Wednesday, August 6, 2008

A szopi vége

Érzem az illatát, még sötétben is. Tudom, hogy mindjárt minden bajom megszűnik, mindjárt eláraszt ez a mindent megoldó, édes, finom íz, ami belőle jön.
Odabújok, megmelegszem, simogatom a bőrét, átjár a szeretete.

Igazából nem is kérem, magától értetődő, hogy kapom.

De most már nem. Már nagyfiú vagyok. Már tudom, hogy szeret, már tudom, hogy ő az enyém és nem kell más bizonyosság.

Azért még jó szorosan összebújunk, fogom a karját, simogatom, odafészkelődök amilyen közel csak tudok. Altatódalt éneklünk, aztán csak szuszogunk együtt, míg el nem alszom.
Az utolsó pillanatban nagyon sóhajtok és még annyit mondok teljes elégedettségemben: nagyon szeretlek téged. Csak, hogy tudja ő is.
Aztán alszom.

5 comments:

tocy75 said...

Szia Zsuzsi így "ismeretlenül"(zúgolvasó vagyok, a lányom Barnussal egyidős).
Most viszont nem látok a könnyeimtől:).A lányom 40 hónaposan hagyta abba a szopit, már 3 hónapja, a kisöccsével együtt szopiztak 5 hónapig.Azóta Ő is így alszik el, engem nagyon megviselt a leválás, de tudom, hogy ennek így kell lennie:).
Szép napokat Nektek.Margó

mardor said...

Ez gyönyörű...

BBmamaja said...

Margó, köszi, hogy leírtad!
Én is eléggé tartottam tőle, hogy hogyan lesz vége, és nagyon örülök, hogy így történt/történik (a hét elején kezdtük). Nekem végül is egész jól megy a leválás róla, úgy látszik, mind a ketten megértünk arra, hogy vége legyen.
Minden jót Nektek!
Zs.

said...

És mitől érezted azt, hogy pont most jött el az ideje?

Ms. Susan said...

Ez olyan hosszas, hallgatólagos megállapodás lett köztünk a Barnussal.
Már egy ideje pedzegettük neki, hogy vannak ám olyan gyerekek akik már nem szopiznak. Ez elsőre teljes megrökönyödést és ellenállást váltott ki belőle, de aztán július során már kezdte érdekelni, hogy mi van a szopizáson túl. Akkor megállapodtunk, hogy majd augusztustól már ő sem. Ezt a gondolatot jó pár hétig szokta (én is) és aztán, mikor elkövetkezett az idő, akkor fájdalommentesem át is alakult a dolog. Azóta is szépen megy minden a maga útján és a Borira se féltékeny, sőt, szerintem büszke is magára, hogy ő már nem.