Barnus és a költözés

"Én nagyon szeretek költözni, Mama!" "Máskor is költözzünk!", -mondta Barnus, mikor a költöztetők teherautója beállt a ház mögé és lent találkoztunk, hogy megnézzük ezt magunknak (ők előtte Nagyival a parkban voltak).
Felmásztunk a platóra és megnéztük jó közelről a dobozokat, amikbe a dolgainkat szakszerűen és pillanatok alatt becsomagolták (43 lett belőlük).Szóval, alapvetően Barnusnak tetszik ez a költözés dolog.

De azért látszik rajta az is, hogy megviseli ez a változás.
Pár napja újra elég erősen visszatért a ruha-kéz-bármi rágás nála, amit az év elején már sikeresen elhagyott (és annyira örültem ennek).
Tegnap még az a nagyon szokatlan furcsaság is megesett, hogy a pihenés alatt elnyomta Barnust az álom a nagyágyon, és egy fél órát szunyókált. A korai kelés is benne lehetett ebben, de alapvetően ez is jelzi, hogy kimerült, izgul, feszült állapotban van.
Éjszaka fel is riadt egyik nap jó párszor és talán álmodhatott valamit, mert nem teljesen ébren és nem teljesen érthetően arról magyarázott, hogy "a Mama kidobta, pedig én meg akartam enni/én akartam kidobni" a nem tudjuk mit. Aztán ezt reggel is elismételte. Rögtön rosszul is kezdtem érezni magam ettől.

Azt is biztos meg kell még emészetnie, hogy egyelőre most eltűnt sok-sok játék/bútor/cucc, amiket egy idő múlva fogunk csak viszontlátni, vagy esetleg kiselejteztük őket.
Nemrég nagy kiborulás lett abból, hogy mikor hazaértek már elpakoltam a kisautóit ("de én még autózni szerettem vohholnahhhhhhhhhahhhhahhhhahhhaaaaaaa!"), amit szerencsére orvosolni tudtunk azza, hogy gyorsan kiválaszthatott jó pár autót a dobozból, amit majd mi viszünk a bőrönben magunkkal.
Ma pedig, mikor délután itt volt egy internetes vevő, akinek odaadtam a nem használt és nem is túl jó állapotban lévő (=kidobásra, odaajándékozásra ítélt) játékbaba-autósülését, akkor teljesen kikészült szegénykém.
Most már tudom, hogy semmi olyat nem szabad a szeme előtt odaadni másnak, ami az övé volt (még akkor sem, ha soha nem használta már), érthető, hogy ez felkavaja benne az indulatokat. Sajnálom, hogy nem figyeltem erre oda ma eléggé. Végül is kisírta magát, megígétem neki, hogy Madisonban majd szerzünk egy jobb autósülést és megkapta az eddig félretett két új Tesz-vesz városos könyvet is fájdalomdíjul.
Szóval, van mit foldolgoznia mindenkinek a költözéssel kapcsolatban. Remélem, ezután már ügyesebb leszek és nem okozok neki fájdalmat többet.

A gyerekeket, és engem is megvisel, hogy a pakolás miatt az elmúlt napokban alig voltam velük együtt. A gyerekhiányom és az ő Mamahiányuk orvoslására tegnap délután hármasban elmentünk egy könyvesboltba vonatozni és olvasgatni. Nagyon jól esett!
Most már, hogy a cuccokat elvitték, sokkal több időm lesz velük lenni, úgyhogy remélem, helyrerázódunk kicsit hamarosan.