Búcsú

Már búcsúzunk egy ideje Torontótól, de eddig sikerült valahogy nem erre koncentrálni, nem elszomorodni.
Hát, ma nem.

Délelőtt pakoltunk, összekészítettük az elszállításra a cuccokat: egy hatalmas halom doboz ment a ValueVillage-be adománynak, egy másik, szintén nem kicsi mennyiség pedig Bálintékhoz további felhasználásra (na és persze szemeteszsákok garmadát is telepakoltuk közben).
Ebéd után megérkezett Bálint, és Bencével nagy hurcolkodásba kezdtek. Nem volt egyszerű mindent elszállítmányozni, de három körülre készen lettek, űgy, hogy még a két nagy futon is Bálintéknál figyelt ekkorra (milyen szerencse, hogy a Honda Odyssey-be ilyen sok minden belefér!).

Hamarosan aztán mindannyian a Christie Pitts uszinál találkoztunk és fürdőztünk egy jót a kinti medencékben.
Ötkor kiparancsoltak minket onnan, úgyhogy átmentünk a közeli játszótérre tovább folytatni a játékot. A gyerekek a szokásos módon szuperül elvoltak együtt, hamarosan mindenki a homokozóban ült és építették a homokvárat.Ez után viszont már csak a búcsú volt hátra, és hát ez nem volt könnyű. Most egy jó ideig nem látjuk egymást. Nagyon fognak hiányozni Adrienn, Ilona, Basti, Curie és Bálint!

Este -Nagyinak köszönet!- sikerült eljutnunk Bencével egy jó kis kettesben vacsorára, a nagyon kellemes Karouchi étterembe, ahol iszonyú finom borsópüré levest ettünk édesköménnyel, meg cékalechipszes salátát, steak-et és tengeri finomságokat.
Tele pocakkal pedig már kicsit jobban megy a pozitívra koncentrálás: remélhetőleg sikerül majd közös kirándulásokat szerveznünk Toronto-Madison között félúton, és az internetes+telefonos kapcsolattartás is ígéretes.