor a Mama tolja a kocsit, és akkor együtt megyünk mindannyian, de úgy, hogy nekem közben nem kell mennem. És nagyon kényelmes, szóval, nekem ez nagyon tetszik.
Ma kétszer is mentünk így, először délelőtt, mikor teniszezni mentünk, aztán délután, mikor hazajöttünk a játszótérről.

Szóval, délelőtt teniszezni mentünk. Pontosabban, a Nagyi teniszezett, meg a Curie, de mi is ott voltunk a Nagypapával, a Mamával, meg a Borival, és mi vigyáztunk addig a Sebastianra.
Először, mikor odaértünk a teniszpályához - ami itt van közel hozzánk, egy másik játszótér mellett - akkor még nem voltak ott a Curie-ék, és amíg megérkeztek, addig én teniszeztem a Nagyival. Jól ment.
Aztán megjöttek a Curie-ék és akkor már a Curie játszott a Nagyival tovább.
A Mama akkor áttette a Borit a kendőbe (szegény nem tudott elaludni, úgyhogy ez amúgy is már kellett a Mama szerint), és elkezdte tologatni a Sebastisant is. Én egy ideig a Nagypapival csúzdáztam, meg játszottam a téren, aztán megettem a croissant, amit a Mama vett nekem odafelé, aztán meg csatlakoztam a Mamához a sétálásban. Addigra a Bori már aludt, a Sebastian meg nézelődött. Főleg autókat nézegettünk a sétálás közben, meg énekeltünk.

Mikor a Sebastian elaludt, addigra a Bori felébredt, és visszamentünk a térre. Addigra a kismedencét is teletették vízzel, és akkor én odamentem abban játszani. Nagyon jó volt, csak egyszer placcs, beleestem a vízbe, és akkor a pólóm tiszta vizes lett, úgyhogy levettük.Mikor vége lett a teniszezésnek (a Nagyi nyert), akkor elindultunk hazafelé, és addigra a Bori is elaludt megint.

Ebédelni nem akartam, mert tele volt a pocim, úgyhogy rögtön mentem aludni. Nem sikerült túl könnyen elaludnom, mert nem éreztem fáradtnak magam. Kétszer is szerettem volna kijönni, de a Mama mondta, hogy még nem lehet, és ha nem tudok aludni, akkor csak feküdjek le, és pihenjek, majd ő bejön, ha már eleget pihentem és kijöhetek. Másodszorra oda is feküdt mellém, és akkor aztán el is aludtam.
Jó frissen ébredtem, és egy kis játék után aztán elmentünk a Nagypapival a játszótérre. Ott játszottam sokat, és aztán megjöttek a Mamáék is, és együtt mentünk haza.

Itthon ettem finom tejfölös-sajots tésztát vacsorára, aztán meg néztem filmet. Először a Bob the buildert kértem, de az túl félelmetes volt, úgyhogy inkább kikapcsoltuk, és akkor a Mama betette nekem a vakondosat, és az nagyon tetszett, úgyhogy azt végignéztük.
Aztán volt fürdés, a Nagyi mesélt nekem és aztán mentem aludni.

Kiköltöztünk Barbaráéktól

A Barbaráék lakása most már üres. Ebben laktak az Ooo Nagyiék, és előtte meg a Cica nagyiék is, de most már nem lakik ott senki, akit ismerek.
Ma délelőtt, mikor odamentünk már elég üres volt az egész, én csak a nagy matracot láttam, és az nagyon jól jött nekem, mert klasszul lehetett rajta ugrálni. Én ugráltam is (meg a Mama is egy kicsit), amíg a többiek intézték a dolgokat. Aztán már nem volt más hátra, mint levinni a matracot meg két dobozt, és akkor utoljára még bezártuk az ajtót, és többet már nem megyünk oda.
Ebéd előtt még a Mamával elmentünk leadni a kulcsokat a management office-ba, és aztán már ezzel kapcsolatban nem is csináltunk mást.

Délután viszont már szép idő volt (mert délelőtt elég hideg volt és szeles), így elmehettünk a játszótérre. Először csak a Nagyi és a Nagypapi volt ott, aztán jött a Mama is a Borival. A Mama mondta, hogy odafelé vett nekem egy szuper-deszkát, amit majd odarakunk a babakocsi hátuljára, és akkor én azon fogok majd tudni utazni. Már nagyon várom, hogy az milyen lesz!

Este ettem vacsorára gulyáslevest meg egy kis császármorzsát. Néztem Backyardigans-t is, de nem végig, mert elég félelmetes volt, így inkább lekapcsoltuk a Nagyival. Aztán mentem fürdeni (először nem akartam, de a Mama rávett) és aludni.

Két ügyes gyerekecském

Ma mind a ketten szuper ügyik voltak, és nagyon büszke vagyok a két szépséges, ügyességes, okosságos gyerekecskémre.

Délelőtt és délután is játszóterezés volt a program ma. Délelőtt mindkét gyerek a Nagyiékkal ment (én ezalatt pakoltam a nagyilakásban, hogy el lehessen szállítani onnan a cuccokat a kiköltözéshez). Délután pedig Barnus és Nagyi előre mentek, aztán Borival mi is követtük őket, mikor a Nagypapi és Bálint elkezdték a cuccok elszállítását (Bálint szuper aranyosan felajánlotta, hogy nem csak az autójukat adja kölcsön a költözéshez, meg a basement-jüket a tároláshoz, hanem még a cuccolásban is segít).

Barnus délelőtt a játszón megtanulta, hogy hogyan kell felmászni a rácsos felmászón a nagy csúszdához:Délután pedig nagyot strandizott a wading-poolban. Emiatt füdőgatyában volt, és nem pelusban, és mikor már készülődtünk hazafelé, akkor nagyon ügyesen szólt, hogy neki dolga van! Igaz, hogy azt mondta, kakilni kell, végül pedig pisilt, de ez eltörpül amellett a sikerélmény mellett, hogy már igazi nagyfiúként szólt, hogy menni kell, és el is végezte a dolgát! Éljen éljen! Este, vacsi után kapott is egy meglepitojást a nagy örömre.

Bori pedig egész nap nagyon szépen eszegetett (hála az égnek, javul már a megfázása, ma már csak egy kicsit köhögött), szépen aludt, sokat mosolygott és burukkolt, na meg olyan sokat nézegetett kíváncsi szemekkel, hogy csak na! A játszótéren délután meg is jegyezte egy idegen anyuka, hogy milyen jól elvan a Bori a kocsiban! Az elalvására külön büszke vagyok, és hálás neki, ma ugyanis szépen bealudt a kocsiban, majd délután a kanapén nyomta el az álom nézegetés közben (pedig mindenki itt nyüzsgött még), este pedig a szokásos módon szépen letettem a szopi után és egy idő után elaludt az ágyikójában.

Egy napom a szigeten - fényképes beszámoló

Képzeljétek, ma elmentünk a Nagyi, a Nagypapi, a Mama, a Bori meg én a szigetre! Olyan sok mindent csináltunk, és annyira jól szórakoztunk, hogy csuda! Nézzétek csak:

Először is, metróra szálltunk, aztán meg kompra, és mikor kiszáltunk a szigeten, az első utunk a farmra vezetett. Mikor megláttam a nagy piros traktort a bejártanál, rögtön odaszaladtam, és felmásztunk rá a Mamával.A traktorozás jó sokáig tartott, és mindenki volt vezető, meg rakmány is. Aztán az állatokat már nem is mentünk el megnézni, hanem inkább elindultunk a vidámpark részleg felé. A Mama mondta, hogy kinézett nekem egy jó kis ride-ot, amire szerinte felülhetnék. Mikor megláttam, hogy milyen szuper autóba lehet beleülni, azonnal kedvet kaptam a dologhoz, úgyhogy mentem is rögtön egy zöld autóval.A Mama nagyon büszke volt rám, hogy teljesen egyedül mentem, és nekem is nagyon tetszett a dolog, úgyhogy vettünk még jegyet, és akkor megint mehettem. Most egy piros autó jött.Aztán átmentünk a tűzoltóautókhoz is, és ott is mentem:
Mikor ez megvolt, akkor jött az ebéd. Kerestünk egy piknikasztalt, és eszegettünk.

Innen aztán kitessékeltek minket, merthogy állítólag az a rész le volt zárva (mi átmentünk a kerítésen). De már úgyis készen voltunk, célba vettük a standot!
Ott először az árnyékban játszottam a homokkal, de aztán rávettek, hogy menjünk közelebb a vízhez, és ott nagyon jól szórakoztam. Köveket szedtünk és dobáltunk,meg belefeküdtem a homokba, és tiszta homok lettem.
Meg pancsoltunk a Nagyival (ettől szerencsére lejött a homok is).
A strand után már hazafelé vettük az irányt, de előtte még eszegettünk egy kicsit.
Aztán már nagyon fáradt lettem.
De végül még beugrottunk a vidámparkba egy ráadásra, és akkor mentem még egy kört az autóval (most egy sárga volt), meg aztán még a csilingelős hajóba is beültem.Mikor hazaértünk már nagyon fáradt voltam, de azért még egy Backyardigans-t megnéztünk, aztán mentem fürdeni a Nagyival, meg aludni.

Javul már a Bori

Az éjszaka egészen jól telt, bár Bori kétszer is felébredt, ami nem szokása, de talán azért tette ezt, mert a napokban nem nagyon tudott rendesen enni, és most szeretné behozni a lemaradást.
Reggel pedig egészen jól volt már, és ma már kevesebbet is köhögött, meg szépen tudott szopizni.
De azért ez a csúnya köhögés nem hagyott nyugodni, így felhívtam délelőtt a dokit, és az asszisztensnővel megkérdeztettem tőle, hogy menjünk-e be.
A válasz az volt hogy igen, menjünk, megnézné a biztonság kedvéért a Borit (kisebb nehézségek árán délutánra jutott el hozzánk az információ, Margaret ugyanis iszonyú aranyos és jólelkű, de néha nem sikerül neki észben tartani a sok mindent, amit egyszerre kezelnie kell).

Úgyhogy 3 előtt egy kicsivel kendőbe tettem Borit (éppen jól jött ez, mert nyüglődött az elalváshoz) és elmetróztunk a rendelőbe (még a beszállás előtt elaludt).
Barnust már letettem ekkorra szerencsére, úgyhogy jól jött ki minden.

Bori a vizsgálat alatt majdnem végig aludt a kendőben, aztán a fülkukucskálásnál felébredt, de nagyon gyorsan vissza is aludt később.
Kiderült, hogy szerencsére nincs baj, tüdeje, füle, torka tiszta, csak a sok mucus-szal (nyák) küzd szegénykém, ahogy mi is gondoltuk. Tanács: sósvizes öblítés, leszívás (jéééé?!).

Kiderült az is, hogy az én pajzsmirigy gyógyszerem adagját lejjebb kell vinni, kaptam új receptet. Hazafelé ki is váltottuk ezt, és Bori pont akkor ébredt fel, úgyhogy míg vártam a gyógyszer kiadására, addig meg is etettem. Közben rottyantott is egyet, úgyhogy aztán kapott egy új pelust is ott a helyszínen.

Hazafelé már nem aludt vissza, sőt utána se egészen fürdésig, és nagyon jól elnézelődött (a végére azért elfáradt).
Lementünk ugyanis a játszóra a Barnusék után (ők délelőtt is ott voltak, míg én a mosást és a bevásárlást intéztem), és útközben a lepit, ott pedig a fákat, egyebeket nézegette.
Most már nem tettem fel a mózesbetétet a kocsira, és nagyon jól működik a dolog.
Így én is tudtam kicsit játszani Barnussal a sarazóban, és elmentünk együtt megöntözni a közeli kis fákat a sárga locsolókannával. Barnus utána még meg is simizte a kis fák törzsét. Hihetetlen, mennyi szeretet van ebben a gyerekben!

Estére már nagyon fáradt lett Bori, így a fürdést végigbőgte (én olyan béna vagyok különben is a fürdetéssel, a Bence szokta ezt csinálni, és én még nem találtam igazán jó fogást eddig), masszázsra nem is lehetett gondolni, hanem rögtön kajált és már abba majdnem belealudt. Utána betettem az ágyba és 5 perc múlva szundított is.

Barnus a nagyival fürdött, de utána ragaszkodott hozzá, hogy én mondjak mesét, így is lett. Ő is jó fáradt volt a sok játszóterezéstől, így hamar elaludt.
Továbbra is nagyon hiányzik neki a Papa, de talán a Nagyi által készített Papa-váró-kalendárium segít neki feldolgozni a dolgot és megérteni, hogy mennyi van még vissza, mire jön a Papa (minden nap le lehet tépni egy lapot, és az utolsó lapnál jön a Papa).

Nagypapinak is megmutattuk a High parkot

Reggel, mikor felébredtem, gyorsan átmentem a Mamához és odabújtam hozzá kicsit. Nem volt ott a Papa, és emlékeztem, hogy ő most sajnos nincs itthon. Ma egész nap nagyon hiányozott a Papám, mindig, amikor jött valaki a folyosón és kulccsal zörgött, akkor reménykedtem, hogy ő jön, de nem. Délután, mikor a hallottam megint ezt a zajt, és kiderült, hogy nem a Papa jött, hanem a Nagyi, akkor nagyon el is szomorodtam.
Viszont az jó volt, hogy délelőtt telefonált nekünk a Papa, és először nem akartam vele beszélni, de aztán mégis. És mikor a Mama letette a telefont, akkor eszembe jutott, hogy még akarok mondani valamit, és akkor visszahívtuk a Papát, és még egy kicsit beszéltem vele. De azértutána még mindig hiányzott a Papa!

Szóval, mikor már eleget feküdtem a Mamához bújva reggel, akkor felkeltem és kimentem játszani a nappaliba. Mikor a Mama utánam jött, akkor már kiraktam egyedül az autópályát és kezdtem is autózni vele. Aztán megjött hamarosan a Nagypapi is, és akkor együtt autóztam tovább.
Most a Mama meg a Nagypapi csinálták az összes reggeli dolgot, amit a Papa szokott: a kakaót, a felöltözést, a fogmosást és a reggelit is. Igaz, hogy reggelit nem nagyon kértem, de azért a Mama oatmeal-jéből és a banánturmixából is ettem.

A Bori utánam ébredt fel, és nem is sokat volt ébren, és sajnos ő még mindig beteg. Ma viszont sokat aludt, és a Mama azt mondta, hogy ha nem lesz jobban holnapra, akkor lehet, hogy elvisszük a doktornénihez. Meg azt is mondta, hogy adott neki fájdalomcsillapítót, mert rosszul van, és így legalább sokat tudott aludni, és az ilyenkor segít. De azért köhögni még mindig elég csúnyán köhög, azt hallottam, és az orrát is ki kellett porszívózni sokszor, amit már egyáltalán nem szeret.

Mikor a Bori már elaludt, addigra átjött a Nagyi is, és akkor vele is játszottunk. Aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a játszótérre, és én előre mentem a Nagypapival meg a motorral. Ma jó sokat játszottunk a sarazóban, és olyat is csináltunk, hogy átmentem egyedül egy elég vékony fahídon, egyensúlyozva. A Nagyi csak akkor segített, ha bajba kerültem, de nem sokszor volt ilyen. Aztán, mikor a Mamáék is megjöttek (ők vásárolni is voltak), akkor a Mama is átment egy még vékonyabbon, teljesen egyedül. Meg ugráltunk át a Mamával egy nagy folyómedret, nekifutásból.

Aztán hazajöttünk és ebédre ettem tejfölös-sajtos tésztát, aztán mentem aludni. Mikor felébredtem, kiderült, hogy a Mama és a Bori még alszik, úgyhogy a Nagypapival játszottunk a szobámban.
Később megint felkerekedtünk, akkor már a Nagyi is itt volt, és elmentünk a dupla babakocsival a High parkba, megmutatni azt a Nagypapinak (mert ő még ott soha nem volt), és találkozni az Ilonáékkal.

Nagyon jót játszottunk a High park játszóterén az Ilonáékkal! Volt egy kis balset is, ugyanis a Bori felébredt és enni kért, és közben kakilt egy nagyot, és minden csupa kaki lett, még a Mama szoknyája is! És akkor a Borit le kellett vetkőztetni és megkapta a Sebastian pót-alsótrikóját, és az kicsit nagy volt rá, de amúgy jó volt. A Mama szoknyájával nem lehetett mit csinálni, az úgy maradt. A Borit aztán a Mama betette a kendőbe, és ő még elég sokáig sírt, mert beteg és fáradt volt. De aztán elaludt.
A játszótér után elmentünk megnézni az állatokat, és ott nekem az tetszett a legjobban, mikor a járda szélén, a párkányon mentünk egyensúlyozva a Nagyi segítségével. Az Ilonának is ez tetszett a legjobban.
Aztán elbúcsúztunk az Ilonáéktól és mentünk haza a metróval. Mivel későn értünk haza, ezért már nem néztem filmet, hanem rögtön mentünk fürdeni a Borival. Én már nagyon fáradt voltam a végére, így mikor a Nagyi kérte, hogy mossuk meg a fogamat, akkor nagyon tiltakoztam, és a Mamát akartam, hogy jöjjön. Jött is végül, odaadta a Borit a Nagyinak, és akkor megmosta a fogamat meg mondott mesét, és így már sokkal jobban éreztem magam, és mentem aludni.

Bori köhög

A Mamának nagyon nem tetszik, ahogy a Bori köhög, és tényleg, elég sokat köhög, meg sír mostanában, valószínűleg kicsit betegecske, sajnos. Én is köhögök egy picit, meg néha eldugul az orrom, de amúgy jól vagyok.
Remélem, a Bori hamar meggyógyul most már!

Ma sajnos a Papa elutazott Németországba, és egy hétig nem is lesz itthon. Az nagyon sok idő! Elmondta nekem, hogy hogyan megy oda, és az nagyon érdekes: először felül a metróra, aztán a buszra, aztán a repülőre, aztán egy másik repülőre, aztán a vonatra, utána egy másik vonatra, és a végén meg a taxiautóval elmegy a konferenciára. Mert arra ment, konferenciára, és az biztos egy érdekes dolog, de én még olyanon nem voltam, úgyhogy pontosan nem tudom.

Szerencsére délelőtt még itt volt a Papa, úgyhogy akkor együtt elmentünk a nagy bevásárlósba, ahol a könyvesbolt van a Thomasos vonatokkal. És ott játszhattam a vonatokkal (bár sajnos nem volt ott se a Henry, se a Gordon, akikkel nagyon szerettem volna játszani), meg olvastunk mindenféle könyveket is.

Aztán hazajöttünk és ettünk finom tésztát ebédre, aztán meg mentem aludni. A Papa azután ment el nem sokkal, hogy én felébredtem, és a Mamával egészen a liftig elkísértük.

Délután először volt egy nagy vihar, esett az eső nagyon és villámlott meg dörgött is. Ezt én elég sokáig néztem, aztán kerestünk villámot az újságban, de nem találtunk, úgyhogy akkor inkább játszottunk Swiper-eset a Nagyiékkal.
Mikor aztán kiderült, hogy a Borcsa nem tud elaludni valahogy, és az eső is elállt, akkor gyorsan felkerekedtünk és elsétáltunk a mi vásárlósunkba játékokat nézni. Így már el tudott aludni a Bori, és én meg belegázolhattam a pocsolyákba a gumicsizmámmal.
Vittük az esernyőmet is, és fel is húztuk, mert kicsit megint esett, mikor elindultunk, és akkor engem elfújt a szél az esernyővel együtt. Én lehuppantam a földre, az esernyőt meg kikapta a kezemből a szél, és csak fújta! Még jó, hogy a Nagyi olyan gyorsan tud futni, így el tudta kapni és visszahozta. Azután már sokkal erősebben tartottam az esernyőt, nem is fújt el többet a szél. Meg aztán az eső is elállt, és akkor már eltettük az esernyőt.

A Wal-Martba mentünk és vettünk nekem pudingot rögtön a bejáratnál. Aztán lementünk a Nagyiékkal a játékokhoz és ott nézelődtünk, míg a Mama vett még mindenféle dolgokat.

Mikor hazajöttünk és rögtön nézhettem a mesét, most Backyardigans volt, mert nem volt olyan Dora felvéve, amit még nem láttam. Közben meg ettem szendvicseket, és mikor vége lett, akkor meg pudingot is kaptam.
Ma a Nagyi volt velem a fürdésnél és ő is öltöztetett fel, meg mondott mesét (kettőt is!), aztán a Mamával megharcoltunk az utolsó négy lábkörmöm levágásáért (nem adtam könnyen magam). Mikor ez is megvolt, akkor már csak a tejci, a dal és az alvás volt hátra.

Vonatot hozott a posta!

Képzeljétek, éppen ebédeltem, és kopogtak az ajtón, és a Mama kinyitotta, és a postásbácsi volt, és hozott nekem csomagot, és két új vonat volt benne! Pontosabban vagonok, recycling cars! Nekem nagyon tetszenek!
A Mama azt mondta, hogy azok a bácsik küldték ezt nekem, akiknél most éppen javításon van a zenélős caboose-om és a James szeneskocsija (mert ezeket még régen el kellett küldeni szerelőhöz a Papa szerint), és már hamarosan visszakapom ezt a két vonatomat is, de mivel még nincsenek készen, ezért kaptam most a két recycling vagont. Így köszönik meg a türelmemet, és tényleg hamarosan jön majd a két piros vagonom is. Már alig várom!

Ezen kívül még az történt ma, hogy reggel úgy ébredtem fel, hogy sütit szerettem volna, nagyon! Mondtam is a Mamának nagy szipogva, hogy csokis sütit kérek még az ágyamban. Mikor ő ezt megértette, akkor megnyugtatott, hogy jó, csinálunk reggelire muffint, és így is lett, és én segíthettem keverni, és hamar kész is lett, és akkor azt ettünk. Adtam belőle a Nagyiéknak is, mikor átjöttek.
A Mama addigra már aludt megint, mert a Bori jó korán kelt ma és így már hamar fáradtak lettek. Viszont a Bori aztán megint felkelt, és állítólag ma nem is aludt sokat később se, nemalvós napot csinált megint.

Mi aztán a Nagyiékkal elmentünk a játszótérre és vittük a Borit is, de nem maradtunk sokáig, mert mindenki hamar nyűgös lett. Mikor hazaértünk én kértem reszelt sajtot ebédre, és a Nagyi nem tudta, hogy szabad-e azt nekem enni, és a Mama nem volt ott, mert a mosást intézte lent, és én nagyon kétségbe este ezen. Aztán megjött a Mama, és mondta, hogy már a folyósó végéről lehet hallani, hogy kétségbe vagyok esve, meg a Bori is. De gyorsan megoldódott a helyzet, mert én kaptam reszelt sajtit, a Bori meg tejcit, és akkor mind a ketten jobban lettünk.

Délután is játszótereztünk, és én főleg a Nagyival játszottam a sarazóban folyóásósat. Közben a Nagyi talált magának egy érdekes játékot, és nagyon élvezte ezzel a markolást. Aztán én is felülhettem rá.Később meg a Nagypapi is csatlakozott hozzánk a folyóépítésben és segített a nagy ásóval mélyíteni a medret.A vége felé meg eszembe jutott, hogy átmegyek a vékony fahídon, és a Nagyit kértem meg, hogy segítsen, és sokszor át is tudtam menni rajta, pedig nem könnyű!
Mikor hazajöttünk, akkor ettem egy kis borsólevest (a Mama ragaszkodott hozzá, hogy egyek valami rendeset is), meg két szendvicset a tévénézés közben (most a focis Dóra volt). Utána mentem fürdeni és aludni, sőt, előtte még a lábkörmeim egy részét is engedtem levágni a Mamának némi unszolás hatására.

Páratartalom és köhi-prüszi

Mostanában megint szenvedünk kicsit a magas páratartalomtól. Pedig amúgy nagyon kellemes lenne az idő, 25 fok körüli hőmérséklettel, de az a 60%-os pára annyira kellemetlenné, nyomottá teszi a levegőt, hogy az embernek nincs kedve semmihez. Szerencsére a parkunkban jól jár a levegő és klassz árnyék van, úgyhogy oda mindig szívesen megyünk ki. Ma is ez volt a program délután.

Mindkét gyerek picit betegecske amúgy pár napja: köhögnek, prüsziznek, de szerencsére egyiknek sincs láza, és az orrocskák is elég jól járhatóak (bár Barnus azért nyugtalanabbul alszik). Reméljük, ennek hamarosan vége lesz!

Bori burukkol

Bori elkezdett mindenféle édes hangot kiadni az elmúlt hetekben. Mondogatja, hogy ágúúú, haki, ogi. Meg persze mindenféle más kedves hangja is van, ahh-hol, haaa-zik, híí-zik (kicsit nehéz írásban reprodukálni ezeket a hangokat). Mindezt főleg akkor hallani tőle, mikor szopi után elégedetten nézegetni kezd. Bence elnevezte ezeket a kedves hangadásokat burukkolásnak, mert legtöbbször úgy hangzik ez, mintha Bori egy kedves kis galamb lenne.

Most már nagyon gyakran mosolyog, felismer minket, és kifejezetten nekünk szóló mosolyokat küldözget. És már nem csak a Papájának és nekem szólnak ezek a mosolyok, hanem egyet-egyet küld Barnusnak is.

A sírás terén is vannak újdonságok. A kézzel-lábal kapálózós, világvége sírás hosszasan már nem igazán jellemző. Viszont elkezdte a nagyon-élesen-visítok-mintha-darázs-csípne című előadást, ami szegény anyját az első alkalommal komolyan arra késztette, hogy levetkőztesse az egész gyereket (merthogy biztos voltam benne, hogy most valami iszonyatosan fáj neki, persze nem volt semmi gond). Azért szerencsére ez a visítás nem olyan gyakran fordul elő.
Azért az tény, hogy nem emlékszem arra, hogy a Barnus sírás repertoárja ilyen széles lett volna, és ilyen kifejező (de lehet, hogy akkor még nem voltam ennyire tapasztalt a különféle sírások felismerésében).

Azt is meg kell jegyezni, hogy Bori az arcával nagyon kifejezően tudja szemléltetni, hogy miről is van éppen szó. Van ugye a széles mosoly, vigyor, ami a jókedvűség jele, és van a teljesen eltorzult arccal való üvöltés, amit hang nélkül is mindenki értene: valami óriási baj van. Ezen kívül van még a nagyon mókás lefelé biggyesztett száj, ami a szomorúság kezdetének jele, és ilyenkor még egy jól időzített "semmi baj", vagy "sssssss" segíthet a kitörő sírás elfolytásában.

Barnus nagyon élvezi amúgy ezeket az új hangokat (na, nem a sírást, olyankor mindig megpróbálja ő is vígasztalni Borit). Szokta is kérdezgetni Boritól, hogy "Van ágú, Bori?".

Autók a falon és boltosjáték

Képzeljétek, ma csináltunk a Mamával egy autós montázs képet a falamra, és olyan szép lett! Van rajta egy csomó Dodzsi, Chrysler, Ford és még jó sok féle autó.Úgy csináltuk, hogy még régebben a Mama kivágott az újságokból mindenféle autókat nekem (én mondtam meg, hogy melyiket), és most ezeket elővettük és felragasztottuk egy nagy papírra. Ehhez azt a ragasztót használtuk, amit nem olyan régen vettünk, és amivel könnyebb ragasztani, mert csak oda kell dörzsölni a papírhoz, aztán megfordítani a papírt és már oda is ragad. Így én is jobban tudok ragasztani, mint a másikkal, mert nem kell egyszerre nyomni és húzni.
Mikor készen lettünk (azaz már nem lehetett több autót sehová sem felragasztani a papírra), akkor feltettük a képet az ágyam végéhez a falra.
Amikor a Papa megjött a munkából, akkor az volt az első dolgom, hogy megmutassam neki, milyen szép autós képem van! Mondtam is a Papának, hogy ezt én csináltam egyedül, de mikor kérdezte, hogy segített-e a Mama, akkor bevallottam, hogy egy kicsit igen.

Szóval, délután ez volt az egyik foglalatosságunk. Aztán játszottunk még sok lufizást a Nagyival és a Nagypapával, meg vonatoztunk is, és aztán este még boltosat is játszottunk! Az nagyon jó volt!
A Mama ugyanis adott nekem egy meglepetés ajándékot: egy boltosos játékhoz való pénztárgépet meg pénzeket és "árukat". Úgyhogy akkor jó sok mindent eladtam mindenkinek, meg én is vettem mindenféléket, és akkor fizettem hitelkártyával, és nagyon jót játszottunk.
Ez a sok benti program egyébként azért volt, mert délután majdnem végig esett az eső, és így nem lehetett kimenni.
Délelőtt se volt túl kellemes odakint, így ma a játékboltba mentünk a játszótér helyett a Nagyiékkal, és a Bori is jött. Ő ott végig aludt egyébként, a Mama meg elment bevásárolni, és a végén együtt jöttünk haza.
Ebédre rántott husi volt, mindenki együtt evett, kivéve a Borit, mert ő akkor megint csak aludt (a Mama szerint az oltás miatt ma nagyon sokat kellett aludnia).

Este meg a boltosozás után volt vacsora, ami ma szendvics volt nekem, és a tévénézés közben eszegettem meg. Ma is Dórát néztem. Aztán mentem zuhanyozni és aludni.

Bori szuri

Teljesen hihetetlen, de a Bori szuperül alszik éjszaka! Már egy jó pár hete csak egyszer kel fel, és talán remélhetem (háromszoros kop-kop-kop), hogy ennek az ideje is egyre későbbre tolódik. Ma például lehúzott 10 órát egyben, így csak 6 körül ébredt fel az esti 8 körüli lefekvés után! Ez nagyon jól esett nekem!
Az is nagyon jó, hogy esténként már szépen elalszik egyedül a fürdés-masszázs-szopi után. És már a pocakján fekve is el tud aludni, ami régebben nem ment neki (csak hanyatt, úgyhogy elalvás után mindig átfordítottuk a pocakra, hogy mélyebben tudjon aludni), mert hason fekve mindig emelgetni kezdte a fejét alvás helyett, akármilyen fáradt is volt.

Szóval, ma reggel eléggé kipihenten ébredtünk (bár nekem még mindig van egy nagy rakás felhalomozott alváshiányom), ráadásul Barnus is egész sokáig, olyan fél 8-ig aludt.
Ma reggel Miki nagypapa jött át először, így Bence készülődése alatt és munkába indulása után Barnus vele játszott nagy erőkkel. Aztán, mikor a Nagyi is átjött és Bori is felébredt, akkor Barnus átpártolt a Nagyihoz, Bori pedig a Nagypapánál kötött ki, amíg én a mosást intéztem. Nagyon jól szórakoztak, és Bori is beült mesét hallgatni a gyerekszobába.Mikor elkészült a mosás és Bori is visszaaludt, akkor mi Barnussal elmentünk egy kis beszerző körútra. Vettünk grillcsirkét is, ez lett az ebéd. Mikor hazaértünk, gyorsan megebédeltünk és letettem Barnust aludni, mert menni kellett Borival az orvoshoz, a két hónapos ellenőrzésre. Ezután Borit álmában felöltöztettem (ma nagyon hideg volt, és fújt a szél, meg csepergett az eső, így kapott egy polár overált), és betettem a kendőbe; nem is ébredt fel.
Elmetróztunk a dokihoz, és még az ő időpontja előtt gyorsan megejtettem az esedékes vérvételemet is.

A doki el volt ájulva a Boritól, és mindent rendben talált nála. A combocskákon található hurkák láttán pedig nevetve kijelentette: "Látom, etetnek téged rendesen!". Szépen növöget is Bori, most 58 centi és 5360 gramm.
Sajnos ma oltást is kaptunk, két szúrás is volt, mindkét combjába egy. Az elsőnél még egészen hamar megnyugodott Bori a szúrás után, de mikor következett a második, akkor már rendesen kiborult (érthető is). Szerencsére a szopizás hamar megnyugtatta, és hazafelé már akkor elaludt, mikor kiléptünk az épületből.
A láza szerencsére nem ment fel, de adtam is neki lázcsillapítót előre, ahogy a doki utasított. Ezt azért ajánlotta, hogy elkerüljük a láz hirtelen felkúszását, ami lázgörcsöt okozhat.

Délután Bori elég jól aludt itthon, Barnus és a nagyszülők pedig elmentek játszóterezni, mert kicsit jobb idő lett.
A szokásos esti menet után fél 9-kor már minden gyerek aludt.

Ma volt a buli

Szóval, akkor ma volt az Adrienn szülinapi bulija, és volt torta is! Alig győztem kivárni, hogy végre előhozzák, és lehessen enni belőle!

Az alvás után mi előre mentünk a Papával a biciklivel az Adriennékhez, mert a Bori még nem tud biciklivel jönni, így őt a Mama a babakocsival hozta. Mikor megérkeztek mi már javában játszottunk, de azért beszaladtam a Mamához köszönni a hálószobába, és megnézni, mit csinál a Bori (aludt).
Aztán tovább játszottunk, és a Bori is felébredt egy idő után.
És aztán jött a torta is, és volt rajta gyertya, öt darab, mert az Adrienn öt éves lett. Mindet el is fújta, és akkor lehetett enni belőle, nagyon finom volt!
Utána meg kibontotta az Adrienn az ajándékokat, és nekem ez annyira tetszett, hogy javasoltam is, hogy egyet vigyünk haza közülük, de nem lehetett. Azért, mikor hazamentünk, akkor én is kaptam ajándékot (meg a Bori is), és aztán azt itthon ki is bontottuk, és egy szájharmonika volt benne, meg gumicukor! Nagyon jó kis ajándék ez, és a harmónikát meg is tanultam rögtön fújni.
A mai nap másik nagy eseménye az volt, hogy megérkezett a Miki nagypapám! Reggel már együtt jöttek át a Nagyival, és hozott nekem egy szuper autót is! Jókat játszottunk együtt, és aztán elmentünk a játszótérre hármasban. Nagyot saraztunk, meg még a furcsa labdával is játszottunk. Az ebédet együtt ettük meg, és aztán én mentem aludni.

Aztán jött a buli, és mikor hazajöttünk, a vacsora. A vacsora után megnéztem egy Dórát és még a fürdés előtt átjött a Nagyi a bicikliért, úgyhogy akkor gyorsan megmutattam neki a harmonikázási tudományomat. Nagyon tetszett neki.
Aztán mentem fürödni meg aludni.

Nem ma volt a szülinapi buli

Elmentünk ma az Adrienn szülinapi bulijára, de kiderült, hogy nem ma van, hanem holnap lesz (a Mama rosszul emlékezett)! Azért jól szórakoztunk így is!

Mielőtt ezt elmesélem, azért még a tegnapi napról annyit, hogy eléggé lehült a levegő, így délelőtt, mikor a játszótéren voltunk, a Mama és a Nagyi kicsit fáztak. Mi a Percyvel nem éreztük ezt egyáltalán, jót játszottunk a sarazóban. Aztán estefelé meg kimentünk még egyszer, akkor már a Papa is jött, és mivel nagyon fújt a szél, a focipályára mentünk sárkányt eregetni. Viszont a szél olyan erős volt, hogy a sárga sárkány megadta magát és szétment, úgyhogy akkor már csak a Micimackóssal lehetett játszani, de az meg folyton körbe ment. Mindegy, azért jó volt az eregetés így is.

Ma délelőtt garage sale-eket mentünk nézni, találtunk is jó sokat. De nem vettünk semmit egészen az utolsóig, ahol a Mama talált nekem egy nagy betűs puzzle-t és hat Bob the Builder-es könyvet. Nagyon örültem ezeknek, az alváshoz a mesét már a Bob-os könyvből olvasta nekem a Mama.

Mikor felébredtem az alvásból, akkor indultunk az Adriennékez. Ott pedig kiderült, hogy nem ma van a buli, és akkor már majdnem hazajöttünk, de a Bálint ragaszkodott hozzá, hogy azért menjünk be, és ennek én nagyon örültem, mert így tudtam játszani az Ilonáékkal. Sőt, miután bent játszottunk elég sokat, felkerekedtünk az Adrienn, az Ilona, a Nagyi, a Papa és én, és elmentünk az Ilonáék játszóterére játszani. Kicsit később a Mama és a Bori is jöttek utánunk.
Nagyon jót játszottunk, de sajnos történt egy kis baleset is, az Adrienn nekiszaladt az egyik oszlopnak, és nagyon megütötte a fejét. Sírt is, de a Mama megvígasztalta, és egy néni hozott neki jeget, és akkor azt szorították a fejéhez. Én nagyon aggódtam az Adriennért és folyton kérdezgettem, hogy már jobban van-e. És aztán egy idő után jobban is lett szerencsére.

Mikor már kijátszottuk magunkat, meg megettünk az összes Cheerios-t és mindenki elég fáradt lett, akkor elindultunk visszafelé. Akkor megláttam, hogy az Ilona beült az én helyemre a dupla babakocsiba, és akkor nagyon elkeseredtem és sírni kezdtem. A Mama kért, hogy hagyjam abba, mert ez nem szép dolog, és majd beleülhetek, ha hazavittük az Ilonáékat, de én nem tudtam abbahagyni a sírást, mert az az én helyem, és nem akartam semmi mást, csak oda beülni.
Végül is sikerült aztán abbahagynom a sírást, és be is ülhettem a kocsiba tényleg, mikor odaértünk az Ilonáék házához és ők bementek a Mamájukkal.

Aztán hazametróztunk és ettem túrógombócot meg néztem Dórát fürdés előtt. Aztán mentem aludni.

Kisebb tévedések

Barnus hihetetlen módon okosodik, így napról-napra értelmesebben, kifejezőbben beszél. De azért néha becsúszik egy-egy mókás hiba, ami abból fakad, hogy néhány szó jelentését még nem sajátította el tökéletesen.

Ilyen például a még-már összekeverése, és a majdnem nem teljesen helyes használata.

A Nagyival lufiznak: azt játsszák, hogy a Nagyi felfújja a lufit, aztán odaadja Barnusnak, aki nagy hévvel feldobja a levegőbe és sikítozva kacagva figyeli, ahogy a lufi össze-vissza röpköd a szobában, míg ki nem megy belőle az összes levegő. Nagyi megkérdezi Barnustól: "Szeretnéd te is felfújni a lufit?" Mire Barnus: "Én nem tudom felfújni a lufit, de majd megtanulom." Mikor ezt az esetet nekem elmesélik a játszón, Barnus így mondja a fentieket: "Én már nem tanultam meg felfújni a lufit."

Barnus rizst eszeget a székében, és abból persze jó pár szem szerteszét hever a földön körülötte. Lenéz a földre, észreveszi a rizst és azt mondja: "majdnem leesett a rizsi, Mama".

Aztán van még egy dolog, ami egyelőre nem helyesen van jelen Barnus beszédében: a felszólító mód használata. A lufi felfújását például így kéri: "Mama, felfúj a lufit!" (ez főleg az igekötős igék felszólító módjára vonatkozik). Vagy este a Backyardigans nézésekor így kéri Nagyit: "Nagyi, ideül mellém".
Szerencsére azért így is teljesen jól lehet érteni, hogy mit szeretne.

Bori is ír (már két hónapos)

Először arra emlékszem, hogy minden homályos volt, meleg és puha vett körül. Néha valami kellemeset éreztem a távolból, és egy nagyon megnyugtató hang is dobogott körülöttem.
Aztán a meleg és puha eltűnt körülöttem és szorított-szorított minden erősen. Úgy éreztem, ki kell jutnom innen, de nem tudtam, hová kerülök, és hogyan jutok oda.
Minden megváltozott hirtelen, hideg lett és száraz, valami belém költözött, amitől hangos lettem.

És lett Mamám!
Innentől sokszor éreztem, hogy nincsenek jól a dolgok körülöttem, és tudom, hogy ilyenkor hangosnak kell lenni, hogy ez elmúljon. Legtöbbször a Mama jön, és segít nekem: ettől finom meleg tölt el engem és jobban érzem magam.

Lassan észrevettem, hogy van Papám is, meg Testvérem, és vannak még mások is körülöttem. Vannak mindenféle érdekes dolgok is, és már azt is tudom, hogy ezeket nézegetni és hallgatni jó dolog, azt szeretem csinálni. Nagyon sok ismeretlen dolog van körülöttem, ezek nagyon érdekelnek.
És amikor meglátom a Mamámat, a Papámat, vagy a Testvéremet, akkor boldog leszek, és nagyon mosolygok rájuk.

Ilyen voltam:És ilyen vagyok most:

Na, ki lovagolt ma pónin?

Ki más, mint én?! Nagyon jó volt! A Mama teljesen el volt képedve, hogy milyen bátor voltam, és egyáltalán nem féltem, sőt, nagyon élveztem a dolgot. Szerintem nem volt mitől félni, a póni nagyon aranyos volt, és még meg is simiztem a sétálás közben többször is a sörényét.

Ez az egész az állatkertben volt, oda mentünk ugyanis ma el a Bori, a Nagyi, a Mama meg én a Honda Odyssey-vel.
Mikor odaértünk a Bori pont felébredt, úgyhogy a Mama adott neki szopit, én meg addig előre mehettem a kormányhoz "vezetni". Utána beálltunk a hosszú sorba jegyért, és a végére már elég türelmetlenek lettünk, mert nem értettük, hogy egyeseknek miért tart olyan hosszú ideig megvenni a jegyet. De aztán csak bejutottunk.

Először a Kidszoo-ba mentünk, amiről kiderült, hogy állatokat ugyan nem lehet ott simogatni (ahogy a Mama hitte), viszont sokat lehet kúszni, mászni, ugrálni, felülni, kikukucskálni.
Ennek a végén volt a pónilovaglás is, és amikor azt megláttam, kértem a Mamát, hogy hadd üljek fel. Bele is egyezett, és vettünk oda jegyet, és kiderült, hogy a Mama vezetheti a pónit velem, és így egyáltalán nem volt félelmetes a dolog. A pónit, amin mentem Scarlett-nek hívták, és a kör távolabbi részén egy kicsit megállt, de a Mama rávette, hogy menjünk tovább.
A végén én még szerettem volna menni még egy kört, de már nem lehetett, viszont még megsimizhettem a Scarlettet a leszállás után is.

Ezután elmentünk megnézni a többi állatot, meg volt ebéd is (bár én akkor már elég fáradt voltam, és a Mama jó mérges lett rám, mert nem akartam rendesen enni, csak nyafogtam, de végül is jóba lettünk megint). Láttunk zsiráfot, oroszlánt, tigrist, fókát, halakat, orángutánt és még sok mindent.

Aztán hazafelé rögtön elaludtam a kocsiban, mert jó fáradt voltam, de mikor a Mama kivett a parkolóban a házunknál, akkor felébredtem, és újra tele voltam energiával. Le is mentünk lufizni a Nagyival az udvarra míg a Mama próbálta elaltatni a Borit.

Mikor feljöttünk, már itt volt a Papa, és készen volt a vacsora, de én nem kértem husit, mert nem tetszett első ránézésre, csak rizsit ettem, meg krutont.
Aztán jött a szokásos mesenézés meg fürdés és lefekvés.

Dinnye dal és további Barnus mondások

Bi-bá-bibábu-bibábibá-bibábú.
Ez a dinnye-dal. És van dallama is, de azt nem tudom itt megörökíteni, sajnos.
Ezt a dalt ugyanis Barnus költötte, teljesen egyedül. Dúdolgatta, dúdolgatta a fenti szöveggel, és mikor megkérdeztük, hogy ez milyen dal, akkor rávágta: "Ez a dinnye-dal!" Azóta ez az egyik kedvenc dalunk, sokszor énekelgetjük.

Alvás után szoktuk kérdezgetni Barnust, mikor álomittasan előjön a szobájából, hogy mit álmodott. Legtöbbször azt szokta mondani, hogy autót, néha helikoptert, vagy repülőt, esetleg hajót. Egyik nap, mikor együtt bevásároltunk, akkor a parkolóban meg azt mondogatta, hogy, pont olyan autót álmodott, mit amit éppen látott ott állni.
Valamelyik reggel ő jött be hozzánk, és Bori éppen ott feküdt köztünk a szopizás után nézegetve. Barnus rögtön odament hozzá:
"Szia Bori, hogy vagy?" kérdezte.
Aztán meg: "Mit álmodtál, Bori? Cicit?"
Hát, ő csak tudja, hogy mi a legfontosabb a kistesójának!

Fürdés közben Papával arról beszélgetnek, hogy milyen jókat táncoltak a mesefigurák a Backyardigans-ban. Papa megkérdezi: "A Bori tud táncolni?" Mire Barnus:
"A Bori nem tud táncolni, de ha egy felnőtt felveszi, akkor tud."

Kirándulás közben mesélem Barnusnak, hogy nekem egyszer úgy kibicsaklott a bokám, hogy elszakadt benne a bokaszalag, és az nagyon fájt, meg be kellett gipszelni. Erre ő nagy vidáman kijelenti, hogy neki már háromszor is kibicsaklott a bokája (persze igazából nem), és "nagyon fájt, annyira, hogy be kellett bokázni."

Barnus és Nagyi indulnának a játszótérre, de Nagyinak nem sikerül kinyitni a számára ismeretlen esernyő-babakocsit. Javasolja Barnusnak, hogy inkább menjenek gyalog, vagy biciklivel a játszóra. Mire Barnus:
"Menjünk inkább a basement-kocsival!"
(Ezt a szót arra a kiskocsira találta ki, amiben a mosnivaló ruhákat szoktuk levinni a basement-be, azaz az alagsorba, ahol a mosókonyha van.)

Kicsit esett az eső

Ma volt eső, de nem végig, úgyhogy tudtunk menni azért a High parkba, meg autókat nézni.

A High parkba délelőtt mentünk, és elég korán odaértünk, úgyhogy könnyen találtuk helyet a parkolóban (kiállni már nehezebb volt, de a Mama megoldotta). Először az állatokat néztük meg, de akkor még a kapibarák nem voltak kint. Viszont volt egy újabb pici bölényke, és nagyon aranyosan szaladgált. A pávák meg elveszítették a hosszú szép tollaikat, de majd biztos nő nekik másik helyette.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam a kakasok rikkantgatása miatt, úgyhogy onnan elég gyorsan továbbálltunk, viszont a szarvasokat elég sokáig nézegettük.
Aztán felmentünk a dombtetőre, és a felmászás után a Nagyival megpihentünk egy kicsit egy padon. Lógattuk a lábunkat is. Aztán a Bori enni kért az estikés lugasban, én meg a Papával szaladgáltam körbe-körbe, nagyon jó volt.
Utána meg lementünk a domb másik oldalán, egy olyan úton, ahol eddig még nem is jártunk. Mikor leértünk a tóhoz, találtunk sok-sok kanadai ludat megint, meg egy földimókust, aki olyan gyorsan szaladt, hogy csak na! És aztán beszaladt a földön egy lyukba, amiről kiderült, hogy az az ő lakása. Odamentünk a Papával megnézni őt, és egyszer ki is kandikált, de megijedt tőlünk és visszabújt. Csak akkor jött elő megint, amikor már nem voltunk ott közel.

Visszafelé a szép patakparti kert mellett mentünk fel, minket a Borival a Papa tolt fel. A Nagyi meg a Mama pedig kicsit lassabban jöttek fel, mert csodálták a szép növényeket. Aztán még vásároltunk pár dolgot a biopiacon (én kukoricát is héjjazhattam), utána pedig visszaindultunk. Az állatok között mentünk visszafelé is, és akkor már kint volt egy kapibara, a medencéjében hűsölt. Megvártuk, míg megint lebújik teljesen a víz alá (ezt néha-néha megcsinálja), és mikor feljött, mentünk haza.

Alvás előtt még kértem ebédet, virslit kaptam. Mikor felébredtem, kiderült, hogy mindenki alszik, így nem is zavartam a Papáékat, hanem kimentem egyedül játszani a nappaliba. Aztán mégis felkeltek, és a Nagyi is hamar visszajött hozzánk.
Akkor eléggé esett éppen, de aztán később elállt, és amikor a nap is kisütött, akkor elindultunk sétálni. Gyalog mentünk, csak a Bori volt a kocsiban. A Mama nagyon szerette volna, ha elalszik, mert délután nem nagyon sikerült ez neki itthon. Végül is elaludt a séta legvégén.
Mi meg nézegettük az autókat. Mostanában azt szeretem nagyon megnézni minden autónál, hogy a kormányukon is rajta van-e a jelük. Nem mindegyiket érem fel, így a Papa kellett, hogy emelgessen, és azt mondta, hogy ez jó testedzés volt neki is.

Mikor hazaértük ettem vacsorát (tejberizsit), aztán megnéztem egy robotos Backyardigans-t. Mire a fürdésre került sor, addigra a Bori már elaludt, úgyhogy a Mama is bejött megnézni ahogy fürdök. Így közben el is meséltem neki, hogy mi volt a Backyardigans-ben.
Utána a Papa mesélt nekem, és mentem aludni a Mamával. Ő mostanában mindig odafekszik mellém az ágyba a dal elénekléséhez, és én úgy szeretem, hogy oda lehet bújni hozzá. És általában együtt szoktuk elénekelni a dalt is. Utána még marad egy kicsit a Mama, hogy tudjam simizni, de aztán megy a dolgára, én meg egyedül alszom el.

Kelso strandi és kirándulás

Tegnap éjszaka megint volt tűzriadózás nálunk, és olyan hangosan ment a riasztó, hogy nagyon nem szerettem (érdekes, a Bori nem ébredt fel rá mégsem). Most nem mentünk le, mert mindig csak tévesen riasztanak, csak a Papa nézett le, hogy mi a helyzet. De most is csak téves volt. Viszont jó sokáig ment a hangoskodás, és én már az elején mondtam, hogy menjünk el inkább itthonról, és hogy én a strandira szeretnék menni, hogy ne kelljen hallgatni ezt a dög szirénát.
Odabújtam a Mamához, és az jó volt, és a Mama megígérte, hogy hamarosan megyünk strandizni is majd. Aztán befeküdtünk az ágyamba, és végül is elaludtam még a szirénázás közben, mert ott volt a Mama és mert nagyon fáradt voltam.

Reggel aztán kiderült, hogy már ma megyünk strandizni és annak nagyon örültem. Előtte még a Papával felragasztottuk az új autómárkás memóriajáték-darabokat egy kartonpapírra, és majd ha megszárad, akkor fogok tudni játszani már azokkal is (van Ford Mustang is köztük!). Meg a számítógépben megnéztünk egy Thomasos filmet, azt, amiben a Thomas és a Bertie versenyeznek.

Aztán elindultunk, és én út közben elaludtam az autóban. Mikor felébredtem már ott voltunk a strandi parkolójában, és a Mama éppen szopit adott a Borinak. Frissen ébredtem, és nagyon sokat emlegettem utána, hogy "Én aludtam egy kicsit az autóban!". Jót tett az alvás mindenki szerint, mert így jól bírtam az utána következő strandizást és kirándulást.

Még a vízbe menetel előtt megettük a pikniket amit vittünk, aztán mindenki átöltözött, és máris mehettem homokozni a partra. Annyira ma nem is mentem be igazán a vízbe, inkább a tó-folyó-gát rendszer építésénél élvezkedtem. Még egy nagyfiú is betársult hozzánk egy időre vizet hordani, mert annyira jó volt nézni, ahogy lezúdul a folyómederben a sok víz.

Aztán egy idő után felszedelőzködtünk, mindenki visszaöltözött és elindultunk kirándulni. Jó magasra kellett felmászni, de nekem ez egyedül is teljesen jól ment a Papa kezét fogva, amikor kellett. A Borit a Mama vitte a kendőben. Aztán, ahogy felértünk a hegytetőre már szép egyenes út vezetett tovább a sziklaperem mellett. Megnéztünk két kilátót, és én közben ettem Cheeriost és adtam belőle mindenkinek. Egyszer estem csak el egy kicsit, pedig nagyon egyenetlen volt a talaj és nem mindig néztem a lábam elé. De nem fájt, mert már ügyesen tudok esni.
Visszafelé megálltunk egy picit a Borinak enni adni, és míg ő szopizott, én a Nagyival háncsoltam a kidőlt fát, amin ültek.
Aztán mentünk tovább és én csak a legvégén kéretzkedtem fel a Mamához (a Borit akkor a Papa hozta éppen), szóval, nagyon ügyesen kirándultam ma!

Hazafelé már nem aludtam el, és itthon a szokásos esti menet után mentünk aludni a Borival.

Strandolás Dáviddal

Ha megkérdezzük Barnust, hogy szeret-e strandolni, akkor azt válaszolja:
"Én nagyon szeretek strandizni!"
Úgyhogy erre való tekintettel ma strandizni mentünk. A tegnapi lehülésnek ma már nyoma sem volt, szép, meleg napunk volt.

Nagy örömünkre Dávidék is csatlakoztak ma hozzánk, így Barnus különösen jól szórakozott, bár persze voltak konfliktusok is. Mindjárt az indulás előtt volt egy említésre méltó eset. Ugyanis Barnusnak megint az kellett volna mindenképpen, amivel éppen Dávid játszott, és mivel előtte ő már unásig játszott pont azzal, így úgy ítéltem meg, hogy na, ezt már nem. Kértem, hogy hagyja abba a nyifizést, de nem tudta/akarta, úgyhogy beküldtem a szobájába átgondolni ezt a dolgot. Persze sírt, de aztán hamar abbahagyta, és mikor bementem hozzá, mondta, hogy átgondolta, és most már nem is kell neki, hanem inkább induljunk el. Így is lett.

A Bronte Creek-re mentünk, ahol a nagy, sekély partú medence van, és elég gyorsan odaértünk, mert csak egy kisebb dugó volt odafelé. Bori szépen végigaludta az utat, de mikor megérkeztünk felébredt.

A fiúk rögtön vizezni indultak, pontosabban homokozni és vizezni (főleg vizet hordtak a homokozóba, ahol egy nagy tó és folyó került kialakításra). Aztán volt uszizás is, meg teniszezés, palacsinta evés, frizbizés, focizás minden mennyiségben.

Jól kifáradtak a végére, olyan 3 körül indultunk haza. Bori akkor éppen aludt, és bár az ülésébe mikor áttettem felébredt, bíztam benne, hogy nem lesz éhes, és kibírja hazáig. Hát, nem így lett, mert ahogy ráértünk az autópályára (ahol persze állt a forgalom a péntek délutánnak köszönhetően) rögtön elkezdett kiabálni.
Úgyhogy hamar megálltunk egy árnyékos parkolóban és adtam neki enni, meg levettem a ruháját, mert iszonyúan beizzadt az ülésben.
Akkor el is aludt, és átaludta a sok dugóban való ácsorgást.

Dávidékat hazaszállítottuk, a fiúk a nagy fáradtság ellenére viszont együtt nem aludtak el, hanem egymást szórakoztatták.
Aztán Dávidéktól hazafelé Bori felébredt, Barnus meg elaludt és további dugóban ácsorgás következett.

Itthon Barnus folytatta az alvást az ágyában, Bori meg fent volt még egy ideig, aztán elnyomta az álom őt is. Barnust meg felébresztettük, elég fáradtan ébredt. De aztán felélénkült és lementek Bencével és a Nagyival focizni egyet az udvarra. Aztán vacsorázott a mesenézés közben (ezt már külön szokta kérni), utána pedig zuhanyozott (Bori addigra már felébredt és túl is volt a fürdésen). A mese és az éneklés után aztán gyorsan elaludt a fáradt nagyfiú.
Bori még egy ideig fent volt, néha kicsit sírdogát is, de aztán őt is elnyomta az álom olyan 9 körül.

A mai nap eseményei röviden

- Bori este 8 körül aludt el tegnap, és ma reggel fél 6-kor ébredt csak fel, éljen! Vajon ez így fog folytatódni? Más kérdés, hogy nekem éjjel nagyon fájt a gyomrom, így nem tudtam aludni... Reggel egy kis savlekötő hatására rendbejött a dolog. Hogy mitől lett túl sok savam, az nem derült ki, de azért még nincs teljesen rendben a pocakom.
- Barnus és Bence voltak zenélősön, jól érezték magukat.
- Vettem két új halat ( narancssárga plattykat) a kihalt halak helyére. Az eladók azt állították, hogy ezek a halak nagyon érzékenyek a hőmérséket ingadozására, és azért lettek betegek (a hazahozás után azonnal kinyúlt kettő). Hiszi a piszi? Minden esetre kiderült, hogy a vásárlás után ha 3 napon belül megpusztul a hal, akkor vissza lehet vinni, és adnak újat. Jó, mi? Elképzelem, ahogy viszem vissza a döglött halat, beállok a sorba a Customer service-nél, és a fickó kedvesen visszaveszi azt, ahogy mondjuk a nem működő porszívót is.
- Mivel nem volt ma túl szép idő délután, ezért kitaláltam, hogy menjünk el aValue Village-be. Itt meglepődve tapasztaltuk, hogy megszűntették a játékos polcot, és a játékokat felrakták a ruhák tetejére, hogy a gyerekek ne érjék el őket. Gondolom, megunták, hogy mindenki ide jár játszani és estére jól szétpakolják az összes játékot. Minden esetre vettünk egy halom ruhát a gyerekeknek, és Barnus is tudott játszani, mert lepakoltuk neki a játékokat (aztán vissza is tettük azért a legtöbbet).
- Este levágtuk Barnus haját, mert már nagyon zavarta. Persze a hajvágás most se jött be neki, végig ordította. De azért sikerült megcsinálni, és nagyon csinos lett a kiscsibész.

Ilyen volt:Ilyen lett:

A farmlátogatás

Azt találta ki a Mama ma reggel, hogy menjünk el a Riverdale farmra megnézni a kismalacokat, meg a többi állatot.
Ennek az öletnek mindenki nagyon örült, és gyorsan el is készültünk. A Bori pont elaludt az indulásra, de mikor odaértünk már fel is ébredt, így ő is meg tudta nézni az állatokat.

Először megnéztük ahogy fejnek éppen egy tehénkét, aztán elindultunk megkeresni a lógó fülű kecskéket. De kiderült, hogy nincsenek bent az istálóban, hanem egy kinti karámban vannak. Azért gyorsan megtaláltuk őket a Nagyival, és nagyon jópofák voltak. Egy kicsit nézegettük őket, míg a Mama adott enni a Borinak, aztán ők is csatlakoztak hozzánk. Ekkor én is megéheztem és kaptam Cheerios-t és akkor azt ott eszegettem a fűben ülve, és közben néztük a kecskéket. Aztán a Mama mondta, hogy adhatok egy kis füvet enni a kecskéknek, és az nagyon jó volt! Érdekes módon nagyon szerették azt a füvet enni, amit én adtam nekik, pedig a karámban is nagyon sok fű volt.

Aztán elmentünk megnézni a kismalacokat, akik egy másik istállóban voltak. Én egy kicsit féltem oda bemenni, mert a tyúkok olyan bizonytalansággal töltöttek el. Úgyhogy a Mama felvett, és akkor már mertem bemenni. Viszont a kismalacok nem nagyon csináltak semmit, csak feküdtek, és nem akartak cicizni. Pedig én pont azt akartam megnézni.
Még egy kicsit maratunk, aztán kijöttünk és a Bori megint eszegetett. Utána én visszakéretőztem, mert arra gondoltam, hogy hátha már meggondolták magukat a kismalacok és mégis ciciznek, de nem.

Úgyhogy akkor aztán hazajöttünk ebédelni. Ebéd után aludtam egy nagyot, és a Bori meg a Mama is.

Mikor felébredtünk, elmentünk a játszótérre, és olyan jót saraztunk a Nagyival, hogy csuda! Csináltunk tavat, meg folyót, meg még egy tavat, és hordtuk a vizet, meg öntöttük nagy erőkkel.
A végén meg kicsit lefürödtem a kismedencében, és nagy nehezen rábeszéltek a felnőttek (akkor már a Papa is ott volt), hogy menjünk haza.
Itthon néztem filmet, meg vacsiztam, aztán irány a fürdés és az ágy.