Ragadunk

A Mama azt mondta, hogy azért ragadunk ma annyira, mert nagyon meleg van és elég párás is a levegő. És hiába volt ma két vihar is, mégsem hűlt le igazán, úgyhogy még este is jó meleg volt. Mondjuk ez engem annyira nem zavar, de a Mama azt mondja, hogy ő eléggé szenved tőle.

Ennek ellenére azért persze elmentünk ma is a zenélősre, és ma volt az utolsó egy ideig (majd nyáron megint megyünk). Most is a Joe volt, és jól éreztük magunkat. A végén pedig mindenki kapott egy meglepetés ajándékot (engem úgy kellett visszahívni érte a folyosóról, mert már szaladtam volna vizezni az ivókúthoz, de persze az ajándék nagyon érdekelt). Az ajándék pedig egy shaker-egg és egy pici csengőcske volt, nekem nagyon tetszik mindkettő.

Este, mikor megjött a Papa, akkor játszottunk is egy szuper jót a tojáskával: mindig ide-oda dobálta a Papa, és én meg megpróbáltam megszerezni tőle. Aztán én is dobáltam. Nagyon jókat kacarásztunk közben, és jól meg is izzadtam, úgyhogy nagyon jól esett utána lefürdeni a kellemesen hűvös vízben. Utána meg mentem aludni.

Alsógatya

Ma vettünk nekem a Wal-Mart boltban három alsógatyát! Mindegyiken rajta van a Bob the builder, és nekem annyira tetszettek ezek, hogy amikor kibontottuk itthon a csomagot, akkor azonnal fel akartam próbálni őket. Így is lett, és pont akkor jött meg a Papa, úgyhogy meg is mutattam neki azonnal nagy büszkén a popómon virító Bob-ot.

A Mama azt mondta egyébként, hogy ezeket egyelőre még nem fogjuk hordani, hanem majd akkor, ha már olyan nagy fiú leszek, mint a Dávid, és tudok majd a bilibe, vagy a wc-be pisilni. Mert az alsógatya az nem arra való ám, hogy belepisiljen az ember!

Kérek szépen blueberry-t!

Ezt mondtam az Ilonának ma az ebéd után az étteremben, mikor ő azt eszegetett éppen (meg szőlőt, amit a Mama adott neki desszertként), és ő adott is nekem! Nagyon vicces ez, mert eddig hiába kértem valamire őt, vagy bármelyik másik gyereket, akit ismerek, nem nagyon volt hatása, most viszont pont az történt, amit szerettem volna, és ennek nagyon örültem. Meg is köszöntem neki, és aztán jól megettem az áfonyát. Utána pedig még jó sokszor megismételtük ezt a "párbeszédet", amíg csak el nem fogyott a blueberry.

Az étterembe pedig úgy kerültünk, hogy reggel felhívott minket a Curie, hogy nem akarunk-e menni az ő parkjukba együtt játszani, és hát persze, hogy akartunk! A Mama akkor még aludt, de gyorsan felébresztettük, és aztán, miután elkészült, mentünk is a metróhoz, utána meg a játszótérre.

Nagyon jót játszottunk együtt, aztán meg, mikor már mindenki éhes lett, eldöntöttük, hogy elmegyünk egy étterembe hamizni.
Én már alig vártam, hogy végre kihozzák a tésztát, amit rendeltünk, de elég lassan jött a pincér néni, és először a husinkat hozta, nem is a tésztát, úgyhogy végül azt ettem, mert a tészta nem is ízlett annyira.
Ez egyébként egy kínai-kóreai étterem volt, és a husi egy kicsit csípős is volt, de mivel nagyon éhes voltam, ez nem zavart egyáltalán.

Az ebéd után aztán elköszöntünk az Ilonáéktól, és jöttünk haza aludni.
Délután itthon játszottunk a Mamával, mesélt is nekem jó sokat, meg együtt varrtunk, hogy hamar elkészüljön a vonat, amin most dolgozik a Mama nekem.

Mikor aztán megjött a Papa, akkor meg felszedelődzködtünk, és elmentünk kettesben a banános boltba bevásárolni. Nem vittünk nekem babakocsit, hanem a kiskocsit toltuk. A boltban nagyon sokat segítettem a Papának összeszedni, amiket venni kellett, aztán meg hazajöttünk úgy, hogy én a kiskocsi tetején ültem.

Akkor jött a vacsora (a Mama addigra már mindent előkészített hozzá), utána meg kaptam finom egy kis finom fagyit is.
A fürcsi ma jól jött, mert eléggé összepiszkolódtam estére, aztán meg mentem aludni.

Ez fájt...

Ma háromszor is utánaszaladtam a Papának a folyosón, hogy puszit adjak neki, mikor elindult a dolgozóba. Utána pedig mondtam a Mamának, hogy én már vissza se jövök, hanem elmegyek inkább a banános boltba.
A Mama erre viszont azt felelte, hogy ő sokkal jobbat tud: menjünk el inkább a Value Village-be. Na, erre rögtön hazamentem, hogy mielőbb indulhassunk, mert nagyon szeretek oda menni a sok játék miatt.
El is indultunk hamarosan, csak előtte még megettem a Mama oatmeal-jét, amit reggelizni akart. De nem bánta, mert csinált magának még egyet, és akkor együtt ettünk.

A Value Village nagyon jó volt! Vettünk a Borinak ruhákat, aztán jó sokat játszhattam a játékokkal. Hazafelé meg véletlenül találkoztunk a Percyékkel az utcán, és megcsodáltuk a Percy szuper új biciklis utánfutóját, ami babakocsinak is jó. Biztos nagyon kényelmes!

Aztán elmentünk grillcsirkét venni, de az első boltban nem volt, csak a másodikban. Meg vettünk jó sok barackot is, mert a Mama azt nagyon szereti (én nem annyira, mert félek a magtól).
Itthon aludtam egy kicsit, aztán mikor kijöttem a nappaliba, rögtön kértem a Mamától a Dorás kirakót, amit nekem vettünk a Value Village-ben, mert az nagyon izgatta a fantáziámat. Ki is raktam rögtön (15 darabból áll, és nincs hozzá segítség), nagyon ügyesen. Nagyon tetszik nekem, mert rajta van mindenki a Dorából!

Aztán délután itthon játszottunk, és én eléggé felpörögtem, aminek nem lett jó a vége. A kisszékemen kácsongtam ugyanis, és akkor annak kijött egyszerre két lába is (ez máskor is előfordult már), és akkor leestem és jól bevertem a számat. Nagyon fájt, és vérzett is, a meg Mama jól megijedt. Még szerencse, hogy előtte már jó sokat gyakoroltuk a köpést a fogmosásnál, így ügyesen ki tudtam öblíteni a számat vízzel, és attól kicsit jobb lett. A Mama is megnyugodott, mert a fogaimnak nem lett baja, de most van egy jó ronda seb a felső ínyemen. Ez egyébként engem már nem zavar egyáltalán.

Mikor megjött a Papa (ezután nem sokkal), rögtön elmeséltük neki, hogy mi történt, meg az egész napot is a Value Village-dzsel, meg mindennel. Aztán a Papa átöltözött, és lementünk az udvarra focizni egy kicsit. Nagyon jó volt, jól meg is izzadtam a sok rohangálásban.
Utána volt vacsi, én grillcsirkét ettem, meg utána a Papa salátájából krutonokat uborkával. Mikor készen lettem, újra elővettem a Dorás kirakómat, és megint sikerült teljesen egyedül kirakni!

A fürdés és a mese után aztán mentem aludni.

Előkészületek

Ma átrendeztük a hálószobánkat, hogy készen álljon Bori érkezésére. Plusz elkezdtem összerakni a kórházi csomagomat is.

Délelőtt itthon tettünk-vettünk: vasalás, cipők kiszortírozása és rendrakás a tárolóhelyeiken, kisebb takarítás, főzés.
Aztán, mikor Barnus az ebéd utáni pihijét töltötte, nekiálltunk összerakni a rácsos ágyat Borinak, és átrendezni a szobát, hogy az ágynak meglegyen a helye.
Egész gyorsan el is készültünk, bár közben elég sok porcicát kellett kitessékelni a szobánkból (amúgy az ágy alatt kinek van kedve takarítani?). Az új berendezés nagyon jól sikerült, jut elegendő hely mindennek, és nincs is igazán zsúfoltság érzete az embernek még így sem. A nagyágyat átforgattuk az ajtó melletti falhoz, majdnem közvetlenül mellé került a kiságy (így talán kényelmesebbek lesznek az éjszakai szopik), és a fiókos szekrényeknek is találtunk helyet.

Délután aztán a fiúk elmentek csiptetős kislámpát venni (egy éjjeliszekrényről le kellett mondanunk, hogy elférjenek a bútorok, eddig azon állt az olvasólámpa), azalatt pedig nekiálltam a listámról összeszedni és egy helyre (a kiságyba) hordani a kórházi tartózkodáshoz szükséges dolgokat. Szerencsére az orvostól kapott lista egészen jól használhatónak bizonyult, és bevetettem a Barnus születése során szerzett tapasztalataimat is, így nem is olyan nehéz összeszedni, hogy mi kell majd. Meg hát itt csak 24-36 óráról van szó, persze ehhez is kell azért sok dolog, ami helyet foglal, így nem lesz túl kicsi a csomag. Még egy pár dolog hiányzik, mert időközben megérkeztek Barnusék, így következett a vacsora, fürdés, fektetés.

Egész jó érzésem lett, hogy így összeállt a szoba, meg a csomag is alakul, úgyhogy már majdnem készen állunk a fogadásra.

Állatok és vidámpark a szigeten

Már délelőtt úgy volt, hogy elmegyünk a szigetre a Mamával és a Papával (bár én folyton kérdezgettem, hogy ki jön még, de most csak hárman akartunk menni), aztán végül is csak alvás után indultunk el.
Ez főleg azért volt, mert a Mama és a Papa is fáradt volt délelőtt, így felváltva aludtak, míg én tartottam a frontot a szórakoztatásuk terén.

Amikor aztán mind a ketten felébredtek már, akkor nekiálltunk a Mamával palacsintát készíteni, és én megint nagyon jól kevertem a tésztát. Aztán a Papának is segítettem a túrós tölteléket összekeverni, és tettünk bele jó sok mazsolát.

Én két palacsintát is megettem, mert nagyon szeretem azt, és aztán mentem aludni, mert a sok ugrálásban és bolondozásban nagyon elfáradtam.

Mikor felébredtem, akkor gyorsan összeszedelődzködtünk és már mentünk is a metróhoz, ami a hajó megállóhoz vitt minket. Szerencsére pont elkaptunk egy hajót (amit igazából kompnak hívnak), mi voltunk az utolsó előttiek, akik még felszállhattak, és már indultunk is a szigetre.

Nem volt túl meleg, úgyhogy nagyon kellemes volt a szigeten. Kiderült az is, hogy vannak ott állatok (egy igazi farm), meg egy vidámpark is! A vidámparkból nekem legjobban a nagyon félelmetes hullámvasút tetszett, de arra még sajnos nem ülhetek fel, talán majd jövőre. Úgyhogy csak néztük, meg hallgattuk, ahogy sikítoznak rajta az emberek.Viszont aztán felültünk a Papával egy jó kis vezetős autóra, és én tekerhettem a kormányt, az nagyon jó volt! Meg utána volt fagyievés is, és az is nagyon tetszett nekem.
Megnéztük még, hogy milyen más játékok vannak ott, és a Papa megígérte, hogy jövőre visszajövünk megint, és akkor már több mindenre fel is ülhetek.
Szóval, akkor majd megyek a hullámvasúttal, az óriási nagy vízbe csobbanós csúszdával és a dodzsemekkel is!

A vidámparkon kívül megnéztük még az állatokat is a farmon. Volt ott kecske, pacik, szamarak, pónilovak, emu, páva, tehénkék, meg még sok minden más. Legjobban az tetszett, ahogy a báránykák hangosan bégettek (mi is bégettünk nekik a Mamával, és akkor válaszoltak nekünk), meg az, hogy a tehénke pisilt, és utána belelépett. Ez utóbbit azóta is emlegetem.

Az állatok és a vidámpark után elmentünk még megnézni az Ontario tavat, és közben találkoztunk egy bácsival, aki hatalmas nagy szappanbuborékokat gyártott. Hát, az nagyon tetszett nekem, és sikerült is párat szétpukkantanom.
A végén a mólón nézegettünk kicsit, de aztán már sietni kellett vissza, hogy elkapjuk a hazafelé menő kompot.

Itthon volt vacsi, meg fürdés, és utána mentem aludni.

Boldog szülinapot Ooo nagyi!

A Mama azt mondta, hogy ma van az én Ooo nagyim szülinapja, úgyhogy boldog szülinapot kívánunk neki! Tegnap délután beszéltünk is vele a számítógépben, és elénekeltük neki a Happy Birthday-t, meg küldtem neki sok-sok betűt ajándékba.

Ezen kívül tegnap volt még zenélős is, és most is a Joanne volt, aki másnéven Joe. Nagyon aranyos volt, és jól szórakoztunk, bár a Mama azt mondta, hogy elfáradt a végére a sok ugribugrizástól. Én nem annyira.
Úgyhogy utána elmentünk még megnézni a Terrence-et a könyvesboltban. Mostanában, mikor elmegyünk oda, akkor nem annyira szoktam már a vonatokkal játszani, hanem inkább azt szeretem, ha a Mama olvas nekem mindenféle könyveket, főleg Dorásat.

Itthon aztán aludtam egyet, utána meg délután, mikor megjött a Papa, elmentünk biciklizni! A Papa ugyanis felszerelte a biciklisülésemet a saját biciklijére (eddig a Mamáén volt, de ő most nem tud biciklizni a nagy pocakjától), és akkor arra felülhettem, és még a bukósisakot is feltehettem a fejemre, úgy suhantunk jó gyorsan.
Először elmentünk a Wal-Mart boltba a sötétítőfüggöny felszereléséhez venni dolgokat, aztán meg még a játszótérre is benéztünk, ahol lehetett vizezni meg sarazni.
Így aztán tegnap is kicsit későn mentem aludni, de ezt nem bántam.

Ma meg már kora reggel megint a játszótéren voltunk, és egész végig saraztam most is. Nagyon jó volt! Az elején nem folyt a víz a csapból, de aztán jött egy néni és beindította, és akkor lehetett igazán sarazni.
Amikor vége lett a sarazásnak, akkor a Mama lemosott a csapnál és indultunk megint a boltba. Először vettünk fogkrémet meg ilyesmiket, aztán meg átmentünk a banános boltba és ott is vásároltunk. A bolt előtt meg felülhettem a madárkára, amit be is indítottunk, és aztán meg odajött a Percy és a Papája is, és akkor velük is játszottunk egy kicsit együtt. Aztán bementünk a boltba, és még ott is egy ideig együtt szaladgáltunk a Percyvel.

Otthon aztán jó nagyot aludtam, és a Mama is aludt közben, azt mondta. Mikor felébredtem, akkor kértem enni egy EGO-t, és utána a Mama adott nekem az új nyuszis cereal-omból, ami finom csokis. Tejecskével ettem, és a végén a tejciből kakaó lett, és amikor már csak az volt, akkor szépen felemeltem a tányérkámat és kiittam belőle a kakaót. Alig győztem mondogatni, hogy ez így milyen finom!

Délután megnézhettem két Dorás filmet, aztán, mikor megjött a Papa, akkor elkezdtem jókat őrültködni. Sajnos ennek nem lett annyira jó vége, mert nagyon bepörögtem, és a Mama akkor mérges lett, mert nem tudtam odafigyelni arra, amiket mondott. Akkor be kellett mennem a szobába átgondolni a dolgot, és úgy sikerült kicsit megnyugodnom.
Úgyhogy jöhetett is a vacsora: borsóleves volt, és mivel megettem belőle az összes tésztát, ahogy a Mama kérte, így utána járt nekem egy Micimackós meglepitojás is. Nagyon örültem neki, mert egy kicsi Micimackó volt benne.

A fürcsi előtt még megnézhettem a fekete fagyisautót, mert az pont akkor ért ide.
A fürdés egyébként nagyon jól esett, mert kellemesen hűvös volt a víz, és azt picit lehűtött, mert egyébként meg nagyon meleg van.
Aztán volt körömvágás, és utána mentem aludni.

Megkezdődött a sarazó szezon!

Ma kétszer is voltam sarazni a játszótéren: először a Papával délelőtt, aztán meg a Mamával estefelé. Nagyon jó volt, mondtam is, hogy "Ez jó móka!"

Azért mentem délelőtt a Papával, mert a Mamának el kellett menni a doktornénihez, megmutatni a pocakját, és ezért a Papa vigyázott rám. Mondjuk ma reggel is jó korán keltem, és ezért a Papa nagyon fáradt volt, meg egy idő után én is, és akkor eléggé rosszalkodnom kellett (ez főleg kiabálásban, őrültködésben és nem szófogadásban nyilvánult meg).

A játszótéren viszont nem rosszalkodtam, hanem csak játszottam, ide-oda pakoltam a sarat, meg vizeztem, és nagyon jól éreztem magam. Olyan ügyes voltam, hogy a ruhám nem is lett nagyon piszkos, de azért a végén jól le kellett mosakodni.

Mikor hazaértünk, majdnem rögtön jött a Mama is, és mondta, hogy a Borival minden rendben van, és még vért is vettek tőle. Mi meg elmeséltük neki, hogy mi volt a játszótéren.
Ebédre kaptam sündisznós sült virslit, de annyira nem ízlett, és még azt is kitaláltam, hogy nem szeretem a borsót a rizibiziben (ezt a szüleim nehezen hitték el, mert mindig hangoztatom, hogy a borsóleves a kedvenc ételem). Utána viszont jól esett az alvás, de nem pihentem azért túl sokat.

Mikor felébredtem a Papa már nem volt itt, el kellett mennie dolgozni. Az ébredezés most is elég lassan ment, és közben jó sokat bújtam a Mamához. A kanapéra is lefeküdtünk együtt, a Mama azt mondta, hogy ez neki is nagyon jól esik. Aztán meg is simiztem meg puszilgattam a Mamát, azt is nagyon szerette.

Mikor teljesen felébredtem, kértem kakaót, és elkezdtem játszani. A Mama meg hamarosan elővette a szennyes ruhákat, és akkor lehetett kupacolni. Mikor meg már a szárítóba is áttettük a tiszta ruhákat, akkor elindultunk a Wal-mart boltba, venni sötétítőfüggönyt. Még jó, hogy írtunk listát, mert a végén majdnem pont a sötétítőfüggönyt feljetettük el, de aztán mégsem.
A bolt után meg elmentünk még a játszótérre is, és akkor jött a második sarazás.
Aztán annak is vége lett, és akkor le kellett venni a piszkos ruhákat, meg jól megmosakodni a csapnál, mert bizony most jó piszki lettem. Itthon aztán már várt minket a Papa, és akkor vacsiztunk, és én kaptam desszertnek Jell-o-t is. Nagyon szeretem! Ez most lila volt.

A fürdésre már nagyon elfáradtam, meg kicsit késő is lett már, úgyhogy gyors fürdés volt, aztán mentem is aludni.

Ismerkedés a szülészeti osztállyal

Hát, ennek is elérkezett az ideje! Mármint annak, hogy megismerkedjünk a St. Michael's kórház szülészeti osztályával (a kórház honlapjához teszek fel linket jobbra).

Már jó pár héttel ezelőtt kellett időpontot egyeztetnem ehhez az ún. tour-hoz, és akkor még olyan messzinek tűnt a május 22-e, de most ez is elérkezett. Ez is csak azt mutatja, hogy már nincs sok vissza Bori érkezéséig. Jujjjjj!

A mai nap egyébként minden szempontból különleges volt, mert ma történt meg az is -Barnus életében először-, hogy nagyfiam nem otthon volt, és más vigyázott rá (nem családtag).
Ez úgy esett, hogy reggel egy gyors készülődés után (már semmi jele egyébként a hétvégi láznak, se a hascsikarásnak) elindultunk Curie-ékhez.
Mikor odaértünk, felvettük Ilonát, hogy Curie könnyebben el tudja vinni Adriennt a bölcsibe (Sebastian is velük ment), és elmentünk együtt a közeli játszótérre. Nagyon kellemes délelőtt volt, a játszótéren alig voltak, viszont jó sok játék volt, így a két gyerek nagyon jót tudott együtt játszani. Nagyon könnyű volt rájuk vgyázni, mert mindig mindent együtt csináltak, és nem is veszekedtek egymással. Barnusnak volt egy kis balesete, lebucskázott a domboldalon a ráülős autójával, de ez nem okozott neki gondot.
Mikor megérkezett Curie Sebastiannal, Barnusék éppen egy kisházban játszottak, meg homokoztak. Curie hozott finom gyümölcsöt is, de Barnus abból nem kért.

Aztán lassan felkerekedtünk és vissza mentünk Curie-ékhez ebédet csinálni. Ennek a végét én már nem tudtam megvárni, mert indulnom kellett. A búcsúzás Barnustól nagyon könnyen ment: adott egy puszit és már ment is vissza játszani Ilonával. Előtte persze már elmagyaráztam neki, hogy elmegyek megnézni a kórházat, ahol Bori fog születni, és majd visszajövök és elmesélem neki, hogy milyen volt. Ebbe könnyen belenyugodott, de persze nekem nehéz volt őt otthagyni.

A kórház előtt találkoztunk Bencével, és elég könnyen megtaláltuk a hatalmas épületben a szülészeti részleget (a 15. emeleten van). Bejutni nem is volt olyan könnyű: be kell csengetni, és mindenkit megszemlélnek egy kamerán keresztül, hogy jöhet-e (nagyon szigorú biztonsági szabályok vannak, ami külön jó).

Kicsit várni kellett, de aztán jött egy "volunteer", Inez, ő vezetett minket körbe. Nagyon aranyos, idősebb hölgy volt, igazán részletesen elmondott mindent, amit lehetett, vagy kérdeztünk.
Az egész előadás egy óra volt a szobák megnézésével együtt, és nagyon megnyugtató volt minden, amit hallottunk. Nekem legjobban a páciensekhez való hozzáállás tetszett. Ez nagyban különbözik az otthonitól (legalábbis az alapján, amit hallottunk): itt emberszámba veszik a szülő nőt, figyelnek az érdekeire (hálapénz nélkül). Persze orvosi dolgokról nem volt igazán szó (hiszen a vezetőnk "csak" egy önkéntes volt), de biztos vagyok benne, hogy itt minden orvos igazán professzionális.
A szülőszobák (14 van) mind egyágyasak, külön fürdővel, szép tágasak. A fürdőben van egy kád, lehet ott is vajúdni.
A gyerekágyas szobákból 15 van, ebből 3 egyágyas, a többi semi-pivate (egy nagy szoba, ahol a két ágy egy függönnyel van elválasztva), ill. ward, ahol 4-en fekszenek együtt. A mi biztosításunk az utóbbit fedezi, úgyhogy erősen elgondolkoztunk azon, hogy arra a -remélhetőleg- egy éjszakára, amit bent kell tölteni inkább egy közepes összeget ráfizetve "upgrade"-elünk egy egy, vagy kétágyas szobára, hogy lehessen egy picit pihenni a szülés után (4 ágyasban ez eléggé elképzelhetetlen, lévén, hogy mindenkinél éjjel-nappal kint van a baba). Ezt még szerencsére nem kell most eldönteni, majd meglátjuk.
Minden ágyhoz van egy kis bölcső-alkalmatosság, ahol fürdetni is lehet, meg pelusozni, ez a baba helye; és egy ággyá alakítható fotel, ahol az apuka foglal helyet, és akár bent is aludhat ezen. A szülők és a baba mind kapnak azonostó szalagot a születés után, ez is a biztonságot szolgálja.
Látogató egyszerre 2 lehet mindenkinél, du. 3-9 között van látogatás. A babák pedig, ahogy fent is írtam végig kint vannak a mamával, hacsak nincs valami gond. Utóbbi esetre van egy nagyon profi "nursery", itt a legkritikusabb dolgokon kívül (amikor a gyerekkórházba kell szállítani a picit) mindent tudnak kezelni, és mindig van gyerekorvos is.

Szóval, elégedetten jöttünk el a kórházból, jó érzéssel.
Utána még ettem a közeli parkban egy hotdogot ebédre, aztán indultam vissza Barnushoz (Bence meg dolgozni).

Mikor odaértem, Barnus éppen egy madár-bábuval játszott és nagyon vidámnak tűnt (nem ugrott a nyakamba, de láthatóan örült nekem). Kiderült, hogy jól szórakoztak, sőt Curie-nek Ilonát és Sebastian-t is sikerült letenni aludni (ők még akkor is aludtak), de Barnus nem volt álmos saját bevallása szerint. Úgyhogy ők addig játszottak. Mindenki evett ebédet is, ami szintén nagy siker.
Barnus nem sírt utánam, teljesen jól elvolt, és mesélte, hogy gyurmáztak, meg, hogy kapott egy pici fagyit is.

Persze hazafelé rögtön elaludt Barnus a babakocsiban, és egészen 6-ig aludt tovább itthon. Akkor eléggé sírósan ébredt, nem is tudtam kideríteni, mi a baj, mindaddig, míg a figyelemelterelési célzattal olvasott mesében meg nem látta a spagettit, amiről rögtön eszébe jutott, hogy azt kér, de azonnal. Szóval, éhes volt! Gyorsan elővettünk egy lefagyasztott adag spagettit, és annak bekebelezése után aztán helyreállt a rend.

Vacsora után még volt egy kis focizás a Papával, de elég fáradt volt Barnus, így a fürdés már a szokott időben volt (a késői ébredés ellenére), és utána ment is aludni.

Nagyon örülök, hogy ez a nap ilyen jól sült el! Így most kicsit nyugodtabb vagyok, hogy ha Bori mégis előbb döntene a kibújás mellett, mint ahogy a felmentő sereg (a Nagyi képben) megérkezik, akkor rá tudjuk hagyni Curie-ékre Barnust.

Viktória napja

Nekem az éjszaka nagyon fájt a pocakom! Többször is felébredtem erre, és volt, hogy annyira fájt, hogy nem is tudtam elmondani a Mamának és a Papának, hogy mi a baj, csak sírtam. Kaptam fájdalomcsillapító gyógyszert, és amikor az már hatott, akkor jó volt, de addig is sokat sírtam. A Mama mellém feküdt és simizte a pocimat, az segített valamit. Meg megmutatta nekem az ablakban a holdat is, az jó volt, mert kicsit elterelte a figyelmemet.

Végül is reggel elég fáradtan ébredtem, és akkor is kaptam fájdalomcsillapítót. Aztán akkor lett jobb a helyzet, mikor sikerült kakilnom kettőt is.

Először a Papa volt velem, aztán ő visszafeküdt, és a Mama jött játszani. Ez most különleges volt, mert elővettünk sok olyan játékot, ami mostanáig pihent a dobozban, és azokkal sokkal érdekesebb volt játszani, mint azokkal, amik már jó ideje elöl vannak.

Délelőtt aztán nem is csináltunk sok mást, de megfőztük viszont az ebédet, pörkölt volt. Én is segítettem, főleg a mosogatásban. Azt már nem vártam meg, hogy a husi elkészüljön, de a nokedliből jó sokat megettem, és így tele pocival mentem aludni.
Sikerült is jól kialudni magamat, úgyhogy délután már jól voltam. Ennek örömére elmentünk a játszótérre kicsit mozogni, meg aztán sárkányt is próbáltunk eregetni a focipályán, de az most nem nagyon ment, mert nem volt annyira szél.

Vacsorára virsli volt, és utána olyan jót fociztunk a Papával! Mindenkinek volt kapuja (én a bejárati ajtót őriztem, a Papa a kisasztalt) és lehetett gólt rúgni, meg kivédeni, amikor a másik próbálta berúgni a labdát. Nem is akartam ezt abbahagyni a fürdés kedvéért, de aztán már menni kellett.

Elaludni picit nehezebb volt most, mert még elég éber voltam, és odakint meg elkezdték pukkogtatni a tüzijátékokat, állítólag valami ünnep van (Viktória napja). Ezt én már nem néztem meg, de a Papa csinált róla fényképet. Azért végül is sikerült elaludni.

Voltunk a Leviéknél

Az éjszakánk egész jól telt, bár egyszer azért jól felment a lázam, és akkor a Mama felébresztett, hogy nyeljem le a gyógyszert, de utána gyorsan vissza is aludtam.

Reggel a szokásos korai ébredés volt napirenden, és most megint a Papa kelt fel velem (tegnap a Mama jött, és akkor kicsit el is keseredtem ezen).
Hamarosan kiderült, hogy ma elmegyünk a Leventéékhez egy jót vendégeskedni. Én szerencsére jól voltam egész sokáig, így ez se volt akadály, bár indulás előtt azért kellett egy kis lázcsillapítót bevennem, mert kezdett megint felmenni a lázam.

A Tamás jött értünk, aki a Zsombi és a Zalán papája, és a piros autóját hozta, és abba ültünk bele, hogy elmenjünk a Leviékhez. Az úton engem elnyomott az álom, de előtte még nagyon sokáig néztem a térképet és mondtam, hogy merre menjünk.
Ébredés után kellett egy kis idő, hogy magamhoz térjek, és aztán már mentem is játszani a Levi játékaival.

Aztán volt finom ebéd is, elég sokat ettem a finom rizsiből és a husit is megkóstolgattam, de legjobban a végén a finom süti ízlett, amit a Zsombiék hoztak.
Ebéd után egész jó idő lett, így kimentünk az udvarra játszani. Volt buborékfújás, aszfaltkrétázás és dömper-tologatás is. Aztán letelepedtünk kicsit eszegetni, plusz lehetett még labdázni is egy jót.

A végére viszont már kicsit elfáradtam megint, és be akartam menni. Akkor kiderült, hogy megint lázas lettem, és kaptam lázcsillapítót. Viszont ezután már elég hamar haza kellett indulnunk, mert elszaladt az idő.
Megint a Tamás autójával mentünk, és én végig mazsolát meg banános kekszet ettem, jól tele is lett a pocim tőle.
Itthonra már jól éreztem magam megint, és mikor le kellet feküdni, pont akkor kezdtem el igazán sajtkukac lenni, de azért fáradt is voltam, így végül azért elég gyorsan elaludtam.

Sárkányeregetés és láz

Képzeljétek, ma kipróbáltam, hogy milyen sárkányt eregetni! És nagyon jó!

Ez úgy történt, hogy délelőtt felkerekedtünk a Mamával és a Papával, és felszálltunk a metróra, hogy kicsit kirándulgassunk. Arra mentünk, mint amerre a zenélősre szoktunk, csak most kicsit később szálltunk le. Nagyon szép idő volt, és hamarosan meg is érkeztünk a parkhoz, ahol kirándulni lehetett. Akkor én már tudtam, hogy sárkányeregetés lesz, így nem is mentünk túl sokat, mikor már kértem, hogy eregessünk. Volt egy jó kis hely, ahol kevés volt a fa, és ott kezdtük el.

Először a micimackós sárkányt eregettük, nekem már az is nagyon tetszett, de a Papa szerint az nem repült annyira jól. Aztán elővettük a másikat, a sárgát, és az már elég jól repült annak ellenére, hogy a Papa szerint nem volt igazán jó szél. Mondogattuk is, hogy "fújj szél, fújj!", de az nem mindig segített. Az viszont igen, ha szaladtunk a sárkánnyal, és az nekem különösen tetszett.

Mikor meguntuk a sárkányozást, akkor ettem egy kis joghurtot, és elindultunk tovább. Hamarosan elővettük a focilabdámat, és azt rugdaltuk a Papával (néha a Mama is besegített), úgy még viccesebb volt kirándulni.
Aztán találtunk egy másik sárkányeregetős helyet, és bár én akkor már elég fáradt voltam, azért még ott is szaladgáltunk egyet, és teljesen egyedül is sikerült röptetnem a sárga sárkányt.Utána visszaültem a kocsimba, és elmentünk megnézni a folyót közelebbről. Ott nagyon sok lúd volt, és adtunk nekik egy kis Cheerios-t enni, hogy megnézzük, szeretik-e. Szeretik. Azért nem adtuk nekik az összeset, én is eszegettem belőle.

De akkor már nagyon fáradt voltam, mondogattam is ezt a Mamának meg a Papának ezt, és ők nagyon csodálkoztak ezen, mert nem szoktam ilyen lenni.
Azért nehezen, de ébren maradtam még majdnem egészen addig, míg hazaértünk (villamossal és busszal). Végül is csak azután aludtam el, hogy leszálltunk a buszról, és aztán a saját ágyamban ébredtem fel, itthon.

Akkor már egyáltalán nem éreztem jól magam, és kiderült, hogy lázam lett. Fájt a fejem és a torkom, és leginkább csak sírni volt kedvem.
A Papa megmérte a lázamat, és elég magas volt, így rögtön kaptam lázcsillapítót, a Mama meg mondta, hogy menjünk el a doktornéninek megmutatni a torkomat, meg a fülemet. Aztán kiderült, hogy ilyenkor már nem olyan könnyű elmenni a doktornénihez, mert nincs nyitva, úgyhogy végül is itthon maradtunk, és aztán hamarosan jobban is lettem, mert lement a lázam.

Egész este jól voltam aztán, úgyhogy még a Cica nagyival és a Nagypapával is beszélni a számítógépben, és közben még Cheerios-t is ettem (mást ma nem nagyon).
Aztán már elég késő lett, és akkor mentem fürdeni, meg aludni.

Egy különleges este

Ma is jó korán keltettem a Papát, és nem is aludtam túl sokat nap közben, este mégis nagyon jól éreztem magam egészen későig. Pedig ma aztán tényleg jó későn kerültem ágyba, mert különleges esténk volt: elmentünk megnézni a Percy Papájának kiállítását!

Délelőtt játszóterezés volt a program, de előtte még felszereltünk a hosszú babakocsira az alsóhálót (ma azzal mentünk a játszótérre, utána ugyanis sok mindent kellett venni a boltban és a Mama amúgy is gyakorolni akarta a tolását), meg beindítottuk a mosogatógépet.

A játszótéren kicsit hűvös volt, de ha az ember napsütötte helyeken játszott, akkor ezt nem is lehetett érezni. Ott volt a Percy, a Dominic meg a Molly is, és még sok másik gyerek. Játszottunk az aszfaltkrétákkal, meg találtam egy buszt, amit nagyon megszerettem, és sokat játszottam azzal is. A nagy homokozóban is sokat voltunk, nekem ott legjobban az a nagy lyuk tetszett, amibe mind a hárman belefértünk a Percyvel és még egy kislánnyal, akinek nem tudom a nevét.

Bevásárolni aztán a Percyék is jöttek velünk, de ők előbb elkészültek, és aztán már nem együtt mentünk haza. Mi még, miután felpakoltunk (a Mama szerint jó, hogy a nagy kocsival jöttünk, mert így is alig fért el minden) még felülhettem a körbemenős kukacra hazafelé. Aztán eléggé elkeseredtem, mert kiderült, hogy az egyik autómat a Percy véletlenül hazavitte, és egész úton hazafelé azt sirattam.

Itthon aztán elpakoltuk a sok ennivalót, utána meg mentem aludni. Amikor felkeltem nagyon jó kedvem volt, megtáncoltattam a báránykámat is kifelé menet, de azért utána még kellett egy jó idő, hogy teljesen felébredjek, mert nem aludtam ki magam. Bújtam a Mamához, meg utána a szőnyegen is elnyúltam egy kicsit, pihenés képpen (a Mama kihozta a párnámat is a fejem alá, mikor látta, hogy még egy ideig jól esik feküdnöm).

Aztán játszottunk, meg énekeltünk a Mamával (a ram-sam-sam-et, amit nagyon szeretek), és ettem egy kis betűtésztás borsólevest is.
Mikor a Papa hazajött, akkor megnéztük az erkélyről a kinti kutyákat, aztán pedig vacsiztunk. Én akkor még nem voltam nagyon éhes, de azért ettem felvágottat meg sajtot, és megkóstoltam a Mama májkrémjét is. Vacsi után meg kaptam egy adag jell-o-t (az olyan zselé) és azt egyedül mind megettem. Nagyon büszke voltam magamra!

És most jön a különlegesség: vacsi után nem a fürdés és az alvás jött, hanem felöltöztünk, és elmentünk a kiállításra! Előtte még beugrottunk a boltba, fonalat venni a Mamának, aztán a busszal kellett menni egy kicsit, és már ott is voltunk.

A kiállítás nagyon jó volt, mert ott volt a Percy is, és miután gyorsan megnéztem a Papával a képeket a falon, rögtön nekiálltunk együtt autózni a földön. Mikor ezt meguntuk, akkor meg szaladgálni és ugrálni kezdtünk, és az is nagyon jó volt.
Volt még egy érdekes: egyszer csak az utcán jöttek pacik rendőrbácsikkal a hátukon, és meg is álltak, hogy jól megnézhessük őket. Én megsimiztem az egyik hatalmas lovat, és aztán mind a két rendőrbácsi adott nekem képet a lovacskájukról. Nagyon örültem!

Aztán lassan már indulni kellett haza, és megint busszal mentünk. Viszont felszálláskor sajnos az egyik autó leesett a babakocsimról, és én szóltam is a Mamának meg a Papának, hogy ez történt, de akkor már késő volt, mert elindult a busz, és nem lehetett leszállni felvenni az autót. Szóval, az elveszett. El is kezdtem igazán kétségbeesni, de akkor a Mama meg a Papa mondták, hogy veszünk helyette nekem egy másikat most rögtön, ha nyitva van még a bolt, és ettől megnyugodtam. A bolt meg éppen pár percet nyitva volt még, mikor odaértünk, és így tudtam választani magamnak nem is egy, hanem két autót, méghozzá egy kék és egy szürke limuzint! Jó hosszúak!

Aztán már mentünk haza, és akkor már tényleg jött a fürdés és az alvás, mert már nagyon késő volt.

Tűzriadó és energia

Tegnap hajnalban megint tűzriadó volt nálunk. Én akkor már aludtam, de a hangos szirénázásra egy idő után felébredtem. Jött is rögtön a Papa, és kiderült, hogy lemegyünk megnézni a tűzoltókat. Ennek először annyira nem örültem, mert álmos voltam, de aztán mégis egész lelkes lettem, és már mentünk is. Engem a Papa bebugyolált a jó meleg takarómba, úgyhogy nagyon kényelmes helyem volt. A liftek elé ültünk le, és vártuk, hogy jöjjön valaki leállítani a vijjogást, de nagyon sokáig nem történt semmi. A tűzoltók se jöttek, a Mama szerint egy másik épületben lehetett a gond, és ezért oda mentek, nálunk csak mellékesen szólt a risztó. Minden esetre mi megvártuk míg végül is elhallgatott, és utána mentünk csak vissza a lakásba. A Mama akkor elénekelte nekem megint a dalt, meg egy kicsit ottmaradt velem, és akkor elaludtam.

Ennek ellenére nem keltem ma túl későn, és a Papa elég fáradt is volt, mikor kijött velem a nappaliba. Azért jól elvoltunk, és a reggeli dolgok elintézése után felébresztettük a Mamát is.
A Papa aztán elment dolgozni, előtte én háromszor is adtam neki puszit.
Mi meg a Mamával a zenélősre indultunk el hamarosan, és én már tudtam előre, hogy nem a Cyndi lesz, hanem a Joanne, de megbeszéltük a Mamával, hogy ez nem baj, mert a Joanne is nagyon aranyos.

Jó is volt a zenélős, és a végén a Joanne-t is megölelgettem, mint régebben a Cyndi-t szoktam. Amikor meg a lámpákat kellett leoltani az altatóhoz, akkor én értem oda először, és így el tudtam érni a kapcsolót, úgyhogy most tényleg tudtam segíteni leoltani.

Hazafelé vettünk sok-sok finom gyümölcsöt, és én végig eszegettem, míg haza nem értünk. Itthon aztán hamar elaludtam, és jó sokat pihentem, mert elég fáradt voltam. Mikor felébredtem még nem éreztem teljesen jól magam, úgyhogy elég sokáig tartott, míg felébredtem tényleg. Addig a Mamával a kanapén pihengettünk, én néha kicsit vissza is aludtam.

Aztán jelentkezett az Ooo nagyi a számítógépben, és akkor vele beszéltünk (most abbahagytam a gyurmázást a kedvéért). Közben én éhes is lettem, és akkor kaptam finom halacskát meg rizsit enni. Jó sokat ettem!

Nem sokkal később meg megjött a Papa, mi éppen kint voltunk az erkélyen a kutyusokat nézni, mikor megérkezett.
Attól, hogy megjött a Papa, nekem hirtelen nagyon sok energiám lett, és alig bírtam magammal, annyira szaladgálhatnékom támadt. Végül is elmentünk motorozni egy kicsit, meg venni kukoricát és szőlőt a Papával, de még ennek a végére is nagyon sok energiám maradt, amit itthon próbáltam meg levezetni utána, szaladgálással. Ez csak részben sikerült.

Amikor a fagyisautó is elment, akkor már menni kellett fürödni, és a Mama szerinte addigra már túl is pörögtem, úgyhogy nem voltam annyira jól. Úgyhogy jól esett aludni menni.

Utána megint mi jön?

A Mama szerint ma elég sokat kérdezgettem ezt, főleg akkor, mikor a metrón utaztunk és tudni akartam, hogy melyik megálló jön. De az is érdekelt, hogy például mi jön majd azután, hogy hazaértünk a Dávidéktól, vagy, hogy a vacsora után mi lesz.

Ebből is látszik, hogy ma sokat utaztunk a metrón és a buszon, és voltunk a Dávidéknál! Nagyon jó volt az utazás is (a Mama mindig türelmesen válaszolgatott, megmondta, hogy melyik állomás jön, meg, hogy mi lesz) és a Dávidéknál is nagyon jót játszottunk.
Igaz, hogy most nem maradtunk nagyon sokáig, ebéd után hamarosan elindultunk vissza, de azért így is jó volt.

A Dávidnak nagyon sok játéka van (főleg autók, de van neki egy magától menős Thomas sínpályája is, meg egy nagy kisháza a szobában, amibe mind a ketten beférünk), és majdnem mindet ki is próbáltuk. Plusz nézegettük elég sokat együtt a sok szép halacskát, amik vannak nekik, meg kaptunk finom ebédet (húsgombócot és krumplipürét) is, abból én jó sokat ettem.

Ebéd után még egy picit játszottunk, de aztán a Dávid is, meg én is fáradt lettem, és akkor elindultunk haza. A busz szerencsére elég gyorsan jött, így nem kellett sokat várnunk, ami jó volt, mert picit esett az eső. A metrón meg majdnem elaludtam, de aztán mégsem, mert nagyon érdekelt, hogy a néni a hangosbeszélőn mindig bemondta, hogy milyen állomás következik, és azt nem akartam elmulasztani.

Itthon aztán egy jó nagyot aludtam, a Mama úgy ébresztett fel a végén, aminek nem örültem. De azért jó, hogy felkeltem végül is, mert hamarosan már jött is haza a Papa, és akkor ettünk vacsit, utána meg gyurmáztunk együtt, és az nagyon jó volt.

A fürdés és a meseolvasás után még nem voltam annyira álmos, de már menni kellett az ágyba. Meg is próbáltam elaludni, de nem ment, úgyhogy kétszer is behívtam a Mamát. Másodszorra úgy éreztem, hogy valami fáj nekem, mondtam is a Mamának, ő meg megsimizett, és mondta, hogy semmi baj, aludjak csak nyugodtan. Akkor már sikerült is.

Riverdale farm

Már tegnap mondta a Mama, hogy ha ma jó idő lesz, akkor elmegyünk állatokat nézni egy farmra az Ilonáékkal, és így is lett.
Éjszaka jó nagy vihar volt ugyan, de reggelre kisütött a nap, és egész késő délutánig nagyon meleg volt, így nem volt akadálya annak, hogy elinduljunk.

A finom croissant-os reggeli után (én áfonya-lekvárral ettem) megjöttek a Curie-ék értünk a piros autóval, úgyhogy siettünk is le mindannyian eléjük (a Papa is jött velünk, de neki aztán a dolgozóba kellett továbbmenni, nem jöhetett állatokat nézni).
Még egy másik kislányt is felvettünk, akit úgy hívnak, hogy Liliana, ő a Curie barátnőjének a kislánya, és már egyszer találkoztam vele régebben a szigeten.

A farm nagyon érdekes volt, voltak pacik, tehenek, meg egy szamár is. Aztán bementünk az istállóba és ott találtunk nagyon jópofa kecskéket és bárányokat. Nekem a kecske a kedvenc állatom mostantól! Ez a jó kis lógófülű kecske:Sokat simiztem őt, és nagyon jóban lettünk.

Aztán átmentünk egy másik istállóba is, ahol tyúkok, kislibák, pulykák és kismalacok is voltak, azokat is mind megnéztük, és nagyon tetszettek.
Volt aztán még jó sok szaladgálás a virágok között, meg ettünk egy kis banánt és kekszit is, hogy kibírjuk ebédig, aztán indultunk vissza a Liliana-ék házához.
Ott mi sokat játszottunk az Ilonával míg elkészült az ebéd, és utána jól teletettük a pocakunkat kenyérrel, felvágottal, sajttal és zöldségekkel. Utána kaptunk még joghurtot is, és kettőt is megettem belőle.

Mi az Ilóval előbb végeztünk mint a felnőttek, így még játszhattunk egy kicsit, nekem főleg a zongorázás tetszett (volt igazi zongora).
Hazafelé először a Sebastian, aztán az Iló, és végül én is elaludtam, bár a Mama kért, hogy ne.
Végül nem is ébredtem fel arra, hogy felhozott az autósüléssel együtt a lakásba a Mama (azt mondta, jó nehéz voltam), és így ki tudtam pihenni magam.

Délután mostunk, és vártuk, hogy elkezdődjön a vihar, mert messze már látszott, hogy jönnek a fekete felhők. Szerencsére a Papa előbb hazaért, mint az eső, így mindenki bentről tudta nézni, ahogy kint jó vizes lett minden, meg dörgött és villámlott. Én kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha bejön az eső hozzánk, de a Mama és a Papa megnyugtaott, hogy nem tud bejönni, és nem is engedjük.

Együtt vacsoráztunk, finom spanyol omlettet, és én nagyon sokat ettem belőle.
Fürdés alatt meg az volt a feladatunk a Papával, hogy lemossuk az összeporosodott építőkockáimat, ami nagyon viccesnek bizonyult.

Utána meg mentem aludni.

Két nagy dolog

Ma két nagy mérföldkő is elkövetkezett Barnus életében, amiknek nagyon örülünk.

Először is, ma életében először aludt el egyedül az ágyában szopizás és a Mamája nélkül!
Nagyon gyakran előfordult persze eddig is, hogy szopi nélkül elnyomta az álom, de akkor mindig az autóban vagy a babakcsiban ült, ami úgy tűnik, hogy könnyen elaltatja.
Ma viszont már előre mondtuk neki, hogy nem lesz itt a Mama, el kell mennie a doktornénihez megmutatni a pociját, és a Papa fog vigyázni rá. Délelőtt elmentünk vásárolni és nem vittem babakocsit neki, hogy tudjam tolni a bevásárlókocsit, mert sok mindent kellett vennünk (többek között megvettük Bori első pelusát is, olyan piciiii!). Úgyhogy elég sokat sétált Barnus, és az ebédet (ananászos pizza) is sikerült még belezsúfolnunk a programba, mielőtt indulnom kellett. Így már csak az altatás volt hátra. Bence szépen elmondta neki az aktuális mesét, aztán javasolta, hogy énekeljenek és utána menjen aludni Barnus. Erre Barnus azt kérte, hogy előbb hadd feküdjön be az ágyába és ott legyen az éneklés. Megmondta azt is, hogy melyik dal legyen (nem az, amit én szoktam énekelni neki), és utána Bence kijött, Barnus meg szépen elaludt egy idő után. Jó sokat is aludt, majdnem 2,5 órát!

A másik nagy újdonság ma pedig a cuppanós puszi-adás volt. Ezt sokan már jóval korábban tudják produkálni, de Barnus eddig nem a megszokott módon adott puszit. Legtöbbször odadugta csak az arcát, hogy ő kapjon puszit, mikor kértük, hogy adjon. Ha pedig ő adott igaziból, akkor odatartotta a száját és cuppantás helyett azt mondta, hogy "pu" (mikor kicsi volt), vagy, hogy "mmmmmma" (mostanában). Ma délután viszont egyszer csak már tudott cuppantósat adni, és ennek annyira megörültünk, hogy egész délután puszikat osztogatott nekem, ami persze nagyon jól esett. És aztán amikor a Papa hazajött, neki is bemutattuk a mutatványt.

Még egy ráadás mára. Így jöttünk haza megrakodva a bevásárlással (Barnus már jó fáradt volt, így ki kellett találnom valamit, hogy haza tudjunk érni időben és ne kelljen gyalogolnia):

Állatkert és uszi

Olyan nagyon szuper volt tegnap! Elmentünk a Mamával és a Papával az állatkertbe, és nagyon jól éreztük magunkat!

Először is, már az utazás nagyon jó volt: három metrón is ültünk, és utána még busszal mentünk, és ez mind nagyon érdekes volt (bár egy kicsit hosszú).

Aztán vettünk jegyet és már mentünk is be. Én már soroltam odafelé, hogy milyen állatokat szeretnék megnézni, legfőképpen a zsiráfra voltam nagyon kíváncsi.
Láttunk is mindent, amit csak szerettem volna, és nagyon tetszett nekem minden. A tigrisnél külön mondtam is, hogy nagyon tetszik nekem. Az orángutánoknál volt pici majomka is, és nagyon jól tudott mászni, meg volt egy nagyobb majom, aki sárgarépát piszkált ki egy tartóból, és jól megette. Az elefántok jó nagyok voltak, de elég messze sétáltak, így az annyira nem volt érdekes. Viszont a zsiráfokat jó közelről meg lehetett nézni, ahogy a füvet eszegették. A fókák meg nagyon sokat usziztak a vízben, és én mindig köszöntem neki, mikor hozzánk közel úsztak el.
Itt pedig éppen a szurikátákat nézzük a Mamával:
A vizilovak először a vízben úszkáltak csak, az nem volt olyan érdekes, de aztán kicammogtak, és akkorák voltak, hogy csak na! A Mamának ez nagyon tetszett. Voltak narancssárga selyemmajmocskák is, akik kergették egymást és ide-oda ugráltak, őket jó sokáig néztük. A végén meg megnéztünk még egy másik fajta tigrist is, és az meg belement a medencéjébe, és kicsit uszizott is, valószínűleg melege lehetett.

Hazafelé meg elaludtam a buszon, mert nagyon fáradt voltam a sok szaladgálástól, és már majdnem otthon voltunk, mikor felébredtem. Mire hazaértünk, addigra megint nagyon fáradt lettem, és alig bírtam kivárni, hogy megehessem a virslimet vacsorára, meg megfürödjek, annyira akartam már aludni menni.

Ma pedig délelőtt itthon voltunk, mert a Mamának és a Papának mindenféléket el kellett intézni itthon (vasalás, függöny felrakás), és beszéltünk a Cica nagyival is a számítógépben.
Aztán ettem kétszer is ebédet, először spagettit, aztán palacsintát, utána meg mentem aludni.
Jó sokat aludtam volna, ha a Mama fel nem ébreszt, de kiderült, hogy fel kell kelni, mert megyünk az usziba, és az sajnos bezár délután, így oda kell érni időre.

Siettünk is, de így is csak elég keveset tudtunk uszizni, pedig ez a meleg vizes uszi volt, és nagyon jól éreztük magunkat. De a bácsi hamar belefújt a sípjába, és akkor ki kellett jönni. Azért elég jól tudtam ma is uszizni teljesen egyedül a metőmellényemben, meg jókat játszottam a hajókkal is.

Hazafelé benéztünk a filmes boltba és vettünk ki mindenkinek filmet, utána meg vacsira ettünk a Papával finom csirkehusis spagettit. Vacsi után még egy kicsit kergetőztünk a konyhafal körül, meg bújócskáztunk is, utána meg mentem fürödni és aludni.

Meglepetés piknik

Ma jó sokat voltunk kint a szabadban, és azt én nagyon szeretem!

Először is, reggel megint jó sokat aludtam, így a Papa egészen kipihent volt, mikor felkeltettem. Olvastunk sok mesét, mert azt én nagyon szeretem reggel csinálni, és az egyikben megláttam (már a reggeli után), hogy spagettit esznek. Na, hát erről rögtön eszembe jutott, hogy én nagyon szeretem a spagettit, és mikor mentünk ébreszteni a Mamát, akkor mondtam is neki rögtön, hogy kérek szépen spagettit.
Szerencsére kiderült, hogy ő is pont arra gondolt, hogy ma lehetne tésztát enni ebédre, úgyhogy meg is egyeztünk ebben. Sőt, még délelőtt meg is főztük a tésztát, és én annyira szeretem azt, hogy rögtön kértem is belőle, és megettem két tányérral (nem kértem rá semmit).
Ezután tele pocival indulhattunk is a játszótérre.

Nagyon szép idő volt, nem is kellett megint pulcsi, és odafelé nagyon sok szép virágot láttunk, és én mindet megmutattam a Mamának meg meg is szagiztam. Nagyon szeretem a virágokat!
A játszótéren pedig rögtön megláttuk a Percy-éket, és nagyon örültünk nekik. Ma jó sokat homokoztunk a nagy homokozóban, jó sok játék is volt ott, meg a homok is pont jó állagú volt, mert éjszaka esett az eső, és így jó lehetett túrni-fúrni benne.
Aztán a Mama elővette a buborékfújót és csináltunk buborékokat, és ennek mindenki nagyon örült. Sőt, sorban ki is próbálhattuk, mindenki csinálhatott buborékokat is.

Mikor elfáradtunk, akkor mindenki hazaindult, és itthon megint ettem két tányér spagettit, most már reszelt sajttal. Utána volt mese, meg minden, és én mentem is az ágyba, de valahogy most nem igazán sikerült elaludni. Végül is a Mama szerint másfél óráig bent voltam a szobámban és pihentem, de aludni csak egy picit tudtam (bár a Mama kicsit kételkedik abban, hogy egyáltalán aludtam-e).
Viszont, mikor bejött a végén hozzám, akkor már vidáman üldögéltem az ágyamon, és egyáltalán nem voltam álmos, így végül kijöhettem (de előtte még megnézegettük a betűket a szőnyegemen a szobámban).

Nemsokára viszont indulnunk kellett, mert ma volt a Mama masszázs időpontja, és ahhoz először találkoznunk kellett a Papával, utána meg mindannyian elmentünk egy nagy házba, ahol találkoztunk a masszírzós nénivel.
Mi nem mehettünk be a Mamával megnézni a masszázst, úgyhogy nem is tudom pontosan, hogy az mi, de a Mama szerint nagyon jó volt.

Amíg ez tartott, addig mi elmentünk egy közeli játszótérre a Papával, és ott nagyban játszottam, mikor egyszer csak megérkeztek az Ilonáék. Ezen mindenki nagyon meglepődött, mert nem volt megbeszélve, de azért nagyon örültünk egymásnak, és sokkal jobb volt így együtt játszani, mint egyedül. Ráadásul ezen a játszótéren sok-sok szuper játék is volt, így még különösen jól éreztük magunkat.
Aztán megjött a Mama is, és kicsivel később a Bálint is feltűnt, és ő még sok-sok finom ennivalót is hozott, ebből lett a piknik. Akkor már mindenki nagyon éhes volt, úgyhogy nagyon jól esett együtt eszegetni. A vége felé mi a lányokkal elkezdtünk galamb-üldözőst játszani, és az nagyon tetszett nekem, bár egyszer el is estünk az Ilonával (meg akart ölelgetni de túl nagy volt a lendület) és akkor mind a ketten nagyon sírtunk.
A legvégére azért mindenki visszatalált az asztalhoz, mert jött a csokitorta, és az nagyon finom volt!

Aztán elbúcsúztunk és mindenki hazaindult. Mi sajnos nem együtt mentünk a Papával, pedig ő is hazament, csak sietnie kellett mert oda kellett érnie squasholni, és a Mama azt mondta, hogy ő nem tud olyan gyorsan menni már. Úgyhogy végül is csak otthon találkoztunk a lift előtt. Nekünk kicsit kalandosra sikeredett a hazautunk, mert amikor beszálltunk a metróba, akkor hirtelen becsukódott az ajtó, és a babakocsim odaszorult közé. Szerencsére jöttek erős emberek segíteni kiszabadítani engem, és a metró se indult el, de nagyon megijedtünk és az egész utat végig sírtam.

Itthon aztán együtt megfürödtünk a Mamával és a vizikrétáimmal rajzoltunk is közben. Utána meg jött a mese, és jó sokáig bújhattam a Mamához, mert mind a kettőnknek nagyon jól esett ez. Aztán mentem aludni.

Másik tanárnéni

Ma voltunk a zenélősön, de már nem a Cyndi volt, hanem egy másik tanárnéni, akinek nem tudom a nevét megjegyezni, pedig a Mama már sokszor elmondta.
Nekem először nem tetszett ez az egész dolog, hogy másik tanárnéni lesz és nem a Cyndi, mondtam is a Mamának, hogy akkor inkább ne menjünk. De aztán mégis elmentünk, és nem volt rossz a dolog, sőt, egészen hasonló volt minden ahhoz, amikor a Cyndi szokott lenni. Azért volt sok minden más is, például az elején nem úgy fejeződik be a Hello song, ahogy szokott, vagy például az, hogy ennek a tanárnéninek másmilyen játék állata van, mint a Theodore maci, aki a Cyndivel szokott lenni.
De a gyerekek és a dalok ugyanazok voltak, és voltak hangszerek is meg táncizás, szóval, végül is jól éreztük magunkat.

Aztán hazafelé bementünk a bankba, meg a Terencet megnézni a könyvesboltba, sőt, még postán is voltunk, meg grillcsirkét venni, úgyhogy jó későn értünk haza. Ez nem volt olyan nagy baj, mert ma is későig aludtam, így nem voltam még annyira álmos. Még ebédet is ettem, mert a grillcsirkét annyira szeretem, hogy nem akartam úgy menni aludni, hogy nem ettem belőle. Egy egész combot betermeltem, nagyon gyorsan.

Alvás után aztán már csak itthon voltunk és leginkább gyurmáztunk, mert azt én nagyon szeretek. Ma reggel is gyurmáztam már, de most délután is kértem, hogy vegyünk elő. Jó kis alakzatokat tudok kivágni belőle, meg kukacot gyártani a nyomósommal, meg összekeverni a színeket (bár azt a Mama mondig mondja, hogy inkább ne csináljam, mert utána nem tudjuk szétszedni őket, de nekem így is tetszik).

Amikor meg csöngött a telefon, akkor én hoztam oda a Mamának, és utána kértem, hogy hívjuk fel a Papát, és fel is hívtuk. Utána meg már nagyon gyorsan haza is ért a Papa, és akkor lementünk együtt az udvarra, hogy találkozzunk a Barbaráékkal, akiktől a Nagyijaim lakását fogjuk kivenni. Megint átmentünk abba a lakásba, és ott a Papa beszélgetett velük, én meg játszottam az ottani állatkákkal.

Hazafelé a liftben találkoztunk egy beszélős madárral, egy kakaduval, aki nagyon érdekes volt, és el is köszönt tőlem, azt mondta: bye-bye!

Vacsira finom pörköltet ettem rizsivel (kértem nokdelit hozzá, de az már elfogyott), utána meg még jó sok tejberizsit is eltüntettem, mert azt is megkívántam, ahogy a Mama ette.
Fürdés után meg mentem aludni.

Pörkölt nokdelivel

Ma nagyon sokat aludtam reggel, és így mindenki vidáman ébredt. Sajnos a Papának így is el kellett menni dolgozni, de még azért bekészítette nekünk a sütőbe a finom fahéjas csigát reggelire. Mostanában egyébként mindig kétszer is adok puszit a Papának búcsúzáskor: egyszer idebent, aztán meg utánaszaladok a folyosón, és ott is.

A Mamával megbeszéltük, hogy délelőtt lemegyünk mosni és megcsináljuk az ebédet is, aztán ha marad idő, akkor lemegyünk a játszótérre.
A mosásba most az új babakocsi részeit is beletettük, de száradni már felhoztuk őket az erkélyre, mert így is nagyon gyorsan készen lettek.

Ebédre pedig pörköltet csináltuk nokedlivel, és én is segítettem! Főleg a nokedli-tésztát kevertem, de mosogatni is nagyon jól tudok. A Mama közben bekapcsolta a ventillátort is, mert azt mondta, hogy nagyon meleg volt. Ahhoz nekem nem szabad hozzányúlni egyébként, mert veszélyes, de elé állni szabad, és akkor fújatom magamra a hideget, az finom.

Végül is nagyon finom ebédet csináltunk, de elég sok időbe telt, míg elkészült, és még a ruhákat is át kellett tennünk lent a szárítóba, így a Mama azt mondta, hogy most már inkább ne menjünk a játszótérre, hanem majd délután. Én ebbe bele is egyeztem, ellenkezés nélkül, mert már nagyon vártam, hogy mikor ehetek a finom ebédünkből.
Amíg vártam, addig kaptam Cheerios-t is, meg joghurtot, de végül, mikor jött a nokedli, akkor abból is nagyon sokat ettem, mert nagyon ízlett. A pörköltet most inkább csak megkóstoltam.

Aztán mentem aludni, bár kicsit nehezen sikerült álomba merülnöm, de aztán mégis pihentem egy sort.

Délután pedig tényleg kimentünk a játszóra, és olyan meleg volt, hogy nem is kellett zoknit vennem, sőt, pulóvert sem, csak egy szál pólóban és rövidgatyóban szaladgáltam.
A homokozóban ma sokat voltam, és kicsit zavart, hogy a szandálomba belemegy a homok, így azt levettem, és szabadott is, mert a Mama szerint jót tesz egy kis mezítlábazás.

Aztán egyszer csak a Papa is ott volt már velünk a játszótéren, és akkor még csúszdáztam egy kicsit, meg rajzoltunk a földre a krétáimmal. Aztán megmutattam a Papának, hogy melyik csapnál szoktunk kezet mosni, és már jöttünk is haza, mert mindenki nagyon éhes lett. Vacsorára is pörköltet ettünk nokedlivel, és a Papának is nagyon ízlett a művünk.

Este még fociztunk egy kicsit a Papával, aztán mentem fürödni és aludni.

A dupla babakocsi története

Ma végre (több hetes hajkurászás után) sikerült szert tennünk egy -használt- dupla babakocsira.

A dolog úgy kezdődött, hogy eszembe jutott pár hónapja, hogy hasznos lenne nekünk Bori érkezése után egy dupla babakocsi. Itt az ilyen nem ritka látvány, nagyon sokan használják ezeket a batár nagy (széles, vagy hosszú, attól függően, hogy egymás mellett, vagy után ülnek a gyerekek benne) alkotmányokat. Nem csak ikres anyukák, hanem korban közel lévő testvérek szülei is. Szerintem nekünk is jó lesz a közeli boltokba járáshoz és intézkedéshez, mert így Barnusnak nem kell annyit gyalogolni, plusz jobban kordában is tartható, ha bent ül.

Egy ideig vaciláltam, hogy melyik megoldás lenne a jó, aztán letettem a voksom az egymás utáni megoldásnál, mert ezzel sokak szerint legalább a boltokba, ajtókon át be lehet jutni, míg a széles megoldással nagyon nehéz például az áruházban a sorok között ellavírozni. Tömegközelkedni egy ilyen kettős megoldással úgysem igazán lehet, maximum olyan állomásokon tudnék fel-leszállni, ahol van lift is, de sajnos ez még itt se mindenhol van így.
Elvetettem a sit'n'stand megoldást is, mert az ugyan kicsit kompaktabb (itt a két gyerek egymásnak háttal ül, a nagy állni is tud), de a kicsi széke pont emiatt nem igazán dönthető, így pedig csak jó pár hónap elteltével tudnám használni kezdeni, ugyanis nem nagyon szeretném az itt szokásos: autósülésbe a gyerekkel és azt a babakocsira megoldást használni.

Sokat nézelődtem, hogy milyen márkák, modellek vannak, és leginkább a Graco Duo Glider nevű tetszett meg, ezt le is teszteltük a helyi Toys'r'us-ban. Jól kormányozható, nagy a "csomagtere", nem is olyan vészesen batár és Barnusnak is bejött.

Innentől már csak azt kellett elérni, hogy a kiválasztott modellt minél olcsóbban meg tudjuk szerezni, újonnan ugyanis nincs igazán értelme megvenni, mert nem annyira olcsó, és a hazautazáskor valószínűleg nagyot buknánk rajta, amikor majd el akarom adni. Használtan viszont tartja az értékét, ha az ember ügyesen veszi.
Az itteni internetes apróhirdetéseket kezdtem el tehát böngészni, és lelkesen jelentkeztem minden kedvezőnek tűnő hirdetésre, de jó pár hete már mindig elhappolták előlünk a kinézett darabokat. Ez főleg azért volt, mert vagy nem jelentkezetm időben (páran egész nap a neten lóghatnak, mert volt olyan, hogy aznap felkerült hirdetésre már ketten is reagáltak előttem), de az is hátrány volt, hogy nincs kocsink, így nem tudtam azonnal a babakocsiért menni távoli helyekre.

Tegnap este viszont Bence elkapott egy csak fél órája feltett hirdetést, ami itt volt a közelünkben és jónak nézett ki a kép alapján, plusz az ára is szimpi volt, így arra azonnal lecsaptunk rá. A fickó végül is csak ma délelőtt írt vissza, hogy hát van egy jelentkező előttem, de ha nekik nem kell, akkor vihetjük. Jó sokat izgultam, hogy ez most már meglegyen, még egy magasabb árat is ajánlottam nekik érte, de erre végül is nem volt szükség, mert a másik vevő nem mutatott érdeklődést, így megvehettük mi.
Délután el is sétáltunk érte Barnussal, élőben is tetszett a kocsi, így kifizettem a pénzt és már jöttünk is hazafelé az új szerzeménnyel (olyan nagy a csomagrésze, hogy az esernyőkocsink összecsukva befér oda). Barnus először nem akart beülni, de aztán egy kis Cheerios-szal becsalogattam, és akkor már nagy büszkén trónolt a "limuzin" első ülésében. Megbeszéltük, hogy ez az ő helye, és a Bori meg hátul fog ülni (azt az ülést teljesen vízszintesbe lehet állítani egyébként), és ő majd mindig hátrakukucskálhat, hogy mit csinál a Bori. Ennek nagyon örült.

Este Bencével szétszereltük az egész kocsit, hogy ki tudjam mosni a huzatokat, meg letisztíthassuk a műanyag részeket.

Szóval, sikerült megszerezni a dupla babakocsit, és most már egyre jobban érzem, hogy közeledünk a nagy változáshoz, amit Bori születése fog jelenteni. Ez félelmetes egy kicsit, de persze nagyon várjuk is mindannyian!

Oké?

Barnusnak a napokban lett egy új szófordulata, mégpedig az, hogy a kérdő mondatok (néha a felszólítóhoz is)végégre odabiggyeszt egy "oké?"-t.
Ez valahogy így megy: szeretne fröcsölni egyet a békájával a vízben, így ezt mondja: "Papa, fröcskölök egyet, oké? " Persze az oké, az inkább így hangzik: oté, de így is nagyon szórakoztató ez az új tudomány.

Villamos múzeum és Mount Nemo

Tegnap annyira kifáradtam, hogy ma reggel csak fél 9-kor ébredtem fel, ami a Mama szerint igazi világcsúcs. Mindenki nagyon szorgalmazta, hogy máskor is aludjak csak nyugodtan ennyit. Nem is értem, miért.

Most nem készültünk el túl gyorsan reggel, de nem is volt baj, mert a villamosos múzeum, ahová mentünk, az csak 11 órától van nyitva.
Mikor odaértünk már rögtön tudtam, hogy itt valami nagyon jó dolog fog következni, mert látni lehetett a kocsikat a síneken, és minden féle volt. Alig győztem kivárni, hogy bemenjünk végre.
Megvettük a jegyeket, és én kaptam a kezemre egy igazi pecsétet is.
Rögtön fel is szállhattunk egy igazi régi villamosra, és el is indult velünk. Nagyon jó helyünk volt, és ráláttam a vezető bácsira, hogy hogyan vezet, és nagyon tetszett. Kicsit hideg volt, mert a villamosnak nem volt oldala, de nem fáztam, mert a sárga kabátomat is elvittük és felhúztuk a kapucnimat is.
Aztán megnéztünk egy csomó régi villamost, és sokra fel is lehetett menni, és kipróbálni, hogy mit hogy lehet tekergetni. Volt egy olyan is, amin megtaláltam, hogy mit kell megnyomni, hogy csöngessen, és az nagyon tetszett!
Szóval, nagyon jól éreztem magam a villamosos múzeumban!
Mikor már mindent megnéztünk, akkor visszaültünk az autóba és átmentünk egy másik helyre, ahol jött a kirándulás!

Előtte viszont még leültünk piknikezni is, egy jó kis pitypangos rétre. Nekem mostanában a pitypang nagy kedvencem, és nagyon örültem, hogy annyi sok volt belőle ott. Enni nem nagyon akartam, inkább hoztam sok érdekes dolgot messziről a Mamának és a Papának.

Aztán felkerekedtünk és kirándultunk. Az elején sétáltam és sokat futottunk versenyt a Papával. Én nagyon szeretek első lenni! Aztán beültem a hátizsákba, és akkor megnéztük a kilátót is. Nagyon érdekes volt, de nekem még jobban tetszett, hogy utána mentünk a sziklák szélén, és voltak nagy lyukak is a földben, és azokba mind belenéztünk. Aztán, mikor már nem volt annyira veszélyes a terep, akkor kijöttem megint, és az autóig végig szaladtam az utat, hogy én legyek az első.
Jól elfáradtam, de azért a visszaúton végül is nem aludtam el, sőt még itthon is inkább filmet szerettem volna nézni, mint lepihenni.
Ez jól is jött, mert a Platypuszt is nagyon érdekelte a Dórás filmem, úgyhogy együtt megnéztünk kettőt, addig meg elkészült a vacsora. Finom héjában sült krumpli volt reszelt sajtival, jó sokat is ettem belőle.
Aztán a Papa jól lecsutakolt fürdéskor, utána meg mentem aludni.

Minden Anyának:

Nagyon sok boldog Anyák napját kívánunk szeretettel!

Barnus, Bence és Zsuzsi+Bori

Awenda

Képzeljétek, ma reggel itt volt már nálunk a Platypusz megint! Nagyon örültem neki, bár nem lehetett így rögtön kimenni játszani a nappaliba miután felébredtem, de végül is nem bántam. Azért megkukkantottam, hogy hogyan alszik a kanapén, és utána mentünk a Papával vissza a szobámba mesét olvasni.

Mikor már mindenki felkelt, akkor meg elkezdtünk készülődni, mert kiderült, hogy megyünk együtt kirándulni. Egész gyorsan elkészültünk, és lementünk megkeresni a Platypusz autóját. Most is szürke autóval jött, de ennek több ajtaja volt, mint a múltkorinak a szüleim szerint (én erre nem emlékeztem).
Elég sokat kellett menni az autóval, én néha mondogattam is, hogy most már kiszállok, de a Mama mindig meggyőzött, hogy várjunk inkább azzal még, míg oda nem érünk.

Először, mikor megálltunk, hogy most már odaértünk, és ki lehet szállni, akkor úgy volt, hogy megnézünk egy régi indián falut, ami olyan múzeum szerű, de aztán kiderült, hogy az zárva volt, így inkább továbbálltunk. Megnéztünk aztán egy zárva lévő templomot is kívülről, aztán megint visszaültünk az autóba. Mentünk még egy kicsit, és akkor meg egy zárva lévő kikötőt találtunk, de az így is nagyon érdekes volt, főleg, hogy a deszkajárdán lehetett szaladgálni. Nem tudom, miért vannak arrafelé a dolgok zárva, állítólag még nem kezdődött el a szezon. A Mama azt is mondta, hogy várják még, hogy jobb idő legyen, és akkor fognak kinyitni. Tényleg, az elején nem is volt annyira jó idő, de aztán a kikötőben már kisütött a Nap, szóval, azok kinyithattak volna.

A kikötő után elmentünk ebédet venni, halat és krumplit, és azt egy jó kis vízparton ettük meg, miközben lehetett nézni a sirályokat. A halacska nekem nagyon ízlett.

Utána meg jött a kirándulás!
Először a számkeresős útra mentünk, ami nekem a legeslegjobban tetszett egész nap. Mondjuk nem indult jól, mert az elején szaladtam és elestem, és felhorzsolódott a könyököm de úgy, hogy még vérzett is (a Mama szerint ez az első igazi bibim!). Akkor nagyon sírtam. De aztán jobban lettem, és beültem a Papa hátizsákjába és úgy mentünk keresni a számokat. Ezek ki voltak téve az út mellé, a Papa szerint amolyan jelzésként szolgáltak. Én nagyon élveztem, hogy mindig keresni kellett a következő számot, ráadásul visszafelé voltak 12-től. Amúgy egy tavat kerültünk meg egyébként, és az is jól nézett ki. A végén meg megint kijöhettem picit sétálni, míg oda nem értünk az autóhoz.

Aztán volt egy másik út is, ami szintén nagyon jó volt, mert lehetett csomót szaladni lefelé, meg voltak lépcsők, és azokon teljesen egyedül másztam le. Aztán elértünk egy szép nagy tó partjára megint, és ott sok-sok homok volt, és abban nagyon jót játszottam. Levettük a cipőnket is, és a homok viccesen csikizte a talpamat. Meg természetesen köveket is dobálhattam a vízbe, az is jó volt. Ettünk szendvicseket is, meg szőlőt.

Hazafelé aztán az autóban nézhettem a Dorás filmemet a pici lejátszón, és kettőt is megnéztem, pedig már jó fáradt voltam. Mikor vége lett, akkor kicsit nyüszögnöm kellett, mert már tényleg elment minden erőm és aludni akartam. Akkor a Mama odanyújtotta a kezét, hogy simizhessem, és közben el is aludtam.
Mikor hazaértünk és ki kellett szállni az autóból, akkor kicsit felébredtem, de szerencsére csak azt kellett kibírni, hogy egy új pelust és a pizsit rámadják, aztán már mehettem is aludni. De jól esett a pihenés!

Aszfaltkréta

Ma vett nekem a Mama a boltban aszfaltkrétát és aztán kipróbáltuk a játszótéren, és nagyon jól lehet vele rajzolni!

Aztán vettünk még mindenféle zöldséget és gyümölcsöt a banános boltban és én megint nagyon ügyesen segítettem a Mamának kiválasztani, hogy mit tegyünk bele a kosárba. Ez előtt meg a másik boltban vettünk nekem egy szandált is, ami Bob the builder-es, és nagyon tetszik nekem. Már régebben is volt ilyenem, de az már kicsi, és most 8-as méretűt kaptam, ami még egy kicsit nagy, de majd belenövök, mire lehet hordani. Állítólag.

A boltok és a játszótér után aztán hazajöttünk, és akkor kaptam virslit ebédre, utána meg mentem aludni. Alvás után szerettem volna megint kimenni rajzolni a krétáimmal, de a Mama meggyőzött, hogy inkább ragasszunk az új betűs matricáimmal (amit a postán kaptam), és az is nagyon jó szórakozásnak bizonyult.
A Papa se nagyon akart ma kimenni délután miután hazaért, így inkább itthon maradtunk és beszéltünk a számítógépben a Cica nagyival és a Nagypapával, akiknek meg is mutattam a szavakat, amiket kiragasztottunk a matricabetűkből, meg küldtem nekik betűket is.

Vacsira lekváros kenyeret ettem, meg aztán aszalt szilvát is vajas kenyérrel. Utána játszottunk bujócskát a Papával. Aztán meg mentem fürödni és aludni.

Rájöttem, hogy már május van...

...úgyhogy ideje feltennem az április képeket Barnus oldalára.
Jó nézegetést!
Zs.

A felszippanott hal és búcsú Cynditől

Tegnap délelőtt volt egy nagyon vicces eset nálunk. A Mamával tisztítottuk a halacskák akváriumát (Mama azt mondta, hogy már nagyon piszkos a víz, és tényleg neki kell állnunk végre, aztán így is tettünk), és akkor véletlenül egy halacskát is felszippanottunk a csővel, amiben a piszkos víz ment bele a vödörbe az akváriumból. A Mama először nagyon megijedt, hogy mi lesz a halacskával, de szerencsére elég pici volt, így nem akadt meg sehol, hanem végigment a csövön egész bele a vödörbe.
Ott jól megnézhettem magamnak, de mivel elég ijedtnek látszott, ezért a Mama gyorsan kihalászta a pici hálóval és már mehetett is vissza a barátaihoz.
Aztán feltöltöttük az akváriumot tiszta vízzel, és miután leülepedett minden, azután újra nagyon szépen néz már ki.

Ma meg délelőtt elmentünk a Cyndihez a zenélősre, és nagyon jól szórakoztunk! Itt például együtt hangszerezünk a Cyndivel:
A végén meg odaadtuk a kártyát, amit együtt csináltuk a Cyndinek (én rajzoltam rá, a Mama meg ráírt dolgokat), meg egy pici kék virágot is, amit együtt választottunk odafelé. Ezek búcsúajándékok, és a Cyndi nagyon örült nekik, azt mondta hogy hiányozni fogunk neki.

Ma egyébként délután is volt programunk. Aludtam egy nagyot először is, aztán beszéltünk picit az Ooo Nagyival a számítógépben (küldtem neki csomó betűt), utána meg elmentünk a játszótérre, mert nagyon szép idő volt.
Odajött a Papa is, és nagyon jót csúszdáztunk meg homokoztam is, az is jó volt. Hazafelé meg fociztunk egy picit, utána meg pitypangokat kerestünk az út mellett. Nekem nagyon tetszik a pitypangkeresés, és már elég sok is van belőlük!

Este ettem jó sok vacsorát (tésztát, meg kenyeret is, és muffint), utána meg volt fürdés és mentem aludni.

Nézd!

Barnus ma meglepetésszerűen elkezdte használni a felszólító módot.
Már a hétvégén volt egy-két kezdemény, amikor megszólított minket, ma viszont már egyértelműen azt mondogatta a legszívesebben, hogy "Mama, nézd!" és közben mutatott valamit.

Ezen kívül elkezdett szinonímákat is használni. Most már nem csak azt mondja valamire, ami ízlik neki, hogy "Ez nagyon finom", hanem azt is hallottuk már tőle, hogy "Nagyon jó ízű". Édes!!!
Sokszor már egyes szám első személyben beszél magáról, de legtöbbször még úgy mondja azért, hogy "Baba nagyon szereti". Saját magát csak nagyon ritkán hívja Barnusnak, de már nincs problémája a neve kiejtésével.

Ma volt egy egyedül szerekszett angol mondata is. A liftből jöttünk ki, a ruhákat tettük át a szárítóba. Mondtam neki a liftajtóban, hogy "let's go!" (még gondolkodott, hogy kiszálljon-e), erre ő: "Let's go home!" felkiáltással elkezdett hazafelé szaladni.

Nos, ezek most az újdonságok beszéd témában.