IKEA nap

Wisconsinban nincs IKEA, de ez nem tarthat vissza minket attól, hogy IKEA-sítsuk a lakásunkat (szeretjük ezt a stílust és a pénztárcánknak is megfelelnek az áraik). Úgyhogy, ma elmentünk Chicago-ba, mert ez van legközelebb IKEA szempontból.

Tök jó, hogy tegnap este Barnus altatása közben bealudtam, így egész kipihent voltam reggelre, mert csak éjfélkor ébresztett Bori egy szopizásra (akkor fogat is mostam, meg lekapcsoltam a lámpákat, mert közben Bence is beájult nappali ruhában mellém és minden úgy maradt), meg aztán hajnalban még egyszer. Így reggel 7 körül keltünk, frissen, fitten.

Az út 108 mérföld, amit 2,5 óra alatt simán levezettünk. Klassz dolog a cruise controll, csak kicsit unalmas így menni (a sebességhatás 65 mréföld/óra, jellemzően betartják).

Kb. délre értünk oda (az autópálya mellett van a bolt, de az lejárat után elég bonyi volt odatalálni), úgyhogy rögtön az ebéddel kezdtünk: svéd húsgombóc lingomberryszósszal.
Ezután Barnust leadtuk Smaland-ban, azaz a gyerekmegőrzőben, ahol egy órát játszogatott. Nagyon élvezte!!!

Ez az első óra egész hatékonyan és nyugodtan telt, meg persze volt listánk is, így nem kellett sokat gondolkodni. Az IKEA amúgy 3 szites itt.
Barnus visszaszerzése után aztán kisebb akadályba ütköztünk. Kiderült, hogy a telefonon szerzett információnk, miszerint 160 dollárért házhoz szállítják a nagy dolgokat, ami nem fér be a kocsiba, téves, és ehelyett 270 dollár az ár + 38 cent fontonként. Így kb. 500 dollárra rúgott volna a szállítási díja a kiválasztott nagy dolgoknak.
Ezt a megoldást elvetettük, és végül itthonról megrendeltük interneten a nagy kanapét és a polcos elemet, mert így fele annyi lesz a szállítás. Kíváncsi leszek, hogy ez ér ide előbb, vagy Torontóból a cuccunk...

Négy óra körül készültünk el, de szó szerink, mert Bori ekkorra a fáradságtól már csak nyüszíteni tudott, Barnus zabolázhatatlanul rohangált fel-alá, a mi ideigeink pedig cafatokban lógtak. Úgyhogy a parkolói irányítóval - aki ránk szólt, hogy ne a kocsit viszük az autóhoz, hanem az autót a kocsihoz - majdnem kiabáltam flusztráltságomban (mehettünk vissza a két gyerekkel és a két kocsival a rakodóterülethez).

Bori persze még a parkolóban elaludt, aztán Barnus is hamarosan és hazafelé is csak 2,5 óra volt az út, minden simán ment.

Íme a zsákmány. Bori plüss kutyust kapott, Barnus meg kis sátrat:Este még összeraktunk pár cuccot, úgyhogy ez a nap igazán termékenynek minősíthető!

Hyundai Sonata és magyar party

Képzeljétek, ma megint elmentünk a Hyundai boltba, és megvettük a szép fekete Hyundai autót! Nekem nagyon tetszik!

Már jó sokszor voltunk ott a boltban, és a Mama meg a Papa sokat beszélgettek a Daviddel, aki az eladó, sőt, még ki is próbáltunk különböző autókat. Mi a Borival ilyenkor legtöbbször a játékszobában voltunk, mert nagyon sok érdekes játék van ám a Hyundai boltban!
Ma pedig már kiderült az is, hogy pontosan melyik az az autó, amit hazavihetünk hamarosan. Egy szép, fekete Sonata, jó sok hely lesz benne hátul nekünk, és a csomagtartóba belefér az egész család, ha nagyon akarjuk.
Egyelőre még nem hozhattuk sajnos haza az autót, mert meg kell várni, hogy a pénz megérkezzen Budapestről, de a jövő héten már ez is meglesz, és akkor jöhetünk már azzal haza! A Fordot akkor visszaadjuk a bérlősöknek, mert két autó nem kell nekünk egyszerre.

Hát, ez volt délelőtt, aztán pihentünk (a Bori elég nehezen akart elaludni, mert délelőtt is aludt egy nagyot), és mikor ez is megvolt, akkor átmentünk az Erikához a magyar partyra.
Pontosabban akkor még nem kezdődött el a party, mert még nem voltak itt a vendégek, úgyhogy előtte még egy kicsit kint rollereztem, de aztán jöttek is a többiek.
Nagyon aranyos embereket ismertünk meg, nekem legjobban a Marci és a Dani tetszettek, akik picit idősebbek nálam, testvérek (meg még van egy pici tesójuk, a Gabi, aki olyan Bori szerű), és nagyon jól lehetett velük játszani a homokozóban meg a mászókán.

Mi főleg ezzel voltunk elfoglalva míg készült a bográcsban a halászlé és a körömpörkölt. Amikor meg készen lett, akkor ettünk kicsit, és rohantunk vissza játszani. Egész sötét lett, mire a játékot abbahagytuk (bár közben egyszer még visszamentünk tortázni).
Addigra mindenki jól kifáradt, úgyhogy elbúcsúztunk és már menni kellett aludni.

Ez könnyű!

A tegnapi fárasztó nap után ma délelőtt Bence bevállalta Bori felügyeletét, úgyhogy elszabadultam egyedül intézni a beszerzéseket. És milyen könnyű volt így!
Kb. 2 óra alatt szereztem egy hatalmas rakás fontos cuccot, és még élveztem is!

Ez alatt Bori Bencével sétált egyet, leadtak pár fontos papírt az office-ban, meg játszogattak, Barnus pedig ovizott. Mikor hazaértem csináltunk egy gyors ebédet, Bori pedig ment aludni.

Bence ebéd után bement kicsit matematikázni, mi pedig itthon pihengettünk, mint akinek semmi dolga! Ez is jó érzés volt! Igaz, hogy így a nagybevásárlás (kaják) este 9-re tolódott ki, de akkor legalább nem voltak sokan az áruházban. Leginkább sóért mentem, de végül azt azért nem sikerült venni.

A pihenés után jött a hozott-e-levelet-a-postás menet, ami Barnusnak nagy kedvence. És már majdnem fel is éri a 33C levelesládáját (ami a ház sarkában van amúgy).
Délután elmentünk megint az autókereskedésbe és még vonalas telefon+kábeltv szerzésre is maradt idő, igaz, ez már elég nyüglődősre sikerült.

A vacsorát viszont a ház előtti kis verandán ejtettük meg, így találkoztunk a többi szomszédunkkal is. A 33B-ben Grace lakik, az A-ba pedig tegnap költözött be egy család egy 9 éves fiúval. Kiderült az is, hogy minden szomszédunk kóreából származik!

Éjjel már az új wifi modem beüzemelésének köszönhetően a hálószobából intéztük a netes keresésket, ami sokkal kellemesebb, mint a bútortalan nappaliból a földre görnyedve. Így viszont később is hagytuk abba, aminek persze megvannak a következményei...

Ma reggel kihívtuk a rendőrséget

De csak véletlenül, ne ijedjen meg senki!

Szóval, tegnap megszereztük az új mobiltelefonjainkat (WM, 30 dollárért, ami teljesen lebeszélhető, cserébe jó kis játéktelefont kaptunk, némileg béna jelátvitellel, de egyelőre megteszi). Ma reggel a gyerekek megtalálták ezeket és mivel eléggé kómásak voltunk, engedtük, hogy játsszanak velük, gondolván, hogy úgyis le van zárva a billentyűzet, nem tudják felhívni Kambodzsát.
Nos, kiderült, hogy Kambodzsát nem is, de a 911-et igen. Ugyanis Barnus kezében egyszer csak megszólalt a telefonom.
Teljesen meglepődve felvettem és hallom ám a kedves férfihangot, aki kérdezi, hogy hol van az emergency. Jajjj!
Gyorsan próbáltm elmagyarázni, hogy mi a szitu, meg is értette, de mivel arra az esetre is fel kell legyenek készülve (gondolom), hogy szegény otthon kínzott gyerek kétségbeesésében telefonon próbál segítséget kérni a rendőrségtől,de a szülei megpróbálják letagadni, ezért kiküldtek egy campus policeman-t ellenőrizni. Nem sietett, úgy kb. 10 perc múlva ért ide.
Szegény Barnus teljesen kivolt ettől, mert nem akart ő rosszat, véletlen volt az egész, főleg az én hibám, amiért hagytam, hogy játszanak a telefonnal. Ráadásul nem is értjük, hogy történhetett, mert ők hívtak vissza miket, és Barnus állítja, hogy nem nyomott 9-est.
Nyugtatgattuk, hogy semmi baj, véletlen volt, és győzködtük, hogy milyen jó, hogy kijön a rendőr, mert ő segítene nekünk, ha baj lenne. De azért, mikor bejött a fickó, akkor elsírta magát, azt hitte, hogy most megbüntetik, vagy ilyesmi.

Szerencsére hamar lezajlott az egész, a rendőr felírta az adatainkat aztán elment, megnyugodván, hogy itt nincs családon belüli erőszak. Remélem, Barnusban nem marad ennek nyoma, mi pedig megtanultuk, hogy még a 30 dolláros telefonon is bárhogyan lehet hívni segítséget.

Ma egyébként próbáltam nyugisabb, nem annyira beszerzős napot tartani, úgyhogy délelőt csak a környéken nézelődtünk Borival, bankkártyát szereztünk, kaját vettünk. Ez egész kellemes volt, nagyon klassz csak Borira koncentrálni kicsit.
Ebédre főztünk spagettit, ennek kapcsán megismerkedtünk az egyik szomszédunkkal is. Ő Lee, dél-kóreai és fejlődési rendellenességeket kutat gyerekekkel a Waisman centerben. Nagyon kedves volt, és szívesen kisegített egy kis sóval, ami hiányzott nekünk a spagettikészítéshez.

Ebéd után elmentünk Bencéért, aki reggel nem bicajjal ment az eső miatt. Az egyetemtől rögtön továbbmentünk matracot venni egy elég fura raktárépülethez, ahol a tavalyi évi modelleket adják olcsóért. Szereztünk is egy szuper kényelmes queen size matrac szettet 350 dollárért, amit este ki is szállítottak. Éljen, vége a gumimatracon alvásnak!!! És éjszaka sem kell már többet a földön fekve szoptatni Borit, mert így a mi matracunk átkerült a gyerekszobába.

A "matracbolt" után a Honda kereskedés következett, itt a gyerekek szuperjót játszottak a játékszobában, mi pedig felváltva kipróbáltuk a Civic-et.
Ez után még vonalas telefont akartunk szerezni, de nem találtuk meg az irodát, így hazajöttünk.
Mindenki nagyon-nagyon fáradt volt, úgyhogy gyors ágybabújás következett, mi pedig este még egészségbiztosításról, bútorszerzésről, autóvásárlásról próbáltunk döntéseket hozni.

Ráadásnak itt van egy szuper aranyos Barnus mondás:
A campuson egy nagy füstölgő épület mellett megyünk el, aminek a kéményéből fehér gomolyagok szállank fel.
Barnus felkiállt: "Nézd, Mama, ott gyártják a felhőket!"

Stresszforrás?

De Mama, én nem akarok reggel 9-kor elindulni a bevásárlókörútra már megint! Tudom, hogy az elején még szeretem beülni az autósülésbe, sőt, külön örültem, ha csak megláttam, de most már nem annyira érdekes, inkább unalmas folyton ott üldögélni.
Na, jó, ha mégis menni kell, akkor alszom.

Jé, hogy kerültem ide? A Wal-Martban vagyunk? Ki akarok jönni ebből az izéből! Segítenél, Mama? Nem tudom kikötni magam.
Huhh, így már jobb! Szeretem, ha a csípődön üldögélve hozol-viszel, és még így is marad egy kezed tologatni a kocsit meg mindenfélét belepakolászni! Megint mennyire tele lett, alig látni előre.
Kész is vagyunk? Ez gyors volt! Vagy ennyit aludtam volna?

Akkor megyünk haza? Nem? Óóóó, hát a játékboltba is megyünk? Azt szeretem!
De miért a baba-kapuknál nézelődünk? Ki akarok jönni! Hú, köszi, ez így már tetszik, szeretek sétálgatni és lepakolászni mindent! Hé, babakocsikat nézegetsz? Az engem is érdekel! Beszállhatok? De jó! Abba is? De én bele akarok ülniiiiiii! Köszi!
Ezt meg tologatom, jó? Jaj, nekiment a falnak! Aúúú, ez fájt! Brühühüüüüü!
Már jobb.

Akkor most fizetünk? OK! Mehetünk haza? Kérek enni! Inni is! Na, jó, már tele vagyok. Mit lehet itt csinálni még? Á, megvan, szétdobálom a Cheeriosokat, OK? Az egész zacskót!
De jó, már meg is jöttünk!

Itthon van a Papa és Barnus! Sziasztok! Mit csináltok? Játsszunk! Beszélgessünk!!! Jaj, kicsit fáradt vagyok! De azért aludni még nem akarok ám!

Mi, hogy megint megyünk, nanemáááá! Ja, most mindenki jön? Az kicsit jobb. Már megint Wal-Mart... Huhh, de akkor legalább együnk is valami ebédfélét! Köszi a pizzaszélét, szeretem! Kérek a szívószálas üdítőből is! Mééééég!
Máshová is megyünk? OK, akkor sétálni szeretnék. Hé, ebben a matracboltban játékok is vannak, de jó!
Mi, már menni kell? Nem akaroooook!

Hú, végre megint hazamegyünk! Aludhatok út közben? Nem? De én álmos vagyok! Alszom is, jó? Jó.

Ó, szia Mama, már fel kell kelni? Itthon vagyunk? De már megyünk is? Nem baj, ha hozzád bújhatok. Hozd légyszi az alszimat is, jól esik magamhoz szorítani, amíg megyünk az autóval.

Hú, ez itt érdekes, mennyi autó! Körbemegyek Barnussal. Ez tetszik! Ó, be kell szállni? Ez milyen autó? Kicsit már unom, menjünk haza! Jaj, még egy másik fajtát is megakartok nézni? Na, neeeeee!

Ó, nem is haza megyünk, hanem egy vásárlósba. Ez érdekes. Kérek reszelt sajtot! Igen, érdekes a krumplinyomó. De kérek reszelt sajtot! Mi az, hogy csak otthon kaphatok? Én most kéreeeeek! Na, jó, egy kis kenyér is megteszi. De biztos nem lehet most a sajtból kapni?

Áááá, itthon! Játszunk!
Na, jó a fürdés se rossz. Mama, hol van a köldököd? Jé, és itt vannak a halacskák is! Hihi, ez vicces, ahogy dörzsölsz a szivaccsal, Mama. Én is téged!
Szia, Papa, kimegyek a törölköződbe, jó? Hú, már nagyon fáradt vagyok. De jó, hogy megkaptam a pizsimet! Mama, odabújhatok végre hozzád? Ó, a finom tejci, itt jön!
Micsoda fárasztó nap vo...

Beköltözés

Nem is akartam ma blogot írni, mert tök kivagyok, de látom, hogy mindenkit érdekel, úgyhogy mégis.

Ma beköltöztünk a 33C-be! Nagyon klassz, hogy már van saját helyünk, tök jó érzés. Második nézésre a lakás is jobban tetszik, a nappali pl. egészen belopta a szívembe magát. Az ablakból szinte csak fákat lehet látni, és nagyon csendes is az egész ház (még csak egy szomszédunk van).
A fürdő is javult a szememben, picit azért nagyobb az eddiginél.
A fenti szobák elosztásán még agyalunk, lehet, hogy a nagyobb szobából lesz végül a gyerekszoba (az nyugatra néz és kb. másfélszer akkora, így jobban elférne a gyerekek több cucca, a mi ágyunk viszont necces, hogy befér-e a kicsibe).

A konyha nevetségesen kicsi, ezzel nincs mit tenni, ill. azt találtuk ki, hogy a mellette lévő étkezőbe száműzzük a mosogatógépet (amit be lehet gurítani majd a konyhába) meg a mikrót is (azt ma vettünk).

Itt van pár kép a házról, tegnapiak, nem is túl jók, de azért látszik valami.
Az épület kívülről (Bence és a gyerekek éppen mennek be a mi bejáratunkon):A főbejárat a másik oldalról (Barnus éppen bejön):A nappali hátsó kijárat felé eső ajtaja és az ablakok, amik az erdőre néznek:A lépcsők, ami felvezetnek a felső szintre (hálók+fürdő):Az épület hátulról (ez egy nagy szabad zöld terület):Mai napról.

Ébredés reggel 7 körül (az éjszaka egész jól telt, mi már olyan fél 10 körül csatlakoztunk a gyerekekhez és Bori is csak 2-3-szor kelt), reggeliszerűség, összepakolás. A gyerekek szuper vidáman keltek, Barnus aztán hamarosan kicsit nyűgösebb lett, de jégszerzéssel a jégautomatából, aztán meg egy kis csomag-tologató kiskocsizással fel lehetett vidítani.
Kijelentkeztünk, négymillió csomag be a dodzsiba (egy hatalmas Dodge Durango SUV-nk volt, alig tudtam bemászni a vezetőülésbe), irány a ház! Hamar átértünk és beköltöztünk = beraktuk a csomagokat.
Bence átment Erikához elkérni a kölcsöbicajt (amit végül is asszem örökre odaadott mert ő nem szereti), mi meg elballagtunk az ovihoz körülnézni. Jó is, mert kiderült, hogy Barnus 9-re volt beosztva az első 1 órás beszoktató alkalomhoz.
Ez kicsit hirtelen jött, nem is akart ott maradni, de végül nagyon megtetszettek neki a vonatok Becky szobájában (erről majd később) és gond nélkül ottmaradt. 10-kor vidáman jött ki, mondta, hogy sokat vonatozott és még énekeltek is. Tök jóóóóó!

Az ovi alatt picit pakoltunk, közben Bence elment az egyetemre biciklivel.
Utána pedig hármasban elmentünk a reptérre kocsit cserélni. Ez nem kis vicc volt, tekintve, hogy igazán nem vagyok egy térképolvasó zseni, de sikerült. Közben Bori elaludt, így mikor odaértünk a parkolóba, telefonáltam Jenny-nek, hogy jöjjön ki, segítsen. Jött is és kaptunk egy klassz Ford-ot a Dodge helyett pillanatok alatt (ott a helyszínen elintéztünk mindnt úgyhogy nem is kellett bemenni).

Bori közben felébredt, így Jenny útbaigazítása alapján elzarándokoltunk a legközelebbi Wal-Martba beszerző körútra. Mindenki elég nyűgös volt, az agyam szita, de azért egész jó találtai aránnyal sikerült szükséges dolgokat bepakolni a kocsiba. Megszereztük a Spiderman-es rollert is a torontói eladott főnyeremény bicikli helyett.

A WM után még be is vásároltunk. Borinak erre már végképp nem volt szüksége akkor, de mégis. Szereztünk ebédre grillcsirkét, majd irány haza. Mire ideértünk Bence is begördült, úgyhogy közös ebéd következett, ami alatt Borinak elvileg aludnia kellett volna, de neki ez a terv nem jött be. Így aztán egy órával később, a következő intézős körút során ájult be az autóban. Ezzel párhuzamosan Barnus hideg (de iszonyúan hideg!) tejcit kívánt, úgyhogy Bencét ledobtuk a banknál (számlanyitás), mi pedig elmentünk a Starbucks-ba tejért (drive-thru). Ez is megvolt, majd a bank parkolójában rollereztünk egyet.
Kicsit később csatlakoztunk Bencéhez a bankban és szereztünk egy szórakoztató fél órát az ott ügyeket intézőknek meg a személyzetnek. Bori közben kicsit vérzett (szájseb) de hamar túltette magát rajta.

Hátra volt még egy WM látogatás (ezúttal egy másikba mentünk): matracot és babakaput vettünk, utóbbi nem vált be végül.
Ez után már csak az ice-cream social-on volt jelenésünk a közösségi házban, Barnus ezt már nagyon várta. Jó sok fagyit ettünk, szocializálódni viszont nem volt túl sok lehetőség a hangos harmonikamuzsika miatt. Bori itt is esett párat, meg szegény Barnust is ellökték, nagyon sok gyerek volt.

Itthon előkapartuk a fürdéshez-fektetéshez szükséges cuccokat és jött az esti kör, ami elég gyors gyerekelalvással zárult 9 körül.

Nekünk ez után még volt egy kisebb rendrakási feladatunk, aztán átgondoltuk a holnapi feladatokat, listáztuk a beszerzendőket, és most megyünk dögfáradtan bedőlni az ágyba.

Köszi, hogy gondoltok ránk és drukkoltok, hogy rendben menjenek a dolgok!

Madisonból jelentjük

Rendben megérkeztünk Madisonba.

Távirati stílusban (mert jó fáradt vagyok):
Korai kelés, vidám gyerekek. Hatalmas taxi, befért az összes (8+) csomag. Búcsú Nagyitól. Hosszú sor az immigrációnál. Még mindig fekete listán vagyunk, de erre számítottunk (ígérik, hogy talán már nem sokáig). Bori fáradt, nyűgös a várakozás alatt. Jajjjj.
Négy helyünk van a repcsin! Bori itt már jól bírja, de a leszállásnál elaludt és még utána is picit (ez volt egész napra).
Milwaukee reptéren 2 óra, és van játszórész! Nagyon élvezték!
Innen Madison 17 perc repcsivel (kb.), ez nagyon vicces!

Minden csomag megjött, egy hatalmas Dodge SUV-t szereztünk nekik. A hotel klassz, csomagok fel, gyors telefon és irány az egyetemi házak iroda.
Megvan a kulcs a 33C-hez, mehetünk is körülnézni!

A ház előtt kivel találkozunk először? Erikával, a magyar szomszédunkkal! Nagyon kedves lány, ez tiszta öröm! Sok infóval ellát, segít. Jól esik!

A lakás szépen ki van festve, klasszak az ablakok és a sötétítők! Saját kijáratunk van a hátsó zöld (közös) részre, ez egy erdővel határos! A konyha pici és el van szeparálva, a fürdő is pici (de ezt megszoktuk). A szobák tágasak, szépek. A mosoda másik épületben van, ki kell menni és aztán lépcsőn le, mi lesz itt télen???
Van saját parkolóhelyünk és jó sok tároló (egy külön alagsori is, szintén másik épületben).

Az ovi kívülről tetszik, holnap megyünk kipróbálni. Erikával még kicsit beszélgetünk, aztán irány térképet venni és haza. Az eddig hősiesen viselkedő gyerekek már nagyon fáradtak, Borival gyorsan lefürdünk és irány az ágy. Barnus még bírja, így ezután hármasban vacsizunk, majd ő is fürdik és hatalmas szunyába kezd.
Mi is mindjárt követjünk.

Atyaég, ezután itt fogunk lakni!

Viszlát, Torontó!

Ma elbúcsúztunk egy időre Torontótól, nem is akárhogy!

A Mama már reggel mondta, hogy siessek a felöltözéssel, mert 11 órakor lesz egy meglepetés. Hú, én a meglepetéseket nagyon szeretem, úgyhogy el is készültem gyorsan (na, jó, azért nem szélsebesen), de akkor még sajnos várni kellett majdnem egy órát, mert csak 10 órakor lehetett elindulni. Azért az kiderült, hogy csak hárman megyünk, a Nagyi, a Mama meg én, és a Union station-nél kell majd leszállni.

Végül is egy kis olimpiai záróünnepség nézéssel meg reggelizéssel hamar eltelt az idő, és hipp-hopp már ott is voltunk a Union-nál. Kicsit még menni kellett, de aztán egyszer csak a Mama előre mutatott és megkérdezte, hogy látom-e már a meglepetést. Néztem, néztem, és aztán megláttam! Ott álltak a Hippobuszok, amiket már eddig annyiszor megcsodáltunk, és sokszor mondtuk is, hogy jó lenne felülni erre a fura járgányra, ami nem csak az úton tud menni, de a vízben is! Szóval, ez egy busz-hajó, azaz vizilóbusz.

Fú, nagyon megörültem, a hátralévő utat szökdécselve tettem meg.

Nem kellett sokat várni és már szállttunk is fel a Harry nevű buszra, és leghátul ültünk le a lépcső közelében. Hamarosan indultunk is!

Először szárazföldön mentünk és mindenféle érdekes épületeket mutattak a turistáknak. Mi meg a szökőkutakat néztük, meg az embereket és járgányokat. Volt idegenvezető is, aki mesélt minden félét, de nem volt túl érdekes. Végül aztán eljutottunk az Ontarió tó partjához, és akkor jött a nagy placcs! Egy kiépített részen szépen belehajtottunk a vízbe és onnantól hajókázva haladtunk tovább! Nagyon jópofa volt. Én izgultam, hogy milyen lesz ez, kicsit tartottam is tőle, de nem volt félelmetes egyáltalán, inkább érdekes.

Nem hajókáztunk túl sokat, de azért a végén a madarakat még megnéztük, és már fordultunk is vissza. A legvégén ugyanott szálltunk le, ahol az elején fel, és aztán hot-dogot majszolva szépen hazametróztunk. Nagyon jó volt!

Nekem itthon jött a pihenés, a Bori viszont, aki a vizibuszozás alatt a Papával ügyeket intézett már addigra be is fejezte a napi alvását, úgyhogy ők aztán a Papával és a Nagyival elmentek még a Nagyi lakásához intézkedni.

Délután a Bob the builder nézést követően elmentünk a Nagyival egy utolsót játszóterezni, ahová aztán a Mama is eljött. Elhozta a homokozós játékaimat is, mert azok már nem fértek bele a bőröndökbe, amiket a Papa éppen nagyon pakolt, úgyhogy azokat kiraktunk a játszótérre, hogy a többi gyerek majd játszhasson vele.

Itthon gyorsan megfürödtünk és aztán mentünk aludni.

Holnap pedig nagy nap lesz! Megyünk Madisonba!

Búcsú

Már búcsúzunk egy ideje Torontótól, de eddig sikerült valahogy nem erre koncentrálni, nem elszomorodni.
Hát, ma nem.

Délelőtt pakoltunk, összekészítettük az elszállításra a cuccokat: egy hatalmas halom doboz ment a ValueVillage-be adománynak, egy másik, szintén nem kicsi mennyiség pedig Bálintékhoz további felhasználásra (na és persze szemeteszsákok garmadát is telepakoltuk közben).
Ebéd után megérkezett Bálint, és Bencével nagy hurcolkodásba kezdtek. Nem volt egyszerű mindent elszállítmányozni, de három körülre készen lettek, űgy, hogy még a két nagy futon is Bálintéknál figyelt ekkorra (milyen szerencse, hogy a Honda Odyssey-be ilyen sok minden belefér!).

Hamarosan aztán mindannyian a Christie Pitts uszinál találkoztunk és fürdőztünk egy jót a kinti medencékben.
Ötkor kiparancsoltak minket onnan, úgyhogy átmentünk a közeli játszótérre tovább folytatni a játékot. A gyerekek a szokásos módon szuperül elvoltak együtt, hamarosan mindenki a homokozóban ült és építették a homokvárat.Ez után viszont már csak a búcsú volt hátra, és hát ez nem volt könnyű. Most egy jó ideig nem látjuk egymást. Nagyon fognak hiányozni Adrienn, Ilona, Basti, Curie és Bálint!

Este -Nagyinak köszönet!- sikerült eljutnunk Bencével egy jó kis kettesben vacsorára, a nagyon kellemes Karouchi étterembe, ahol iszonyú finom borsópüré levest ettünk édesköménnyel, meg cékalechipszes salátát, steak-et és tengeri finomságokat.
Tele pocakkal pedig már kicsit jobban megy a pozitívra koncentrálás: remélhetőleg sikerül majd közös kirándulásokat szerveznünk Toronto-Madison között félúton, és az internetes+telefonos kapcsolattartás is ígéretes.

Casa Loma

Fú, ma olyan helyen voltunk, hogy csak na! Nem is tudtam először, hogy mit csináljak boldogságomban és izgatottságomban, csak mentem-mentem és nevetgéltem!
Szóval, ez egy kastály volt, és metróval mentünk oda. A Nagyi is jött, meg a Barnus, úgyhogy négyen mentünk. A Mama engem felcipelt a babakocsival a sok lépcső tetejére, és akkor már lehetett látni a kastélyt onnan.

Először a kinti szökőkutat néztük meg, már az is nagyon tetszett.Aztán bementünk és akkor jött a java!
Mindenféle hatalmas szobák meg termek voltak, csomó érdekes dologgal! De a legjobb az volt, hogy nem lehetett beleütközni semmibe (bár jó sok ember volt, de ők főleg kikerültek), hanem csak menni-menni, és menni.Volt egy nagy szalon, aztán a könyvtár, aztán a télikert. Ott a Barnussal összefogódzkodtunk és úgy jöttünk-mentünk. Az ajtóban meg jól megnéztem magam a tükörben, meg a díszítéseket is az ajtó keretén.A folyósón is járkáltunk egyet, felmásztunk az oroszlános faragott székbe, meg aztán a lépcsőkön is fel. A fordulóban megálltunk picit pihenni, aztán tovább az emeletre. Ott is voltak szép szobák és az külön vicces volt, hogy el voltak kerítve, de én pont befértem a kerítés alatt, a Barnus meg bebújt és akkor a Mama hívott, hogy menjünk ki. Ez a játék nagyon tetszett nekem, jó sokszor eljátszottuk.
Meg volt körbe-körbe kerülős szoba is, meg fürdőszoba hatalmas káddal és zuhanyfülkével is.A végén még megnéztük a körszobát is, aztán lementünk ebédelni. Kaptam finom gyümölcsöket meg fagyit, amit a Nagyi adott úgy, hogy a kanál hátuljára kente, és onnan lenyalogathattam. Egyébként a Barnus Spiderman-es fagyija volt, és szerintem nagyon rendes tőle, hogy adott belőle nekem is.

Utána még visszamentünk fel, és ki a kertbe, és az valami csodás volt! Ott is volt szökőkút, meg növények, és megint lehetett jönni-menni a Barnussal. Sőt, még négyesben is lefényképezkedtünk úgy, hogy a Mama odarohant hozzánk gyorsan.
Aztán én már jól elfáradtam és akkor jöttünk haza, és közben én elaludtam, meg aztán itthon is jó sokat.

Délután itthon játszottunk, ugráltunk a Barnus gumiágyán meg bukfenceztünk (a Barnus már tud teljesen egyedül is!). Aztán lementünk pizzát enni, nekem a Nagyi adogatta és nagyon finom volt, úgyhogy jó sokat ettem.

Estére meg már alig vártam, hogy aludhassak végre megint!

Kizárólag erős idegzetűeknek!

Íme, Bori rettenetes sikolya:

Aztán meg -ellenpontozásként- látható az is, hogy milyen cukin tudja, hogy hol a feje.

A sikolyokat egyébként jó gyakran hallgatjuk, Bori mostanában szereti megint kiereszteni a hangját (erre mondjuk mi Barnussal, hogy már megint lenyelt egy kakadut).
Főleg ha akar valamit. Vagy ha nem akar valamit. Szóval, elég gyakran...
Lehet, hogy megint be kell vezetni a "nemfigyelekrá" policy-t, hátha akkor abbahagyja?

Sudoku

Mamával voltunk ma a dollárboltban, mert összegyűlt a pénztárcámban már majdnem három dollárom (a talált pénz gyűjtésből, meg a Nagyi is odaadta az apróit), úgyhogy azt elkölthettem. Választhattam magamnak három dolgot, és hosszas megfontolás után egy felkattinthatós világítós hosszú-autó, egy betonkeverő és egy Spiderman-es labda mellet döntöttem. A Borinak is vettünk egy labdát, a Nagyinak meg egy Sudoku könyvecskét.

Mindenki nagyon örült a dolgainak.

Aztán délután úgy esett, hogy a Nagyi megtanított Sudokuzni.
Végül is nem nehéz, csak arra kell figyelni, hogy minden sorban, oszlopban és kis kockában csak egyszer legyen minden szám, és nullást nem kell írni, csak 1-2-3-4-5-6-7-8-9-et.Szerencsére én már tudok írni 1-est meg 3-at, így amikor kitaláltuk, hogy melyik szám hova kerül, akkor be is tudtam írni.
A Mama és a Nagyi nagyon büszkék voltak rám, alig tudták elhinni, hogy ilyen jól megy ez nekem!

Barnus és a költözés

"Én nagyon szeretek költözni, Mama!" "Máskor is költözzünk!", -mondta Barnus, mikor a költöztetők teherautója beállt a ház mögé és lent találkoztunk, hogy megnézzük ezt magunknak (ők előtte Nagyival a parkban voltak).
Felmásztunk a platóra és megnéztük jó közelről a dobozokat, amikbe a dolgainkat szakszerűen és pillanatok alatt becsomagolták (43 lett belőlük).Szóval, alapvetően Barnusnak tetszik ez a költözés dolog.

De azért látszik rajta az is, hogy megviseli ez a változás.
Pár napja újra elég erősen visszatért a ruha-kéz-bármi rágás nála, amit az év elején már sikeresen elhagyott (és annyira örültem ennek).
Tegnap még az a nagyon szokatlan furcsaság is megesett, hogy a pihenés alatt elnyomta Barnust az álom a nagyágyon, és egy fél órát szunyókált. A korai kelés is benne lehetett ebben, de alapvetően ez is jelzi, hogy kimerült, izgul, feszült állapotban van.
Éjszaka fel is riadt egyik nap jó párszor és talán álmodhatott valamit, mert nem teljesen ébren és nem teljesen érthetően arról magyarázott, hogy "a Mama kidobta, pedig én meg akartam enni/én akartam kidobni" a nem tudjuk mit. Aztán ezt reggel is elismételte. Rögtön rosszul is kezdtem érezni magam ettől.

Azt is biztos meg kell még emészetnie, hogy egyelőre most eltűnt sok-sok játék/bútor/cucc, amiket egy idő múlva fogunk csak viszontlátni, vagy esetleg kiselejteztük őket.
Nemrég nagy kiborulás lett abból, hogy mikor hazaértek már elpakoltam a kisautóit ("de én még autózni szerettem vohholnahhhhhhhhhahhhhahhhhahhhaaaaaaa!"), amit szerencsére orvosolni tudtunk azza, hogy gyorsan kiválaszthatott jó pár autót a dobozból, amit majd mi viszünk a bőrönben magunkkal.
Ma pedig, mikor délután itt volt egy internetes vevő, akinek odaadtam a nem használt és nem is túl jó állapotban lévő (=kidobásra, odaajándékozásra ítélt) játékbaba-autósülését, akkor teljesen kikészült szegénykém.
Most már tudom, hogy semmi olyat nem szabad a szeme előtt odaadni másnak, ami az övé volt (még akkor sem, ha soha nem használta már), érthető, hogy ez felkavaja benne az indulatokat. Sajnálom, hogy nem figyeltem erre oda ma eléggé. Végül is kisírta magát, megígétem neki, hogy Madisonban majd szerzünk egy jobb autósülést és megkapta az eddig félretett két új Tesz-vesz városos könyvet is fájdalomdíjul.
Szóval, van mit foldolgoznia mindenkinek a költözéssel kapcsolatban. Remélem, ezután már ügyesebb leszek és nem okozok neki fájdalmat többet.

A gyerekeket, és engem is megvisel, hogy a pakolás miatt az elmúlt napokban alig voltam velük együtt. A gyerekhiányom és az ő Mamahiányuk orvoslására tegnap délután hármasban elmentünk egy könyvesboltba vonatozni és olvasgatni. Nagyon jól esett!
Most már, hogy a cuccokat elvitték, sokkal több időm lesz velük lenni, úgyhogy remélem, helyrerázódunk kicsit hamarosan.

Volt...nincs

Úgyhogy most így állunk. Az egész bepakolás 2 és negyed órába került a három markos költöztetőlegénynek!
A helyzet egyébként egyre jobban kezd hasonlítani a három évvel ezelőtti, beköltözéskori állapotokhoz.(Igen, a Barnus fekszik ott a matracon.)

Vicces, hogy üres kartondobozokkal egész jól lehet pótolni a hiányzó bútorokat.

Pakolni jó!

Nálunk a gyerekek nagyon szeretnek pakolni. Ennek most hasznát is vesszük:És persze a dobozok véget nem érő szórakozásra adnak alkalmat:Azt hiszem, Madisonban nem is kell már nekünk játék, csak beszerzünk 4-5 kartondobozt és kész is.

A felnőttek amúgy szerda óta folyamatos szortírozással, szelektálással, takarítással, kupacolással vannak elfoglalva, Cica nagyi hathatós gyerekmegőrzési segítségével. Nagyon jól halad a projekt, mára lényegében minden átnéződött, csak szét kell még szedni pár bútort és akkor holnap vihetik a költöztetők.

Én akartam felülni a biciklire!

Most már tudom, hogy ha éhes vagyok a parkban, akkor oda kell menni a babakocsihoz, rámutatni a táskára, amiben a sznekik vannak és ellentmondást nem tűrően követelni a jussomat.
Azt is tudom, hogy ha szopizni szeretnék, akkor a Mama mellkasának közepére kell mutatni (a Papa viccesen azt mondta, hogy ez úgy néz ki, hogy "ha itt megnyomom, akkor jön a tejci").

És azt is tudom, hogy ha a Papa előveszi a biciklisülést, akkor biciklizés következik.
Ez volt ma délután is, és én annyira megörültem a biciklizésnek, hogy alig bírtam magammal nagy lelkesedésemben. Aztán viszont kiderült, hogy nem ülhetek fel a biciklire, pontosabban nem én ülök fel, hanem a Barnus, én pedig a babakocsiba kerültem és a Mamával meg a Nagyival mentünk metróval.
Hát, ettől iszonyú csalódott lettem és nagyon elkeseredtem. Még szerencse, hogy a Mama megértette, hogy miért sírok, és gyorsan megvigasztalt egy kis banános kekszivel.

Az Ilonáékhoz mentünk amúgy, és jó nagyot játszottunk ott, amíg elkészült a finom hús-sütéses vacsora.
Először a mosómedvékkel kellett megvívni a terasz használatának jogáért, ez nagyon jópofa volt. Végül (egy fél órás agyusztálás hatására) mind az öt mosómedve úgy döntött, hogy jobb lesz nem részt venni ezen a népes evészeten, úgyhogy kezdődhetett a sütögetés. De akkor meg hamarosan elkezdett dörögni az ég és egy jó nagy vihar támadt, ami elől bemenekültünk a házba, és ott folytatták a felnőttek a főzést, mi meg a játékot. Nekem legjobban a mindenféle játékállatok tetszettek, na meg a babák!

Hamarosan készen is lett minden és lehetett enni. Nagyon fincsi rizsit, husit, salátát és tofut ettünk, meg gombát is, és a végén volt fagyi is desszertre!

Hazafelé pedig végre én ülhettem a biciklire kárpótlásul, hogy odafelé nem. Nagyon jó volt!

Ügyes focista

Ma volt az utolsó foci, és a Papa is játszott, és már ilyen ügyes vagyok:

És igen, a sikítozós is én vagyok. :)

Ami nem fog hiányozni

- Éjszakai tűzriadók
- Hogy sokszor nincs melegvíz, vagy épp ellenkezőleg csak nagyon forró van
- A nyáron késő estig az udvaron üvöltöző zabolázatlan ifjúság
- Hangos, alvó gyereket felébresztő kukásautó (2-3 naponta) és fűnyírás (hetente)
- Minipici fürdőszoba
- Szélre rezgő béna ablakok
- A szigetelés majdnem teljes hiánya
- Hogy mennyit kellett várni a liftre és mennyit kellett harcolni, hogy bejussunk, ha csak egy működött
- Hogy az emberek nem képesek rendesen ledobni a szemetet (bár az ez utóbbi időben megjavult)
- A saját bejáratú mosó- és szárítógép hiánya
- A délután 3 és 7 között nappaliba betűző Nap
- Az oxigénhiány, ha becsukjuk az ablakokat, erkélyajtót

Hát, csak ezek. Azért összességében nagyon szerettünk itt lakni (közel a metró, a park a bevásárlás, szép tágas a lakás és jók a szomszédok).

A szigeten

Képzeljétek, ma elmentünk mindannyian a szigetre, és annyira jó volt! Csomó ride-ra felültem, sok finomságot ettünk és nagyon jól szórakoztunk.

Reggel elég későn keltem, mert fáradt voltam az éjszakai tűzriadós ébresztéstől, úgyhogy ébredés után nem is kellett sokáig várni, hogy induljunk is a metróhoz. A Union station-nél szálltunk le, és a kompmegállónál találkoztunk a Papával, aki biciklivel jött. Hamarosan felszállhattunk a kompra, és mikor elindult, mi a Mamával felmentünk a felső szintre megnézni a CN Tower-t.

A szigeten gyorsan lefényképezkedtünk Torontóval, aztán már mentünk is a vidámparkba! Kaptam karszalagot, hogy felülhessek mindenre, amire csak akarok, és már indultunk is.

Ezekre ültem fel:
- tűzoltóautó
- nagy fehér autó (erre mind a négyen felfértünk)
- kishajó
- Ford régi autó
- hosszú kék vonat
- körhinta
- teáscsésze körforgó
- méhecske körbemenős
- meg ugráltam a bouncy várban is.
Ééééés, ami a legviccesebb volt: háromszor is lementem a farönk-csúszdán, így:
Szerintem nem volt félős, a Mama és a Nagyi viszont ezzel nem ért egyet.

Ebédre kaptam finom hot-dogot és sült krumplit, meg nap közben sok finomságot eszegettünk folyamatosan. Desszertre meg vaníliafagyi volt (ebből a Bori is kapott), a felnőttek pedig csörögefánkot ettek fagyival és lekvárral.

A vidámparkon kívül még a farmot is meglátogattuk, ahol én nagyot traktoroztam, meg megnéztük az állatokat is. A Borinak legeslegjobban ez a rész tetszett (főleg a játékos kismalacok és a lovacska, aki engedte magát megsimizni is), na meg az, amikor a Nagyival a libákat nézték.
A végére jól elfáradtunk, Bori el is aludt. Azért a visszakompozást is nagyon élveztem, és a Bori a metróban már felébredt.
Itthon megnézhettem pár Bobot míg a többiek kicsit kókadoztak, pihengettek. Bori viszont sokat jött-ment, játszogatott, ő nagyon kipihentnek tűnt. De azért a fürdés után mindenkinek nagyon jól esett a lefekvés.