Nem ma volt a szülinapi buli

Elmentünk ma az Adrienn szülinapi bulijára, de kiderült, hogy nem ma van, hanem holnap lesz (a Mama rosszul emlékezett)! Azért jól szórakoztunk így is!

Mielőtt ezt elmesélem, azért még a tegnapi napról annyit, hogy eléggé lehült a levegő, így délelőtt, mikor a játszótéren voltunk, a Mama és a Nagyi kicsit fáztak. Mi a Percyvel nem éreztük ezt egyáltalán, jót játszottunk a sarazóban. Aztán estefelé meg kimentünk még egyszer, akkor már a Papa is jött, és mivel nagyon fújt a szél, a focipályára mentünk sárkányt eregetni. Viszont a szél olyan erős volt, hogy a sárga sárkány megadta magát és szétment, úgyhogy akkor már csak a Micimackóssal lehetett játszani, de az meg folyton körbe ment. Mindegy, azért jó volt az eregetés így is.

Ma délelőtt garage sale-eket mentünk nézni, találtunk is jó sokat. De nem vettünk semmit egészen az utolsóig, ahol a Mama talált nekem egy nagy betűs puzzle-t és hat Bob the Builder-es könyvet. Nagyon örültem ezeknek, az alváshoz a mesét már a Bob-os könyvből olvasta nekem a Mama.

Mikor felébredtem az alvásból, akkor indultunk az Adriennékez. Ott pedig kiderült, hogy nem ma van a buli, és akkor már majdnem hazajöttünk, de a Bálint ragaszkodott hozzá, hogy azért menjünk be, és ennek én nagyon örültem, mert így tudtam játszani az Ilonáékkal. Sőt, miután bent játszottunk elég sokat, felkerekedtünk az Adrienn, az Ilona, a Nagyi, a Papa és én, és elmentünk az Ilonáék játszóterére játszani. Kicsit később a Mama és a Bori is jöttek utánunk.
Nagyon jót játszottunk, de sajnos történt egy kis baleset is, az Adrienn nekiszaladt az egyik oszlopnak, és nagyon megütötte a fejét. Sírt is, de a Mama megvígasztalta, és egy néni hozott neki jeget, és akkor azt szorították a fejéhez. Én nagyon aggódtam az Adriennért és folyton kérdezgettem, hogy már jobban van-e. És aztán egy idő után jobban is lett szerencsére.

Mikor már kijátszottuk magunkat, meg megettünk az összes Cheerios-t és mindenki elég fáradt lett, akkor elindultunk visszafelé. Akkor megláttam, hogy az Ilona beült az én helyemre a dupla babakocsiba, és akkor nagyon elkeseredtem és sírni kezdtem. A Mama kért, hogy hagyjam abba, mert ez nem szép dolog, és majd beleülhetek, ha hazavittük az Ilonáékat, de én nem tudtam abbahagyni a sírást, mert az az én helyem, és nem akartam semmi mást, csak oda beülni.
Végül is sikerült aztán abbahagynom a sírást, és be is ülhettem a kocsiba tényleg, mikor odaértünk az Ilonáék házához és ők bementek a Mamájukkal.

Aztán hazametróztunk és ettem túrógombócot meg néztem Dórát fürdés előtt. Aztán mentem aludni.